30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint
Erőnlét terme - Keiko Sama hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 27. 10:10 | Link

Yar
ruha

Az utóbbi pár napban, mióta történt az az eset a bajkeverők alagútjában, sokszor nem is ismerek magamra. Olyan lehangolt, és egykedvű vagyok, hogy olyan már nincs, még a tanulással is alig foglalkozom, csak az ágyamban gubbasztok,és ki sem mozdulok sehova. Persze azért órákra megyek, még néha a nagyterembe is ellátogatok az étkezésekre,bár ez utóbbi is gyakran kimarad. Egyetlen örömömet, ami mosolyt csal az arcomra Mogyoró adja, a kis mókus, akit nemrég találtam, vagyis találtunk Tollanddal. Igaz, úgy volt, hogy miután eláll az eső, visszaviszem őt, ki a szabadba. Hát ezt meg is tettem, csak hogy a kis szőrmók még akkor is követett, így nem tehettem mást, minthogy megtartsam, nem mintha nagyon ellenemre lenne, hisz annyira aranyos, nem lehet őt nem szeretni.
Ma, már elég korán fenn voltam, mert egyszerűen nem tudok aludni, szinte egész éjjel csak forgolódtam az ágyban, de ennek ellenére nem érzem azt, hogy fáradt lennék. Sőt, most kifejezetten úgy érzem, tele vagyok energiával, amit nem ártana levezetni. Ezért is indulok el az Erőnlét terme felé, mert ott biztos akad valami, ami majd jól lefáraszt. Hamar el is érek oda, s persze Mogyoró is a nyomomban van, mert ő mindenhova követ, mintha csak vigyázni akarna rám. Belépve a terembe rögtön még is pillantok egy fabábot, ami nagyjából akkora mint én, s tétovázás nélkül oda megyek. Mellette egy pergamen van, rajta pedig ez áll:
Harművészeti edzőbábu

Használat: Mondja ki annak a harcművészetnek a nevét, amit gyakorolni szeretne, és a bábu életre kel. Ezzel gyakorolhatja kedvenc küzdősportját, hisz mindent ismer, ami harcművészet. Az Ön szintjének megfelelőén fog támadni, és nem kell félni, hogy esetleg komolyabb sérüléséket okoz a használata, legfeljebb néhány lila-kék-zöld folttal lesz gazdagabb a használója. A teremből ki nem lehet vinni, különben használhatatlanná válik.


Na ez már tetszik. Elég jól hangzik, és hogy bármilyen küzdő sportot lehet ezzel gyakorolni? Ez remek. Mondjuk én csak egyet ismerek, amit még tudok is, és az a Kyokushin karate. Azt is csak azért tudom, mert kiskoromban apu beíratott edzésekre, de akkor nem szerettem, hisz csak kényszerből jártam arra. Most viszont örülök neki, hogy tanultam régebben karate-t, és azért remélem maradt még bennem valami, nem felejtettem el mindent. Hát, próba szerencse.
- Kyokushin karate. - mondom ki határozottan, mire a bábu megelevenedik, és beáll a kezdőállásba. Én követem a példáját, és a harc kezdetét veszi, bár eleinte csak én kapom az ütéseket, képtelen vagyok kivédeni azokat, de ahogy telnek a percek, úgy jövök egyre jobban bele, s már a fájdalommal sem törődöm, pedig igen erős, és fájdalmas ütéseket kapok be.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 27. 10:57 Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 28. 14:20 | Link

