29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🖋️
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mihail Vladiszlav Sztravinszkij összes hozzászólása (194 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 » Le
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. szeptember 25. 21:44 Ugrás a poszthoz

Maaaajd én segítek visszaszerezni. Valahogy. Hm...
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. szeptember 26. 17:07 Ugrás a poszthoz

Dana Straw Berry
eltévedtem / segítesz?


Az eddigi tapasztalatok alapján itt mindenki a saját dolgával foglalkozik. Megmutatták a szobámat, ami egyáltalán nem tetszik, már csak azért sem, mert tele van több másik fiúval, akiknek rendesen kan-szaguk van, és nekem ez egyáltalán nem jön be. Gusztustalan, és nemigen vagyok hajlandó ilyen szagban leélni az elkövetkezendő éveket, amíg nem végzek itt sikeresen. Utána felőlem lehetnek büdösebbek is, de addig... kell keresnem egy kiutat ebből és pontosan ezért indultam el, hogy megkeressem a házam főmuftiját, aki elvileg férfi, mégis nő. Ezt hívom én elfogadásnak, ez a hely mintha nekem lett volna teremtve.
Mondhatnám, hogy senki nem néz meg és senki nem fordul utánam, de akkor hazudnék, mert ezek mind megtörténtek eddig, akárkik mellett mentem el, és mire feleszméltem, hogy egyáltalán nem az én házam talárjuk van rajta, már mindegy volt. Mivel fogalmam sincs hova kerültem, kissé kétségbeesve fordultam be egy folyosóra, ahol megint megcsapott a bűz, de ez most egy alkoholos kísérést is kapott. Remek, itt mindenki és minden büdös? Mutató-, és hüvelykujjammal dörzsölöm meg szemeimet, megpróbálkozva a lehetetlennel; lebeszélni magam arról, hogy a még ki sem pakolt bőröndömet felkapjam és egészen Finnországig fussak, ahol anyám és apám tárt karokkal várnának. Jó ötletnek tűnt, hogy egy nemzetközi iskolában folytassam a tanulmányait, próbálkozva a kihagyott egy év alatt megtanulni a nyelvet, hogy újult erővel és nagyjából normálisként kezdjem meg az itt tartózkodást. Eddig annyit értem el ebből, hogy so-so megértem a magyar nyelvet, de meg kell mondanom, hogy kurva nehéz. Komolyan, nem értem az embereket, hogy bírják ezt folyékonyan beszélni és hogy nem akad össze a nyelvük közben.
Gondolataim tömkelegében való elmerüléssel, a lényegre ugyan nem találtam ésszerű és megfelelő megoldást - nem, az nem opció mégsem, hogy összepakolok és eltakarodom innen -, viszont egy lány került be látószögembe, aki eléggé otthonosan mozog itt, így kezeimet zsebre dugva indulok meg felé, majd óvatosan megkocogtatom a vállát, és igyekszem türelmesen megvárni, amíg felém fordul.
- Helló - intek egyet, majd ismét zsebeim mélyére süllyesztem kacsóimat. - Valószínűleg eltévedtem. Segít nekem abban, hogy merre van Rellon vezetője? - helyes így a mondat? Érthető? Mi van, ha nem érti? Ha nem is érti, akkor valahogy biztos dűlőre fogunk jutni, ha már abban biztos vagyok, hogy segíteni fog. Legalább ebben, ugye.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. szeptember 27. 14:09 Ugrás a poszthoz

Dana Straw Berry
eltévedtem / segítesz?


Mielőtt a lányhoz érnék fordul el az ablaktól és kezdd el vitatkozni az egyik festménnyel, valami fura néven hívja, de eléri a kellő hatást pálcáját lobogtatva, mert a festmény bekussol. Irigykedve figyelem, ahogy elrakja a pálcát, ami minduntalan megkönnyíti neki a mindennapi életet, amit tud használni és nem csak a legalapvetőbb és legegyszerűbb bűbájokhoz. Hanem mindenhez. Mindenben segítségére van, mindent megkönnyít neki, én meg nagyra tartom magam, amiért tudok tárgyakat lebegtetni akár húsz percen keresztül is. Na, igen, ez a különbség a legtöbb idejáró diák és köztem. Ők még így is normálisabbak, és az ismerős érzés megint felcsap bennem, de ahelyett, hogy egy sarokban kuporogva kezdeném magam sajnáltatni, inkább a lányhoz lépek, megkocogtatom a vállát. Engedelmesen fordul felém, a meglepődöttségét, ha akarná sem tudná elrejteni, én pedig egy kellemes és talán nem olyan visszafogott mosollyal fogadom köszönését. Szemöldököm csodálatos ívbe emelkedik, amikor közli, hogy tegeződhetünk. Mi az a tegeződ? Jobb keze felém mozdul, ösztönösen lépek egy féllépést hátra, majd amikor kinyújtja felém, pár másodpercig csak értetlen nézek le a kézre. Vállamat kicsit megvonom, majd én is felé nyújtom a jobb kezemet és várok, hogy mégis mi fog történni. Alapvető etikettet nekem nem tanítottak, a magyar nyelv is neccesen megy, de talán hamar belerázódok ebbe.
- Mit jelent teg... tegeződhet? - hunyorgok rá a lányra, mert soha nem szégyen kérdezni, és talán most jött el az ideje annak, hogy egy kis magyar kultúrát is az agyamba véshessek. Biztosra állítom nektek, hogy valami a kinyújtott jobb kézzel lehet, mert a kettő egy időben történt majdnem. Az összefüggésre még nem jöttem rá, lehet szalutálnom kell majd, mert a jó magyar nép mégis egy harcosabb fajtából való, nemde? Ennyit még én is tudok ám, és szerintem már ez is bőven sok.
- Te vagy Dana, én Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - mosolygok rá még szélesebben, és tudom, hogy nem kellene, de annyira aranyos arca van, hogy majdnem az első gondolatom az volt; akarom. De nem tehetem meg, megígértem mindenkinek, hogy kedves és jól nevelt véla-fiú leszek, ráadásul nem ezért szívtam ennyit az RJ-ben, hogy most és itt elbasszam az egészet.
- Új, igen - bólintok egy aprót felé, vélamágiámat teljesen visszafogva, még ha tudom, hogy ez egyenlő a lehetetlennel. - Kell nekem másik szoba, mostani nagyon büdös - még a gondolatba is beleborzongok, pedig a szag talán már kimehetett az orromból, ahogy a nyitott ablakoknak hála a tömény alkohol szag is távozott a folyosóról. - Neked jó illat van - szívom be mélyebben a levegőt, hogy még jobban érezhessem az előttem álló körül lengő illat-felhőt. Kellemes.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. szeptember 27. 14:39 Ugrás a poszthoz

Kapitány Fortuna Cinna
kapok? / én fizetek


Nem elég, hogy nem értem mindig, amit nekem beszélnek, de azt sem tudom hol vagyok néha. Mint nemrég kiderült számomra, én, mint Mestertanonc, és mint felnőtt - vóá - simán elhagyhatom a kastély területét. Mivel az a szag egyre elviselhetetlenebb a szobában, így ha nem muszáj ott tartózkodnom, akkor nem teszem. Bejártam az egész kastélyt, és nem önszántamból, nehogy félreértsetek, mert egyszerűen eltévedtem, de végül csak sikerült kikeverednem valahogy. És mindennek örömére döntöttem úgy, hogy na én most vagy így vagy úgy, nyelvi nehézségek ide vagy oda, de bizony enni fogok egy vörösáfonyás csodát, és leszarom, hogy meddig kell szenvednem a pincérrel azért, hogy megértse.
Ilyen elhatározások mellett robbantam be a cukrászdába, aminek ajtó fölötti csengője jelezte érkeztemet, nem mintha alapvetően ne fordult volna felém minden tekintet így is, pedig most emlékszem, hogy betettem a kontaktlencsét is, így világító kék szemem helyett mindenkire egy kedves, mélybarna szempár figyel vissza, ami fura külsőt kölcsönözhet nekem, majdnem fehér hajam mellé, de engedjük el a részleteket, nem szívesen akadnék fenn ezen, amikor a sütemény gondolatára összefolyik a nyál a számban. Pavlov-kutyája vagyok, főleg, ha származásom országának különlegességeit nézzük. Örömömre szolgál, hogy van egy kétszemélyes szabad asztal az ablak mellett, ha jól látom az utolsó, így gondolkodás nélkül rontok rá, nehogy valaki elhappolja előlem és véletlen én maradjak hoppon. Na, nem. Ennek most nincs itt a helye, teljes mértékben kizárt, hogy én itt ma ne az ablak melletti asztalnál egyem meg a süteményemet.
Formás fenekem huppan a széken, majd pillanatok alatt terem mellettem a pincér, pedig még az választékot sem tudtam átböngészni. Baszki, még az étlap sincs a kezemben, hát miért kell ezt csinálni? Szemének csillogása és érdeklődő tekintete nyilvánvalóan válasz a fel nem tett kérdésre, de akkor is. Be fogok durcázni... A gondolatot hamar elhessegetem, és az étlappal továbbra sem törődve emelem tekintetem a mellettem toporgóra.
- Helló - kezdek bele, amíg magamban összerakom a mondatot. - Én szeretnék vörösáfonyás sütemény és fekete kávé - legnagyobb megdöbbenésemre nem kérdez vissza, nincs értetlenség a tekintetében, csak lefirkantja, bólint egyet, meredten néz rám pár másodpercig, majd sarkon fordul és elmegy. Így kell ezt.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. szeptember 28. 15:41 Ugrás a poszthoz

Dana Straw Berry
eltévedtem / segítesz?


Lélegzetemet visszafojtva nézem, ahogy a lány közelebb lép, majd ráfog a kezemre és megrázza az. Csodálkozásom kiül az arcomra, ebben biztos vagyok, majdnem százszázalékig, de igyekszem gyorsan rendezni vonásaimat, majd én, ahogy ő rázza kezemet engedelmesen követem a mozgását sajátommal, végül elengedem. Szóval ez egy bemutatkozás féle itt? Az összefüggés még mindig nincs meg, de talán összeáll majd a kép egy kis idő múlva, hiába erősít meg benne az előttem álló is. Dana beszélni kezd én pedig szemöldökráncolva hallgatom, ahogy ontja magából a szót, és meg kell mondanom, nemigen értem miről beszél. Akkor most nekem puszit kell neki adnom, mert úgy illik és mert ő lány én pedig fiú vagyok? Nos, én ne legyek semminek az elrontója, így kicsit megvonva vállaimat, vonásaimat ismét csodálatosba rendezve lépek közelebb hozzá, simítom rá arcára kezemet, és csókolom meg másik orcáját.
- Én adok neked puszi, mert te lány vagy - mosolygok rá, miközben visszaállok eredeti helyemre, arcáról elveszem a kezemet. Nem tudom ez miért szükséges, soha nem is gondoltam volna, hogy a magyarok ennyire közvetlenek, de az biztos, hogyha fiúval találkozom, akkor pacsiznunk kell. Oké, majd ehhez tartom magam, ha lehetséges akkor nemigen szeretnék kitűnni innen, már amennyire ez lehetséges.
- Akkor téged tegezhet én? - ráncolom össze a szemöldököm ismét, miközben kezeimet zsebeimbe csúsztatom. Nem egészen világos, fogalmam sincs mi a különbség, vagy hogy az első mondatom és a mostaniak között egyáltalán van-e bármilyen más vonzat, de mindezek alapján nagyon is van. Beszélnem kell a magyartanárommal, minél előbb, és ha bele megy akkor alapvető etikai dolgokat is bevehetnénk a nyelvtanulás mellé, mert ez így egyelőre hallatlan. Nagyom furcsák a magyarok, az sem segít, hogy Dana olyan mérhetetlenül sok információt zúdított rám, amit nyilván meg fogok jegyezni, de az, hogy értem is, egy teljesen más lapra tartozik.
- Jönni Finnország, születni Oroszország - óvatosan lépek el mellette, hogy ahogy az előbb ő, úgy most én is felkönyököljek az ablakpárkányra és kifelé szemlélődve nézelődjek. - Izland szép, sokat járni oda szüleimmel - régen. Azóta túl sok év telt el, amiket nemigen tudunk már bepótolni, és részben, még ha nem is mondja az arcomba senki, ez az én hibám. Ha nem kellett volna elmennem az RJ-be, akkor talán a mai napig járnánk olyan helyekre, ahova régebben. Amikor gyerek voltam, és nem kellett félniük anyáméknak attól, hogy miattam veri szét egy srác a másiknak az arcát. Jaj, a régi szép idők.
- Amelyik neked oké - vonom meg vállaimat kicsit, vállam fölött a lányra pillantva. Soha nem érdekel ki hogy hívott, általában választásom sem volt, mert nemigen hívtak a nevemen. Kivéve az RJ-ben, ott kezdődött az, amikor én is embernek érezhettem magam. - Eperke? Szeretem epret. Finom - egy féloldalas mosoly kerül fel ajkaimra, és rögtön érzem, ahogy vélamágiám indulásnak ered ereimben, a vérem minden egyes cseppjét behálózva, de talán még időben elkapom. A karkötő, ami folyton folyvást csuklómat ékesíti nem szól bele a mágia használatba, de a Minisztériumot annál inkább értesíti. Nem akarom.
- Ezért akar megtalálni - bólintok felé egy aprót. A párkánynak hátat fordítva támasztom csípőmet neki, kezeimet keresztbe fonom magam előtt. - Külön szoba lenne legjobb nekem, ahol csak én lenni - egy kissé mélyebb sóhaj hagyja el ajkaimat, mert lehetséges, hogy az ötletet már most elvethetem. Az RJ-ben is csak azért kaptam külön szobát, nehogy véletlen levetessem valakivel a karkötőt és kihasználjam a kiszolgáltatottságát. De legalább külön voltam, ami annyira nem rossz. Nem kerüli el a figyelmemet arcára felkerülő vörösebb színárnyalat, ami automatikusan mosolygásra késztet, de nem pazarlok erre több szót. Így is ahelyett, hogy keresném azt, akit kellene, itt ácsorgok és beszélgetek, mintha nem lenne jobb dolgom.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. szeptember 29. 11:47 Ugrás a poszthoz

Dana Straw Berry
eltévedtem / segítesz?


Végre kezdem úgy érezni, hogy ha nem is teljesen, de mindenképpen kezdem megérteni a magyarok viselkedését. Na meg, ha minden lánynak puszit kell adnom, akkor abban biztos vagyok, hogy nagyon hamar bekerülök a top3 srác közé mindenkinél. Főleg a baromság listában, de ha náluk ez így szokás, akkor rendben, legalább itt menjen hamarabb a beilleszkedés, mint eddig máshol. Kezdek hozzászokni a kitaszítottsághoz, nem arról van szó, de azért bele-beleunhatok néha én is nem? Mert valóban hozzászokok, de elfogadni nem akarom, túl sokat voltam eddig magamban, főleg most, hogy anyámék is visszamentek Finnországba. Kissé elkalandozott gondolataimból a lány ismételt szóáradata riaszt fel, megilletődve nézek rá, mert megint elvesztettem a fonalat szerintem.
- Neked puszi - szemöldökömet ráncolva mutatok rá Danára. - Többieknek pedig csak később? - de ha neki adhatok most, akkor a többieknek miért csak később, amikor megengedik? Mert meg kell nekik, hiszen Dana azt mondta, hogyha jól ismerem már őket, de akkor őt is jól ismerem már? Nem mondom, nagyon cuki arca van és eszembe is jutott, hogy megszerzem magamnak. Valószínűnek tartom, elég lenne egy pöppet erősebb vélamágia, mint ami alapvetően körülöttem van és már a karjaimba omlana, mint egy engedelmes kislány. Elmosolyodom a gondolatra, mert régebben ezen még csak gondolkodnom sem kellett, hiszen csak csináltam, megtörtént, én boldog voltam, aztán mindenki ment tovább pár betörött orral.
Fejemet elfordítva kapom arcom helyett a puszit, ajkaimra. Nos, még csak vélamágia sem kellett hozzá, elég ha taktikus vagyok. Lágyan érintem ajkait ajkaimmal, kezem arcára csúszik óvatosan. A csók ilyen marad, kis szemérmes, nem mélyítem el, egyszerűen kíváncsivá tett, és most, hogy megkaptam rajtam már nem múlik. Csókja is ugyanolyan kedves és visszafogott, mint maga a lány. Még egy utolsó puszit lehelek ajkaira, majd eltávolodom tőle, és csípőmet visszatámasztom az ablakpárkánynak.
- Kicsit ebből, kicsit abból - billegtetem meg kezemet kissé jobbra, majd balra, majd fülemet enyhén előre tolva mutatom meg neki a headset fejet, ami segít megértenem a többi nyelvet. - Olasz szép. Sok szerencsét tanuláshoz - rengeteg kérdés következik ezután, és próbálom összetenni a fejembe, mégis miről van szó, amikor leesik, hogy az érdekli miért költöztünk Finnországba.
- Nincs közöd hozzá - szűröm fogaim között a választ, ami nem is válasz, de talán elérem azt, hogy ne kérdezgessen többet. A családi viszály a mai napig olyan téma, amiről nem szívesen beszélek, főleg nem olyanoknak, akiknek semmi közük nincsen hozzá. Az élet kurva szar, ha elköltözöl valahova, majd a nagyszüleid elérik azt, hogy visszaköltözz oda, ahonnan eredetileg származol, de soha nem töltöttél ott elég időt. Nem csoda, hogy minden nyelvhez fordító kell, egyik helyen sem töltöttem el elég időt ahhoz, hogy megtanuljak beszélni. Érteni értem a nyelveket, de kommunikálni nem tudok velük.
- Szeret olvasni és futni - mosolyodom el, amikor végre egy kevésbé kellemetlen témát érintünk. - Te? - nyúlok arca mellé, hogy egy rakoncátlan tincset válla mögé dobjak. Nem szeretem, ha valami nincs egybe, és az a tincs nagyon sokat rontott az összképen.
- Oké - bólintok egyet arra, hogy hogyan hívhatom és ő hogy hív engem. Meg kell hagyni, bármennyire is aranyos a csaj, rengeteget beszél, amit nem mindig tudok követni. - Áfonya is szeretem. Kedvenc gyümölcs, főleg vörösáfonya Finnországból - csúsztatom tarkómra kezemet, miközben fejemet hátravetem és nyakamat megfeszítve próbálom kiropogtatni a megfeszült és beékelődött inakat.
- Úgy hallani apámtól Mestertanoncok kérhetnek saját szoba - ráncolom a szemöldökömet értetlen, és csak remélhetem, hogy apámnak lesz igaza, nem pedig az előttem állónak.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. szeptember 29. 19:29 Ugrás a poszthoz

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


Amióta megtudtam a totálisan unalmas háztársamtól, hogy egy olyan ember tartja az Okkultizmus és fekete mágia tárgyat, aki testközelből tapasztalta meg a hatásait, és túl is élte, mint egy mániákus olvasok még többet erről. Nem lehet lelőni, agyam állandóan ekörül forog, és az volt az első dolgom, miután végre távozott a szobából a nem várt vendég, hogy összekapjam magam és elmenjek felvenni a tárgyat. Szerencsére simán ment, mindennemű kérdések nélkül, csak vállat vontak és azt mondták rendben. Minden simán ment, és ennek örömére indultam megkeresni azt a könyvtárat, amit mindenki titkosnak mondd, pedig mindenki tud róla. Érdekes felfogás a titkosról, maradjunk annyiban.
Két sor között ülök a padlón, valahol a könyvtár legvége felé lehetek, pálcámat a földtől számolva a harmadik polcon helyeztem el, mert szerencsére, az ilyen apróbb és nem megerőltető bűbájok még nekem is mennek, így az kitartóan világít nekem, amíg én falom a sorokat. Amennyi nemrég kijött újságcikket összetudtam szedni, megtettem, könyvek kinyílt halma van körülöttem, amikből bőszen jegyzetelek kifelé. Ambrózy Henrik, a Bagolykő Mágustanoda nemrég lett oktatója, akit már kétszer megvádoltak szülei megölésével, amit fekete mágiával vitt véghez. Nagyon érdekes felvetés, és a s rengeteg ócsárló cikk között eddig csak két olyat találtam, amik, ha nem is tagadják a gyilkosságot, de nem erősítik meg, sőt, talán még pozitív megvilágításba is helyezik a már felnőtt férfit.
Fülem hátrahúzódik, ahogy meghallom a bűbájt, ami pár másodperce még az én pálcámon is fényt gyújtott, mert már farzsebembe töszködve állok fel, és kerülöm meg a polcot. Egy lány, aki ilyenkor egyedül császkál? C-c-c. Mindjárt megcsinálom a hangulatot neki. Óvatosan lépkedek a polctól polcig, amíg végre egy olyan sorhoz nem érek, ahol a lány mögé kerülök. Halkan, szinte osonva slisszolok végig a folyosón, majd a lány mögé érve óvatosan csúsztatom kezemet szájára, hogy fülébe suttoghassak.
- Ígérd meg nem sikít - egy hatalmas és gonosz vigyor kerül fel ajkaimra, miután a mondat elhagyja ajkaimat, és tudom, hogy a legegyszerűbb megoldás lett volna, ha egyszerűen kisétálok a fénybe, de így - számomra mindenképpen - viccesebb. Na meg, ha sikít is, vajon ki hallaná meg?
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. szeptember 29. 19:57 Ugrás a poszthoz

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


A meglepetés egy olyan dolog az emberek életében, amit a legtöbbjük utál, mert túl sok csalódás érte a nagyon sikeresnek és eltaláltnak hitt meglepetéssel, vagy egyszerűen mellé nyúltak és egy hatalmas csalódás lett a vége. Na, én utálom a meglepetéseket, de ha én okozhatom, akkor valami undorító önelégült érzés suhan át testem minden sejtjén, és akaratlan mosolyognom kell. Feszengeni kezd, hátát ívbe feszíti és rögtön az jut eszembe, hogy ilyen mozgással bizony akár alattam is lehetne. Esetleg felettem. A mostani helyzetben ez mit sem számít. Próbál küzdeni, de a mindennapos futás, aztán egy óra box még megtartja a kondimat, amit alapvetően sem veszthetek el, hát kérem! Jövő héten fotózásra megyek, nem úgy van az, hogy csak mert iskolát kezdem a modellkedés háttérbe szorul, mert bizony nem. Így csak még inkább előtérbe kerül, hogyha máshol nem is, de a kifutóról és aztán az utána lévő bulin lássam a szüleimet, akiknek elégedett mosoly ül az arcukon, mert büszkék rám.
Halk nyögdécselés zökkent ki, ami akár egy kígyó kúszik be a sír csendbe, és rögtön eszembe is jut, hogy hol is tartottam, mindamellett, hogy velem együtt is adhatna ki ilyen hangokat a nő. Mert ha ő nem is látja az én arcomat, nekem épp elég, hogy láttam profilját és megéreztem illatát. Ennyi pontosan elég, nálam meg amúgy sem lehet csúnyább, ha elengedem magam, így egy engedékeny sóhajjal, de lazítok ajkainak szorításán, hogyha szeretné megtenni felém fordulhasson, amíg én első megmozdulásomként hajolok le gyorsan a pálcáért és kapom fel. Még mázli, hogy a bűbáj nem múlott el, így arcomat gyönyörűbb megvilágításból láthatja, mint eddig bárki más, akivel itt találkoztam.
- Ügyes - biccentek egy elismerőt, ahogy tényleg nem kezd el sikítozni, amint szabad. Legalább az én dobhártyám is megmarad, meg a sajátja is, amiért nem idegesített fel a sikítással. Arcát meglátva, szemeim összeszűkülnek, fejemet oldalra biccentve mérem végig, majd elmosolyodom. Egy olyan mosollyal, amit senkinek nem kívánok látni, mert néha én sem tudom ez hogy nézhet ki kívülről. Ez amolyan; most meg vagy mosoly. És meg is van? De még mennyire.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. szeptember 29. 20:28 Ugrás a poszthoz

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


Ahogy abbamarad a csípőmozgás, esküszöm már hiányzik is, de ellépünk egymástól, ő pedig még aranyos módon követelget tőlem, mintha megtehetné az elkövetkezendő pár percben, órában. Amíg én azt akarom. Oldalra biccentett fejjel, kissé értetlen nézem, ahogy nem egyszer, de mindösszesen kétszer vágódik a könyvespolcnak, pedig én vagyok olyan aranyos, hogy még világosságot is csinálok neki, ő meg balfaszkodik. Mosolyognom kell, de ezek csak egyszerű mosolyok, nem olyan, amit kapott, és rögtön egy engedelmeskedő kislány lett tőle. Nem, ezek egyszerű elismerő mosolyok, mind a bénaságára, mind arra, hogy ez miatt mennyire akarom, hogy legalább egy kicsit az enyém legyen. Felső határt soha nem rakunk, mert nem rakhatok, tudjuk mi lenne a vége, így erről rögtön le is mondok, de az alsó szintekről még mindig nem esett szó.
Elpirul, szemében lévő csillogás mindent elmondd arról, hogy ismét célba értem, pedig megmondom az őszintét nem is erőltettem meg magam annyira, mint amennyire akartam volna. Ha mégis megteszem, ájuldozva omlott volna a karjaimba azt visítva, mennyire akar és mennyire vágyik rám, csak ugye... pontosan ettől fosztottak meg az RJ-ben, és nem is akarom, hogy ez legyen. Nem használhatom ilyen mértékűen, egyszerűen nem tehetem.
De, ha... de ha akarom? Egy csók erejéig, egy meghitt éjszaka erejéig itt, a dohos könyvtár szagban, a nehéz és gusztustalan mintákkal tele rakott szőnyegen? Akkor sem tehetem meg? Mert, ha megteszem, akkor végül is, ő is akarja, így nem lehet mondani, hogy ráerőltettem, nemde? Kérdések hada zakatol a fejembe, de valahogy egyikre sem olyan a válasz, ami kizökkenthetne a tervből. Akarom, hogy az enyém legyen legalább pár percre.
- Félni tőlem? - lépek egy lépést közelebb az előttem állóhoz, és remélhetem csak, hogy rám néz. Bah, ennél nagyobb baromságot egy kérdésben még senki nem hallott, hiszen mind tudjuk, hogy nem fél. Egyszerűen meg van babonázva, és megmondom a valót; nem meglepő. Néha én is meglepődök mennyire jól nézek ki, amikor szemben találom magam egy tükörrel. Ha felpillant rám egy, talán kissé jobban megspékelt mosolyommal találhatja szembe magát, vélamágiám csak úgy pezseg a használható szinten körülöttem lévő aurában. Milyen rég volt már... és szerencsére ezt még a Minisztériumnak sem jelzi a karkötő. Mi ez, ha nem isten adta lehetőség?
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. szeptember 29. 21:04 Ugrás a poszthoz

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


Egyszer, és tényleg csak egyetlen egyszer szeretném megtapasztalni az életemben, hogy milyen lehet az, ha valaki vélamágiát alkalmaz rajtad. Nem sokat, de éppen eleget olvastam róla, hogy egy kép kialakulhasson arról ilyenkor mit érezhet az áldozat. Nem én találtam ki a szót, sajnálatos módon minden olvasnivaló így említi meg az embereket, akik vélamágia befolyása alatt raboltak bankot - volt ilyen -, vagy akartak eltenni láb alól egy éppen vissza-visszatérő ex-barátnőt. Lényegtelennek mondanám, de nem az, mer akik meséltek róla és éppenséggel nem kellett leülniük a büntetést, mert enyhítő körülmény a vélamágia, azok mind ugyanazt mondták. A legcsodálatosabb érzés a világon, mert csak az illetőt látod, nincsenek gondjaid, mindenben engedelmeskedsz neki, mintha nem is te lennél, csak egy lélek, aki beköltözött egy éppen arra császkáló testbe, mégis minden tökéletes. Üres minden, mégis tele van. Mégis minden érzés felerősödik benned, hiába érzed magad üresnek, hiába nem akarsz a hatása alatt lenni, hiába küzdesz ellene, mégsem teszed teljes erőbedobással, mert elég egy szó és ismét kezdhetsz mindent elölről, ha ki szeretnél szabadulni. Akár egy fekete özvegy hálójába került rovar; nincs esélyed.
Ismét rám pillant, a mondat abbamarad, én pedig nem erőltetem, hogy ismét megszólaljon, csak alsó ajkamon végig húzva nyelvemet mérem végig a pálcából ömlő fénynél. Ismét. Egy perc elég lenne? Legyen inkább húsz? De ha már húsz perc, akkor beleférne egy óra is a kis játékba, amit tökéletesen összetettem a fejemben, nem? Hiszen, ha elosztjuk az egy órát, az nem is olyan sok, főleg, hogy kedvencem még csak most jött.
- Helyes - húzom vissza nyelvemet számba, majd még egy lépést teszek felé. Még egyet, és még egyet, egészen addig, amíg a mögötte lévő polcnak nem szorítom, és meg nem tudok támaszkodni feje mellett - mekkora véletlen - Finnország eredettörténetén, gondolom nem éppen szép dolgokkal megspékelve. - Csak engem látni, igaz? - hajolok közelebb arcához, éppen elég távolságra ahhoz, hogy mindenképpen érezzen engem, de nem annyira, hogy az már intim legyen. Hogy hol az átmenet a kettő között? Megérzés.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. szeptember 29. 21:58 Ugrás a poszthoz

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


A kérdés teljesen értelmetlen, mint ahogy az is az volt, amikor feltettem neki fél-e tőlem. Mindkettőre tudtam a választ, de tudod, van az, amit muszáj hallanod a másik szájából, azokból a csodálatosan ívelt ajkakból, hogy a megnyugvás átjárja a lelkedet, hiába tudod, hogy most mekkora szart csinálsz. Bár tény, még mindig az alsó határokat súrolom, mégis tudom mennyire nem lenne rám büszke senki, ha ezt tudná. Az előttem álló teljesen megilletődve, vörösen és ide-oda dobbanó szívvel áll előttem, világáról nem tud, nemhogy büszkeség járjon a fejében egy olyan srác iránt, akit életében először lát.
A fekete mágia ezen őzike tekintetek mellett valahogy eltörpül, szinte már el is felejtettem miért jöttem ide, vagy mit akartam itt eddig, mert az illata az, ami hozzá vonzott, semmi más. Ez a kellemes aroma, amit semmi máshoz nem tudok hasonlítani, mintha soha nem is éreztem volna még ilyet. Pedig mégis ismerős, van benne valami, ami Oroszországra emlékeztet, ahol életem nagy részét töltöttem, amíg el nem küldtek onnan is, hogy végül ne oda térjek haza, hanem már Finnországba. Mi ez, ha nem kibaszás?
- Ügyes kislány - villantom meg legszebb mosolyomat. Másik kezem lassan mozdul, óvatosan érek a lány karjához, ujjaim hegyét húzom rajta végig, mintha bármelyik pillanatban összeroppanhatna egy pillantásomról, nem attól, hogy hozzá érek, áh! Mondjuk ki mondja, hogy nincs így? A vörös színárnyalat már nyakát is beborítja, egészen kedvesen, szinte mámorítóan, így elhinném, hogy egy jól bemért pillantástól összetörik a lány. Nem csak lelke, de talán fizikailag is megtörten omlana karjaimba. Kezem feljebb és feljebb vándorol karján, egészen válláig, ahol apró köröket leírva hajolok ajkaihoz közelebb. Kezem tarkójára csúszik, azonban ajkaitól pár centire megállok, és egy gonosz vigyor terül el ajkaimon.
- Csókolni meg - a pár centiméterből, pár milliméter lesz, ahogy még közelebb araszolnak ajkaim övéihez, egy pillanatra sem engedve el tekintetét, nehogy véletlen megszakadjon az, ami köztünk van. Nincs esélye, és a legjobb ebben, hogy ezzel mindketten tisztában vagyunk. Ajkaim majdnem érintik a lányét, de az utolsó pillanatban, mintha én nem vágynék erre, megállok, és várok. Mert ha nem teszi meg, nem véletlen van tarkóján kezem...
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. szeptember 29. 23:01 Ugrás a poszthoz

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


Elégedetten sóhajtok, ahogy megérzem ujjaim alatt a libabőr félreismerhetetlen érzését. Ez jelenti azt, hogy érez, hogy valóban engem érez és valóban engem lát csak már, ha voltak kezdeti próbálkozások azokat végleg feladta, mert teste, lelke és agya is csak engem akar. És ez, kérem, így van jól. Ha máshogy lenne, nem elég, hogy meglepődnék, de feltételezhetően élete legcsúnyább emberét látná a lány. Pedig, baszki, milyen kiábrándító, nem? Itt állok előtte, mint megtestesült tökéletesség, tudom, hogy engem lát csak és egyedül, erre ha olyat mozdul vagy tesz kihozza valós önmagamat, amit egyikünk sem kívánhat, mert akkor oda az egész.
Látszik rajta a vágyódás, de valahol mélyen ott van az a hang, ami azt mondja neki álljon meg és küzdjön. Mert mindig ott van a hang, az áldozatok is elmondták, és kivétel nélkül. Ott van a hang, amit hallanak, aminek felfogják fontosságát és súlyosságát, mégsem tudnak neki engedelmeskedni, néhány előadás alapján nem is akarnának, hiába vijjog agyukban a csengő, ami megállja kényszeríti őket. Mert nem tud megállt parancsolni, és valakik nem is akarják, annyira kiürül az agyuk, annyira elborul maradék józan eszük, hogy egyszerűen nem is akarják, mert a hirtelen feltűnő családi viszályok, a gyerekkel való problémák, a válás, minden olyan aprónak tűnik az érzés mellett, hogy annyit akarnak; soha ne érjen véget. És én ezt most megadom, akár kérte tőlem, akár nem, mert egyetlen egyszer én akarom ezt. Én akarom őt.
Halk nyögés, mely mintha simogatná dobhártyámat, lehunyom szemeimet pár másodpercre, vissza-visszajátszva saját magamnak ezt a hangot. A hangot, ami mindenre válasz, főleg mert apró, csontos, mégis kecses keze úgy markolja pólómat, mintha egy fuldoklónak nyújtanád oda az utolsó mentőövet. Ismét egy elégedett szusszanás hagyja el ajkaimat, mosolyogva nyúlok a lány álla alá mutatóujjammal, hogy rám nézzem, és csakis rám, hiába nem engedtem el tekintetét óráknak tűnő percek óta. Csak én, és ő, na meg az olyan hevesen verő szíve, amit még tarkójánál és érezni vélek, de lehet már csak belemagyarázom.
Lehunyom szemeimet, és óvatosan, akár mintha tényleg egy porcelán babához nyúlnék, érintem ajkaimat övéinek, és először valóban csak érintem azokat, hogy aztán pontosan az előbbi totális ellentétével, olyan szenvedélyesen csókoljam meg, ilyet még ember nem látott. Támaszkodó kezem arcára csúszik, ahogy tarkójáról hátára vándorol kezem közelebb vonva magamhoz, miközben annyira elmélyítem a csókot, amennyire lehetséges. Mégsem akarom túlságosan, mert a vélamágia akaratlan lobban fel bennem, és azt nem hagyhatom. Most nem.
Utoljára módosította:Mihail Vladiszlav Sztravinszkij, 2019. szeptember 29. 23:01
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. szeptember 30. 16:09 Ugrás a poszthoz

Totál furák vagytok.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. szeptember 30. 19:13 Ugrás a poszthoz

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


A véla részéről a vélamágia használata egyetlen egy szóba foglalva; semmi. Mi nem érezhetjük azt, amit az áldozat, mi csak csináljuk és tudjuk, hogyha ügyesek vagyunk, akkor célba ér. Nálunk nem dobog hevesen a szív, nem érezzük vérünk pezsgését, nem izzadunk, mintha muszáj lenne, nincs bennünk az üresség, amiről az áldozatok meséltek, amikor belenéztek az igéző kék tekintetekbe. Nekünk nem ad semmilyen pluszt, bennünk nem történik konkrétan semmi. A vélamágia burjánzását is, csak akkor érezhetem, amikor teljesen kiengedem magamból, amikor teljesen átadom magam neki, de ennek már több, mint egy éve. Több, mint egy éve nem használom semmilyen mértékben a mágiát, és nem azért, mert ne akarnám, de megtanították, hogy bizony nélküle is kurva sok mindent el lehet érni, és ne is akarjam, mert mégis miért? Nagyon sok pozitív válaszom lenne erre, de engedjük el, mert megtanították, elfogadtam és használom is, amiket tanítottak. Ennél többet nem várhatnak el tőlem, főleg, hogyha egy ilyen törékeny lány jön velem szemben. Hogy várhatnák el tőlem, hogy türtőztessem magam?
Az elégedetlenség érzése engem is átjár, ahogy ajkaimat csak övéinek érintem, mégis tudom, hogy ez kell még ahhoz, amit igazán akar; az igazi és mindent magába foglaló véla-csókot. Amiért egészen idáig epekedett, és be kell látni, nem is vagyok rest megadni neki. Érzem is, ahogy az apró kacsók mozdulnak, kissé eltolva magamtól adom meg neki a lehetőséget, hogy könnyebben mozogjon. Érzem, ahogy egyik keze hátamon vándorol, másik keze fehér tincseimbe túrnak. Maga felé húz, én pedig engedelmesen követem, mert ezt most még egy felrobbanó iskola sem tudja elvenni tőlem. Az érzést, hogy bár nem önszántából akar, mégis akar, és még csak megerőltetnem sem kellett magam ez miatt. Jobb kezemmel húzom magamhoz közelebb, bal kezem szőke fürtjei közé siklik, hogy ott összehúzva ujjaimat feszítsem hátra kissé fejét, azért, hogy nekem kényelmesebb legyen. A csókot egy pillanatra sem hagyom abba, nyelvünk olyan táncot jár, amit még fel sem találtak valószínűleg, de azt is tudom, hogy nem húzhatom az örökkévalóságig. Szemeimet összeszorítom, kissé lejjebb ereszkedve mozdul mindkét karom, hogy combjai alá nyúlva emeljem fel magamhoz. Elszakítom tőle magam, majd még egy utolsó csókot lehelve ajkaira, húzom el tőle a fejem, hogy rögtön felvegyem a szemkontaktust, amint őzike szemeit kinyitja. Óvatosan lépkedve, ajkait és nyakának elérhető területeit csókolgatva folyamatosan indulok el a sor végén levő üres és elég rom állapotban lévő pad felé, amire gondolkodás nélkül ültetem fel.
- Köszönöm - mosolyodom el, majd óvatosan leengedem a padra, és amikor már biztos vagyok abban, hogy stabil, combjai alól kihúzva kezeimet, vándorolnak feljebb és feljebb egészen mellkasáig, ahol egy pillanatnyi habozás után fektetem tenyerem szívére. Khm...
Utoljára módosította:Mihail Vladiszlav Sztravinszkij, 2019. szeptember 30. 20:05
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. szeptember 30. 21:07 Ugrás a poszthoz

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


Az én életemben olyan, mint szerelem, olyan, mint nő, olyan, mint kapcsolat még soha nem volt. Definiálni sem tudnám, még ha fegyvert tartanak a fejemhez akkor sem. Nekem a nők is és a férfiak is talán túl sokáig jelentettek semmit ahhoz, hogy ez mára már elmúljon és teljes értékű lényként tudjak rájuk tekinteni. Nem vágytam rájuk úgy, ahogy ők rám, bárhová is léptem be. Az én tekintetemben nem látszott az a vágyódás és csodálat, ami az övékében, és a legszomorúbb, hogy az övékében sem azért, mert engem láttak, hanem azért, mert a bennem lévő vélát látták. Senki nem látott soha e mögé szüleimen kívül, mindenkinek egy véla voltam, akit vagy meg kellett szerezni vagy minél távolabb kellett menekülni tőle. Mindezeket azért, mert véla vagyok, akitől tartani kell, akitől menekülni kell, akit bántani kell, akit el kell taszítani mindenkitől és mindentől, nehogy véletlen ő is teljes értékű legyen, mint bárki más a világon. Nem érzem túlzásnak, ha azt mondom, mennyire magányos voltam és vagyok is. Ezen eddig senki nem tudott és valószínűleg nem is akart változtatni, így hát fel lehet-e róni nekem azt, hogy mennyire kihasználtam a mágia adta lehetőségeket? Szerintem sem. Társaságot akartam, barátokat, de így sem kaptam meg őket, csak elküldtek, majd egy év kihagyás után önszántamból jöttem el ismét tanulni több reménnyel, hátha betalálok valakinél valamit.
Nem pont arra gondoltam, hogy egy teljesen idegen lány vágyjon rám minden porcikájával, és csak ajkaimat nézze, majd feszítse mellkasát tenyeremnek, de végül is ez is célba érés valahogyan. Érzem, hogy megremeg minden érintésem alatt, minden csókom alatt, a gyér fényben, amit a hátam mögött még mindig fénylő pálca bocsájt ki magából, látom, ahogy alsó ajkait beharapja. Még inkább arra ösztönöz, hogy közelebb lépjek hozzá, és arcára csúsztatva tenyeremet álljak ellen a lökésnek, amennyire tudok. Meglátom, ahogy lábait gyorsan összezárja, karjaival átöleli magát, akár egy megsebzett állat. Ellépek tőle, arcáról elveszem kezemet, majd azokat zsebre vágva süllyesztem el az eddig használt minimális vélamágiát. Mintha nem is lett volna semmi fordítok neki hátat, mert tudom, hogy én basztam el, csak nem vagyok abban biztos, hogy nem szándékosan. Komótosan lépkedve indulok el a földön fekvő pálca felé, hogy felvegyem azt, majd ismét ugyanilyen könnyed és lágy léptekkel álljak meg a lány előtt, és nyújtsam felé.
- Erre még biztos szükséged lenni - amint elveszi a pálcát kezeimet zsebeimbe mélyesztem, végül balra fordulva indulok el vissza a helyemre, mintha mi sem történt volna. És bár számomra lehet semmi nem történt, de ez a másik félről nem feltétlen mondható el...
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. október 4. 13:10 Ugrás a poszthoz

Dana Straw Berry
eltévedtem / segítesz?


Hevesen bólogatok arra, hogy megértettem. Csak annak jár a puszi, akit régóta ismerek és, aki megengedi, szóval idegeneknek semmiképpen sem kéne cuppanóst nyomnom az arcára. Nem tudom ki hogy van ezzel, de én örülnék, ha én akarnám megpuszilni magam, mindenféle elfogultság nélkül, mert ha még nem tenne rá a vélaság akkor sem lenne okom panaszkodni. Az alapvetően szőke haj és kék szem vélaság nélkül is megmarad az emberben, így a vélalét csak ad egy kis pluszt, ami kiemeli mindenemet konkrétan. De ugye, semmi elfogultság.
A csók csak őt érte váratlanul, nem mondhatom, hogy mindvégig ez volt a tervem, de eszembe jutott már egyszer-kétszer a beszélgetés alatt, hogy lopok tőle egy csókot, és láss csodát! Végül sikerült is, amit a legnagyobb örömmel fogadott, pedig isten látja lelkemet, nem használtam vélamágiát, egyszerűen kapott egy csókot, amelyet időben sikerült tökéletessé tennem, és megkapta a megfelelő lezárást is. Mondjuk arra nem számítottam, hogy kihajol az ablakon, bár arcának pirosságából ez érthető.
- Örülni - mosolyodom el kedvesen, de csak rásandítok, mert tudom, hogy nem lehetett rossz, hiszen rólam van szó. A tetoválás is megtekintésre kerül. Igazán egyszerű okai vannak annak, amiért a megbűvölt tetoválás mellett döntöttem. Először is nem hordok ékszert, és csak azért, hogy megértsem azt, amit nekem beszélnek nem is fogok, nyilvánvalóan, másodszor pedig mindennemű ékszer hordása egyelőre a karkötőn kívül eszembe sem jutna, mert mindig elhagyom őket. Így ezen okok eléggé kizárják az ékszerhordást szerény véleményem szerint, ráadásul a tetoválás a fülem mögött még jól is néz ki. Nem nyúlhattam mellé vele.
Lehunyom szememet pár pillanatra, csak bólintok egyet. Olyan szinten nem hatolt be sehová, mint valószínűleg szeretett volna, de ezek olyan dolgok, amikről nem szívesen beszélek. Nem hogy egy idegennel, de még a saját anyám sem tud kicsikarni belőlem rendes feleleteket a kérdésekre ezzel kapcsolatban. Elmondtam nekik is mindent, ami ezzel kapcsolatban a szívemet nyomja, ha változás lesz, mindenképpen szólok. Hogyne...
- Rossz fa tűzre? - ráncolom szemöldökömet értetlenül, miközben mosolyogva nézem, ahogy ismét elpirul érintésemre. - Nem érteni, de hajrá! - vonom meg vállaimat, karjaimat keresztbe fonom magam előtt. Lehunyt szemekkel hallgatom Dana szóáradatát, majd amikor befejezi nyitom csak ki pilláimat, hogy elkapjam tekintetét.
- Minden - felelem szűkszavúan. - Író sem lenni fontos, csak érdekes legyen leírva - könyvek terén vagyok talán a legjobban elfogadó, mert valóban mindent olvasok, ami jól van megírva teljesen mindegy milyen kategóriájú könyvről beszélünk.
- Szeretem gyümölcs - szinte észrevétlen nyalom meg alsó ajkamat nyelvem hegyével, hogy mindennemű gátlás nélkül nézzek végig a lányon, majd egy simlis mosoly mellett folytassam onnan, ahonnan eredetileg is indultunk.
- Szóval Rellon vezető lenni alagsor? - emelem meg egyik szemöldököm kérdőn Danát fürkészve közben.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. október 10. 18:58 Ugrás a poszthoz

Dana Straw Berry
eltévedtem / segítesz?


Azt már tudjuk, hogy fejlődőképes vagyok, ha a magyar nyelvről és a mondatok jelentéséről van szó. Sok mindent kell tanulnom még, nem tagadom, de talán ha beszélgetek magyarul, akkor nem megy majd olyan rosszul, mint ahogy eddig hittem.
- Értem - az egyszerű szavak mennek, nem kell őket túlspilázni. Még a jelentésük is egyértelmű, és bár szívesen beszélgetnék végre egyik anyanyelvemen, nem mintha bármelyik is túl jól menne, de talán könnyebb lenne. Ez a hátránya annak, ha nem töltesz elég időt sehol, mert bár megértem, amit oroszul vagy éppen finnul mondanak nekem, de válaszolni nem tudok. Sőt, az orosz és az ukrán talán jobban megy, mint a finn, de valahogy az angollal értetem meg magam a legjobban. Még a mugli iskolában erőltették nagyon ránk, és tekintve, hogy Walesbe is néha kell menni, nem jön rosszul a dolog, főleg, hogy egyszerűbben tanultam meg, mint a kurva oroszt. Anyámék meg mit sem törődve azzal, hogy a gyerekük éppenséggel egyik nyelvet sem beszéli valami jól, költöztek ide-oda, még végre dűlőre jutottak, hogy akkor Finnország a nyerő. Az az ország, ahonnan apám alapvetően indult még fiatalkorában. Én meg? Eljöttem inkább Magyarországra tanulni, nehogy véletlen egymás közelében legyünk, na nem mintha az én hibám lenne az, hogy állandóan a legmesszebb iskolákba kell járnom vagy mennem. Lásd; RJ. Oda sem én akartam menni.
- Örülni - sokkal több közös van bennem meg a lányban, mint azt elsőre gondolná az ember. Bár külső szemmel biztos szörnyen viccesek lehetünk, de kellemes vele a társalgás, kivéve, amikor olyanra kérdez rá, amihez semmi köze. Azt is abszolváltuk igazából, nem is akarok rajta tovább rágódni.
Arcán feltűnő pirosság nyilvánvalóan nem kerüli el a figyelmem, mosolyom kiszélesedik - egyszerű mosoly, komolyan -, és hízik a májam a reakciótól. Mindig hízik ilyenkor, hogyne hízna, de ha újra és újra láthatom, akkor csak jobban esik. Alapból sem vagyok egy csúnya gyerek - khm -, de a vélaság még csak dob egy fokot az egészen. Szerencse? Nem mondanám. Gének? Annál inkább, mert a vélamágia használata nélkül is olyan reakciót váltok ki Danából, ami egyszerűen felemelő.
- Odatalálni - biccentek felé egy aprót, majd lassan fordulok felé. Tenyeremet simítom arcára, türelmesen megvárom, amíg felpillant rám, hiszen nem sietek sehova. Amikor végre megtörténik mosolyodom el féloldalasan, majd szemeimet lehunyva húzom közelebb magamhoz, hogy ajkaink ismét találkozzanak. A csók lágy, szinte már olyan, mint egy felhő puha érintése, és nem is mélyítem el. Majd legközelebb talán. - Köszönöm - suttogom ajkaiba, mielőtt eltávolodnék tőle. Másik kezemmel egy rakoncátlan tincset tűrök füle mögé ismét, majd tenyeremet elvéve arcáról dugom zsebre kezeimet, fordítok hátat és indulok el még egyszer. Most már tényleg meg kell találnom azt az embert.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. október 12. 20:11 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix
Boglyas tér / mit keresek?


Egy ideje az egyik távolabbi fának dőlve nézem a srácot, aki nagyon gondosan maga elé készítette a cuccost, annak érdekében, hátha ad valaki neki pár galleont. Meg kell mondjam, az elmúlt húsz percben nem kapott valami sokat, mondhatni egyelő a nullával, de engedjük el. A hegedű halkan csendül fel, éppen a szél hozza felém a hangot, ami ugyanolyan gyorsan elhal, mint ahogy jött. Ellököm magam a fától, és komoly arccal indulok meg a srác felé, mert bizony, nem tűnik többnek, mint tizenhat éves. Lehet sokat mondtam.
- Mi a terv? - hangom baritonja valahonnan mélyről jön, ahogy testem árnyéka a srácra esik és annak eléggé hiányos öltözékére.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. október 12. 20:26 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix
Boglyas tér / mit keresek?


- Látni - húzom össze szemeimet rögtön. A hegedűt lerakja, majd komolyan zavarba ejtő módon végig mér. Ha Machay itt lenne most, tuti pofán röhögne, amiért... de ugye neki sincs más választása, úgyhogy hamar befoghatná.
- Nem, nem szeretni - rázom meg a fejemet lassan, pilláimat lehunyva közben. - De te lehet szeretnéd - egy csepp vélamágiával kevert mosolyt küldök felé, épp eleget ahhoz, hogy a srácnak még jobban szimpatikus legyek, mint eddig voltam. - Ilyen ruhákban meg nem is sikerülni szerintem - vonom meg vállaimat lassan.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. október 12. 21:35 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix
Boglyas tér / mit keresek?


Unalmas lennék? Lehetséges, de az ilyesfajta emberektől alapvetően áll a szőr a hátamon. Csak azért jöttem ide, hogy kielégítsem a kíváncsiságomat arra vonatkozóan, mégis miért ül a tér közepén, elég hiányos ruhában, és zenélget, mint akinek nincs jobb dolga? Pénzért. Megtudtam, így nem lenne miért maradnom, egészen addig, amíg vélamosolyom telibe nem talál, és csak ismételni tudom magam; meg sem erőltettem a mágiát. Ezek szerint az itt élők annyira nincsenek felkészülve egy vélára, és ez valamiért engem olyan elégedettséggel tölt el, hogy mentem leesik az én nadrágom is, ahogy a srác rám néz.
- Azt gondolni - eresztek meg egy pofátlan mosolyt, ahogy tekintetem elszakítom az övétől, így a mágia is tovaszáll, mintha nem is létezett volna soha.
- Ahelyett, hogy itt illegetni magad, miért nem menni el dolgoz? - csúsztatom zsebeimbe kezemet diszkréten. Mondanám, hogy a magyarok furcsák, de ő biztosan nem az, így...
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. október 12. 22:01 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix
Boglyas tér / mit keresek?


A kérdésre csak megrázom a fejemet, majd megilletődött tekintetemet az előttem állóra emelem. A körme? De ő... na, várjunk. Akkor ő nem pasi? De hát az, hiszen, mindegy hogy honnan, de tuti az. Mármint értitek, az ember csak nem néz férfinak egy lányt, mert az elég cinkes, de ő meg... Érdekes.
- Mihail Vladiszlav - nyúlok rá a jéggé fagyottnak tűnt kézre, és elég gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy nem csak annak tűnik, hanem az is. És ugye, ezt már megtanultam, hogy mivel nem közeli ismerős, így nincs puszi, csak a kézfogás, amikor mondod a neved. Akkor is fura.
Hirtelen rántom magamhoz a túlságosan törékenynek tűnő testet, hogy fülébe suttoghassam szavaimat.
- Fura vagy - épp úgy fújom ki a levegőt, hogy füléhez csak minimálisan érjen, de megérezze. Okvetlenül. - Tetszeni nekem - mosolyodom el, miközben eltávolodom tőle, majd a tértől nem messze lévő kávézó felé biccentek fejemmel. - Meghívni valamire, gyere - engedem el kezét óvatosan, majd komótos léptekkel indulok el a kávézó felé.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. október 13. 10:58 Ugrás a poszthoz

Vajda Eszter
iszok / Pécs


Néha jól esik eltávolodni mindentől és mindenkitől. Amióta az Elite beköszönt az életemben, nincs egy perc nyugtom sem, valami mindig akad, amit meg kell oldani vagy ennek vagy annak. Rendben, be kell vallanom, hogy nem bánom, mert kurvára megmelengeti a szívemet a tudat, hogy tartozhatok valahova és valakikhez, akik nem néznek ki, mert pontosan olyan mértékben mások, mint én. Valaki külsőben, valaki a bensőjében, de valamiért minket akartak beszervezni, és ennek különösen örülök. De néha sok. Az egyetemről kicaplattam és rögtön az első kocsma ajtaját löktem be magam előtt, mert egyszerűen muszáj innom egyet. Egyetemistaként megtanulod rögtön, hogy melyik kocsma merre van, de nekem most pont rohadt mindegy, csak egy sörre vágyom és arra, hogy senki ne találjon meg pár órát.
Anyámék rögtön a beavatás után kerestek meg, hogy minden rendben van-e? Hogyne anyám, minden oké, éppen beléptettek egy olyan társaságba, amiről senkinek nem szólhatok egy szót sem, vállvetve harcolunk egymás mellett és egymásért, senkit nem támadhatsz hátba, nincsenek titkok. Akár egy szekta baszki, de mégsem az. Ez valami mélyebb és csodálatosabb, mert itt mindenki egymásért van, akármekkora is a szar kitartunk egymás mellett. Kitartanak mellettem. Lehet nem a barátaim - de -, de mégis tartozok valahova és nekem ez éppen elég. Szerintem itt még örülnek is a különlegességemnek, annak, hogy véla vagyok. Legalább ők, mert hogy én nem, az is biztos. Mindegy is, a levelet a legkedvesebben megválaszoltam anyámnak, majd másnap feladtam, és mindenki boldog volt, hogy a vértisztított fattyúval minden oké.
A pultnál telepedem le egy nő mellett, aki a következőt kéri, de a tekintete valamiért azt sugallja, hogy lehet nem kellene neki már. De ugye, ki vagyok én, hogy megmondjam ezt? Hiszen én is inni jöttem ide.
- Egy sör, négy cent whisky - adom le gyorsan a rendelést, amint elkapom a srác pillantását, majd a nő felé fordítom fejemet.
- Nehéz nap? - ennél szarabbul is kezdeményeztek már beszélgetést, nincs okom aggodalomra szerintem ezek után, és legalább egy olyan emberrel beszélgethetek talán, aki nem tudja ki vagyok.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. október 13. 17:19 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix
Boglyas tér / mit keresek?


Nevetgél, majd keze olyan hely felé kezd vándorolni, amire nem gondoltam volna, de még éppen időben megáll a srác keze. Helyes, ha lesz kedvem, esetleg, de jelenleg nincs az öt fokban semmihez.
- Szép bók - forgatom meg szemeimet, miközben belépek a helyiségbe. Tagjaim rögtön olvadni kezdenek, ahogy a meleg arcomba csap. Az első szabad asztalhoz vetem le magam, majd türelmetlen pillantásomat emelem a velem tartóra. Érzem magamon a pillantások borzalmas tüzét, de most nem érdekel. Van társaságom, mindenki takarodjon.
- Mit kérni? - tolom elé, amint leül az étel és itallapot.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. október 14. 11:24 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix
Boglyas tér / mit keresek?


Az alapvető vonzalommal és szimpátiával sosem volt bajom, de amikor az emberek nyál csorgatva néznek rád, mert az ő agyuknak elég a tudat, hogy valami van benned, ami más, és ami vonzza őket... na azt utálom. Hozzá kellett volna már szoknom, tisztában vagyok, és valamilyen szinten már meg is történt, mindezt úgy, hogy figyelmen kívül hagyom. Egy halovány mosollyal tekintek fel az előttem ülőre.
- Igen - bólintok egy aprót. - Mindig ez lenni, ha én belépni valahova - vonom meg vállaimat, és nagyon nehéz megállnom, hogy ne tekintsek körbe. Nem szabad, és ehhez tartom magam.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. október 14. 13:45 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix
Boglyas tér / mit keresek?


Az igen nyílt bókra csak elmosolyodom. Eddig is tisztában voltam az adottságaimmal, és ezt sokan ki is mondták. Rendben, lehet akaratukon kívül, de Theonon nem használom jelenleg a mágiát. Csak és kizárólag az elején, mert viccesnek ítéltem meg, de már nincs jelentősége. Így is vicces a srác.
- Kösz - kapom el a pincért, hogy mindketten le tudjuk adni a rendelésünket, majd amint ez megtörténik folytatom.
- Az idő elmúlásával te is megunni egyszer - vonom meg vállaimat, majd felkönyökölök az asztalra.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. október 14. 14:53 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix
Boglyas tér / mit keresek?


- Ne - ráncolom össze a szemöldököm, majd fejemet is megrázom hozzá. - Fura lenni, ha folyton nézni engem - hozzászoktam, hogy néznek, de az más, ha egyetlen egy személy néz mindig. Mindenhol. Folyamatosan, akár valami fanatikus rajongó, akit nem tudsz levakarni. Elég creepy lenne.
- Bagolykőbe járni?
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. október 14. 15:48 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix
Boglyas tér / mit keresek?


- Igen - biccentek egy aprót, hátamat a széktámlának vetem. Nos, nem kell sok ész ahhoz, hogy az embereknek leessen nem idevalósi vagyok, de nem bánom. Itt valamiért nem zavar, hogy néznek, mert nem akarnak megverni. Itt nézhetnek, még bóknak is veszem.
- Én is Rellon - mosolyodom el szemtelenül. - Hogy nem találkozni eddig?
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. október 14. 18:21 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix
Boglyas tér / mit keresek?


- Ebben biztosnak lenni - nevetek fel halkan a mondaton. Ábel is véla, tudom én, ezt valahogy megérezzük egymás között. Azonban ő van akkora mázlista, hogy a tipikus véla-jegyeket valamiért nem örökölte. Én meg? Hajból a legszőkébbet, szemből a legkékebbet.
- Öregebb? - emelkedik meg szemöldököm rögvest, amint meghallom a szót. - Huszonegy lenni. Az öreg? - nem szeretnék belemenni abba, hogy nálunk ez az öregedés dolog mennyire nem úgy működik, mint a mugliknál vagy akár a mágusoknál. Érdektelen információ.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. október 14. 19:43 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix
Boglyas tér / mit keresek?


- De fiatal lenni - esik rögtön megilletődött tekintetem a térdre, ami valahogy az asztal pereméhez került. Idősebbnek gondoltam a srácot, és így pedig lehet nem azért néznek, mert érzik a mágiámat, hanem egyszerűen pedofilnak hisznek. Hah, melyik lenne a rosszabb vajon?
- Más? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, ahogy tökéletesen ívelt ajkaimhoz emelem a csészét, amiben a capuccinómat tették le elém. - Kifejteni?
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
RPG hsz: 189
Összes hsz: 725
Írta: 2019. október 14. 20:08 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix
Boglyas tér / mit keresek?


Nem válaszolok, felesleges lenne. Pont nem vagyok az a fajta, aki csak azért beszél, hogy beszéljen, de értelmes mondat nem hagyja el a száját. Ezért szeretek egyedül lenni. Ezért a legjobb egyedül lenni.
- Ha azt szeretnéd - vonom meg vállaimat. Szememben kétkedés tükröződik, de meg kell mondjam, simán kinézem a srácól, hogy tényleg elkezd nekem arról magyarázni mennyire magáévá tenne. Mint mindenki, akit éppen szeretnék, de ebbe se menjünk bele. Felesleges lenne. - Előtte mit jelenteni szexisten? - mosolyodom el haloványan, aztán csészémet ismét ajkaimhoz emelem.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mihail Vladiszlav Sztravinszkij összes hozzászólása (194 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 » Fel