Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=751445#post751445][b]Catherine Hope Payne - 2019.03.09. 17:16[/b][/url]

Egyetlen vizsgára a végétől, felszabadító érzés. Igaz, az utolsó vizsgám a varázstani alapismeretek, de nem zavar, nem félek tőle. Elengedtem minden problémát, minden feszültséget, mindent, ami ebben a hónapban vár rám. Egy valamit azonban nem tudtam elengedni, egy tekintetet és egy fél mondatot, amit megjegyeztek nekem.
Beszéljünk. Ezt kértem futva Ricsitől, aki bólintott, és mind a ketten tudtuk, hogy hol és mikor. Meg akarom vele beszélni ezt, és amúgy is szeretnék beszélni vele. Módszeresen elkezdtem elbúcsúzni mindenkitől, aki az itteni életem fontos résztvevője, és ő is szerves részét képezte. Furcsa, hogy sosem árultam el senkinek, mennyire fontos része is.
- Kellőképpen takar minket a nád.
Pimasz mosollyal az arcomon közelítek felé, óvatosan. A táskámat magunk mögé teszem, csak egy kis forró tea van benne, meg pár száraz pogácsa, az ide tévedő madaraknak. Leülve mellé, törökülésbe húzom a lábaim, térdünk összeér, de nem zavar, és remélem őt sem. A helyzet némiképp megváltozott közöttünk, bár nem is sejtettem, hogy mennyire. Mintha egy egész életet kihagytam volna azalatt a néhány hónap alatt, amit Willéknél töltöttem. Már nem köszöntöm puszival, zavarban vagyok.
- Miért tud rólunk Lili?
Tudhatta, hogy fel fogom tenni ezt a kérdést, nem úgy nyilván, hogy ezzel indítok, hanem úgy, hogy menet közben esetleg megemlítem. Biztos van egy vicces sztorija, nevetünk, továbblépünk. De inkább előbb tisztázzuk le.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=751448#post751448][b]Catherine Hope Payne - 2019.03.09. 18:08[/b][/url]

- Jobban.
Kuncogok, amikor bocsánatot kér, hogy nem írt, és kissé megrázom a fejem, persze, még csak óvatosan, nem akarom, hogy az elmúlt hónapok bármit szüljenek odabenn. Amúgy sem áll jól, ha rázom a fejem, mint egy tönkrement bólogatós kutya.
- Úgysem írtál volna.
Jóban vagyunk, kedvelem Ricsit, főleg, mert volt időszak, amikor egyformák voltunk. Gazdag máguscsaládok bármit megtehető örökösei. Aztán beütött a krach, nálam egészen biztosan, Denis képében, és már nem akartam olyan lenni. Aztán történt valami Ricsivel, és a világ megbotránkozott. Elkezdték egy lapon emlegetni a nevét a hűséggel. Szinte már parajelenség. Nagyon sok impulzus ért, sok információ, amióta visszajöttem. Vajda Richárd pedig, még mindig kapcsolatban, és még mindig ugyanazzal a lánnyal. Egy navinés lánnyal ráadásul.
- Tőle. Feltűnően méregetett. Megkérdeztem, hogy miért, és rákérdezett, hogy szoktam-e még tinderezni.
Lili és a diszkréció. Nem volt nehéz összerakni, hogy miért kérdezi, tudni akarta, hogy van-e esélye annak, hogy Ricsivel közöttünk bármi is van. Nem, és nem is lehet. Ariananak se mondtam el anno, hogy megértem, amiért szereti a szőke srácot, nekem meg is volt, és élvezetes vele lenni, eléggé nagyon. Azt hiszem, azon az éjszakán nem nagyon kellett volna több, hogy Ariana meggyűlöljön, pedig amikor közöttünk bármi volt, még képben sem volt elméletileg, mégis, érzek egyfajta késői bűntudatot miatta.
- Új fellépőruha kell neki, azért jött el hozzám, és gondolom kibukott belőle a dolog, de megnyugtattam, hogy nem. Azt hittem, már te sem, azt csiripelték a madarak, hogy a környék álompárjává léptetek elő, a bájos színésznő és a gazdag fiú. Hogy kiszálltál a piacról.
Rápillantok az arcára, és elmosolyodom, vállammal meglököm a vállát.
- Más vagy, valami mást látok az arcodon, mint eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=751454#post751454][b]Catherine Hope Payne - 2019.03.09. 19:28[/b][/url]

- Te se mondtad el neki, hogy találkozol velem.
Felelem teljesen nyugodtan, ahogy rá pillantok. Az előbb azt hiszem, mást láttam, mint akit most látok, talán csak a romantikus oldalam - ha bárki kérdezi, letagadom - el akarta hinni, hogy ez nem csak egy fogadás, amire először gyanakodtam, hogy ez kölcsönös. Furcsa mód, szeretném, ha az emberek, akiket itt hagyok, boldogok lennének.
- Tévedtem.
Ismerem el neki kimondva is, és a hangomban talán valami csalódottság lapul. Nézem a lemenő napot, elmosolyodom abban, ahogy újra sötétbe borul minden. Bár már nem vagyok rabja a saját elmémnek, nem szedek extra mennyiségű fájdalomcsillapítót, hogy hallucináljak, mégis vágyom a sötétet, az éjszakát, a csendet, hogy mindent rendbe tudjak tenni a fejemben.
- Túlmentem egy határon, és betörték a fejem.
Felelem arra, hogy mi újság velem. Dolgok, amiket nem a tinderen fog megtalálni, főleg, hogy millió és egy éve ki sem nyitottam az alkalmazást. Már nem zavar a dolog, életben maradtam, átestem a depressziómon, célszerű kezdenem valami hasznosat az élettel. Ricsire emelem a tekintetem.
- Szóval akkor Lili... nem más neked, mint egy fogadás? Melyik hülye haverod választotta ki őt?
Mert az a hülye haver nem is olyan hülye, és nagy valószínűség szerint inkább akarta Ricsit megszivatni, mint Lilit. Mondjuk nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége, Merlinre esküszöm, hogy ilyen számonkérő hangot se hallottam még, az az enyhe agresszió Lili hangjában. Hát ő is megéri a pénzét.
- Mesélj valami vidámat, Ricsi, valami jót az életedben, aminek örülsz, kérlek!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=751461#post751461][b]Catherine Hope Payne - 2019.03.09. 20:18[/b][/url]

- Szereted?
Kibukik belőlem a kérdés, és tudom, hogy túlmegy egy határon, egy olyan határon, amit normál esetben nem lépnék át. Nem rám tartozik, de szeretném, ha, mikor elmegyek, úgy tegyem, hogy tudom, boldogok azok, akiket hátra hagyok. A kérdése váratlanul ér, a nyomozást lezárták, kikiáltottak egy nem létező diákot bűnösnek, egy árnyékot, valakit, aki nem hasonlít Denisre, azonban ahogy így kimondja, és a tekintete találkozik az enyémmel, bólintok.
- Denis volt.
Sosem mondtam ki senkinek, sosem kérdezett rá senki ennyire tudatosan, hogy Denis volt-e. Ismered a fiút, aki ezt tette? Denis valóban nem volt ott veled végig? Sosem kérdezte senki, hogy Denis Brightmore tette-e, sosem. Ricsi sem azt kérdezte, ő egy számára tényként közölt állítás megerősítését kérte.
- Szeretem őt.
Gúnyosan nyögök egyet, és mosolyra húzódik a szám. Mennyire szánalmas vagyok. Az előbb ismertem el, hogy kis híján megölt, és most azt mondom, szeretem. Hát nevessen ő is, tényleg nagyon szánalmasnak érzem magam a saját gyengeségem miatt. A végén már én is nevetek, egészen addig, amíg ki nem mondja, hogy az apja. Akkor megakadok, köhintenem kell.
- Presztízskérdés?
Gondolom, hiszen jönnek a választások, nem árt jó benyomást kelteni, nem árt azt mutatni, hogy minden rendben van abban a családban, amely befolyással akar lenni a mágustársadalomra. Édes Ricsi.
- Gondolom, nem azért választottad őt, amiért mondjuk én választottam volna. Ellentmondtál apádnak, és még életben vagy. Ricsi, Ricsi, bátor gyerek vagy te.
Mutatóujjammal fenyegetem kicsit, de még mindig mosolygok, Merlinre, ezt nagyon benéztem, igazán szomorú. Amikor a rózsaszín plüss wc-ülőke szóba kerül, megint elnevetem magam. Az mondjuk tényleg vicces, ahogy elképzelem Ricsit, ahogy próbálja megoldani a folyóügyeit, és egy rózsaszín plüss fogadja. Szerencsétlen, még a könnyem is kifolyt. Hátra fekszem, az első csillagokat kémlelem az égbolton, amíg kicsit megnyugszom, meghallgatva a kérdését.
- El. Ez a búcsúesténk Ricsi, soha többet nem találkozhatunk.
Búcsúzom, bár ezt másnak így nem mondtam ki, mégis ezt teszem. A hátát kémlelem, és ha rám néz, az arcára emelem a tekintetem.
- Huszonegy nap múlva férjhez megyek egy férfihoz, akit az apám választott ki nekem, utána a családi birtokára költözöm, Franciaországba. Kicsit megváltoztak a terveim, pontosabban, nincsenek már terveim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=751529#post751529][b]Catherine Hope Payne - 2019.03.09. 22:13[/b][/url]

- Ohó, Ricsi.
Közelebb hajolok hozzá, pofátlanul közel, és ahogy a szemébe nézek, szélesen elmosolyodom. Nagyon sokan gondolnak engem nagyon ostobának, és ez jól is van így. Pedig megvan a magamhoz való eszem, okos vagyok és találékony, véleményem szerint jó emberismerő. Elég csak a szemébe néznem, és szélesen elmosolyodok, nincs itt baj. Leszámítva, hogy megváltoztak a dolgok, és ez nehéz így, neki biztosan. A kérdése visszarepít, vállat vonok.
- Semmi. Nem tudom. Nemrég meglátogatott, hónapokig el sem jött, nem érdekelte, hogy mi van velem, gyűlölt és talán még most is gyűlöl. Szar legjobb barát voltam. Mivel minden mindegy, elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé, ő azt mondta, nem baj, megoldjuk, majd lelépett. Megoldotta. Csak, szar, Ricsi, simán csak szar.
Nem tudom megfogalmazni azt az érzést, amit Denis-szel kapcsolatban érzek. Keserű vagyok, nem csalódott, hanem szomorú és keserű. Tudtam, hogy reggel nem lesz ott, de mégis, azt hittem, később igen, de napok teltek el azóta. Sőt! Már lassan heteknek lehet nevezni az eltelt időt. Lesütöm a szemem, nem tudok most a szemébe nézni, kiadom magam, túlságosan is. Már nem az vagyok, aki voltam, aki mókásnak tartotta, hogy addig cicázik Vajda Ricsivel, amíg végül meg nem kapja, többi már nem.
- Tudja? Hogy miért? Szerintem megértené. Nem hiszem, hogy nagyon összeveszne veled, ezért. A kimondatlan szavakért inkább, a titkolózásért. Nekem tetszik a választásod Ricsi, illik hozzád.
Komolyan és őszintén mondom, mert így gondolom. Tudom, hogy a saját nővérem ellen beszélek ezzel, de nem működött volna, Ariana nem élvezte volna azt, amit Lili igen, szenvedett volna Ricsi mellett, még ha ő ezt most nem is így látja.
- Remélem, hogy van. Meghalnék, ha nem így lenne. Nem is meséltem még a legjobbat Richárdka! Negyven éves, kopasz és sosem volt még nővel! Apám tudja, hogyan hozza ki a kapcsolatunkból a maximumot.
Nevetek, a saját nyomoromon igen intenzíven tudok már nevetni, vállának döntöm a fejem, ahogy a testem még rázkódik.
- Jobb is ez így Ricsi, elmenni innen. Talán kicsit kiszellőzik a fejem, elmúlik ez a Brightmore-mánia, megnyugszik a barátnőd is, és kitavaszodik. Az esküvőmre is jönnötök kell, Eszti is jön, nagy buli lesz.