Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ahogy végigsétált a bejárai csarnokon, rögtön a megcsapta a nosztalgia szele. Egyszerre volt számára minden ismerős és ismeretlen. Ismerős volt a kastély, tudta merre van a nagyterem és merre kell mennie, de a sok ismeretlen arc egy pillanatra megrémítette. Megfordult a fejébe, hogy egyszerűen visszafordul, összeszedi a csomagjait és visszamegy Pécsre. Ebben a pillanatban minden korábbi terve és lépése butaságnak tűnt. Jobban át kellett volna gondolnia, akkor talán nem jött volna így ide. Hogy leplezze a pillanatnyi zavarát, lecsúsztatja a vállairól a kabátját. Azonnal megcsapja a hideg fuvallat a fedetlen hátát. Gyorsan végigpillant az öltözékén, mikor ő idejárt, egyszerűen csak karácsonyi bál volt, mostanra pedig már egész kis témaestté nőtte ki magát az ünnepség. A zenét már innen hallotta, és azt látta, hogy többen, hasonló öltözékben a nagyterem felé tartanak, így hát el is indult utánuk, még ha nehezen is tette meg az első lépést.
A történet ott kezdődött, hogy Hanna hosszú ideje nyaggatta már őt, mert minden kis barátnőjének volt anyukája-apukája, neki azonban csak anyuka jutott és szerette volna megismerni az apukáját is. Kemény dió, főleg, hogy apja még csak a létezéséről sem tudott. De úgy érezte, ennyivel tartozik a lányának és ha nem is jön össze a dolog, legalább elmondhatja, hogy megpróbálta. Így jött tehát az ötlet, hogy a karácsonyi szünetben ideutaznak. Rora küldött egy névtelen levelet is a szóban forgó egyénnek, hogy szeretne vele találkozni a bálon. Talán odabiggyeszthette volna a nevét, de félt, hogy akkor talán nem jön el, hiszen az utolsó találkozásuk nem sült el túl jól, lelépett, nincs mit ezen szépíteni. Így hát bízott a véletlenben, reménykedett benne, hogy majd a férfi kiszúrja őt a tömegben, mint egy oda nem illő bútordarabot.
A cipője koppanásait lassan, de biztosan nyelte el a zene és a tömeg zaja, ahogy belépett a nagyterembe pedig már biztos volt benne, hogy az egész egy hallott ügy. Ha valakinek sas szeme is van, akkor sem szúrná ki pont őt ennyi csillogó dolog közül. Végigsétált a tánctér szélén, igyekezett nem akadályozni senkit, majd amint megpillantotta a tanári asztalhoz legközelebb álló helyet, odasietett és a szék karfájára csúsztatta a kabátját, de nem ült le, inkább csak álldogált a szék mögött, a tekintetével egy ismerős arcot keresve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ahogy dagad a tömeg, úgy egyre nehezebb követni az új és új arcokat, főleg, az olyan embereknek, mint ő, aki szinte senkit nem ismer. Lassan egy-két tanár is megjelenik, az idősebbek még meg is ismerni, de nem szeretne senkivel sem szóba elegyedni, így akárhányszor egy ismerős pillantás rásiklana, azon nyomban lesüti a szemét, vagy igazít valamit a ruháján, esetleg a haját babrálja elmélyülten. Az ember azt hinné szégyenli magát, pedig inkább csak koncentrál, na és persze fél, nem is kicsit. Senki nem mondaná meg róla, hogy régen az Eridon házat erősítette, azt, ahol a bátraknak a helyük.
A zene vált, Rora lába lustán jár a ritmusra, a kezeit a háta mögött összefeszíti, homorít, kellemetlenül érzi magát a ruhában, ám ahogy körbepillant, hirtelen megakad a szeme azon, aki miatt jött. A pillanat törtrészéig megfagy abban a pozícióban ahogy burkoltan nyújtózott, majd mikor észhez tér elengedi magát és gyorsan végignéz a férfin, újra és újra. Minden egyes alkalommal egyre lassabban. Tekintete elidőzik a ruháján, a haján, de leginkább a tekintetét. Fáradtnak és nyúzottnak látszik, nem egészen így emlékszik rá, talán az agya a hiányzó részekhez hozzá pótolt, hogy abba a biztonságba ringassa, hogy teljesen, tökéletesen emlékszik a lánya apjára.
Próbálja vele felvenni szemkontaktust, ám úgy tűnik attól függetlenül, hogy a férfinek látszólag nincs kedve ehhez az egészhez egészen jól mulat. A kis hang a fejében még mindig azt mondja, hogy ez rossz ötlet, de aztán eszébe jut Hanna, és elönti a bátorság, na meg, egy ilyen társaságot (és viszontlátást) kár lenne veszni hagyni. Így a kabátját maga mögött hagyva elindul a férfi felé, nem megy oda hozzá, épp csak annyit közelít, hogy ne kerülhesse el őt a pásztázó tekintet. Rögtön ezután el is indul az italok irányába és ha összetalálkozik a tekintetük egy pillanatra, még egy halvány mosolyt is megenged magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Csak remélni meri, hogy Kirill észreveszi és odamegy hozzá, mert ha nem, az egyrészt kellemetlen lesz, másrészt pedig sokat elmondana az ismeretségükről. Semmi kedve hozzá, hogy könyörögjön, koslatni sincs kedve, ahhoz túl büszke. Így nem áll meg, a pulthoz sétál, nem mer oldalra pillanatani, de minden egyes porcikája remeg. Milyen fontos pillanat ez, és Kirill még csak nem is sejti.
-Nem mentem le a térképről. Csak keletebbre sétáltam.
Lassan megfordul, igykeszik őszintén mosolyogni. Meglepő, de nem erőltetett a helyzet, igykeszik nyugodt maradni, ez csak egy ártatlan beszélgetés, semmi több. Elveszi a felkínált poharat, összekoccintja a férfijéval és belekortyol. Végig vezeti a tekintetét a tánctéren, a pörgősebb zenének hála lassan megtelik a tánctér.
-Szóval tanár lettél?!
Kérdés és kijelentés, ezzel próbál meg elkezdeni egy könnyed beszélgetést, és egyúttal tereli magáról a szót, egyelőre nem kész erről beszélni. Ugyanakkor örül neki, hogy Kirill is emlékszik még rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

-Csak három évig tartott.
Zavarta  kortyol bele az italába, reméli, hogy a zaj elnyeli a pikáns válaszát, bár annál határozottabb és célzottabb volt. Valahol mélyen úgy érezte, hogy Kirill sértett, pedig még nem tudott semmit. Ha volt is valami magabiztosság a tarsolyában, az is semmivé foszlott. Képtelen lesz mélyebbre menni a puszta csevegésnél, legalábbis jelenleg úgy érzi. Nem így emlékezett Kirillre, az emlékeiben nem volt ennyire magas és határozott. Ráadásul nagyon hasonlított rá Hanna, ez pedig féltékenységgel töltötte el.
-Persze.
Bólint, kiissza a poharát, majd belecsúsztatja a kezét a férfiébe és hagyja magát vezetni. Játszi könyedséggel alkalmazkodik, pedig a táncban nem brillírozott soha, épp csak képes volt hagyni, hogy más vezesse.
-Visszajöttem az egyetemre. Gondoltam beköszönök.
Sóhajt, félrenéz. Aki jól ismeri tudja, hogy ilyenkor hazudik. A szerencséje az, hogy Kirill nem ismeri annyira, épp csak egy hajszálnyival jobban, mint a teremben lévő többi férfi.
-És eljöttem bocsánatot kérni. Sajnálom, hogy úgy eltűntem, szó nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

-Aú. Ha szerelmi vallomással jöttem volna, ez most biztosan betalál.
Igyekszik nyugodt maradni, még a csípős megjegyzés ellenére is. Bármennyire szeretne visszavágni, tudja, hogy nem teheti meg. Legalább addig nem, amíg megkapják az esélyt. Ha az rosszul sül el, utána majd kiabálhatnak egymással, gyűlölködhetnek, akkor már mindegy.
-Néhánynak.
Megvonja a vállát, még mindig igyekszik ignorálni Kirill feltörő indulatait, helyette megpördül a tengelye körül, majd visszatalál a férfi karjaiba, közben azon gondolik, hogy is menekülhetne a kutyaszorítóból. Rossz ötlet volt, elbizonytalanítja a felháborodás, mert ha az eltűnését a fejére olvassák mit fog kapni azért, mert nem egyedül lépett le? Hiába külcsíny, Rora Kirill minden rezdülésében érzi a dühöt.
-Miért zaklat fel három év után ennyire a jelenlétem?
Tisztában van vele, hogy ezzel csak még jobban felhergeli a férfit, de kíváncsi a válaszra, bár hajszálnál is vékonyabb arra az esély, hogy őszinte választ fog kapni, felháborodásra viszont annál inkább számít. Mindennél fontosabb, hogy ő megőrizze a nyugalmát.
-Hm.
Mi kell? Ez azért így elég nyers. Bár elmondhatná itt és most, hogy többet kapott már tőle, mint amit valaha is szeretett volna, hogy teljesen félreérti a helyzetet, hogy nem önszántából jött. De ha ilyen körülmények között mondaná el, nem hinne neki.
-Szeretnék veled találkozni, holnap délelőtt, valahol a faluban. Ha utána is úgy gondolod, akkor megismétlem a legutóbbi trükkömet. Hogy is mondtad? Kisétálok a gondolataidból.
Kirill haragja őszinte, nyílt tekintettel találkozik. Nincs a nőben semmi mesterkélt, látszik, hogy őszintén beszél és számít legalább egy minimális együttműködésre, még ha nincs is joga ilyet kérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A "feszültség" és a "félelem" szavak nem voltak alkalmasak arra, hogy kifejezzék azt, amit érzett. Már legalább háromszor futott neki annak, hogy felhúzza Hanna kabátján a cipzárt, de minden kísérlete kurdarcba fulladt. Hanna türelmetlen volt, rámelegedett a sapka, toporgott, ami még nehezebbé tette a műveletet. Rora igyekezett türelmes lenni, de a mai napon ez nagyon nehezére esett. Kérlelte a csöppséget, hogy legalább egy picit nyugodjon, hogy sikerüljön felvenni a kabátot, aztán mehetnek is.
Így indultak el háromnegyed tízkor a térre, a keze remegett, hogy a kislányét szorongatta, folyton oldalra pislogott, úgy érezte ez a nap csúfos kudarc lesz a tegnapiak tükrében. Hannának nem mondott semmit, az egészről semmit nem tudott, természetesen. Kár lenne belelovalnia magát egy olyan dologba, ami lehet, hogy meg sem fog történni. A legvalószínűbb, hogy Kirill el sem jön.
Mikor kiértek a térre, leült az egyik közeli padra, a pálcáját elővéve apró pillangólat bűvölt a kislánynak, hogy legyen mivel eljátszania, amíg várakoznak egy kicsit. Hamarosan tíz óra, hamarosan minden megváltozik, vagy semmi sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Elnézi a kislányát, ahogy kergeti a pillangót. Mindif szerette ezt a varázslatot, egészen pici korától. Imádta pillangókat, főleg a nagy színes szárnyúak. Kisvártatva azonban meghallja Kirill köszönését, de nem tudja rögtön viszonozni, mert tele van a szája az ujjaival, mert tehetetlenségében a körmét rágta. Inkább csak ingeteg, nem köszön, egyelőre még nem szeretné Kirillre felhívni Hanna figyelmét. Mikor közelebb érnek, felpillant a férfira, majd le a kutyára és vissza Kirillre.
-Ohh hello. Örülök, hogy megismerhetlek.
Megrázza a négylábú mancsát egy pillanatra elillan minden félelme, de ahogy Hannára pillant, megint csak elfogja a szorongás. Köhint egyet, és odébb csúszik a padon.
-Van kedved egy kicsit leülni? Ígérem nem rabolom sokáig az idődet és ha akarsz, nyugodtan elmehetsz, nem foglak hibáztatni és ahogy ígértem nem fogsz többet látni.
Mély levegőt vesz, nem akar hisztizni, nem is fog, drámázni sincs kedve.
-Amikor legutoljára együtt voltunk, nem voltunk éppen józanok, de tényleg nagyon jól éreztem magamat veled, és szerintem te is velem, sőt, ez egészen biztos.
Hannára pillant, majd vissza Kirillre. Még mindig nem biztos a dolgában, de most már késő meghátrálni.
-Nem akartalak csak úgy ott hagyni, ráadásul szó nélkül, de nagyon megijedtem. Így utólag visszagondolva nagyon rossz ötlet volt. Hibát követtem el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Próbál nem foglalkozni a felé irányuló ellenszenvvel. Pedig az befészkel a bőre alá, égeti és bántja. Más esetben a büszkesége nem engedné ezt a fokú türelmet, de most nem magáért cselekszik, hanem egy sokkal fontosabb dolog érdekében. A legjobbat akarja Hannának, és a legjobb jelen esetben az, ha lehetőséget ad megismerni az apját. Ez persze nem csak rajta múlik, valahol pedig érzi, hogy nagyon rossz vége lesz, de ezen a ponton már mindegyaző megtesz mindent. Például most azt, hogy vesz egy mély levegőt és figyelmen kívül hagyja a csípős megjegyzést.
- Nem ok nélkül. Az utolsó találkozásunk után, olyan szépen alakultak a számításaid, nem akartam keresztül húzni őket és...
Nem, ez így nem lesz megfelelő, sőt, a sok magyarázat között elveszik a lényeg. Ígyis felesleges is folytatni, senki nem kíváncsi rá.
-Az a kislány ott, Hanna, három éves lesz nem is olyan sokára. Kilenc hónappal az utolsó találkozásunk után született.
Reméli nem kell folytatnia. Így is sokkal megalázóbb az egész helyzet, mint képzelte volna. Soha nem hitte azt, hogy könnyű lesz, de azt sem, hogy ennyire nehéz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Úgy érezi, jelenleg ennél több magyarázatra nincs szükség. Látszólag türelmesen vár, belül persze szétfeszíti a félelem, tart tőle, hogy nem fog hinni neki, vagy ennél is jobban kihozza a sodrából.
Amint tudatosulni látszik a tény, ő is Hanna felé pillant,  kislány pedig megérezvén magán a tekintetüket felpillant és mosolyogva feléjük integet. Rora próbál mosollyal az arcán visszainteni, nem akarja feleslegesen ijesztgetni a kislányt, aztán ahogy visszafordul a férfi felé, a mosoly az arcárs fagy. A keze lassan elindul felé, de félúton megtorpan.
-Igen.
Leereszti a kezeit, köhint egyet, igyekszik a legjobb magyarázattal szolgálni, de hirtelen semmi épszerű nem jut az eszébe.
-Halál biztos. Habár bizonyítékom nincs azon kívül, hogy nagyon hasonlít rád. Tudom, hogy nincs mentség arra, hogy elvettem őt tőled és megértem ha ezek után egyáltalán nem akarsz látni.
Bár iszonyatosan fájna, de ezt nem teszi hozzá. Nem önös érdekek miatt fogalmazódik meg benne, amit inkább nem mond ki. Kizárólag Hanna miatt. Mintegy végszóra Hanna megunja a pillangók kergetését és visszaszalad a hozzájuk, vagyis szaladna, de tudatosul benne, hogy  az anyja nincs egyedül. Megtorpan, a tekintete kettőjük között cikázik, majd mint egy próbaképp rámosolyog Kirillre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Csak bólint, nem mer semmi egyebet mondani, ám a meglepettséget tisztán ki lehet olvasni a tekintetéből. Arra készült, hogy Kirill magából kikelve hagyja itt őket, de képzelt bele szitkozódást, vitát és ócsárlást is. De azt legmerészebb álmaiban sem hitte, hogy Kirill elfogadja a történteket. Igaz, nem ivott előre a medve bőrére, de a jelenet bizakodásra adott okot.
Válaszul halvány mosollyal az ajkán bólint, de jelenleg szeretne inkább a háttérbe húzódni, ez valamilyen elfuserált szinten az ő nagy pillanatuk. Most találkoznak először szemtől-szemben és nem akar belerondítani. Hanna tekintete kettőjük között jár, de mikor Kirill megszólítja, csak rá figyel, óvatos 'sijja' hagyja el a száját, majd a kiskutya említésétől is toporogni kezd, kezeit a szája elé emelve vigyorog, miközben szüntelenül hajtja törökül, hogy  'kutya'.
- Megsimogathatod.
Amint megkapja az engedélyt, szinte ráveti magát az állatra, az arcát a szőrébe fúrva nevet.
- Tudod, nagyon okos kislány. Nagyon szereti a zenét, igaz, a magyar még nehézkesen megy neki, de mindent megért.
Fogalma sincs mi mondatja ezt vele. Annyira szívesen mesélne, de nem akar túlságosan rámenős lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A nehezén túl van, de az "ezután" nem szerepelt a tervei között. Csak arra tudott koncentrálni, hogy túlessen rajta, de nem gondolt bele abba, hogy vajon mi fog történni abban az esetben, ha a fogadtatás pozitív lesz. Túlságosan félt az ellenkezőjétől.
- Nem mondtam neki, hogy te. Mármint, tudja, hogy létezel, egy rossz szót nem mondtam neki rólad, soha. Azt mondtam neki, hogy eljön az idő, amikor majd találkoztok és akkor tudni fogja, de nem hiszem, hogy felfogta.
Bár igen gyakran került szóba az apa dolog, gyorsan ki is merült. Hanna túl fiatal volt még ahhoz, hogy ilyen dolgokat megértsen, így hamar érdelkődését vesztette, mikor az anyukája monológokkal bombázta a rejtélyes édesapát illetően.
- Csak azt szeretném ha megismernétek egymást, már amennyire ez lehetséges. Nem akarok pénzt vagy ilyesmit, nem azért jöttünk.
Ezt azért már az elején szeretné letisztázni, mielőtt Kirill gondolatai rossz irányba mennek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rájuk fért a kiapcsolódás. Ahogy a nap első sugarai melegítettek valamicskét, szinte az összes szabadidejüket kint töltötték. Így esett hát most a választás a Margit szigetre. Hanna élvezte, bár kényelmetlen volt számára a kabát és hiányzott neki a tengerpart. Rorának úgyszint, de próbálta a dolgok derűs oldalát látni. Labdáztak, igaz, pici rózsaszín gumilabda volt, de célnak megfelelt. Hanna azonban gyorsan elunta a dolgot és mindenképp szerette volna megnézni a Dunát. Mivel Rora soha nem tudott nemet mondani a lányának a kezét szorongatva kezdték el kerülgetni a futókat, hogy közelebb jussanak a folyóhoz. Hannának tetszett a látvány, el is volt egy darabig, így miközben Rora szorosan fogta, volt ideje szemrevételezni a körülötte lévőket. Minden egyes alkalommal, mikor elfutott előttük egy nagyon is ismerős férfi, felkapta a tekintetét, de addigra már csak a hátát látta. Mígnem Hanna egy jól irányzott mozdulattal behajította a futópályára a lasztit.
- Hanna. Nem szabad. Még a végén valaki elesik benne.
Gyorsan felkapja a kislányt és a labda után nyúl, de a napot addigra elállja, valaki. Auróra gyoran felpillant, és mikor realizálódik benne, ki áll fölötte, lányos zavarában a legszebb mosolyával ajándékozza meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mire nyúlna a labdáért, a férfi megelőzi, túl sokáig volt tétlen, beelőzött. Így nincs más dolga, mint zavartan köhinteni és kiegyenesedni, Hannával a karjában. Mikor legutoljára összefutott a férfivel még nem volt férfi, maximum fiatal felnőtt, vagy tinédzser, neki pedig nem volt gyereke, és nem volt több tizennégynél. De ettől még emlékszik rá, vagyis reméli, hogy az emlékezete nem csapja be. De arról szó sem volt, hogy ismét találkoznak.
- Igen. Én is azt hiszem. Köszönjük.
Még szerencse, hogy ma reggel kicsivel több időt fordított magára, mint tervezte. Ha nem így lett volna, valószínűleg nem kapná meg most azt a biznyos tekintetet, még gyerek nélkül sem.
- Nem gondoltam volna, hogy ismét összefutunk.
Igyekszik nem tudomást venni arról, hogy Hanna időközben a nő a vállát kezdi el csamcsogni, hogy az anyja inkább rá figyeljen, ne holmi férfiakra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valami nagyon furcsa, de nem tudja megmondani mi. Lehet, hogy mostanában paranoiás lett. Mindenesetre hálásan pillant a férfire, hogy legalább a nappal nem kell küzdenie, ha mással igen csak. Hanna ugyanis nem hagyja abba, nyilvánvaló, hogy fel akarja magára hívni a figyelmet. El van szokva tőle, hogy nem reagálnak rá pozitívan. A legtöbben megdícsérik a szemét, a haját az arcán. Elhalmozzák bókokkal, de az előttük álló férfi inkább hűvös és zárkózott, Hanna pedig most először ütközik falba.
 - Hanna? Igen, az én lányom.
És erre nagyon is büszke, senki előtt nem fogja eltitkolni a dolgot, még akkor sem ha ez a másik félnek nem tetszik. Hanna hozzá jár és bár látja a férfin, hogy nincs ínyére egy gyerek társasága, ettől még a tényen nem változtat, hogy az övé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ja. Aranyos.
Kezdi kapizsgálni, mi is helyzet. Nyilván nem néz ki tipikus anyukának, hiszen csak huszonhárom, fiatal ahhoz, hogy öreges szerkóba járjon és leharcolt legyen. Így is lehet, erre ő az élő példa. Soha egy percig nem nyavalygott Hanna miatt, mindig mindenre tudott mellette időt szánni. Most sem bánja, hogy itt van. Csak az zavarja, hogy a férfit feszélyezi, ez pedig egy kissé sérti, de nem hibáztatja érte. Olyan férfinek tűnt, aki távol tartja magát az ilye veszélyes dolgoktól, mint egy gyerekes anyuka, vagy maga a gyerek, akin ráadásul látszott, hogy érdeklődő és ahhoz képest, hogy pici, pontisan tudja mi történik és nem tetszik neki.
- Ami azt illeti, most indultunk meginni a kávézóba valamit. Ha befejezted a futást, csatlakozhatsz.
Hogy látszódjon, nincs rászorulva a férfi társaságára, lerakja Hannát és a kezét fogva elindulnak a legközelebbi étterem felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Zavarában nem tudja végig várni, míg a férfi befejezi a mondandóját. Képtelen elhinni, hogy ezt tette, de most már igazából mindegy. Az ilyen férfiak általában egyformák. Kihasználják a nőket, sokszor még tárgyiasítják is, de ahogy ránézett nem tudta legalább nem megadni az esélyt arra, hogy bebizonyíthassa az ellenkezőjét.
 - A leányzó neve Hanna. És ha nem viszolyognál tőle, ő sem tenné ezt veled.
Csak kibukott, ha nehezen is. De nem tudta szó nélkül hagyni. Mondandóját egy mosollyal kíséri, hogy láthassa, nem gondolja ő ezt annyira komolyan.
Mikor belépnek az étterembe, Hanna rögtön kiszúrja a gyerek sarkot, ami rögtön a terasz mellett van, úgyhogy oda fognak ülni, a kislányt pedig elengedi játszani.
- Nekem kell megkérdeznem azt is, hogy mit iszol?
Egy szimpatikus asztal mellé sétál és úgy ül le, hogy láthassa a lányát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem vagy hozzászokva a gyerekekhez, teljesen megértem.
Felesleges tovább forszírozni a témát, ha lassan is, de Rorának leesett a pillatnyi kihagyás miértje. Mindenesetre nem tartja emiatt rossz embernek a vele szemben ülőt, csak másnak. Elég tapasztalt ahhoz, hogy tudja, nem mindenki éli így az életét, sőt.
- Ohh bocsánat. Átadom az irányítás lehetőségét, most, hogy felocsudtál.
Kóstolgatja. Hát persze, hogy azt teszi. Végtére is független nő, azt csinálja, amihez kedve van. És ha most ezt dobta a gép, akkor ez lesz.
- Én egy sört.
Nem épp a legnőiesebb ital, de egyáltálán nem érdekli, ha már őszintén játszanak, akkor őszinte lesz az egész. Kényelmesen hátradől, a szemeivel Hannát keresi, mikor pedig a kislány megvan, a tekintete a férfire siklik.
- Ne aggódj, nem lesz baja. Jól elvan.
Megvárja, míg kihozzák az italokat mikor pedig már előtte van, óvatosan belekortyol, közben keresi a szavakat.
- Ne haragudj...de nem emlékszem a nevedre...
Talán soha nem jutottak el odáig, hogy szóba elegyedjenek, vagy csak szimplán az évek elfeledtették vele a nevét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Gondoltam. De mégis odanéztél.
Nevezhetjük önkéntelen reflexnek, de Rora többször is észrevette már, hogy Hanna társaságában, vagy egyáltalán gyerek közelében így reagálank azok is, akiknek még nincsenek utódaik. Lehet, hogy ezt most abszolút félreérti, de valahol titkon szeretné ha igaza lenne. Szereti, ha igaza van, nem úgy mint nőnek, sokkal inkább mint művelt, tanult embernek.
- Azt hiszem egy iskolába jártunk.
Nem emlékszik pontosan, mikor és hogyan, de egy ilyen arcot nem lehet elfelejteni, hangjáról nem is beszélve. Már akkor is sütött róla, hogy egy igazi nőfaló, ezen túlemenően pedig tökéletes úriember, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
- Auróra vagyok.
Örült neki, hogy végre szólíthatja magában valahogy a férfit, egyebek mellett még emésztgeti a nevet, nem találta még ki, milyen hangsúllyal kellene mondania, ez Bálinton múlik, és nem rajta. Újabbat kortyol az italba, majd jólesően fordítja a gyér napfény felé az arcát, hogy sütkérezzen kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán sokkal régebben történt az a találkozás, mint azt először gondolta, de mégis valahol az emlékei egy eldugott részében igen élénken élt a férfi. Vagy lehet, hogy összetéveszti valakivel? Most már mindegy, itt ülnek egymással szemben, süttettve magát a gyéri tavaszi napsütésben, magán érezve a férfi tekintetét, ami sokkal inkább perzselő.
- Az édesanyám hibája, igyekezett kevésbé magyar nevet adni nekem.
Igen, sokszor szembesült már vele, hogy mikor bemutatkozott, a szőke hajának és kék szemének hála megkapta a Csipkerózsika nevet. Kiskorában inkább irigykedésből csúfolták ezzel, később inkább csak jót mulattak rajta.
- Nem tudom. Hanna...
Szól oda a kislánynak félhangosan, majd átvált törökre, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Megkérdezi, szeretne-e e valamit, türelmesen megvárja, míg Hanna válaszol, szintén törökül, majd mikor visszafordul a játékok felé, Rora is így tesz, csak ő Bálint szemeibe fúrja a sajátját.
- Egy puncs szeletnek nagyon örülne.
Engedi, hogy férfi legyen, jó török szokás szerint. Na meg valahol megszólalt benne a kisördög, mert ahogy oldalra sandít, látja, hogy egyre több fiatal pincérnő vizslatja az asztaltársaságát, ez pedig feszélyezi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ne is folytasd...
Zavartan süti le a szemét, miközben köhint egyet. Nem szeretné hallani, bármennyire is jól esik neki. Úgy érzi, ezek betanult szavak, amiket egy randi alkalmával is kötezelően elsüt. Nem szeretne azzal szembesülni, hogy ugyan úgy be lehet húzni a csőbe, mint a többj  őt. Mindenki szeretné azt hinni, hogy ő más.
- Török. Az édesanyám török és eddig ott éltünk. De úgy döntöttem visszajövök és befejezem az egyetemet, amit pár éve elkezdtem.
Ismét belekortyol az italba, a tekintét a pincérnőre emeli, és figyeli, miközben Bálint rendel. A kiscsaj beveti a legszebb mosolyát, Bálint viszont profinak bizonyul, eszében sincs levenni Roráról a tekintetét.
- Köszönöm, de megkaptam, amit szerettem volna.
Széles mosollyal közli a pincérnővel, vissza akar neki vágni a kivágott felsőért és úgy látja, hogy ez sikerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Akkor sem mondhatsz ilyet...nem illik.
Halkan felenevet, igyekszik tartani a szemkontaktust, de nehezebb, mint gondolta. Nem számít túl tapasztaltnak, ami a férfiakat illeti, hiszen mióta Hanna megszületett, senkit nem engedett a közelébe, még ennyire sem.
- Amit azt illeti az apja miatt jöttünk vissza, a tanulmányaim mellett persze. Hanna nem ismerte eddig az apukáját.
Utalva arra, hogy nem, nincsenek együtt, szerette volna tisztázni a helyzetet. Nem akar féligazságojat kitalálni, de ki tudja, mikor lesz Bálintnak elég. Inkább most lépjen le, mielőtt még messzebbre jutnának.
- Általában igen. Nagyon jó gyerek, szeret egyedül játszani,de másokkal is megvan.
Mintegy végszóra Hannára pillant, majd mikor a kislány is rájuk néz, a kezével magához inti. Amint Hanna megérkezik, felrakja a székre, amire korábban már rápakolt egy magasítót és elé tolja a süteményt, utána Báintra mutat.
- Köszönd meg Bálintnak a sütit.
Addigra már bekapta az első falatot, de gyorsan kisöpri az arcából a haját és vigyorogva megköszöni a férfinak az édességet

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- De, akkor igen. De ki tudja komolyan gondolod-e?
Tényleg nincs túl sok tapasztalata, sokan csapták neki a szelet otthon, de egyikükkel sem foglalkozott igazán, megköszönte a bókot és tovább lépett, nem túlságosan kötötték le a figyelmét a török férfiak.
Kíváncsi volt a reakcióra, úgy tűnik nagyon kétertelműen fogalmazott, érzi a beállt változást. Ebből látszik, hogy nem feltétlenül szívtelen a szoknyavadász. Talán nem tudna elszámolbi a lelkiismeretével, bár Rora szerint az sokkal valószínűbb, hogy nem akar egy családi perpatvar közelébe kerülni. Felbőszült apukákkal meg pláne nem aksr talápkozni. Még szerencse, hogy ebben az esetben szó sincs ilyesmiről, és ezt hamarosan ő is megtudja. Hagyja egy ideig kétségek között őrlődni, fizetés felvetésére csak bólint, hiszen magától értetődő, hogy nem ő fizet.
- Nem vagyunk együtt, soha nem is voltunk. Leszámítva azt az egy estét, amikor Hanna...
Rávigyorog a kislányra, aztán Bálintra emeli a tekintét, ha akar, szabadon távozhat, de bár ne tenné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy Bálint kimondja a nevét, abban a pillanatban lefagy. A pillantása fogvatartja az övét, hallja amit mond, beférkőznek a szavai a bőre alá, bármennyire ellenkezzen is. Nem tud semmit mondani, csak némán bópint egyet. Ennyi, nem több.
- Az első és egyetlen ajándék. De igazad van.
Kár volna tagadni, tényleg szép ajándékot kapott, bár nem kérte, nem számított rá, de most már mindegy. El sem tudná nélküle képzelni az életét. Ketten vannak, és ezen gondolat közben simogatja meg a kislánya arcát.
- Persze. Igaz ritkán, de szoktam.
Bólint, majd megfogja a poharat, és lehúzza a maradék sört, úgy néz ki, a kis találkozó lassan a végéhez közeledik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ohh.
Csalódottság ül ki az arcára, amikor Bálint belekezd a magyarázatba. Rögtön azon kezd el agyalni, hogy vajon mikor hová megy, mit fog ott csinálni, ténypeg egy hétre megy-e. De nincs joga ilyesmit kérdezni, főleg, hogy amint folytatja, egész más irányt vesz a történet. A mosolya kiszélesedik, de épp csak annyira, hogy a férfi láthassa, örül az invitálásnak.
- Ha szeretnéd szívesen veletek megyek.
De hová? És kikkel? És miért ment ebbe egyátalán bele? Ezernyi kérdés fogalmazódik meg benne, kíváncsi, szinte mindenre. Nem ismeri az ilyen férfiak szórakozási szokásait, de biztos benne, hogy nem lepukkadt kocsmákban mulatják az idejüket. Egy pillanatig sem kételkedik benne, hogy azonnal ki is derül, mit szán nekik a férfi estére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rora édesapja szívesen vállalta a gyermekmegőrzést, kisebb korában úgyis kevés időt tölthetett együtt az unokájával. Így aztán el tudort nyugodtan készülni, persze egy kis festék Hannára is került, de a kislány nagyon rendesen tűrte azt, hogy az édesanyja nem vele foglalkozik. Csak az ruháját irigyelte tőle, ugyanis tetőtől talpig arany volt, a csillogása senki figyelmét nem tudta elkerülni. Ehhez mérten a sminkje és a haja kifejezetten visszafogott volt. Nem szerette elrejteni az arcát, de a ruha sem sokat hagyott a képzeletre.
Mikor megjött érte a kocsi, nyomott egy rúzsfoltot a hátramaradottakra és hagyta, hogy a kocsi elvigye a Duna mellé, az igencsak csicsás hotelhez.
Nem az a fajta volt, kit lenyűgöz az ilyesmi, de nem is az, aki hozzá volt szokva. Az élet részének tekintette, hogy vannak tehetősek és kevésbé azok. Így mikor kiszállt a hotel előtt épp csak körbepillantot, majd határozott mosollyal az arcán belépett a hallba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amint belép a hallba, rögtön kiszúrja Bálintot, a többi emberrel nem is foglalkozik, igazából észre sem veszi, hogy bámulják, az ő tekintét foglyul ejtette a férfi sziluettje, a finoman vasalt ötlöny, a látványra kellemes tapintású ing, nem beszélve arról, ami benne van. Megáll, megvárja, míg a férfi odalép hozzá. Amint ez megtörténik, először a kellemes illat csapja meg, aztán a férfi lehellete csiklandozza a nyakát, kirázza tőle a hideg. Legszívesebben felvihogna, de az illem úgy kívánja, hogy halvány mosollyal az arcán süsse le a szemeit, és úgy fogadja a bókot. Nem utasítja el, tudomásul veszi, ezt délután óta igyekszik alkalmazni, hiszen jótanácsként, még inkább intelemként kapta.
- Te sem panaszkodhatsz.
Igyekszik visszafogni magát, de a gondolatai..azok nem bírnak magukkal. Ha nem szedné minden erejét össze, biztosan megrogyna a lába a férfi érintésétől, nem mutatja, de teljesen levette a lábáról.
 - De szerencsére ez nem történt meg.
Bár az apjából, ha egy kicsit későn is, de előjött a féltés. Jókor. Van már egy gyereke, nagyobb bajba nemigen keveredhet, és ezt az apja is így gondolta, mikor Rora elmondta neki, hogy hová megy, és, hogy kocsit küldenek érte. Hagyja magát elvezetni az étteremig, itt még soha nem járt, na nem mintha a hallban olyan sokat időzött volna, lopva felpillant a mennyezetre, majd végifvezeti a tekintetét a vacsorázókon. Ha meg is fordult a fejében, hogy túlöltözte az estét, akkor most minden félelme elszállt, a nők nagyrésze legalább annyira ki volt öltözve, mint ő, hacsak nem jobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hagyja, hogy a félreeső helyre vezessék. Ő is jobban örül neki, hogy elbarikádozzák őket a kíváncsi tekintetek elől, kevésbé lesz zavarban és nem kell attól tartani, hogy esetleg kihallgatják őket. Nem érzi magát feszélyezve, egészen addig, amíg a férfi nem ér hozzá, akkor azonban elpattanni látszik benne valami. Egy pillanatra megdermed, még akkor is érzi, hogy a kezek égetik, mikor már Bálint szembe ül vele. Lehetséges volna, hogy valami ennyire vérlázító legyen? Elszokott attól, hogy valaki így érinti meg, pedig mintha pusztán véletlen lett volna dolog. Mi lesz, ha később szándékosan teszi meg? Bele sem mer gondolni, akkor mit fog okozni benne az érintése.
Amikor eléjük kerül a pezsgő, épp csak felpillant a pincérre, megajándékozza egy mosollyal, de kizárólag az illem kedvéért, nincs benne semmi egyéb, mikor pedig eltűnik, meg sem tudná mondani, hogy férfi volt-e vagy nő.
- Reméljük úgy lesz.
Koccint Bálinttal, majd belekortyol a pezsgőbe, pedig legszívesebben lehúzná az egészet.
- Éhgyomorral nehéz lenne folytatni az estét, a ruha pedig megérdemelte a kimenőt.
Felfogható ez egy köszönömként is. Ami pedig a ruhát illeti, hosszú évek óta állt a szekrényében, még a gólyabálra vette, amire nem ment el, de büszkeséggel töltötte el, hogy még mindig belefér. Időközben a pincér visszatér, hogy felvegye a rendelést. Rora ki sem nyitotta az étlapot, nem is állt szándékában. Helyette belekortyol a pezsgőbe, jelentőségteljesen. Nem ő rendel, eszében sincs. Hagyja, hogy a férfi férfi legyen és vezesse az estét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Türelmesen megvárja, amíg Bálont rendel, nem figyel igazán od, jóformán semmire, pedig ha valahol, hát itt van mit nézni. Ritkán lát az ember ekkora luxust, testközelből, legalábbis ő biztos nem. Soha nem izgatta különösebben a pénz, az előtte ülőjé sem hozta lázba, inkább csak  kíváncsisággal töltötte el. Vajon örökölt? Nem is tudja, mivel foglalkozik benne, igazság szerint semmit nem tud róla. De részben ezért is vannak itt, hogy megismerjék egymást.
- Azt hiszem meg tudok birkózi velük. Elég nagy tapasztalattal rendelkezem e téren.
Utalva ezzel arra, hogy ő az esetek nagy reszében megközelíthetetlen. Szőke lányként élni törökök között mindennapi kihívást jelent, mert igazi kuriózumnak számít, főleg a kék szemeivel. De ő minden egyes alkalommal hárított, bárhogy is kőzelítettek felé. Bálint ezalól kivételt jelentett, neki igent mondott, de nem áll szándekában cserélni.
- Kíváncsian várom, vajon meg tudnak-e lepni.
A pasik elég találékonyak, ha csajozasról van szó, érdekli, hogy vajon meg tudják-e még lepni. Amint kihozzák az ételt, az ölébe teríti a szalvétát, és nekikezd az ételnek, ami első kóstolásra is ínycsikalnó. Nem volt kifejezetten éhes, mégis sikerült majdnem az egészet eltüntetnie. Mikor lerakja az evőeszközt, megissza a maradék pezsgőt. Úgy tűnik hamarosan indulnak, ami azt jelenti, hogy kénytelen lesz ellenőrizni a kinézetét, mielőtt tovább mennek.
- Egy perc, és jövök.
Útbaigazítast kér a pincértől, majd eltűnik, egészen tíz percig várat is magára. Mikor végez, lassú léptekkel szlalomozik az asztalok között és már távolról igyekszik felvenni Bálinttal a szemkontaktust, hogy egy mosollyal ajándékozza meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amikor visszatér és a férfi felemelkedik vévigvezeti rajta a tekintét, úgy tűnik ezzel ma nem tud betelni. A kérdés már csak az, hogy ez csak az újdonság varázsa, vagy Bálint tényleg ennyire levette a lábáról. Valószínű az utóbbi de a külcsíny jelentős mértékben hozzáad az értékhez. Az öltöny mindig a gyengéje volt.
 - Köszönöm, de azt hiszen ezt a desszertet kihagyom.
Talán majd egy másik alkalommal, amikor a kíváncsisága alább hagy, képed lesz elfogyasztani valami édességet is.
- Menjünk.
Bólint, elfogadja a felkínált kezet, a másikkal lesimítja a szoknyáját, és hagyja magát vezetni, szinte az orránál, jelen esetben a derekánál fogva. Mikor beszállnaj a liftbe, és az ajtó becsukódik mögöttük, úgy érzi, felforr közöttük a levegő, főleg, mikor Bálint közelebb lép hozzá, és a fülébe súg. A lélegezte felgyorsul, mikor a szája elnyílik, önkéntelenül is felsóhajt, ahogy oldalra billenti a fejét. Bár soha nem érnének fel. Kezét önkéntelenül a férfi nyaka köré csavarja, felpillant rá, majd miközben az ajkát éppen, hogy csak a férfiéhoz érinti, egyenesen belenéz a biztonsági kamerába.
- Azt hiszem, nem vagyunk egyedül.
Önkéntelenül is az ajkába harap a gondolatra, ekkor nyílik ki a lift ajtaja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mikor kilépenk a liftből illedelmesen követi Bálintot, hiszen nem tudja merre kell menni. Mikor belépnek a lakosztályba megáll a hallban, és megvárja amíg a férfi körbenéz, körbekiabál, de láthatólag az egész teljesen üres. Nem tudja, hogy ez most jó hír, vagy rossz, de ha nincsenek itt, ezekszerint lehet, hogy más irányba halad a ma este.
- Úgy tűnik.
Elmosolyodik, majd mikor Bálint ismét közel kerül hozzá, közelebb simul hozzá a  kezeivel a vállába kapaszkodik, mert attól tart, ha nem teszi meg, akkor a lábai cserben hagyják. Hagyja magát, akár egy rongybaba, egyáltalán nem tud ellenkezni és nem is akar, csak azt bánja, hogy az apró játéka az ajkaikkal visszacsap rá, de a tisztességes csók elmarad. Mély levegőt vesz, igyekszik nyugodt maradni, miközben Bálint lenyúl a  pólóert.
- És hová megyünk?
Bár sejti, de hallani akarja, a férfi szájából.