36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - North West összes RPG hozzászólása (56 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 13. 18:02 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában


A kocsmai tortúra után nem voltam túl nyugodt, s mielőtt még egymásnak estünk volna Scarral inkább elmentem zuhanyozni, hosszan, langyos vízzel áztattam magam és közben gondolkodtam.
Tudtam, hogy fogok akadályokba ütközni, mindenki szokott, ám azt nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan és ilyen nagyban.
Más megközelítésből azonban az itteni boszorkányközösség úgy tűnik feszélyezve érzi magát, tehát valami titok lapul a pici városban, talán a kard. A titkos kard.
Mondani sem kell, hogy nem aludtam sokat, s mire magamhoz tértem Scar már nem volt sehol. Ennyit arról, hogy maradjunk együtt. Remek. Fő, hogy mindenki betartja a szabályt, de talán nem vészes a helyzet, Cath sem kapott nagy átkot, inkább csak a rémületkeltés volt a cél.
S amíg nem tudják, hogy milyen döntést hoztunk, addig butaság lenne más lépéseket is tenni, ezért sem indultam rögtön a keresésére. A vihar előtti csend biztonságos, csak nem szabad kinnmaradni a hurrikán érkeztéig.
Mindenesetre én már az utóbb említett időszakra készültem. A szobát védőbűbájokkal láttam el, hogy ami idebenn történik, az itt is maradjon, ne lehessen kihallani, vagy belátni. Kellett egy biztonságos tanácskozó, ahol senkinek sem kell suttognia, vagy jelekkel komunikálnia, feltehetőleg amúgy se tudnának sokan. Nem volt kis munka, pláne, hogy a bűbájakat nem szerettem használni. Inkább átokpárti voltam, ám azokkal nem mentem volna sokra. Ezért is lehetett, hogy kicsit kicsúsztam az időből, pontosan három perccel utána érkeztem.
Lekocogtam a lépcsőn és megálltam előttük. Mindenki ott volt, Scar is, ami megnyugtatott. Legalább nem esett baja, bár pillantásom felé koránt sem volt ennyire békés.
Megköszörültem torkom, hogy ha beszélgetések folynak elcsituljanak majd belekezdtem monológomba.
- Ami tegnap történt afelett nem tudok csak úgy szemethunyni. Emerald, mivel te nem voltál ott, tudd, fenyegetést kaptunk. Cath egy enyhébb átkot is. Tudtam, hogy lesznek akadályok és lesznek buktatók, de én nem fogom feladni. Nem hátrállok meg, túl régóta és túl sokat foglalkoztam vele, nem vagyok könnyen megfélemlíthető. Azonba rátok is kell gondolnom. A vezetőtök vagyok, felelősséggel tartozom értetek, nem akarok senkit sem bajba sodorni. Aki úgy érzi, hogy fél, ki akar szállni, az most elmehet. Pakoljon össze és eredjen haza. Következmények nélkül megteheti még most, ám később lehet már nem fog tudni kiszállni.
A többiek kövessenek a szobámba, ott négyszemközt tudunk beszélni.
- Azzal megfordultam és elindultam fel a lépcsőn, be a 9-es szobába, ami innentől kezdve a főhadiszállásunk lesz. Csendes, titoks, biztonságos. Legalábbis, amennyire csak lehet.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 14. 20:30 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában


- Igen, valóban, késtem, köszönöm a rávilágítást Conroy. Akinek meglesz a jobb keze a kaland után is, azt meghívom egy sorra engesztelésképp - hangom nyers volt, ám azt nem igazán tudtam eldönteni, hogy azért, mert nem tetszett, hogy ezt pont ő vetette a szememre, vagy pedig azért, mert alapjáraton is hasonlóan szoktam beszélni, s ma csak a rosszkedvtől lett elvetemültebb a hangszín. Talán kicsit mindkettő. De Conroy azért nem segített, ám a hiba az hiba, be kell ismerni, vállalni a felelsősséget, megitatni a jónépet.
Amíg nem léptem be a szobába nem néztem hátra, csak aztán, mikor már mindenki benn volt. Az egész csapat. Ezt örömmel fogadtam, tehát nem volt gyáva a köreinkben. Ez volt a  nap híre.
Amivel Emerald kezdte a beszélgetést, arra csak felszökött a szemöldököm. Megjegyeztem amit mondott, ám semmi más nem érdekelt jelen pillanatban, csak a kard. Az, hogy mit jelent az a sz*ros alma, majd ha nem lesz meg a kard az én terveim szerint, nos akkor majd agyalok rajta.
- Vagy lehet, hogy Cath fejére fog pottyanni egy alma és ezt kell ismételtetnünk vele, hogy megnézzük nem szenvedett-e agykárosodást - zártam le szarkasztikusan, majd Emeraldra néztem.
- Légy óvatos az ilyesmivel. Ha túlagyalsz dolgokat, gyorsan véged lehet- ez nem fenyegetés volt, hanem jótanács, mert bizony az életben a legbonyolultabbnak tűnő dolgok a legkönnyebbek. Ezért is jó férfinak lenni, a legegyszerűbb megoldást keressük, ezért irányítjuk mi a világot.
Megvártam, míg mindenki elhallgatott, rám figyelt, majd intettem egyet a pálcámmal és az asztalon lévő papírok odalebegtek a kis kör közepére amit remélhetőleg alkottunk, vagy hát, a papírok elég akaratosak, szóval...
- Nos, nem adok történelmi előadást, szóval a lényegre török. Számtalan legenda kering a kardról és hollétéről, ám én kettő valószínű helyre szűkítettem le. Az első az egykori Avalon-sziget, -ma már füves puszta-. Egyes könyvek utalnak egy föld alatti tóra, ami a régi szigetet körülölelő folyó maradványaképp azonosítanak, s több krónika esküszik arra, hogy a kard egy varázslattal óvott kőben lapul, ám mások szerint nem a kőben lévő varázslat az egyetlen őrzője a tárgynak. - Míg beszéltem a térkép felemelkedett, megmutatva vörös karikával a puszta helyét, majd társult még hozzá néhány papír rajzokkal a régi szigetről, folyóról, s egy félig sárkány, vélig mocsáriszörny lényről, ahogy villogtatja a szemeit a kard mögött.
- A második lehetséges hely a város közepén lévő apátság, ahol elvileg Artúr király és Ginevra csontjai nyugodnak. A férfi híresen szerelmes volt feleségébe, s innen erednek azok a legendák, miszerint a kő amiben a kard áll nem más, mint Ginevra szíve, ami akkor vállt kővé, mikor megcsalta urát Sir Lancelottal. A kőszív egy dobozban van, az apátság falába építve, s hírhedt az őt óvó átok, mely  szerint ha egy olyan bitorolja el a szívet, mint a királyné, akkor az ő szíve is kővé válik, hogy többé nemes szívet ne tudjon bántani. Ez az átok sokféleképp is értelmezhető, mivel egyesek szerint Ginevra aranyvérű boszorkány volt, ezért a boszorkányokra vonatkozik, mások szerint csupán az aranyvérűekra, ám vannak olyan források is, mik  bizonygatják, hogy bár Ginevra szerelmi bájitallal csábította el Artúr királyt, nem volt boszorkány, így a csalfákra és hazugokat akarja megfélemlíteni a rontás. - újabb pálcaintés, s a térképen a piros karika elvándorol az apátságra, a rajzok pedig helyet cserélnek más rajzokkal, a régi épület belső és külső rajzaival.
- Ami azt illeti, szerintem az első lehet a reálisabb, s az apátságba amúgy is csak holdszállta után lehetne belopózni, addig túristalátványosság, nem tudnánk nyugodtan kutakodni, de más véleményeket is szívesen fogadok.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 15. 22:54 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában


A legtöbben az apátságot választották, s bár engem a másik kicsit jobban vonz, mint jó vezér a csapatom véleményére hallgattam. Ám mindenek előtt.
- Ádám és Éva teremtéstörténete a keresztény vallásra vezethető vissza, mivel a bibliában van leírva a dolog, ám Arthúr király viszont inkább a kelta vallást gyakorolta ahogy egész udvartartása. Ami pedig a férfi-női dolgot illeti, a férfiak az erősebbek, ezért irányítják ők a világot, a nők pedig akik álltalában a férfiakat irányítják, tehát lényegében nem oszt, nem szoroz - reméltem, hogy ezzel lezárhatom az alma körüli gondolatkört. Bizonyára a dolognak még lesz valami folytatása, ám az egyelőre nem tisztázott, hogy jó vagy rossz.
- Nem válunk szét Min Jong, ezt a kockázatot nem vállalom, ha esetleg megtámadnának minket, együttes erővel sokkal könyebb visszaverni őket. Remélem mindenki kiváló volt párbajórákon. - eztán oldalra nyúltam és egy papírt levettem a levegőből, majd tanulmányozni kezdtem, s mikor már jelenteném ki, hogy mik az időpontok, Scar tekintete találkozott az enyémmel. Megköszörültem torkom és visszafordultam a többiekhez.
- Az első idegenvezetéses túra 10:00-kor kezdődik, a tárlat már 9 óta nyiva van, szóval van húsz percünk. Az út oda 5 perc sétálva, kocogva 3, nem tudom kinek van hozzá affinítása. Egyébiránt tíz perc szünetet rendelek el, szerelkezzetek fel. A főbejáratnál gyülekező. Emerald, ha tudsz gyógymódott akkor itt az ideje, hogy megmentsd társad életét. Ha nem, nos, szerintem egy héten belül magától fel fog szívódni. - S megvárva a válasz első felét, hogy igen vagy nem, már mentem is Scarhoz, hogy lecsekkoljam mit szeretett volna mutatni. Amikor kiléptem megpillantottam újból, amit egyszer már láttam. Szelíden bólintottam.
- Erről én is tudok. Láttam én is. Most vagy valamelyikünk egy karddal fog távozni, vagy csak a gőgünket akarják ellenünk fordítani. Mindenesetre ha megtaláljuk a kardot érdemes kettőnknek megpróbálni először a kihúzást - halkan beszéltem, hogy ne hallja más, csak ő és én. Ezután megcirógattam szelíden karját, s magára hagytam, visszalépve a szobába, hogy amennyiben Emerald tud gyógymódot, akkor maradjak s felügyeljem a folyamatot, sőt segítkezzek is ha kell mert saját szememmel akarom látni, hogy Cathnak nem esett baja. Ha viszont nemleges választ kapok akkor felveszem a táskámat és utolsóként elhagyom a szobát.
Utoljára módosította:North West, 2018. október 15. 23:08
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 17. 20:57 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában



Meglepődtem Emerald válaszán, s lényegében ez ilyen női hisztiszerű dolognak tűnt. Talán épp abban az időszakban van, vagy szimplán morcos, mégsem tudtam elmenni a megjegyzés mellett szótlan.
- Megpróbálhatod eldönteni te is Emerald, de ha hallgatna a döntéseidre az átok akkor dzsinnek hívnánk - jegyzi meg halovány mosollyal a száján. Micsoda bóka is volna, ha döntögethetném, hogy mit csináljon a kis átok, ám megcsináltam a hászifeladatomat és bizony azok között a helyi használatú régi rúnákat és jelentéseiket is átvettem. Ezzel a rúnával is találkoztam, ezért tudtam, hogy enyire enyhe hatású.
- Nem tudhatták mennyire király mellékbordával rendelkezem - súgtam a csókba, mielőtt bejött volna Cath. Picit meg is lepődtem, hogy valaki utánunk jött.
- Emerald? Nem hiszem, hogy képes lenne rá. Lecsekkoltam mindenki múltját. Nem volt benne semmi furcsa. Talán csak rossz napja van - osztottam meg Cathel a véleményem majd az ajtóra emeltem pillanatom ahol nemrég lépett ki. - Bár nem lehetünk elég elővigyázatosak. Tartsd nyitva a szemed, és ne csak fele szembe - ez volt a legjobb tanács, amit adhattam a lánynak, majd megveregettem a vállát és visszaléptem a szobába.
Nemsokára megjött a gyógyító rúnázott medálokkal. Meglepetten néztem az enyémet, de nem kérdeztem rá egyelőre, csak felakasztottam a nyakamba, majd csatlakoztam lenn a többiekhez.
- Ha megoldható csak végszükség esetében használjátok a botránykeltést, az feltűnő lenne, már így is felhívtuk magunkra a figyelmet - szóltam, aztán elindultam.
Nem volt messze az apátság, az utat viszont ha senki sem kérdezett csendben töltöttem, gondolkodtam valamin, s csak akkor álltam meg, mikor ott magasodtak előttünk az apátság ódon falai.
- Rendben, nos akkor elsőként mint sima túristák megyünk. Scarlett, ne feledd el csattogtatni azt a masinát, ti pedig mindent elkerekedett szemekkel megbámulni. Menjetek előre, nekem még van egy kis dolgom, Min Jong, neked is. - tekintettem a férfira erőségteljesen, hátat fordítva az apátságnak.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 23. 21:27 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában


Nagyjából tíz perccel később léptem be mint a többiek, immár egyedül. Mély levegőt vettem, a dohos szag csak úgy belecsapódot képembe, mint madár az üvegfalba. Túl gyakran szagoltam már ezt, de annyira, hogy valamiféle groteszk stockholm-szindróma szerűség kezdett gyökeret verni szívemben, amitől brutálisan megkedveltem.
Az apátság belülről pont olyan volt, mint a képeket, amiket éjszakákon át napokig tanulmányoztam, mielőtt felemeltem volna tekintetem, tudtam, hol vannak padok, hol vannak szobrok, kiket ábrázolnak, milyen színnel teríttik be a rózsaablakok a térdeplőket s milyen freskók lesik a kíváncsiskodó, illem nélküli túristákat nap mint nap.
Viszont ezek mind elenyésző információk voltak, érdektelenek, csak szépérzékre játszók, mert a fő tudnivaló a sírkamrák helye volt, amit az oltár mögötti ajtó rejtett. Ide túristákat nem engedtek be,lezárt terület volt.
Egészen besétáltam az oltárig, közben egy-egy pillantást vetve többi társamra, hogy tudjam, mindenki biztonságban és egyben megvan. Nem kételkedtem ebben, itt volt Denis, megvédte volna a hölgyeket, s ha neki nem ment volna, akkor Conroy biztos helytáll, de azért jobb volt felderíteni, ki merre állt.
Az ajtó nem látszódott, viszont az oltár mögötti freskó nem a falban volt, helyette szobrok tartották, tehát az egész inkább egy óriási szoboregyüttest alkotott, ami mellett volt valamennyi hely, talán épp annyi, hogy egy átlagos férfi be tudjon surranni rajta. Ám a dolog látványos lett volna, ha csak úgy odaléptem volna s megpróbáltam volna besurranni. Nem, ahhoz túl sok szem figyelt.
Odaléptem a legközelebbi személy mellé, aki Conroy s úgy tettem mintha egy ottani szobrot szemléltem volna - Kelleni fog elterelés. Látod azt a két őrt? Valahogy ki kéne csali a templomból, vagy legalábbis lefoglalni a figyelmüket. Üzenem Cathnak, hogy itt az idő megmutatni mit tud. Ha kell, kérjen segítséget Denistől, ti pedig álljanak készen. Ha eltűnnek a szemek indulunk. Add tovább, de csak egy személynek, nem kell tudnia senkinek, hogy ismerjük egymást. - s már léptem is el mellőle, vissza az oltár irányába, az első padok környékére, remélve, hogy ezzel sikeresen elindítottam egy láncot.
Utoljára módosította:North West, 2018. október 23. 21:55
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 28. 21:16 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában
A-team


Csendesen figyeltem ahogy Scar elmegy és továbbadja az üzenetet, persze csak lopva, néhány pillanatra, nehogy feltűnő legyen. De szép az a faliszőnyeg, hopp Scart Cath fotózza, de ennivaló amaz a kőből faragott szobor, ahjjajjaj leesett a nyaklánc, kanyec a védelem, s aztán már jött is a várva várt botrányos elterelés. Minden folyik a maga medrében úgy, ahogy én elrendeltem. Ezért pedig iszonyat mód düllesztettem is a mellkasom.
Nem kellett sokat várnom, hogy a nem kívánt szemek mindegyike az ifjú pár veszekedésére koncentráljon. Kicsit még azért maradtam türelemmel, mintha jómagam is csak azt nézném, hogy mi lesz a vége, ám közben azt fürkésztem, vajon az őrök mennyire mélyültek bele a dologba, ám nem voltak alapjáraton se túlsottan rátermettek.
Mikor úgy éreztem eljött az idő mély levegőt vettem, kicsit izgultam, mert nálam a tilos az tényleg piros, nem szoktam átlépni, a szabályokat követni szoktam úgy, ahogy a kiskutya gazdája lábát, pláne, most mégis meg kellett tennem, muszáj volt.
Talán nem is tilos...csak kicsit elrejtett, mint a halpiac a túristák elől...
Szemem fürkészni kezdte Emeraldot,  s ha tekintetét rám emelte állammal az oltár felé intettem, majd példaképp meg is indultam felé. Scarral nem foglalkoztam, felesleges volt, tudtam, hogy ő minden mozdulatomat érteni fogja,  tudja majd, mikor kell elindulnia. Elvégre ezért választottam őt. A csinos pofia mellett.
A résen könnyedén becsusszantam, nem mondom, hogy mégegy ember befért volna mellém, de egy fél bizonyosan, majd aztán az oltár mögötti kis részben karba tett kézzel vártam, hogy csatlakozzanak hozzám akiknek csatlakozniuk kell.
Míg vártam, bár bizonyára nem volt sok idő, mert mind jókislányok voltak, fürgék, okosak, gyorsak, ám azért azt mégis sikerült felmérnem, hogy az ajtó lényegében egy padlóba vájt csapóajtó.
- Vajon kulcs kell hozzá? - tanakodtam magamban leguggolva elé s alaposan szemügyre véve.
Utoljára módosította:North West, 2018. október 28. 22:01
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 29. 17:52 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában
A-team


Alig guggoltam le a csapóajtó mellé máris megpillantottam Emeraldot, mögötte pedig Scart. Remek, akkor úgy tűnik az elterelés sikerrel járt, bár azt még nem tudom, hogy ők hogyan képzelik, mert ugye valahogyan még ki is kell jutni, bár ki tudja, lehet a sírkamrából vezet titkos ajtó valamerre másfelé.
Az írás meglep, mert nem vagyok benne egészen biztos, hogy ilyennek kéne itt lennie ahelyett, hogy inkább azt mondanák, tűnjetek el, vagy aki kinyitja az halálok halálával fog meghalni.
- Tiszta nem tiszta ez be van zárva... - jegyeztem meg, picit megrángatva a tetejét,( s akárki próbálkozik akkor is ugyanez fog történni! ) majd elővettem a pálcámat és csendesen kipróbáltam az ajtónyitó bűbájt, ám mintha valami láthatalan búra vette volna körbe a kulcslyukat, el sem ért odáig a varázslat, hanem pár milliméterrel előtte lepergett róla.
- Nincs is jobb bosziálló mint a mugli módszerek. Azt hiszem az egyik őr övén van egy nagy karika tele kulcsokkal.  Meg kell szerezni. Conroy, számíthatok rád? - pillantottam kérdőn felé, kreatív lány, bíztam benne, hogy valahogy meg tudja oldani, vagy ha nem, akkor jelez Cathnak vagy Denisnek, hogy ők vegyék le, s aztán passzolják át neki.
Óvatosan ki is kémleltem az oltár mögül, hogy mi a helyzet, úgy, hogy én még épp a sötétbe maradjak, a résbe, ahol csak akkor látna meg valaki, ha pontosan rám tekintene, s örömmel vettem, hogy az őr akinél a kulcs van éppen Cath karjai között ölelődik. Remek, csak maradjanak így továbbra is.
- Annál van akit Cath ölel - súgtam még a lány fülébe mielőtt útjára bocsájtottam volna.
Utoljára módosította:North West, 2018. október 29. 18:56
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. november 4. 00:39 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában
A-team


Csak kölcsön kell venni oké? Nem  csábítalak semmibe, felőlem akár el is kérheted - sóhajtottam fel zavartan, mert nagyon zavart, hogy Scarnak igaza volt, persze érvelhettem volna azzal, hogy ezek itt muglik a mugli törvények meg nem vonatkoznak rám, mint fiatal, feltörekvő mágusra, ám mivel itt voltunk az ő házaik mellett az ő apátságukba úgymond vendégségben, így azért mégis csak be kellett volna tartani a törvényeiket.
Szerencsémre sokat nem agyalok rajta, mert Scar gyors, s nemsokára visszajön a kulccsal.
- Köszönöm és egy szót se, nem is kérdezem hogy szerezted meg, bizonyára kölcsönadta - tudtam hogy nem. Miért adta volna? Nem vagyok naív, ennyire legalábbis bizonyosan nem, de megmelengette a lelkem a gondolat, hogy nem voltam bűnsegéd semmiben.
Újra visszaguggoltam majd egyenként kipróbálattam a kinézetre gyanús kulcsokat. Nagyjából a harmadik bevált, kattant zár halkan majd recsegve kinyílt.
- Én megyek előre, tudom, hogy az etikett mást követel, de nem akarom, hogy bárkinek is baja essék. Legyetek óvatosak és a parancsom szent, rendben? Ez vonatkozik arra is, hogy fussatok vagy meneküljetek, akármi történjék -szögeztem le, s bár ez Emeraldnak is szólt végig Scar szemébe néztem, mert ő a makacsabb, mert ő talán vissza akarna menni értem, még ha nem is volna szabad.
Ezután elindultam. Lépcső vezetett lefelé a mélybe. Pálcámat elővettem és egy egyszerű varázsigével fényt csiholtam a végére. Csigalépcső volt, kacskaringózva vezetett a mélybe. A falakból áradt a bűz, a múlt szaga, a dohosságé, a penészé, az öregedésé. Förtelmes, de ilyen helyen nem meglepő.
Megközelítőleg három perc volt lefelé a séta, majd egy óriási, négyzet alakú,sötét de tágas terembe érkeztünk. A sírkamrába. A falakon freskók voltak, végig feltehetőleg a két fél életéből való történeteket mesélték el. A két sír szemben volt egymással a jobb és bal fal mentén, mintha a lehető legtávolabb akartak volna húzódni egymástól. Az egyik síron egy női szobor feküdt, ruhája kőből faragott ráncai lekígyóztak a padlóig, hosszú tincsei csigákba rendeződtek kellemes, lehunyt szemű arca körül. Fején korona volt, melyben a kövek úgy csillogtak a pálca fényében, mintha valóban igazi drágakövek lennének. Talán azok is voltak.
A másik síron egy férfi szobra feküdt. Kezében kard, vállán faragott palást, fején korona.
- Itt lesz a láda...valahol - suttogtam, majd megindultam Ginevra felé, elvégre a legendák szerint nála lesz a kar. De vajon hol?
Közelebb lépve a hölgyhöz alaposan szemügyre vettem őt. Ujjaimmal megcirógattam a szépen kimunkált szobrát, majd megnéztem a freskókat. Három is volt a sír felett. Az egyiken megkopott de látszólag fehér ruhát viselt, s mellette egy koronás férfi állt, talán az esküvőjüket ábrázolhatta, a másodikon a teraszon állt, kezében almával, s figyelte a távolodó királyi alakot, a harmadikon pedig már sírt, egy vitézt siratott, akit a koronás alak kardja szegezett a földhöz.
- Hm... érdekes...

North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. november 7. 11:04 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában
A-team


- Elment. Dolga akadt Londonban. - Hangonból érződött, hogy mennyire nem tetszik a dolog. Persze a szükség az szükség, mégis sértetnek éreztem magam, egy csapattag oda, ergó a rizikó szint is bőven megnövekedett, pláne, hogy egy gyógyítót veszítettünk el.
Mégsem állhatott meg a világ, ha Emerald úgy döntött nem tart velünk, maj megcsináljuk nélküle, kicsit...több sebbel, remélhetőleg csak kicsit többel.
A sírkamráknál aztán Scar kiszúrta az almát, felvontam szemöldököm, majd alaposan szemügyre vettem a freskót, amin az alma volt.
- Mit is mondott Emerald legelőször? Az Ádám Évás dolgok előtt? "Ha almát látsz mond... blablabla, valami francia szövegről hadobált, nem jegyeztem meg... a fenébe...kell lennie itt valami másnak ami elárulja - s már kutakodtam is, a pálcám fénye azonban viszonylag kis térre korlátozta ezt a kutatást, a sírt néztem, kerestem valami szöveget az oldalán, majd hirtelen megpillantottam valamit Scar lábai előtt, nagyjából pont egy lépéssel.
- Scar - megérintettem a vállát, hogy ne menjen tovább, majd megkerülve őt féltérdre ereszkedtem előtte. A por lassan selyemfátylat vont körént, nadrágom pedig olyan köszös lett, hogy amin itt végeztünk bizonyára a kukában fog landolni. Megfogtam a lány kezét, s odaadtam neki a pálcámat, majd a zsebemben kezdtem el kutakodni. Egy dobozt húztam elő, vörös bársonyú, aprócska ékszeresdobozt. A lányra emeltem tekintetem, a por kezdte csípni szemem, amitől az enyhén bekönnyezett, s orromon se tudtam venni a levegőt miatta, így kénytelen voltam kinyitni ajkam. De szólni nem szóltam, csak kinyitottam a dobozt, s kivettem a kis kör alakú tárgyat. Egy nagyító volt, arra az esetre, mint amilyen ez is volt, aprócska írást kelett elolvasni, lehetőleg anélkül, hogy felnyalnám a padlót.
-“Cherchez la femme” - suttogtam majd felpattantam és odafordultam az a freskóhoz, s ezt elismételtem fennhangon.
Épphogy kiejtettem az utolsó hangot, a padló megremegettt, a freskó pedig emelkedni kezdett, nagyjából egy könyvnyi széles rejtett rekeszt fedve fel.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. november 8. 11:56 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában
A-team


Úgy tűnt a varázsige sikerüt, a fal kinyílt, viszont már a nyílás sem tűnt akkorának, hogy elférjen benne egy kard. Intettem Scarnak, hogy menjen közelebb a pálcámmal, ami még nála volt, majd zsebre vágva a nagyítót benyúltam a résbe. Egy nagyjából felkarnyi hosszú, téglalap alakú díszdobozka volt benne, amire rátelepedett a sok évszázadnyi por és kosz.
- Ginevra szíve. A kard helye - suttogtam halkan ahogy csillogó szemekkel, elbűvölten letöröltem róla egy csíkban a piszkot. Mióta vártam erre a pillanatra, a sok könyvtári környedés, éjszakába nyúló kutatások, szinte őrületbe forduló kitartás gyümölcsöt hozott. El is felejtettem, hogy figyelmeztetés volt rajta, hogy valakinek nem szabad kinyitnia, talán éppen aranyvérű varázslónak, nem, ebbe bele sem gondoltam, rögvest megfogtam a fedelét és megpróbálam kinyitni, ám a ládika zárva volt.
- A fenébe, nincsen hozzá kulcsunk...gondolod hogy talán, az is itt van a sírkamrában? - körbefordultam majd a nő sírszobra felé hajoltam. Talán nála lesz, vagy ki más őrizhetné a szíve kulcsát? Lancelot?
- Van itt valami Lancelotról? - hangosan gondolkodtam, hogy Scarlett is be tudjon segíteni, hogy egy hullámhosszon legyünk, méghozzá az enyémen. A dobozt addig letettem a női szobor egy olyan pontjára, ahonnan a tárgy majd biztos nem fog lebuckázni s kutatni kezdtem, kezdve a falfreskókkal, néztem a képeket, talán a vitéz Lancelot volna? Megérintettem, ám nem történt semmi, a fal kemény maradt, nyoma sem volt előbukkanó rejtett rekesznek vagy nyílásnak, akárminek, ami hasznos volna.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. november 12. 20:49 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában
A-team


Kerestem nagyban a kulcsot, mikor Scar elkezdett magában beszélni. Eleinte csak azt hittem hangosan gondolkodik, ami az ő dolga, ha neki ettől jobban jön az ihlet,akkor felőlem ordibálhat is, csak meg ne hallják a felettünk állók.
- Mit? Miről beszélsz? - meredtem rá kérdőn, nagyon de nagyon hülyének nézve, amin a folytatás nem segít.
- Agyadra ment valami, vagy miről beszélsz te nő? Ginevra szelleme? Beszél? Csak te csacsogsz itt - dörzsölöm meg szemöldököm. Persze, Emeraldnak is ilyenkor kelett lelépnie, mikor Conroy eszét veszti, talán van valami a levegőben ami a gyengébb szervezetre hat?
Aztán ha ez nem lett volna elég berobogott Denis, s hápogott, mint a vadkacsa.
- Ne sikoltozz, meghallanak - sóhajtottam, majd mikor továbhaladt elgondolkodva sétáltam körbe.
- Szóval igazam lett, jó, hogy elküldtem. Mutasd a levelet - intettem a férfinak, remélve, hogy nála van a papír, ám erről majd bővebben MJ-vel szeretettem volna beszélgetni, ám az bőven elég lesz ha akkor kerül rá mikor visszatértünk a hotelbe.
- Megvan a láda - mutattam a szobor irányába, ahol a kis ládika állt - viszont kell hozzá kulcs, valahol itt kell lennie de nem találjuk, Scarlett pedig kifejezte nemakarását Arthur király szobrának megcsókolásával kapcsolatban, bár sejtésem sincs, hogy az ötlet milyen elvetemült gondolatok fattya. Beavatnál, Életem? - fordulok a lányhoz, akinek eddig nem igen adtam szót.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. november 17. 23:40 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában
A-team


Bólintottam, szóval a templom lényegében valami miatt üres, csak azt nem tudtam, hogy mi ha visszamegyünk a templomba mennyire leszünk a terelés miatt, vizesek, nyálkásak, büdösek vagy mind a három egyszerre. Remélem azért nem olyan elvetemültül terelt figyelmet, mint amire én gondolnék elsőre ezeket a szavakat hallva, hogy öres a templom.
Viszont ha már nem volt kinek a figyelmét elterelni...
-Akkor hamarosan ő is csatlakozik? - kérdeztem rá.
Ezután a lány vette magára a szót, s még mindig nem értettem, hogy mit hallott.
- Én nem hallottam semmit, de a varázsvilágban ez általában nem csak az őrület jele, ha az ember lánya a fejében beszédet hall, szóval...valamiért neked árulták el a dolgot. Meg kell csókolni Arthurt a kulcsért? - a szoborra néztem majd vissza a lányra. Aztán közelebb mentem hozzá, s szemügyre vettem alaposan.
- Nem akarok rongálni, bár bizonyára úgy előbb célt érnénk, ám az tiszteletlenség volna az alkotók előtt, egy nép hagyomágyát tipornám sárba - ráztam meg fejem, majd a mély levegőt vettem, fölé hajoltam és a lehető leggyorsabb csókot nyomtam a férfi ajkára. Hideg volt és rideg, mintha a falat nyalogattam volna. Remek, legalább nem volt rajta undorító illúzió.
Ekkor hirtelen életre kelt a szobor keze, megmozdultak az ujjak és ellazultak, hogy felfedje a tenyérben pihenő ezüstösen csillogó kulcsot.
Megtöröltem alkarommal a szám, elvettem a kulcsom aztán Denis felé hajítottam.
- Nyisd ki, nem tudom ezek után mennyire lenne rám hatással az átok.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. november 27. 22:46 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában


- Nem hittem volna, hogy egy ködarabot nem tudsz megcsókolni értem - vágtam vissza keserűen a megjegyzésre. Sejtettem, hogy jön valami hasonló, sőt, még Denis felől is vártam valami kis csipkelődést, ám onnan inkább más jött.
- Ugyan mi történhetne? Maximu kővé dermedsz, akkor meg már vághatod - vontam meg a vállam közelebb lépve. Most, hogy egy gyógyítóval minuszban voltunk kicsit kellemetlenebb lett volna ugyan a kőoldás, viszont talán Cath megoldaná valahogy, ha meg nem, hát...nem egy Scar. Aztán meg kezdünk vele valamit, valahogy csak visszaimádkoznánk belé a lelket.
Felvontam szemöldököm, nem lehetett üres. Fapofával néztem végig Denis cirkuszát, ahogy rágyújt, nyomot hagyva bűzével a kriptában. Remek, nyílván tudni fogják, hogy valami retartált járt itt és még rá is gyújtott.
Higgadtan figyeltem ahogy elindul felfelé, majd követi őt Scar is. Talán én is kilettem volna, ha éppen nem álltam volna ehhez szkeptikusan. A doboz nem lehet üres. Nem áll össze. Nem lehet üres.
- Hé Scar, áll! - kiáltottam rá, s bíztom, sőt tudtam, hogy le fog fékezni, mert olyan hanggal szólítottam meg. Felkaptam a földről a ládát hirtelen, majd két nagy lépéssel ott termettem előtte és belenyomtam a kezébe. Kicsit vártam, ám semmi nem történt.
- Ahogy sejtettem. Azt mondták kővé fog itt vállni valaki, tehát a szív itt van. Elvégre ez nekik csapda volt számunkra. Miért vittek volna el egy csapdát? - Scar biztos nem hagyta szó nélkül, hogy majdnem kővé dermesztettem, bár 99% meg voltam arról győzve, hogy nem fog történni semmi, ám nem foglalkoztam semmivel csak gondolkodtam és a kamra minden egyes négyzetcentimterét végigpásztáztam, Ginevra sírjánál apróbb nyomok voltak, sárdarabkák és apróbb kőzetmaradváyok.
- Hacsak a csapdát nem vitte el egy harmadik fél. Egy semleges, mint a tó őre...Elkell mennünk Avalon-szigetére! - s azzal megindultam kifelé, siettem, csak akkor torpantam meg kicsit mikor üresen talátam az apátságot.
- Mi a... - de inkább nem kérdeztem csak kiléptem az ajtón.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. december 3. 22:49 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában

Scar hús marad és bőr, ahogy sejtettem és ahogy vártam. Nem is lepett meg a tény igazán, ez arcomról is könnyedén leolvasható volt. Viszont a lány csendes hangja már felettébb gondolkodóba ejetett, mert másra számítottam. Valami hangosabbra, dühösebbre, vadabbra.
- Eléggé ahhoz, hogy ne féltselek - jegyezte meg és ha nem húzódott el bátorítólag megcirógattam a vállát. Tudom, hogy rizikósnak hatott a dolog, de tudnom kellett azt, amiben szinte biztos voltam, mert nélküle minden hiába lett volna, bár még annak is nagyobb esélyét láttam, hogy ha a láda kővé dermeszt valakit, akkor az már nálam kifejtette volna hatását, elvégre hajlottam arra, hogy aki megcsókolja Arthurt az autómaitkusan olyanná válik mint Ginevra. Elvégre érdekcsók az bizony hátsószándék.
Az apátság belsejét üresen találtuk ami meglepett de nem mertem kérdezni, féltem, hogy valami olyan történetet fogok hallani amit nem kellett volna, így csak hagytam a dolgot és kiléptem a hideg levegőre. A fenébe, hül a levegő és biztos dél is elmúlt már, sok időt veszítettünk.
- A várostól kicsit délebbre, nincsen messze, sétálva nagyjából ha húsz perc lenne. Tudom az utat. De a fenébe is, hol van a mindenki, hatan kezdük erre mindenki úgy szétfutott, mintha soha itt se letek volna - nem tudtam elmenni emellett szó nélkül, előbb Emerald húzta el a csíkot, most pedig kedves ázsiai barátunknak is lába kélt és a maradék egy gyógyítónak.
- A francba is, amint összevadásztunk mindenkit kaptok egy-egy csinos nyomkövetőt - sóhajtottam fel, mikor befut MJ. Vagyis, előbb elfut aztán vissza.
Úgy tűnik nem feltétlen a legjobb állapotában volt, kezét kinyújtotta felénk s kisujja groteszk csavarodása máris eldöntötte helyettem, hogy ma nem ebédelek, mert úgysem maradna meg a gyomromban. Csak vért ne lássak, de nem, szerencsére vér nem volt.
Feltehetőleg azért kellett volna kis empátiát mutatni az irányába, hogy szegény fiú, micsoda fájdalmai vannak, viszont valahogy mégiscsak az a része dühít, hogy ha már elrángattam magammal két gyógyítót mi a fenének kell épp nekem erre koncentrálni?
- Ne mozgad a kezed... - hátrébb léptem majd előhúztam a pálcám. MJ szerencséje, hogy habár az átkokért voltam oda, azért természetesen enyhe paranioám végett úgy gondoltam hasznom lehet egy-két gyógyító hatású varázslat megtanulásából is.
- Ferula - intettem pálcámmal felé, majd figyeltem a sikeres varázslat hatását, hogy a kisujj sínbe került és valószínűleg kis barátunk fájdalma is enyhült.
- Ez megteszi amíg Cath elő nem került. Emerald elment. Tehát, hol van Cath? - kérdeztem rá, majd nyugodágom hirtelen pánikba fordult, felüvöltöttem és rögtön elugrottam, a lehető legtávolabb léve ijedelmem tárgyától.
- Mi a fennérért van a hátad mögött egy rohadt nagy patkány? - tekintettem hitetlenül MJ-re. Az állatokkal nem jöttem ki jól, Scar rühes dögével sem, aki folyton rám akart mászni, rémesek ezek a teremtmének, egyedül a házimanók akik elviselhetőek.
Utoljára módosította:North West, 2018. december 15. 14:15
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. december 9. 17:21 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában


Miután elláttam MJ baját és túltettem magam a tényen, hogy egy rohadt nagy dög követi őt minden felé jó messzire húzódtam a kis párostól. Nemsokára Cath is megjött, kávékkal, mindenkinek eggyel. Meglepődtem, de azért be kell vallani, jól esett ez az ital így mára. Scar közben megrohamozta a zsebem és előhalászta belőle a nyakláncot, biccentettem neki köszönet képpen, hogy olvasott a gondolataimban és nem kellett nekem ezzel külön fáradon, majd a titanikos megjegyzésre csak szimplán megvontam a vállam.
- Szerintem mindketten felférnénk arra az ajtóra - jegyeztem meg mielőtt beleittam volna a kávémba. Keserű volt, épp ez kellett nekem, el is mosolyodtam a pohár mögött, majd mikor Cath felém nyújtotta a levelet újra Northpofát vágva elvettem, közben a poharam addig odaadtam Scarnak és alaposan elolvastam a levelet.
Míg böngésztem a betűket szemöldököm nem rándult meg és arcom vonásai is kisimultak maradtak, semmit nem árultak el előre.
- Holnap reggelig el kell tűnnünk, kivéve Cathnak. Bár gondolom ezt az ajánlatot nem tőlem hallod először - tekintettem egy pillanatra a lányra szegeződött, majd annak kezére - nagyon megkedvelhetett - céloztam az átok hiányára, aztán zsebre vágtam a levelet. Bár látszott, hogy a papír sokkal nagyobb, nem pusztán két mondat fért rá, és nem is annyi volt rajta, úgy döntöttem egyelőre a többieknek nem kell tudniuk a mást, nem tartozik rájuk.
- Igazad van Denis, induljunk kövessetek. MJ, te a patkányoddal légyszíves leghátul gyere, az egy postadög, egy jó ideig még veled fog maradni... - Ha senkinek nem volt semmi olyan kérdése, amire érdemes lett volna válaszolnom ( Tehát nem, a levéllel kapcsolatban semmit nem mondtam, még Scarnak sem, csak egy pillantást ha rákérdezett, amiben benne volt, hogy jobb, ha nem akar tudni semmit.)
A lehető leggyorsabb tempót diktáltam ami még nem feltűnő az emberek között, sétának meg nagyjából séta,de azért nem vánszorgás, hanem gyorsséta, s nemsokára már el is hagytuk a kicsiny város zajait. Csend lett és ameddig a szem ellát pusztaság.
- Valahol van egy lejárat, válljunk szét, amúgy is látni fogjuk egymást -adtam ki az utasítást. Nem tökölünk. Munka van!
Utoljára módosította:North West, 2018. december 15. 14:15
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. december 15. 14:28 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában


Oldalra tekintve láttam, ahogy Denis cigarettával kínálja Scarletet. Remek, elhúztam szám, de inkább nem mondtam semmit, a lány döntése, hogy mit fogad el és mit nem.
Helyette inkább a földet kezdem el nézni, valahol kell lennie valaminek, amiből lépcsők indulnak lefelé, vagy kis alagútrendszer, esetleg valami zsuppkulcs vagy tudjam is én. Cipőm orrával arrébbrúgok egy követ, majd néhány fűcsomót is megbökdösök, mikor meghallom Denis kérdését, ám mielőtt reagálhatnék Cath alatt beomlik a föld.
- Na valami olyasmit keresünk...Szép munka Payne - s már rohantam is oda a lány csinálta lyukhoz, hogy meginduljak lefelé a régi, kőből faragott lépcsőn, ám úgy tűnt nem csak egy bejárat volt, mert Denis alatt is eltűnt a föld és ahogy beértem a barlangba már láttam a férfi lábait. Egy pillanatra megálltam és rábámultam. Kicsit úgy éreztem magam, mintha nem is a valóságban lettem volna, hanem valami régi, vicces filmben, nem gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhet ténylegesen. Aztán Conroy és Min Jong felé fordultam.
- Ki tudjátok valahogy szedni onnan? - intettem Denis felé, vagyis amennyit láttam belőle, én pedig Cath mellé léptem, ha eseteleg segítséget kérne, tudjam majd orvosolni a helyzetet.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. december 24. 18:27 Ugrás a poszthoz


Szendrey Adél


Vége az expedíciónak, vége a hosszú karácsonyi kívánságokat átadó családi körútnak, tehát végre újra Bogolyfalván voltam és készülhettem a következő nagy kalandomra. Az előző jól sikerült, mindenki életben maradt, tehát ez öztönzött arra, hogy most más után menjek, mást derítsek ki, ám ehhez, mint az előzőhöz is először egy hosszú gyűjtögetés kell, információkat szerezni pedig nem könnyű. Ezért is járkáltam a csónakház körül. Az, hogy mit kerestem egyelőre még szigorúan titkos, ám valami másba botlottam. Kicsit felmelegedett az idő, így a hó helyett lassacskán eső kezdett aláhullani az égből. Előbb egy-két szem, aztán megjelentek a villámok az égen. Ledermedtem. Scar  nem tudta, hol voltam, nem fog értem jönni.
Egyre hevesebben zúdult rám az eső, pillanatokon belül átáztatta ruhám, közben minden beborult, eddig sem volt feltétlen világos, későre járt, ám a sötétedés lassú, narancssárgás procedúráját ez a vihar félrerúgta, hogy az éjszakáé legyen a főszerep.
A pánik méregként áradt szét testemben, szívverésem a fülemben hallottam, ahogy légzésem hangja is egy-egy kiálltással ért fel. Minden porcikám remegett, nem láttam tisztán, oldalra léptem és azonnal kigáncsolt egy ág. Felnyögtem ahogy a sáros föld keserű íze bekúszott számba. Igen, már kezdtem érezni. A sötéttől a paranoiám is jobban előtört. Úgy éreztem, hogy figyelnek, hogy valaki elevenen akar felfalni. Valahogy kétlábra evickéltem magam, majd elkezdtem rohanni. A kunyhó nem volt messze tőlem, mégis úgy éreztem az a világ legtávolabbi helye.
Lábam alatt csúszott a talaj amitől meg-megbotlottam, de végül elértem a kilincset.
Kivágtam az ajtót és aztán magam mögött hangos robajjal csaptam be, pont akkor, mikor villámlott egyet, s a fény néhány pillanatra árnyékot vetett a földön.
Nem néztem körbe, tudtam, hogy a csónakház rég elhagyatott, senki sem tette be ide a lábát, mert nem volt itt semmi. Helyette inkább lehunytam a szemem, hátam nekidöntöttem az ajtónak és lecsúsztam a nyikorgó hajódeszkákból ácsolt padlóra, majd egyik kezemben a pálcámmal fejem rádöntöttem felhúzott térdemre. Nem voltam jól. Nagyon nem.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. december 27. 22:32 Ugrás a poszthoz


Szendrey Adél


Hiába voltam olyan ártalmatlan pózban, azért résen voltam, természetesen nem hagytam el magam, nem engedhettem, hogy egy pillanatra is kikapcsoljak. Ezért is hallottam a lépteket. Valaki volt a csónakházban. Hiába próbált óvatos lenni, a hajópadló mindent elárult, nyikorgott és csattogott, mint veszett véreb sárga fogaival. Markolásom megszorítottam a pálcámon, a hang egyre hangossabbá vállt, tehát valaki követett. Bejutottak a házba. A fenébe, van másik kijárat is talán?
A hang vékony, béna és ostoba. De talán csak játék, nem kockáztathattam, azonnal felpattantam és ráfogtam a pálcám.
- Ki vagy és miért követsz? Válaszolj, vagy olyan átkot szórok rád, hogy Avada kedavráért fogsz könyörögni - megjelenésem normális körülmények közöt sem volt biztató, a kastélyban az emberek fényes nappal is elkerültek, ám sötétben, egy vihar közepén ez bizonyára sokkal durvább lehetett. Aztán újból villámlott, amire összerezzentem. Kinéztem az ablakon, s mintha árnyékot láttam volna, elkerekedett a szemem, visszatekintve már tudom, hogy puszta paranoia az egész, ám eddig ez soha nem jött elő ennyire intenzíven, legalábbis Scar óta nem, ezért is hittem el szememnek mindent.
- Itt vannak. Körülvették a csónakházat- mondtam halálkomolyan - el kell reteszelni a bejáratot, az összeset, ha bejutnak... - nem fejeztem be a mondatomat, ám szemem csillanásából kiolvashatta a lány, hirtelen ellenségből szövetségessé vállt, bár a bizalmam belé még mindig nem volt teljes, ám ha túl akartuk élni a vihart egymásra kelllett támaszkodjunk.
Ládákat kezdtem pakolni a bejárat elé, nehezebbeket, amiket alig tudtam megemelni, hogy ne legyen esélyük odakinntról könnyedén csak arrébb lökni, s ha a lány még mindig csak állt és bámult intettem neki.
- Segíts már!
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. december 28. 23:54 Ugrás a poszthoz


Szendrey Adél


Nem vettem fel a lány beszólását, az előbbi rémült reakciójából már amúgy is levágtam, hogy ártatlan. Tehát csak rossz helyen volt és rossz időben. Szerencséje elhagyta, erőt hordozó fürtje leszakadt, szerencseérme elveszett. Szívás, de ez van. Az élet néha kegyetlen, és akkor olyanokkal zárja össze az embert egy sötét házba, mint én vagy egy baltás gyilkos, esetleg egy bekattant szellem. Ám az már inkább zavart, hogy meg próbált meggátolni abban, amit csináltam. Először csak távolról, amivel nem is törődtem, izgatott is a kornyikálása, majd egyszer csak bereked és elhallgat. Ám aztán megérintett, amire összerezzentem, s még ennél is tovább ment. Annyira közel húzta arcát az arcomhoz, hogy láttam a pelyhes szőröket szája szélénél a hold fényében, aztán jött az ajkak érintése. Egy ideig hallgattam, ledermedtem, egyszerűen reagálni se tudtam. Aztán végre magamhoz tértem. Kezeimmel eltaszítottam magamtól a mellkasánál fogva olyan erősen, hogy ha nem vigyázott akkár könnyedén a földön is kiköthetett.
- Ne érj hozzám! Te ezt nem érted! - rivalltam rá, majd hátra tekintettem az ajtóra. - Itt vannak, azért jöttek mert tudok valamit. Mert kutatok valami után, ami után nem akarják, hogy nyomozzak - felelem a lehető legkomolyabban.
- El akarnak hallgattatni, de én nem fogok hallgatni! - mintha tűz lobbant volna fel szememben olyan elszántan beszéltem. Igen, éreztem, hogy körbevették a házat. Hallottam a gallyak reccsenését, ahogy rájuk léptek és a szél süvítését, ahogy belekapott kapucnijukba, hogy cibálja lefelé őket.
- A vihar csak álca. Nem esett le? Ilyenkor ilyen időjárás? - újabb dörrenés, s valami mintha az ajtónak koppant volna.
- Nem lesz jó, be fogják törni...
Utoljára módosította:North West, 2018. december 29. 00:32
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2019. január 3. 16:55 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában


- Igen, asszem azok - biccentettem Cath kérdésére, s meg is álltam nagyjából mellette, hogy figylejem, sikerül-e a másik kettőnek kihúzni a harmadikat, ám úgy tűnt nem, mert Scar hangját hallottam, mire arcom azonnal grimaszba torzult.
- Persze, majd pont hozzáérek Brightmore lábához... - dünnyögtem olyan hangossan, hogy  maximum csak Cath hallhatta, majd lehajoltam a lányhoz. Lényegében megkérdezhettem volna, hogy tud-e járni, segítsek-e, ecetera ecetera, ám a fene se akart volna ilyen felesleges bájcsevelyre időt fektetni, helyette egyszerűen felkaptam akár sivalkodott akár nem és aztán lepakoltam a lépcső közepére.
- Maradj itt és takard el a szemed, nehogy belemenjen valami - utasítottam faképnél hagyva.
- Hé Denis! - üvöltöttem fel, hogy most már mindenki hallja - számolj el háromig fennhangon! - tettem hozzá aztán előhúztam a pálcám, aztán csak vártam, mert ajánlom neki, hogy számoljon. Vártam, hogy elmondja az egyet, majd a kettőt, bármeddig tarson is, aztán háromnál intettem a pálcámmal elmormolva egy enyhébb robbantó bűbájt. Mivel nem voltam teljesen diletáns ezért nem rájuk céloztam hanem egy jó méterrel arrébb  a plafonba. A puffanás nem volt nagy, épphogycsak megremegett Scar és MJ alatt a föld, a réten túl pedig feltehetőleg senki semmit nem is észlelt belőle, ám ahhoz elég volt, hogy egy hajszálrepedés meginduljon Denis lyuka felé, majd elérve azt az egész beszakadt. Ekkor jött a tervem második fele:
- Mobilicorpus! - ujjabb intés a pálcámmal és a három alak a törmelékek közül még földetérés előtt szépen kilebegett a nagy porfelhőből amit a beszakadás okozott, én pedig mint aki jól végezte dolgát, mert amúgy marhára jól végeztem a dolgom elmormoltam egy újabb varázslatot, amivel fényt csiholtam pálcám hegyére, hogy végre megnézhessem magamban a barlang belsejét is.
Nem volt sokáig szárazföld, néhány méter után ugyanis a fény fekete víz felszínén csillant meg, elképedve tátottam el számat ahogy közelebb léptem a tóhoz.
Utoljára módosította:North West, 2019. január 3. 16:56
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2019. január 4. 13:51 Ugrás a poszthoz


Szendrey Adél


- Te normális vagy? Jó,hogy nem tálcán nyújtasz át nekik! - nyögtem fel, amikor vége lett a lány által indíott lavinának s közben a kitört ablakra meredtem. Remek. Tehát már a hangok is könnyeben kiszökhetnek, arról nem is beszlélve, hogy az alakok bejutására szintén kifejezetten kellemes utat nyiott az ablaktöréssel a lány. Még szerencse, hogy a pálcám nálam volt így egy javító bűbájt szórtam a kitört tárgyra, hogy újra a régi formájában ékeskedjen.
- De mostmár vigyázzál rá - intettem jóra  a nőt, mielőtt újabb badarságot követett volna el.
- Igen, csináljuk azt! - bólintottam és zsebre vágtam a pálcám - tologassuk a bejáratokhoz a bútort. Aztán meg ki tudja, lehet van valami titok lejárat itt, evégre ez Bogolyfalva, mindenhol tele van titokkal és rejtélyekke, hát pont egy csónakházne viselné az ismertetőjeleket? - közben elkezdtem az ajtóhoz tólni a bútort, majd utána az ablakhoz is betámasztani a csónakot és alaposan megéztem, hogy biztos ne lehessen belátni.
- A terasz felől is ki kell találnunk valamit, az a leggyengébb láncszem, mert csak idióta ablakok védik... - felnyögtem ahogy odakaptam fejem, most légy okos North West.
-Ha esetleg harcra kerül a sor, tudsz átkokat? Hanyadikos vagy? Egyáltalán ki vagy? - fontos volt a b-terv, ami már a fizikai védekezést fogja jelenteni, akkor pedig muszáj tudnom, hogy partnerem mennyire tettrekész. Arcát eddig nem igazán néztem meg, haja színét sem tudtam volna megmondani, ha valaki most azonnal rákérdezne, ám ez nem is számít, csak a tudás a fontos.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2019. január 11. 23:12 Ugrás a poszthoz


Szendrey Adél


- Nincsitt pálcád? - felvontam a szemöldököm és egy tizednyi másodpercre ami eltartott vagy kettő percig is azon morfondíroztam, hogyha felajánlom az üldözőimnek a lányt, akkor azzal előrébb leszek vagy ugyanott? De aztán elvetettem a dolgot. Mit kezdenének vele? A tudása se valószínű a sok, mágiához se konyít igazán, hogyha nem tudja, hogy egy varázslónál a pálca olyan, mint mugliknál a ruházat. Talán lehet, hogy csak elsős még, kicsit nagyra nőtt, sokszor visszabukott elsős, persze ha ott is a pálcája híján van, nem nehéz megbukni a vizsgákon.
- Szóval nincs pálcád. Feltételezem nem vagy elemi mágus, vagy animágus, illúzómágus, nem születtél különösen erős varázslattal, hogy esetleg pálca nélkül uralkodj az erődön és még csak ártó bájitalok sem lapulnak meg lapos zsebecskéidben. - megráztam a fejem miután mindezt összefoglaltam, ám úgy gondoltam megnézem másoldalról is a dolgot.
- Azonban előnyödre legyen mondva, hogy bár támadásszinted a macskáénál alacsonyabb, mert annak nagyok a körmei, legalább te nem vagy macska - és nagyjából ennyi.
- Nem tudjuk bevenni a csónakházat mint egy erődöt. Ahhoz túl sok az ablak, túl sok a bizonytalan pont, gyenge láncszem -elmélázva kitekintetem az ablakon.
- Mi van hozzánk a legközelebb?
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2019. február 18. 17:48 Ugrás a poszthoz

Kávézó Westek


Mostanában sokat utaztam, sokat voltam külföldön, ugyan a legnagyobb projekt az egész évben az Excalibur volt, nem titok, hogy készülök egy még nagyobbra, amit hamarosan véghez is viszek, így érthető, miért is tűntem el annyira, hanyagoltam el családi kötelékeimet, azonban ez alól már nem lehetett kibújni.
South őrült asszonya magára robbantotta a konyhát ezzel élebe sodorva lányát és saját magát is. Nem mondom ki, de ostobának tartom, majd ha jobban lesz, kettőnk között ezt a véleményemet is kifejtem neki, ám South biztos nincs olyan állapotban, hogy ilyen gondolatmeneteket higgadtan kezelni tudjon.
Egyedül jövök, Scarnak valami dolga van, meg amúgy is jobb ha nem tartózkodik az ispotály környékén, a végén még elkap valamit. Én is emiatt vettem be egy csomó c vitamint meg minden nyenyerét, biztos ami biztos szinten.
A recepción megkérdezem, hogy hol a nő szobája, így keveredés nélkül, könnyedén elérek odáig, s South illetve Csinn sincsennek távol, ott kávéznak közel az ajtóhoz. Felhúzom kicsit a kötésem felső részét amolyan szokásból, majd odaintek nekik.
- Hogy vagy? - kérdem csendesen kezemet nyújtva Southnak, hogy lekezeljünk, ahogy férfiak szoktak. Biztos vagyok benne, hogy a nő és a kölyök rosszul, máskülönben a vidámparkban tartanánk a West családi gyűlést, nem egy rohadtul püdös ispotály folyosóján.
Ám abban is biztos vagyok, hogy fivérem is van olyan rosszul mint ők. Képe olyan rémes, mint valami rágógumi, amin áthaladt a huszonnegyedik autó is, mert odatapadt a betonhoz. Testtartása görnyed és nyomorult és Csinszka sem tündököl úgy, ahogy szokott, inkább mint egy kifakult, kopott csillag, akinek elfogyott a fénye. Remek jelek. Igazán remekek.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2019. február 20. 11:14 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában


Az a valami gyors volt és ijesztően hatalmas erejűnek tűnt úgy, hogy neki hazai volt a pálya, míg nekünk ennél idegenebb nem is lehetett, pláne,hogy én víziszonyos voltam, csak egy két zavaró tényező miatt lendülem rajta túl, sőt hála Denisnek szó szerint is.
Amikor kiemelkedtünk a vízből már kezdtem kicsit megnyugodni, lábam biztos talajon, s igaz Conroynak épp elment az esze pár pillanatra, nem volt annyira nehéz, hogy gondot okozna a kihozatala.
Ám mikor már azt hittem, hogy minden rendben meghallottam azt a rémes üvöltést amitől ledermedtem, majd rettegő ábrázattal hátratekintettem.
A vízben valami közeledett felénk, nem látszott ki belőle semmi, csak a magasra csapó hab, ám biztos voltam benne, hogy ha utolér nekünk végünk.
- Hát izé, még nincs, kicsit ájulj vissza, még pár perc... - makogtam a közben felébredő lánynak, amiután az egy sort kapálózott amitől a haladásom szintén csak még lassabb lett.
Magam mellől ekkor meghallottam Cath hangját, nem értettem mit mondott, ám úgy tűnt öntudalanul is már kijjebb értem, csak a bokáim körül fodrozódott a víz. Aztán pedig jött az óriási tűzoszlop. Lángja az egész barlangot és minket is vörösre festett, s elválasztott a rémtől. Ez még óriásibb sikításra sarkallta a lényt, amitől úgy érztem beszakad a dobhártyám.
- KI INNEN! - végre kiértem mindkét lábammal a szárazra, s azonnal rohanni kezdtem kifelé, bízva abban, hogy mindenki követ, viszont erről megbizonyosodni már csak odafönn voltam hajlandó, mikor letettem a földre Scart.
Ha mindenki kiért fogtam a pálcámat és a beszakadásokat, amiket Cath és Denis okozott visszaállítottam, mintha meg sem történt volna, remélve, hogy ezzel megakadályozom a lényt a felszínre jutásban.
- Mindenkii...huh mindhenki jól van? - két zihálás között néztem körül.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2019. március 5. 18:54 Ugrás a poszthoz

már nem Kávézó Westek


Társalgásunk bátyámmal rövidebbre sikerült mint a tiszavirág élete. Az orvosok és ispotályi dolgozok megjelenése rémülettel tölt el, ám semmiképpen sem reagálok olyan intenzíven, mint a másik két West. South azonnal beront, kávéját épp csak, hogy el tudom venni tőle, hogy ne öntse nyakon vele az egyik ápolónőt, s aztán jobbnak látom, ha East után is nyúlok, mielőtt valami baja lesz. Szelíden megfogom a derekánál fogva és remélhetőleg viszonylagos nyugodtsággal vezetem vissza oda, ahol az előbb még hárman álltunk. South már nincs a folyosón, ahogy senki más se, mindenki betömörült a szobába, s a becsukódó ajtó utolsó pár centién még kiszökött a férfi kiáltása.
- Valamiben ütött akkor az apjára is - állapítom meg savanyúan, mert bizony felismerem a hanghordozást, még ha ezt nálam ritkán is vették elő, a SOUTH WEST! ezzel a hangsúllyal iszonyatmód az elmémbe égett az évek során.
- A kislány jobban van mint az anyja? - fordulok halkan East felé, belekortyolva valamelyikük kávéjába. Ő tényleg áldozat. Az a szerencsétlen, aprócska gyermek, aki még világát sem tudja, ő az, akiért valóban sajog a szívem. Aki odabenn van, által az ajtó mögött, az iránt csak dühöt érzek, mert volt ennyire felelőtlen. Ha magára nem is gondolt, legalább a kölyökre a hasában, vagy Southra, aki mindig is érzelgős volt, az anyjánál is jobban. Ökölbe szorul a kezem, pusztán csak azért nem kívánom halálát, mert abba a fivérem is belerokkanna. Egyedül csak ezért.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2019. március 21. 11:49 Ugrás a poszthoz

Az excalibur nyomában


Scarlett elvezet minket a helyre, végre, olyannak tűnt ez a két nap, mintha egy egész félév lett volna, s a várakozásomnak most végre meglett az eredménye. Nyelek egyet, a mágia csak úgy átjárja a helyet, belehatol csontjainkba, inainkba és egybeolvad vérünkkel. Csodálatos látvány, úgy érzem, már csak ezért megéri mindaz, amin végigmentünk. Újabb nyelés és egy tétova lépést teszek előre. Annyira sérthetetlennek tűnik, hogy félek, ha túl gyorsan mozgok még megtöröm az illúziót.
- Nem is akarom Payne - suttogom, csak fél füllel figyelve a nőre. Egyelőre egy helyben állok, szemem a kardon s pusztán mellékesen beszélek, mintha valami olyasmit mondanék, ami nem is volna fontos, mert emellett nem is az. Eltörpül, mint bolha a macskában. - Ezért is utaztok el ma este. Te, Scarlett, Denis. Én majd elmegyek a barátunkért és megteszem amit meg kell tennem. Utána ünneplünk Magyarban. - minden szavam halk, s aztán végre elindulok a kard felé. Először körbejárom, megnézem minden oldalról, majd leguggolok, hogy a rúnákat a pengében is alaposan meg tudjam nézni. Ismeretlenek számomra, azonban ha hazavinném bizonyára meg tudnám fejteni pár hónap alatt.
- Ez nem játék Brightmore. Nem lehet csak úgy kihúzni akárkinek - azonban kezem mégis közelíteni kezdtem a nyélhez, mikor szemem sarkából valami csillanásra lettem figyelmes. Felemeltem fejem s ekkor megláttam a fénycsíkot, ami megfürdette Conroyt, s szinte földöntúli megjelenést adott neki. Elléptem a kardtól.
- A mi szobánkban volt a kiválasztott szó. Sokáig azt hittem engem jelöl, de most már úgy érzem, hogy inkább téged - a nőre néztem, hangom pedig lágy volt és szelíd.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - North West összes RPG hozzászólása (56 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel