Dana és Nina
23:00
Ruha

Egy vidám lány halad kifelé a kastélyból. Kivételesen nem a faluba indul, hanem a szabadba. Mint mindig, most is sötétedés után jár, de őt ez cseppet sem zavarja. A két kis rosszcsont kutyusát most a szobájában hagyta, mert nem volt szíve felébreszteni őket. Tavasz közepe van, az idő mégis hűvös kicsit, ezért kivételesen hosszú szárú nadrágot visel, rövid ujjú pólóval és a derekán egy pulcsit. Mint mindig, most se tudja hova tart, csak megy a feje után. Ha most valaki odaállna elé és megpróbálná megállítani, biztos nem fogadna szót. Lassan sétál az erdő mélye felé. Emlékszik, mikor először járt itt. Találkozott egy idegesítő fiúval, akivel csak a baj van, de aztán Geréb elkezdte mesélni a múltját és a lány rájött, hogy sokban hasonlítanak egymásra. Végül a fiú segített neki kimenteni hőn szeretett állatkáit a bajból. Ezek után kezdte el tisztelni a fiút. Mivel szinte bármi lehet ebben az erdőben, ezért hű fegyverét készenlétben tartja. Gwen hirtelen felkapja a fejét, mert az egyik fáról valami felreppen. Észrevesz valamit a növényen, ami nagyon érdekli. Mikor odaér, csodálkozva pillant fel, és tátott szájjal nézi a fölötte lévő, korosodó faházat.
- Mindig is szerettem volna egy ilyet - elmélkedik, majd mikor megpillantja a tőle nem messze lévő lépcsőt, gondolkozás nélkül elindul arra.
A lépcsőfokok igazolják a ház régiségét, mert a legtöbb nyikorog a lány súlya alatt. Gwen soha nem volt olyan nehéz, hogy valami leszakadjon alatta, mégis egy kicsit sietősre fogja. Tátott szájjal lép be a helyiségbe. Mindig is szerette ezeket a régi és elhagyatott helyeket. Mást is megtévesztett már a külseje, és ez a mi hősnőnkkel sincs máshogy. Arra számított, hogy a bútorok ősrégiek és agyonhasználtak lesznek. Ezzel szemben a babzsákfotelek és a hálózsákok nagyon is újnak tűnnek. Körbenézve megpillant pár vésetet a falon, majd a földön talált, éles kővel Ő is vésni kezd. Pár perc múlva készen is lesz, majd hátrébb lépve megcsodálja művét, és elmosolyodik

Éjszakai Portyázók

Miután befejezte a vésést, leül az egyik fotelbe és gondolkozni kezd. Igen, azt is szokott.
~ Meg kell mutassam ezt Lenának. Vagy lehetne ez az én titkos helyem. Nem, az nem jó, biztos sokan ismerik – a gondolkodásából a nyikorgó ajtó ébreszti fel. Odafordítja a fejét, és egy másik személy alakját veszi ki a sötétben. Az illető kisebb mint ő, ezért nem ránt pálcát, csak megmarkolja. A körvonalakból kiveszi, hogy egy lánnyal van dolga. A lány arckifejezéséből van egy tippje, hogy melyik házba tartozik.
~Ha megint egy rellonos áll velem szemben, nem tudom, mit csinálok. Én vonzom a zöld ház tagjait. Először Eris és Noel, utánuk Lívia, aztán a srác nővére, Sára, aztán az a Szofi nevezetű lány – igaza van, eddig szinte csak rellonos diákokkal volt dolga. Na, nem mintha félne tőlük, de kicsit zavarja, hogy mindig ők jönnek vele szemben. Végignéz a lányon, majd konstantálja, hogy nem veszélyes, ezért elengedi a pálcát.
Hirtelen ötlettől vezérelve odaugrik a lány elé, majd betessékeli.
- Szia, én Gwen Jones vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek – mondja kedvesen. Nem szeretné elijeszteni a lányt a durva modorával, ezért gondolta, kedves lesz – Mi szél hozott ide? És hogy hívnak?
Vár pár másodpercet. majd az ajtónak hátat fordítva leül. Azt gondolja, hogy nem jön már más ide, de ez a gondolatmenete téves. Elkezd beszélgetni a Dana névre hallgató lánnyal. Nemsokkal később újra nyikorogva nyílik az ajtó, amin most egy idősebb lány lép be. A mi paranoiás hősnőnk újra a pálcájához nyúl, de nem veszi elő. A most érkezett harsogva lép be a kis házikóba, és egy Gwen számára sértő kérdést tesz fel.
~ Pizsama? Minek nézek én ki, pisisnek? – jár az agya ezerrel.
A válaszon nem kell gondolkodnia, hiszen a feleselés és a visszabeszélés csípőből megy neki. Ránéz Danára, majd mosolyogva szól hozzá:
- Nézd! Úgy tűnik, ide vénasszonyok is járnak. Amúgy Kathleen Carter vagyok és rellonos – hazudja az unokatestvére nevét. A másik lány nem fog rájönni, hiszen nincs az iskolában, mert mugli, és a személyisége szerint ez a ház illik rá.

Cserecsapat

A mellettem álló személy nem válaszol, csak figyeli a köztünk lévő beszélgetést. A szemben álló lány halál nyugodtan közli, hogy hazudok, de honnan tudja? Talán vámpír, vagy gondolatolvasó? Megvan, a Tudatrabló Jutsut használta. Na, jó ez hülyeség. Még mindig a tudatomnál vagyok, és nem létezik ilyesmi, csak az animékben. Pár másodpercig nem válaszolok, ezért a másik lányhoz szól. Őt kicsit kedvesebben szólítja meg. Lehet, hogy házastársak? Kicsit gondolkozom a válaszon.
- Gwen Laura Kimiko Jones vagyok, másodéves eridonos – adom meg az igaz választ. Ha tudja, hogy mire gondolok, minek hazudjak? Nem veszem komolyan a fenyegetését. Nem félek az idősebb tagoktól sem – Remélem, nem gondolod, hogy a fenyegetésedet komolyan veszem. Nem félek az ilyen üres szavaktól. De a te személyedben kit tisztelhetek? – csak azért, mert Ő egy kicsit goromba velem én nem leszek az. Lehet, hogy kiskoromban sokat változtam, de még most is. Az elmúlt időben kicsit goromba, bunkó, agresszív és támadó voltam a többiekkel. Nem csodálom, hogy nem akarnak a barátaim lenni.  Így csak elmarom magam mellől Őket. Szeretek egyedül lenni, de a barátokra szükségem van, még ha eddig nem is voltak – Elmondanád, hogy honnan tudod a gondolataimat? – elengedem a pálcámat. Ha hagyom beszélni, akkor nem lesz ideje nekem támadni, én pedig nem fogok neki esni.

Cserecsapat

Állom a lány tekintetét. A falnak veti magát, majd ismét rám néz. Az ígéreteiről beszél, amiket elméletileg mindig betart. Nina néven mutatkozik be. Először furcsának találom, ezt a nevet, de akkor én mit mondjak? A házikóban lévő legkisebb lány, nyitja a száját és szólal meg. El akar menni és itt akar hagyni egyedül, de az idősebbik nem engedi. Egy házba tartoznak, de nem kivételezik senkivel. Ezt egy biccentéssel jutalmazom, mert nagyra tartom, hogy nem kivételezik senkivel. Nem sok ilyen ember van. A hátam mögötti könyvespolcól leesik egy könyv, amire én felkapom a fejem. Nagyon éber vagyok, minden neszt meghallok. Mire visszafordultam volna a lány már el is tűnt a kunyhóból és lent kezdett el üvöltözni. A név alapján egy fiút szapul. Gyorsan én is lemászok, hátha valami baj van. A lány tenyere a srác homlokán nyugszik, amiből arra ítélek, hogy lázas. Nina hozzánk szól, hogy vagy segítsünk, vagy inkább menjünk. Még nem gyógyítottam meg senkit, így jobbnak láttam távozni, de előtte leszakítottam egy darabot az, amúgy már elnyűtt taláromból és bevizezem. Odasietek, hozzájuk odaadom a jobbik félnek, majd elköszönök és elmegyek. Gyorsan kisietek az erdőből és a klubhelyiség felé veszem az irányt.

Noah Walker
Ruha (a jobb oldali az)

Egyet gondolva felkapom a táskám és már ki is szaladok a szobánkból. Kint süt, vagy jobban mondva éget a nap és én nem akarok bent ücsörögni a szobánkba. Májushoz képest elég meleg van, mondjuk ezt nem is bánom, mert szeretem a napot és a meleget. Mikor kiérek, hatalmasat szippantok a friss levegőből beszívva a virágok illatát. Gyorsan elindulok a falu felé, de aztán rájövök, hogy nem akarok most lemenni. Meglátok egy új fiút, aki a faház felé megy. Gyorsan követem, mert még nem hiszem, hogy ismeri a terepet és én próbálok neki segíteni. Gyorsan utolérem, de nem megyek oda, rögtön hanem várom, hogy mit reagál. Elkezdi ütni az ajtót, miközben üvöltözik. Gyorsan felsietek, de nem szólok semmit. Elhaladva mellette egy kedves mosolyt megeresztek, majd belépek a kunyhóba.
- Van még kedved bejönni? - kérdezem tőle, mielőtt becsukom az ajtót. Odaszaladok a legközelebbi fotelhez és már le is ülök. Előveszem a pálcámat, amivel egy kis fényt gyújtok és várom, hogy bejöjjön. Ha bejön egyáltalán.

Noah Walker
Kora este

Nyikorogva nyílik az ajtó, Ő pedig óvatos lép befelé. Ahogy látom, sok cucca van, gyorsan felugrok és próbálok segíteni. Elveszem az egyik csomagot és lerakom a fal mellé. Feltesz egy kérdést, amire szívesen válaszolnék, de már be is mutatkozik.
- Nem kell bocsánatot kérned. Amúgy örülök, hogy megismerhetlek. Gwen Laura Kimiko vagyok, de bárhogy szólíthatsz. Ha akarsz, becézhetsz is - mosolygok rá, majd észbe kapok és válaszolok a kérdéseire - Ez egy fakunyhó. Általában a diákok járnak ide, sőt van, amikor az éjszakákat is itt töltik. Gondoltam én is, hogy egyszer eljövök ide, de akkor hozom Elenát, Szemit és Sziszit - magyarázom, majd észbe kapok - Elena az egyik háztársam, szobatársam és a legjobb barátnőm. A Szemi meg a Sziszi a kutyáim, de emberként viselkednek. És most kerültél ide? - érdeklődöm. A fényt eloltom, mert bár itt sötétebb van mint a réten, de itt is lehet látni - És, hogy tetszik a suli? Melyik házba tartozol?

Noah

Kicsit megszeppen, mikor a csomagjaiért nyúlok, de ezt megértem. Nem rég érkezhetett, de biztos hallott már a bunkó eridonos lányról, vagyis rólam. Kedvesen megköszöni, én pedig egy 'nincs mit' kijelentéssel válaszolok. Mióta páran kijelentették, hogy túl goromba vagyok, azóta próbálok kedves és segítőkész lenni, ami néha beválik, néha nem. Most éppen igen. Ilyen se hallok gyakran, hogy valaki örül a megismerkedésünknek.
- Ha olyan különleges becenevet találsz ki, mint az uncsitesóm, akkor én falnak megyek mondom nevetve, mert persze, hogy nem gondolom komolyan. Vagy mégis? Kezd kicsit hűvös lenni és rajtam csak egy lenge ruhácska van. Mást nem hoztam, mert nem hittem, hogy ennyire lemegy a hőmérséklet. A nap is alacsonyan jár, már a narancssárga fénye besüt, a fakunyhó ablakán. Nagyon szeretem nézni a naplementét. Olyan gyönyörű. Bambulásomból Noah ébreszt fel. Felé fordulok, Ő pedig rám kacsint.
- Még nem tudom. Attól függ - nem adok neki egyenes választ - Nálam ez nem jön be - próbálom mondani a szememmel, hátha észreveszi. Kicsit gondolkozik a válaszán, de engem nem zavar.
- Persze, hogy tudok. A Rellon az egyik ház a négy közül. Ezen kívül van még a Levite, a Navine, és az Eridon. Az utóbbi házba tartozom én is. A négy ház barátságos egymással, de azért versenyeznek a házkupáért és a kviddicskupáért. A kviddics az egyik legjobb sport a világon. Hét ember játszik egy csapatban, seprűn lovagolva - magyarázom neki, de egy kis időt azért hagyok, hogy megeméssze. Most már tényleg kezdek fázni, pedig én nem vagyok az a fajta. Elkezdem dörzsölgetni a karom, de nem sokat használ.

Látom a kisfiús kíváncsiságot a szemében. Kicsit várok a válasszal, mivel nem tudok dönteni a sok hülye név közül.
-Háááát ott volt a pl. a Kicsi Gwency, a Gwen Potter, de kedvencem még a Szőke Boszi. Ezek voltak a rosszindulatúak - merülök bele a magyarázatba - De nem volt még egy ember, aki így hívott - mondom vigyorogva - Te minek szeretnél becézni?.
~ Ha tovább akarsz játszani hát, legyen - gondolkodom, majd hozzáfordulok - A kedvemtől és attól, hogy kedvem van-e írni a naplómba - húzom elő a kis könyvecskét. Szeretek bele írni, mert senki nem meri elolvasni és így megőrzi a titkaimat. Én díszítettem ki, ijesztő és véres rajzokkal, amiket én találtam ki vagy álmodtam. Válaszol a néma üzenetemre, ami azt jelenti, hogy vette az adást.
Nem válaszolok, neki csak a szememet forgatom. Remélem, veszi az adást.
Azt állítja, hogy nagy sportrajongó.
- Én is játszom, de a szabályokat nehéz lenne elmagyarázni. Röviden annyi, hogy egy csapatba hét ember van. Ebből egy fogó, aki a cikeszt próbálja elkapni. Megjegyzem, a mi csapatunkba ezen a poszton játszom, de csak csereként. Akkor van még két terelő, akik a csapattársukat próbálják megvédeni a gurkók ellen kisebb-nagyobb sikerekkel. Van három hajtónk, akik a három karikán próbálják bedobni a kvaffot, és van egy őrző aki ezt próbálja megakadályozni. Veszélyes sport, de nagyon jó és imádok játszani.
Az idő kezd hűvösödni, amit az is jelöl, hogy kezdek fázni. Látja rajtam, hogy nincs melegem ezért egy pulcsit nyújt felém, amit én el is fogadok és fel is húzok.