Yar

Az ütések eleinte nagyon kemények, és fájdalmasak voltak, de ahogy telt az idő, úgy enyhültek. Legalábbis én így érzem, talán azért, mert már kezdek hozzászokni, hogy a báb, szinte minden második ütése betalál. Beletelik egy kis időbe, mire minden fontos részletet, mozdulatot és technikát újra felelevenítek, de addig rendszeresen benázok, rossz helyre lépek, és nem tudom kivédeni az érkező ütéseket, rúgásokat. Annyira lefoglal az ellenfelem, vagyis jelen esetben ez a báb, hogy észre sem veszem először, hogy bejön valaki, csak akkor, mikor a szemem sarkából megpillantok valakit, aki a futópályán futkos. Különösebben nem izgat, hogy ki az, nem köti le a figyelmem, viszont Mogyoróra mindig figyelek fél szemmel, nehogy valami butaságot csináljon, vagy eltűnjön. Minden teljesen a legnagyobb rendben van, egészen addig, míg a kis szőrmók el nem tűnik a szemem elől. Eddig végig a fabáb tartóján csücsült, és nézett engem, most viszont már nincs ott. Akkor hol lehet? Ez eltereli a figyelmem, így nem tudom kivédeni a következő támadást, ami a lábam felé érkezik, ennek következtében elvesztem az egyensúlyom, és a földre kerülök, a küzdelem kezdete óta most először. A báb ekkor megáll, majd visszatér a helyére és ismét mozdulatlanná merevedik, én pedig ültömben nézek körbe, kicsit aggodalmasan, hogy hova bóklászhatott el az a kis rosszcsont. Természetesen a kíváncsisága miatt az ismeretlen felé ugrándozik, és csakhamar oda is ér hozzá, és egy könnyed, gyors ugrással az ölébe veti magát, az ismeretlen nem kis meglepetésére. De az az ismeretlen mégsem olyan ismeretlen, láttam már sokszor a levitán belül, és ha személyesen nem is ismerem, de a nevét már tudom,hallottam már egy párszor, ha jól emlékszem Yarista a neve, asszem. Lassan felállok, mivel a térdem kicsit fáj, attól az utolsó rúgástól, de nem vészes,járni még tudok, csak kicsit lassabban megy a szokásosnál.
- Mogyoró, gyere ide! - emelem fel a hangom, még mielőtt odaérnék hozzájuk, de a mókus a füle botját sem mozdítja, pedig tudom, hogy meghallotta, látom a fülén, hogy megmozdult, de úgy látszik jól érzi magát a srác ölében.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 28. 14:23 Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 31. 06:29 | Link

Yar Cheesy

Még ki tudja meddig "verekedtem" volna ezzel a bábbal, ha Mogyoró nem tűnne el ismét, szokásához híven. Egyszer még ez fogja a vesztét hozni, hogy mindenkihez,és mindenhez kíváncsiskodva odamegy, és lehet hogy egyszer még bajba is kerül emiatt, és akkor én nem leszek ott, hogy megvédjem. Most ugyan még nincs semmi baj, hisz a háztársam nem tűnik valami mókuskínzó szörnynek, aki csak arra vár, hogy közelebb merészkedjen az áldozata. Ez kizökkent a koncentrációmból, így egy nagy puffanás kíséretében közelebbről is megismerhetem a padlót. Miközben odamegyek hozzájuk, Mogyorót szólítom, de az a kis dög nem hajlandó még csak a füle botját sem mozdítani. Úgy látszik nagyon kényelmes neki a fiú öle, és esze ágában sincs elmenni onnan.
- Szia. Persze, minden rendben. Ez semmiség. Tűrhető. - Felelem, majd a szám mosolyra húzódik, viszont mikor le szeretnék ülni, és ezt meg is teszem, ez a mosoly eltűnik. A lábam nyújtva hagyom, mert mikor megpróbálom behajlítani, erősebb fájdalom nyilal a lábamba.
- Általában az szokott lenni. Nem tudom, most mi a baja. - mondom, s halványan elmosolyodom. - Ide adnád őt? - Ha ideadja, akkor az ölembe teszem a kis szőrmókot , és simogatni kezdem, aki így pillanatok alatt elalszik, és békésen szuszog az ölemben. Ez nekem fura, hogy ilyen hamar sikerült elaludnia, ilyet nem szokott csinálni,főleg nem nap közben. Na mindegy, lehet hogy elfáradt már csak attól, hogy nézett engem.
- Én Keiko vagyok, és szintén Levitás. - vigyorgok a srácra. - Óh, az? Karate. Vagyis pontosabban Kyokushin karate, ami azért kicsit másabb, de erősebb. - Felelem egy bájos mosolyt villantva Yarista felé.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 31. 06:31 Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 2. 17:29 | Link

Yarista-senpai Cheesy

 Nincs semmi bajom, leszámítva azt a szúró fájdalmat, amit most a térdemben érzek. mondjuk ez természetes dolog egy ilyen sportnál, hogy előbb vagy utóbb lesérülsz, nem úszhatod meg semmiféle sérülés nélkül. Ez a fájdalom is hamar el fog múlni, csak nem kell erőltetnem a lábam, és ennyi. A többi, kék-zöld-lila folt meg még kevésbé érdekel, ez hozzá tartozik ehhez a gyönyörű sporthoz, amit én is művelek. Bár megúszhattam volna sokkal kevesebb sérüléssel is, ha nem lett volna az a néhány év kimaradás, amikoris semmit nem foglalkoztam ezzel az egésszel.
Odamegyek a sráchoz, és Mogyoróhoz, aki szokás szerint jobban érzi magára a fiú ölében. Leülök melléjük, és elkérem a kis szőrmókot, s ő oda is adja, a mókus akarata ellenére. Úgy látszik nem akar visszajönni a gazdájához, de végül ez mégis sikerül,és pár perc elteltével még is nyugszik, majd szuszogva elalszik.
- Hehe, lehet. - nevetem el magam halkan. - De ezt még nem sikerült kiderítenem. - de most hogy mondja, talán majd valamikor kiderítem. Viszont nem most, majd máskor, mivel olyan békésen szunyókál itt az ölemben, nincs szívem felébreszteni.
- Nincs semmi baj, nem kell bocsánatot kérned. Most már ismerjük egymást, és ez a lényeg. Bár én régebb óta tudok rólad, mert elég népszerű vagy az iskolában. - vigyorgok Yarra.
- Ezt választottam, mert régebben tanultam, és igazából ez az egyetlen mugli sport amit ismerek is, és tudom is. - fejezem be a félbehagyott mondatát, mert valahogy sejtem, hogy mert nem folytatta, hogy fejezzem be helyette, én biztos jobban tudom, mint ő. - Ha gondolod taníthatok neked néhány mozdulatot. Egy élő, húsvér személlyel úgyis sokkal élvezetesebb harcolni, mint egy bábbal.- vetem fel az ötletet a levitás srácnak,  a végén pedig a helyén pihenő fabábra bököm a fejemmel.
- Kviddics? - kérdezek vissza kicsit meglepetten. Elég hirtelen jött most számomra ez a kérdés, ám legyen, ha kíváncsi rá, akkor válaszolok. - Igen, kviddicsezem. Vagyis, most már benne vagyok a csapatban, de seprűn még n olyan sűrűn ültem. - Felelem, majd elmosolyodom, és egy hatalmasat sóhajtok a végén.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 27. 16:29 | Link

Yarista-san Cheesy

 Úgy látszik, hogy egy kicsit cikinek tartja, hogy nem ismer, de szerintem nem gáz, nem kell mindenkit ismerni, ha a sors úgy hozza, hogy két ember találkozzon, akkor az úgy is lesz, nem kell azt erőltetni. Én sem ismerek olyan sok embert, de nem is baj szerintem.
Népszerű-hírhedt, hírhedt-népszerű, nem mindegy? A lényeg mindkettőnél az, hogy nagyon sokan ismerik, vagy nem? Jó, azért van a kettő között egy aprócska különbség, mégpedig az, hogy a hírhedt emberről nem biztos hogy jó pletykák keringenek. Mondjuk egy népszerű emberről is szólhatnak nem épp kedves pletykák. De mindegy is, én nem igazán szoktam ilyen dolgokkal foglalkozni, javarészt egyik fülemen be, a másikon ki. De azért mégis marad meg bennem néhány dolog, nem arról van szó, hogy semmit nem tudnék, ami körülöttem történik, csak éppenséggel nem igazán tud izgatni.
Aztán rákérdez arra, hogy mi volt az, amit csináltam, én pedig örömmel felelek is neki, bár nem mond neki semmit a név, amin igazából nem is csodálkozom, varázslók között az ilyen mugli sportok nem igazán népszerűek. De úgy látszik nem hagyja őt hidegen ez az egész, amitől mosolyra húzódik a szám. Próbababa. Hihi, ez azért kicsit vicces, de azért próbababának nem fogom használni. De az tény, hogy talán most nem én fogom kapni az ütéseket, de ki tudja. Én azért szeretem ezt sportot, mert itt nem igazán számít, hogy ki milyen hatalmas, és mekkora izmai vannak, ha azok csak hátráltatják az efféle mozgásban.
Gyorsan váltja Yar a témát, át a kviddicsre, és úgy látszik tetszik neki a válaszom, a reakciója alapján.
- Én nem félek. Legalábbis attól nem. Inkább attól, hogy van egy lány a rellonban, aki tudtommal szintén tagja a rellonos csapatnak. Én inkább tőle tartok, mint a gurkóktól. - felelem végig Yar kékjeibe nézve, így ha a hangomból nem is, a szememből észreveheti azt a kis aggodalmat, ami most elfogott. Eris. Fú az a lány ki tudja mit tenne, ha egy pályára kerülünk, bele sem merek gondolni.
- Őrző vagyok. - válaszolok neki kurtán, miközben felállok én is Yarral szemben,és első sorban alaposan végigmérem őt.
- Nos, akkor az első, és legfontosabb: Hogyan kell állni? - kezdi bele,végig megtartva azt a komolyságot, ami a saját mesteremet is jellemezte, de azért a végére beiktatok egy halványv mosolyt. - Állj csípőszélességű terpeszbe, és aztán az egyik lábadat, amelyik szimpatikusabb, csúsztasd hátra, úgy, mintha.... mintha... - hogy is? Hogy mondta egykor a tanárom? Ja, megvan. - Úgy, mintha a két lábad egy sínen lenne, tehát a lábad maradjon ugyanabban a vonalban, csak persze kicsit hátrébb. - adom ki az utasítást, és magam is bemutatom, hogy értse, egyáltalán miről van szó. - Az elől lévő lábadnál pedig a térded 90 fokos szöget zárjon be. Eddig világos minden? - kérdezem felvont szemöldökkel, és ha kérdez valamit, arra válaszolok, ha nem, akkor együnk tovább. - A kezedre most nincs szükség azt nyugodtan leengedheted. Ja és ne mozdulj el onnan. - mondom, majd megindulok felé, és egyszer megkerülöm és megállok azon az oldalán, ahol a behajlított lába van, és egy hirtelen mozdulattal gyengén belerúgok a térdébe, amitől nagy valószínűséggel akár el is esik. Márpedig szerintem valamelyik a kettő közül tuti meg fog történni, mivel senkinek nem sikerül elsőre rendesen beállni, még neki sem. Most már tudom mit élvezett ebben annyira az én tanárom is, olyan jó, és ettől muszáj elnevetem magam, de csak halkan.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 1. 19:31 | Link

Yarista-san Cheesy

Kviddics. Úgy érzem ez a téma a következő időszakban sokszor elő fog jönni, de nem baj, jöjjön csak. végül is nem jelentkeztem volna a csapatba sem ha nem szeretnék ilyenekről beszélni, vagy bármi mást tenni. És látom, hogy felkeltettem Yar érdeklődését azzal, hogy elmondtam, benne vagyok a csapatban, és ennek örülök. Remélem majd az első meccsemen ott lesz majd a szurkolói páholyban. Annak nagyon örülnék, és talán még egy kis erőt is adna, hogy ott van.
- Jó persze azoktól is tartok valamilyen szinten, de az a lány képes lenne rám uszítani az összes gurkót ha tehetné. Mert ő maga a gonosz. - fintorodom el, miközben Erisről beszélek teljes átéléssel. Talán kicsit túlzok, de Eris szerintem a velejéig romlott és gonosz,és... aah nincsenek is rá szavak.Nagyon nem bírom őt.
- Nem igazán érdekel, hogy hálátlan-e vagy sem, ha játszhatok, és fent lehetek a magasban. De mit értesz pontosan a "leghálátlanabb feladat" alatt"? - kérdezem, miközben végigmérem Yart, aztán az utasításokat is elmondom neki, amit pontosan követ is. Hát mit ne mondjak, elég gyarta alapállás lett, és kicsit viccesen is néz ki, amitől felkuncogok. Én is így nézhettem ki kezdetben? Hogy teszteljem mennyire ügyes, gyengén belerúgok a térdébe. Ahogy gondoltam, elesik, én pedig akaratlanul is hangosan felnevetek. Olyan jó érzés volt ezt újra átélni, hogy egy elő, igazi, húsvér embert ismertettem meg közelebbről a földdel. Mondjuk ilyen eset régen sem volt sok, ért én elég béna voltam, és mindenki legyőzött. Ezért nem is szerettem, de most ismét az életembe került, aminek kifejezetten örülök.
- Ez csak azért volt lehetséges, mert... állj mégegyszer úgy, ahogy az előbb! - kértem tőle, majd ha ez megvolt, közelebb lépek hozzá, és megfogom a térdét, hogy a helyes tartásába állítsam. - Szóval azért, mert a térdednek egy vonalban kell lennie a bokáddal, valahogy így. Tudom elég kényelmetlen, de ki kell bírnod. Remélem menni fog. - kacsintok Yarra, és ismét elnevetem magam. - Látod, így már nem is fogsz eldőlni. - mondom neki, majd ismét egy gyenge rúgást kezdeményezek a térde felé, és így, hogy helyesen áll, már nem fog elesni, max meginog egy kicsit.
- Akkor térjünk is rá a lényegre jó? - mondom, de igazából nem is várok rá választ, hisz ha már elkezdtük, akkor fejezzük is be, vagy nem? Nem kell leragadni ennél az egy dolognál. - Na szóval minden ütés, és rúgás alapja a csípő. Magyarul mindig azzal kell kezdened. Mutatom először lassan aztán gyorsan. -mondom neki, és be is mutatom. Először a csípőm mozdul el,amit aztán szépen követ a vállam és a akarom is. Remélem megérti, hogy mit kell csinálni, végülis nem tűnik olyan elveszettnek, hogy ne értse meg.
- Most te jössz. - mosolygok a fiúra, aztán akarom összefonom magam előtt, úgy várom, hogy mit alkot Yar.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 18. 16:12 | Link

Yarista-dono

 Olyan optimista Yar, hogy olyan már nincs. Én már ennyire nem vagyok optimista, bármennyire is szeretném, én nem tudok így állni a dolgokhoz. De Eris... Én már előre félek a rellon-levita meccstől, és ha a többi rellonos játékos is ilyen, mint amilyenre Erist gondolom, akkor ott mészárlás lesz. De azért legyünk mégiscsak optimisták, szóval nem lesz semmi gond... Remélem.
- Hát a türelem az megvan, és szerintem elég jók a reflexeim... A játék szeretete meg... Hát az majd kialakul remélhetőleg. - mosolygok a végzős levitásra.
Aztán jön a karate, és én kinevetem őt. Nem volt szándékos, csak úgy jött a nevetés, de úgy látszik nem igazán teszik neki hogy kinevetem. Másodjára már sikerül neki, és nem dől el,de valami mégis zavar, ami nem úgy van, ahogy kéne. De mégis mi lehet? Erre még nm sikerült rájönnöm, de addig nem megyünk tovább, míg rá nem jövök. Ismét végigmérem, e próbálom kitalálni, hogy mi az ami zavar. Minden jó... Vagy várjunk csak, azt hiszem már tudom. Nem mosolyog, és ez nagyon nem tetszik. Olyan, mintha véresen komolyan venné ezt az egészet, pedig szerintem nem az.
- Hm... Nem. Ez így nem jó...- aztán minden előzetes bejelentés nélkül indul meg mindkét kezem az arca felé, s mutatóujjaim az arcára nyomom, közel a szájához, és aztán elkezdem kifelé húzni, a két füle felé, míg végül egy mosoly nem látszódik az arcán. - Na, így már tökéletes. - mosolygok Yarra.
A következő pedig az ütés, amit először lassan mutatok meg, aztán pedig teljes sebességgel, majd megállok, arra várva, hogy megcsinálja, közben pár lépést hátrálok, hogy még véletlenül se érjen el. Próbálok figyelni minden apró részletre, hogy vajon hol fogja elrontani, de meglepetést okoz azzal, hogy szinte tökéletes. És a hangsúly a "szinte"-n van.
- Ügyes vagy! - dicsérem meg, és meg is tapsolom. - Már majdnem teljesen jó volt, viszont arra vigyázz, hogy ne nyújtsd ki teljesen a könyököd. - mosolyodom el, és a nyújtott karját beállítom, a helyes helyzetébe. - Na, most így próbáld meg - nézek rá biztatóan, és csak nézem, ahogy megcsinálja még legalább ötször.
- Remek... Akkor jöhet a rúgás? - kérdezem, aztán ha a válasza igen, akkor folytatom. - Hm... Szóval, képzeld azt, hogy lány vagy. És valaki, egy férfi zaklatni akar. Hogy rúgnád meg a nemesebbik felén? - kérdezem, s várom, hogy megmondja, mutassa a választ.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 28. 23:05 | Link

Yarista-dono

 - Nem mondtam, hogy nem szeretem, mert igenis szeretem a játékot, de azért még nem túlzottan. Bár kétséges, hogy annyira meg tudnám szeretni,mint például te, de szeretem. Ha nem szeretném akkor nem is jelentkeztem volna a csapatba. - vigyorgok a srácra, aki az előbbi megnyilvánulásomból téves következtetést vont le, miszerint én nem szeretem a kviddicset. Pedig de, és még mennyire hogy de. Annál jobb érzés nincs is, mikor a seprűn ülsz, ott fent a magasban, és a sok ember mind téged figyel. Persze ezt még csak elképzelni tudom, hisz egy meccsen sem voltam még, csak láttam, de akkor is olyan jó lehet. Na,ez majd kiderül akkor, amikor már én is a pályán leszek.
És végre sor kerül a karate oktatásra is, aminek én végsősoron nagyon örülök. Örülök mert látom rajta, hogy érdekli, noha nem az a tipikus karate-s alkat, de ha megtanulja az ilyen ember is jól hasznosítani az erejét, akkor az akár még halálos fegyver is lehetne. Persze egy mugli világban, ahol nincs varázspálca, bár még ott is iszonyú jó reflexek kellenének, ha például egy pisztolyos emberrel áll szemben az illető. A mosolyt az arcára az én szokásos módszeremmel próbálom felfesteni, és hát fogjuk rá sikerül is, bár azért látom, hogy néha megküzd vele, hogy az itt is maradjon. De aztán a dicséretemre végre egy őszinte mosolyt látok, amitől az én szám is még jobban felfelé görbül. De tényleg egész ügyes, és már harmadjára-negyedjére szinte hibátlanul sikerül megcsinálnia mindent. Most már tudom, hogy mi az egyik jó dolog a tanárságban. Látni, hogy a tanítvány milyen jól, és esetenként gyorsan fejlődik, tanul, kész öröm. Lehet tanárnak fogok menni az ötödév elvégzése után... Bár ebben olyan biztos nem vagyok.
- Nem is mondta senki, hogy tehetségtelen vagy. - nevetek fel, de nem tart sokáig, mivel máris jön a következő feladat, a rúgás, amit még meg sem vár, hogy megmutassam, de rúg.
- Nem, sőt az az egyik lehető legjobb célpont. - vigyorgok Yarra, aztán már csak annyit veszek észre, hogy lendül felém a lába, s én reflexből védekeznék kézzel, de úgy látszik kicsit alábecsültem Yar erejét, mert a rúgása túl erősre sikeredett, és ezt a kezem bánja.
- Óh, shimatta! - tör ki belőlem az anyanyelvemen a rövidke káromkodás, miközben másik kezem a csuklómra szorítom, és kicsit hátrálok. Fáj,de még mennyire hogy fáj, mondjuk még mindig jobban jártam, mintha a térdemet találta volna el. Szerencsére nem törött el, annyira azért vesztett a rúgás az erejéből, hogy ez ne történjen meg, de még így is borzalmas. Talán rosszabb, mint amit az a báb okozott a lábammal.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. január 10. 16:41 | Link

Yarcicu

Az, ahogy Yar áll a kviddicshez, nagyon tetszik. Még nem találkoztam olyan emberrel aki szintén ennyire szeretné ezt sportot, de van egy olyan érzésem, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom. De a kviddics témán hamar túlvagyunk, és már teljes erővel a karate-ra koncentrálunk. Persze első körben neki sem megy túlzottan jól, bár ez érthető is, de végül hamar belejön, amitől csak még boldogabb leszek. Most már értem miért olyan jó tanárnak lenni, és nagyon bejön. Hamar elérkezünk a rúgáshoz, ami persze már egy nehezebb rész, de Yar kicsit kapkod, és nem várja meg, hogy megmutassam, hogyan is kéne csinálni. Ennek persze megvan a következménye, és természetesen az áldozat az én vagyok. Persze megpróbálom kivédeni az érkező rúgást, de kicsit talán alábecsültem Yar erejét, amit persze a kezem bán.  Nagyon fáj, de azt tudom, hogy nem tört el. Pontosan nem tudom hogy mi lehet a baj, max egy repedés, de nem olyan nagy ügy.
- Nincs semmi baj, ne aggódj. Lehetett volna rosszabb is. - Mosolyodom el megnyugtatásképp, bár ez a végére már kicsit torz mosoly lesz, és inkább hasonlít egy grimaszra. Tényleg sokkal rosszabbul is végződhetett volna, ha nem kapok időben észhez, mert kétes, hogy a térdem bírta volna-e rúgást, de én nagyon kicsi esélyt látok rá. Szóval szerencsém volt.
- Nem, semmi komoly szerintem. Túlélem. - mosolygok Yaristára, és engedem, hogy megnézze, és egy kicsit meg is mozgatom, hogy biztos nem tört el. Hát azt nem, viszont fáj. Azt mondja, hogy meg tudná gyógyítani, de mintha az utolsó pillanatban meggondolta volna magát, mert mégsem azt teszi, helyette inkább csak egy Ferula-val kötözi be, így persze már nem tudom úgy mozgatni, ennek okán annyira már nem is vészes.
- Jó, rendben. Menjünk.  - felelem egy kis habozás után, s egy sóhaj kíséretében. Az igazat megvallva nem szeretek a gyógyítóhoz menni, sőt még a mugli orvosokhoz sem szívesen mentem soha. Ebben persze az a vicces, hogy anyu orvos. És épp ezért, mert nála sokat voltam, mikor dolgozott, és láttam olyan dolgokat, amiknék örültem volna, hogyha soha nem látom. De most tényleg úgy érzem, hogy menni kéne. És ha menni kell, hát menni kell. Eközben Mogyoró is mintha megérezte volna, hogy nincs minden a legnagyobb rendben, s még mielőtt elindulnánk, ő felmászik rajtam egyenesen a vállamat célozva meg úticélul, onnan pislog zavartan hol a kezemre, hol Yarra.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. augusztus 2. 20:57 | Link

Thomas
~Délután 5 óra tájékán

Merlinre! Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Nem tudom elképzelni, miért büntet engem ennyire az Isten. Hisz nem tettem semmi rosszat. Tudtommal. Mindig jó voltam... Általában, de akkor is. Eleinte csak kisebb bakijaim voltak, aztán jött az az incidens az erdő mélyén a griffel. Akkor először azt hittem ott fogok maradni örökre, s csak a csontjaimat találják majd meg. Vagy még azt se. De nem, még itt vagyok, hogy Isten még több szörnyűséggel verjen meg. És miért? Halvány lila gőzöm sincs.
Reggel még azt hittem, hogy a mai nap is ugyanolyan unalmas lesz, mint általában a napjaim szoktak lenni. Tettem egy kört a kastély nyugati szárnyában, hátha valaki szabályt szeg, de semmi, minden a legnagyobb rendben. Aztán visszamásztam a Levita hálókörletébe, ott is a szobámba, és nem csináltam semmi mást, csak feküdtem az ágyban a plafont bámulva, néha valamelyik szőrgombócot simogatva. Aztán egy bagoly repült be a nyitott ablakon. Jól ismerem, ez apám baglya volt, viszont a levél nem tőle van, hanem anyámtól. Kicsit nehezebb a levelek eljuttattása a másik félhez köztünk, a nevelőapám miatt, aki mit sem tud a varázsvilágról, de megoldjuk, csak így picit hosszabb idő, mire a levél célt ér. Nagyjából havonta kapok egy levelet anyuéktól, amiben általában jó dolgok szoktak lenni. Viszont nemrég, épp néhány napja kaptam levelet tőlük, amiben azt írták, hogy minden rendben van. De ezek szerint mégsincs minden rendben. A rossz érzésem, a levél láttán valósnak bizonyult, ugyanis azt írták, hogy az öcsém megint kórházba került. Tudom jól, hogy gyenge a szíve, és az orvosok nem sok esélyt láttak arra, hogy megéli a három éves kort, de én hittem, hiszek benne, hogy erős az én kicsi öcsém, és élni fog.
A levél elolvasását követően elfog a kétségbeesés, és a düh, hogy nem tudok semmit tenni, össze is gyűröm azt a levelet, és elhajítom. Olyan tehetetlennek érzem magam, hogy nem tudok ott lenni vele, és legfőképpen nem tudok segíteni rajta. És ez csak még jobban dühít. Valahogy le kell vezetnem a feszültséget, és erre az egyik legalkalmasabb hely az Erőnlét terme. Ezért is vagyok most itt. Az a fa báb most sokat segít nekem, rajta le tudom vezetni minden dühöm, és utána talán tisztábban fogok gondolkodni. Amint életre kel a báb, nem is habozok, rögtön támadok. Azonban az ütéseim, és rúgásaim nem olyan pontosak, mint szoktak lenni, és még figyelmetlen is vagyok. Ennek pedig az a következménye, hogy bekapok néhány erős ütést, és rúgást, és sokszor a földön kötök ki, de ez most cseppet sem zavar, ahogyan a kék-zöld foltok sem, amik megmaradnak minden egyes fájdalmas ütés után.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. augusztus 6. 15:53 | Link

Thomas


Nem vagyok túl jó kedvemben, dühös vagyok egyrészt magamra, másrészt meg mindenki másra jelen pillanatban, aki ezen a földön él, akár ismerem, akár nem. Mérges vagyok, és ideges azok a dolgok miatt, amik az elmúlt napokban történtek velem, és nem tudtam ellenük tenni semmit. Olyan gyengének érzem magam, hogy semmit nem tudok tenni, nem tudom megvédeni magam, és a szeretteim. De ez így nem állapot. Változtatni akarok ezen, mihamarabb, azonban még nem tudom, hogy kezdjek neki. Alapból nincs túl jó kedvem, erre még rátesz egy lapáttal az a bizonyos levél, ami szintén nem túl szép, és jó híreket hoz.. Érzem, hogy a düh, és tehetetlenség szétáramlik a testemben, és érzem, ha ezt nem vezetem le, akkor robbanni fog fog, és valami olyat tennék, ami egyéb helyzetekben még csak eszembe se jutna.
Így jött az az ötletem, hogy elmegyek az erőnlét termébe, mert az a hely tökéletes arra a célra, amiért most ellátogatok oda. Megfordult az is a fejemben, hogy kimegyek a kviddics pályára és kicsit repülök, hogy kiszellőztessem a fejem, de ezt hamar el is vetettem, nem biztos, hogy olyan jó ötlet lenne ilyen állapotban seprűre ülni. Viszont a verekedés, mármint a karate tökéletes stresszoldó, és düh levezető. Szerencsére egyedül vagyok, mikor megérkezem, és ez egy ideig így is marad. Érzelmeim kezdenek csillapodni, azonban minden egyes elhibázott ütésnél, találatnál ismét felerősödnek. Ez így nem lesz jó...
Aztán jön valaki, akire csak fél szemmel figyelek oda, nem tudom, hogy ki az, bár egy picit mintha ismerős lenne valahonnan. Így viszont a figyelmem, és a koncentrációm is megcsappan, sokkal több ütést kapok be a kelleténél, amik bizony egyre jobban fájnak. Ezt persze senki nem bírná ki sokáig, így én sem, ennek következtében pedig az egyik, egyben utolsó ütéstől közelebbi kapcsolatba kerülök a földdel, és onnan már nem vagyok hajlandó felkelni. Egy rövid, dühvel teli ordítás is elhagyja a számat, közben még mindig a földön feküdve ökölbe szorított kezemet beleverem a talajba, majd tekintetem a plafonról a srácra szegezem, és azon gondolkodom, hogy vajon most mennyire nézhet hülyének.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Erőnlét terme - Keiko Sama hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint