27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!


Kedves kavicsok,
kérünk mindenkit, hogy a gyorsabb és félreértések elkerülésére okot adó karanténból szabadulás és bekerülés, emlékezés érdekében levében vagy a témában tüntessétek fel a neveket, amennyiben több karakterről van szó. (Leírásban is szerepel.)
Navigátorok
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kálnoki Norina összes hozzászólása (148 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. augusztus 26. 16:30 Ugrás a poszthoz

Siena

Sosem gondoltam volna, hogy az első néhány napom kellemesen telik majd. Igazából mindig is azt hittem, rosszul fogom magam érezni, amikor a szüleim bedugnak az iskolába. Maximalista szülők gyermekeinek lenni nehéz, főleg ha van mellettük két testvéred, az egyik, aki teljesen olyan, mint a szülők, maximalista, és ég benne a tanulási vágy, a másik pedig már 8 évesen meg akarja váltani a világot.
A suli ezek mellett kikapcsolódás.
Nem sok emberrel ismerkedtem meg időközben, de nem baj. Eddig csak az óráimra és a vizsgáimra mozdultam ki a jól megszokott, félhomályba burkolózó klubhelyiségből.
Most azonban úgy érkeztem a Társalgóba, hogy valóban ismerkedni szeretnék.
Kezemben egy itallal a Rellonos bárpultból és a hónom alatt egy frissen nyomott újsággal léptem be a társalgóba, ahol már ültek néhányan, főleg felsőbb évesek.
Mindenki beszélgetett valakivel, és úgy istenigazából senkit nem találtam akivel beszélgethetnék egy jót, addig amíg egy félreeső helyen, az ablakpárkányon gubbasztva meg nem láttam egy lányt, aki egyből szimpatikus lett. Fogalmam sincs miért, de én megérzem az ilyeneket.
"Jó emberismerő"- volt úgy szokás mondogatni.
Néhány földön guggoló, vagy néhány esetben fetrengő diákon átlépve, sűrű bocsánatkérések közepette értem el a célom, közben ügyelve, hogy ne öntsem ki az italom.
Megálltam a lány előtt, majd egy kis hezitálás után leültem vele szemben egy eldobott párnára a földön.
- Szia!- küldtem egy kedves mosolyt a lány felé.
Fiatalnak tűnt, nagyjából annyi idős lehetett mint én.
- Nem láttalak még errefelé. Csak nem te is elsős vagy?
Lesiklott a tekintetem a lánynál lévő könyvre, és úgy éreztem, talán megzavartam.
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2014. augusztus 26. 16:33
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. augusztus 26. 18:01 Ugrás a poszthoz

Siena

Igazam lehetett, mert a lánynak valószínűleg nem állt szándékában beszélgetni, de most, hogy mégis kezdeményeztem, nem futhattam el.
- Ne haragudj, ha megzavartalak. Kálnoki Norina vagyok, Rellonos. Igazából sosem voltam egy nagy barátkozós típus, de gondoltam itt az ideje változtatni egy kicsit és ismerkedni.- mosolyog kedvesen, de már egy kicsit bizonytalanul.
Nem akartam letámadni, de lehet hogy mégis sikerült.
Szinte utánam nyílt ki újra a társalgó ajtaja, és egy morcos nyávogás ütötte meg a fülemet.
- Gotto! Hát te kint rekedtél?- simogattam meg a feje búbját ahogy odaért hozzám.
Valószínűleg nem figyeltem és kint rekedt amikor becsukódott az ajtó és egy csapat láb között sikerült besunnyognia.
- Nemrég érkeztem. Nem is gondoltam volna, hogy mások is érkeztek vizsgaidőszakban. Csak nem te is egy maximalista család sarja vagy?- kérdeztem jóindulattal a hangomban- A szünidőt az unokatestvérem jegyzeteinek áttanulmányozásával töltöttem, hogy le tudjam tenni a vizsgákat. Szívesen halasztottam volna, de nehéz, ha olyan szülőkkel élsz mint én. Mindenáron a legjobbat akarják kihozni belőlem. Félek, hogy az ellenkezőjét érik el. - magyaráztam, miközben a macska füle tövét vakarásztam.
- Mégegyszer bocs, azért hogy megzavartalak az olvasásban. Ha gondolod akkor felkereslek később, ha nem akarsz beszélgetni. De akár te is kereshetsz ha szükséged van valakire. A klubhelyiségben általában elérhető vagyok.
Azért nagyon reméltem, hogy nem küld el, mert elsőre nagyon megkedveltem.
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. augusztus 28. 09:38 Ugrás a poszthoz

Siena

Első pillantásra megkedveltem Siena-t, bármily meglepő is, akkor is, ha először úgy viselkedett, mint akinek nem kell a társaság.
Mélyen meg tudtam érteni az érzéseit. Én is egyedül éreztem magam, de nem mondatta velem semmi féle gőg, vagy felsőbbrendűségérzet azt, hogy nem kereshetek magam társakat.
Biztosra vettem, hogy Siena sem így érez. Egyszerűen magányos, hiszen -ha persze igazam van- ő egy másik országból érkezhetett, vagy Bagolykőtől távol élt eddig.
Ha igaz a sejtésem, valószínűleg itt magányosan érezheti magát.
Örültem, hogy végül mégis értékeli a társaságomat, vagy legalább megpróbálja.
- Kiskorom óta sok mindent elvártak tőlem- vontam meg a vállam, Gotto oldalát simogatva.
És valóban. Sok mindent elvártak tőlem, de sosem szerettem erről beszélni. Úgy éreztem, a szüleim befolyásoltsága alatt vagyok, és talán miattuk lettem olyan, amilyen most vagyok. Kitartó és mindenben versenyt látva.
Az előbbi jó tulajdonságaim egyike, amire büszke vagyok. A második... az pedig egyszerűen csak velem jár.
- Valójában amikor megláttalak, már tudtam hogy te is a Rellonba tartozol. Nem sok levitás, vagy eridonos ül egyedül a társalgóban- vontam meg a vállam egy apró mosoly kíséretében- Általában én is egyedül voltam az első napokban. Bár én itt születtem Bogolyfalván, nem sok mindenkit ismerek itt. A legtöbbjüket csak látásból.
Halványan elmosolyodtam, amikor Siena az elbűvölően édes személyiségével jött.
- A rellonosok ilyenek, de ettől mások a többitől. Én sem vagyok ám az a szende kislány, ha eddig úgy is tűnt. Nekem is van jó pár olyan tulajdonságom ami miatt a Rellonba kerültem. Ami a szívemen a számon fajta vagyok, legtöbbször inkább a negatív irányban. A versenyszellemet a szüleimtől örököltem, amivel az otthoni barátaimat az őrületbe kergettem. Néha úgy tűnik hogy sosem fogyok ki a szavakból, de csak akkor, ha van kivel beszélgetnem. Eddig a napig szinte csak a klubhelyiségben éltem az életem, és persze lejöttem enni és bementem a vizsgáimra - sóhajtottam, ahogyan szépen lassan, szinte levegővétel nélkül elmeséltem eddigi életemet a Bagolykőben.
Lehúztam a maradék italomat a bárpultból és felálltam, lesöpörve magamról a macskámat, hogy kinyújtóztassam elgémberedett lábaimat, majd megfordítottam egy kósza széket és leültem lovaglóülésben, hogy a háttámlán átkulcsolhassam a karomat.
Gotto összegömbölyödött a szék alatt és egy szempillantás alatt egyenletes szuszogásba kezdett.  
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2014. augusztus 28. 13:06
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. augusztus 28. 09:58 Ugrás a poszthoz

David

Mióta a Bagolykőbe kerültem, sosem látogattam el a faluba. Pedig itt éltem születésem óta, így azon kevesek egyike voltam, akinek a családja elérhető közelségben élt.
Amíg kislány voltam, sokszor sétáltam a kis tóhoz, a falu határában.
Nem sok embert láttam a tó körül. Inkább falubeliek voltak, mintsem az iskolabeli diákok. Ennek több okát is ismertem. Az első, hogy vizsgaidőszakban nem sok mindenkinek adatik meg, hogy egy kicsit kikapcsolódjon a faluban, még a szabad hétvégéken sem. A másik ok természetesen a nyár vége, záporok, hidegfront. Nincs már olyan élő ember, aki esetleg esernyő, vagy valami vízálló dzseki nélkül indulna a szabadba. Kivétel ez alól néhány fő -mert persze mindig vannak kivételek- köztük én is, ugyanis imádom az esőt. Nem számít, hogy nyári zápor, vagy vihar, én imádom. Nem zavar, ha vizes leszek, az immunrendszerem pedig amúgy is erős. Szinte sosem fázom meg.
Egy vékony, fekete pulcsiban, farmerban és tornacipőben indultam el a kastélyból, egyetlen pokróccal a kezemben.
Közvetlenül a tó mellett terítettem le a pokrócot, és hátranyújtott karokkal, az ég felé nézve próbáltam elérni a délutáni nap utolsó sugarait.
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Jelentkezős Próba
Írta: 2014. szeptember 9. 18:57
Ugrás a poszthoz

Színjátszósok

Mindig is szerettem kreatív dolgokat csinálni. Kötöttem sapkát, rajzoltam, és festettem is. Talán azért lettem ilyen, mivel sok időt töltöttem a nagyszüleimnél. Ők tanítottak meg ezzel kapcsolatban mindenre.
Igazából már idejét sem tudom, mikor éltem ki úgy igazán a művészetek iránti hajlamaimat. Amikor értesültem arról, hogy a színjátszósok közé új embereket keresnek, felkaptam a fejem. No nem a szerepekért, sokkal inkább a díszlet és jelmeztetvezés miatt. Valójában sosem szerettem szerepelni. Nem voltam sosem olyan fajta, aki imád a rivaldafényben lenni.
Azonban ha megadnák a lehetőséget, aktívan részt vennék a színjátszósok életében, mint díszlet, vagy jelmeztervező.
Ilyesmi gondolatokkal léptem be a terembe, ahol még csak igen kevesen voltak.
Két lányt láttam csak, egy szőke és egy vörös hajú lányt.
- Sziasztok! -köszöntem a bent lévőknek.
Igyekeztem halkan helyet foglalni, hogy meg ne zavarjam a szőke lányt, aki éppen valami papírokkal foglalatoskodott.
Hamar leültem hát egy üres területen, és csendben vártam, hátha történik valami.  
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2014. szeptember 10. 22:05
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Jelentkezős Próba
Írta: 2014. szeptember 11. 18:04
Ugrás a poszthoz

Színjátszósok
Hattyúk tava

A meghallgatáson résztvevők száma csak néhány fővel növekedett az érkezésem óta.
Érdekes, hiszen a színjátszó szakkör jó, és manapság sokakat érdekel a téma. Szóval egy kicsit meglepődtem.
A létszám miatt hamar sorra kerültem. Bemondták a nevem, és már kezdhettem is dolgozni.
A színpadon megjelent sokféle anyag, csillámpor, festék, ragasztó és hasonlók.
A feladatom nem volt egyszerű, de talán kivitelezhető. Varázslás nélkül, nyolc perc alatt készíteni egy komplett díszletet a Hattyúk tavához.
Egy kicsit nehéznek találtam a feladatot, de hát a dolgokért meg kell küzdeni.
Végignéztem a rendelkezésemre álló anyagokon, és rögtön ötletelésbe kezdtem.
No mármost a Hattyúk tava ugyebár egy csapat lányról szól, akiket gonosz módon elvarázsoltak, így minden éjjelen hattyú alakot kell ölteniük. Persze, mint minden történetben, megjelenik a jóságos királyfi, aki örök hűséget fogad, blabla, és ahogy egy jó történetben, itt is vannak cselszövések. És mivel egy mese csak happy end-del zárulhat, természetesen a királyfi végül hűségesen cselekszik, megtöri a varázslatot, így a lányok szabadok lesznek.
A történetet igazából nagyon is sablonosnak tartottam mindig. Próbáltam más szemszögből újra átpörgetni az agyamon, de sosem sikerült megszeretnem.
A munka viszont munka, így hát sietve nekiláttam a dolgoknak. Időközben ötletek tömkelegei vándoroltak át a gondolataimon, gondoltam arra, hogy lefesthetném a tavat egy kartonra, növényekkel és a hattyúkkal, aztán gondoltam arra is, hogy a kastélyt készítsem el, végül pedig minden ötletemet beleollóztam a végeredménybe.
Amilyen gyorsan csak tudtam, felskicceltem egy nagy barnás színű kartonra egy kastély alapjait, és nekiláttam kivágni. Készítettem neki egy talpat, ami megtartja állva, (olyasminek kell elképzelni mint egy képkeret támasztóját) és nekiláttam még a maradék perceimben egy közepes méretű vászondarabra megfesteni a tavat a hattyúkkal, ahogy eleve kiterveltem. Az időm fogytán volt, ezért rögtön a festékkel láttam neki az alapok rajzolásának.
Az asztalon megkerestem azt az ecsetet, amit a falak festésekor szoktak használni, és belenyomtam a kék festékbe. A tükröződéseket fehérrel értem el, a hattyúk fehérségén pedig dobtam azzal, hogy egy adag csillámport raktam rájuk, így szépen csillogtak a fény felé tartva, mintha a víz csillanna meg a tollukon.
Az utolsó simítások sajnos elmaradtak, mert az idő fogytán volt, de én így is elégedett voltam a kastéllyal, és a vásznammal.
Könyékig ragasztósan és festékesen álltam vissza a színpad közepére, magasra nyújtva a karom, hogy a vászon ne súrolja a padlót. Felemeltem a vásznat, és a közönség reakciójára vártam.

Miután leléptem a színpadról, visszaültem az addig foglalt helyemre, és megvártam a többiek produkcióját is.  
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. szeptember 22. 20:58 Ugrás a poszthoz

Tanévnyitó/Tanévzáró

Alig pár hónapja érkeztem, mégis izgatott voltam, bár az évzáró nekem nem sok mindent tartogathatott. Izgalmasnak mondhattam, hiszen még nem vettem részt ilyen alkalmon. Igaz, hivatalosan nem voltam itt az évben, de a vizsgáimat megírtam, így ha minden igaz, jövőre már magasabb évfolyamban fogok részt venni az iskolai életben.
Hallottam ezt-azt arról, hogy áll a házverseny. Ahogy beléptem a terembe, meg is bizonyosodtam a pletykák hitelességéről. A levitások hatalmas pontszámelőnnyel nyertek. Gyönyörű volt a dekoráció. Rellonosként persze jobban tetszett volna saját házamnak ünneplése, nem tartoztam azok közé, akik képtelenek örülni más sikerének, akkor is, ha magam is nagy versenyző vagyok. Abban a pár hónapban amiben itt lehettem, nem járultam hozzá sok ponttal a házversenyhez.

(...)

Dísztaláromban és süvegemben beléptem a terembe.
Idén mintha a Rellonosok nem adtak volna bele mindent... Pedig tudom hogy képesek leszünk rá idén.
Gyorsan helyet foglaltam az asztalunknál.
Szinte rögtön a házversennyel kezdtük. Negyedikek lettünk, így úgy láttam nem mindenki tudott könnyeden ünnepelni a levitásokat. Amúgy is... Ilyenek vagyunk.
Korgó gyomorral vártam a lakomára, már alig vártam hogy legyűrjem a nekem járó adagot, és hogy becsempésszek valami halasat Gottónak. Végül is... ő sem maradhat ki a lakomából.  
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. október 29. 17:58 Ugrás a poszthoz

Gideon

Durcásan keltem. Az idő mindig is hatással volt a hangulatomra. Amikor reggel felkeltem, kócos hajjal leskelődtem ki az ablakon, ahol a vártnál borúsabb idő fogadott. Köd, köd és köd mindenhol. Mintha már el is érkeztünk volna a télhez, amit amúgy szeretek, hiszen szép, fehér, tiszta meg minden.
A reggel rátette a bélyeget a napomra. Alig vártam, hogy vége legyen az óráknak. Szinte egyik órán sem tudtam figyelni, valami mindig lekötötte a figyelmemet.
Szívesen jelentettem volna beteget, vagy ilyesmi, de hát tanulni mégiscsak kell.
Gotto szinte egész nap a nyomomban volt, de már megszokta a durcás napokat.
Amikor vége lett az utolsó órának is, és az összes diák kitódult az ajtón, végre fellélegeztem.
Alig vártam, hogy elszabaduljak, hogy azt csináljam ami épp boldoggá tesz.
Szinte futva indultam a Nyugati szárnyba, az egyik legcsendesebb helyre, amit ismerek. A könyvtár!
Gottóval a nyomomban csörtettem be a könyvtárba, néztek is néhányan szigorú tekintettel felém, de nem zavart.
Egy kis ideig sétálgattam a polcok között, majd letelepedtem egy régi receptkönyvvel a polc sor tövébe. Nekidöntöttem a hátam a polcoknak, és Gottóval az ölemben törökülésbe vágtam magam.
A könyv sok receptet tartalmazott, volt vagy 600 oldalas. Igazából régebben sokat sütöttem a nagyival. De fogalmam sem volt, miért egy receptkönyvet kaptam le a polcról... Nem is szoktam receptkönyvet olvasgatni...  
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. október 29. 18:54 Ugrás a poszthoz

Gideon

A könyvtár mindig is alkalmas volt a pihenésre. Úgy öt perc olvasgatás és lapozgatás után már le is csillapodott a vágyam, hogy izegjek-mozogjak. A légzésem egyenletes lett és szinte már el is tudtam volna aludni. A könyvek illata, a tinta és sárguló lapok...
Aztán éles karmok beleszúródása a karomba... Nem túl jó érzés.
Éles nyávogás, a fejem mellett két centire elsuhanó könyv és egy fiú dühös hangja.
Mikor elhárult minden fajta veszedelem ami repülő könyveket illet... felnéztem az alakra, aki laposra taposta Gotto farkát.
- Egy macska- vágtam rá nem túl kedvesen.
A bal kezemet rászorítottam a Gotto által rám mért támadás helyszínére, ami pillanatok alatt cérnaszálnyi vörös sebbé duzzadt.
Többször megkarmolt már véletlenül a macskám, így már megszoktam, de elég hirtelen jött ez a mostani, így kicsit megijedtem.
Feltápászkodtam a földről, lesöpörve az ijedt Gottót az ölemből.
Meglepve tapasztaltam, mennyivel magasabb volt nálam a szőkeség. Persze végigmértem, hiszen ki nem mér végig egy ismeretlen srácot?
- Az egy érzékeny pontja- mondtam már sokkal barátságosabb hangon, egy halvány mosoly kíséretében.
A tekintetem a fiú elejtett könyvére esett.
- Átváltoztatástan?- hajoltam le érte- Nem rossz tárgy. Hobbi, vagy csak rossz érzéseid vannak a vizsga miatt?- mosolyogtam már őszintén.
Láttam rajta, hogy nem az a rosszfiús alkat, úgyhogy meggyőződésem volt, hogy jó tanuló.
Igazából elég szimpatikusnak tűnt, a macskám és ellenem elkövetett bűntett után is.  
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. október 30. 09:48 Ugrás a poszthoz

Iván

A furcsa fiú egy másodperc alatt eltűnt a polcok között, rám pedig újra letelepedett a nyugalom. Visszatettem a receptkönyvet a polcra, és egy másik után kutattam, amit még az első napomon láttam. Vörös, bőrkötéses könyvecske volt.
A kutatásom kudarcba fulladt, ugyanis újra társaságom lett. Gotto felborzolta a szőrét, így azt hittem a szőke fiú jött vissza. Amint megfordultam, megbizonyosodtam róla, hogy nem ő jött. Azt viszont nem értettem, Gotto miért borzolja fel a szőrét egy ismeretlen előtt. Általában csak elbújik a hátam mögé, vagy ilyesmi.
Végül betudtam annak, hogy biztosan látta már a folyosón, vagy valami.
Borzaska alig, hogy befordult arra a folyosóra, amin éppen álltam, máris megszólított. A szemem pedig elkerekedett. Nem is tudtam hirtelen mit mondjak. Hogy egy ismeretlen valaki csak úgy megszólja Gottót... Egy ismeretlen, de nagyon is szexi valaki... Szóval két dolog miatt is elállt a szavam, ugyanabban a percben.
- Mit képzelsz?
Ez a két szó elárulta a bennem felgyülemlett érzéseket. Azt, hogy cicának hívott, másrészt meg azt, hogy Gottót rühes dögnek nevezte.
Aztán feltűnt valami. A fiú kezében tartott könyv vagy ugyanaz volt, mint amit a szőke olvasott, vagy csak elegem lett aznapra a meglepetésekből.
- Mi van? Elátkoztad a szőkét, hogy odaadja az Átváltoztatástan könyvét?- kérdeztem fennhéjázó mosoly kíséretében.
Általában jó kislány voltam, ahogyan megtanítottak. De a fiú bunkósága kiváltotta belőlem a rosszkislányt.
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. október 30. 13:37 Ugrás a poszthoz

Iván

Mindig is jó voltam abban, hogy megtippeljem az emberek gondolatait csupán az arckifejezésekből. Nem voltam benne biztos, de talán a fiú arcán meglepetést véltem felfedezni, ami esetleg a nem túl kedves megnyilvánulásom miatt volt. Nem is értettem mit várt, ha ő is pontosan olyan bunkón viselkedett az előbb.
Laza sok mindent képzelek beszólására egy kicsit elpirultam, ahogy végigmért, ez viszont semmim nem változtatott.
Flegma, bunkó, amolyan minden csajt megkapok ha akarom típusnak láttam először. A lányok mindig buknak az ilyesmire.
A hátát a polcoknak vetette, szinte pontosan úgy, ahogy előbb én is tettem törökülésben.
- Mégis honnan veszed, hogy menekült? Te leskelődtél valahonnan?- forgattam körbe a tekintetem a polcok között, azonban sehol nem láttam jó helyet a kukkolásra.
Közben észrevettem, hogy a macska által okozott seb lassan lappadni kezdett.
- Egyébként mi közöd ahhoz, hogy menekült-e vagy sem? Megijesztette a macskám, és továbbállt.
A fiú egyre érdekesebbnek tűnt, a kócos hajával, a stílusával...
Rám sem nézett, ahogy ott állt a polcnak támaszkodva, de egyből tudtam, hogy idegesíteni akar. Azért sem szóltam semmit rá.
Levágtam magam vissza törökülésbe szembe vele.
- Szóval minek köszönhetem a szerencsétlenséget, hogy találkoztunk?- persze nem gondoltam komolyan, igazából nem volt olyan rossz fej a srác, csak nem mertem bevallani magamnak- Norina vagyok.
Egy pillanatig kezet akartam nyújtani neki, aztán végül csak biccentettem felé.
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. október 31. 20:52 Ugrás a poszthoz

Iván

Mindig kíváncsi fajta voltam. Érdeklődő, kíváncsi, fogékony mindennemű tudásra és persze a versenyszellem sem elhanyagolható a "hobbijaim" közül.
- Nem hiszek a babonákban. Nem leszek ráncos néhány egyszerű kérdés miatt.
Megvontam a vállam, és próbáltam ugyanolyan flegmán viselkedni, ahogy ő is tette.
Még mindig próbált felhúzni, próbálta azt tettetni, hogy nem figyel rám, és inkább beletemetkezett egy könyvbe. De még mindig nem akartam megtörni, nem akartam megadni neki ezt az örömöt, de nem ám!
A nevét persze nem árulja el, és igyekszik lerázni. Ügyetlen próbálkozás.
Elindult zsebre vágott kézzel a másik irányba, én pedig rögtön felálltam és utánaindultam. Halkan lépdeltem, gondoltam hátha nem vesz észre, és megleshetem miért ilyen furcsa a viselkedése. Persze tudtam, hogy annak az esélye, hogy nem vesz észre, a béka feneke alatt van.
Azért utánaindultam, és reméltem, hogy valamit kivált belőle az, hogy követem, és egy kicsit jobban kiismerem magam a gondolataiban.
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. november 1. 15:35 Ugrás a poszthoz

Iván

Igazán nyeregben érzem magam, amikor néhány kanyar után sem veszi észre, vagy csak nem akarja észrevenni, hogy követem.
Már éppen megörültem, amikor hirtelen körülfogott. Hátam mögött a polcokkal, előttem szorosan a fiú, akinek még mindig nem tudtam a nevét.
Próbálkoztam kiutat találni a fogságból, de aztán feladtam. Amúgy sem akartam megadni neki az örömöt, hogy elfutok.
Ahogy ott álltunk, teljes csöndben egy jó darabig, megszemlélhettem a fiú kidolgozott mellkasát és vállait. Nagyon halványan elmosolyodtam, úgy, hogy még ne tűnjön föl a "fogvatartómnak", vagy ha feltűnik, ne jöjjön rá egyből a mosolygás okára. Bár elég szolidan vittem véghez, úgyhogy reméltem nem vesz észre semmit.
Az arca éppen annyira volt közel az arcomhoz, hogy ha a fejemet feljebb fordítom, elértem volna az állát az orommal.
Bizsergett a bőröm és enyhén szétnyílt a szám a nagy csodálkozásban.
Aztán egykettőre minden elmúlt. Visszatért a laza srác, és ellökte magát a faltól, szabad utat engedve nekem.
- Várj!- ragadtam meg a csuklóját, és elé ugrottam.
A tervem az volt, hogy odahajolok a füléhez, és súgok neki valamit, aztán... Aztán csak az jött amit éppen jónak láttam.
Nem voltam olyan bátor, hogy megcsókoljam, de egy aprócska puszit nyomtam az arcára.
Fogalmam sem volt akkor, mit fog szólni, arról sem, hogy ezután elküld-e, vagy csak lefagy, és azután küld el, vagy... szóval fogalmam sem volt róla.    
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2014. november 1. 15:38
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. november 2. 10:31 Ugrás a poszthoz

Iván

Sosem szoktam így hirtelenjében cselekedni... Na jó. Ha jobban belegondolok, mégis. A húgom olyan, aki mindent előre megrág és néha igenis döntésképtelen. Én mindig hamar hozok döntéseket, és nem riaszt vissza, ha valakit meg kell bántanom vele. Amolyan ami a szívén a száján lány volnék.
Nem húzódik el, és még el is mosolyodik. Nem számítottam rá, hogy ilyen reakciót hozok ki belőle. A társaságomban maximum még csak gúnyos mosollyal illetett, ami nem gáz. Vagyis nekem nem.
Biztos voltam benne, hogy mond még valami bunkót, de aztán nem tette. Csak karba font kézzel állt és csak egyetlen szót mondott, ami egyáltalán nem volt bunkó. Jellemfejlődés? Ki tudja...
Hasonlóan karba font kézzel nekidőltem a vele szemben lévő polcoknak és felvont szemöldökkel, összehúzott szemmel figyeltem, egy félmosollyal a számon. Ez addig ment, amíg újra meg nem szólalt, mert akkor szívesen lenyeltem volna keresztbe.
Ellöktem magam a faltól és most én léptem elé.
- Rellon. Második évfolyam.
A fiú hozzászólása meglepett, és dühbe is ejtett. Nem vagyok elég bátor? Ugyan már. Próbáljon ő megcsókolni egy olyan lányt, akinek csak az álláig ér.
- Rólad viszont még nem tudok semmit.
Körbe-körbe kezdtem el járkálni, mintha nagyon törném a fejem valamin. Aztán megálltam, végigmértem. Aztán újabb gondolkozó körre indultam. Végül megálltam és a szemébe néztem.
- A stílusod olyan mint a rellonosoké. A könyvtárban vagy, fogalmam sincs miért. Azt tudnám kinézni belőled, hogy egy vaskos verseskötetet olvasgatsz, tele különböző alternatív versekkel. De ott volt a kezedben az Átváltoztatástan könyv is. A szünetek közbeni tanulás a levitásokra jellemző, bár nem ismerem annyira őket, de a rellonos pletykák elértek hozzám is. Aztán... az Eridon... Nem tűnsz közéjük valónak. Aztán a Navine? Ugyan már. Abszolút nem vagy jóindulatú és kedves. Az viszont tuti, hogy nem vagy rellonos, mert már láttalak volna.
Érdekes, de így végiggondolva elég furcsa szerzet. Hiszen a rellonban kellene lennie, de az száz százalék, hogy nem rellonos.
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. november 7. 17:14 Ugrás a poszthoz

Iván

Fogalmam sem volt róla, hogy miért nevetett ki a fiú.
Zagyvaságokat kezdett beszélni. Már nevetni támadt kedvem, amikor lassan előhúzta a pálcáját...

Egy fotelben ültem. A szemem előtt apró, fekete pontok kergetőztek, és egy vaskos kötetet tartottam a kezemben. Elaludtam volna? Az imént mintha egy szakácskönyvet lapozgattam volna...
Aztán beugrott egy sötét, kusza haj. Álmodtam. Milyen furcsa álom volt...
A tagjaim elzsibbadtak. Leraktam a könyvet az ablakpárkányra, és kinyújtóztattam a lábaimat.
Szememmel Matildát kerestem, hátha látta mi történt, miért aludtam el ilyen hirtelen? És mikor változtattam meg a helyem?
De közel s távol senki nem volt éppen a könyvtárban.
Gottót sehol sem láttam, így elindultam a könyvtár kijárata felé, valami furcsa, sötét hajú fiúval a gondolataimban...
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. november 12. 21:04 Ugrás a poszthoz

Iván

Hűvös reggelre virrad. Az ablakok bepárásodtak, és beszéd közben látni a leheletemet. Éjszaka csak forgolódtam az ágyban, és képtelen voltam aludni. Mindig járt valami a fejemben. Hol egy kósza gondolat, hol egy megválaszolatlan kérdés...
Mire valamelyest kivilágosodott, már készen voltam arra, hogy órára menjek, bár még a többiek durmoltak a paplanok alatt.
Hátrahagytam hát a szobát, hogy ne zavarjam az alvó társaimat. Egy ideig bolyongtam a folyosókon, aztán a Déli Szárnyban végre megtaláltam a helyet, amire éppen szükségem volt. Hogy kiürítsem a fejem.
Az erkély mindig is alkalmas volt arra, hogy eltöprengjek.
Kiléptem a teraszra, ahol a vártnál picit hűvösebb volt, így zsebre dugott kézzel álltam meg a korlát mellett.
A terasz egy bogolyfalvai utcácskára nyílt.
Eltöprengtem azon, vajon mennyire hiányzom az otthoniaknak? Igazából másik két gyerek mellett nem igazán voltam a figyelem középpontja sosem, amit amúgy teljesen megértek, amúgy sem szeretek feltűnősködni.
Kifújtam a tüdőmben maradt levegőt. Észre sem vettem, hogy bent tartottam a lélegzetem. A számból apró felhő tört elő.
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. november 14. 17:57 Ugrás a poszthoz

Iván

Mindig utáltam ha megijesztettek. Olyankor a szívverésem kihagy egyet, és összerezzenek.
Miközben komótosan kifújtam a levegőt, megfordultam, hogy az illetőhöz vágjak valamit, aztán végül lefagytam. Na, nem csak a hidegtől - bár az ujjaim a zsebemben összefagytak - hanem a fátyolos emlékekből rémlő alaktól. Sötét, kesze-kusza haj, sötét szem, sima bőr.
A félmondat a torkomon akadt, és nagy szemeket meresztve próbáltam felidézni a fiút valamilyen emlékemben. Az egyetlen emlékfoszlány a könyvtári incidens volt, amiről eddig azt hittem csak álmodtam.
- Te elkábítottál a múltkor?
Hangom sokkal inkább csodálkozó, mintsem szemrehányó. Érdeklődve tekintek végig a fiún. Olyan vonását keresem, amiben benne van a féktelen mersz. Hogy gondolta, hogy nem fogom felismerni?
Az emlékeim lassan kezdenek visszatérni a helyükre az aznapi délutánról, de csak apránként.
Igyekszem titkolni az érzéseimet az aznapra vonatkozóan, így nem pirulok el az emlékre, amikor... kicsit közelebb kerültünk egymáshoz a kelleténél.
- Miből gondoltad, hogy nem ismerek rád?
Hangom és arckifejezésem még mindig csodálkozásról árulkodik.
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2015. január 4. 15:19 Ugrás a poszthoz

Teo


Alig vártam már, hogy találkozzak Teóval. Mióta Bogolyfavában éltem, elválaszthatatlanok voltunk, mostanság azonban... másképp vagyunk elválaszthatatlanok.
Lassan lépkedtem végig a folyosókon, kiélvezve az izgalmat, hogy újra láthatom.
Még délelőtt érkezett a bagoly, hogy várni fog az Erkélyen. A szívem majd' kiugrott a helyéről. A folyosón végig ablakok voltak kitárva, így a hideg szél mardosta a bőrömet.
Végre befordultam a megfelelő sarkon, és apró fényecskéket láttam meg az üvegen keresztül. Gyertyák fényét. Elmosolyodtam. Teo mindig is romantikus típus volt.
Kiléptem az erkélyre, Ő pedig ott ült. A gyertyák megvilágították az arcát, árnyékot vetve a falra.
- Jó estét, uram. Szabad az a hely?- mosolyogtam és a mellette álló fotelre böktem az ujjammal.
Meg se várva a válaszát, közelebb léptem hozzá, várva, hogy felálljon, és átöleljen.
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2015. március 7. 16:16 Ugrás a poszthoz

Teo


Sajnos hamar letelt az időnk. Megvacsoráztunk és táncoltunk a halk dallamra. Az idő lehűlt, én pedig kezdtem fázni. Összességében jól telt a kis meglepetés, annak ellenére, hogy tudtuk, ez az utolsó. Teo tegnap kapta az értesítést bagolyban, hogy az édesapját külföldre küldték dolgozni, és az egész család utazik. Persze a hangulatra rányomta a bélyeget, de mégsem akartunk köszönés nélkül elválni.
- Mi lesz velünk ezután?- kérdeztem.
Persze tudtam mit fog válaszolni. A távkapcsolatok sosem működnek...
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2015. március 22. 13:22 Ugrás a poszthoz

Andrew


Kezdtem újra embernek érezni magam a napokban. A tavaszi időjárás meghozta a kedvem. El is felejtettem, milyen amikor az emberek csak úgy örülnek valaminek.
A minden lében kanál macskám és én felkerekedtünk délután, hogy egy kicsit lazuljunk a könyvtárban. Furcsa, mi? Egy rellonost nem gyakran látni a könyvtárban. De ez egy cseppet sem zavart.
A könyvtár szinte üres volt, Matilda pedig éppen elmélyülten lapozgatott valamit, úgyhogy halkan besurrantam a terembe, és a harmadik sorból leemeltem egy ponyvaregényt, és egy réginek kinéző másik könyvet, aminek még a címét sem olvastam el.
Leültem törökülésben a földre, majd a regényt a vastag könyv mögé rejtettem. Nem szívesen magyarázkodtam volna. Még mindig nehezen gondoltam a mögöttem álló napokra.
Ideje volt megnyugodnom egy kicsit.  
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2015. március 22. 13:57 Ugrás a poszthoz

Andrew


A nyugalmas olvasás nem tart sokáig. Hihetetlen, de egy éven belül megint megtörténik velem ugyanaz. Szólásra nyitottam a számat, de végül befogtam. A srác aki majdnem átesett rajtam egészen kedvesen szólít meg.
Elfogadja a fiú kezét, és feltápászkodik a segítségével.
- Semmi baj. Megvagyok.
A fiú fiatalabbnak nézett ki nálam, mégis fölém magasodott. Mondjuk az én magasságom átlagon aluli valamivel.
- Norina vagyok.
A srác nem egyedül jött, ahogy én sem. Gotto felborzolta a szőrét, és oldalazva a lábam mögött keresett védelmet a kutya elől.
Mosolyogva leguggoltam, hogy megnyugtassam az ijedt macskámat...
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2015. március 22. 14:03
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2015. március 22. 14:39 Ugrás a poszthoz

Andrew


Elmosolyodom.
- Semmi gond, tényleg. Nem zavarsz.
Lehajoltam, hogy felvegyem a könyveket a földről, és gyorsan visszatettem őket a helyükre.
- Semmi bajom nem lett. Katona dolog. Talán holnapra lesz a combomon egy apró lila folt, de volt már rosszabb is. A kviddicsnek hála már észre sem veszem ezeket a kisebb fájdalmakat.
Mosolyodom el halványan, de kezd egy picit olyan érzésem lenni, hogy a srác vagy akar valamit, vagy egyszerűen csak ennyire anyáskodó típus.
Mondjuk éppenséggel mindkettőt aranyosan teszi...
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2015. március 22. 15:44 Ugrás a poszthoz

Andrew


A fiú önbizalma határtalan. Érdekes, azt hittem nehezen nyílok meg az embereknek, de vele egészen könnyen elbeszélgettem, sőt még élveztem is.
- Gyakran olvasok. A kedvenc elfoglaltságom. Verseket, regényeket. Bármit. Amikor olvasok, olyan mintha kilépnék a saját életemből és valaki máséba lépnék helyette.
Olyan szépen sikerült körülírnom az érzéseim, hogy magam sem hittem el.
- Nem gyakran látni férfiakat olvasni. Nem mintha csak nőknek való lenne. De jó érzés.
Aztán eszembe jutott valami.
- Nincs kedved elmenni valahová?
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2015. március 22. 15:44
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2015. március 22. 16:13 Ugrás a poszthoz

Annamária


Későn érkeztem a rétre. Már egészen sötét volt, annak ellenére, hogy a búcsúbeli játékok fényei ide-oda cikáztak.
Egyedül jöttem. Nem hívott senki, és én meg nem szívesen hívok el senkit.
Szóval sétálgattam, hátha rám talál valaki.
A tekintetemet egyre vonzani kezdte az óriáskerék. Kiskorom óta nem ültem óriáskeréken.
Persze az is szívás egyedül. De nem érdekelt. Kezdtem unni, hogy elkülönültnek tekintem magam.
A szellő megcsapta az arcom, és hideg kúszott fel a hátamon, amikor beálltam a sorba az óriáskerékhez. Mindenütt párok álltak, beszéltek, ettek, és csak úgy... léteztek. Nem zavartattam magam.
Beültem a belső ülésre és nem érdekelt van-e mellettem valaki, vagy sem.
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2015. március 22. 16:22 Ugrás a poszthoz

Andrew


- Pontosan felettünk van egy úgynevezett Akvárium. Kinyitod az ajtót, és azt látod, hogy a terem tele van vízzel, de nem zúdul rád az ajtóban. Ha bemész, és nem érsz hozzá a falakhoz akkor a kijövetelnél száraz leszel. De ha hozzáérsz, csurom vizes. Remélem tudsz úszni - kacsintottam rá kajánul a srácra, majd elindultam Gottoval, és remélhetőleg a fiúval a hátam mögött.
- Ja? És persze beszélni is lehet a víz alatt. Még csak levegőt sem kell venned.
Igyekeztem fel a lépcsősorokon, és elvezettem a fiút a piros ajtóhoz a Nyugati szárny második emeletén.
Remélhetőleg a fiú nem víziszonyos...

/A következő hsz-t az Akváriumnál folytasd.//

Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2015. március 22. 17:34 Ugrás a poszthoz

Annamária


Hirtelen fel sem fogtam mi történt. Igazából el voltam foglalva a saját gondolataimmal, és nem foglalkoztam mással. Meglepett, hogy volt mellettem valaki, sőt, még meg is szólít az amúgy tök bunkó fellépésem után is.
- Helló - pislogtam nagyokat.

Emlékszem még, mennyire frusztrált a dolog amikor gólya voltam. Hogy nem szólít meg senki, hogy milyen egyedül vagyok. Aztán jó néhány barátra szert tettem.

A lány mellettem fiatalabbnak tűnt, mint én voltam. Ezt egy apró oldalpillantás kíséretében állapítottam meg.
Egy kicsit idegesnek tűnt, talán miattam, talán azért mert lassan elindult az óriáskerék... a lényeg, hogy egy kicsit feszengett.
Közben a karaokés standhoz beállt néhány fiatal, akiknek megvolt a löket, hogy beálljanak énekelni... Ilyenkor sajnálom a prefektusokat. Az ilyen bulik után van néhány diák akik büntetést kapnak.

- Ideges vagy?
Kérdeztem a legkedvesebb hangomon, amit éppen elő tudtam venni.
- Melyik házba jársz?
Próbáltam elterelni a figyelmét az óriáskerékről, hátha nem kezd el pánikolni.
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2015. március 25. 17:57 Ugrás a poszthoz

Andrew


Arcomról lelohad a mosoly.
- Nincs kedved? Kapsz bent levegőt a víz alatt.
Bátorításként kinyitom az ajtót. A látvány még úgy is elvarázsol, hogy ismerem már a helyet. A víz a terem tetejéig ér, úgy áll meg az ajtókeretnél mint a kocsonya.
Magabiztosan bedugom a kezem a vízbe, majd kihúzom.
- Látod? Száraz. Csak nem szabad a falakhoz érni, mert akkor elázol.
Megvonom a vállam. Igazából nincs semmi ijesztő a helyben. Egy kicsit lelomboz a tudat, hogy nincs kedve a srácnak.
- Biztos nem akarod kipróbálni? Tényleg nem nagy kunszt.

Próbálom meggyőzni Andrew-t, hátha belemegy a játékba.
Hiszen mindkettőnknek felejthetetlen élmény lenne.
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2015. március 25. 18:37 Ugrás a poszthoz

Annamária

Magabiztosan ülök a székemben és nézelődök. Kezdek lenyugodni a paprikás hangulatomból.
- Régen sokszor ültem hasonlón. - bólintok - Szerettem hogy szabadnak éreztem magam és egy időre olyan érzés volt, mintha repülnék.
Halvány mosoly fut végig az arcomon, de hamar eltűnik.
- Bocsi az előbbi bunkó hangnemtől. Egy kicsit rossz napom van ma.
Lenézek a tömegre, és tapasztalom, hogy lassan felérünk a legtetejére.
- Egyébként Norina vagyok. - nyújtok kezet.

Az előbbi óriáskerekes emlék újra felülkerekedik rajtam. Néhány pillanatra behunyom a szemem és minden apró rezzenetet megfigyelek. A szél enyhén megcsiklandozza a bőröm, a levegő pedig lehűl az óriáskerék teteje felé érve.
A kerék megcsikordul ahogy a legtetejére érünk, aprót billen és máris tartunk lefelé.
- Nem volt olyan rossz, nem? - nézek a lányra.
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2015. március 27. 17:51 Ugrás a poszthoz

Andrew

Gotto érdeklődve szemléli a vizet, végül inkább elhúzódik.

Vigyorra húzom a számat.
- Ahogy akarod.
Egy balett-táncos kecsességével és egy úszó gyakorlatiasságával vetem magam a vízbe.
A víz pont olyan hőmérsékletű, hogy ne fázzak, de ne is legyen melegem. Könnyedén lélegzem a víz alatt, és a szememet sem csípi. Teljesen hétköznapi a dolog, kivéve a vizet, amit érzek a bőrömön. Érzem a nedvességet.
Úszok egy apró kört a teremben, elmegyek egészen a tetejéig, és észre kell vennem, hogy a termet teljesen ellepi a víz. Felül sincs rés.
Lábtempóval gyorsan visszaérek az ajtóhoz. Mosolygok és egy aprót intek a kezemmel, hogy jöjjön be, ha még nem tette volna meg.
Érdekes, az ajtón kívül elmosódva látok mindent, odabent pedig minden tiszta. Mintha szemüveg lenne rajtam.
Mosolyogva úszok néhány kört.

- Na, milyen? - kérdezem a víz alatt.
A normálisnál egy kicsit tompábban hallom a saját szavaimat.
Remélem nem okozok csalódást Andrew-nak.
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2015. március 28. 16:30 Ugrás a poszthoz

Annamária

A lefelé vezető úton nem igazán szólaltam meg. Elbambultam egy időre, hogy a saját gondolataimba temetkezzek. Úgy tűnt, a lánynak amúgy sincs kedve beszélgetni, leginkább megpróbált nem elájulni, már ahogy láttam oda-oda pislogva.
Egyre közelebb éreztem magamat a földhöz, és egyre messzebb kerültünk a hegyi levegőtől. A repüléshez hasonlatos érzésem megszűnt létezni, és már előre tudtam, jó sokáig nem jön el még egyszer.
Lassan rajtunk volt a sor, hogy kilökjük magunkat a székünkből. A lányra pillantottam. Még mindig idegesnek tűnt.
A lehető leggyorsabban ugrottam ki, hogy a lánynak minél több ideje legyen kikászálódni a belső ülésből.

A levegő a földhöz közel is ugyanolyan hűvös és friss volt. Összehúztam magamon a dzsekimet, és megvártam a sor mellett a lányt.
- Hát, kösz az élményt. Majd talán még összefutunk! - intettem egy aprót a zsebemből kilógó ujjaimmal és megindultam a büfé felé.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kálnoki Norina összes hozzászólása (148 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel