29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - North West összes RPG hozzászólása (56 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. április 1. 22:48 Ugrás a poszthoz

Égtájak 3.3 és 3.2


Éppen a lakrészem felé igyekeztem, elnyomva egy ásítást, mikor táncoló árnyékokra lettem figyelmes az erkély felől. Megálltam és kihúztam magam, kezem automatikusan a pálcám után nyúlt és szívem máris hevesen dobogott, álmosságnak nyoma sem maradt szervezetemben.
Elindultam, csendesen, ügyelve, hogy Ramsay, a bakancsom ne csapjon zajt, nem akartam, hogy akik kinn tartózkodtak, tudomást szerezzenek rólam, pláne, ha valaki olyanokról volt szó, akik tilosban jártak odakinn, tilos dolgokat csinálva és mégis botoran bíztak abban, hogy kibújhatnak a rendszer törvényei alól büntetlenül. Pedig ilyen nem volt, nincs kivétel.
Azonban mikor közelebb húzódtam megálltam, meg mertem volna esküdni rá, hogy az előbb két árnyat láttam, odaát mégis csak egy alak állt, háttal nekem. Azonban az inge ismerős volt. Hunyorogva vettem szemügye és csakugyan, azt az inget már láttam késő reggel, az új házvezető-helyettesen. Akkor nem volt időm köszönni, vagy alaposabban is megnézni magamnak, csak messziről láttam néhány pillanat erejéig, azonban ha tényleg itt egyedül volt, akkor épp ideje volt, hogy mint régi diák bemutatkozzak neki.
Kiléptem a hideg levegőre és megköszörültem torkomat.
- Sólyom Máté tanár úr? - hangom színtelen volt és hivatalos. Azonban nem tudtam megvárni a választ, szemem sarkából ugyanis valami mozgolódásra lettem figyelmes. Odakaptam fejem, és arcomra döbbenet ült ki, amint felismertem az árnyhoz tartozó személyt.
- Csinn? Mit...mit keresel itt? - vontam össze szemöldököm. Azt hittem Budanekeresden volt, szinte alig jött ide, és ha jött is mindig szólt előtte. Szívbe döfött, hogy a tudtom nélkül volt itt, néhány méterre tőlem, szinte árulás volt, összezavarodtam és ez arcomra is kiült, kezemből ismételten csak kihullott a gyeplő.
Utoljára módosította:North West, 2017. április 1. 23:00
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. április 12. 11:51 Ugrás a poszthoz

Égtájak 3.3 és 3.2


Hagytam, hogy a lány megöleljen. Egy pillanatra lehunytam szemem s mintha testem is engedett volna, merev tartásom enyhült, arcom vonásai kisimultak, ám amint a lány elhúzódott tőlem, újra olyan lettem, mint voltam. Hideg és közönyös
- Hát sikerült meglepned - vetettem oda, hangomból némi neheztelés kapott szárnyra, de ahogy Csinnt ismertem, úgyis addig fog ügyködni és mocorogni, amíg ki nem békít, s a haragom röpke pillanatok alatt elmúlik majd.
- Miért? - követtem tekintetét a férfira, majd vissza rám. Nem értettem, talán régi barátok voltak? Vagy új kliensről volt szó. Összezavart ahogy gondolataim elkezdtek cikázni újabb és újabb lehetséges kapcsolati szálakat szőve kettejük közé.
Végül azonban csak megembereltem magam és rájöttem, hogy voltaképp nem azért léptem ki az erkélyre, hogy cseverésszek a ki tudja, miért itt lévő Csinnel, hanem, hogy letudjam a formális bemutatkozást, ami ilyenkor illett. Megköszörültem torkom és kilépve Csinszka mellől a tanár úr elé álltam.
- Lényegében csak azért jöttem, hogy bemutatkozzak az új házvezető-helyettesemnek, vagyis önnek - Kinyújtottam a kezeim. - North West vagyok, a háza mestertanonci képzésre járok - jelentettem ki, hivatalos hangon, s bár nem tűnt sokkal öregebbnek nálam, mégis szigorúan betartva az etikettet magáztam őt. Elvégre a felettesem volt, nem a társam.
Utoljára módosította:North West, 2017. július 31. 23:55
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. április 25. 20:54 Ugrás a poszthoz

Égtájak 3.3 és 3.2


Szinte biztos voltam benne, hogy ennél közelebbről nem fogjuk megismerni egymást, de azért bólintottam az illem kedvéért. Legyen ahogy szeretné, segíteni fogok neki annyit, amennyit a házam rendjének érdekében segítenem kell, de se nem jó szándék, se nem önzetlenség nem fog vezetni tetteim során csupán a kötelezettség, amit a rellon egy példamutató, tisztességes diákja révén megkövetel tőlem.
Csinn válaszára fejem a lányra kaptam hevesen, szemeim egy pillanatra elkerekedtek és önuralmam csak nehezen tudtam visszaállítani, hogy ne kérjem számon rögtön a dolgot. Féltékenység szorította össze tüdőm és a birtoklásvágy vad ötleteket suttogott fülembe, amelyet csak én hallottam. Beharaptam alsó ajkaim és visszafordítottam fejem az előttem álló férfira. Lassan és nyugodtan, de egyben valami kihívás is lappangott a mozdulatban. Végigmértem kritikusan, a bohócszemüvegtől kezdve az egész öltözködése olyan volt, mintha egy ügyefogyott navinés állna előttem, nem pedig a sárkányok második apja.  
- A rellonba tetszett járni, mikor még tanulmányai közepén járt? - tudakoltam, de hangom bár még mindig hivatalos volt, megjelent benne az ellenséges kicsengés is.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. május 29. 20:53 Ugrás a poszthoz

Conroy


Meglepett, hogy Conroy jelentkezett a szakítás után, azt hittem, miután elhagyom, már csak egy szellem leszek a folyosón, akit kerülni fog, vagy semminek nézni, esetleg a fiú, akinek felhúzott orral egy elharapott hellot odaböffent, dacos tekintettel kísérve.
De ő mást tett. Kért, egy utolsó kívánságot. Nem voltam benne biztos, hogy okos dolog-e elmenni oda, ahova hívott. Nem a lány miatt aggódtam, inkább magam miatt, attól, hogy keménynek mutattam magam, nekem is fájt, hogy nem ölelhettem át Conroyt vagy nem csókolhattam bele abba a kusza hajrengetegbe. Az a gondolat meg, hogy valaki más megteszi ezt vele szinte megbolondított.
Mégis időben ott voltam, egy percet sem késve. Kevesebben voltak, mint vártam, aminek egyszerre örültem és búsultam is. Így nem lesz ami elrejt de nem lesz ami felfalhatna sem.
Ahelyett, hogy elindultam volna az asztalokhoz, inkább megálltam a falnál, elég kirívó alak voltam ahhoz, hogy ha akarjanak tőlem valamit, meg is találjanak, azt pedig, hogy mit tervezett Conroy, magam sem tudtam.
Ha beszélni szeretett volna, ahhoz nem kellett volna ez az ez az egész hajcihő, a bosszú nem volt az ő asztala, a könyörgés pedig szintén nem volt méltó hozzá. Egyszerűen nem tudtam, miért is voltam itt és ez zavart. Rohadtul.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. május 29. 21:50 Ugrás a poszthoz

Conroy


Szememmel a lányt kerestem, azonban ő gyorsabb volt, előbb megtalált engem. A hangjára felkaptam a fejem, szívem kihagyott egy ütemet. De hiányzott már.
A színpadon állt. Nem értettem, azután folytatta beszédét. Mindenki felém bámult én meg tehetetlenül, megkeményedő állkapccsal és leszegett fejjel tűrtem. Mit művelt? Megalázni akart? Bosszút állni? Eljátszani a sérült fruskát, hogy aztán én legyek a gonosz farkas, aki bekebelezett egy fehér szőrű, ártatlan báránykát. Kezem ökölbe szorult és csak akkor emeltem tekintetem újra a színpadra, mikor már éreztem, hogy Conroy visszavette a közönség figyelmét.
Legszívesebben leszedtem volna a színpadról, attól rettegtem, hogy meg fog alázni. Próbáltam elkapni a tekintetét, szemmel leparancsolni. Jó játék volt, de elég is legyen ennyi, azonban egy pillanatra sem nézett rám. A tajtékzó kék tekintetem hiába üvöltött, nála süket füleket tapintott csupán.
Nem volt hát más választásom mint tűrni és figyelni. Az utolsó kívánság. De az vajon nekem mennyibe fog kerülni?
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. május 29. 23:21 Ugrás a poszthoz

Conroy


Dermedten hallgattam végig a dalt. Hiába volt a csárda telezsúfolva több tucat vadidegennel, mégis olyan érzésem támadt, hogy csak én voltam a helyiségben és a lány. Minden szava a szívembe kúszott, róla énekelt. Nem bosszút állt, hanem elbúcsúzott. De nem akartam, hogy elbúcsúzzon.
Eszembe jutott a tánc, amikor ketten a sötétben keringőztünk, azután kinn a fagyban. Újra a kezeimben akartam érezni azokat a puha kacsókat. Látni, ahogy csak pár centi választja el testem a testétől. Levegő után kapkodtam. Akartam. És ő búcsúzott. Épp elengedett.
Végig tekintetem a tekintetébe fúródott, lábam gyökeret vert, mert nem tudtam eldönteni, hogy rohanjak el, vagy átverekedve magam a tömegen, induljak el felé. Tehát ott maradtam. Szomorúan, szerelmesen, lassan elengedve.
Csillogott a szemem. Hallottam a lány fájdalmát. Nem éltem kifogásokkal, mikor szakítottam vele, de most akartam, hogy tudja,hogy igazából én nem is akartam a házasságot. Nem én választottam a lányt, anyám volt. Kötelességem, de őt szerettem végig.
Amikor véget ért a szám, mindenki tapsolt csak én nem, nem tudtam emelni a kezeim, se semmi másom. Ott ragadtam. Csupán ajkam mozgott. "Szeretlek. " ezt tátogtam. Nem érdekelt, hogy tudott-e szájról olvasni vagy sem, értette-e a dolgot vagy sem. Egyszerűen csak ezt meg akartam tenni, hogy tiszta legyen a lelkiismeretem. Szerelmes voltam belé. Csak belé. Akárkit fogok az oltár elé is vezetni, rá fogok gondolni meg a batmanos rugadalózóba öltöztetett bébipandákra.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. május 29. 23:55 Ugrás a poszthoz

Conroy


Végignéztem, ahogy nem bírta tovább visszatartani könnyeit, ahogy próbálta letörölni, de minduntalan újra, és újra ott termettek. Vajon mennyit sírt miattam? Belefájdult a szívem, hogy így kellett látnom. Nem is, én voltam az előidéző, nem csak a tanú.
Végig, aggodalmasan követtem a tekintettemmel, azonban meglepődve hátrahőköltem, mikor intett nekem, majd eltűnt a hátsó kijáratnál. Nem értettem. Azt hittem nem akar velem többet beszélni, hisz az én ajkamról is felszállt a búcsú. Mert azt akartam, hogy tudja, ha nem találkozunk többet.
Okos dolog lett volna kilépni a főbejáraton és eltűnni az éjben, mégis elkezdtem átverekedni magam a tömegen. Minden egyes embert kikerülni évmilliókba került számomra, attól rettegtem minden pillanatban, hogy mikor kiértek, már csak hűlt helyét találom, de mikor a kilincsért nyúltam, hezitáltam.
Valóban a bölcs döntést választottam, vagy csak a könnyebbet?
Mégis lenyomtam és kiléptem a sötétségbe. Eleinte nem láttam semmit. Szívem vadul kalimpált, te tudtam, hogy ott volt a lány és rám várt. Éreztem az illatát. Az tüdőm megőrült ezért az illatért, méreg volt, vagy varázslat, de egész testemet hatalmába kerítette.
- Conroy? - hangom rekedt volt és elveszett. Behúztam magam mögött az ajtót és megpróbáltam kivenni a sötétben a szőke hajzuhatagot.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. május 30. 00:23 Ugrás a poszthoz

Conroy

A lányt figyeltem, ugyan este volt, de a hold és a kinti világítás miatt mégis láttam belőle valamennyit, az arcát majdnem kristálytisztán. Önkéntelenül is elmosolyodtam lágyan.
- Istenem, olyan vagy mint egy panda. - suttogtam, de hangomban semmi sértő vagy vádló nem volt. Azonban mióta Csinn a napokban felhozta a bébipandákat, másra sem tudtam gondolni, csak, hogy akarok néhányat. Ötöt, vagy hatot, két vagy három tucatot.
Szívem szerint ezután odaléptem volna hozzá, megcsókoltam volna és orcájáról ujjammal megpróbáltam volna letörölni a sminket és könnyeket, amiket feltehetőleg csak még jobban összemaszatoltam volna a pofin, de vissza kellett fognom magam.
A kérdés várható volt és nem is találtam titoknak a miértet.
- Anyám rendezett nekem egy esküvőt. Aranyvér csak aranyvérrel. Nem akartam. Most sem akarom. De nincs szavam. Parancs volt és nem kérelem az utasítás. - felsóhajtottam és zavartan túrtam bele a hajamba. Azután kis szünet után folytatni kezdtem.
- Életemben csak egyszer láttam a lányt. Barna hajú és szemű. Magas. Nem tetszett. Semmit sem találtam benne belőled. Azután kieresztette a hangját. - halványan elmosolyodtam, de ez a mosoly már inkább volt keserű mint vidám. - Nem akart hozzám jönni, bár a kétségbeesett tiltakozás olyan volt, mint egy papírcsákó a hurrikán közepén. Gyenge és tehetetlen. A harciassága kicsit emlékeztetett rád. Érdekes, hogy a neveletlenség nem örökletes, hanem valami egyéni dolog.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. május 30. 23:39 Ugrás a poszthoz

Conroy


Lassan beszéltem, higgadtan és mégsem teljesen érzelemmentesen. Valahogy még csak belekerültek aprócska érzelemfoltok, véleménykifejezésből, hangsúlyból, mimikából.
Minden, ami akkor és ott eszembe jutott, azt ajkamra vettem, nem titkoltam el semmiféle részletet, hisz nem volt okom.
Ha mégis, az csak a lány védelme lett volna, de ahhoz túl önző voltam, hogy meg se próbáljam tisztára mosni azt a rongyot, amit a szakításkor sáros bakanccsal a sáros földbe döngöltem.
Meglepődve nyögtem fel, mikor a lány karjai erősen a bordáimba markoltak, kócos fejecskéjét pedig mellkasomba fúrta. Oda a fehér ingem. De nem bántam. Tétovázás nélkül húztam magamhoz, hogy még közelebb legyen, magamba akartam gyömöszölni, hogy egy legyen és ne két, eltéphető lélek. Minden erőmmel szorítottam, kapaszkodtam belé, mintha máskülönben valami rossz történne, ha elengedném.
Azután ellazult a testem és fejem lebukott feje búbjára. Erőtlennek éreztem magam, nem engedtem el, de már nem is markoltam, csak ott voltam körülötte, mint a levegő, vagy mint a tűz a fa körül, amiből életét nyeri.
Behunytam szemeim, ki akartam érezni a pillanatot, de nem tudtam hallgatni. A hang a fejemben, az a gonosz kis hang folyamatosan ordította és a tombolását végül nem tudtam figyelmen kívül hagyni.
- Ugye tudod, hogy ez nem változtat semmin? - a hajába beszéltem, csak milliméterekre voltam attól, hogy ne kapjak be egy-egy kósza szálat. - Ez nem a boldog egymásra találás hanem a szomorú búcsú.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. május 31. 23:55 Ugrás a poszthoz

Conroy


Pedig mennyire örültem volna, ha mégis létezne olyan. Az első nő, aki nem Csinn és nem anyám és mégis fontos és lám, a sors buta humorérzéke miatt, kénytelen voltam hagyni, hogy kicsússzon a kezeim közül, nem csak fizikailag, de úgy, mindenhogy.
- Természetesen hordani! Minden intelligens ember visel zoknit. Viselj te is, úgy sokkal szebbek és higiénikusabbak a lábacskáid, mint mezítelen, koszosan és undorítóan. -jelentettem ki, halovány, szomorú mosolyt varázsolva ajkaimra.
Azután odaléptem hozzá. És homlokon csókoltam.
- Minden jót Conroy. Ha mégis sikerül annak a másik fruskának elmenekülnie az esküvő elől és te még nem jöttél rá, hogy ezerszer helyesebb és kedvesebb férfiak is élnek a földön, majd megpróbállak újra levenni a lábadról.- vagy legalábbis ezzel fogom elaltatni magam esténként, amíg az oltár elé nem lépek.
Azután meg majd botor álmokat fogok szőni arról, hogy mi lett volna, ha az a nő, aki mellettem fog feküdni az ágyban elmenekült volna.
Elléptem a lány elől, búcsúzóul rá mosolyogtam és elindultam a sikátorban kifelé, az utca irányába. Mindenhol sötét volt, egyedül onnan tudtam, hogy jó felé haladok, hogy egy árva oszlop még pislákolt a túloldalt, iparkodva a lehető legtöbb segítséget nyújtani nekem.
De már ő sem bírta sokáig, mire beléptem volna fényébe kialudt és én teljes sötétségben, kívül és belül is visszaindultam a kastélyba, egy álmatlan, folyosókat rovó éjszaka elé nézve.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. augusztus 2. 20:46 Ugrás a poszthoz

Conroy, akinek a pasija képe már nem túl ép


Kezdett végre minden helyre állni. Nem házasodtam meg, de lett két testvérem, nem hagytam már ki a konfliktusok és az utazás miatt órákat no meg heteket, és a tanulást sem kellett rendre hanyagolnom, annyi szabad időm volt, mint tengerben a víz.
Egyedüli bökkenője egyedül Conroy volt. Először úgy tűnt minden rendeződni látszódott közöttünk, azután mégse.
A társalgó nem tartozott azon helyek közé, ahol gyakran megfordultam. Általában nem szerettem beszélgetni kölyökkel és mivel itt javarészt csak azok voltak, kerültem a dolgot, de most kénytelen voltam. Kerestem valakit egy órával kapcsolatban.
Megálltam az ajtóban és belestem. Szemeim kutatón végig pásztázták a társalgót, majd valamin megakadt a tekintetem.
Conroy. Meg még valaki, de miért hajolt annyira közel a... Na ebből nem fog enni az a rákpofájú!
Nem egészen emlékeztem, hogy kerültem a kölyök mögé, hogy aztán megragadjam a nyakánál fogva, hátrarántsam, el a lánytól és akkorát üssek a képébe, hogy ha nem vágtam volna el a sarokba időben, még a vérért is megláttam volna.
De lényeg, hogy megtettem, s tekintetem villámokat szórt, dühödt volt és vérben forgott.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. augusztus 2. 21:46 Ugrás a poszthoz

Conroy, akinek a pasija képe már nem túl ép


Nem fordultam a kölyök felé sem a tömeg felé, akik engem néztek, tudtam, hogy ennek majd következményei lesznek, elvégre prefektus voltam, a rend őre, a szabályokat betartató kopó, egy példa.
Dühös voltam, az pedig nem enyhítette, hogy Scar azt a mimóza alakot védte. Én nem voltam agresszív, sem erős, sem bátor, mégis el tudtam intézni átkok nélkül. Ez a legaljánál is lejjebb volt.
Odasietett ahhoz a hiénához. Összeszorítottam állkapcsom, sarkon fordultam és a kijárat felé indultam, úgy éreztem itt már nem volt dolgom.
A tömeg szétnyílt előttem, senki sem állított meg. Ijesztő külsejű, ijesztő pletykákkal összevont rellonost ki is akarna megállítani?
Egyedül a hangra torpantam meg, már egészen az ajtóban. Felé fordultam, kezeim ökölbe szorultam. Dühödt képpel néztem rá, tenyereim ökölbe szorultak.
Talán ez nem volt a legjobb ötletem, mert egy mitugrász egy " szólok egy tanárnak " suttogás után elindult az ajtó felé.
A karjánál ragadtam meg.
- Nem bántok senki mást, ne rinyálj már! - mordultam rá és elengedtem.
- Te meg gondolkodj el milyen söpredékeknek osztogatod a csókjaidat. Túl jó vagy egy ilyen békának... - jegyeztem meg, hátat fordítva neki. Távozni óhajtottam. Befejezettnek tekintettem.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. augusztus 2. 22:24 Ugrás a poszthoz

Conroy, akinek a pasija képe már nem túl ép


Mindenki minket bámult és a jelenetünket, de akkor észre sem vettem, hogy más is volt a szobában a lányon kívül, pedig talán ha körbelestem volna, talán még a lámpaláz is elfogott volna, meg a tömegiszony.
Nem voltam hajlandó válaszolni a lány kérdésire, csak töretlenül meneteltem kifelé, még néhány lépés volt, már fél lábbal tényleg kinn voltam, mikor pici ujjak fonódtak a vállamra és kénytelen voltam megfordulni.
A kérdés meglepett. Azt hittem lepofoz, vagy elküld egy melegebb éghajlatra. Ez viszont elég szerény és szelíd kérdés volt, amire a válaszom napestig mondhattam volna egy huzamban.
Ajkaim válaszra nyitottam, de nem tudtam szót csiholni, mivel mikor kicsit, bátorításért lelestem a kötésre, és vele együtt a kezemre, vér csillant meg rajta.
Máris felfordult a gyomrom. Elsápadtam, és megpróbálva kikecmeregni a lány kezeiből igyekeztem minél  előbb kiérni a folyosóra és az ajtó előtt álltam meg, kicsit meggörnyedve.
Igyekeztem mély levegőket venni, majd kifújni és újra be, megnyugodni, és nagyon nem arra a néhány vércseppre koncentrálni, ami a kezemet nyomta.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. augusztus 5. 22:13 Ugrás a poszthoz

Conroy, akinek a pasija képe már nem túl ép


Én tényleg el akartam volna mondani, miért tettem mindazt az idegen kölyökkel. Miért bántottam, kikelve magamból, miért viselkedtem úgy, mint egy elméjét vesztett állat, miért rúgtam fel mindent amit prefektusként a tenyeremen kellett volna viselnem, de az összes szó megakadt torkomban, mikor lenéztem kézfejemre. Odalenn vér vöröslött, már lassan alvadt, de még egészen jól kivehető volt. A gyomrom felfordult, a lábam megrogyott.
Conroy nem tartott vissza vagy legalább is nem éreztem ellenállást, miközben remegve elhagytam a helyiséget.
Nem jutottam messzire, az ajtó mögött megálltam, begörnyedtem, majd a falnak dőltem, a vállam odakoccant az ajtófélfának, de ezt a fájdalmat akkor nem is igazán érzékeltem, fel sem fogtam semmit.
Hangok kúsztak oda fülemhez, szőke tincseket láttam, bőrt, kék szemeket. Pislogtam néhányat, hogy a valóságot meg tudjam különböztetni a képzelettől, féltem, hogy amit láttam pusztán a rémület szülöttje, de azután sem múlt, ott volt. Hanggal, arccal, valós érintésekkel.
- Miért? - motyogtam. A kérdésem épp ugyan az volt, mint amit ő kérdezett tőlem, de a hangsúly megváltozott. Értetlenség csengett ki belőle, döbbenet, magyarázat követelés. Annyit bántottam őt, mégis folyton ott volt, hogy felkaroljon és segítsen. Annyi hülye szokásom volt, fóbiám, félelmem, ami a többi ember szemében taszító volt, fura, no meg ciki. De őt ez nem érdekelte. De miért nem érdekelte?
Engedelmeskedtem neki. Mélyen beszívtam a levegőt, azután kifújtam. Kezdtem megnyugodni, szívem már nem lüktetett oly hevesen, hogy lassan bordáimon is rést üssön, a lábaim is kezdtek megerősödni, s felvenni a versenyt a testem súlyával. Majd megéreztem kezemen a kezét. Azonnal lenéztem volna, de a hang, a hangja megállított. Tudtam mit csinált, de biccentettem és csak őt figyeltem. Folytattam a mély légzést és csak az arcára koncentráltam.
Annyira de annyira rég nem láttam már ennyire közelről, hogy lehetett valami még ilyen közelről is ennyire tökéletes?
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. augusztus 6. 23:16 Ugrás a poszthoz

Conroy, akinek a pasija képe már nem túl ép


A kezemre pillantottam, tiszta volt, sehol semmi vörös, vérre emlékeztető maszat. A lány kérdésére lassan bólintottam, s kezdtem már egészen visszanyerni önmagam, kívülről és belülről is.
Amikor már éreztem, hogy valóban nem lesz bajom elléptem oldalra, el mellőle és el a puha kezeitől. Úgy éreztem nem érdemeltem meg és ő sem érdemelt minden kedvesség ellenére valami rosszat viszonzásképp a sorstól, én pedig nem adhattam mást.
Újból biccentettem. Szóval fogadás volt. Reméltem, hogy nem volt olyan bolond, hogy ilyennel összejöjjön, de ha lett is volna, valahol legbelül tudtam, hogy nincs beleszólásom.
- Menj vissza, most már jól vagyok és mondj odabenn amit csak akarsz, hogy kimentsd magad a helyzetből, mert ennek lesznek következményei. Prefektus ütött diákot. Ne keveredj bele az én oldalamon. - jegyeztem meg. Nem tudtam, hogyan tehetném jóvá, amit az előbb tettem, s valamiféle fura módon próbáltam kompenzálni.
- Most megyek, felkeresem So...Máté tanár urat és feladom magam. Remélem a kastélyban fogom találni. - jelentettem ki, s ezzel lezártnak is akartam tekinteni a beszélgetést. Újfent nem akartam választ adni arra, miért nem kerestem, miért nem próbáltam visszaszerezni, megint el akartam lógni a válasz alól, a felelősség alól, ami ezzel járt.
Megindultam a folyosón, kicsit lassan, öntudatlanul is a fáslit markolva.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. augusztus 20. 18:34 Ugrás a poszthoz

Conroy, akinek a pasija képe már nem túl ép


- Nekem nem. Nem szeretem ha bajban vagy. Szólni fogok az érdekedben, a prefektusi szavamra talán még adnak, ezek után is. - Ami azt illette ebben nem voltam biztos. Nem egészen tudtam, hogy mi fog várni rám, miután South elé állok és közlöm vele, hogy megvertem valakit. Először feltételezhetően hinni sem fog nekem, pláne, hogy puszta kézzel tettem, de utána valamit kutya kötelessége lesz adni nekem. Ezt ha ő el is feledi majd, én keményen felemlegetem. Talán büntető munkát fog kiróni rám, talán átküldd a házvezetőhöz, aki rossz magatartás végett elveszi tőlem a jelvényem, megfoszt a rangomtól, s közben buzgón ecseteli, mekkorát csalódott bennem.  
Elhúztam ajkaim és gondterhelt ráncok ültek ki homlokomra. Nem féltem a következményektől, de utáltam a bizonytalan jövőket, melyek felhő mögé rejtették valódi énjüket, mint a sötét és tomboló viharok.
Nem gondoltam volna, hogy a lány szóval fog tartani. Én igyekeztem minél előbb elmenni, el a közeléből, hogy ne hozzak rá szégyent, ne legyen pletykák nyilainak szerencsétlen célpontja, de nem könnyítette meg a dolgom, pedig igazán megtehette volna, elvégre a szívem hevesen, vadul lázadt s eszem alig bírta visszafogni. A kalitka rácsai lassan kezdtek engedni a hatalmas erőnek. Túl gyenge voltam és túl erős egyben.
A hangjára megálltam, de nem néztem rá, ujjaim lehullottak a kötésről. Tudtam a valódi célját, mert ismert már eléggé ahhoz, hogy tisztában legyen a ténnyel, hogy nem azért indultam a tanári felé, hogy kimagyarázzam magam. Épp ellenkezőleg, nem akartam, hogy büntetlenül maradjon a bűnös, még akkor sem, ha magamról volt szó. Ebből nem engedhettem.
- "Valahol az Őszben megállunk, fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk: egymás husába beletépünk, s lehullunk az őszi avaron." - Míg mondtam a verset, mi minduntalan rá és rám emlékeztetett, addig a lábaimat bámultam, s meredten álltam, neki háttal. Az utolsó szó után csendet hagytam, nem szóltam, nem magyaráztam, nem folytattam más példázással, helyette újból elindultam. Tovább. Lassan.Mintha esélyt akartam volna adni - tudat alatt - hogy ha még van hang a torkában, mi kettőnket éltet, ne maradjon néma.  
Utoljára módosította:North West, 2017. augusztus 20. 18:44
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. augusztus 20. 21:03 Ugrás a poszthoz

Conroy, akinek a pasija képe már nem túl ép


Megálltam. Megint. Mint valami busz, ami pillanatonként lefékezett, mert az utasok felszállni óhajtottak. Csakhogy itt nem akart senki a lábamra mászni, egyszerűen az érzelmeim kiszállni és a felszínre törni, ahol mindenki fül és szemtanújává válhat majd annak, ami bennem tombolt.
Nagyot nyeltem, a lány szemébe nem mertem nézni, így megint csak a bakancsomat néztem.
- Ady ezt a verset Lédának írta a kapcsolatuk végén. Ezzel akarlak elengedni. Mert el kell engednem téged. Lehetne úgy értelmezni a verset, hogy a madarak letépték egymás húsát, mindent, ami nem volt jó nekik, s a végén holtan de egyformán hullottak az avarra, ahol az idők végezetéig egymás mellett lesznek majd. Örökké, eggyé válva. De minden magyar mondatot ezerféleképpen lehet értelmezni, belemagyarázni valamit, ami nincs is ott.
Szeretlek Conroy. Mindig szerettelek, de ennyire még sohasem. A szívem zakatol, felülkerekedik az eszemen, mintha veszett lennék. Eddig tetszett, hogy mellettem voltál, magamra gondoltam ezért tartottalak ott, de most már nem tudok csak magamra gondolni, ami szintén a te hibád!
- ezt határozottan kihangsúlyoztam, dühödt hangsúly kíséretében, azután halkabban folytattam.
- Mégis milyen élet várhat egy szerelmes nőre egy labilis férfi oldalán? Újra bántani foglak, meg megint és megint. Emlékezz amikor bejelentettem az esküvőm. Kegyetlen voltam, igaz? Jobbat érdemelsz. Menj, keresd meg azt a betört képűt vagy valaki mást. Jobbat. Erősebbet. Mert én túl gyenge vagyok hozzád. - remegtem egész testemben a szomorúságtól, lassan a sírás kerülgetett, de azt már borzalmasan megalázónak találtam volna így csak igyekeztem minden kieresztett érzelmem visszanyelni.
Utoljára módosította:North West, 2017. augusztus 20. 21:04
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. augusztus 21. 19:12 Ugrás a poszthoz

Conroy, akinek a pasija képe már nem túl ép


Nem voltam a szavak embere, nem szerettem sokat beszélni, azt eszét unt asszonyoknak és cserfes kölyöklányoknak találták ki, mégis annyi mondandóm volt, hogy egyszerűen nem tudtam magamban tartani.
Mikor befejeztem mély levegőt vettem és vártam, de nem jött válasz. Csend volt, megállt az idő a folyosón, legalább is én úgy éreztem.
Nem bírtam tovább, muszáj volt megfordulnom, hogy ha a szavak nem is, legalább arca eláruljon valamit. Választ akartam, egyetlen jelet, hangot, mordulást vagy az ajtó bevágódását. Mindenképp negatívra számítottam. A jó nem jöhetett szóba, mégis, alig sikerült megfordulnom ő már a nyakamban volt.
Kicsi volt. Kicsi és ostoba. Sohasem tudott úgy bánni velem, ahogy megérdemeltem volna. A csók egyben volt ismerős és idegen. Rég nem éreztem már, s bár soha nem feledtem, nem gondoltam volna, hogy újból érezni fogom.
Önkéntelenül csókoltam vissza, testem nem kérdezte, szabad-e, lehet-e, csupán cselekedett. Csókolta kedvesét.
Picit fejem még követte ajkait, azután is, hogy elhúzódott, mintha nem lett volna elég a csókból. Lehunyt pilláim az első hangra nyitottam csak fel, s kék tekintetem elmerült a leányban.
A vallomás mosolyt csalt arcomra.
- Scarlett Conroy, te tényleg folyton a bajt keresed - hangom szelíden csengett, szinte kedvesen, amit a társaim tőlem nem épp megszokottként említenének. Ritkán használtam, mert kevésszer volt okom rá. Javarészt Csinn lehetett a fültanúja, anyám és Ramsay, a bakancsom.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. szeptember 15. 19:32 Ugrás a poszthoz

South Máté West,
Büntess meg, mert vétkeztem


A fejemben ezredjére zajlott le az, ami az előző körülbelül fél órában történt. Az ütés, a düh, a szőke tincsek, a vér, a pánik, az édes csók, képek és képek villantak fel szemem előtt, majd tűntek a ködbe, hogy aztán pillanatokkal később visszatérjenek kísérteni.
Egyrészről boldog voltam, hogy újból érezhettem Conroyt, hogy vágyott ölelésében részem lehetett, miután már teljesen lemondtam róla, másrészről azonban aggasztott az, ami miatt buzgón a tanári felé igyekeztem.
Hangosan dörömböltem be az ajtón, azután zavartan kopogtam is néhányat, mikor rájöttem, hogy illetlen viselkedést tanúsítottam.
Először egy alacsony, kontyba fogott tanárnő dugta ki az orrát a nyíló résen, mintha csak egér volna aki a menedékből készül kilépni a veszélyes zónába.
- Segíthetek? - kérdezte halkan, mire előhúztam a prefektusi jelvényemet. Egy pillanatra ottragadt rajta a szemem, egészen hozzászoktam az érintéséhez, s a hideghez, mely akkor jelentkezett, ha egy nagyobb lépésnél a jelvény a bőrömet érintette.
- Igen. Prefektus vagyok és azonnal beszélnem kell a rellonos házvezetővel vagy annak helyettesével. Az ügy nem várhat, nagyon sürgős. A nevem North West, mondja ezt is kérem mikor kihívja egyikőjüket.
A nő összevonta szemöldökét és aprót biccentett, mielőtt eltűnt újra odabenn. Csak reménykedni tudtam, hogy nem fogtam ki egy együgyűt, aki képtelen volt helyesen átadni az üzenetemet.
Megfordult a fejemben, hogy még egyszer bekopogjak és megpróbáljam tisztázni vele a dolgot, talán még ki is kérdezni, hogy biztos mindent rendezzünk a fejében, de utána meggondoltam magam. Odasétáltam a szemközti falhoz, megvetettem hátam és vártam az ajtó nyílásának hangját.
A folyosón teljes csend uralkodott, ez az időszak a tanulás és a kijárás időszaka volt, ilyenkor a jók a szobájukban, az ostobák a faluban tengették el értékes perceiket, de nem zavart a rám telepedő némaság, így legalább volt időm elbúcsúzni a kicsiny jelvénytől.
Újból kezeim közé vettem és csillogó felületét figyeltem. Ez a apróság nem volt más, mint a felelősség és a bizalom óriási súlya, amit úgy tűnt képtelen voltam cipelni vállamon tovább. Az emberi gyarlóságom felülkerekedett rajtam, ami nem volt illő egy ilyen jelvény viseléséhez.
Utoljára módosította:North West, 2017. szeptember 15. 19:45
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. szeptember 20. 23:17 Ugrás a poszthoz

South Máté West,
Büntess meg, mert vétkeztem


Míg valakire vártam, magamat marcangoltam, leginkább azért, mert nem éreztem bűntudatot, csak azt a magam szította érzést, hogy bűntudatot kell éreznem, mert a szabályok ellen cselekedtem, miközben magam voltam a törvények egyik betartását követelő kisujja.
Mikor meghallottam, hogy nyílt az ajtó, bennakadt a levegőm és tenyerem izzadni kezdett. Tudtam, hogy a következményeket nem úszhatom meg, mégis féltem, amit gyűlöltem.
A hang egyszerre könnyített rajtam és lettem tőle csak még zaklatottabb. Féltem, hogy South kivételezni akar majd velem, pedig jól tudta, hogy ezt mennyire nem szerettem, bár még sohasem mentem oda hozzá feladni magam. Ez olyasmi volt,  amit hiába éltünk tizenhat  évig együtt még nem próbáltam ki.
- Nem, nem nincs. - mélyet sóhajtottam és rá emeltem tekintetem, kissé magasabb voltam, így még az a megalázkodó lenézés is elmaradt, amit ilyenkor érdemelnek a bűnösök.
- Ne sajnálj, olyat tettem, amit prefektusként nem tehettem volna meg - szünetet tartottam, majd megmarkolva kezemben a jelvényt folytattam. - Eltörtem egy rellonos diák orrát. Én nem akartam, nem szoktam ennyire engedetlenül viselkedni, testem ellen állt a parancsnak. De ott volt Conroy és az a taknyos megcsókolta őt. Tudom, hogy lett volna más módja is a megoldásnak, de akkor hirtelen semmit sem találtam okosabb döntésnek. Az állatias ösztöneim eluralkodtak rajtam. Azonban vállalom a felelősséget, mindent, ami tetteimmel járnak. Tény belátásod szerint. - Markom, melyben a jelvényem volt előre nyújtottam South felé és fejem leszegtem bűnbánóan, azután pedig csak vártam, vártam az ítéletére, arra, hogy Conroyyal való szerelmünk miatt megtorlást kapjak, mert elfeledtem, hogy a szabályok mindenki felett állók.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. október 9. 20:24 Ugrás a poszthoz

Conroy, hiányozni fogsz...


Elbúcsúztam a lánytól és úgy tettem, mint akit nem fog megölni a távolság és nem jelent gondot élni nélküle, még ha csak - a szavai szerint - pár hétig lesz is ez az állapot.  
Egész este kattogott a fejem, a lány arca valahogy nem akart eltűnni szemeim elől és a félelem sem szívódott fel tüdőmből és gyomromból, az elvesztése túl intenzív volt.
Nem bírtam magammal, folyton az órát lestem, fel és alá járkáltam, kezemben a harmadik, borzalmasan összecsapott kávéval és számoltam vissza, amíg egy városban, egy országban leszünk, pedig nem akartam. De az agyam magától közölte velem az információt, mintha csak stuccolna, kötekedne velem, amiért annyi évig elnyomásban tartottam.
Végül nem bírtam tovább, nem érdekelt a hideg, egy szál pólóban vettem meg az irányt a vasútállomás felé, hogy láthassam még őt, mielőtt felszáll arra az átkozott masinára és örökre eltűnik előlem, illékony, szőke fürjeivel együtt.
Nem állt szándékomban felfedni magam előtte, elvégre egyszer már elbúcsúztunk egymástól, egész este velem maradt, kéz a kézben, tehát értelmetlen lett volna megmutatkoznom előtte.
Sokan voltak, mindenki össze-vissza ment, a maga feje után, mással nem is igen törődve, csak egy-két anya rángatta maga után kölykét, hangosan ecsetelve, hogy már megint el fognak késni és, hogy amúgy is hogy öltözött fel és, hogy máskor el se fog vele indulni.
Nadrágom zsebébe rejtettem ujjaim, a vékony, de annál tartalmasabb bájital nyakát megmarkolva, s mély levegőt vettem. Kezdett előjönni a tüdőmet szorító érzés, ahogy egyre többen csapódtak belém és egyre többen tolták át nyomorultul ócska bőröndjüket Ramseyn.
Scart kerestem szememmel, s közben igyekeztem azt tenni, amit egykor a pszichológus mondott, annak a pár alkalomnak az egyikén, mikor hajlandó voltam elmenni, South "halála után ".
Újabb és újabb mély levegőt vettem és próbáltam kizárni fejemből a zajt, a testeket, a fejeket, igyekeztem azt a képet látni, mikor senki sincs a megállón, ürességet, kihaltságot, egyedül a nap süt békésen és a megrepedt csempék beleágyazódott földrétegéből bohókás ibolyák dugják ki képüket, mielőtt a bakancsom talpa felfalná őket.
Azután megláttam őt. Ajkam apró O betűre akadt, lépteim megszakadtak. Nekem háttal állt, de nem kellett látnom arcát ahhoz, hogy tudjam, ő volt az. Zavartan figyeltem őt, apró vonásait, megtámaszkodva az egyik oszlopban és körülöttem lassan minden kellemetlen alak légemberré foszlott.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. október 29. 19:32 Ugrás a poszthoz

Conroy, hiányozni fogsz...


Amikor Scar észrevett majdnem sarkon fordultam és elrohantam. Ezt kellett volna tennem, de valahogy nem működtek lábaim, gyökeret vertek és megvárták, míg a lány karjaim közé omlik. Ujjaim parancs nélkül túrtak hajába, a csókra ajkaim azonnal feleltek üdvözlő csókkal.
- Én csak... én... hát...nem tudom - vallottam be zavartan, félre húzva tekintetem az egyik megállóoszlop sarkára szegezve, hogy még véletlen se az emberekre vándoroljon szemem.
Csak akkor tekintettem újra a lányra, mikor megszólalt, de ujjammal rögvest meg is állítottam beszéde közben, mert még az említésre is felfordult a gyomrom és egyik kezem becsúszott a zsebembe, megmarkolni az üvegcsét.
- Kérlek ne, ne juttasd eszembe mindezt, kevés hiányzik, hogy átcsússzak azon a bizonyos vonalon... - suttogtam, mintha így majd sokkal kevésbé lesz reális a dolog, mintha fennhangon ejtettem volna ki.
- Talán...- tudtam, hogy ez egy lehetőség a lány számára, egy nagy lehetőség, ami sohasem fog talán visszatérni, de túl önző voltam ahhoz, hogy azt mondjam, mennie kell, el kell hagynia, hónapokig ne is lássam, ezt nem voltam képes neki mondani, tehát azt mondtam, amit én akartam, saját magam helyeztem előre, nem őt.
- Lehet még nem állsz készen. Vágod, hogy a sárkányok nagyon veszélyesek? Oké, hogy a rellonban is vannak zakkant kölykök, de ezek állatok. És ha bajod esik? Meg ki tudja milyenek ott az ágyak? Lehet rosszul aludnál, ebből simán lehetnek később gerinchez fűződő problémák is... - kezdtem sorolni az érveket, melyeket előző este magamba fojtottam. Minden feltört, nem tudtam gátat szabni nyelvemnek.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. november 18. 17:11 Ugrás a poszthoz

Conroy, hiányozni fogsz...


Lassan bólintottam, bár szavai nem hogy megnyugvással, inkább még nagyobb pánikkal töltötték meg mellkasom, hiszen az, hogy most itt volt nem jelentette azt, hogy öt perc múlva nem lép fel arra a vonatra és tűnik el majdnem egy fél évre. Akkor pedig visszazuhanok oda, ahol körülbelül egy éve voltam, magamban leszek, még csak South sem lesz a közelben, Csinn is valószínűleg kevesebbet jár majd a kastélyba és inkább csak Budanekeresdenen fog tartózkodni.
Pont ezen okból ha alkalmam adódott rá, és adódott, mindent megtettem, hogy itt tartsam, de ő erre csak lekonyuló ajkakkal felelt, úgy tűnt nem erre a válaszra számított. Tudtam, mit akart hallani, csakhogy arra nem számítottam, hogy ezt szóba is fogja fogni.
Elkerekedett szemem és úgy pillantottam rá, mint egy őrültre.
- Azt akarod, hogy hazudjak neked? De én nem tudok hazudni... - hiszen mikor valakinek bemostam feladtam magam, ha South rosszat tett kölyökkorában, beárultam, soha nem falaztam neki, sőt mikor eljöttek érte az aurorok megmutattam, hol kell keresni. Nem voltam képes az igazság ellen tenni, a hazugság pedig hatalmas vétek lenne ezen nézetemmel szemben. Most mégis ezt akarta hallani tőlem a lány, egy megnyugtató hazugságot, amit nem voltam képes kimondani.
- Miért mondanám, ha nem akarom. Inkább maradj velem, majd nyáron elmegyünk, ketten egy hétvégére, körbenézni, megsimogatni a bealtatózott, lefogott sárkányok orrát és majd alszunk borzalmas ágyakon is, vagyis hát te aludhatsz ha akarsz, én inkább nem, mert nagyon be tud állni a hátam... - megmarkoltam mindkét kezét és elkezdtem győzködni, minden bugyuta ajánlgatást felhasználva.
Utoljára módosította:North West, 2017. november 18. 17:12
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 1. 00:00 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában



A rengeteg kutatás, a hosszú előkészületek, szervezések, a csapat összeállítása, mind annyi munkámba került, hogy alig hittem el, mikor megérkeztem Glastonburybe. Hűvös, őszi nap volt, odkinn duzzadtak a pocsolyák és verte le az eső a megsárgult lombkoronát, kopaszra nyírva a fákat.
Előbb érkeztünk mint a többiek, nem sokkal, csak, hogy biztos mi legyünk a fogadóbizotság, s valóban, senki nem volt még itt. Fél hétre kellett mindenkinek megérkeznie, az már csak percek kérdése volt. Fel s alá járkáltam a kandalló előtt, a hoppor ide kell, hogy vezesse őket.
- Tíz perc van még hátra, miért nincsenek még itt? - kezdtem nyugtalan lenni, kezem összefűztem hátam mögött és pillanatonként néztem a faliórára.
Az egész fogadó gyönyörű volt, ám ez puszta szerencse, ugyanis sok választásunk nem volt, ez az egyetlen varázslókat ismerő helye a városnak. Kis közösség, egyre csak fogy.
- El fognak késni! - mordultam fel, általában érzékeny voltam a késésre, de akkor, az első igazi expedíciómon ez a milliójára nőtt, itt nem lehetett hibázni, nem volt helye semmi bakinak, mert én vezettem.
Hangomra a recepciós feltekintett, aztán unottan vissza a régi magazinjába.
De nem csak a lap volt régi. A falak mind ősöregek voltak, a berendezés úgyszintén. Nem mocskos, inkább antik, minden tárgy, bútor, dekoráció, akár ha egy kastélyba lépett volna be az ember, de nem olyanba mint a Bagolykő, hanem inkább amit a könyvekben lát, ha fellapoz egy történelmi példányt.
- Öt perc, ezek szórakoznak velem? - megálltam és Scarlett felé fordultam. Kerestem tekinetét, azonban már puszta látványa is lejjebb csitította a bennem tomboló dühöt. Az ismerős szőke fürtök, a testtartás, ami soha nem árulkodott idegességről. A lányban volt valami lazaság, természetéből eredendő közönyös nemtörődömség, ami miatt nem tudott rágörcsölni a legtöbb dologra. Ez volt az egyik kedvenc tulajdonságom benne, mert én hiába próbálokztam vele, képtelen voltam megtenni. Nem tudtam elengedni dolgokat. A munka az munka, nem játék! Itt eredményeket fogunk elérni. Méghozzá nem kisebbet mint a híres, legendák százaiban szereplő Excaluburt.

Utoljára módosította:North West, 2018. október 1. 00:05
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 1. 22:30 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában


- Tudom, így is majdnem elkéstün - mélyet sóhajtottam előbb lelassítva, majd meg is állva - mi lett volna ha háromnegyedre esünk be? Várj csak! Semmi, mert ezek még ötvenötkor sincsenek itt - tártam szét karjaim. Saját magamat ingereltem, minden gondolatommal egyre messzebb űztem megnyugvásom, vörösödött a kép, ahogy dühtől arcom is, majd mintha elvágták volna, a szelíd érintésre egészen magamhoz tértem. Megszorítottam a kezembe kulcsolt kezeket és hosszan beszívtam a levegőt teljesen eltelítve tüdőmet.
- Ne haragudj, igazad van - súgtam a csók után, s figyeltem, ahogy az eddig egymásba fonódó ujjak szétválnak és a lány leül. Én nem tudtam, nem voltam rá képes, nekem állnom kellett, mert ha helyet foglalam volna még ennél is tehetetlenebbnek éreztem volna magam.
Már épp újra elkezdtem volna a járkálást, mikor Esmerald belépett a társalgóba. Felemeltem fejem és biccentettem felé.
- Nem, örülök, hogy ideértél gyere -intettem, hogy ő is csatlakozzon hozzánk, nyugodtan tegye le hátsóját valamelyik kényelmesnek tűnő székre, kanapéra, fotelre, puffra, szőnyegre vagy izgat is engem, akár a parkettára is.
A következő csapattag Cath volt, aki szerencséjére épp akkor lépett be a szobába, mikor az óra elütötte a felet. Odafordulva felé elmosolyodtam.
- Micsoda pontosság - dicsértem meg, mert azért ez mégis csak szót érdemlő cselekedet volt. Aztán sokatmondóan Scar felé pillantottam jelezve, hogy van mit tanulnia ettől a fiatal hölgytől.
Mondanom sem kell, ezután már a 18:31 következett, tehát a két úriember úgy késik, ahogy csak kell.
Nem szóltam semmit csak álltam, nekidöntve hátam a kandallónak. Elhatároztam magamban, hogy tíz percet várok, s ha nem jönnek, majd megkeresnek a szobámba, amit könnyedén meg lehet tudakolni a recepción. Ettől a gondolattól el is mosolyodtam magamban. Önként jelentkezni a fejmosásra, igeen, pontosan ezt kell tenniük majd, ha tíz percet merészelnek késni.
Mindkettejük piszok nagy mázlijára azonban ez nem következik be. Előbb Denis érkezett meg, lazán, mint aki azt se tudja hány az óra, vagy épp mennyi a nyelvtani miheztartás végett, odalépett hozzám és kezet nyújtott. Elfogadtam, nem voltam udvariatlan, bár érzékeny orromat rögtön megcsapta az alkohol és füst szaga. Remek, akkor ezt Scar se fogja megúszni.
- Késtél! - néztem a szemébe - remélem ezt meg tudod magyarázni valami el is fogadhatóval. Adok tíz perc gondolkodási időt hogy kitalálj valami frappáns hazugságot. Minimum halljon meg benne valami rokon vagy kiskutya - Tettem még hozzá szárazon, s már indultam is volna a kulcsokért, mikor végre valaki használta a kandallót is. Ennek egyrészt roppant mód örültem, mert marhára azért szobroztunk itt, mert azt hittem mindenki azzal fog jönni, másrészt viszont az, hogy késett bő négy percet felháborító volt.
- Tíz perc! - mutattam rá köszönés helyett, majd Denis felé pillantottam - avasd be miért, mindjárt jövök - aztán otthagyva a már teljes csapatot elindultam a recepció felé.

Öt perc alatt felvettem a kulcsokat és visszatértem a társalgóba, ahol remélhetőleg mindenki már a fenekét belenyomta valamelyik ülőalkalmatosságba.
- Szóval hölgyeim és uraim, köszöntelek titeket itt, Glastonburyben. Mind azért vagytok itt, mert a jelentkezésetek alapján különlegesnek és a küldetésre alkalmasnak gondoltalak titeket. Mint vezető, hadd mutassalak be egymásnak titeket. Scarlett Conroy, a bestiakutató - mutattam a szőke lányra - Emerald Stone és Catherine Hope Payne a csapat két gyógyítója, Denis Albert Brightmore, aki a latin szövegek tudója és Choi Min Jong, történész. Illetve jómagam, North West, aki szintén történész.
Miután mindenki tudja a másik nevét, jönnek a szobák. Eredetileg öten lettünk volna, így csupán négy szobát foglaltam le. Több nem is volt, tehát nem tudtam ötödiket szerezni, ergo ketten együtt alszanak. Hope és Emerald, mivel a titulusotok is megegyezik rátok gondoltam. Tiétek a hármas szoba a földszinten
  - adom Cath kezébe a kulcsot - Min Jong, tiéd szintén ugyanitt az ötös - dobom felé arra számítva, hogy elkapja. - Denis, tiéd az emeleten a tízes - hajítom felé kicsit erősebben - Scar és én pedig a kilencesben leszünk, ha bármi baj van, oda gyertek. Van kérdés? Ha nincs uraim lejárt a tíz perc.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 2. 21:14 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában


Miután megvolt az eligazítás és a kulcsokat is kiosztottam, jöhetett a két késő kifogása. Először Denis, akinek a válaszára csak felszökött a szemöldököm. Legalább kitalálhatott valamit, tíz perce volt rá, nem igaz, hogy nem olvasott mostanában egyetlen humorosabb olvasmányt sem amiből kivehetett volna egy két kifogást vagy megjegyzést. Rémes.
- Remélem minimum cukorbetegséget kaptál a csajtól, Min Jong? - fordultam a történész felé aki szívmelengető magyarázattal állt elő. Azt mondjuk sejtettem, hogy azt a zoknit valahonnan most szerválta, mert az előbb ilyesmi nem volt a kezében, de a gesztus. Elégedetten bólintottam és ha alkalmam nyílt rá még hátba is veregettem.
- Tudod iszonyatosan örülök, hogy a csapatban van rajtam kívül valaki aki ennyire előrelátó, te leszel a jobb kezem! Akarom mondani Scar után a másik jobb. Helyettes jobb - gondolkodom el a szón.
Azon, hogy az előbb említett lány ilyen gyorsan felpattan és megmenni készül meglepődtem. Pláne, hogy nálam volt a kulcs, felesleges lenne sietni.
Eztán szóba jött az italozás, ami nekem is jól esett volna, de nem akartam, hogy személyes igényeimet előtérbe kelljen helyeznem, nem vagyok én állat, hogy az ösztöneim után menjek.
- Én csak beszaladok a bárba egy pohár Jägerért, aztán felmegyek a szobámba átnézni egy-két papírt, hogy holnap biztos minden rendben legyen - ezután hiába várta bárki is, nem volt kioktatás a takarodóval kapcsolatban meg az alkoholfogyasztás mértékével, mindenki felnőtt tudja, hogy mit lehet és mit nem.
Odalépek Scarhoz és kezébe adom a kulcsot
- Ezzel bejutsz majd hagyd benne - mert biztosra vettem, hogy el fogja fogadni Denis ajánlatát. Aztán közelebb hajoltam hozzá, egészen a füléhez, hogy csak ő hallhassa - ha a cukros cigit nyom a szádba, zuhanyozz le mielőtt mellém fekszel az ágyban - aztán egy gyors puszi a fülhegyre és már el is tűntem a bár irányába, hogy kikérjem az italom és felcaplathassak boldog magányban a sok kutatást rejtő papír közé. Élvezetes este lesz, az biztos.
Utoljára módosította:North West, 2018. október 2. 21:59
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 3. 14:10 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában


Meglepetten néztem a kérdés után Cathra, majd halványan elmosolyodtam. Ez bájosan buta kérdés volt.
- Nem, nincs zoknifétisem. Lábfóbiám van és ennek a kiküszöbölésére a legpraktikusabb módszer a zokni. De ha kartondobozzal fedi el az ember a lábfejét és körbetekeri még egy egész csomag ragasztószallaggal az is megfelel nekem - fejtettem ki álláspontom a témában, mielőtt megpróbáltam elszökni a közös ivászat elől, bár Scar ezt nem igazán hagyta.
- Soha nem lehet elégszer - ráztam meg a fejem, majd Denis beszólására csak egy gyilkos pillantást küldtem az irányába. Nem voltam béna. De ha tényleg meghalnánk akkor lehet előtte meg kéne nézni a vagyoni szerződéseket és a végrendeletemet.
- Rendben, átnézek még néhány fontosabb dolgot aztán lejövök kicsit hozzátok, így jó lesz? - próbáltam kiegyezni vele. Nem akartam egyedül hagyni a lányt, nem azért mert féltettem, tudott vigyázni magára, pusztán úgy tűnt, hogy szívesebben lenne velem mint nélkülem és ez a hétvége rólunk is szólt. Sok gyűrődésen mentünk keresztül a közelmúltban, mindketten veszültek voltunk, neki ott voltak a vizsgák, nekem az expedíció lezsírozása, tehát ez már majdnem olyan volt, mint egy kis pihenés. Csak közben vásárra visszük a bőrünket.
Ha ez így Scarnak is megfelelt és miért ne felelt volna, akkor felmentünk a szobába és letéve a bőröndöm az ágy egyik felére odaültem az íróasztalhoz. Igen, ezt külön kértem, hogy a szobámba legyen íróasztal. Ezután kipakoltam és belemélyedtem az újbóli áttanulmányozásba.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 6. 12:22 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában




Mikor mindent leellenőriztem, hogy jól van-e stimmel-e, hátradőltem a székben. Megígértem Scarnak, bár túl sok kedvem nem volt hozzá, pláne miután kinéztem az ablakon. Hogy lehet valahol ennyire nyálas az idő? Mintha végigmászott volna a városon egy óriási meztelencsiga.
Elfintorodva álltam fel és vettem magamra egy pulcsit, meg húztam fel a lehető legvastagabb zoknim. Fő az elővigyázatosság és elindultam. Először a fogadó ivójában néztem körbe, de ott nem voltak, így gondoltam, hogy a kiscsipetcsapat esetleg messzebbre vándorolt, mondjuk az utca végi kocsmába, ami remélem még nem dőlt rájuk.
Belépve aztán a helyiségbe sejtésem beigazolódott, megláttam őket az egyik kupéban. Intettem nekik, ám ahelyett, hogy hozzájuk siettem volna inkább a pulthoz léptem. Megérdemeltek egy kis ajándékot, ezért egy nagyobb összeget lehelyeztem a kocsmáros elé mondva, hogy az egész bagázs számláját én állom. A kiírt árakat nézve ez bőven elég volt, sőt bizonyára még jócskán maradt borravalónak is belőle. Ha pedig már ott voltam kikértem az áhított Jägerem is, mielőtt csatlakoztam volna hozzájuk.
Út közben viszont nem mással találkoztam mint a csinos pincérlány férfias alakjával, ez mégse gátolt meg abban, hogy utána ne forduljak, majd vigyorogva ültem le Scar mellé.
- Huha Denis, nem hazudtál, tényleg nagyon cuki a pincérlányka - iszom bele italomba.
- Na mi a helyzet veletek? Mi volt a téma?
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 8. 22:46 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában


- Valóban - adtam igazat Denisnek, s remélem megjegyezte, mert nem sokszor lesz ilyen.
- Azért nem kell túlmenni a határokon, Scar - motyogtam elvörösödve és inkább ittam az italomból még egy kortyot, csak, hogy legyen indokom, kicsit elfordulni.
Mikor meghallottam Cath kommentjét felszaladt a szemöldököm. Letettem a poharat és megköszörültem torkom, hogy mindenki elhallgasson, majd halál komolyan kezdtem bele mondandómba, hogy érezzék, minden amit kiejtettem ajkamon azt kemény kézzel be is fogom tartatni.
- Nem óvoda, nem tiltom meg az átmászkálást. De, akinek a kölyke it fogan meg, annak a második neve kötelezően Excalibur lesz - jelentettem ki, majd Scar felé néztem - Különben mint jó vezér a szabály alól én se mentem fel magam se téged - azzal mit aki jól végezte dolgát máris visszavettem a Jägert a kezembe és beleittam.
Amúgy is mókás volna egy gyereket így elnevezni, ennyi pedig minimum jár, elvégre abban egészen biztos, hogy akármi is lesz az expedíció végkimenetele, mindenkinek emlékezetes időszak marad.
A kis légi és tüzes bemutató ideje alatt csendben figyeltek, közben azon gondolkodtam, hogy vajon hogyan tudnám hasznosítani. Tűzrakásra nem lenne alkalmas mert minek, nem akartam felgyújtani egész Glastonburyt, meg a pálcák is képesek rá, de talán vészhelyzetekben tudja használni ha kellőképpen rátermedt és edzett.
- Ami azt illeti Min Jong - szólítottam nevén, mert én nem éltem a becenevekkel, annyira nagyon, hogy minden kapcsolati szál nélkül leszöszizzem, vagy hófehérkézzem, vagy héttörpézzem - ez különösen jó hír, bár tudtam, de mindenki előtt elismétlem, hogy szaktudásod még hasznunkra vállhat. - még beszéltem Denis már a kijárat felé indult, félúton megállva és Scarra nézve. Mélyet sóhajtottam, s ha a lány rám nézett engedélyért biccenettem. Ha nem, akkor csak felálltam, hogy kiengedjem.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 11. 21:35 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában


A dolgok elég jól zajlottak, a hangula viszonylag kellemes, volt, az italokból se vitte senki túlzásba a dolgot és Denis meg Cath tökre nem tűntek el a wc-ben egy jó fél órára, ami szintén menő, bár azért egy Excalubur nevű kölyök keresztelőjére menni még menőbb lett volna, ám amikor éjfélt ütött az óra, hiretlen minden a feje tetejére állt.
Azt én se tudtam, hogy honnan tudta, a fenyegetés közben végig kezem a pálcámon tartottam, készen arra, hogy támadjak, ám csak végszükség esetére tartogattam az átkokat, elvégre ez nem varázsló hely, ha itt varázsolok azzal sok mindent kockoztattam volna.
Amint elment felpattantam, nem is törődve igazán Denis kérdőrevonásával. Elkaptam a nő kezét és magam felé fordítottam, hogy leellenőrizzem a bajt.
- Nem halálos - engedtem el, s habár hangomon nem hallatszódott, de azért örültem, hogy nem lesz veszteség már az első napon. Nekem kellett megvédeni a csapatomat, rám lett volna szégyen, ha ilyesmi történt volna.
- Nem, nem megyünk utána. Távozunk. - ám mire kimondtam úgy tűnt két okos már el is indultak kifelé. Összeszorítottam állkapcsom és megragadtam a férfi karját mielőtt az távolabb mehetett volna.
- Denis azzonnal megálltok! Együtt megyünk. Értitek? Mi EGY kib*szot csapat vagyunk, nem vállunk szét. Conroy, te is majd út közben elszívod a cigid. Mindenki álljon fel és induljunk. A számla már rég egyenlítve van. - azzal kiittam az utolsó cseppet is a poharamból és felálltam, majd elindultam elsőként. Én akartam elől menni és nem azért, mert én voltam a vezér, hanem ha valaki ütés kap, az én legyek. Nem akarok sérüléseket a többieken látni, többet nem.
- Amint visszaérünk mindenki zárja magára az ajtót pálcával. Nem érdekel ki kinél alszik, csak legyetek óvatosak és halkak. A falnak is füle van, méghozzá mint tapasztaltuk hatalmas és veszélyes -ezzel zártam a monológom, kilépve az őszi hidegbe. Míg a szállodába visszafelé tartottunk végig a pálcámon volt a kezem de szerencsére nem történt baj.
Mikor eljött a búcsú ideje elkaptam Denis kezét.
- Vigyázz Cathra. Ha rosszra fordul a kezén az átok gyertek át, megértetted? Azonnal! Nincs magánakció! - erre már meg se vártam a választ, csak elindultam magam után húzva Conroyt.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - North West összes RPG hozzászólása (56 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel