36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kiva Faraday összes RPG hozzászólása (89 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2012. október 11. 17:08 Ugrás a poszthoz

Lizzie, valamikor augusztus vége felé

Újabb szép nap, újabb remények az életben. Vagyis gondolom én. Bár nem tudom mi lehet szép abban, hogy az ember cél nélkül mászkál lent a faluban, mikor még ráadásul nem is nagyon lehetne. De gondolom akkor pont ez benne a szép. De hagyjuk a filozofálgatást, az nem nekem való, ezt már bizonyítottam párszor.
Most hogy megszabadultam a mélyen szántó, világmegváltó gondolataimtól, inkább előre nézek a lábam elé, mert majdnem orra estem egy nagyobb kőben. Ó igen, az élet szép. Meg a kő is, de inkább kikerülöm, nincs kedvem közelebbi ismeretségbe kerülni az anyafölddel, akármennyire is szeretem.
Nem is tűnt fel, hogy közben leértem a játszótérre. Nem voltam még itt, szóval kicsit körülnézek hogy mégis mi van itt. Bár mondjuk ez egy hülye kérdés, mert mégis mi lehet egy játszótéren... Igen, hinta, mászóka, alagutak meg egyéb nyalánkságok amiket a gyerekek szeretnek. Én most egy hinta mellett döntök, olyan kis szimpatikusan néz rám. Lecsüccsenek és elkezdem magam lassan hajtani. Jó régóta nem volt már ilyen élményben részem, szóval most előbújik a gyerek belőlem picit és egyre magasabbra és magasabbra hajtom magam, persze azért vigyázok, nehogy komolyabb kárt tegyek a játékban.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2012. október 11. 17:36 Ugrás a poszthoz

Lizzie

~Fel, fel, még magasabbra! ~ Kiabálja bennem a gyerek, aki csak azzal törődik most már, hogy minél feljebb jusson, egészen fel az égig. Szegény én, lassan le kell törjem saját magam, mert nem kellene kiakasztani a hintát vagy átfordulni, mert most nagyon közel kerültem ehhez. Lecsitítom magamban szegény gyereket, aki még nagyon szeretne tovább tombolni, mert régóta nem jöhetett már a felszínre. Na igen, otthon én léptem elő fő gyereknevelővé, mert anyu nem nagyon volt hajlandó foglalkozni az öcsémmel úgy nevelési szinten. Néha nagyon sajnálom a kis krapekot, de akkor is, én nem az anyja vagyok, hanem a nővére, az istenért! Remélem nem fog torzulni szegénykének a lelke, bár valahogy én is felnőttem, igaz akkor még más volt a harci helyzet.
Egy régen hallott ismerős hang töri meg a bőszen vágtató gondolataimat. Először csak nézem, nézem, de nem látom, nem ismerem fel, hogy ki az, egyrészt azért mert kb 1 másodpercre látom és akkor is elmosódva, másrészt meg mert 2 éve nem láttam senkit innen. Majd mikor leesik a tantusz, annyira meglepődök, hogy elengedem a hinta láncát, ami azért nem volt bölcs döntés, mert kb 2 méter magasan vagyok, de mire eljut a tudatomig mindez, már a kavicson landolok, seggel.
-Ííííí, ez nem volt jó...
Dörzsölgetem a fájó pontot, de nem csak egy van belőle, én meg nem vagyok Shíva istennő, csak két kezem van. Egyelőre nem próbálok meg felállni, csak nézek kérlelőn Lizzie-re, hogy csináljon valamit, mert én perpillanat tanácstalan vagyok.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2012. október 30. 00:26 Ugrás a poszthoz

Egyelőre Emcy Cheesy

Hát, eljött végre ez a nap is az évben, a Halloween napja. Őszintén szólva én nem tartom igazi ünnepnek, mert mégis mi a frászt ünnepelnek azzal, hogy egy csomó srác beöltözve szaladgál házról-házra és azt mondják, hogy csokit vagy csalunk. Na mindegy, ezt az én agyam nem tudja felérni sajnos, vagy lehet inkább szerencsére.
A szobáinkban magunkra cuccoltuk a jelmezeinket Emyvel, majd együtt szépen komótosan elindultunk lefelé a rétre, mert állítólag ott lesz valami érdemleges történés. Hát majd kiderül hogy érdemes volt e ezt a méhecske cuccot felvennem. Egyelőre kicsit viszolygok a dologtól, nem igazán szoktam magamat ennyire mutogatni, viszont van kis fullánkom, ami tökre szimpi, az nagyon bejön.
Menet közben beszélgetünk mindenféléről, főként én bombázom kérdésekkel a társnőmet, mivel ő már mestertanonc és végigmászta úgymond az osztályokat itt az iskolában, szóval van nem kevés kérdésem.
-De hogy a fenébe bírtad ki? Nem is mentél haza soha? Nem tudom, most már nekem is ildomos lenne kezdenem valamit magammal 19 évesen. Ciki hogy még mindig csak másodikos vagyok.
Megvakarom a tarkómat és kicsit felnevetek. Tényleg nagyon gáz a dolog, de megfogadtam magamnak hogy jövőre tényleg becsületesen levizsgázok.
Időközben elértük a célállomást, vagyis kiértünk a rétre. Vannak egy páran, de szerencsére fele akkora a tolongás, mint amire számítottam. Az Eridonban nagyobb partikat tartottunk anno...
-Merre tovább Emy? Sátor, vagy inkább szeretnél velem elveszni az erdőben?
Kérdezem egy méhecskéhez nem méltó ördögi vigyor kíséretében. Jó, persze, nem akarom kinyírni magunkat, de ezzel szerintem ő is tisztában van.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2012. október 30. 23:51 Ugrás a poszthoz

Emy

Egy picit fázok, ezt egy hangos tüsszentéssel meg is erősítem. De a hang mintha nem is egy lányból szakadt volna ki, hanem inkább egy trollból. Hiába, apuféle.
-Bocsi. Van egy zsebkendőd?
Kérdezem alig érthetően Emytől, mert a kezem közben a szám és az orrom előtt van. Inkább megkímélem a környezetemet, nagyon rendes vagyok a mai napon.
-Értem. Hát, én örülök, hogy visszatértél közénk Em, nélküled üresebb lenne az iskola. Meg a kviddicscsapat is.
Mondom miközben jó hangosan nevetek. Tényleg hiányérzetem lenne, ha ez a dilis csaj nem lenne itt közöttünk. Van pár szép és kevésbé szép emlékünk együtt, talán ő az egyetlen ember, aki a régi ismerősi körömből még itt maradt. Emiatt pedig különösképpen ragaszkodok hozzá.
-Pedokiva az öreganyád Emy. Tudom, hogy nehezen vagyok képes már vegyülni, de azért nem ennyire.
Küldök egy szemforgatást is mellé, de aztán elvigyorodok, természetesen nem vettem komolyan amit mondott. Nem is igazán lehet mindig komolyan venni ezt a lányt, maximum akkor, hogyha egy véres baltával áll a kezében és közli veled, hogy megölt valakit. Na akkor lehet. Meg különben is, ez a Piroska szerkó... egy nagyra nőtt gyerek benne.
-Akkor gyere szépen, megyünk erdőt járni.
Belekarolok és elhúzom az erdő felé. Közben a háttérben valamelyik gyógyegér kopogószellem csinálja a hisztit, mindenki szalad kifelé a sátorból.
~Úgy nézem jól döntöttünk. Csak nehogy erre jöjjön. ~ A második mondatot már félve gondolom ki, mert ilyenkor szokott a gondolat életre kelni, nekem meg Hektor óta nem volt dolgom szellemekkel, amit annyira nem is bánok, hogy őszintén megmondjam.
Mikor elérünk a "sötétség széléhez", két manóval találkozunk. AZ egyik valami bohócféle lehet, a másik pedig úgy nézem valami inas. Kérdőn tekintek Dorie-ra.
-És most merre menjünk?
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2012. november 20. 22:16 Ugrás a poszthoz

Robi

Nédda', kit hozott ki a lágy déli szellő a vackából! Igen, én magam is nagyon furcsának tartom, hogy nem éjjel kettőkor indulok el valamerre kóricálni. De hát a változatosság gyönyörködtet - állítólag. Majd most kiderítjük.
Igazából halvány milkalila fogalmam sincs arról, hogy mégis mit szeretnék csinálni és hogy ezt a sok mindent mégis merre szeretném végrehajtani. Nem baj, gondolkozzunk egy picikét, mi lenne, ha a másodikra mennénk a társalgóba? Hmm, nem rossz ötlet, akkor esetleg el is indulhatnánk arrafelé. Csak ön után hölgyem. Nem, nem, csak ön után.
Miután ezt a kis belső párbeszédet Kiva és Myra lejátszották, tényleg megindulok a kigondolt cél irányába. Igen, kicsit ciki hogy picikét skizofrén vagyok, de ez még nem a túl súlyos eset. Legalábbis szerintem. Lehet hogy egy doki már ettől is frászt kapna, pedig szerintem az egyik legjobb társaság önmagunk. Néha elengedhetetlen, hogy ilyet is csináljunk. De lehet ezt is csak azért gondolom természetesnek, mert a kerekeim egyet kattannak előre, kettőt meg hátra.
Bekukkantok az ajtón és örömmel tapasztalom, hogy nincs bent senki. Igen, furcsa ezt egy emberközpontú, társaságszerető Eridonostól hallani, de nem tudom, mostanában jól esik. Na nem mintha annyit járnék társaságba, az órákról is rendszerint kimaradok. Ez egy ilyen korszak.
Az egyik asztalhoz csoszogok (igen, vegetatív üzemmód aktív), töltök magamnak egy nagy bögrébe kávét és lehuppanok az egyik kényelmesnek látszó fotelbe. Lassan szürcsölni kezdem a fekete kenyeremet. Nem olyan régen keltem fel, kell egy kis lendület, hogy meginduljon a napom.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2012. november 28. 22:24 Ugrás a poszthoz

Robi

Annyiszor, de annyiszor elhatároztam már magamban, hogy reggelente korábban kelek és lemegyek futni; formában kéne maradni, ha már egyszer kapitány vagyok. Na, ebből annyi maradt, hogy délben kelek és fertőzöm magam a kávéval. Legalább már nem cigizek, arról szerencsére leszoktam otthon, anyám kettőbe elhasított volna, ha a kicsi mellett rágyújtok. Szóval örök hála, öcsikém!
Ha már a csapatnál tartunk, össze kéne egy kicsit rázni a srácokat. Alig ismerem őket és szerintem az érzés kölcsönös lehet, ez alól persze Emy kivétel, őt kellőképpen régóta ismerem. Egyszer majd csinálunk egy nagy gyűlést valahol és leülünk dumcsizni.
Komolyan mondom, csak gondolnom kellett erre a dologra és máris megjelenik az egyik csapattagunk. Ő a mi kis agytröszt hajtónk, Robi, ő szokta kidolgozni a hajtók támadásait, értékes ember. Nélküle és Leonie nélkül nem tudom hogy tudnám vezetni a csapatot, sokkal tartozok nekik.
-Magának is, katona! - mondom egy mosoly kíséretében. Vidámabb lettem a társaságtól, amit igazából nem gondoltam volna. De ha már így alakult, akkor fogadjuk örömmel a jó dolgokat.
Mintha nem lenne minden rendben a sráccal, kicsit idegesnek látszik, vagy nem tudom mi lehet vele. Mindenesetre eléggé furcsa.
-Eléggé szétziláltnak tűnsz. Van valami baj? - a jó modorom meg az aggódásom a felszínre törnek és beszéltetnek. Ez az!
-Ó, értem. Tudom milyen érzés. Egyébként javaslom hogy a zöld kancsóból tölts magadnak, erős mint a lórúgás.
Közben a kezemben lévő bögrére mutatok, aztán pedig felmutatom a hüvelyk ujjamat, hogy nagyon tuti a dolog.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2012. november 28. 22:24
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2012. december 19. 18:09 Ugrás a poszthoz

Robi

-Szerintem a piros kancsóban lévő is erős lehet. - mondom gyorsan Robi mondata után. Kicsit romboljuk a Rellonos öntudatot, úgy nézem van neki elég, most egy kicsivel kevesebb nem fog neki ártani.
Kapok magam mellé egy szomszédot, a csapattársam a mellettem lévő fotelben helyezkedik el. Bár úgy nézem, hogy még mindig van egy kis baj a rendszerrel, Robi még mindig kicsit akadozva közlekedik, de talán már nem olyan vészes.
- Szét csapatni magamat? Nem, nem annyira az én stílusom. - mondom nevetve - Ritkán van olyan társaságom, akivel lehetne csapatni. De ha nagyon szeretnéd, egyszer majd kipróbálhatjuk. - kacsintok egyet a mondatom mellé, remélem nem veszi zokon. Úgyis akartam csinálni egy csapat bulit vagy valami hasonló elvetemült dolgot.
Annak a fotelnek a háttámláján, amiben éppen ülök, van egy nagy pokrócnak tűnő valami, szépen megfogom és az egyik kezemmel az ölembe húzom. Normálisan fel vagyok öltözve és a kávé is kellőképpen meleg a kezemben, mégis rám jött egy kicsit a hidegrázás. Nagyon remélem, hogy nem fázok meg, már csak a meccsek miatt is, rossz lenne úgy visszatérni ide, hogy a manduláim szeretnének külön életet élni meccs közben.
A pokrócot megpróbálom félkézzel szétteríteni, közben vigyázok, hogy ne borítsam magamra a forró kávét. Aha, na mintha arról lennék híres, hogy nem teszek kárt magamban és a környezetemben. Egy óvatlan mozdulattal az ölembe borítom a kávét, amiből persze még a pléd is kap egy keveset, de a folyadék nagy része a hasamon és a combomon landolt. Felszisszenek a fájdalomtól, amit a forró ital okozott.
-Ezt komolyan mondom nem hiszem el! Tudsz valami bűbájt Robi?
Kicsit nehéz megszólalnom, de kierőszakolom magamból a szavakat, hogy segítséget kérjek. Egyre jobban éget és a tetejében még jobban árad szét, mert a ruháim már nem képesek ennyi nedvességet befogadni.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. december 24. 18:49
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. január 7. 18:36 Ugrás a poszthoz

Griffek - Sárkányok meccs után össznépi gyenguszozás.
egyelőre mindenki, aki jön.

Igen, ez a meccs most nem volt olyan sikeres mint az előző, semmiféle szempontból sem. Egyrészt kikaptunk, másrészt pedig megint eltrafálták a már kétszer törött bal lábamat. Most megérte a harmadikat is, nagyon örülök neki, mit ne mondjak. De ettől szép ez a sport, vannak kisebb illetve nagyobb sérülések. Bár én még a szerencsésebb kategória vagyok, Timi és Emy teljesen harcképtelenek, a másik csapat kapitánya sem néz ki a legjobban.
Leszállás után Robi és Leonie segítségével egyből eltámolygok a gyengélkedőre. Egyedül ezt egy nyílt töréssel annyira nem lenne egyszerű megtenni, rám fér egy kis támogatás. Egész kis tömeg vonul utánunk, aggódó barátnők és rajongók jönnek, bár az utóbbi szekció szerencsére féluton leszakad. Nincs túl sok hangulatom most az emberekhez elég ez a "családi kör" egyelőre.
Úgy nézem, nem én vagyok az egyetlen, aki segítségre szorul, a másik őrzőlányt is ketten hozzák, neki is a lábát kapta el a gurkó. Neki nem olyan magas még a fájdalomküszöbe a jelek szerint, rettenetesen eltorzult arccal néz. Mint "vén róka", átéltem már pár komolyabb törést és zúzódást, volt időm rendesen kiképződni az évek alatt. A legkomolyabb egy bordatörés volt, mikor majdnem kilyukadt a tüdőm. De még élek és mozgok, szóval túlélhető, csak nagyon kellemetlen.
Lassan érünk csak fel a gyengélkedőre, nem igazán tudok gyorsan mozogni, meg hogy őszinte legyek, nem is akarok. Eddig hajtás volt, most egy kis nyugalom a vágyam.
Leonie és Robi leültetnek egy ágyra és kicsit aggódva néznek rám. Megértem, rossz látni, ha a csapattársaid sérültek, ismerem az érzést.
- Menjetek nyugodtan, én jól leszek.
Rájuk mosolygok és feltornázom magamat az ágyra, vagyis inkább a törött lábamat igyekszem stabil helyzetbe hozni. Most amíg nem jön a javasasszony nézegethetem a véres, kiálló csontomat. Éljen!
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. január 20. 20:36 Ugrás a poszthoz

Eric
február 6., kora reggel

Február 6.-a van, anyám születésnapja. Kéne neki írnom vagy füstjeleznem, vagy bármi, tudatni kellene vele, hogy nem felejtettem el és gondolok rá. De pillanatnyilag még nincs elég agyam ehhez az egész dologhoz, reggel fél 6 van, a búbánatos ménkű nem ír ilyenkor még levelet. Inkább kitápászkodok az ágyból és kicsit rendbe szedem magamat, magyarul felöltözök valami kényelmes cuccba, arcot mosok és megfésülködök. Egy egyszerű, belebújós, szürke pulóvert, fekete farmert és egy szürke tornacipőt választok, a hajamat lófarokba kötöm, hogy ne álljon szanaszéjjel.
Még égnek a lámpák kint a folyosón mikor kilépek a klubhelyiségből, teljes sötétség borul még a kastélyra. Pont ideális csatangolni egy kicsit és szellőzni, bár azt nem tudom, hogy legális e már kimerészkednem, de mikor okozott bármikor is problémát nekem a szabályszegés? Na igen, semmikor, simán nekiindulok felfedezősdit játszani hajnali 1-kor is, nincsenek nagy gátlásaim a szabályszegéssel kapcsolatban.
Útirányul az erkélyt választom, ott legjobb emlékeim szerint még nem is jártam igazán, de tudom, hogy merre van, sokszor jártam arrafelé, csak soha nem mentem oda. Akkor kalandra fel, Kiva jobbra át, irány a déli szárny első emelete. Minimális utat kell megtennem, vagy csak azért tűnik ennyire rövidnek, mert lélekben még nagyon alszom. Igazából azt se tudom hogy mi a búbánatos francért keltem fel ennyire korán, ilyen erőfeszítéssel futni is lemehettem volna, bár ahhoz most nem érzek túlságosan nagy kedvet. Meg különben is, vége a szezonnak, majd jövőre jobban próbálok figyelni az erőnlétemre.
A folyosó végén meg is lelem a keresett helyet, kinyitom a nagy ajtókat és - mily hihetetlen - senkit nem találok ott. Na, jó is lesz, egy szépség hibája van csak ennek a helynek, és ez abban áll, hogy itt nincs kávé. Anélkül pedig meghaltam, kész, végém van, nincs tovább. Ám úgy látszik, most muszáj lesz kibírnom a magam kis "drogja" nélkül, inkább seggbe rúgást kéne kérnem a kávézás helyett.
Gyönyörű és értelmes eszmefuttatásaim után végül nagyot sóhajtva az egyik fotelhez sétálok és lehuppanok. Pont látom Bagolyfalva kivilágított utcáit, szép látványt nyújt a hely így korán reggel/hajnalban. Bár kicsit talán hűvös van az ücsörgéshez.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. január 21. 20:00 Ugrás a poszthoz

Eric
február 6., kora reggel

Az idő idekint egy cseppet sem enyhe, inkább úgy mondanám a saját szavaimmal kifejezve, hogy bazi hideg van, a rajtam lévő szürke pulcsi pedig aligha fog túl nagy védelmet nyújtani a hideg ellen. De természetesen megint nem gondolkodtam előre, szóval kicsit sem tudok már meglepődni magamon, mindig megcsinálom magamnak a gödröt, hogy azután beleessek. Ez az én formám. Körbenézek és aztán felállok, mert találtam egy eszközt, amely képest enyhíteni a problémám súlyosságán, nevezetesen egy nagy pléd. Elveszem a másik fotelból és visszaülök oda, ahol eddig is csücsültem, azt már előmelegítettem magamnak, nem akarom hogy lefagyjon a hátsó felem, még szükségem lehet rá...
Ahogy leteszem maamat a meleg fotelbe, nyílik az ajtó és kilép rajta egy srác. Köszön, de aztán azonnal a korláthoz lép és elkezdi a haját barizgálni. Háhá, ismerős rossz szokás, nekem már szerencsére sikerült valamilyen szinten leszoknom a hajam turkálásáról, bár most, ahogy nézem a fiút, egyre növekszik bennem a kényszer, hogy én is a tulajdon fejszőrömbe túrjak.
~Na, na, nem szabad hülyegyerek.
Rá is csapnék a kézfejemre, kitelik tőlem, de nem akarom megijeszteni szegény gyereket, a végén még sokkot kapna itt nekem. Azt meg egyáltalán nem szeretném, nem rég voltam a gyenguszon a törött lábammal, nincs kedvem visszamenni.
- Szia, nem zavarsz. - próbálok nem egy elmebeteg skizofrén idiótának tűnni, ezért küldök még egy ajándék mosolyt is a srácnak. Na lehet ettől veri ki majd szegényt a víz.
- Csüccs, ha szeretnél velem együtt fagyoskodni ezen a szép téli hajnalon. - magam mellé mutatok a másik fotelra. Amennyiben elfogadja az invitálásomat, örülni fogok, legalább nem egyedül kell töltenem a hajnalomat.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. február 12. 00:54 Ugrás a poszthoz

Eric

Jó, úgy látom nem csak nálam van még nagyon reggel, emberünk úgy érzem még nálam is fáradtabb, ami ugyan nehéz, de lehetséges. Az iskola tele van csodabogarakkal, ilyen a varázslóvilág, ezt már kölyökkorom óta tudom, de lehet kicsit túl sok van már belőlük. Eric - mint megtudtam a nevét - szintén eléggé furcsa srácnak tűnik, bár ezt betudom inkább annak, hogy a korai időpont miatt van ennyire lelassulva, és nem azért, mert a fű annyira lefékezte volna. Előítélet mentesen Kivus, csak ügyesen.
- Kiva. Meg Faraday.
Még kezet is nyújtanék, csak mert jófej vagyok, de inkább nem szeretném lefagyasztani a fontos végtagot, szóval maradunk a verbális kommunikálásnál.
- Hát, jó kérdés. Talán csak az álommanók a bolondját járatták velem. - mondom és közben mereven előrefelé tekintek, egyenesen a falura. Zúg a fejem a saját gondolataimtól, túl kicsi bent a hely és túl nagy a népességtömörülés. Némileg elkalandozok, de aztán egy hűsebb szellő gyorsan visszaránt a valóságba.
- Bár úgy nézem te sem vagy valami fitt. Talán felébresztett a kakasszó? - kérdezem egy 32 fogas vigyor keretében. Természetesen a legközelebbi kakas a faluban van és nem csinál akkora ricsajt, hogy azt itt is lehessen hallani. Mindenesetre csupa fül vagyok és várom a választ.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. február 12. 11:28 Ugrás a poszthoz

Valentin-nap - Lédus. Smiley

Ó igen, végre elérkezett ez a nap is, méghozzá a Valentin-nap. Jujj, még a hidegrázás is elkapott ahogy rágondoltam. Nem igazán kedvelem ezt az "ünnepet", bár ez az előző eszmefuttatásból is kiderülhetett. Konkrét negatív élményem nem kötődik hozzá, egyszerűen csak hülyeségnek tartom megünnepelni a szerelmet. A szerelmeseknek mindennap ünnep, amit együtt tölthetnek és szerintem az ajándékozás sem egyetlen napon történik csak a pároknál. Akkor meg nem tök mindegy??
Miután kellőképpen megtúráztattam a kis agyamat ezen a dolgon, szépen felkeltem az ágy széléről és összeszedtem magamat. Mind mentálisan, mind fizikailag. Elcsosztorogtam a fürdőbe, és akármilyen hihetetlen, elkezdtem szépen loknikat gyártani a hajamba. Fú de fura. Kerestem valami nem túl kényelmes és csinos ruhát, végül egy egyszerű fekete, térd fölé érő szoknya és egy kicsit elegánsabb türkiz kék félvállas blúz mellett döntök. Fekete balettcipő fel, mehetünk.
A nagyterem úgy enyhén szólva is eléggé tele van, nem csak emberekkel, de díszekkel is. Mindenfelé piros szívecskék lógnak, igazából a belépés pillanatában kisült a retinám. Zsúfolva van a terem boldogan trécselő vagy szerelmeskedő párokkal és áldozatra váró szinglikkel. Kinézek magamnak egy nagyon szimpatikus asztalt, ami nem csöpög annyira a túláradó szerelemtől és leülök a végére. Itt valamennyire biztonságban érzem magam a rózsaszín mechanizmusoktól, talán itt nem lep el a nyáltenger.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. február 13. 00:42 Ugrás a poszthoz

Mary. Smiley
egy ráérős délután

Úgy érzem, hogy az utóbbi időben megfeledkeztem valami olyasmiről, amiről talán soha nem lett volna szabad. Elfelejtettem azt, hogy a repülés nem mindig a küzdelemről és a versengésről szól, elfelejtettem, hogy a repülést élvezni kell, mert anélkül nem lehetséges a kviddics sem. A csapatkapitányság némileg átformálta az agyam és a gondolkodásom ezen részét, sokkal realisztikusabban állok az egész témához, mint kellene. Pedig a sport szórakozás, csak én valahol, valahogyan erről megfeledkeztem. Miután mélyen magamba néztem ezzel kapcsolatban, hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy vissza kellene szereznem a seprűmbe és a magamba vetett hitemet, hogy még mindig tudom élvezni azt, amit csinálok.
Ezekkel a nem éppen vidám, sőt inkább kissé nyomasztó gondolatokkal és a régi jó barátommal, a Tűzvillámommal a kezemben bandukolok ki a pályára. Kora délután van, az idő enyhén szeles, de nem dermesztően hideg. Egész optimális egy kis repüléshez.
Nem végzek valami hű de komoly bemelegítést, nem terveztem semmi komolyat mára, de természetesen azt nem akarom, hogy bármim meghúzódjon. A láb- és bordatörés sem tartozik a kedvenc sportágaim közé, de a rándulást vagy a ficamot is nehezen viselem el. Kicsit kocogok, néhány karkörzés, kis hajolgatás és talán ennyi meg is teszi bemelegítésnek.
Felveszem a földről a kis pajtásomat és néhány pillanatig csak állok csukott szemmel, némán és hagyom, hogy a gyenge szellő kicsit megfújjon. Egyszerűen csak jó érzés. Miután kiesek a révületből, a két lábam közé kapom a seprűmet és finoman elrugaszkodok a talajtól. Kicsit csak lebegek egy helyben, majd megindulok felfelé, a pálya távolabbi részébe.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. február 17. 23:22 Ugrás a poszthoz

Valentin-nap - Lédus

Egész kellemes itt az asztal végében ücsörögni, ide kevésbé jutnak el a rózsaszín fellegek, amiken a párok járnak. Néha, mintha elsuhanna előttem valami, de sosem tudom megállapítani, hogy mi is lehet az. Végül is mindig arra jutok, hogy valószínűleg csak Cupido repked jobbra-balra. Biztos vadászik a kis drága, bár úgy nézem, hogy a szinglik kevesebben vannak, mint azok, akik valakinek éppen a kezét szorongatják. Remélem hogy én nem vagyok annyira szimpatikus neki, főleg hogy olyan émelygő fejjel tudok körbe tekinteni, mint mikor tényleg rosszul vagyok. Próbálok úrrá lenni magamon és nem látványosan szenvedni.
Nézd már, csatt egy pofon. Szegény srác, majdnem kiugrott a nyaka a helyéről, a csaj olyan erősen sózott neki oda. Feltehetően szegény ember máshova kukkantott, mint az megengedett lett volna neki, szóval azért megértem a reakciót, na dehogy ekkora taslát megérdemelt volna szegény fiú... Azt azért nem gondoltam volna. De hát az élet nem igazságos, most mindenesetre a lány után szalad, bár lehet hogy ebből még átkozás lesz a mai napon...
Közben én sem maradok társ nélkül, egy hölgyemény le is huppan mellém a bajsza alatt morogva. Oldalra kukucskálok, a jobb szemöldökömet felhúzom és kérdően pillantok rá. De kis dulifuli itt valaki.
- Igen, szia neked is. - látom rajta, hogy kicsit zavarba jött, nem igazán számíthatott arra, hogy társaságba kerül. Pedig az előbb még a terem közepén ácsingózott szegénykém egyedül, mintha keresett is volna valakit.
- Ahogy látom te se igazán szívleled ezt az egész hercehurcát.
Átvetem a lábamat a padon és most már teljes testtel a lány felé fordulok. Mondjuk ez szoknyában nem annyira díjazandó ötlet, szóval mégis csak visszateszem az asztal felőli oldalra és úgy nézek tovább a mellettem ülőre, reakcióra várva.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. február 18. 02:47 Ugrás a poszthoz

Mary.

Egészen elképesztő, hogy most mennyivel másképpen tudok tekinteni erre az egész dologra. Nem feszengek, nem szorongok, mint általában ilyenkor szoktam, most tudom, hogy nem az lesz a dolgom, hogy minden áron védelmezzem a pálya egyik végében álló gyűrűket és ez valahogy felszabadít. Tényleg úgy tűnik, hogy az utóbbi időben teherré vált számomra az egyébként szórakozásnak számító sport.
Nem teketóriázok túl sokat, azonnal ráhasalok az öreg fára és teljes sebességgel megindulok felfelé, a pálya bal felébe. Igazából az se érdekelne, ha kifújná a szél a szememet a helyéről, perpillanat nem tud más érdekelni, csak az, hogy minél gyorsabban menjek. Egy normális ember ezen a ponton azt gondolná, hogy ez már elég, sőt, egy kicsit sok is, vegyek vissza, de nem, megrázom a fejemet és ezzel együtt a gondolatokat is kirázom belőle. Nem akarok mással foglalkozni, csak és kizárólag ezzel.
Nem tudom, hogy mugli számítással vajon milyen gyorsan mehetek, de szerintem olyan 60-70 km/h-val biztos haladok, ami azért lássuk be, védőfelszerelés nélkül cseppet sem veszélytelen. Oké, racionális gondolkodás viszlát, Kiva balra el. És mikor ezt gondolom, tényleg balra fordulok és őrült gyorsan átszlalomozok a gyűrűkön. Ezek után pedig megkezdem életem egyik kedvenc mutatványát, a műbukást. Nyílegyenest lefelé fordulok, mint egy gerely, ami éppen beleállni készül a földbe és mielőtt még az anyaföld széttrancsírozná a kis buksimat, hirtelen felrántom a seprűmet, a talajtól nagyjából másfél méterre és folytatom tovább a magam kis ámokfutását a pálya másik végébe. Majdnem elgányolok egy szegény lányt, akit eddig észre sem vettem és alig tudom kikerülni szerencsétlent.
- Bocsi! - üvöltöm a hátam mögé és haladok tovább a pálya másik részére, de kicsit feljebb húzom a seprűmet. Némileg lelassítok és egy hirtelen mozdulattal felrántom a fa elejét és fejjel lefelé elindulok visszafelé a lányhoz. Szerencsétlenre biztos ráhoztam a gyenge frászt, mégis kéne valamit tenni. Még mielőtt megérkezek elé, visszafordulok normális helyzetbe és hirtelen lefékezek előtte.
- Ő ne haragudj, nem az volt a cél, hogy elüsselek. Csak kijöttem egy kicsit vadulni. - vigyorgom teljesen vörös fejjel. A testemben lévő vér nagyrésze most a fejemet célozta meg, szóval a színelváltozás érthető.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. április 21. 21:09 Ugrás a poszthoz

Első gyakoralti EM óra

A mai nap félelemmel vegyes izgalomban indult számomra. Ma megyek életemben először elemi mágia órára. De nem ám egy átlagos tanórára, hanem gyakorlati órára! Igen, mint mellékesen kiderült, elvileg tudok majd valamilyen elemet irányítani a saját két kezemmel, de nem tudom hogy mi fog belőle kisülni. Igazából van már egy halovány elképzelésem, hogy mégis milyen elemet tudok majd uralni, de nem vagyok biztos semmiben.
A keleti szárny második emeletéig kicsit lassan és vontatva sikerül eljutnom, őszintén megmondva egy kicsit félek is az izgalom mellett. Nem akarok kárt tenni sem magamban, sem Erdős tanárnőben, sem a berendezésben, semmiben. Pedig magamat ismerve, lehet hogy nem mentesülünk egy kis pusztítás alól. Aztán csak sikerül odaérnem a kis lépcsősorhoz ami felvezet a teremhez. Nem sokat gondolkodok, azonnal a kis épület felé veszem az irányt és belépek az ajtón. Tőlem szokatlan módon el sem késtem.
- Jó napot tanárnő! - köszöntem hangosan a nőnek - A gyakorlati órámra jöttem, Kiva Faraday vagyok.
Nem tudom mennyire volt szükséges a bemutatkozás, azért maradjunk meg a formalitásoknál. Nem akarok bunkónak tűnni a tanerő előtt. A továbbiakban csak állok egyelőre, várom az instrukciókat, hogy elkezdhessük a foglalkozást.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. április 23. 20:26 Ugrás a poszthoz

Rendetlen kölykök

A mai napom olyan eszeveszettül átlagosnak indult, hogy az valami kriminális. Valamikor 10 óra környékén dobott ki az ágy, szóval órára menésről már szó sem lehetett ilyen kései időpontban. Így van, járjunk elől a jó példával mint prefektus, gratulálok kisasszony.
Gondoltam elindulok körbe a kastélyban, ha már órákra nem mentem be, megpróbálok nyakoncsípni néhány csirkefogót, had gyűljenek a strigulák a szobám falán. Pontosabban az éjjeliszekrény oldalán. Viszonylag gyors ütemben sikerült végigjárnom a nyugati szárny két emeletét, néhány lógóst is beküldtem órára, majd kifelé vettem az irányt, pontosabban a kviddicspálya felé. Itt mindig kitűnőeket lehet mulatni az elsősök szerencsétlenkedésén, én meg mint jószándékú vénróka kicsücsülök nézelődni. Pontosabban ülnék, ha nem látnám hogy egy srác éppen leájulni készül a seprűjéről. Megszaporázom a lépteimet, majd futásba váltok át és közben matatok a talárom zsebében a pálcám után.
- Mobilicorpus! - mondom, miközben a srácra szegezem az eszközt. Annyira ügyes vagyok, hogy szegény gyerek helyett a seprűt éri a varázslat, szóval azt biztonságban a földre tudom helyezni, amit a srácról már nem lehet elmondani. Néhány méterrel a föld felett elengedi a járgányt és a "mélybe ájul". Egy viszonylag hangos reccsenés következik az érkezése következtében és nagyon remélem, hogy nincs nyílt törése, mert akkor rám lehet mondani az áment. De mivel semmi sem meredezik ki a srác karjából, megnyugszom, legalább nem vérez össze mindent. A haverja a levegőből kiabál neki, hogy oké van e, nekem nincs kedvem visszaszólni, hogy hármat tippelhetsz, ha ennyire betorzult szerencsétlen.
- Ferula! - térdelek a gyerek mellé és a karjának szegezem a pálcámat. A varázslat következtében egy sínpólya jelenik meg a törött végtagon, rögzítve azt.
Elteszem a pálcámat vissza a zsebembe, felállok, majd a srácot az ép végtagjánál fogva felhúzom a földről.
- Máskor egy kicsit körültekintőbben lehetőleg.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. április 23. 22:13 Ugrás a poszthoz

Juli néni - gyakorlati óra

Kívülről kicsinek tűnhet a hely, de nem is gondolná az ember, hogy belül viszonylag nagy. Szerencsére nem tévedek el (ami tőlem teljesítmény) és rábukkanok a tanárnőre. Az invitálásra leülök mellé a kanapéfélére. Először csak meresztem a szememet, hogy mi ez a szerződés dolog, de megnyugtat, hogy csak egy egyszerű nyilatkozat hogy nem rosszalkodok az erőmmel. Király, nem kell eladnom a lelkemet a sátánnak.
- Rendben - motyogom majd elveszem a nő kezéből a pennát és a pergament, majd gyorsan végig futom a szöveget. Kicsit ingatom a fejemet, hogy megértettem, majd sercegve aláfirkálom a nevemet és visszaadom a papírt a tanárnak.
Csendben végighallgatom amit Erdős tanárnő mond és helyeselve bólogatok. Megpróbálom megerőltetni magamat és nem kárt tenni magunkban és minden másban. Elveszem a kis labdát és egy darabig csak meresztem rá a szememet, hirtelen nem igazán tudom, hogy mit is kellene vele csinálnom. Amit érzek, na jó, de perpillanat csak ideget érzek a gyomromban, azzal pedig nem hiszem, hogy bármit is tudnék csinálni. A két tenyerembe fogom a gömböcskét és rámeredek, hátha ad valamit ihletet. Mi lenne, ha megpiszkálnám a tüzet benne? Vagyis legalább kísérletet tennék rá.
Felbuzdulva az ötleten, megpróbálom kicsit lecsillapítani a szívverésemet és megnyugodni, hogy tudjak koncentrálni. Becsukom a szememet és igyekszem minél jobban ráhangolódni a golyóra. Kísérletet teszek arra, hogy kicsit felélesszem az odabent levő tüzet, ami nem olyan könnyű, mint amilyennek hangzik. Nagyjából negyed órás homlokizzadás és próbálkozás után sikerül némileg felpiszkálni a bent táncot járó tüzet. Nekem már ez is hatalmas élmény.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. április 25. 15:19
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. április 29. 22:05 Ugrás a poszthoz

Juli néni

- Igen, másként nem tudnék odafigyelni rendesen - mosolygok a nőre. Kicsit megjött az önbizalmam, hogy mégsem vagyok teljesen tuskó ehhez az egészhez.
- Jelenleg úgy érzem, hogy mivel még eléggé tudás híján vagyok, nem túl sok mindent, de kihozom belőle a maximumot! - ígérem meg csillogó szemekkel a tanárnőnek. Megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy ne okozzak csalódást se neki, se magamnak.
Egyelőre csukott szájjal figyelem, hogy Erdős tanárnő miket művel a lánggal, de nem sok választ el attól, hogy kinyíljon és tátva maradjon. Ilyet majd én is tudok csinálni? Természetesen már most be vagyok sózva, hogy vajon mikre lehetek majd képes, ha elsajátítom rendesen a tudományt.
Csöndben bólogatok, majd a szemem újra a kis golyóra vándorol. Újabb gondolkodás van az étlapon, megint nem tudom hogy mivel lenne érdemes próbálkozni. Merjek nagyot gondolni... Hát rendben, akkor nagyot gondolok. Megpróbálom tűzbe borítani az egész bogyót. Szép óvatosan fejben és térben is elkezdem lassan terjeszteni a lángokat a labdán belül, azok pedig néha engedelmeskedve, néha rakoncátlankodva ugyan, de lassacskán elkezdik beborítani az egész golyót. Annyira nem is nehéz, mint amilyennek hittem. Bár ez még csak az első alkalom, mindig egyre nehezedni fog, ebben biztos vagyok.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. június 3. 01:23 Ugrás a poszthoz

Mágustusa; nyitóest
nagy magányomban
Felszerelés

Már napok óta kering a hír, hogy ma este fogják kihirdetni a Mágustusa résztvevőinek névsorát. Pardon? Milyen tusa? Miről van szó? És nekem mégis miért nem szólt senki?? Na jó, most már kár ezzel enni a maradék épen maradt agysejtjeimet, szóval inkább lesurranok a nagyterembe és megtisztelem kedves évfolyam-, ház- és iskolatársaimat a jelenlétemmel. Milyen nagyvonalú vagyok ma.
Rövid skizofrén beszélgetés után szépen elillanok tisztálkodni, fogalmam sincs hogy mire számíthatok odalent, de valószínűleg ordenáré nagy tömeg lesz. Mint általában ilyen alkalmakkor. Gyors zuhany után a tükör elé állok és addig szuggerálom tulajdon hajkoronámat, míg eszembe nem jut valami értelmes, hogy mit csináljak vele. Ilyen eszement hosszú, derékig érő hajjal már nem igazán lehet mit kezdeni, ezért baloldalt lent egy laza copfba kötöm és hagyom, hogy előre lógjon. Ez pipa. Mi van még? Esetleg nem törölközőben kéne lemenni. Bár tény, hogy osztatlan sikert aratnék a férfi nem képviselői között, mégsem áll szándékomban kiszolgálni őket a látvánnyal. Mekkora botrány lenne belőle, jó ég, Faraday, a Griffek csapatkapitánya és az Eridon egyik prefektusa meglehetősen lengén öltözve jelent meg a tusa nyitóbálján - már látom is magam előtt az Edictum szalagcímet. Na vissza a valóságba, keressünk valami elegáns ruhát, amit még nem szaggattam szét valamelyik esésemnél. Például itt van ez a Levitásokat-megszégyenítő-kék ruha, amit még aputól kaptam nagyon régen. Nagyot sóhajtok miközben a kezembe veszem a szövetet, de nem hagyom hogy eluralkodjanak rajtam az érzések ezért inkább gyorsan belebújok. Hú, arra nem emlékeztem, hogy ez ennyire "kirakatba pakolós", na mindegy, most nem állok neki mást keresgetni, inkább nekilátok lábbeli után nézni. Felhajtom a fél cipős ládát, mire megtalálom amit kerestem, a kék magassarkút, amiben kb 180 centi vagyok és amiben garantáltan ki fogom ma este törni vagy a nyakamat, vagy a bokámat - de ezt még igazából nem döntöttem el. Hogy ellensúlyozzam a csupasz mellkasomat, keresek egy nyakláncot és azt is magamra aggatom, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve egy kék virágot is a kezembe veszek, majd tükör elé állva, a frufrummal szemközti felébe rakom a hajamnak. Rendben, teljes harci díszben leledzek, akár meg is indulhatok.

A nagyteremhez vezető folyosón rengeteg elegáns diák lézeng, remélem most nem sikerül lekésnem az igazgató úr beszédét, mint általában. Gyors - és óvatos - léptekkel érkezek meg az említett teremhez, de mikor odaérek, már diákok mennek ki a tanári asztalhoz. Fail, megint lemaradtam a program feléről. Lemondóan sóhajtok egy nagyot, majd lassan elindulok az Eridon asztala felé. Nem ülnek túl sokan itt, úgy látszik nem csak nekem felejtettek el szólni, hogy amúgy ma, meg a következő néhány hétben program lesz.
Miután sikeresen helyet foglaltam az asztalnál, kipillantok a tanári asztal felé és szemügyre veszem, hogy kik is lesznek ezek a "megmérettetők". Robit semmi perc alatt kiszúrom, túl sokszor látom ahhoz, hogy ne vegyem észre, illetve van még kint ha jól számolom, kettő, három... négy, a csapatomban játszó ember is. Jó ég, remélem nem patkolnak el, kelleni fognak még a meccseken. Csodálom hogy Leonie nincs kint, pedig ő mindig nyakig benne van ezekben a dolgokban. Végül is vállat rándítva visszafordulok az asztal felé, ahol azonnal megjelenik az étel. Veszek egy kis rizst magamhoz, nem vagyok túlzottan éhes, nemrég ettem meg az ebédemet. Szép komótosan elfogyasztom a tányéromra kiszedett adagot, majd türelmesen várakozok, míg be nem következik a legjobb rész: a desszert.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. június 10. 00:57 Ugrás a poszthoz

Juli néni; 1. óra zárás - millió meg egy bocsánat a feledékenységem miatt. :<

Éljen, sikerült! Marha ügyes vagyok! Még vigyorognék is, ha nem kellene még ennyire koncentráltnak lennem ahhoz, hogy fent tartsam a varázslatot, szóval egyelőre csak egy kicsi mosolyra futja. Következő lépésben pedig úgy döntök, hogy kellőképpen kiélveztem az általam gyártott kis mágiát és megszüntetem a koncentrálást és ezzel együtt a golyóban lévő rend is visszaáll a normálisra.
- Hű, hát még mindig kicsit idegesen, de most elégedett vagyok - fordulok mosolyogva a tanárnő felé, közben pedig a kérdésre is válaszolok. Most tényleg egyfajta jóleső elégedettséget érzek magamban, megfeleltem a saját elvárásaimnak, és ez tök jó.
- Ezen még igazából nem gondolkoztam. Szeretném rendesen kitanulni a pyromágiát és elemi mágussá válni, de konkrét elképzelésem még nincsen - felelem némileg elmerengve. Kaptam egy kérdést, amiről igazából még nem sikerült mélyebben elmélkednem, pedig megtehettem volna, ha már egyszer kiderült, hogy van képességem az elemi mágiához. Sikerül annyira révületbe ejteni magamat a problémával, hogy alig hallom meg a kérdést.
- Azt hiszem, eddig minden tiszta. De köszönöm szépen az órát, úgy érzem, hogy ma elkezdtem valamit, ami megváltoztathatja az életemet - mosolygok rá a tanárnőre miközben felállok az addigi helyemről. Az teljesen biztos, hogy érdekes gondolatokat ébresztett bennem ez az óra, lesz min elgondolkodnom, ha visszaérek a körletbe.
- Viszontlátásra tanárnő! - még egyszer rámosolygok Juli nénire, majd viszonylag lassú léptekkel távozok a helyszínről. Azért azt el kell ismernem, hogy egy kicsit kifárasztott ez az egész. De majd eldicsekedhetek mindenkinek, hogy "a tűzzel játszottam".
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. június 11. 17:19
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. június 11. 17:20 Ugrás a poszthoz

EM gyakorlati óra 2. ~ Juli néni

Elérkezett ez a nap is, ma megyek a következő elemi mágia gyakorlati órámra Juli nénihez a keleti szárnyba. Boldogan battyogok végig a népes folyosókon,néha még szökkenek is egyet, amiért persze mindenki furcsán néz rám. Nem tehetek róla, örülök hogy megint mehetek, az első óra érdekes volt, tetszett és kíváncsi vagyok, hogy mit lehet még ebből az egész "tűzvarázslósdiból" kihozni. Biztosan ma is tanulok valamit újat, hiszen azért megyek oda.
Most már egyáltalán nem vagyok bizonytalan abban, hogy hova kell mennem, alaposan a fejembe véstem az útvonalat, nem is tudnám eltéveszteni. Felmegyek a kis lépcsősoron és ott áll az a kis kupolás épület, rögtön arrafelé is veszem az irányt, nem akarom megvárakoztatni se a tanárnőt, se magamat. Óvatosan megyek azért be, nem akarok túl nagy zajt csapni, nem tudom a tanerő éppen ügyködik e valamin, amit nem kellene hangoskodással megzavarnom.
- Jó napot tanárnő! - csicsergem köszönésképp a nőnek - Jöttem a következő órára - jelentem be, mintha nem lenne totálisan egyértelmű, hogy nem azért vagyok itt, hogy kimenjünk az erdőbe és kentaurokkal harcoljunk puszta kézzel. Bolond lány.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. június 13. 18:26 Ugrás a poszthoz

Mágustusa; nyitóest
Robi kedves.

Viszonylag gyorsan kivégeztem azt a kis maréknyi rizst, amit kiszedtem magamnak és szépen türelmesen csücsülve a helyemen vártam, hogy bekövetkezzen a gyengém. Ahogy elnézem a többi asztalnál már megkezdődött a sütiosztás, így egyre türelmetlenebbül várom, hogy felbukkanjak az édességek nálunk is. Nem akarok felállni és odacsosztorogni a többi ház asztalához, hülyén nézne ki ha az ő sütijüket porszívóznám fel. Különben is, minimális mennyiségű Eridonost látok az átlagoshoz képest, nincs teletömve az asztal emberekkel, szóval bőven fog jutni. Aztán bekövetkezik a várva-várt csoda, megjelennek a sütik, egyik jobban néz ki mint a másik és ráadásul a nagy részük epres és málnás ahogy elnézem. Szép, Eridonhű színük van, öröm rájuk nézni. Elgondolkodva veszek a kezembe egy málnás darabot, majd szép komótosan elkezdem rágcsálni a finomságot. Közben nagyban gondolkodok rajta, hogy ha nekünk piros jutott, akkor a Levitának kék, a Navinének sárga, ami citromot és mézet feltételez, a Rellonnak pedig... Zöld. A mentán kívül van egyáltalán valami, ami zöld és meg lehet sütni sütinek. Most ebben ne számítsuk bele a vicces sütit.
Ahogy belemélyedtem a gondolataimba észre sem vettem, hogy nagyjából egy negyed tálca édességet már el is fogyasztottam és páran eléggé furcsán néznek rám. Fel sem tűnt hogy ha ennyire elgondolkodok, akkor ennyit tudok enni és ilyen gyorsan. Anyám biztos azt mondaná, hogy ő nem erre nevelt, de igazából nem tudok pozitív dolgot említeni, amire ő tanított volna. Aki azt sem tudja kitől van a második gyereke...
Újfent sikerült annyira elgondolkodnom, hogy fel sem tűnt, hogy valaki odalépett hozzám, így meglepetésemben az utolsó falat sütit majdnem félre nyeltem. Számon kérően pillantok fel az alakra, aki interrupálta a tevékenységemet, de egyből elszáll minden sértődöttségem és mérgem, amint meglátom, hogy ki is akart - még ha nem is szándékosan - kivégezni.
- Rám hoztad a szívbajt... - mondom, miközben egyik kezemet a szívem fölé helyezem, a másikkal pedig elveszem a felkínált italt. Szerencsére gyorsan sikerül megnyugodnom és ismét Robira pillantok. - Köszi - mondom mosolyogva és belekortyolok. Remélem nem akar eltenni láb alól és nincs semmi a pohárban, aminek kellemetlen következményei lehetnének.
- Most hogy így körbeudvaroltál, nyugodtan elmondhatod, hogy mit szeretnél - nézek rá a szemem sarkából. Gondolom nem ok nélkül kezdett el dicsérni, ismerem már annyira a srácot, hogy ezt tudjam róla. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mit szeretne.
Először csak döbbenten pislogok Robira, el sem jutnak a szavai a tudatomig. Aztán szépen lassan kezdek megvilágosodni, hogy mit is jelentett a mondat, amit mondott. Néhány másodpercen belül rendezem az arcvonásaimat és ismét felé fordulok.
- Csak ha megígéred, hogy nyerni fogsz - dünnyögöm, miközben közelebb hajolok hozzá, hogy normálisan a szemébe nézhessek. Pár pillanatig komolyan nézek rá, mintha készülnék is valamire, de aztán csak elmosolyodok. Kicsit hirtelen jött ez a felkérés, de természetesen szíves örömest elvállalom és igyekszem a srác hasznára válni a verseny alatt, mint "lelki támasz".
Aztán hallom, ahogy a DÖK elnök a pódiumra lépve elkezdi az est lezárását. Fel sem tűnt, hogy ilyen gyorsan elszaladt az idő, nem gondoltam volna... Aztán eljön az a pillanat, mikor búcsúznunk kell a bajnokoktól, én pedig felállok az asztaltól és valószínűleg kedves "mentoráltam" is így tesz, mivel mennie kell. Ismét Robi felé fordulok és komoly tekintettel nézek rá.
- Ne hozz rám szégyent! - ez elsőre elég parancsolónak tűnhet, de nem fejeztem még be a mondandómat. Közelebb lépek hozzá, megölelem és a következőt már úgy mondom, hogy csak ő hallja. - ... és vigyázz magadra - susogom a fülébe, majd elengedem. Vicces, mert lejjebb kellett hajolnom, hogy egy szinten legyünk, kicsit nagy vagyok ebben a magassarkúban. Még megeresztek felé egy amolyan énféle vigyort aztán sarkon fordulok, de még visszaszólok neki.
- Majd találkozunk, benézek hozzád valamikor. Vagy üzenj, ha kellek - mondom még gyorsan, aztán elindulok kifelé a teremből. Egész jól túléltem az estét és ki sem törtem a lábamat. Bár még fel kell jutnom a toronyba...
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. június 19. 02:46 Ugrás a poszthoz

Főnökasszony. remélhetőleg. Cheesy

Úgy érzem, hogy mostanra ment el teljesen az eszem. Mármint nem szó szerint, sehová nem szökött, még mindig a kis buksimban van, csak éppen kikapcsolt állapotában vagy nem is tudom hogy mondjam. Tudom, most jön a kérdés, hogy de hát már mióta nem működik rendesen, miért pont most jöttem rá erre? Azért kedves mindenki, mert én marha, állást vállaltam! Na nem olyan igazi kétkezi munkát fogok végezni, remélhetőleg nem is kell majd nehéz cuccokkal cipekednem, de akkor is. Lehet egy cseppnyit túl sok dolgot vállalok magamra ezzel együtt. Elsősorban ugyebár prefektus volnék vagy mi a szösz, ez is kötelezettségekkel jár, mint például a járőrözés és a büntetés végrehajtatása. Másodsorban csapatkapitány vagyok, egy egész hordányi kölökért tartozom felelősséggel és még slussz poénként edzéseket is kell tartanom nekik, ha jól akarunk szerepelni a bajnokságon. Ami kisebb probléma, de azért jelentős, hogy diák vagyok, azért ezt nem szabad elfelejteni, tanulnom kell, ha végezni akarok végre-valahára, ráadásul az elemi mágiát is gyakorolnom kell, hogy jobban menjen. Ami kisebb dolog és nem is nevezném problémának, hogy elvállaltam, hogy mentorkodok Robi mellett a tusán, szóval mondhatjuk, hogy felelek a lelki biztonságáért és harmóniájáért. (Azért azt jegyezzük meg, hogy nem egy elveszett gyerek, nem hiszem, hogy túl sok szüksége lesz rám.)
Szóval szerintem érthető, ha az előbb felsoroltak miatt azt mondom, hogy biztosan nem vagyok észnél, hogy még munkát is akarok vállalni, még ha csak részmunkaidőset is. Mindegy, az elhatározás már megvan, egyszer így is - úgy is dolgoznom kell majd, nem baj, ha szerzek némi előtapasztalatot. Ötre beszéltük meg a találkozót a tulajjal (akinél idősebb vagyok, Holy Jesus) és nem áll szándékomban már a megbeszélésről elkésni. Időben elindulok a toronyból, nem akarok kapkodni, nem vagyok az a sietős fajta gyerek. Ráérősen sétálok a falu felé, közben élvezem, hogy süt rám a nap és nem akar zuhogni az eső, mint néhány napja. Azt nem szeretem annyira, egyébként is olyan helyről származom, ahol a csapadék nem igazán jellemző dolog.
Útközben kipanaszkodtam magamat magamnak - éljen az enyhe mértékű skizofrénia! - szóval viszonylag nyugton vagyok, mikor végre elérek a leendő munkahelyemre. A cukrászda, már voltam itt többször is,de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd úgy jövök ide, mint állásvállaló. Benyitok az ajtón és belépek a helyiségbe, ahol már - vagy még - nincs olyan sok vendég. Körbetekintek, szememmel valami személyzetfélét keresnék, hogy mondják meg, merre van a főnök. Végül 2 embert látok rendeléseket kivinni, így odacsattogok a barna hajú lányhoz - Verához.
- Helló, a főnököt keresném, jöttem megbeszélésre. Nem tudod, merre van?
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. június 25. 03:08 Ugrás a poszthoz

EM gyakorlati óra 2. ~ Juli néni

Ahogy egy kicsit beljebb sétálok az épületben, feltűnik hogy bizony Erdős tanárnő sehol sincsen. Vagyis valahol több mint valószínűleg van, de nem itt, az én két szememnek látható helyen. Egy cseppet kezdek kétségbeesni, vajon nem akkor jöttem, mikorra megbeszéltük vagy esetleg túl későn érkeztem? Viszont a félelmem alaptalan, hamarosan hallom, ahogy a tanerő felnevet mögöttem és pedig megpördülök a tengelyem körül, hogy szembekerüljek vele.
Hagyom, hogy vezessen, ötletem sincs hogy milyen merényletet tervez ma ellenem, remélem túlélhető lesz. Bár gondolom, hogy nem áll szándékában semmi rosszat tenni velem, mégiscsak a tanítványa lennék. Ugye a mesterek nem bántják a tanítványaikat? Ugye...?
Valami lávás, felgyulladós helyre vezet le a tanárnő, remélem nem én leszek a megsütendő vacsora. Szerencsére hamar rámutat arra, hogy nincs mitől félnem, nem fogok nyárson sülni, inkább csináljak valami kis ügyeskedést. Azt amit az előző órán is... Hm, kettő is volt, király, választhatok hogy melyiket akarom csinálni! Akkor legyen mondjuk aa... Na, álljunk inkább neki.
Tenyerembe fogom a kis helyest és rámeredek. A gyakorlásoknak hála már nem kell csukott szemmel kommandóznom elemi mágiáskodás közben, szóval pár pillanatig elmerengve szuggerálom a golyót majd levegőt veszek és nekikezdek a feladatnak. Lassan elkezdem növelni a bent lévő láng méretét, mind fejben, mind pedig térben. Már nem megy annyira nehezen - vagy nem érzem olyan nehéznek - mint legelőször, de még mindig igénybe vesz némi időt, mire elkészülök vele. Pár percen belül sikerül teljesen megnövelni a nagyságát, már nem is tudna tovább növekedni.
És akkor most az ellenkezője jön. Vagyis akkor nem szabad elengednem, hanem magamnak kell összezsugorítanom - ha jól értem. Óvatos lépésekben elkezdem egyre kisebbre venni a bent lévő tűz méretét, ami reményeim szerint szép lassan tüzecskévé válik, vagyis egészen apróra összemegy. Ez némileg nehezebb feladat, növelni szerintem könnyebb a tüzet. Először a felső részét zsugorítom, aztán alul, végül pedig a két oldalán is összébb szabom. Nem mondanám, hogy sokáig tart, de eljátszok vele egy darabig, mire sikerül annyira kicsivé tenni, hogy elégedett legyek vele.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. június 25. 11:42
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. július 17. 23:33 Ugrás a poszthoz

Kiscsoportos tevékenység

Ez is csak egy szuper átlagos napnak indult, mint az összes többi ezidő tájt. Így a vizsgaidőszak megkezdése előtti egy-két hónapban még kellemesen el szoktam lustálkodni szinte az összes napomat - a hétvégéket is beleértve - majd néhány héttel a vizsgák előtt szoktam letenni a hátsómat tanulni, addig az időm annyi, mint a tenger. Tudom hogy ez nem a leghelyesebb hozzáállás, de sajnos a második X-emmel sem sikerült ezt az idegesítő lustaságit levedlemem, pedig rettentően igyekeztem, illetve igyekszem.
Már megint túl sokat gondolkodok, inkább a lábam elé kellene néznem, mert orra esek a folyosón. A most végzett tevékenységemet akár nevezhetjük járőrözésnek is, úgy gondoltam hogy ideális lenne egy kicsit szétnézni egynéhány folyosón, hátha találok néhány szabályszegőt. Elvigyorodok a gondolatra, eddig még nem szabtam ki büntetést, pedig elég régóta viselem a prefektusi jelvényt. Most hátha szerencsével járok.
A vigadófreskós folyosóra fordulva hangokra leszek figyelmes, szóval gyorsan beugrok egy szimpatikus oszlop mögé, miközben a pálcámat az ott lévő festményhölgyre szegezem, hogy lehetőség szerint ne árulja el a jelenlétemet és kilestem a rejtekhelyem mögül. Három diák, feltehetően gólyák, két fiú és egy lány. Ohó, ráadásul az egyik úrfi dohányzik! A másik kettő meg lehet lóg az órákról, jobb lesz odamenni kérdőre vonni őket. Elnézést kérek a festményhölgytől a kellemetlenségért és hangtalanul elindulok a kis csoportosulás felé, a pálcámat magam előtt tartva.
- Mobilicorpus! - mondom, és kiemelem a dohányos úriember kezéből a tasakját és magamhoz lebegtetem, majd a pálca nélküli kezembe fogom.
- Szabad kérdeznem, hogy mi a fene folyik itt? Többek között érdekelne, hogy miért dohányzol úrfi - intézem szavaimat a bagós gyerekhez, majd a másik két diák felé fordulok - Nektek pedig nincs már órátok?
Elővettem a lehető legszúrósabb tekintetemet, pluszban a pálcámat is szépen lassan körbe hordoztam a társaság tagjain. Ajánlom, hogy ne hazudjanak, vagy csúnya néni leszek.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. július 18. 21:46 Ugrás a poszthoz

Kiscsoportos tevékenység plusz egy vendég

A kis tasakkal a birtokomban úgy nézem igencsak nagy meglepetést váltottam ki a jelenlévő kis bűnbandából. Meglehetősen meglepetten pislog a zacskó gazdája az irányomba, gondolom minél hamarabb szeretné visszakapni a tulajdonát, de remélem azért számára is világos, hogy nem áll szándékomban ezt tenni. Elkobzom a tárgyat, elteszem emlékbe, akárhányszor ránézek majd, mindig eszembe jut majd az első büntetésem. Haha, na jó nem, ennyire nem vagyok dilis.
- Pff, hát ez egy kitűnő történet volt fiam - jelentem be a cigis srácnak miközben elvigyorodok a magyarázaton. Nem gondoltam volna, hogy ennyire magabiztosan ki fogja majd vágni magát ebből a viszonylag szorult helyzetből. Tetszik ez a hozzáállás, de ettől függetlenül még büntethetnékem van, nem biztos hogy megússza a kedves hullajelölt.
- Aha, értem, akkor nektek most mákotok van ebben az esetben - mondom a másik két jómadárnak, akiknek a saját bevallásuk szerint nincs órájuk ilyentájt. Most hiszek nekik, de meg fogom nézni az elsősök órarendjét, hogy biztos legyek abban, hogy igazat mondtak.
Már éppen készülnék kimondani a halálos ítéletet a dohányzóra, mikor egy új szereplő sétál be köreinkbe. Hirtelen problémát okoz felismerni a "bácsit", de gyors ütemben rájövök, hogy a mugliismeret tanárom lépett közénk. Persze hogy nem nagyon ismerem meg, általában arról az óráról szoktam elkéredzkedni járőrözésre. Az aranyvérem ellenére sok mindent tudok a muglikról, dédpapa sok dolgot elmondott róluk, sőt, apu is viszonylag közel állt a mugli világhoz, így aztán rám is ragadt ebből a "szeretetből" valamennyi. Annyit viszont tudok erről az emberről, hogy nincs minden rendben odabent fejben. Vagyis inkább maradjunk annyiban, hogy nem igazán nőtt fel, szóval tökéletes párosítás leszünk most a srácok ellen úgy érzem. Visszakacsintok a tanerőre, had gondolják azt a gólyák, hogy ez egy szervezett akció ellenük.
- Javaslat? Hm, először is ara lennék kíváncsi, hogy honnan van a cigi? Ukrán esetleg? Vagy a prefektusmaffiától szerezted be? Ha nem ez az eset áll fent, akkor kénytelenek leszünk komolyan megbüntetni... - mondom mindezt halál komoly arccal, de persze egy szót sem gondolok komolyan belőle. Csak kicsit rá kell hozni a frászt, hogy többet ne cigizzen az iskolában. Vagy legalább ne olyan helyen, ahol bárki ráakadhat.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. augusztus 1. 04:06 Ugrás a poszthoz

Reneszánsz báli csavargás

Ruha, Maszk

Mizéria vége, ujjé, Kivus is fel van szabadulva teljesen, a délutáni kelésem is ezt bizonyítja.  Na de ácsi, mik ezek a göncök? Mi van? Hol vannak a saját ruháim? Leonie szórakozik vajon vagy csak szimplán az élet bosszant éppen? A pizsamám szerencsére még a régi, ezért abban kibotorkálok a klubhelyiségbe és körbenézek, hátha ott van valami, ami megmutatja, hogy mi történhetett. A hirdetőtáblán nagy felirat, ma reneszánsz napot tartunk, ezért a ruháinkat ne is keressük, a régimódi cuccokban kell ma flangálnunk. Kis híján beájultam a tábla alá, hogy most csak szívatnak minket, bizony, de nem, a szobába visszatérve rá kellett ébredjek, hogy ez a kőkemény valóság, itt ma nincs esélyem a saját ruháimat felvenni. 10 perces ágyszélén ülés közben fejfogás után végül összeszedtem magamat és a szekrényként funkcionáló ládámat ismét felnyitottam. Kerestem egy szimpatikus göncöt - nevezetesen egy szép, Eridon színű szatén ruhát találtam magamnak - és felügyeskedtem valahogy magamra. Ez a nap sem úgy indul, mint az ember várná.
Miután egyetlen csillagvirágszál Robikám kiesett a tusából, nem igazán követtem nyomon az eseményeket, de hallottam valami olyat, hogy ketten nyertek. Pff, szánalmas, legalább annyira, mint megosztozni a kviddicskupán a Sárkánylovasokkal. Mindegy, este csak tiszteletemet teszem a bálon, ha már kaptunk ilyen göncöket, legalább nem kell válogatni, mindegyik olyan elegánsnak hat.
A nap bálig hátra lévő részét a klubhelyiségben ücsörögve töltöttem el, egy kellemes regény társaságában, amit estig kis híján ki is olvastam. Totálisan sikerült elveszni a könyvben, idő és tér megszűnt számomra, egyre csak lapoztam az oldalakat, minél előrébb akartam jutni, hogy megtudjam a végét. Mikor végre sikerült visszarángatnom magamat a valóságba, feltűnt, hogy mindjárt indulnom kellene, így természetesen rohantam vissza a szobába, hogy valami cipőt húzzak és rendbe tegyem a hajamat. Az akció végeztével pedig megindultam sietve a nagyterem felé, már amennyire a fekete magassarkú engedte.
Életemben először sikerült időben érkeznem, hogy halljam az igazgató beszédét. Ez nálam igencsak komoly előrelépés a kis életemben. A bejáratban kaptam egy maszkot egy ott álló embertől, nem figyeltem hogy ki lehet az, inkább csak gyorsan elkaptam egy piros darabot és mentem is tovább. Helyet foglaltam az Eridon asztalánál és csendben, majd tapsolva hallgattam mind az öreg, mind Mira szónoklatát. Ezek után forgolódni kezdtem, szétnéztem, hátha megtalálom szívem egyetlen Róbertjét, de csak nem akart felbukkanni. Mondjuk ahogy ismerem most tuti valamerre egyedül tekereg és szidja magát, vagy éppen valamelyik Levitást, hogy nem tudott nyerni. A gondolatra az egyik kezembe temettem az arcomat és hangosan, vigyorogva a bajszom alatt felsóhajtottam. Szörnyű gyerek.
Pár falatot letoltam a torkomon, de csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy merre lehet ez a majom gyerek, szóval felálltam az asztaltól és a terem egy olyan pontjára igyekeztem állni, ahonnan az egész teret belátom, hátha megpillantom valahol. Nem, tényleg nem találom sehol. Felsóhajtottam, majd még egyszer körbejárva az egész termet végül szó nélkül távoztam, hogy keressek.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. szeptember 3. 13:04 Ugrás a poszthoz

Jeremy
szombat délután

Lassacskán véget ér ez a tanév is - amit annyira nem bánok - szóval ügyesen-okosan lehet majd menni vizsgázni. Jesus... Talán ez az egyetlen pontja az évnek, amit valahogy sohasem tudok örömmel várni - nem egy karácsony, azért lássuk be. Bár ajándékok vannak, csak azokat nem fogadjuk szeretettel, mert vizsgáknak hívják őket.
Elvetemült gondolataimra szokás szerint csak sóhajtok egy nagyot, lehet lassan meg kellene látogatnom a pszichológus nénit, mert nem biztos, hogy minden klappol  fejben. Majdnem felborítok egy szegény kis manót a folyosón, séta közben, nem győzök bocsánatot kérni szegénytől, hogy nem akartam bántani, csak rettenetesen béna vagyok. Ja igen, mi a francot tekergek én már megint a kastélyban, káoszt és pusztulást előidézve? Hát kérem szépen megyek edzést tartani. Olyan repülős, labda hajigálósat. Kviddicsest. Ezúttal azonban nem a csapatomnak szándékozok fájdalmat és szenvedést okozni, hanem egy Levitás kis srácnak, Jeremynek. Jó, a "kis" jelző eléggé relatív, de mivel bő 5 év lehet közöttünk, bátran ki merem ezt jelenteni. És hogy miért gyurmázok meg valakit, aki nem a csapat tagja? Mert szépen megkért rá. Bizony. Egyik reggelinél egyszer csak a nagy büdös semmiből toppant oda mögém, enyhe szívinfarktust okozva, majd félre hívott és megkérdezte, hogy nem mutatnám-e meg neki, hogyan kell repülni. Teljesen értelmes pillantásokat vetve a gyerekre végül gyorsan igent mondtam és egy szombat délutáni időpontban egyeztünk meg. Ide igyekszem most.
Szokásosan a kviddicstalárom van rajtam, másban nem igazán preferálom a repülést, bár néha van, hogy minden felszerelés nélkül seprűre pattanok és száguldozok néhány kört odafent. Sietve szedem a lábaimat, szeretnék még a srác előtt odaérni és előkészülni. A pályára kilépve azonban gyorsan rájövök, hogy nem igazán sikerült nekem hamarabb odaérni, mivel Jeremy már kit áll a pálya szélén. Nagyon remélem, hogy nem várakoztattam sokáig.
- Helló. Bocsi, akadtak problémáim út közben - köszöntöm némileg zavartan a Levitást. Sajnos az időérzék nem olyan dolog, amit gyorsan rendbe lehet szedni.
Gyors helyzet felmérés után intek Jeremynek, hogy várjon, én magam pedig a szertár felé veszem az irányt, hogy járgányt szerezzek magunknak. Ah, a jó öreg iskolai vackok! Némelyikkel szinte már lehetetlen a repülés, igyekszem két jobb állapotban lévő darabot kiválasztani magunknak. Nem szeretném, ha leállna alatta a seprű, abszolút kellemetlen lenne a dolog mindkettőnknek. Nem akarok gyenguszozni a mutatványunk végén. Szerintem ő se.
- Kapd el! - és ezzel a bájos mondattal Jeremy kezébe hajítom jövendőbeli járművét. Remélem meg tudja fogni, nem célom, hogy tönkre tegyük az iskolai felszerelést.
- Első és legfontosabb kérdés: láttál már seprűt életedben? Úgy értem, ültél már rajta? - szegezem neki a srácnak a kérdést. Nekem sem árt tudni, hogy mégis honnan kell elkezdeni az oktatást.
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. szeptember 11. 22:13 Ugrás a poszthoz

Maximilian Úrfi
augusztus vége

Nos, végre megszabadultam a saját magam vizsgáitól - úgy néz ki legalábbis, hogy újra évfolyamot léphetek és még egy kicsivel közelebb kerülhetek ahhoz, hogy elvégezzem az iskola alap szakaszát. Ja, mert vagyok olyan barom, hogy mesterszakra vágyom, kéne valamit kezdeni a továbbiakban is a nyomorult kis életemmel és nem éhen halni valamelyik nagyváros hídja alatt. Valahogy nem ez az életcélom, még ha otthon eléggé érdekes példákat is láttam anyámtól. Na Olyan biztosan soha nem akarok lenni, élősködni mások nyakán és szívni a vérüket. Őszintén sajnálom szegény öcsémet, hogy így kell felnőnie, egy lestrapált nővel, aki ki tudja honnan szerzi a pénzt...
A megszokott sóhajtás követi az eszmefuttatást, mint általában. Néha annyira elszomorodok, mikor ezekre a dolgokra gondolok. Mert biztos lehetett volna másképp is, meg lehetett volna máshogy alakítani, bla-bla-bla, ja, csak életben nincsen "ha", és ha egyszer elcseszted, akkor nehéz visszahozni a rendes helyzetbe a dolgokat.
Miután eleget forgattam az agyamat ezeken a felesleges hülyeségeken, szépen kikerülöm az éppen elütni kívánt páncélt, majd udvariasan elnézést is kérek tőle. Megértő egy páncél, nem zsörtölődik sokat a dolgon, inkább csak tovább ácsorog ott egymagában a folyosó szélén. Még szerencse, hogy már késő délután van és alig mászkál valaki a folyosókon, így nem sokan láthatták az előbb végrehajtott tökéletes manővert. Valahogy nem fáj a szívem érte, rossz egy prefektust ilyen megzuhant állapotban látni. És én most kifejezetten megzuhant állapotban vagyok. De a vizsgaidőszak már csak ilyen, a napjaim nagy részét a szobámban begubózva töltöm egy rakás pergamen forró társaságában, nincs benne túl sok izgalom, ráadásul egy idő után marhára lehangoló tud lenni a szobában kuksolni. Szóval most megyek szépen és kiszellőztetem a fejemet, biztos ami biztos.
Eleinte némi tanácstalanság gyötör, hogy hova is kellene mennem, aztán egy számomra kissé meglepő hely felé kezdem venni az irányt. Az utam végállomásának a falu szélét kalibrálom be, méghozzá a tó környékét. Olyan tekintetben is furcsa, hogy pont oda megyek, mivel elvileg pyromágustanonc volnék, vagyis a víz nekem annyira nem barátom. Bár én szeretek hosszan ázni a vízben.
Nem sok idő leérni a faluba, ugyan egyáltalán nem is sietek sehova. Bár jó lenne minél hamarabb ott lenni, pacsálni akarok kicsit. Megérkezésemet végül boldog mosollyal nyugtázom és leguggolok a vízparton. Már majdnem teljesen lebukott a nap a horizonton, kellemes vöröses árnyalatot adva ezzel az égnek, öröm nézni. Felállok a partról és leveszem a táskámat a vállamról. Van benne egy kis elemózsia meg innivaló, ha szükség lenne rá, de előre láthatóan nem lesz, se éhes, se szomjas nem vagyok. Egy kicsit arrébb lehajítom a táskámat, majd repül rólam a farmersort is. Igen, fürdeni fogok, és ezt komolyan is gondolom. A pólót magamon hagyom, azért nem akarom, hogy bárki is itt közszeméremsértőnek tituláljon, mert nem vagyok az, csak szimplán fürdeni szeretnék. Ügyesen beljebb sétálok a vízben, míg már nagyjából derékig ér, kiengedem a copfban lévő hajamat és lemerülök a víz alá. Végre sellősködhetek egy kicsit.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kiva Faraday összes RPG hozzászólása (89 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel