Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=634223#post634223][b]Csizmazia Hajna Cecília - 2016.11.04. 13:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=634539#post634539][b]Csizmazia Hajna Cecília - 2016.11.04. 23:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=647286#post647286][b]Csizmazia Hajna Cecília - 2016.12.12. 10:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=675591#post675591][b]Csizmazia Hajna - 2017.04.18. 18:13[/b][/url]

Rajzolok. Nem sokszor szoktam, de ha rám jön az inger, akkor muszáj firkálgatnom. Elég régen volt erre példa, leginkább azért, mert az időm legtöbb részét lefoglalja az utazgatás, illetve az aggódás. Most azonban van egy kevéske szabadidőm, melyet nem arra szánok, hogy az ágyban feküdve, tele bőgjem a párnámat. Fogalmam sincsen mennyi  ideje is vagyok itt, s egyáltalán milyen megfontolásból jöttem. Mert hát a lakás az pont arra szolgál, hogy kihúzzam magam az ilyen szerencsétlen helyzetekből és nyugalomban lehessek. Most mégis éreztem valamiféle belsőkésztetést arra, hogy még Scarlettet is elkerüljem. A magány és a nyugalom tökéletes, már vagy a negyedik rajznak állok neki, amikor valaki megzavar. Kevés fényt látok, tekintetemet lassan vezetem a gazdájához, egyik szemöldököm az égbe szökken. Egy keveset gondolkozom azon, hogy lehetséges az, hogy az általam generált fényt nem veszi észre a srác, de aztán inkább felhagyok az elméletekkel. Nézem egy darabig a tevékenységét, a rajzokat odébb csúsztatom, s azon kapom magam, hogy már fejemben sikerült róla egy karikatúrát is készítenem. Na majd talán a papírlapra is rákerül. Látom, hogy nem vesz észre, s hagyhatnám is ennyiben a dolgot, de valamiért muszáj neki odaszólnom, még ha az értelmetlenre is fog sikeredni.
- Mióta szólítasz te engem édesemnek? – oldalra biccentett fejjel méregetem háztársamat, majd eddigi helyemről feltápászkodom.   – Idősebb vagy, mint legutóbb, de határozottan még a papámra sem hasonlítasz – teszek felé egy lépést. Közömbösen kellene viselkedni, hagyni a fenébe, hogy foglalatoskodjon a dolgával, aztán elhúzzon innen és egyedül hagyjon. De hát megzavart, ez pedig nem hagyja, hogy én csendben ücsörögjek. Most ő itt a betolakodó, nehogy már én húzzam össze magamat. – Kell segítség? – csak az udvariasság végett, bánom is én, hogy mit keres és minek keresi. Megkérdeztem, a kötelező kört lefutottam, elnézve Adriant nem igazán van a társaságomra szüksége, s ami azt illeti lehet én is jobban örülnék, ha hagyna tovább nagy magányomban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=675598#post675598][b]Csizmazia Hajna - 2017.04.18. 18:42[/b][/url]

Kicsit összezavarodottan nézek Adrianra, s próbálom felfogni, hogy miféle ostobaságokról hablatyol nekem. Már csak az hiányzik a sztoriból, hogy még belekeverjen valami harmadik felet is, aztán teljes káosz lesz a fejemben. Egyben biztos vagyok, szívni nem szoktam, inni utoljára a rellonos bulin sikeredett, szóval ezer meg egy százalék, hogy a mestertanoncok gyöngye kamuzik. A felém irányuló fényt, a kezemet felemelve tompítom, aztán egy félszeg mosolyt küldök háztársam felé.
– Le vagy maradva, mert a babák már megvannak – tök lazán, mintha teljesen komoly lenne. – Két fiú, tuti a tieid, mert már most püfölik egymást – ezt már a hátsójának sikerül mondani, mert ő pofátlan módon inkább keresgél tovább, minthogy folytassa velem ezt a tudósagyat igénylő társalgást. Hát legyen. Megvonom a vállaimat, közelebb merészkedek és lehuppanok a hozzá legközelebbi ülőalkalmatosságra. Nézem ahogy kutat, keres és töpreng, Elég mulatságosnak találom, főleg úgy, hogy nem kér a segítségemből. –Figyelj, ha már meguntad, hogy egyedül szerencsétlenkedj, adhatnál valami támpontot – nem erőszak a dolog, de ha hagyja, hogy segítség, hamarabb meglesz és hamarabb szabadulhatunk meg egymástól. Amúgy is neheztelek rá, mert ellopta tőlem Aident, holott ő mindennap látja és még vele is aludhat. Mondjuk tény, hogy legalább sokat sikerült kicsikarni belőle, ez az egy dolog nyugtat és mindig jókedvre derít. Majdnem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=675946#post675946][b]Csizmazia Hajna - 2017.04.20. 16:03[/b][/url]

