Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Évnyitó
Fura úgy reggel felkelni, hogy most már tanár vagyok. Szinte új értelmet nyer az életem, eddig csak kutattam és tanultam a rúnákról, de most a megszerzett tudást kell átadnom a jövő generációjának, emiatt egy kicsit izgulok, de bízok benne, hogy minden rendben lesz. Ám, nagyon fontos, hogy megjelenjek az Évnyitón, amit ma tartanak, és mivel új tanár vagyok, így nagy valószínűséggel az igazgató úr befog mutatni a diákoknak, de ha nem is mutat be, akkor is legalább megnézhetem, hogy milyen sokan járnak az iskolába. Másfél órával az évnyitó kezdése előtt elkezdek készülődni. Felveszek egy fehér inget, fekete nadrágot, szép vadi új fekete cipőt és az elmaradhatatlan talárt. Megfésülködök majd kilépek a folyosóra és elindulok a Nagyterem felé. Már messziről lerí rólam, hogy még új vagyok az iskolában, hisz csak bolyongok és elég nehezen találom meg a Nagytermet, ahol nekem is jelenésem van, hisz szerintem tanárként kötelességem elmenni minden ilyen alkalomra, még akkor is, ha túl sok kedvem nincs hozzá. Eddig még egy helyről, eseményről se késtem el életem során, és az Évnyitóról se szeretnék, ezért kicsit felgyorsítom az eseményeket, vagyis útbaigazítást kérek egy szembejövő diáktól, akitől sikerül megtudnom, hogy merre menjek. Lehet, hogy ciki, hogy egy tanár kér segítséget egy diáktól, de most az egyszer ellehet nézni nekem, hisz teljesen új vagyok itt. Sok-sok gyaloglás után megérkezem a Nagyterem elé, még van pár perc a kezdésig. Veszek egy nagy levegőt, megigazítom a taláromat, majd belépek a terembe. Megdöbbenve tapasztalom, hogy nagyon sokan jöttek el erre az eseményre, de azért örülök is, mert nem késtem el. Pont van annyi időm, hogy megnézhessem a díszítést, de közben azért elindulok a tanári asztalhoz, hogy elfoglalhassam helyemet. Amikor odaérek leülök a székre és köszönök a kollégáknak, még eddig egy tanárral se beszéltem, csak a tanáriban mutatkoztam be, de senkit se ismerek a kollégáim közül, de reménykedem, hogy ez változni fog, bár ez leginkább csak tőlem függ. Most, hogy elfoglaltam a helyemet, hirtelen olyan érzés tör rám, hogy mindig engem várt, mert az igazgató úr kilép a diákok elé, és kezdetét veszi az Évzáró/ Évnyitó. Figyelmesen hallgatom az igazgatót, és amikor kell én is tapsolok. Közben a jutalomba részesült diákokat nézem, és a kolleganőt, akit az év tanárának választottak és még egy díjat is kap, mert ő lett az év házvezetője is. Kicsit zavartan mosolygok, hisz én magántanulóként tanultam a mágiát, nem jártam varázslóképzőbe, és teljesen új nekem ez a szituáció, de próbálom leplezni még a végén a többiek bolondnak tartanának, és ezt nem szeretném, így csak figyelmesen nézem tovább az eseményeket. Ám, a nagy nézelődések közepette megakad a szemem a tanári asztalon lévő tündéren, eddig csak könyvekben láttam tündéreket, és most nem messze tőlem Szendrei professzor asszonynál van egy igazi kis tündér. Tátott szájjal figyelem őket egy darabig, majd észhez térek és tekintetemet ismét visszaterelem az igazgató úrra, hogy tovább hallgathassam őt, és azért a diákokat is megfigyelem.
~Ennyi diák közül vajon hányan fognak járni az órámra?~ teszem fel magamban a nagy kérdést, és már várom az első órámat, de most legjobban azt a pillanatot várom amikor az igazgató befejezi beszédjét és elkezdhetek enni, már nagyon éhes vagyok.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Kováts Marcell Rég jártam már Bagolyfalván, és legutóbb mikor erre vetődtem akkor egy öreg rúnajósnak sikerült rávennie, hogy beadjam tanári pályázatomat a Mágustanodába, azóta sok minden történt, belőlem például tanár lett, az öreg rúnajós pedig elhunyt. Nagyon rendes ember volt, kár, hogy ilyen hamar távozott az élők sorából, az ő emlékére jöttem le Bagolyfalvára a kocsmába egy-két vajsört meginni. Nem nagyon szeretem az alkoholt, de ilyen hidegbe muszáj vagyok valahova beülni, és a kocsma az mindig nyitva van, vagyis sokáig nyitva van. Fekete nadrág, egy ing, zakó és kedvenc fekete kabátom van rajtam. nem akartam most talárt felvenni, még a végén visszamondanák, hogy a tanárok esténként a kocsmába mennek inni, úgyhogy civilként megyek le a Máguscsárdába. Vasárnap este van az utcákon elég kevés emberrel találkozom, és mikor belépek a kocsmában olyan érzésem van, mintha a fél település itt lenne, hisz elég sokan ülnek és iszogatnak itt. Tekintetem megakad egy kis srácon, aki egy férfivel áll szemben. A férfin látszik, hogy egy kicsivel többet ivott és valamit szeretne a sráctól, és kétlem, hogy színházjegyet akar neki adni. Tanárként úgy érzem kötelességem közbe avatkozni. Odalépek a sráchoz és bal kezemmel megfogom a vállát, de mivel nem ismerem, ezért kitalálok egy nevet, és jobb kezemmel pedig a pálcámhoz nyúlok a biztonság kedvéért.
-Áh, Péter! Már mindenhol kerestelek, mit keresel te itt?- teszem fel a kérdést a srácnak, majd a férfire nézek, egy kis meglepődést veszek észre az arcán.
-Segíthetek valamiben? Szeretne valamit?- teszem fel a férfinak a kérdést, közben szememmel a pálcámra tekintek, remélem vette a lapot és elmegy anélkül, hogy párbajoznunk kéne, bár nem sok esélye lenne ellenem, hisz ő részeg én józan vagyok, a laikus ember számára is egyértelmű, hogy ki fog győztesen kijönni a párbajból. Ha a férfi elmegy, akkor a srácra nézek.
-Nem neked való ez a hely, veszélyes alakok is vannak itt! Meggondolatlanság volt ide jönnöd, nem gondolod? Vigyázz magadra! A kocsma nem olyan hely, ahol kedves emberek vicceket mesélnek egymásnak egy tea mellett.-nézek Marci szemébe, és próbálok szigorú lenni, de nyugodt hangon beszélek hozzá. Nem akarom leszidni, hisz semmi jogom nincs, nem is ismerem még, de valljuk be, ha én nem avatkozok közbe, akkor elég nagy bajba került volna a srác.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Marcell Nem gondoltam volna, hogy a mai estém egy ártatlan kisgyerek megmentésével fog eltelni egy kocsmában. Nem is hinné el nekem senki, hisz ha azt mondom, hogy ártatlan kisgyerek akkor jön a kérdés, hogy "mit keres a kocsmában?". Amúgy se vetne se rám, se rá jó fényt, ha ez a kis incidens kiszivárogna és mindenki erről beszélne, másrészről pedig nem is szeretnék magamból hőst csinálni, azt tettem amit jónak láttam, ez esetben pedig megmentettem szegény kis srác életét egy csúnya, mogorva részegtől. És most elérkezett a pillanat, hogy megtudjam, hogy mit is keres itt szegénykém. Figyelmesen hallgatom őt, és látom rajta, hogy megbánta, hogy idejött, de nem tehet róla, hisz eltévedt és valószínűleg az ő helyében én is idejöttem volna, csakhogy megtudjam a helyes irányt.
-Áh, értem. Így mindjárt más. És hová szeretnél menni?- teszem fel a kérdést, most már egy mosoly kíséretében, nem akarom elijeszteni szegény kis srácot, így is megvan rémülve, és nem hiszem, hogy hiányzik neki az, hogy egy tanár kioktassa őt, ilyenkor inkább segítségre van szüksége. Bár, én nem nagyon ismerem még ezt a kis falucskát, de azért, ha elmondja az eredeti úti célját akkor megpróbálok neki segíteni. Az általa feltett kérdésén eléggé meglepődik, nem számítottam erre, sőt, eddig senki se nézett hercegnek és fogalmam sincs, hogy ő honnan vette azt, hogy én az egyik királyi család sarja vagyok.
-Ezt miből gondolod? Amúgy, nem vagyok én herceg. És te az vagy?- arcomról a mosoly még mindig nem tűnt el, és figyelmesen hallgatom őt, de már nem nagyon bírok állni, attól, hogy a tanárok között fiatal vagyok, de azért már én is kezdek öregedni és nem bírok túl sokáig állni, elkezd fájni a lábam, ezért gyorsan szétnézek a kocsmában, egy szabad asztalt keresek. A sarokban az asztal mellett találok is egyet.
-Nincs kedved oda ahhoz az asztalhoz leülni? Meghívlak egy üdítőre, ha szeretnéd.-teszem fel a kérdést Marcinak, és ha úgy dönt, hogy kér egy üdítőt, akkor együtt leülünk az asztalhoz és én rendelek neki üdítőt, magamnak pedig vajsört.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Marcell Életem során sok kedves, aranyos gyerekkel találkoztam, de egyikőjük se hasonlított Marcira. Marci teljesen más kedves, aranyos, és úgy érzem, hogy jó emberismerő, bár fura kérdései vannak, de ebben a korban ezek a kérdések természetesek számára, hisz érdeklődik és ismerkedik a világgal. Amikor Marcira nézek visszajönnek gyerekkori emlékeim, de azért nem idézgetem fel olyan sokáig magamban az emlékeket, hisz elég furán nézünk ki így is, hogy a kocsma közepén egymással szembe állunk, bizonyára már sok szempár szegeződik ránk, de valahogy ez most hidegen hagy. Meglepődök amikor Marci bejelenti, hogy ő is a kastélyban lakik, kétlem, hogy bármelyik ház tagja lenne.
- Te a kastélyban élsz?-teszem fel neki a kérdést, hangomon hallatszik, hogy nem nagyon tudom elképzelni, hogy mit csinálhat ott, számomra egy értelmes magyarázat létezik, hogy a gondviselője is a kastélyban van, és vele lakik, bár arról tudnék, de valószínűleg Marci úgy is elmagyarázza nekem, vagyis remélem, mert most jelen pillanatban elég butának érzem magam, hogy nem tudom felfogni ezt a helyzetet. És folytatódik a beszélgetés, melyben felteszi nekem a számomra furcs kérdést, hogy herceg vagyok-e, de látom a fiún, hogy a kérdésére kapott válaszommal kicsit elszomorítottam őt, és el is magyarázza, hogy miért. A magyarázaton mosolyra húzom a szám, mindig is aranyosnak és egy kicsit viccesnek találtam a gyerekek nézőpontját, így Marciét is annak találom.
-Sok olyan herceg van, akiknek nem szőke a hajuk. És azért mentettelek meg, mert láttam, hogy bajban voltál, de ettől nem vagyok herceg. Én is csak egy hétköznapi ember vagyok.-mosolygok Marcira, és figyelmesen hallgatom őt, bár amikor elmondja, hogy ő lovag és egy Benjamin nevű srácnak szolgál, akkor kicsit összeráncolom homlokomat, és értetlenkedő tekintettel nézek a fiúra.
-Szolgálsz? Szokott neked feladatokat adni, amiket meg kell csinálnod?-teszem fel a kérdést Marcinak. Nem lenne túl jó, ha egy nála idősebb srác kihasználná őt, és feladatokkal bízná meg, de van egy sanda gyanúm, hogy erről van szó. Marci elfogadja a meghívásomat az üdítőre és leülünk a szabad asztalhoz. Még várunk arra, hogy kihozzák az "italunkat", addig a kisfiú érdeklődik, hogy ki is vagyok én. A bemutatkozás az tényleg elmarad, így jogosnak találom a kérdését. És kedves mosollyal a számon válaszolok neki.
-Gábornak hívnak. És téged, hogy hívnak? Nemrég érkeztem a kastélyba, én vagyok az egyik új tanár. És te mióta vagy itt?-kérdezek vissza minden válaszom után a sráctól, és kis idő múlva kihozzák az üdítőt és a vajsört is.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Ginnie MarrywatherVége van a Halloweennek és egy új nap kezdődik. Emlékszem, ilyenkor november legelső napján, otthon mindig családi szokás volt, hogy kimegyünk a temetőbe, és meggyújtunk egy gyertyát elhunyt szeretteink sírjánál. Ez számomra egy elég lehangoló és szomorú nap, hisz azzal a meggyújtott gyertyával emlékezünk a hozzánk közel álló emberekre, akik már nem lehetnek velünk. November 1-je számomra a gyász napja, ezért nincs is túl jó kedvem, hisz eszembe jut az a sok kedves ismerős, akikkel régen nap, mint nap találkoztam, de ma már csak az emlékük él bennem, de mivel Bagolykőn nincs egy ismerősöm se eltemetve, ezért nem is kell elmennem a temetőbe, de akkor is egy kis magányra vágyok, és a kastély falaiban ezt nem találom meg, ezért úgy döntök, hogy elindulok sétálni. Egy fekete vastag pulóvert, alá egy fehér pólót és egy fekete nadrágot veszek fel. Sétálás közben köszönök a mellettem elhaladó diákoknak, kollégáknak, ezek szerint nem csak én vágyom magányra. Jó pár lépést teszek meg még elérkezem célomhoz a stéghez, ide akartam jönni, hisz tudom, hogy itt általában csak a természet vár, de most más is itt van, de ha már így alakult nem bánom, nem fogom elküldeni a diákot csak azért, mert magányra és csöndre vágyom. Lassan odasétálok a stég végéhez és köszönök a lánynak. -Jó napot, remélem nem zavarok!-megvárom a lány válaszát és ha nem bánja, akkor leülök mellé. Csak most veszem észre, hogy megzavartam az olvasásban. -Hornyák Gábor vagyok, és Önt, hogy hívják ifjú hölgy?-múltkor Marcinak elfelejtettem beszélgetésünk kezdeténél bemutatkozni, és tanulva hibámból a lánynál a bemutatkozással kezdem. -Mi járatban van itt?
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Carl Tender Mostanábban egyre több könyvet, személyes holmit távolítok el a szobámból, de én okosmódon nem dobom ki ezeket, hanem a három vagy négy ajtóval arrébb található szertárba viszem őket egy dobozban, és ha később egyszer szükségem lenne valamire, akkor a szertárban megkereshetem. Mióta itt vagyok, azóta űzüm ezt a tevékenységet, bár még sose gondoltam bele, hogy mi történne akkor, ha a diákok belenéznék a dobozokba és megtalálnák a személyes holmijaimat. Sok olyan papír, könyv, irat van a dobozokban, amik megkönnyítenék nekik a vizsgát, ebbe a dobozba, amit most viszek a szertárba, minden évfolyam Rúnatan vizsgájának kérdései, és megoldásai vannak benne. Úgyhogy ezt a dobozt jól lezártam és megjelöltem, de a biztonság kedvéért majd el is rejtem nehogy bárki is meglássa. Egy perc séta után meg is érkeztem a szertárakba. Mikor beléptem az ajtón, és megérezhettem, hogy milyen is az amikor a levegőben szálló port sikerül beszippantanom. Ez azt jelenti, hogy vslaki nemrég járt itt, vagy még lehet, hogy itt is van az illető, egyelőre nem látok senkit, ezért keresek egy olyan polcot, ahol jó sok doboz van szorosan gymás mellé, és próbálom közzéjük betenni az én kis dobozkámat, de a nagy rendezgetésben leesik az egyik régen itt álló doboz. A dobozból kiesett tárgyakat összeszedem a földről, és visszatuszkolom azokat a dobozba, majd visszateszem a polcra. Mivel ma úgy határoztam, hogy csak takarítani fogok, meg szelektálni és a kiválogatott cuccaimat dobozba rakom, majd elhozom a raktárba, és mivel most fejeztem be az általam eltervezett napirendem utolsó pontját is, ezért sok szabadidőm van, ezért úgy döntöttem, hogy sétálok egy kicsit és nézelődök, és csak ekkor veszem észre kollégámat, gondolom, hogy ő már hamarabb észrevett, mivel a földön landolt doboz nagyot zuhant, de ha mégse vett volna észre, akkor is hangosan köszönök neki, és be is mutatkozok, aminek már ideje lenne, hisz ő is akkor került az iskolához, mikor én, mondhatni úgy, hogy együtt kezdtük el a pályafutásunkat. Odasétálok a professzor úrhoz. -Üdvözlöm! Bocsánat, ha megzavartam, én Hornyák Gábor vagyok, és ha nem tévedek, akkor Ön a jóslástan tanár! -nyújtom a kezemet, a professzor úr felé, ahogy azt bemutatkozáskor illik, majd ha ő is elárulja a nevét, és elengedtük egymás kezét, akkor folytatom kis üdvözlő szövegemet. -És mi járatban van itt, ebben a sötét helységben? Ön is hozott ide valamit vagy inkább keres valamit? Mert, ha keres valamit, akkor szívesen segítek, ha tudok.-mosolygok a férfira, és meghallgatom a válaszát.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Saragob KiraZombi vagyok, bizony. Nem is akármilyen, két lábon járó zombi. Vége a szorgalmi időszaknak és kezdetét veszi a vizsgaidőszak, én még ki se javítottam a szorgalmiakt, de már pihenés nélkül vizsgákat kell csinálnom. Ez borzalmas, nem értem, hogy miért nem lehetne egy kis pihenés a szorgalmi időszak és a vizsgaidőszak között, mondjuk úgy két év szünet. Én megpróbálnám kipihenni magam a két időszak közötti szünetben, a diákoknak meg sikerülne puskát csinálniuk. Mindenki jól járna, de sajnos erről nem én döntök. Én biztos így csinálnám. ja, hogy most mit csinálok? Most éppenséggel sétálok ebben a fantörpikus időben, néha elgondolkozom azon, hogy amikor egyik nap plusz 40 fok van, másnap meg mínusz 10, akkor olyankor az öreg úr odafönt jót röhög rajtnk, vagy csak elelejtette kikapcsolni a jól működő légkondit. A lényeg az, hogy sajátos humora van. Nos, ott tartottam, hogy sétálok, igen elismerem ritka szót ez tőlem, de megyek kocs....it nézni, Bogolyfalvára. De most jut eszembe, hogy nem mehetek be máguscsárdába, vagyis kocsit nézni, mert lehet, hogy van ott egy-két diák. Nem szeretném, hogy vizsgaidőszakban diákok vegyenek körül, mert még a végén megkérdeznék tőlem, hogy mi lezs a vizsgán és mi a helyes megoldás. Ezért inkább a térre megyek, tudom ennek semmi értelme, hisz biztos, hogy ott is van egy-két makika, akiket tanítok, de mindegy. Majd azt mondom nekik, hogy náthás vagyok, akkor meg még közelebb jönnek hozzám és a kis Uri Gellerek átfogják lépni az aurámat, hogy elkaphassák a bacijaimat és megússzák a vizsgákat. Inkább majd egyszerűen csak butának tettem magam, az nekem úgyis könnyen megy, és hátha akkor megkímélnek. No, eljutottam a Boglyas térig, vizes minden, rossz idő van, kevesen vannak. Éppen készülök leülni az egyik padra, mikor megpillantok egy hölgyet, aki a fűben ül és rajzol egy bokor takarásában. -Nocsak, egy rajzoló bokor! Helló! Én Gábor vagyok! És te?-teszem fel a nagy kérdést a hölgynek, kis szexy mosolyt villantva. -Látom rajzolsz. Régen, előző életemben én is művész voltam. Emlékszem még Olaszországban éltem akkor, és volt egy régi cimborám, Michelangelo. Én mindíg is Mikinek hívtam, ő meg engem HoriGabinak. És történt egyszer, hogy a pápa, tudod az a fehér ruhás, aki közösképeket csinál az emberekkel. Azt mondta nekem, hogy fessem le a kápolnáját. Először is megnéztem azt a kápolnát, nem volt valami nagy, két perc alatt a egészet megcsináltam volna neki. Úgyhogy azt mondta, hogy kérdezze meg a barátomat, ő meg elvállalta. És mostanábban, mikor még otthon voltam, beírtam a googleba, hogy "Miki" és egy sorozatot dobott ki. Az én régi kis festőbarátom, manapság egy magyar sorozatban játszik egy kopasz, kis szakállas embert. Na, ez a nem semmi!-fejezem be a kis történetemet, ami t most találtam ki, de legalább sikerült felhívnom magamra a figyelmet, ha egyáltalán tetszett a hölgynek. Leülök vele szemben a fűre. -És mit rajzolsz?-teszem fel a kérdést. -Én csak egy pálcika embert tudok rajzolni, egy fura fa és egy kicsike házikó mellé. Semmi mást!
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Tanévnyitó Szállok, hasítok Hungarian Gabipop. Ma reggel csak úgy ég a szívem, végre vége. Eljött a várva várt nap, amikor bejelentik, hogy elmúlt egy év, és utána jön a rossz hír, hogy kezdődik egy új. Nem értem én ezt, egyszerűbb lenne, ha a diákok megvennék a könyveket, elolvasnák és utána eljönnének vizsgázni. Kész, nem lenne koránkelés meg sok-sok beszéd. Na, de jó ez így, nem panaszkodom, még a végén valaki meghallja. Úgy lépek be a terembe, mint egy királynő. Végig nézek az embereken, biccentek neki, és az elsősöknek a szigorú tanárt mutatom, nehogy azt higgyék még a végén, hogy jó fej vagyok, mert akkor nem fognak tanulni. Ilyenkor azt kell mutatni feléjük, hogy szigorú vagyok, magabiztos és könyörtelen. Úgyis megismernék majd az éven, és rájönnek, hogy csak felszívtam magam, de fontos az első megjelenés. Nos, ott jártam, hogy épp sétálok a tanári asztal felé, a helyemre. Én egy szófogadó tanárka vagyok, a helyemre megyek, ha kell. A mai öltözékem az megér egy misét, a szép kis talárom alatt, van az ünnepi öltözékem, ami egy hosszú fekete nadrágot, egy fehér inget, fekete nyakkendőt, és fekete öltönyt takar, amihez zoknit és szandált párosítottam -nem, nyugi csak vicceskedem, fekete cipőt és fekete zoknit vettem fel-, és szépen fésült séróm van. Tehát, adtam a megjelenésre, azért ilyen rendezvény is csak egy évben egyszer van-szerencsére-, és kikell öltözni. Elérkezem a kis helyemre, beülök a székembe és mosolygok, ez a mosoly jelentheti azt is, hogy egy újabb év, ahol szívathatom a diákságot, vagy azért is mosolyoghatok, mert eszembe jutott egy vicc. Kezeimet előkészítem a tapsra, arcomat pedig az elismerő mosolyra. És próbálom visszafogni magam, nehogy bárki is azt lássa rajtam, hogy már várom az ünnepség végét. Tanár vagyok, vagy valami ilyesmi és nem mutathatom, hogy unalmas a program, még akkor se, ha így gondolom. Bár, nem lenen rossz, ha jönnének zenészek, akik csak azt éneklik, hogy Gabi a király, no roxa áj, itt Gabi a király, de erről lekell mondanom. majd az igazgató mond egy kis beszédet, az okos emberkék kapnak díjat, a legjobb HV is kap egy szál rózsát, a legjobb tanár egy vállveregetést, és vége a koncertnek. Kivéve akkor, ha lesznek új tanárok, mert akkor őket is bemutatják, meg a házvezetőket is elmondják, és csak utána lesz vége. Mindig ez van, biztos valami szabályzatban le van írva, hogy mit kell mondani meg mikor, de jó lenne már változtatni, ha nekem kellene beszédet mondani, akkor kiállnék, jobb kezemmel hátra mutatnék, és azt mondanám: "ők itt a tanárok". Utána a diákság felé mutatnék: "ti vagytok a diákok, voltak akik jól tanultak, voltak akik nem. Ez van, de most egyetek, utána menjetek!" És kész, nem lenne sok beszéd, de maradna egy csomó szabadidő, ami alatt megismerkedhetne mindenki a másikkal, vagy elmehetne aludni, olvasni, úszni és bármi mást csinálni. Mondjuk, ha nekem kellene ilyen beszédet tartani, akkor nem kellene kiöltözni, én például eljönnék egy nadrágba, meg egy pólóba utána felülnék egy seprűre és elrepülnék Hawaiira, hogy egy kicsit még pihenjek. Na, de nem én beszélek, hanem az igazgató úr, és iránta érzett tiszteletem jeléül, csak rá koncentrálok és a beszédére.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Kiara
Igen, tudom, hogy mit beszéltünk meg a szüleivel, és azt is tudom, hogy elkésem, de nem értem, hogy ez miért olyan megelepő, hisz a rokona vagyok, csak ismer engem, és tudja, hogy nem vagyok valami pontos kisfiú. De igyekszem, sietek, már lassan futok is, teszem az egyik lábamat a másik után, egyik, másik, egyik, másik és közben kapkodom a levegő után, borzalmas ez az asztma. De ez még semmi, mert közben el is tévedem. Visszatolatok a helyes útra és elindul a sötét erdőn keresztül, a havas hegycsúcsokon át, az éhes farkasok völgyén át egyenesen a....várjunk csak! Hol vagyok? Újratervezés! Nos, megtaláltam a helyes utat, egyenesen megy 3,14 métert, majd lefordulok balra, utána jobbra a következő elágazásnál és mindeközben megpróbálok nem átlépni a sebességhatárt. Pár perc alatt megérkezem az iskola kapuja elé, és megtalálom Kiarát -mondjuk nem nehéz észrevenni, nincs rajta kívül ms aki egy bőröndön ülne-, és közelebb lépek hozzá. Majd kis mosolykát varázsolva arcocskámra, köszöntöm az ifjú leányzót. -Hello!-köszöntöm Kiarát. -Régóta vársz rám? Hogy utaztál? Nem fázol?-teszem fel a kérdéseket a leányzónak, majd intek neki, hogy kövessen a kastély felé, közben a bőröndjét elvarázsolom, így az már a lány ágya mellett van, és nem kell cipelnie. -Mi újság van otthon?-teszem fel a nay kérdést, hisz már régóta nem hallottam hírt az otthoniakról, a szünetben se mentem haza, így gőzöm sincs, hogy mik történhetnek otthon. És szépen lassan elindulunk a kastély felé -azért megyünk lassan, hogy beszélgethessek kis rokonommal-, és figyelmesen hallgatom őt.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
KiaraEz egy jó nap is lehetne, de nem az. Lassan itt a tél, hull az elsárgult levél, jelezvén, hogy esni fog a hó majd egyszer, de most még csak hűvös szelek fújnak. Szegény kis rokonomnak pedig ilyen zord sötét időben kell várnia rám, de nem sokáig, hisz egy kis séta után megérkezem hozzá. És csak most veszem észre, hogy milyen hamar megnőtt az a kis törékeny gyermek, akit láttam utoljára, mikor náluk jártam. Ki gondolta volna, hogy egyszer egy ilyen nagy lány lesz belőle. Na, de ilyenkor mit is kéne csinálnom, öleljem meg vagy valami? Áh, inkább nem, hisz látszik rajta, hogy most nem szívesen ölelgetne meg, ezért inkább elindulunk szépen a kastély felé, és hallgatom a válaszait. -Nem vagy valami bőbeszédű! Rossz kedved van?-teszem fel a kérdést, és belehúzok egy kicsit, nem akarm, hogy megfaggyon itt nekem szegény leányka. Remélhetőleg felveszi a tempót, és nem marad le. -Értem, és hogy vannak a szüleid? A tesóddal mizu? Vele is már rég találkoztam!-teszem fel a kérdést, hogy egy kicsit többet tudjak meg az otthoniakról, mert Kiara nem sokat beszél, olyan mintha mérges lenne rám. Jó, megértem, hogy várnia kellett rám, de szinte már-már kezdek félni tőle, még a végén leharapja a fejemet. És közben lassan elérkezünk a kastélyhoz. -Amúgy, olvasgattál valamit a suliról vagy a Levitáról? Van valami kérdésed ezzel kapcsolatban? A suli történetéről ne kérdezz, meg a Levitáról se, de bármi más jöhet! De csak óvatosan, még a végén azt fogják hinni, hogy kivételezzek veled!-nevetek. Az utolsó mondatott csak viccnek szántam, bár gondolom, hogy nem sikerül megnevetettnem a rokont. -Amúgy, ha van valami gond vagy bármi, akkor nyugodtan keress meg, szólj nekem! Oké?-kacsintok az unokahúgomra.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Haru Smith
Én már megint Bogolyfalván vagyok, de jó már nekem. Lassan beköltözöm a városkába, hisz többet vagyok itt, mint a kis irodácskámban, ez nem lesz így jó. Mondjuk ma csak sétálni jöttem ki, de úgy elszaladt az idő, hoy sietnem kell vissza a kastélyba, még a végén rám zárják a kapukat, és akkor kint kell éjszakáznom. Nem mintha félnék kint a sötétben, de azért jobb egy meleg szobában, mint farkasok és egyéb teremtmények társaságában. Sétám végeztével elindulok visszafelé,a Fő utczán keresztül, már nincsenek sokan itt, talán csak egy-két ember. Akik vagy haza mennek, vagy nem tudom, hogy hová. Én teljesen nyugodtan sétálgatok, mindenki elfér mellettem és nincs semmi baj. Leszámítva a pocsolyácska, egyetlen pocsolya van a Fő utczán, de én sikeresen megtalálom. Pedig nem keresgéltem, de csak sikerült találkoznom a pocsolyával. Ahogy belelépek, mennék is tovább, de érzem, hogy olyan jó felcsapódott a víz, hogy nem csak a cipőm lett sáros, hanem a nadrágom is, ezért nem messze a pocsolyától megállok. Éppen nézegettem a nadrágom szárát, hogy mégis mekkora a probléma, amikor valaki hátulról rám esik. Mivel jómagam se állok biztos lábakon, ezért dominóként dőlnék el én is, de szerencsére, csak egy lépést léptem előre, ezzel felfogva a hátulról támadót, hogy ne essen el, és az arcomat is megvédtem az aszfalttól. Hátrafordulok, amikor már úgy érzem, hogy nem fogok a földre kerülni, és biztonságban érzem magam annyira, hogy lássam kivel van dolgom. Egy hölgy áll előttem. -Jól van?-teszem fel a kérdést neki, s a könyveire pillantok, amik a földön vannak. Lehajolok, és felveszem neki. -Vigyázzon a könyveire! Ne ejtse le őket, ezen az utcán, túl sok itt a tanár. Ha valamelyik meglátná, hogy könyvek a földön vannak, kitérne a hitéből. Érdekes tanárok munkálkodnak a Bagolykőn, ismerek is egyet. Rúnatan tanár, tőle féljen a legjobban, ő ott a legszigorúbb!-kacsintok a hölgyre, majd visszaadom neki a könyveket, még a mondókám közbe. -Megütötte magát?
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Haru SmithEz is egy jó nap -igen, most ironikus voltam-, késő este egyedül sétálgatok, belelépek az utca egyetlen pocsolyájába, és utána fellöknek. Mi jöhet még ezután, elüt a villamos? Néha, kifogom azokat a napokat, amikor inkább csak le kéne ülnöm és csinálni a nagy semmit, de már mindegy. Szegény hölgynek sincs valami jó napja, ahogy látom, és sajnálja ezt az egészet, pedig felesleges. Most gondoljunk csak bele, ha nem lépek bele a pocsolyába, és nem állok meg, akkor most nagyot esett volna, de a véletlennek -vagy talán a sorsnak- köszönhetően rám esett. -Nem történt semmi, én is hibás vagyok. -mondom a nekem jövőnek. Kár, hogy nem piros kabát van rajtam, mert akkor mondhattam volna azt is, hogy pirosat kapott, de sajnos ezt a kis poénocskát nem tudom elsütni. Pedig lehet, hogy megnyugtattam volna vele, hogy nem haragszom. -Én beleléptem, Ön megcsúszott. Nem jó helyre rakták ezt a pocsolyát, borzalmas, majd beleírjuk a panaszkönyvbe. "Kérjük a tisztelt pocsolyamestert, hogy az életveszélyes pocsolyákat legközelebb ne az utca kellős közepére rakja! Köszönjük!" -mély hangon mondom el a hölgynek, az általam kitalált beírást, és még grimaszolok is hozzá, hátha sikerül mosolyt csalnom az arcára. Vagy rosszabb esetben bolondnak néz, de egye-fene. A könyveit felveszem, elmondom a kis mondókámat, és az egyik könyvet magam felé fordítom, hogy elolvassam a címét. -"Hogyan szedjünk fel egy pasit, a kihalt utca közepén? Első fejezet: csússzunk el a pocsolyán, hátha elkap, ha nem kap el, akkor így jártunk." Érdekes egy könyv. Majd, ha elolvasta, akkor kölcsön adná nekem?- mosolygok a nőre, remélem tudja, hogy csak vicceltem, hisz nem ez a könyv címe, de azért jó volt elsütni egy poént, ha már a piros kabátosat nem sikerült, főleg úgy, hogy fekete kabát van rajtam. -Régebben ott tanult, vagy tanított?-teszem fel a kérdést, lehet, hogy egy kolleginával találkoztam. -Bizony, örülhet. Borzalmas, az a tanár, nem lennék a diákja semmi pénzért.-mosolygok a nőre, és most is grimaszolok. -Örvendek, kedves Haru Smith! Én Hornyák Gábor vagyok, a szigorúnál is szigorúbb tanár! Az értelmező kéziszótárban a szigorú szó mellett, én vagyok az illusztráció. -mosolygok a nőre. -Most annyira szigorú leszek, hogy megkérem, hogy tegezzen! Nem szeretem, ha magáznak, mert attól öregnek és csúnyának érzem magam. Úgyhogy kérem! -kacsintok a hölgyre. -Nem tudom, hogy nyitva van-e még valami, de ha igen, akkor meghívhatom egy jó meleg teára, vagy forró csokira? Kint elég hűvös van, nem akarom, hogy megfázzon itt miattam, vagy valami elrabolja ilyen sötétben.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Haru SmithNa, végre sikerült elérnem a hölgynél, hogy ne érezze rosszul magát a történtek miatt, hanem inkább mosolyogjon. Ez így van jól, mindenkivel történnek ilyen kis balesetek, csak sajnos vannak akik ezt felfújják, de én nem ilyen vagyok. Célom, hogy minél többen mosolyogjanak körülöttem, és most is sikerült elérnem a célomat. Ennek kifejezetten örülök. És az is pozitívum, hogy van humorérzéke a beszélgetőpartneremnek. -Én csak kíváncsi vagyok, hogy mit írnak a többi fejezetben, vidám befejezése lesz a könyvnek vagy nem. Természetesen, én nem alkalmaznám pasiknál. Nyugodjon meg!-mosolygok a nőre, örülök, hogy vette a poént, és lecsapta a magas labdát. -Azt már olvastam. Érdekes dolgokat írnak benne, de az is benne volt, hogy a pasinak, a pocsolyától 40 cm-re kell állnia, mert ha 50 cm-re áll meg, akkor a szegény nő, a földbe fog belezúgni, és nem belé. Vajon honnan merítette a szerző ezeket a tanácsokat, ötleteket?-a cuki kis mosolyom még mindig az arcomon van, bizony nem ment az sehová. Jó beszélgetni egy olyan emberrel, aki ugyanolyan kis mókamiki, amilyen én. -Tehát akkor egy óvodapedagógushoz van szerencsém! Régen én is az akartam lenni, az óvodában énekelni kell, meg táncolni, néha egyszerre a kettőt, de sajnos én egyiket se tudom, ezért rúnatan tanár lettem. Miért ver így a sors, most nyugodtan legózhatnék a gyerekekkel, ahelyett, hogy egy régmúlt kort kéne beléjük vernem! - néha tényleg beléjük kell vernem, azokat a fránya Nemzetségeket, sokkal jobb egy szőnyegen ülve építő kockázni. Na, majd következő életemben ígérem nő leszek, és óvónőnek megyek! -Azon a képen épp szigorú arcot vágok, és felhúzom az egyik szemöldököm, amivel szinte azt mondom, hogy "megjött az új seriff, rettegjetek!" Remélem most megjelent a lelki szemeid előtt, hogy milyen is lehet az a kép! -nevetek. Szerintem nem is tudnék szigorú arcot vágni, nekem nem való a szigorú ábrázat, ráncokat okoz. -Érdekes lenne, elmondanék valamit, utána beülnék a padba és onnan feltennék úgy egy kérdést, mint egy kis nebuló, majd vissza futnék a katedrára és válaszolnék a feltett kérdésre. Szerintem, egy idő után bevinnének valamilyen szanatóriumba, vagy csak feleslegesnek éreznék magukat a diákjaim. -most lelki szemeim előtt megjelent az előbb általam leírt kép, és elég érdekes. Vicces, de érdekes szituáció lenne. Az ifjú óvónő, igent mond a forró csokira és felajánlja, hogy ő fizeti a részét. -Én is így gondoltam, csak udvariasságból mondtam, hogy meghívlak. -mosolygok, ezt nem hagyhattam ki. -Nem, nyugi! Csak vicceltem! Nem engedem, hogy fizesd a részedet! -kacsintok a nőre. -De, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor az enyémet is fizetheted! -nevetem el magam, most jó kedvem van, ezért bolond vagyok. -Na, jó most is vicceltem. Majd én fizetek és kész! Én nem tudom, hogy hol lehet még ilyenkor forró csokit kapni, úgyhogy vezess kérlek! De, ha minden zárva, akkor menjünk be valakihez, akinél világosság van! Hátha csinál nekünk forró csokit, és megismerünk másokat is! Na, hogy hangzik? -természetesen, ezt se gondoltam komolyan, ezért vigyorgok.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Haru Smith
-Nos, igen. De én tényleg csak tudományos célokra használnám a könyvet!- mosolygok, de egybe le is zárom ezt a témát, mert lassan átmegyünk egy másik fajta beszélgetéshez, amiről sokat nem tudnék mondani, hisz nincs tapasztalatom a témával kapcsolatosan. -Lehetséges, vagy a pocsolyákról akart írni a szerző, de rájött, hogy túl rövid lenne a könyv, ezért egy kis csavart és szerelmi szálat is fűzött a dologhoz. Esti unalmamban szoktam olvasni eme remek könyvet, de még nem értem a végére, pedig kíváncsi vagyok a szerelmi szál drámai végére vagy boldog befejezésére. -Lehet, hogy tudok táncolni meg énekelni. Végül is még sose próbáltam ki a kettőt, mióta pedagógus vagyok. De ígérem, egyszer tartok egy zenés-táncos Rúnatan órát, hátha nagy sikert aratok vele, és fellépek az egyik színházban vele. Nem is rossz ötlet! -nevetem el magam. Fura lenen énekelve elmagyarázni, Odin életét a is nyunyókafejűeknek. -Én is ezt mondom mindig, hogy a rúnatan egy jó tantárgy, a tanár meg egy jó pasi, de nem hisznek nekem! Borzalmas, régen mindig az volt, amit a tanár mondott, még akkor is, ha ostobaságot beszélt, de mindenki hitt neki. Manapság, már az ilyen alapvető igazságokat se hiszik el nekem, felháborító! Néha úgy bedepizek ettől, hogy elmegy a kedvem attól is, hogy elolvassam a szorgalmijukat, ezért olyankor csak ráírom a max. pontot és kész! Most őszintén, nem jól jártak velem? Más tanárok elolvassák a szorgalmijukat, meg a hosszú esszéket amiket a vizsgán írnak és kijavítják, meg úgy pontozzák le, de ha nekem már két mondatnál hosszabb dolgot írnak, akkor csak ráírom a maximum pontot és kész! Mióta itt vagyok, azóta tökre szigorú vagyok! Magamra se ismerek! -mosolygok közben, és várom a kedves pedagógus kollegina reakcióját. -Na, akkor majd elmegyek egyszer legózni az oviba! Vagy cseréljünk, te elmész helyettem órát tartani, én meg helyetted az oviba játszani! Na, nem jó ötlet? -kacsintok a hölgyre. Nem gondoltam komolyan, de azért jó lenne néha-néha kiszabadulni a malomkerékből és játszani egy jót. -Rendben, egyszer majd megmutatom azt a könyvet, ha legközelebb így belém esel, oké? -nevetem el magam. Jó sokáig kereshetném, azt a könyvet. De azért a kis frappáns szóviccem most nem is volt annyira gáz. -Hallgatok rád! Akkor ezt az ötletet elvetem! -bólintok egyet. De még mindig mosolygok. És a hosszú monológom közben észreveszem, hogy Haru sóhajtozik. -Akkor majd mi csinálunk egy forró csoki napot! És nem lesz ebből probléma, mindenre van megoldás! Csak kérdezz engem, olyan ötleteim vannak, hogy az csak na! -így jobban belegondolva nem is lenne rossz egy ilyen nap, csak rosszul lennénk a sok forró csokitól. De azért megérné, én mint főszervező ingyen ihatnék forró csokit. Na, így már tetszik az ötlet. -De a jégpályánál hideg van, és ott meg a jég miatt esnénk el. Neked így pontokra van szedve a könyved? Akkor ezek szerint, te a régebbi kiadást olvasod. Nekem sok hosszú mondatokból állnak a fejezetek. Bár, lehet, hogy én olvasom a régebbi kiadást, te az újabbat. -Mosolygok. Értem, ám a tréfát. -Nincs nyitva az a Máguscsárda vagy mi a szösz? Ha nincs, akkor marad a jégpálya! Csak igyunk! Utána meg forró csokit! -kacsintok. -Nyugi, csak vicceltem! Először forró csokit igyunk! -egy újabb vicc, még a végén alkoholistának néz.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Haru Smith-Pedig most akartam elmondani részletesen a cselekményt. Még a gondolataimat is összeszedtem, fél órát beszéltem volna a tartalomjegyzékről és az előszóról, majd tizenöt percben összefoglaltam volna a könyv tartalmát. De, ha nem, akkor nem! -mosolygok a nőre. Egy kisebb előadást tartanék neki egy olyan könyvről, ami nagy valószínűséggel nem is létezik. -Igen, és a végén nem Bagolykő Mágustanoda lenne, hanem Magic School Musical! És alakítanánk egy kosárlabda csapatot, ahol a csapatkapitánynak lenne a legjobb hangja, és a végére a legszigorúbb tanár, tehát én is beszállnék az éneklésbe és a táncba. Érdekes ötlet, a végén mindenki táncolna meg énekelne és boldogság lenne a világban. Én személy szerint nem nagyon csípem az ilyen dolgokat, ahol próbálják elhitetni az emberekkel, hogy minden jó lesz a végén csak táncoljanak meg énekeljenek! -mondom el Harunak, a kissé hosszabbra sikerült véleményemet, az éneklős-táncolós órámmal kapcsolatosan. -Na, na! Én jó diák voltam, minden órára bejártam, sőt még az egyetemen is elmentem az előadásokra. -most egy kis hatásszünet. -Amikor nem volt fűtés a koliban. -mosolygok. Természetesen, rendszeresen jártam órákra, meg tanultam, hisz ezért vagyok most itt. -Akkor elszabadulna az anarchia, mindenki azt csinálna, amit akarna, úgyhogy ezért jó, ha szigorú vagyok. Gondolom megértesz! -kacsintok Harura. Bele se merek gondolni, hogy mi lenne akkor, ha mindent ráhagynék a diákokra. Még a végén óra közben a falat firkálnák, papírgalacsinnal dobálnának, és nem szeretnék a Rúnatant. Úr Isten, ilyen sose történhet meg! Vigyáznom kell arra, hogy örökké szeressék, ezt a gyönyörű szép tárgyat. Ennél jobb tantárgy az egész iskolában sincs. -Olyan aranyosak az emberek, hogy azt hiszik, hogy én felkészülten megyek órára. Megmondom őszintén, hogy óra közben derül ki, hogy miről is fogok beszélni. Úgyhogy nyugodtan menj be helyettem órára, valamiről majd elkezdesz beszélni és kész! A diákok úgy se veszik észre, hisz én se mindig a rúnákról beszélek, van amikor magam se tudom, hogy mit mondok, de azért jár a szám. -levegővétel. -De az tény, hogy hamar cserélnénk, én imádok tanítani. Te meg gondolom, imádsz a gyerekek között lenni. Mondjuk én is imádom a lurkókat, de a kis nyunyókafejűeket jobban szeretem kínozni a vizsgán. - nevetem el magam. Még sose gondoltam bele, hogy mi mást csinálnék, ha nem itt tanítanék. Nincs is B tervem, úgyhogy bajba lennék, ha elküldenének. -Lenni kéne, én csak egyszer voltam ott -most kaptam észbe, hogy mit is mondtam. -Akkor is véletlenül, nem oda akartam menni, csak eltévedtem. -korrigálom a kis baklövésemet, még a végén tényleg alkoholistának néz a kis beszélgetőpajtim.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Haru Smith-Igen, igazad van, bocsánat! Nem kellett volna felhoznom ezt a mugli filmet, és ezzel összehasonlítanom az érdekesnek mondható órámmal. De, tudod ehhez a filmhez sok emlék köt. Még fiatalkoromban láttam az akkori szerelmemmel. Aranyos lány volt, de sajnos csak a tóparti házunk, időutazó postaládájával tudtunk egymással kommunikálni, mily' borzalom! -egy újabb mugli film, csak a rend kedvéért. Szegény Haru, még nem is sejti, hogy mennyi ilyen filmmel tudom feldobni sivár kis életemről szóló unalmas sztorikat. Szegénykét már most sajnálom, egérutat kellene neki adnom, hogy még vissza tudjon fordulni. De úgy látszik, hogy még élvezi a társaságom, hisz eddig nem rázott le, mondjuk nem is az a célom, hogy elriasszam. Bár, így jobban belegondolva nincs semmi célom, csak jó beszélgetni mással is. Komolyan, nem viccelek! -Öhm..igen. Én is pont ezt akartam mondani! Szinte a számból vetted ki a szót! -kacsintok a nőre, és utána elgondolkozom azon, hogy mit is mondott. Végül is igaza van, de most ebbe ne menjünk bele, mert a végén csak a filmekről fogunk beszélni, és az nem lenne jó. -Most egy remek ötletet adtál! De, amúgy én úgy vagyok vele, hogy felesleges olyan keményen nevelni, vagy tanítani. Semmi értelme, csak azt érem el, hogy megutálják a rúnatant, és az nem lenne jó. Nem értem azokat, akik szigorúan osztályoznak vagy mindenbe belekötnek. Jó, mondjuk megtanulják a bájitaltant a diákok, mert tudják, hogy szigorú a tanár, de nem fogják szeretni, mert olyan a pedagógus személyisége, és emiatt senki nem akar ezzel a tárggyal foglalkozni felnőtt korában. Tehát csak rontunk a helyzeten, ha nagyon szigorúak vannak. kell a fegyelem, de én utálom, ha síri csöndben dumálok. Szeretem, amikor a diákok kérdeznek, beleszólnak az óra menetébe, mert akkor biztos, hogy figyelnek. -fejtem ki véleményemet a szigorúsággal kapcsolatban, és én tényleg erre törekszem. Nálam ezek nem üres szavak, hanem a nézőpontomat mondom el. -Igen, minden évben van egy szó, amit örömmel használok a "diákok" szó helyett. De ezeket a szavakat sose bántásból mondom, csak unalmas folyton azt mondani, hogy diákság. -nevetem el magam, mert közben eszembe jutott a szó, amivel tavaly illettem őket. Szinte már-már nyelvújító vagyok ebben az iskolában. Nem is rúnatant kellene tanítanom, hanem nyelvtant. -Na, jó akkor menjünk a jégpályához! De most mondom, hogy ha odafagyok, akkor tüzet gyújtok ott ahol állunk, és rád fogom!-kacsintok, természetesen nem gondoltam komolyan. -De ott biztos van forrócsoki? Nehogy kimenjünk potyára!
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Haru SmithÖrülök, hogy sikerült így megnevetettem a beszélgetőtársamat. Bár, arra nem számítottam, hogy lefog ütni. Na, jó nem ütött le, de azért megütött, bár azt is csak gyengéden. -Úr Isten, vernek egy tanárt! Segítség! -nevetem el magam, és nem is hangosan mondtam, nehogy meghallják és a végén még szegény Haru bajba kerülne. -Azért hallgatni nem kell! Rossz lenne, ha csak én beszélnék, még a végén az emberek azt hiszik, hogy elrabollak vagy nem tudom. Meg amúgy is én már olyan sokat beszélek, hogy kezd cserepes lenni a szám, te meg csak hallgatod a sületlenségeimet! Nincs ez így jól, kisasszony! Ezért büntetésből le kell írnod tízszer, hogy "ha egy bolond tanárral találkozom, akkor többet fogok beszélni, mint ő!" holnapra kérném! Köszönöm! -kacsintok a "kisasszonyra". Nem gondoltam ám komolyan. -Figyeltem én! Csak nem értettem meg! De nézd el nekem, este van és picit hóbortos vagyok! -egy kis mosolyt varázsolok az arcomra, és hozzá cuki maci szemeket is, hogy minél hamarabb megbocsásson nekem a néni. De jó fej leszek, ha elnézi nekem ezt a kis bakimat, akkor nem kell megcsinálnia a bünti feladatot. Na, ugye, hogy jó fej vagyok? - Na, na! Mikor vagyok én fárasztóan vicces? Meg órán amúg yis rezzenéstelen arccal ülök az asztalomnál, és úgy tanítok!-a végén kinyújtom a nyelvem. Gondolom azért ezalatt a pár perc vagy óra alatt rájött, hogy ez nem igaz. Én nem tudok rezzenéstelen arccal tanítani, az a tapasztalt tanároknak való, nem az ilyen suhancoknak, mint amilyen én vagyok. -Amúgy teljesen igazad van. -bólogatok az óvónéni szavai hallatán. -Szerintem egyszerűen bolondnak néznek, vagy nem értik, hogy mit is akarok ezzel. Nem tudom, néha kíváncsi vagyok, hogy egy-egy óra után, mit gondolnak rólam. Kár, hogy nem vagyok gondolatolvasó! Bár, félek, hogy sokan rosszakat gondolnak rólam, vagy elküldenének egy jobb helyre, úgyhogy mégse bánom, hogy nem látok bele az emberek elméibe! -mondom komoly arckifejezéssel Harunak. -Na, jó! Akkor majd a bírságot kifizetem, de ha rád fogom a tüzet, akkor neked írják majd fel a bírságot, ezáltal én nem fogom tudni kifizetni!-és ismét egy nyelvöltés a nőre. És egy kedves, szelíd mosolyt is kap tőlem ajándékba. Csak ma, csak neki! A lökésnek köszönhetően megindulok lassan a jégpálya felé. -Elhiszem, ha te mondod! -mosolygok. -Még sose voltam a jégpályán. Tavaly jelentkezhettem volna oda felügyelő tanárnak, de a fene se akar odafagyni! És utána korcsolyázunk is vagy a forrócsoki után puszi, pá és ott hagysz?
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
COLOR RUN FESZTIVÁL
Legjobb tudomásom szerint, egy fesztivál vette kezdetét, amelyre érdemes lenne kilátogatnom. Legalább nem lennék egész nap a kastélyban és kimozdulhatok végre a négy fal közül. No, meg már amúgy is elég rég voltam utoljára bármilyen nagyobb rendezvényen, ahol nem kell felügyelnem senkire, csak szimplán jól érezni magam. Végül is felsorolva minden pro és kontra érvemet, úgy döntök, hogy ellátogatok a rendezvényre. Nem öltözöm fel túl elegánsan, nehogy bepiszkoljam a ruhát, de azért nem megyek ki egy mackó nadrágba és felsőben, elvégre az nem az én stílusom. Egy piros-kék kockásinget és egy fekete farmert meg kék tornacipőt veszek fel, és így indulok meg a nagy rendezvényre. Csak a fesztiválon jövök rá arra a szörnyű igazságra, hogy bizony nem én vagyok az egyetlen, akit érdekel ez a kis összejövetel. Rengeteg ember van kint a fesztiválon, bár sokan az iskolában tanulnak, illetve vannak lakosok is, de van olyan, akivel még életemben nem találkoztam! No, de mindegy, elférünk egymás mellett! Eddig az egyetlen pozitívum számomra a rendezvényben, hogy van sörsátor, úgyhogy azt most gyorsan fel is keresem, a többi pozitívumot csak egy jó hideg sör után tudom felsorolni! Már van egy-két éve annak, amikor utoljára rendes sört ittam, szégyellem bevallani, de férfiember létemre már nem is emlékszem, hogy milyen az íze! Ezen hibámat, máris orvosolom. Amikor odaérek a sörsátorhoz, akkor első dolgom, hogy egy jó pohár sört kérjek, bár inkább ebédelnem kéne, mert elmúlt fél tizenkettő, és a sörhöz jól esik egy finom étel is. Nem kell sokat várnom és meg is kapom italomat, amelyet természetesen ki is fizetek, majd megkóstolom, hogy milyen sört adtak nekem. Fantasztikus, egyszerűen kiváló! Kár, hogy az iskolában a nap végén nem ihatok sima sört, mert csak vajsör van, az pedig a nyomába sem érhet az igazinak! Két korty után visszateszem helyére italomat és ekkor jelez az órám, amelyet mindig magammal hordok, hogy 11:33 van! Én pedig úgy teszek, mintha ledermednék, majd megjelenik a következő felirat az ingemen: K. N. I. E. GY. A. Ez a jelenség két percig tart, mert 11:35-kor ismét magamhoz térek, kezembe veszem a sörömet és elindulok felfedező körútra.
|
|
|
|
|
