29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Celestyna M. Czerny
KARANTÉN


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 195
Összes hsz: 284
Írta: 2019. január 15. 10:20 | Link

Korinna
#her | 5th January | Keszthely, Kori háza

A karácsony és a szilveszter közti időszakban be kéne tiltani a kimozdulást. Nem is igen voltam rá hajlamos, Dustinnak sem mosolyogtam az ötletre, egyetlen egyszer mentünk el vásárolni, én addig a bevásárlókocsiban ültem és igen röhejes karácsonyi playlistet toltam a hordozható hangszórómról. De ez minden, nem voltam érdemi állapotban ahhoz, hogy bárkivel együtt pezsegjek.
De új év, új én, méghozzá egy csodagyönyörű gyűrűvel az ujjamon, amit számomra is elég nehéz feldolgozni.
De most apunak is dolga volt, valami kiállítás ügyében rendezkedett, így a munka után én sem haza mentem, hanem Keszthelyre, a már jól ismert házhoz. Szimpatikus volt, olyan kis éppen kellemes, de nem az, ami azt sugallja magából, hogy öt gyerek és három generációnyi nagyi él velük a falak közt. Odatotyogtam a kapuhoz, majd bekopogtam az ajtón, remélve, hogy hamar ajtót nyit. Egészen hideg volt idekint, én meg nem voltam olyan durván túlöltözve.
Mior végre kinyitotta, egyből a nyakába ugorva öleltem meg, kicsit billegve is jobbra-balra, mielőtt még beslisszoltam volna mellette a résnyire nyitott ajtón.
- Mesélj! Hogy vagy? Nem láttalak már vagy... ezer éve. Na jó, annyi nincs, de idén még nem találkoztunk. Ez borzalmasan hangzik.
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 259
Írta: 2019. január 15. 17:17 | Link

Édes Celestyna
A Zug


Szusszanva nézek körbe a lakáson. Nem nagy, de végre tisztaság van. Az első olyan decemberem volt ez a mostani, vagyis most már tavalyi, amikor nem itt töltöttem az év utolsó napjait. Itt voltam, a főbb napokon, itt töltöttem az „ünnepeket”, aztán el kellett mennem dolgozni, majd visszajöttem. El kéne engednem a dolgot? Anyám biztos odáig lenne az örömtől. De hogyan? Jött Jack és a levelezés, de ez nem egy normális kapcsolat, talán soha nem is lesz az. Furcsa, hogy megosztok vele mindent. Elmélkedéseket, gondolatokat, élményeket és emlékeket. Mindent, kivéve életem ezen részét. A keszthelyi apró házat a megannyi emlékkel. Máshol nincs képem Balázsról, az életünkről, itt azonban mindenhol ott van. A falakon a képeink, az esküvői csokrom, a ruhái a szekrényben, és még a menyasszonyi ruhám is. Minden itt van pár négyzetméterbe sűrítve. Életem legboldogabb két éve.
Kereken két évet voltunk házasok. Karácsonyi esküvő, karácsonyi eltávozás. Nem könnyű ez nekem, nem könnyű ezt hátrahagyni, nem is lehet, szerintem. Egy képet igazítok a helyére, amikor hallom a kopogást. Pilláim egy hosszú pillanatra lecsukódnak, és már előttem is van a rémkép: Anyám. Rajta kívül nem sokan jönnének el, talán Andris még. Magamban reménykedek, hogy az öcsém legyen az, és ne anyám akarjon mindent átszervezni. Legalább ezt az időszakot tisztelje. Halkan, mint egy macska osonok közelebb, és lesek ki a kukucskálón. Sápadt arcom egyből vidámmá válik, és megtelik élettel, amint megpillantom Celt. Köszönöm, Merlin, hogy gondoltál rám! Vidáman tárom fel az ajtót, és szinte a nyakába vetem magam.
- Boldog új évet, miss Celestyna.
Mondom neki vidáman, majd elengedve félreállok, hogy szegény be tudjon legalább jönni, és ne itt kint az ajtóban tartam szóval. Ahogy pedig bejön, elhalad mellettem, meglátom az apró fényjátékát, így a kezét elkapva, felemelem, lábammal csukom be az ajtót. Csak nézem a gyűrűt, aztán az arcát, megint a gyűrűt, megint az arcát. Aztán... megrázom. Persze csak finoman, de nagyon tetszik a móka benne.
- Ez egy olyan gyűrű?
Hozzászólásai ebben a témában

Celestyna M. Czerny
KARANTÉN


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 195
Összes hsz: 284
Írta: 2019. január 18. 05:37 | Link

Korinna
#her | 5th January | Keszthely, Kori háza

Talán illett volna bejelentenem magamat, legalábbis, Apu biztos azt mondta volna hogy ha már valahova beugrok, akkor legyek szíves és szóljak előre. Mert ugye nem mindenki olyan, mint ő, van, aki nem örül annak, ha egyszer csak ott állok a küszöbön. Nem mintha ez vele annyiszor előfordulna vele, leginkább szinte soha, tekintve, hogy majdnem nála laktam. Csak majdnem, nem teljesen, mert még akadtak cuccaim a másik házban, de igazából nem olyan sokáig, azt hiszem.
Szóval itt álltam, hívatlanul és bekopogtam a vöröskéhez, a lehető legnagyobb lelkesedésemet magamra öltve, kicsit még billegve is a lábikóimon ide-oda. Nem kellett sokáig várnom, pillanatokon belül feltárult az ajtó, mi pedig egymás nyakába borultunk. Jó volt őt újra látni.
- Szczęśliwego Nowego Roku neked is, te drága - öleltem még pár pillanatig, mielőtt beslisszoltam volna a hívogató melegbe. De épp hogy csak elhaladtam mellette, a kezem után kapott, én pedig mielőtt még a szemébe nézhettem volna, már szélesen elvigyorodtam, szinte bele tudtam volna halni a boldogságba. Mikor az egész gyomrod egy apró, pici labdává változik.
- IGEN! Ez pontosan egy olyan gyűrű! -  ugráltam egy egész kicsit egy helyben, mint egy pingpong labda, de aztán a másik kezem a zsebembe mélyesztettem és kihúztam 6 kicsi tasakot. - Hoztam forrócsoki-port. Lányos este?
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 259
Írta: 2019. január 18. 17:32 | Link

Édes Celestyna


- Úristen! ÚristenÚristenÚristen! És még egyszer Úristen!
Nem tudom nem nézni a gyűrűt, olyan, mintha babonázna engem. Sőt, biztos vagyok benne, hogy babonáz. Mennyire tökéletesen tökéletes! Egyszerűen jobban nem tudom kifejezni azt, hogy mit gondolok most.
- Már akartam is kérdezni. Nincs egy öccse, bátyja, fiatalos nagybácsija?
Persze nem komoly, de nem tudom, megtenni, hogy ne öleljem meg megint, vigyázva, hogy a forrócsoki pornak ne essen baja. Az szent és sérthetetlen, a törött borda meg majd összeforr.
- Annyira örülök nektek, Cel! Megérdemled, hogy boldog légy.
Ha valaki igazán megérdemli, akkor az ő. Ezt mindig is tudtam, és mindig is hangoztattam. Nagyon szeretem Celestynát, sosem tudtam rá haragudni, sosem lettem volna képes bántani. Pedig sosem voltam, és soha nem is leszek angyal. Lehajtva a fejem, lopva letörlöm a boldogság könnycseppjeit.
- Forró csoki? Szerencséd van te nő. Ide a porral! Irány a szék, csüccs, és amíg elkészítem, tessék szépen mindent elmesélni. Hogy történt? Mikor? Mit csinált? Ugye, nem karácsonyi volt?
Az olyan sablonos lenne, de tudom, hogy náluk nem ez történt. Persze a karácsonyi sem rossz, csak valahogy úgy képzelem el, hogy Cel igazán meglepő pillanatban kapott felkérést a feleség szerepre. Szóval most jól beterelem a konyhába, azaz megteszünk együtt vagy hat lépést, és a porokat elkobozva állok neki alkotni, miközben hallgatom őt.
Hozzászólásai ebben a témában

Celestyna M. Czerny
KARANTÉN


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 195
Összes hsz: 284
Írta: 2019. február 8. 02:46 | Link

Korinna
#her | 5th January | Keszthely, Kori háza

Nem gondoltam volna, hogy ennyire elborul rajta. Bár... lehet, hogy kellett volna, mert a saját reakcióm is egy ehhez nagyon hasonló volt, elsőre nem tudtam, hogy le fogom hányni a kabátom - megint -, vagy elájulok ott a helyszínen és őszintén, így visszatekintve egyik se hangzik egy ideális megoldásnak.
- Öccse van, de sajnos már házas. De ha találok más, helyes, hímnemű rokont, majd szólok - nevettem el magamat kicsit. Szerettem azt a családot, édesek voltak és támogatóak is, meg minden. Össze meg vissza lettem ölelgetve akkor is, mikor visszaértünk a sétából, a kezemen a gyűrűvel. Mondjuk az öccse csak annyit közölt, hogy "ideje volt". Nem engedtek visszakérdezni rá.
Én is szorosan öleltem Korit, jobb esetben egyikünkben sem esett maradandó kár, de azért ezt majd ellenőrizni kell később, ha elmúlt a adrenalin. Kicsit én is megint bekönnyeztem, ahogy felidéztem, így végül azt törölgetve nevettem el magam és adtam oda neki a tasakokat. Szót is fogadtam és leültem a székre, miután megszabadultam a cipőmtől, majd törökülésbe húztam a lábaimat.
- Majdnem. De nem. Hát, ugye 21 volt az egyik barátunk esküvője, aztán másnap pihentünk,mert elég sok volt a pezsgő meg az ilyen-olyan nagylányos itóka, meg ettünk sütit utószülinap miatt.  Aztán 23-án még az anyukájánál voltunk, elmentünk templomba, meg közös ebéd volt, délután pedig elmentünk Orionnal sétálni - kezdtem bele a mesémbe, mert akárhogy is vesszük, ez az én mesém volt, senki nem tudta volna elvitatni tőlem, mert csak is hozzám tartozott. - Aztán a parkban leültünk az egyik padra, ameddig a kis vörös futott egy kört. És ugye hát, beszélgettünk, és egyik dolog követte a másikat, és szóba került, hogy korábban említettem, hogy hát én... szeretnék babát. Ő viszont ugye elég hagyománykövető, szóval... szóval megkérte a kezem.
És most már lassan lehetnek babák. De ezt már nem tettem hozzá, csak az ajkam harapdálva piszkálgattam a szaggatott részt a farmeromon.
- És? Te hogy vagy kedves?
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 259
Írta: 2019. február 12. 22:25 | Link

Édes Celestyna


- Mindenképpen! Tudod, hogy petrezselymet árulok. Hát hogy megyek én bálokba, ha nincs férfi az oldalamon, még kinéznek az úri nagyasszonyok!
Vannak ilyen hülyeségeim tudom. De engem alapból is kinéznek, főleg a savanyú nyanyanépek. Mondjuk nem mintha nagyon érdekelne, hiszen ez csak abban erősít meg, hogy nem vagyok hétköznapi. Megmondom, őszintén untat az átlagos. Nekem kell valami, ami felráz. Ha megnézzük életem embereit, tagadhatatlan a különlegességi mágnes dominanciája. Itt van Cel, a művészet maga, aztán Jack, Mr. Rejtély, akire úgy vágyom, mint soha senkire, és aki kézzel írt soraival olyan különleges élményt hoz a napjaimba, hogy elmondani se tudom, és ott van Ophelia, a nő maga. A kifinomult, tökéletes és mégis harcias amazon. Imádom a barátaimat, mert olyan kincsek ők, akiket nem lehet nem észrevenni, nem lehet nem tenni értük, velük, miattuk. Hol lennék én nélkülük? Egy huszonhat éves özvegy, aki azt hitte ott és akkor, hogy az élete semmit sem ér a szerelme nélkül? Sehol sem lennék. Hol vagyok mégis? Egy kiadó résztulajdonosaként megtehetem azt, hogy egy lovasbirtok ügyeit intézzem. Szabad vagyok. Ha akarom, máris Bécsben teremhetek, vagy Velencében, esetleg Amszterdamban. Bárhol lehetek. Bárki lehetek. Miattuk. Mert ők láthatatlanul is megtanítottak arra az életfilozófiára, hogy a világ tehet egy szívességet, méghozzá tövig, mert mindig van holnap, és a holnap tele van mindennel, ami csodálatossá tehet. Csodálatos vagyok, mert a barátaim csodálatosak. Mert csodálatos életet kaptam, általuk.
- Csak így elmondtad neki, hogy babáznál, ő meg oké, akkor házasodjunk?
A szám csodálkozósban marad, mert annyira édes ez az egész. Nem volt nagy hercehurca, rákészülés. Csak beszélgettek az életről, tervezték a jövőt, és Cel álmai szépen valóra válnak. Mennyire tökéletes! Szeretném és megkapom. Ő meg is érdemli. Azt is, hogy Dustin az élete része, és azt is, hogy az akar maradni, hogy családot szeretne vele. Van ennél nagyobb csoda? Aligha. Sokan nem hiszik el, de imádom a boldog történeteket, azt, ha valakivel ekkora csoda történik. Én is szeretném ezt átélni, megtapasztalni, magamévá tenni. Olyan nyugodtan és bájosan, olyan tökéletesen, ahogy az övé. Mert ez így volt tökéletes. A legtökéletesebb. Nem azt kapta, hogy "értem", sem azt, hogy "rendben", sőt, el sem futott. Nem! Azt mondta, hogy akkor legyenek társak, egy életen át. Mennyire igaz, mennyire csodás.
- Egy ilyen csodálatos történet után? Fel vagyok villanyozva. A világ legszebb és legboldogabb menyasszonya leszel. Aztán jönnek majd a babáitok, és én mindegyiket végig fogom puszilgatni, és mélyen beszívom majd az illatukat. Készülj! Nagyon illatos babáitok kell, hogy legyenek, mert különben mindenki elől elszívom őket.
Nevetek, mert tudom, hogy a babák illata - amikor nem kakilnak be éppen -, mindig csodálatos. Puderes és megnyugtató, tele törékeny csodával.
- Azt hiszem, csodálatosan vagyok. Nem tudok mást mondani. Annyira boldog vagyok a boldogságodtól, hogy muszáj beszélnem, mert különben örömömben csa sírnék és sírnék.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek