Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Féloldalas mosollyal ajkaimon forgatom meg szemeimet a rengeteg kérdésre, amit kapok, holott csak választ vártam a sajátomra. Végül csak fejemet ingatom meg nemlegesen, hogy nem, nem kellene sokallnia - és ennyi elég is erről, hiszen évek óta ugyanúgy nézek ki. És bár a rengeteg visszakérdezés egyben válasznak is minősül, de milyen férfi lennék, ha nem várnék egyértelműbb választ? Véletlenül sem azért, hogy lássam zavarba jönni. Dehogyis. Valamint sokkalta jobban leköti a figyelmem, ahogy ismét a hajával kezd babrálni. Fél szemöldököm rebben meg, oldalasan pillantva rá nyúlok ki és fogom meg a kezét. Ezzel egy időben torpanok meg és kezdem el fürkészni az arcát.
- Leengedve jobb - jelentem ki, ahogy lefelé engedem kezeinket, majd engedem el, hogy minimálisan elnyílt ajkakkal engedjek meg magamnak aprócska nevetést. Szőke herceg. Ha tudnád, kedvesem...
- Senki. Te vagy az első - biccentem félre fejemet. - Ez már a sokadik kérdés, amire nem válaszolsz, de igyekszem nem magamra venni - fordulok el tőle, hogy tovább indulhassunk, ám ehelyett - nem is olyan meglepő módon -, de állunk tovább, hogy arcát tenyerébe temesse. Akarom mondani: ő indulna tovább, de én állok ugyanúgy, mert az eddigi tapasztalataim alapján, nem vagyok rá jó hatással, így félő, hogy séta közben orra esik, szóval csak utána nyúlva kényszerítem megállásra. Mellélépve pillantok le rá, csípőmet tolom ki kicsit, ahogy ismét magyarázkodásba kezd.
Mindenki szeret, mégsem szeret senki.
Hirtelen kegyetlenséggel ugranak be apám szavai, azonban ahogy Hargitára nézek, nem tudnak megkapaszkodni gondolataimban. Őszintén mosolyodom el, hangosat sóhajtva pillantok az ég felé, majd vissza rá.
- Ha azt mondom van, akkor csak rontok a helyzeten? - csillannak meg kékjeim szemtelenül, hasonló mosollyal megspékelve. - Viccelek. Nincs lovam. Neked pedig tényleg meg kellene nyugodnod. Nincs semmi baj a külsőddel - bár én biztosan nem lépnék így utcára, és aggódhatnék valóban ezen, de még edzés után is ugyanúgy nézek ki, mint most. Nem mintha az én érdemem lenne. Kiábrándítóan snassz. - Mondani könnyű, tudom, de csak add önmagad. És ha ennyire zavar az, hogy jelenleg milyen a külsőd, mit szólnál, ha lehetőséget adnék arra, hogy megmutasd a másik oldaladat is? Eddig láttam a diáklányt, a káoszt - mutatok végig rajta tartva szemtelen vigyoromat. - Gondolom szeretnéd megmutatni a nőt is. Javíts ki, ha tévedek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ujjaim lassan járnak fel s alá a még mindig nedves bőrön, miközben hangos és gyors levegővételeink keverednek a csendben. Sokkal ritkábban találkoztunk a konyhában történt ominózus eset óta. Senki nem lepek meg azzal, hogy amikor meg is tettük, nem az én érdemem volt - szégyelltem magam, ahogy most is teszem. Gyenge voltam. Gyenge vagyok. És ő ezt végig nézte.
Ennyi év kemény munkáját ledönteni egyetlen pillanat alatt sérti az önérzetemet, belátom. És bár tudom, hogy aprócska magyarázatot igényelne a történtek, mégsem mondtam semmit.
Halkan szusszanok, a simogatást hagyom abba, hogy közelebb húzzam magamhoz és szorosabban öleljem. Arcomat fúrom tincsei közé.
- El kell utaznom - nyitom ki pilláimat, feje fölött nézek el. - Gyere velem - suttogom hajába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szemeimet forgatom meg a válaszra, és tudom, hogy ezt ő is pontosan tudja. Sokkal jobban ismer, mint azt valaha gondoltam volna bárkiről.
- Hivatalosan holnap - rezdül meg bőröm az érintésre. - Haza kell mennem egy fotózásra, utánam jöhetnél, ha kikarácsonyoztad magad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyáltalán nem haragudhatok rá, amiért nemhogy válaszolni nem tud a feltett kérdésekre, de olyan mérhetetlen zavart érez, amit még soha. Bóknak veszem, tudom kezelni, de a legjobban kihasználni szeretem az ilyen alkalmakat. Egy kis szórakozás nekem is kijár a szürke hétköznapokban.
Leengedett kezemet emelem fel, miután elengedtem az övét és igazgatom meg a tényleg csak minimálisan szanaszét álló tincseit, miközben egyszerűen hagyom figyelmen kívül, hogy elbújik előlem. Vállamat vonom meg a sajnálatára és arra is, hogy ez mennyire kínos. Neki valószínűleg, de mint mondtam, én már hozzá vagyok az ilyesmihez szokva, úgyhogy nem érint mélyen - és tényleg aranyosnak tudnám mondani. Ujjaim állnak meg a levegőben, ahogy ömleni kezdenek belőle a szavak, kicsit meglepetten, kikerekedett kékekkel fürkészem az arcát - kezem ereszkedik magam mellé, majd pár másodperc múlva őszinte nevetésem hangzik fel a téren. Szemeim elé húzott kezem alól sandítok ki rá, de nem bírom, és ismét feltör belőlem a nevetés.
- Régen kaptam ennyire hatalmas és őszinte vallomást, megmondom az őszintét - szólalok meg nevetős hangon, kezemet csúsztatom nadrágom zsebébe. - Köszönöm, amiért szépnek tartasz, de gondolom nem mondok újat azzal, ha kijelentem: kölcsönös. Gyönyörű vagy - halvány mosollyal jelentem ki a tényt. Tartva mosolyomat várom a folytatást, ami végre meg is érkezik, és mindenki legnagyobb meglepettségére, választ kapok a kérdésemre. Legalább erre. És igen kielégítőt. Az ég felé fordulva nyammogok kicsit. Végül is, miért ne?
Aprót lépek közelebb hozzá, szabad kezem nyúl fel, behajlított mutatóujjamat teszem álla alá és emelem meg fejét kicsit.
- Igen. Ha szeretnél sem tudnál elmenekülni előlem - szavaim közben lépek még egy aprót közelebb, kettőnk közé búgom szavaimat, így téve sokkal intimebbé a helyzetet, mint az indokolt lenne. Kékjeim villannak pár hosszabb másodpercre ajkaira, majd vissza szemeire - míg az én kékjeimet néhány előreesett tincs teszi még sejtelmesebbé. - Remélem holnap este ráérsz. Délelőtt elküldöm a részleteket üzenetben. Megadom az esélyt, hogy megmutasd a nőt, amit rejtegetsz magadban - hangom minden szóval egyre jobban mélyül, ahogy a kettőnk közti távolság is csökken. Ajkaitól pár centire állok meg, a szatyrot teszem lába mellé, végül lassan egyenesedem fel. Elnyújtott másodpercekig fürkészem így arcát, míg végül elveszem álla alól ujjamat, fordulok sarkon és hagyom a tér közepén, hogy haza induljak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Lazul szorításom, hagyom, hogy mozduljon, így engedem vissza magam a párnára. Fél karomat teszem fejem alá.
- Tényleg az lesz - mosolyodom el szélesen. Lesandítva fürkészem arcát, felkönyökölve tűrök arrébb pár tincset arcából, ujjammal simítom végig arcát.
- Örülök, hogy mellettem vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ezt eddig is tudtuk, mivel mellettem fekszel egy ideje - vonom meg szemtelen vigyorral vállamat, amennyire testhelyzetem engedi.
Elég pár másodpercig néznem a már túlságosan ismerős vonásokat ahhoz, hogy a szavak kibukjanak belőlem, olyan őszinteséggel, mint már nagyon régen. Ujjam marad arcán, így viszonzom a csókot, szemeimet lehunyva tartom - addig, míg meg nem szólal. Szívem hatalmasat dobban, kissé kikerekedett szemekkel nézek rá. Ahogy mozdul kapok utána és fogom meg csuklóját, eszébe se jusson elmenni mellőlem.
- Mit mondtál az előbb?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

És megismétli. Kezem ereszkedik kettőnk közé, de őszintén, azt csinálna velük, amit csak szeretne, mert le vagyok döbbenve. Csak hallgatom, amit mondd, igyekszem fel is fogni, de fülemben dobogó vérem ezt nagyban megnehezíti - és még hogy engem nem lehet már meglepni.
Fejem biccen félre a birtoklásnál, kékjeim azonnal kezére villannak, majd vissza arcára, mikor megállja fülének morzsolását. Feltámaszkodva ülök fel, csendben fürkészem a srácot, aki teljesen zavarban van előttem.
- Nézz rám, Reiner - ejtem ki lágyan nevét, ajkaimon féloldalas, halvány mosoly ül. - Rendben van, hogy nem tudod mi ez, de beszéljünk arról, minek látod. Ha nem birtoklás, akkor mi? - jó lenne tisztázni, mert ő még mindig az enyém. - Mert az enyém vagy - jelentem ki határozottan, előbbi mosolyomnak nyoma sincs. - Ez, ahogy eddig is, azzal jár, hogy más nem nyúlhat hozzád, mégis szeretsz nálam és melle- - hirtelen hallgatok el, ajkaim nyílnak el egymástól, ahogy a vezérhangya elindul. Lehetséges lenne...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szemeimet forgatom meg, számat húzom el látványosan, hogy lássa, nem ez volt a mondandóm lényege, de őszintén, már nem is igazán számít, mit szerettem volna eredetileg mondani, amikor a gondolat, ami az egészből kivált, nem enged. Nem segít sokat az sem, mikor közli, hogy mi előtt tudta már: csak én kellek neki. Ez szép és jó, azonban: milyen értelemben. Fejemet döntöm hátra, a plafont bámulva hallgatom tovább, majd lesz peckes mosoly ajkaimon az utolsó kérdésre. Azt figyelmen kívül hagyva sandítok le rá.
- Nem az én szerintem létező birtoklás a lényeg, hanem az, hogyha neked ez nem az, akkor mi az, ami kettőnk között van? - szemöldököm rebben meg jelentőségteljesen. Halkan sóhajtva pillantok vissza a plafonra.
- Igaz - és nem is csak egy valaki. - Féltékeny vagy? - lesz szemtelen vigyor azonnal arcomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Fogtam is - jelentem ki határozottan, bólogatok is mellé pár aprót. Nem zavartatva magam simulnak kezeim a feszes bőrre, de nem nézek előre, továbbra is felfelé pislogok.
- Ezt nekem kellene tudnom? - kérdésre kérdés. Nem szeretem, de Reiner kezdi feszegetni a határaimat azokkal, amiket mondd és mindezek mellé cselekszik. Továbbra sem mozdulva emelkedik meg fél szemöldököm, azonban a következőkre már muszáj mozdulnom: ránézek, elkapom tekintetét és nem eresztem.
- Tehát féltékeny vagy - szólalok meg halkan. - Miért? - fúrom még jobban tekintetem övéibe. Tudom kell, hogy miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Először mindössze halkan hümmentek szavaira. Persze, hogy beengedem őket. Ide járnak, mégis...
- Reiner, mihez ne lennél elég? Mitől félsz? - álla alá nyúlva emelem meg kicsit a fejét, a továbbiakat igyekszem figyelmen kívül hagyni. Nem csak azért, mert több embert is megfenyegetett az instabil elemi mágiájával, hanem mert nincs értelme annak, amit mondd. Aggódna? Féltene?
Szerelmes lenne?
Bármelyik opció is áll fenn, tudni szeretném, mert egyelőre - és ezt nagyon utálom - a sötétben tapogatózok. Nem egy öt évvel fiatalabb hülye gyerek lenne az elképzelésem - de mégis mihez? Fejemet ingatom meg.
- Nem is szeretném, hogy magamra hagyj - szólalok meg pár másodperc múlva. - Elmondtam már egyszer: elképzelhetetlennek tartom, hogy mással beszélgess át éjszakákat, más élvezze a mosolyod és a fergeteges humorod - nyomom meg a fergeteges szót, hogy a szarkazmus mindenképpen átmenjen. - Mégsem tudom elképzelni, mihez ne lennél elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szemöldököm ugyan megrebben, ahogy Damien marasztalja a pincért, de nem szólok. Féloldalas mosoly terül el arcomon, aprót bólintok a pincérnek, akit végül útjára engedek. Így is eleget lábatlankodott körülöttünk, van, ami jobban leköti a figyelmem éppen.
Állom tekintetét ugyanolyan mosollyal, ami ugyan szélesebb lesz a szavakat követően, de csak minimálisan. - Lenyűgözni máshogy szoktam embereket - magabiztosan jelentem ki, szemem sem rebben a szavakra - azonban, ha valaki van olyan szemfüles, egy hideg csillanást észrevehet az eszeveszett kék tekintetben.
A szavak bennem ragadnak, mikor a pincér lép a tálcával az asztalunkhoz: Damien elé kerül a kért gin tonic, míg elém a jól megszokott whisky-t teszik. Biccentek, tekintetem lassan siklik vissza a férfire, aki már hátradőlve helyezte magát kényelembe. Mintha csak megkönnyebbült volna. És bár ezt szerettem volna kijelenteni nemrég, mielőtt a pincér zavart volna meg, most visszafogom magam és csak kortyolok.
- A kíváncsiság nem mindig erény - fürkészem arcát poharam fölött szemtelen vigyorral egy ismételt korty előtt. Nem szólok többet, hagyom, hogy felmérje a terepet, így én ismét az ablak felé fordulok, hogy a kinti világot fürkésszem nyugodtan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tizedmásodpercre akad meg a mozdulat, hogy ajkamhoz érinthessem a hideg kristályt, benne a whiskyvel. Kérdőn pillantok rá, a korty után gondolkodás nélkül koppan az asztalon a pohár, figyelmemet csak és kizárólag Damiennek szentelem.
- Hallgatlak - könnyedén vetem át jobb lábamat bal térdemre, ahogy minimálisan helyezkedem csupán. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lepett meg: kellemes a hasznossal alapon, végül is, nem kellene, hogy meglepjen, hiszen remek alkalom ez egy olyan beszélgetésre, ami soha nem adatott meg nekünk.
Lesütött tekintettel engedek meg magamnak egy halk kuncogást. Szusszanva sandítok fel rá.
- Nem kötöttek a témák, így arról beszélgetünk, amiről szeretnénk - fonódnak ujjaim ismét a kristály köré. - Szokásommá tettem, hogy mindig olvasás közben zavarjalak meg. Látom ennek a báját és iróniáját is egyszerre - ingatom meg fejemet szórakozottan. - Komolyra fordítva a szót: tényleg csak beszélgetni szeretnék. A kiengesztelésen túl - ami már zajlik -, nem volt kifejezett célom az estével, belátom - aprót vonok vállaimon, elhúzva kezeimet a pohártól, mutatóujjam siklik végig a pohár szájának fél ívén, miközben le sem veszem kék tekintetemet Damienről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A mosoly szélesedni látszik arcomon, de azzal a lendülettel minden kezdeményezés el is múlik. Mintha soha nem is szeretett volna ott lenni, úgy fagy az arcomra a mimika. Kezem esik le lassan Reiner álláról, kékjeim kikerekedve fürkészik arcát. Szívem hatalmasakat dobban, a hideg verejtéket vélem felfedezni tenyeremen.
Szemöldököm szalad ráncba, ahogy igyekszem összerakni a fejemben lévő ezer meg egy gondolatot, hogy valamit képes legyek kinyögni, de mindössze arra telik, hogy combját érintsem és kis noszogatással emeljem meg, majd forduljak ki alóla. Az ágy szélére ülök, ujjaim markolnak a nyakamban lógó dögcédulára.
Szerelmes. Reiner Kende szerelmes belém. A srác, aki nem hitt a szerelemben, azt érzi irántam, amitől fél és tartott egész életében. Kezem csúszik tarkómra, lassan dörzsölöm meg, és az időközben felbukkanó mosolyból nevetek fel halkan.
- Hihetetlen vagy, Reiner - suttogom magam elé, nem biztos, hogy meghallja, bár amilyen csend van körülöttünk, esélyes.
Miért ilyen jóleső érzés ez, miközben olyan mély félelem kerít hatalmába, mint már régen? Érzek egyáltalán bármit is ezen kívül? Örülnék neki? Másik kezem engedi el a cédulát, mindkét kezem tincseim közé túr, ahogy térdemen támaszkodom meg. Gondolkodnom kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A fülemben zubogó vér hangosan csatlakozik szívem heves dobogásához. Reiner szerelmes. Tincseim közül siklanak ki ujjaim, arcomon húzom el tenyereimet, majd lógatom le kezeimet térdeimről. Meg sem rezzenek a halk puffanásra.
- Mióta? - szólalok meg az ajánlata után nem sokkal. Most nem telnek el percek, bár nem is sietem el, hogy megszólaljak. Mindezek után még mindenképpen jönne utánam Finnországba, azonban... én mit szeretnék? Nem fordulok felé, mikor a kérdés elhangzik, és utána sem vagyok hajlandó. Tudni akarom mióta érez így, talán rájövök arra is, az agyam miért szanálta ezt az információt eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az étterem éppen kellemesen puccos, de nem kihívóan. Elég ahhoz, hogy eltöltsek egy vacsorát a téren szétolvadt Hargitával, majd menjek a kötelező eseményre, ahol szélesen kell mosolyognom olyan emberekre, akik meg sem érdemlik, hogy rájuk nézzek. Az egész legnagyobb pofátlansága, hogy Leonyid helyett kell megjelennem, mert a Sztravinszkij családfőnek hirtelen halaszthatatlan dolga lett. Az igazság? A legtöbb vélalány, akit feleségül szán a fiának, az esemény nagyra becsült meghívottja.
Kezem csúszik zakóm külsejére, így tökéletesen érzem az apró zacskót a belső zsebben. Megkönnyebbülten engedek ki egy sóhajt, könnyed mozdulattal fordítom magam felé karórámat: ha minden igaz, pár percen belül meg kell jelenniük. Hargita valószínűleg igen nagy meglepetéssel szembesült, míg először Pestre lett víve a reptérre, majd egy magángépre ültették fel, hogy eljuthasson gond nélkül Varsóba, a randevú helyszínére. Őszintén, teljesen elfelejtettem, hogy ma estére esik a pofamutogatós rendezvény, ezért ajánlottam fel nagy hévvel a lánynak a ma estét. Elhamarkodott volt részemről, de megoldottam, így mikor az egyik pincér lép az asztalhoz, bólintva állok fel. Automatikusan gombolom be zakómat, halvány mosollyal ajkaimon várom, hogy a lányt bevezessék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Minimálisan mozdul fejem, hogy hátra tudjak nézni - inkább csak sandítani, a kérdés után. Azonban mikor a válasz megérkezik, ismét előrefordulok. Mondanom kell valamit. Valami értelmeset kell kipréselnem magamból, de hiába jönnek a szavak, hang nem jön ki a torkomból.
Lehunyt szemekkel adok magamnak pár elnyújtott másodpercet, amíg a ködös gondolatok talán minimálisan képesek lehetnek kitisztulni, ámbár sok reményt nem fűzök hozzá. Végül halkan sóhajtok.
- Azt hiszed vannak elvárásaim és csak te félsz - szólalok meg halkan végül. - Elfogadom, hogy szerelmes vagy. Nem tudom neked azt mondani, hogy jelenleg ugyanígy érzek, mint te, de ha csak arra gondolok, hogy mással látlak... - engedem ki reszketegen a levegőt. Fejemet fordítom a plafon felé, majd fordulok lendületesen az ágyon, hogy Reiner feje fölött legyek. - És hazudtam. Nincs más - hajolok lejjebb, hogy homlokon csókoljam, amit kicsit nyújtok csak el lehunyt szemekkel. - Legyen a te döntésed, hogy maradsz-e - morgom bőrének még, majd kelek fel és egy alsónadrágot magamhoz fogva indulok a fürdőbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Két kezemen támaszkodok a párás csempének, miközben a forró víz sugárban érkezik a hátamra. Meredten bámulok magam elé valószínűleg percek óta. Tényleg nem tudnám megfogalmazni azt, ami lezajlik bennem jelenleg. Össze vagyok zavarodva. Ennyi legalább biztos. Reiner Kende szerelmes belém - a gondolat őszinte mosolyt csal arcomra, ami azonnal rá is fagy.
Mindenki szeret, mégsem szeret senki.
Apám hangja úgy szakítja át minden boldog momentumunkat, mintha soha nem is éltem volna át azokat, azonban az érzést nem tudja elvenni, amit maguk után hagynak a visszaemlékezés töredékei. Lassú, akadozott mozdulattal zárom el a vizet, a zuhanyból kiszállva kapok magamhoz egy törölközőt, amivel azonnal szőke tincseimet kezdem el megtörölni. Így lépek ki a fürdőből, hogy kellemes tempóban sétáljak a hálóba, ahol az ágy szélére ülök.
Gyakorlott mozdulatokkal kapcsolom ki a láncot, így hullik másik kezem tenyerébe a medál. Nem tudom meddig ülök így és meddig nézem az ezüst ékszert, de valószínűnek tartom, hogy túl sokáig - a kellemetlen érzés lassan lesz úrrá rajtam.
Halkan ciccenek fel, de ennyi elég, hogy összekapjam magam. Magamra kapom az alsónadrágot, majd lépkedek le komótosan a lépcsőn, és torpanok is meg azzal a lendülettel. Itt van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Úgy jár s kel a konyhában, mintha csak otthon lenne. És a legjobb? Természetes a jelenléte. A fent történtek után csak még inkább annak érződik, pedig mindössze epret mos és dúdol. Fejemet ingatom meg, lassan lépkedek felé és állok meg előtte.
- Rendben van, csak ne vérezd össze az ingem - fogom meg a gallérját és rántok rajta egyet. Nem tudom, mi késztette arra, hogy az enyémet húzza fel, de őszintén: kurva jól áll neki és szeretem, hogy láthatom benne - melegséggel tölt el, és a természetesség csak nő.
- Mi lenne, ha a fent történtekről beszélnénk inkább az eper helyett? - pillantok rá kérdőn. - Biztos vagyok abban, hogy vannak kérdéseid.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Türelmesen követem végig, ahogy ujjai közé fogja a gyümölcsöt, megkapom a nem is olyan burkolt fenyegetésemet, még majszolni is van ideje, míg az én szívem a bordáim közül törne ki.
Látványosan forgatom meg szemeimet.
- Először tudod kell, hogyha elvárnád sem történne meg - lépek aprót közelebb szavaim közben. Hangom határozottan csendül fel. Pár emberen kívül, legyen bárkiről szó, képtelen lenne belekényszeríteni ilyen helyzetbe, amíg nem vagyok biztos magamban. Az már csak egy aprócska plusz, hogy őszintén, nem is tudom mit kellene éreznem.
- Nem, nem tettem - mosolyodom el, tekintetemet nem veszem el Reinerről. - Én vagyok a legjobban meglepve azon, mit váltasz ki belőlem, Reiner. Nem tudom hova tenni, nem tudom értelmezni, de abban biztos vagyok, hogy jó - lépek még egy aprót közelebb. - Örülök, amiért így érzel, de egyelőre nem merem kijelenteni, hogy kölcsönös lenne - egy utolsó lépéssel kerülök közvetlen elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hagyom leülepedni szavaimat, mert bár kiül arcára a meglepettség - talán némi hitetlenséggel vegyítve -, én sem érzem magam másképp. Tisztában vagyok szavaim súlyával, azonban teljesen más érzés kimondani a nagy világba: így már kézzelfogható.
Mindössze egy bólintás telik tőlem az egészre. Lényegében semmi nem változott kettőnk között, és mégis. Fenekestül fordult fel a világom olyan szavaktól, amiket hallottam már párszor, azonban ez most teljesen más. Képes lennék elhinni neki, hogy többet lát, mint a vélát.
A kérdésre emelem feljebb fejemet, mint aki megrágja a szavakat, pedig tudom a választ.
- Mondhatni. Veled ellentétben nemhogy a szerelem, de még a szeretet sem egy normálisnak mondható formában volt és van jelen az életemben - ingatom meg fejemet lassan. - Egyszerűbb volt úgy tenni, mintha semmi nem változott volna, mióta az életem része vagy, mintsem elfogadni, hogy nem csak a helyzet, de én is változtam - sütöm le tekintetem. - Félő, hogy az elvárásom te vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Könnyedén kapja el tekintetem, mert hagyom neki. Lassan emelem feljebb fejemet, halványan mosolyodom el szavaira, a gerincemen végig futó, jóleső borzongást nemes egyszerűséggel hagyom figyelmen kívül, amikor hozzám ér.
- Nem mintha hagytál volna más választást, mint az elfogadás - forgatom meg szemeimet szemtelenül vigyorogva, aminek összképét mindössze a megemelkedett szemöldököm teszi tönkre. - Micsoda beújított becenév. Egyszer már hallottam, de most valahogy nagyobb elégedettséggel tölt el - simulok hozzá jobban, arcára simítva kezemet csókolom meg lágyan.
- Az enyém vagy - morgom ajkaiba a szavakat, amiket sajátjaim érnek közben minimálisan. Ismételt csók, majd lépek el tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Számat húzom el arra, hogy mennyire új vagy sem. Eddig egyszer volt hozzá szerencsém, és éppen elég meglepetést okozott ahhoz, hogy már ne akadjak fenn rajta. El tudom fogadni ezt is. Nagyon úgy tűnik, hogy a mai napom ebből áll.
- Veszélyes játékot űzöl - morgom fejemet félre biccentve, hogy könnyebben hozzáférhessen nyakamhoz. Reszketegen engedek ki egy sóhajt lehunyt szemekkel, és sétálok a kávéfőzőhöz.
- Felőlem. Akkor is a reptérhez érkezel, de majd felszed valaki - nyomom be a gombot, majd hátat fordítva a gépnek fürkészem Reinert. - Melyik nap jönnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem tudom ki fog dolgozni akkor - vonom meg vállamat, majd fordulok és veszem el a csészét a gép alól. Elégedetten kortyolok egyet a kávéból, majd a pultnak dőlök, bokámnál keresztezem lábaimat.
- Én 10-ig biztosan otthon maradok - bár ezzel nem válaszolom meg a kérdést, mert nem én fogom eldönteni, ő meddig szeretne Helsinkiben maradni, de nem fogok beszélni arról miért kell kint maradnom. Halkan szusszanok, lesütött tekintettel figyelem inkább a fekete kávét a csészében. Hosszú napok lesznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Meglátjuk hogy viselkedsz. Attól függ kiteszlek-e - bólintok aprókat, de szám szegletében egyértelműen látszik a mosoly. Meg sem próbálom elrejteni.
Elé lépek, a bögrét csúsztatom a pultra, két kezem Reiner két oldalán támaszkodik meg, ahogy somolyogva pillantok le rá. - Én is felmértelek ma reggel, és nincs kifogásom az ellen, hogy az idei szezonban is indulj az eddigi úszásnemekben - mosolyodom el szemtelenül. Behajlított mutatóujjamat teszem álla alá, megemelvén azt csókolom meg, hogy a kávé és az eper szürreálisan keveredjen nyelvünkön. - Na, tűnés innen - lépek el tőle, a kávét és a pulton lévő papírokat magamhoz fogva indulok a nappali felé, és amikor Reiner elhagyja a lakást, csak lezseren intek neki.
Többet láthat, mint egy véla.

//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lábam keresztbe vetve pihen a másikon, ujjaim gyorsan görgetik a telefon képernyőjét. Arcom tökéletesen tükrözi az unottság minden létező formáját, míg másik kezem kézfeje nyomódik arcomnak. Egyetlen pillanatra zizzennek az ablakon túli világra kékjeim, de azzal a lendülettel fordulok is vissza. Tekintettel arra, hogy véla vagyok, a mágia mindennemű verbális és nonverbális formáját igen hamar el kellett engednem. Az a kevés, ami bennem van, nem elég semmire, így mondhatni kicsivel jobb képességekkel megáldott mugli életet élek. Ezért a magángépek, az autók, sofőrök, emberi munkaerő - ezért ülök az autó hátsó ülésén arra várva, hogy Reiner végre kisétáljon onnan, ahol a hopp-pont található. A reptér tele van emberrel, és Luka nagyon igyekezett lebeszélni arról, hogy eljöjjek én is, de mégis itt vagyok. Őszintén, nem tudom megmondani miért, de ezen már hiába is gondolkodom.
Arcomra automatikusan kerül egy széles mosoly, mikor kiszúrom. Kezemet teszem a sofőr vállára, azzal a lendülettel szállok ki én az autóból. Nem telik el egy másodperc, mikor az első telefon jól ismert hangját meghallom, ahogy fotóznak, de ignorálva a képek készítését és az egyre hangosabb beszélgetést lépek Reiner elé: fejére húzom a sapkát - ha nincs rajta -, elveszem tőle a táskát, és szó nélkül húzom magam után sietős léptekkel az autóhoz. Kinyitva annak ajtaját dobom be a táskát, várom meg, amíg Reiner beül, majd csuklóból csukom is be, hogy az autónak hátat fordítva mosolyogjak az embereknek.
Rengeteg kép, aláírás, kedves szavak, együtt nevetés, míg végül integetve ülök be az autóba, ahol azonnal fáradtan sóhajtok. - Mennään - szólalok meg, végül fordulok Reiner felé és azzal a lendülettel hajolok is előre, hogy megcsókoljam.
- Azt hittem sosem érsz ide - morgom ajkaiba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ujjaim siklanak le a zakó gombjáról, mikor megérkezik. Elismerő mosolyt villantok, automatikusan közelebb lépve simítom kezemet felkarjára, ahogy lehajolva csókot lehelek arcára. Ellépve tőle pillantok le.
- Szép estét - biccentek aprót, miközben a székhez lépek, amit lassan húzok ki neki. Önkontrollomról ad tanúbizonyságot, hogy nem nevetek fel hangosan a kérdésre - vagy hogy nem csinálok belőle becsületi kérdést. Pedig megtehetném, hiszen valamilyen szinten sérti az önérzetemet, hogy egyetlen újságban sem vélt felismerni ezek szerint. Megvárom, míg leül, foglalok helyet én is, majd pillantok rá.
- Így is mondhatjuk - ingatom meg fejemet. - Nemzetközi modell vagyok a szüleimmel együtt - láthattál is minket magazinokban akár -, akik jelenleg Finnországból irányítják a családi üzletet, miután eljöttünk Ukrajnából még gyerekkoromban. Apám és anyám is igen neves emberek több országban is - vonom meg vállamat. Soha nem volt szükségem rájuk ahhoz, hogy megálljam a helyemet, Leonyidnak is csak a nevemet köszönhetem, aminek több a hátulütője, mint a pozitívuma, lássuk be.
- Meg is ragadnám az alkalmat, hogy elnézést kérjek az igencsak mugli megoldásokért. Valószínűnek tartom, hogy egyszerűbben is meg tudtad volna oldani, de szerettem volna megadni a hangulatot - kapom el tekintetét. - Gondolom nem repültél még. Hogy tetszett? - billen oldalasan a fejem a kérdés közben, miközben intek egyet és kerül elénk az itallap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lehunyt szemekkel mosolyodom el az utolsó csók után. Fejemet eresztem lejjebb, szusszanva dőlök hátra, fél karommal ölelem át Reinert és húzom magamhoz, hogy hajába csókoljak.
- Küzdenem kellett érte, de itt vagyok - veszem el a műanyag tálcáról a dobozt. Komótos mozdulatokkal gyújtom meg a cigarettát, az ablak automatikusan húzódik le: felpillantva mosolyodom el a sofőrre halványan, köszönetem jeléül. Kékjeim siklanak oldalasan.
- Meglepődtek volna, ha magyarul szólalok meg - nevetek fel halkan. Fejemet vetem hátra, a tetőt szuggerálom pár másodpercig. - Miért? Inkább a szüleimmel találkoznál? Cirka három és fél órás autóút - hangom teljesen komoly, arcom egyetlen része sem rezdül, ahogy kiejtem rajta a szavakat. Híres vagyok az emlékezetes belépőkről, de félek, ez nem úgy sülne el, ahogy elképzelném: Leonyidék nem is tudnak Reiner létezéséről, és őszintén megmondom, ez így a legjobb. Ajkaim között tartva a cigarettát túrom ki telefonomat zsebemből, ujjam remeg meg a képernyő fölött a hívást nézve, végül nem csinálva vele semmit teszem a tálcára.
Egyszerűbb lenne még most is csak a munkával foglalkozni: elnyomná bennem azt a különös érzést, amit az vált ki belőlem, hogy Reiner mellettem ülve tart a házam felé, ahova eddig a kötelező eseményeken és néhány sürgős fotózás okán, senki nem tette be a lábát. Oldalasan sandítok rá, halkan sóhajtok egyet.
A házhoz közeledve engedem el, összekapva a szanaszét lévő cuccaimat várom meg, hogy kinyissák mind a két oldalon az ajtót, majd Reiner táskáját megfogva induljanak befelé vele, csak és kizárólag utánunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fél szemöldököm látatlan rebben meg, mondhatni, csak egy ideg rakoncátlankodik az elhangzott szavakra, mint reakció. Ha befolyásolná, ha nem, akkor is úgy alakulna, ahogy fog. Nem szoktam idegeskedni olyan dolgokon, amikre nincs ráhatásom - és bár valamilyen szinten erre lenne, nem fogom magam megerőltetni. Ma nem küzdeni jöttem. Ami csak még inkább igaz lesz, ahogy kifejti, mégis mire gondolt.
Szélesen mosolyogva sütöm le ismét tekintetem, mutató- és hüvelykujjam fog orrnyergemre pár pillanatra. Halkat sóhajtok, mielőtt visszapillantanék rá.
- Vidd a nevem - intek nemtörődöm stílusban. - Csütörtökönként jöhetsz ücsörögni a kanapémon, ha az megfelel - pillantok a plafon felé elgondolkodva. - Feltéve, ha szeretnél is megjelenni és nem csak mondva csináljuk - pillantok rá. Csak délelőtt vannak előadásaim, így a csütörtök lehet a legjobb, hiszen a péntekeim már foglaltak. Halványan, őszintén mosolyodom el a gondolatra.
- Szeretném, ha nekem is több időm lenne rá - merengek el. Hetekkel ezelőtt tudtam rendesen könyvet fogni a kezembe, és akkor sem mondanám, hogy kielégítő mennyiséget sikerült olvasnom. A forrásként felhasznált olvasmányok pedig aligha mondhatók szórakozásnak, még ha élvezem is belevetni magam egy-egy szakmás kötetbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amint orrnyergemről elkerülnek ujjaim, Damiennel találom szemben magam. Nem lep meg, csak még inkább megkapom a lehetőséget, hogy elkapjam tekintetét, és teljesen elkaphassam az ő ajkaira is felkerülő mosolyt. Halkan nevetek fel, fejemet ingatom meg.
- Hízelgő, hogy ennyire támogatsz az olvasásban, azonban, mint mondtam, valóban nincs rá sok időm - vonom meg vállaimat. - A szakdolgozatom sokkal fontosabb jelenleg - már csak a választott témát tekintve is fontos, mert ahogy telt az idő, egyre több emberrel beszéltem és ismerkedtem meg, sokkal mélyebbre ástam magam az egészben, mint gondoltam volna - szinte már személyessé vált az egész. Tenyerembe simítom arcomat, amíg fürkész, türelmesen várom meg, bárhova is vezessen ez az egész.
Szemöldököm megemelkedik, aprót bólintok, kezem minimálisan mozdul felé, hogy ezzel is megerősítsem őt: kezdjük. Amint felém fordul, a mosoly szúr szemet először, azonban onnan zizzennek feljebb kékjeim szemeire szinte azonnal. - Megtisztelve érzem magam, amiért az elsők között lehetek - fogok rá a pohárra és emelem meg kicsit felé. - Örülök neked - koccintom poharainkat egymásnak el nem eresztve tekintetét a mozdulatsor közben. - Indiszkrét lenne rákérdeznem, mégis hogy történt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A változás szembetűnő és lehetetlen nem észrevenni. Nem mondhatnám, hogy mintha egy másik ember ülne velem szemben, mégis közelítünk ehhez: a szavak úgy gördülnek le ajkairól, mintha az elmúlt évek akadozott szavai meg sem történtek volna. Valóban örülök neki.
- De csak semmi nyomás - nevetek fel halkan és őszintén. Poharamat húzom vissza, aprót kortyolok belőle, miközben gondolataim csapódnak oda-vissza. Az ilyesmik nem csak megtörténnek, ahogy ő is mondja, és talán ez aggodalomra adhat okot - ha kívülről nem is tűnhet úgy, sokkal komolyabban veszem ezt, mint bárki gondolná, de nem lehet tőlem elvárni, hogy ugrálni kezdjek örömömben, igaz?
- Megértem. Talán így a legegyszerűbb a továbbiakban - dőlök hátra a széken, a poharat fentről megfogva mozgatom meg kicsit. - Miből gondolod, hogy egy ekkora titkot rám bízhatsz? - villan fel szemtelen vigyor arcomon, hiszen mágia ide vagy oda, nem apróságról beszélünk. - Erősen kezdjük újra, azt meg kell hagyni - hangom továbbra is nevetős, azonban most nem eresztem ki, hogy valódi nevetéssé avanzsálódjon.