Úgy tűnik ez egy végeláthatatlan történet lesz. Még jó, hogy kamu házasság nem jött szóba, mert akkor már biztosan elnevetné magát. Na, de így.. Így még hihető is, bár a srácra nézve nem éppen az jut elsőre az eszébe, hogy ő tőle akarna bármit is. S elnézve jelenlegi társaságát, neki sem éppen ő lenne a kiválasztott, még akkor sem, ha csak ketten lennének a Földön. Ámen.
– Ühm, olyan nevet adtam nekik, amiről mindenképpen eszembe juthatsz a nap bármely időszakában, így a Rohadj és a Meg – re esett a választás. Tudod csak pusztán szeretetből – ha már kamu gyerekekről van szó, akkor legyen olyan nevük, amelyet nyilván nem adna egy épeszű szülő sem a vérének. Bár aztán manapság már ebben sem lehet biztos az ember lánya. Viszont neki hirtelenjében ennél jobb most nem jutott eszébe, bár a Meg az inkább lányos név, na mindegy.
Fejét átbillenti a másik oldalra, csak azért, hogy ne kapjon már nyakfájást, ha már ennyire érdektelen a másik számára a jelenléte. Ha a hangulata olyan lenne, most kapna egy hisztérikus rohamot és már fenyegetőzve kérné számon Adrianon, hogy mégis mit képzel magáról, de egyszerűen ehhez most nincsen se kedve, sem pedig energiája. Csak nézi őt, felfogja, hogy egyáltalán nem kell a segítség, de mivel eltakarodni nem fog és benne van annyi tartás és tisztesség, hogy nem nézi a másikat levegőnek, lábait lóbálva kukucskál.
- Édesem, nem vagyok a kastély lakója, szóval nincs szabály – vigyorogva néz a másik hátára. Milyen jó végre ezt kimondani. Pont a szabályok, kijárási tilalmak és egyéb ilyen finomságok voltak az egyik fő okai annak, hogy megpattantak onnan, amikor az első lehetőség jött, s milyen jól is tették ezt.
Nem zavarja különösebben, hogy Adrian hatalmas hátsójával kell társalognia, látott ennél már rosszabbat is.
– Aha, azóta nem alszom éjszakánként, hanem csak bőgök az Aidenes párnámat puszilgatva. Tönkre tetted egy érző lány lelkivilágát, soha többé nem fogok rendbe jönni – néhány álszipogás közepette adja elő a meséjét, amely még hangsúlyának köszönhetően is érezhető, hogy mekkora kamu. Neheztel és nem tetszik neki a vereség, de hát ha Adrian ennyire ragaszkodik háztársukhoz, hát legyen. A borsósár az majd kifizetődik remélhetőleg a kiránduláson, amire fordítják, ha meg nem az se baj. Elegendő elégtétel volt az is a számára, hogy ennyit kicsikart a fiúcskából. Legalábbis egyelőre megbékél. – Amúgy meg semmi osztozkodásról nem volt szó, csak kölcsönvettem volna egy estére – az égre emeli a tekintetét. Még csak nem is történt volna semmi kifogásolható az este folyamán, de hát már teljesen lényegtelen a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=676808#post676808][b]Csizmazia Hajna - 2017.04.23. 17:10[/b][/url]

Önelégülten vigyorogva pislog Adrianre, hát hogyne örülne, hogy az eddigi morcos uraságból sikerül valami barátibb megnyilvánulást kisajtolni? Még, ha ehhez egy kamusztori és kamuikrek kellettek. Bár igen, a névvel nagyon sok gond van, de hát egye kukac, talán ezen hamar túl tudnak majd lendülni.
– Hmm, majd megmondom neki, hogy bocs, de egy olyan név kellett, hogy emlékeztess apádra, így örülj neki, hogy nem egy férfiakhoz tartozó szervről kaptad a neved – teljes komolysággal adja elő a történetet, amelynek abszurdsága már számára is nehezen emészthető. Nem tartja szemétnek a háztársát, sőt különösebb problémája sincsen vele, csak hát kellett valami jó kis sztori, hogy oldja a hangulatot.
– Hát nem tudom, hogy te veled miért bánnak ilyen cudarul – utal ő itt a láncra és a nyakörvre. – De engem bizony nem tartottak ilyesmin a rellonban – ugyan Adrian ennél jobb vagy, tudsz sokkal többet is.   – Vagy esetleg ennyire durván szereted? Hmm Adrian ki sem nézném belőled, hogy ilyen vad vagy – megemelgeti a szemöldökét. Nem ítélkezik, mindenkinek vannak hibái, sőt ez talán nem is nevezhető hibának, hanem sokkal inkább furcsa érdeklődési körnek. Szerencsétlenségére az elméje csúfos viccet játszik vele, mert egyből elé villantja a képet, amint Adrian bőrszerkóban, bilincsben, nyakörvvel és egyéb ilyen dolgokkal van felszerelkezve. Ez elég is neki, érzi is, ahogy végigfut a hátán a hideg.
– Jajjj hát itt nem is arról van szó, hogy nagy szám-e avagy nem – legyint egyet. El sem hiszi, hogy erről beszélgetnek. Eszébe nem jutott volna ilyesfajta indíttatásból gondolni a rellonosra, még csak viccből sem, mert ismeri már ennyire az ittenieket, hogy tudja ebből miféle sztorit alakítottak volna. – Nem kell nekem álmában, ne szórakozz már – felhorkan, ez egyre rosszabb irányt vesz, és azt sem érti igazán, hogy Adrian mi a fenéért beszél ennyire a barátja ellen. Így szeretné megtartani, talán többet érez iránta, mint illik? Agytekervényei már beindultak, s nem a legszebb gondolatok, elméletek és vég kimenetelek játszódnak le buksijában. Talán nem kellett volna felhagyni az újságírással és lenne ismét egy jó sztorija, ajjajj. – Te, nekem maximum takarítani kellett volna, de ha már ennyire lehúztad szerencsétlent, tartsd csak meg – végül megvonja a vállait. Szegény Aiden ha tudná, hogy miféle beszélgetés témája lett. Pedig ő neki aztán a megnyitón tényleg nem alakult ki semmiféle romantikus szándék a fiúcskával szemben. Először megsajnálta, hogy ott ácsorog és senki nem ad rá licitet, aztán pedig már csak az lebegett a szeme előtt, hogy sikerüljön minél több pénzt kicsikarni Adrianból. Végül is az elképzelése megvalósult, sikerült az este legdrágább tranzakcióját kivitelezni, s erre marha büszke, még így is, hogy nem ő vitte el a prédát.
– Naaa mindegy. Megvan már, amit keresel? – érdeklődve pislog immár. Tényleg furdalja az oldalát, hogy vajon mi az, ami ennyire hiányzik Adriannek, főleg azért mert annyira titkolja. Pedig kivételesen elővenné ám a jobbik énjét és segítene. De hát, ha nem kérnek belőle, akkor minek strapálja magát? Ennivalója van, italt is hozott, nem fogja elszúrni az estéjét az ember, főleg nem a gyerekes beszólogatásaival.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=678805#post678805][b]Csizmazia Hajna - 2017.05.01. 18:25[/b][/url]

- Ohh életem, hiszen már kipróbáltam... hát mégis miképpen lehetnének gyermekeink? - ártatlan tekintete mellé egy ördögi mosoly párosul. Tudja ő ezt a játékot, sőt a durvábbik változatát is képes eljátszani, ha véletlenül arról lenne szó. Azonban van egyetlen egy akadálya ennek az egésznek. Méghozzá az, hogy fogalma nincsen háztársa meddig képes elmenni, ez pedig elég arra, hogy még azért csak tapogatózzon. - De, ha már itt tartunk.. lehet fel kellene frissíteni a memóriámat - mosolya nem változik, hangja játékos mégis határozott. Nem fog azért megfutamodni, mert Adrian így beszél hozzá. Nem csak a fiú tud olvasni az emberek arcáról és viselkedésükből, szerencséjére neki is colt kitől tanulnia ilyen dolgokat.
- Naná, hogy mozgékony kell. Mégis mit kezdenék egy hulla állapotban lévővel? Nem vagyok én nekrofil - most már kezd olyanná válni a beszélgetés, amelyet, ha egy külső ember meghallana, biztosan meglepődve szemlélné őket. A lány is el van ámulva, főleg azon, hogy Adriannal beszélget így. Előítéletinek köszönhetően nem gondolta volna, hogy ők ketten ha egy kis időre összekerülnek, akkor nem gyilkolják meg egymást.
- Hogy mi? Kombinálni? Dehogy, ne aggódj. Csak egy kicsit elkalandoztam - Na nem mintha nem pontosan arrafelé, mint amit a fiú érzékelt. Szórakoztatja a helyzet, mert a magyarázatok, amelyek a fel sem tett kérdéseire jönnek, még több gyanút keltenek benne. Talán, ha még az Edictum írói gárdáját erősítené, akkor jobban elkezdene vájkálni a témában, de így nem igazán érdekli a sztori. Hallott ő már sok mindent és nem annyira butácska, hogy ne tudná összetenni a szálakat, így Adrian szavai gyakorlatilag feleslegesek is.
Miközben tart a beszélgetésük, látja, hogy Adrian elteszi valamit, így arra a következtetésre jut, hogy ez a találka valószínűleg hamar véget fog érni, pedig ő éppen most jönne bele. - Ugyan már, téged megunni sosem lehet. Főleg, ha láthatnám még a csípő mozgásodat is.. hmm. Teljesen oda meg vissza lennék, mint egy tinilány - ez valószínűleg nem következne be. Sőt azt sem gondolná, hogy Adrian éppen erre vágyna, főleg az ő társaságában. - De látom megtaláltad, amiért jöttél, szóval gondolom a produkció elmarad - elvigyorodik. Egyelőre nem is tudja, hogy örülne-e annak, ha Adrian gyors menekülőre fogná vagy nem. Mert ha nehezen is, de be kell látnia magának, hogy éppen jókor jött a srác, már kezdett a nagy nyugalom egy kissé unalmassá válni.