30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Zelei Viktória összes RPG hozzászólása (45 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. február 25. 18:24 Ugrás a poszthoz

Leonie

* Azok a csúnya, csúnya vizsgák. Az előzőekre nem emlékszik, akkor még nagyon picike lány volt, de az biztos, hogy rengeteg dolga van miattuk az anyukájának. Egész nap csak javít, meg a tanáriban az évzáró értekezletek, ami hosszúra nyúlnak és unalmasak. Az utóbbi időben Gyuri bácsi már nem örült, ha a kicsi lány is ott tanyázott, mert nem tudott tőle figyelni a mamija. De ha egyszer játszani szeretne, ez pedig egy egész óráig tart? Gondoljanak a kisgyerekes szülőkre, nem úgy megy az ám, hogy csak úgy lepasszoljuk valahová a törpéket. Ha megszülték, fel is kell nevelni.
Ez a nap is így alakult, az anyucija elhozta az óvodából, utána pedig neki kellett esnie a vizsgák javításának, meg mindenféle szörnyű papírmunkának, ahelyett, hogy vele foglalkozott volna. A csöppleányzó ürességet érzett a gyomra tájékán, így elkéredzetett a Nagyterembe valamiféle harapnivalóért. A játszós ruháját már átvette délután, most csak egy kinyúlt kék pulcsit, farmer nadrágot és egy tornacipőt visel.  A haja szokásosan összevissza áll, a reggeli fonatának maradékait láthatjuk a kilógó tincsek mindenfelé állnak. Felkapja a labdáját, és vidáman elindul a toronyból lefelé, egyenest az első emeletre. Messzire van a szobájuktól a „menza”, de napjában többször meg szokták tenni az utat, így álmában is odatalálna. Kitárja a hatalmas ajtót, határozott léptekkel indul meg a tanári asztal irányába. Elég groteszk látványt nyújthat a kis törpe, ahogy a hosszú padok között masíroz hóna alatt egy pöttyös labdával. Csakhogy menetelés közben megpillant egy ismerős arcot. Úúú, őt már látta a folyosón, amikor az anyukájával mentek valahová. Akkor is nagyon tetszett neki a haja, de a tanár néni nem akarta, hogy odamenjen hozzá, éppen sietett. Nem is kellett több a tündérborsónak, egyből a főnixek asztalához csapódott, jó 2 méterre a lánytól. Megígérte, hogy rendes ételt fog választani, de nem állt ám a tervei között, szóval miután ellenőrizte, hogy tiszta-e a terep, egyből belevetette magát egy csokoládékrémmel bevont muffinba. Ahogy nagyokat harap az édességből oldalra sandít, és mindig egy kicsit közelebb csúszik a vörös leányzóhoz. Mivel a süti nagyon krémes, a gyermek meg kicsi, sőt még labdája is van, a szája körül végig csokis lett. Amikor már csak fél méter választotta el őket egymást az Eridonos irányába fordult, törökülésbe ült, a labdáját a lábaira tette, s rákönyökölt. Ha megfordul a vörös hajú teremtés, egy vigyori, csokis képű tökmaggal találja magát szemben.* - SZIA! * Rikkant rá a lányra lelkesen.* - Hogy csináltad a hajad, hogy ilyen? *Kérdi angyalian mosolyogva.* - Nekem is kell, hogy így… * Motyogja, miközben a kacsója Leonie hajával párhuzamosan jár.* - Ott világos, ott meg nem.  
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2013. február 25. 20:45
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. február 25. 23:08 Ugrás a poszthoz

Leonie

* Eddig nem látta ilyen közelről az Eridonost, de az a hajszín egyre jobban tetszik neki. Ha az anyukája nem engedi meg, hát Viviennel megcsináltatja, neki úgy is mindegy már, lényegében bármit tesz, azért büntetés jár. Ha tudna levegő nélkül élni, talán még azért is leszúrná az apukája, hogy lélegzik.  A testvérei apuja annyira nem olyan, mint az övé. Ha ő egész nap édességet szeretne enni, akkor azt fog. Ha akkora plüssjátékot kér, mint ő maga, akkor meg is kapja. Ha Vivien szabadon enged néhány veszélyes bestiát az iskolába, akkor már egyből le kell szúrni, pedig csak azt akarta, hogy járhassanak egyet. Legalábbis a kishúgának ezt mondta, aki nem egészen biztos benne, hogy helyes döntést hozott az idősebbik nővére, tekintve, hogy az anyukájuk is be volt pöccenve az intermezzo miatt.
Szóval, ahogy rászocializálódott Leoniera, szerencsétlen félrenyelte az aktuális falatot, úgy megijedt. Mondták már neki, hogy ne ijesztgessen embereket azzal, hogy váratlanul kontrollálatlan hangerővel rájuk köszön. Ez éppen a lehető legszerencsétlenebbül jött ki, de öröm az ürömben, hogy hála Istennek a vörös leányzó nem fulladt bele a rétesbe. Lebiggyesztett szájjal figyeli végig a pozitív módon véget érő tusát, majd lesütött szemmel szólal meg.* - Bocsi, megörültem neked. * Motyogja majd a hatalmasra nyitva kék szemeit felnéz a leányzóra. Nem akarta ő, hogy megfulladjon, pláne annak a tudásnak a birtokában, hogy hogyan lehet valakinek ilyen hajkoronája. Mikor Leonie végre beszélni tud, minden szavát issza magába.* - Én is voltam napon! * Jelenti ki határozottan, kicsit felpattanva a széken, és a látóterébe húzza a hajvégeit, majd bámulni kezdi azokat.* - Világosabb? Te vörös hajjal születtél? * Sorolja az újabb kérdéseit, miközben újra a nagylányt figyeli, aki egy mókás trükkel rukkol elő, hogy megkukkantsák, hogy áll a törpeségnek a vörös. Kisöpri a szemébe lógó Leonie tincseket, majd vigyorogva bámul az ezüsttálcába. Igaza volt a lánynak, a saját hajszíne jobban áll neki. Biztos azért, mert még olyan kicsi. Ismét nagy szemekkel bámulja a lányt, és kuncogni kezd. Egy kicsit olyan, mint a nővérei, velük is jól el tud játszani.* - Milyen varázslatot ismersz még? * Kérdezi ámulva a lányt. A család szórakoztatja őt mindenfélével, amit a pálcájukból előszednek, épp hogy csak a nyúl meg a cilinder hiányzik a repertoárból. Neki még sajnos nincs varázsereje, de alig várja már, hogy kijöjjön, és ő is tudjon virágokat kilőni a pálcájából.* - A tesóm is csinálnak nekem vicces dolgokat. * Folytatja a társalgást immáron még bátrabban, mint eddig. Közben ő is észrevette ám, hogy ha erre járna a mamája, akkor lebukna a vacsi ügyben, úgyhogy valamiféle cincogó-kuncogó hang kíséretében átveszi a szalvétát, és megtörli vele a pofiját. Miután végzett megköszöni, elvégre erre tanították, majd válaszol a kérdésre.* - Öööááá… * Kezdi meg tartalmas mondanivalóját ismét széles vigyorral a képén.*- Mondjuk. Tudod… * folytatja roppant sejtelmes hangon suttogva*- Nem szabadott volna sütit ennem.
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 2. 17:18 Ugrás a poszthoz

Leonie <3

* Csillogó szemekkel nézi a vörös hajú leányzót. Szotyi. Ez nagyon vicces, sosem mondták még ezt neki. Valamiért szeretik ehető dolgokról elnevezni, arra még nem jött rá, hogy miért. Remélhetőleg nem akarják megenni, vagy ilyesmi.  Juuuj, dehogynem! Szoktak olyat mondani, hogy „mindjárt megeszlek, annyira édes vagy”. Lehet, hogy ezért tömik annyira édességgel, és a mamija azért akarja, hogy ne egyen annyit, hogy a csúnya vasorrú bábák ne egyék meg, mint Jancsit és Juliskát. Nem sokára hat éves lesz, lehet, hogy mézeskalácsházat kérne kérnie az apukájától? Ezt még érdemes átgondolni. * - Én nagyon örültem! * Bizonygatja lelkesen. Ő mindenkinek nagyon örül, akitől akar valamit, vagy tudja, hogy mindig tart magánál édességet, és szívesen megosztja a drága kis babucival. A pici lány csalódottá válik, amikor kiderül, hogy bizony nem lett világosabb a hajvége. Ez az érzés hamar elmúlik, amikor is Leonie egy nagy titok gazdájának szeretné kinevezni. Hű, még igazán nagy titkot nem bíztak rá, maximum Vivien, amikor véletlenül rosszaságon kapta. Széles vigyorral kinyújtja Leonie felé a parányi kisujját. Leonienak sincs valami nagy, de az ő pici kacsója még az aprócska termetű Eridonos mellett is eltörpül. Szóval festi a haját. Vivinek is volt egy ideig vörös haja pedig az övé is szőkésbarna, akár csak Ririborsóé. * - Sejtettem ám, hogy nem igazi! * Súgja oda sejtelmes hangon. Okos kislány ő, sokat kérdez, hogy gyarapítsa a tudását. * - Igazából nekem adod? DE JÓÓÓ! *Rikkantja ismét örömében. Már pár hónapja nem kapott új babát, azt mondták neki, hogy előbb a régiekkel játsszon. A felnőttek ezt nem érthetik, hogy hogyan lesz egy játék 1-2 hét alatt unalmas. Az lesz és kész! * - Te már nem játszol vele? Hogy hívják? * Kérdi nagy szemekkel. Ezt fontos megtudni, elvégre is ha a lány nem unja meg olyan hamar a babáit, mint Riri, akkor nincs joga elfogadni, hiszen nem szabad elvenni más játékát. Az oviban is rászólnak az olyan gyerekekre akiknek épp az a játék kell amivel éppen a csoporttársuk játszik. Átnyújtja a labdát és várakozással figyeli az eseményeket. Biztos benne, hogy nagyon vicces dolgot fog mutatni az Eridonos. Nagyot kacag, főleg, amikor Leonie elejti a labdát.* - Az orrodon is tudod, mint a fókááák? * Kérdi tovább nevetgélve, miközben bólint egyet a lány kérdésére. Feláll a hosszú padon, majd leugrik róla és fut a lány után. Ez mókás lesz, csak le ne verjenek valamit, mert büntit fog kapni.*
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2013. március 2. 21:47
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 5. 21:37 Ugrás a poszthoz

Leonie <3

*Ha lehetséges még tovább fokozni a kicsi lány szemeiben a ragyogást, akkor Leonienak sikerült. Az Eridonos nagyon ügyesen ért hozzá, hogy örömet okozzon neki. Remélhetőleg az anyukája nem fog haragudni azért, hogy más gyerekek játékait elfogadja. A vörös hajú leányzó megmondhatja a mamijának is, hogy már ritkábban játszik vele, és bizony a babák tényleg hajlamosak unatkozni. Riri babái is állandóan panaszkodnak amiatt, hogy azzal a labdával többet szórakozik, mint velük. * - Köszönöm szépen! * Hálálkodik a kicsi lány, ahogy megtanították neki. Olyan széles vigyor húzódik az arcára, hogy az már szinte fáj neki, de akkor sem tudja levakarni magáról. Azon picit megdöbben, amikor Leonie elgondolkodik a piros hajú baba nevén. Ő el tudja mondani fejből az összes babája és plüsse nevét. * - Iiilyen sok babád van? * Kérdezi lelkesen. Biztosan így kell lennie, mert különben azonnal tudta volna Mici nevét.* - Majd egyszer játsszunk együtt velük! *Csiripeli szenvedélyes hangon. A testvéreivel nem szokott olyan sokat babázni, mert ők messze laknak, meg azt mondják, hogy már nagyok hozzá.* - Vannak testvéreid, akikkel játszhatsz? * Tudakolja csevegő hangon. Ő nem bánná, ha lenne egy kishúga, akivel annyit babázhatna, amennyit csak szeretne.* - Tudod az én tesóim öregek babázni. * Folytatja sóhajtva. Ha jó napjuk van, akkor lényegében hajlandóak rá, de látszik rajtuk, hogy nem akkora átéléssel csinálják, mint ami szükséges egy ilyen komoly játékhoz. * - Nekem tetszik a Mici, így még nem hívják egyiküket sem. * Feleli boldogan mosolyogva.  Nagyon sok babájának lengyel neve van, mert éppen ott éltek, amikor megtanult folyékonyan beszélni. Az ottani állatkertben ismerkedett meg először a fókákkal. * - Nem tudood? * Kérdi ledöbbenve, mégis büszkén. Végre valami, amit a nagyok nem tudnak, ő pedig igen. Elkéri Leonietól a pöttyöst az orrára teszi, miközben próbálja dobálni, hozzá tapsikolni és hozzá a vicces fóka hangot adni. Természetesen arról a kis pici pisze nóziról azonnal legurul a labda, így nem tudja tökéletesen véghezvinni a mutatványt. * - Így már emlékszel? * Teszi fel az újabb kérdést. Reméli, hogy igen, mert ezt a produkciót még sokat kell gyakorolnia. Nincs sok ideje ezen mélázni, Leonie egy vicces mókát eszelt ki kettőjüknek. * - Hhhjúúúúúúúúúúj! * Kiált fel kezét a szája elé téve.* - Én tudom!  Láttam a filmekben! * Két kis kacsóját pisztollyá formázza, majd az ellenséges diákok felé irányítja*- PJÚ,PJÚ, pjú! SOKAN VANNAK! * Üvölti, miközben a földre vetődik, és onnan próbálja meg eltalálni az ellenséget. Miután biztonságban érzi magukat megfogja Leonie kezét, s átrepülnek a hídon.* - A zsupp'kulcs vicces! * Mondja nevetve, majd újra feltölti a fegyverét.*  
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 8. 16:59 Ugrás a poszthoz

Leonie


* A picurinak mindene megvan hozzá, hogy komoly babázást csaphassanak. Az apukája egyetlen hercegnője lévén lényegében mindent megkap, amire csak kinyitja a száját. Van vagy 18 babája, megszámlálhatatlan mennyiségű plüsse, Barbie babák, babaházak, babaruhák és minden, mi szem-szájnak ingere. * - Juuuj! Nekem is ilyen sok babám van! *Mutatja a kezével, miközben hadonászik, hogy még nagyobbnak látszódjon az ilyen.  Elég sokáig el tud már számolni a korához képest, de azért ekkora mértékben még ő sem ismeri a számokat. * - Ez jó ötlet! Majd gyere fel hozzánk! * Magyarázza, miközben felmutat a plafon irányába a kis kezével. Reméli, hogy tudja hol laknak, mert egy kicsit kacifántos az eljutás. Sokáig ő is eltévedt volna, ha az anyukája nem mondja neki, hogy ne ott forduljon be, hanem a másik sarkon. Elgondolkodik azon, hogy vajon Leonienak mekkorák lehetnek a testvérei, elvégre ő maga sem sokkal lehet fiatalabb a nővéreinél. * - Hány évesek a tesóid? Az enyéim 19 évesek, ikrek. Külsőre teljesen egyformák! * Súgja meg a nagy titkot a lánynak. Tudja ő, hogy nem minden iker egyforma, de szereti közölni, hogy az ő ikrei bizony azok. Belsőre már kevésbé, de attól még jól kijönnek. * - Hogy hívják őket? És… * Tűnődik el az állát dörzsölgetve. Valójában még azt sem tudja, hogy az újdonsült játszó pajtiját hogy nevezik.*- Téged hogy hívnak?  Én Riri vagyok. De nem ez ám az igazi nevem! * Suttogja ismét a lánynak, mintha valami nagy titok tudója lenne. Ez csak egy becenév, amit nagyon szeret, de bárhogy hívhatják lényegében. A Sárát nem használja, de azzal sincs nagy baja. Annyi, hogy furcsa neki, hogy benne van a sár szó. A mamikája nem szereti, ha piszkos a kicsi lány, de ő nehezen tud úgy játszani, hogy ne koszolja össze magát. A fókás játék legalább tiszta, és a főnix emlékezetét is sikerült visszacsalogatnia. Vele együtt kezd nevetni, majd odanyújtja neki a labdát, hogy most ő jön.  Szívesen megnézné, hogy Leonie milyen fóka, ha már a kezével olyan ügyesen bűvészkedett.  Akkor is nagyot kacag, amikor a vörös hajú leányzó szintén pisztollyal kezd lövöldözni a diákokra. Úgy kell nekik, minek jönnek olyan földre, amit két ilyen bátor harcos véd. Nem érdekli, hogy furcsán néznek rájuk, meg az sem, hogy nem mindegyik tervez meghalni. Ők lelőtték, számára nem léteznek. * - Trooooll! De büdii! * Visítja Leonienak, majd vele tart az asztal alá és követi a mászásban. Helyeslően bólogat a lánynak* - Lelövök mindenkit.  *Ismétli az utolsó szavait, egyfajta bizonyságképpen, hogy ő bizony bárkit lelő hidegszívvel. Azt se bánná, ha egy tanár lenne az illető. Mármint, Szebi bácsit inkább nem, mert ő gyerekeket szokott enni. De a többieket simán. Kimászik a padra, s várja, hogy jöjjön utána felfedezőtársa.*
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 8. 20:41 Ugrás a poszthoz

Javasbácsi

* A pici hercegnő úgy határozott, hogy ma neki az udvaron kell játszania. Az anyukája mostanában nem nagyon ér rá, hogy elvigye a játszótérre meg sajnos sokáig rossz idő is volt. Ma viszont szikrázó napsütés lengi be az egész területet, felhőnek meg télnek nyoma sincsen. Igazi játszós idő ez, így felpakolja az összes olyan játékát, amire szüksége lehet, s vidáman elindul az udvarra. Van nála színes kréta, pöttyös labda, egy szőke hajú baba meg egy játék unikornis. Vidáman szökdécselve halad le a számtalan mennyiségű lépcsőn, határozottan szeli a kanyarokat, és mindösszesen kétszer gurult el a labdája, úgyhogy kifejezetten ügyesnek mondható ma. Kitárja az iskola hatalmas bejárati ajtaját, rögtön a szökőkúthoz siet és lepakolja mellé a cókmókját. Most leginkább a rajzoláshoz van kedve, ezért előkapja a kabátzsebéből a színes krétákat, leguggol és átadja magát az alkotás élvezetének. Tudja, hogy a szép kabátjában nem szabad leülnie, meg azt is, hogy beteg lesz attól, ha a hideg kőre leteszi a popsiját. Először kékkel rajzol egy házikót, majd feketével jó nagy kunkort fest a kéményhez. Hideg van, fűtenie kell az ott lakó családnak, akik most kinn vannak a kertben. Ott áll egy nagy fa, meg sok virág. A gyerekek labdáznak, a felnőttek meg állnak és nézik őket. Nem messze tőlük egy sárkány figyeli a családot, de nem bántja őket, aranyos kis jószág.  Az égen egy narancssárga napocska mosolyog a kedves képen. Miután ezzel végzet megunta az alkotást úgy dönt, hogy inkább Sawával, a babájával, meg Lekkivel az unikornissal folytatja inkább a játékot.  Ráül a labdájára a szökőkút mellett, s annak peremén kezdi el mozgatni a figurákat. Sawa, a hercegnő éppen egy erdőben sétál, és énekelget.* - Imádom az eccavút, imádom az eccavút! * Dalolja a kislány a baba helyett, majd arra vágtat Lekki is, a patadobogást a szájával próbálja imitálni.* - Jaaj, itt egy egyszarvúúú! * Kiáltja lelkesen a kislány. Óvatosan a patás irányában mozgatja hercegnőjét, miközben a lovacska távolodni próbál a királylány elől.* - Nyihaha, nyihaha!* "Mondja" kétségbeesett hangon a pici lány.*
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 9. 14:26 Ugrás a poszthoz

Ijesztős bácsi

* A hercegnő tovább kergeti az unikornist, aki még nem fárad, ellentétben a királylánnyal, aki a magas sarkújában nem bírja követni a patás iramát. Így a szőkeség ledobja az aranyszínű topánkáit és úgy ered a varázslény nyomába.* - Várj meg eccavúúú, van nálam répa! * Próbál könyörögni Sawa kényes hangján a pici lány. A királylány igazándiból már nagyon dühös, mert az apukája, a bölcs király megígérte, hogy kaphat unikornist, de eddig egyet sem tudott neki szerezni. Milyen dolog már az, ha a király szava sem ér semmit?! Ezek a buta unikornisok azt hiszik, hogy nekik bármit szabad? Sawa olyan gyorsan szalad, hogy megérinti az egyszarvú farkszőrzetét, mire az rúg egy hatalmasat, s az elkényeztetett hercegnő sápítozva elrepül. A szegény állat nem így tervezte a kalandot, de legalább szabadon elmenekülhet, úgyis dörög az ég. Hogy mit csinál? De hát nincs felhő, süt a napocska, mi ez a hang? A törpilla felpillant az ég felé, ahol szikrázó napsütéssel találja magát szemben, azonnal el is takarja a kék szemecskéit, mert bántja az erős fény. Miután kitisztult a világ körbenéz, hogy meglelje a furcsa hang forrását. Szinte azonnal megpillant egy magas, ijesztő férfit, aki épp őt nézi. Gyorsan leesik neki, hogy ez vagy a bácsi gyomrából jött, vagy valami fenevad, és morgott rá. Ijedtében felnyüszít, Sawa kisasszony és Lekki pedig a szökőkútban landolnak. Menekülvén a férfi elől ösztönösen hátratolat, ami egy gumilabdán nem éppen biztonságos dolog, azonnal leesik popsival a földre, sőt a könyökét is beüti a szökőkút peremébe. Éles fájdalom nyilall a kicsi könyökébe, majd pár pillanatra lezsibbad az egész alkarja. Kétségbeesetten nézi a kacsóját, majd miután visszatér bele az érzés ismét a rémisztő alakra pillant. Szerencse, hogy már szobatiszta, vagy 4 éve még bajba lett volna a tisztaruhával.  Ki lehet ez a bácsi? Nem is látott még ilyen színű embert, a lengyelek meg a magyarok teljesen máshogy néznek ki. Talán ő a vasorrú bába, aki miatt nem akarják engedni, hogy annyi édességet egyen? Vagy a fognyűvő manó? Annak túl nagy, inkább a Jancsi és Juliskából a boszorkány lesz. De azt már megölték, vagy nem? Ki tudja, hány testvére volt annak a gonosz néninek. Ajkai remegni kezdenek, látszik, hogy ebből hamarosan bőgés lesz. Tétován a rajzára pillant, amin egy barátságos sárkány mosolyog a családra. Azt mesélték, hogy ha megijedsz, vagy mérges vagy, akkor jön elő a varázserőd. Az első kipottyanó könnycsepp kíséretében drukkolni kezd a rajznak, hogy keljen életre, majd pedig az ő védelmére. Végtelenségnek tűnő másodpercekig nem történik semmi, a picur keserves sírásban tör ki, s először megszólítja a férfit. * - Ne egyél meg! *Az anyukája tanár, azt ígérték, hogy senki nem fogja bántani.*
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 12. 18:02 Ugrás a poszthoz

Bácsi

* Kétségbeesetten szipogva fordul vissza ismét a sárkányát ábrázoló rajzához. Még nem vesztette el teljesen abban a hitét, hogy ő most érik boszorkánnyá, és menőzhet mindenkinek, hogy ő bizony nem született annak a kuglinak, vagy minek. Igaz, most elsődlegesen nem a dicsekvés a célja, hanem az, hogy ne váljon a rémisztő zsákos ember zsákmányává. Igen, zsákos ember, közben sikerült beazonosítania a rémet, akinek nyilvánvalóan sikerült elhagynia a puttonyát. Gyerünk Süsü, kellj életre! Reményvesztetten kinyújtja a föld felé a kezét, hátha akkor áradni fog belőle a mágia, és végre meghallgatásra talál a könyörgése. Mivel semmi nem működik, ezért kénytelen szembenézni a mumusával, valamit cselekednie kell.  A férfi óvatos léptekkel közelít felé, mintha nem akarná még jobban megrémíteni. Vagy így cserkészi be az ebédjét, a nagyszülei cicái is sokszor settenkednek. Most mer először az arcára nézni, be kell látnia, hogy ijesztőbb, mint Szebi bácsi. Való igaz, hogy nincs botja, amivel üthetne, de szemmel láthatóan tökéletesen működik a lába, nem tudna elfutni előle. Mire feleszmél, a férfi már ott guggol mellette, s megmenti Sawát meg Lekkit attól, hogy vízbe fulladjanak. Lehet, hogy inkább őket akarja megenni helyette, amiért így elsírta magát? Még nem tudja eldönteni, hogy pontosan milyen szándékok vezetik a férfit, érdeklődve figyeli annak minden mozdulatát. Talán a gyanakodva jobb szó lenne, a szemeit le sem veszi a rém kezeiről, aki mintha keresne valamit. A pici lány nyel egy nagyot, egy kicsit már kevésbé sír, a mancsával megtörli az arcát és riadtan bámulja a vele szemben ülőt, aki egy kendőt nyújt felé. Az ajkába harapva szipog egy nagyot, miközben tétován átveszi a mintás anyagot. A férfi szeméből mintha nem azt olvasná ki, hogy finomnak találja szendvicsben, sokkal inkább bűnbánónak látja. Zavarodottságában el is felejti megköszönni, amit kapott, inkább csak újra felül a labdájára, s az ölébe teszi a kendőcskét. Félszegen a játékai után nyúl, alaposan megtörli őket, főleg a szőrös-hajas részeket, azok nagyon átáztak. A hercegnő ruháját majd le kell venni, azzal most nem sokat tud kezdeni. Egy utolsó nagyot szipog, kezdi felfogni, hogy sikeresen megúszta azt, hogy ő legyen a férfi mai ebédje. Visszanyújtja a kendőjét, halkan mintha egy köszönömöt mormolna. Már nem fél annyira, de még mindig furcsa neki ez az ember. Miért nem szól hozzá, talán nem tud beszélni?  Óvatosan előre-hátra kezd hintázni a labdáján, valószínűleg a feszültséget vezeti így le.  Zavarodottan tekergeti az ujjacskáit, amikor is bevillan neki, hogy beverte a könyökét. Már szinte nem is fáj, de azét inkább feltűri a kabátja ujját, hogy megnézze mi a helyzet. Csak egy kicsit pirosabb lett, a ruhák felfogták az ütést. Hozzá van szokva az ilyen sérülésekhez, ha nem hozzák rá a frászt, akkor is mindig beüti magát, ebben teljesen olyan, mint a nővére. Visszaöltözik, majd ismét a férfire terelődik a figyelme. Ismét megszólal, ezúttal is motyogva.* - Ki vagy? *Nem szokta így letegezni a felnőtteket, de lányos zavarában nem ügyel az illemre.*
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 14. 15:55 Ugrás a poszthoz

Leonie

* Vigyorogva bólogat a lánynak, akivel már annyit nevettek ma, hogy kezd fájni az arcocskája. Nagyon jól ellesznek odafent, vannak kifestői, színes ceruzái, zsírkrétája, sőt vízfestéke is. De ha a vörös pajti nem szereti ezeket, akkor tudnak teadélutánt tartani, babázni, vagy akár plüssökkel szórakozni.  Ha szerencséjük van, akkor az anyukája is beszáll játszani, mondjuk életre kelti az egyik sárkány makettet, vagy ilyesmi. * - Mit szeretnél játszani? Szoktál kifestőzni? * Kérdi csillogó szemekkel a leendő házigazda. Fog felhozni sok csokis sütit, hogy ha megéheznének a nagy játékban.* - Csak kívülről egyformák, belülről nem. Letti kedves, Vivi meg vicces. * Meséli komoly hangon, mint aki valamit tudományosan szeretne elemezni.* - De Letti sokszor parancsolgat, hogy mit ne csináljak. Vivi szerint stéber. * Folytatja elmerengve, miközben beletúr a hajába.* - Te tudod mit jelent az? * Teszi fel a következő kérdését érdeklődő hangon. Csak hallotta, amikor a nővérei tépték egymást, de senki nem árulta el neki, hogy Vivien mit mondott akkor. Lehet, hogy valami csúnya dolog? Reméli, hogy nem, mert nem akar csúnyán beszélni, azért haragszik a mami. Ezzel hamar nem foglalkozik, amikor Leonie elmeséli, hogy szeretne egy ikertesót. Hangosan felkacag, miközben a fejét rázza. Ő is örülne egynek, akkor nem lenne olyan egyedül. Ha nem járhatna oviba, akkor szinte csak nagy barátai volnának itt Magyarországon.* - Ők szokták csinálni, amikor vizsgáznak. Huh! * Kiáltja a végén, miközben a két kis mancsát a szájára tapasztja. Ezt nem szabadott volna elkotyognia, mert megígérte, hogy nem szól róla senkinek. Főleg az anyukájuknak nem, mert Ő is tanár, nem örülne, ha megtudná. Próbál úgy tenni, mintha nem mondott volna semmit, és tovább magyaráz, ám ezúttal Leonie testvérei keltették fel az érdeklődését.* - Ha mind a ketten 20 évesek, akkor ikrek? Ők nem egyformák, mert az egyikük fiú, a másik meg lány. * Állapítja meg lelkesen. Vicces neveik vannak, a Kevinről már hallott a Barbie miatt, de a többit nem is ismeri.* - Ti nem magyarok vagy lengyelek vagytok, igaz? *Teszi fel az újabb kérdését, amit az iménti megállapítása hozott ki. A lengyel és a magyar neveket már ismeri valamennyire. A legtöbb játékának lengyel nevetet adott, mert elég sokáig éltek ott, emiatt azok jobban ragadtak rá annak ellenére, hogy csak a nagymamája beszélt hozzá lengyelül. * - A te neved is aranyos. Mit jelent? * Kíváncsiskodik újból a pici leányzó. Talán Leonie nem unja meg a folytonos faggatózást, de ha egyszer felkelti Riri érdeklődését, akkor bizony nincs menekvés a kérdés-cunami elől.* - Viktória Sára, de azt nem szeretem. * Susogja a lány fülébe, arcát a kis kezével letakarva, nehogy bárki olyanhoz is eljusson az információ, akihez nem szabadna. Pláne, hogy mindenféle troll járkál errefelé, így a gyors meglépés érdekében Leonie hátára pattan.  Nem fél, hogy elejtik, biztosan nem ajánlotta volna fel a lány, hogy elviszi, ha nem bírná el. Amikor elérik a zöldek asztalát a kicsi lány megszerzi pöttyöst, boldogan a feje fölé emelve hozza ki. *- Itt vaaaan! * Visítja boldogan, majd pattogtat rajta egyet, majd átnyújtja Leonienak, hadd fókázzon. Figyelni fogja, hogy megy neki, mert ő tanította meg rá. *- Sütiii! Együnk marcipánosat! *Csicsergi vidáman tapsolva egyet.*
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 16. 12:05 Ugrás a poszthoz

Azta Shocked bácsi

* Látta, ahogy a férfi nézi a sárkányát. Egy pillanatra azt hitte, hogy valami ellenmágiát küld az ő éppen kialakulni készülő erejére. Így utólag nem tűnik úgy, hogy ilyen szándékkal nézte a rajzocskáját. Mégis igaza volt az anyukájának, aki azt mondta neki, hogy a kastélyban senki nem bánthatja, csak még nem mehet mindenhová, mert azért vannak nem kislányoknak való részei is az iskolának. Nem tudja elképzelni, hogy mi lehet itt, amiért nem mehet oda, biztosan ott élnek a szellemek, vagy Szebi bácsi ott tartja a szörnyeit, azért nem járhat arra. Vajon ez az ember is onnan szökött ki, és a friss levegő megváltoztatta? Ezzel most nem is kell törődnie, mert nem úgy tűnik, mintha meg szeretnék enni, még ha egy kicsit mindig tart a férfitól, noha az az előbb kedvesen rámosolygott.  Miután végez a játékai megtisztításával az újdonsült ismerőse irányában lévő pár babacipő után nyúl, amit Sawa kisasszony még akkor dobott le, amikor Lekkit üldözte. Komótosan visszaadja az apró lábakra a topánokat, majd lerakja maga mellé a játékszereit a földre, és ismét a férfire figyel. Amikor megpróbálja lehúzni a kabátja ujját, a férfi megakadályozza ebben. A határozott mozdulattól hirtelen felszisszen, még mindig nem bízik benne teljesen.  Nem érti, hogy mit szeretne az indián, de hamarosan kiderül, mivel a könyökéről nyomtalanul eltűnik az ütés okozta pirosság, és már a fájdalomnak sincs nyoma. Miután végezett a csodával a törpilla tátott szájjal bámulta a pár másodperce még sajgó testrészét.* - Ezt hogy csináltad? Ú, ezt a bibit is megjavítod? *Kérdi teljesen fellelkesülve. A maradék bizalmatlanság is tovatűnt a tekintetéből. Felhúzza a nadrágját, s a térdére mutat, amin egy körülbelül 4 centis szabálytalan alakú viszonylag friss seb van. Néhol bevarasodott, néhol pedig határozottan látható a türelmetlen ujjacskák ott jártának nyoma. Néhány nappal ezelőtt rollerezett az egyik folyosón és az egyik kanyarból váratlanul előtűnt egy diák. A kislány el akarta kerülni az ütközést, ám azzal a mozdulattal egy nagyot huppant a földre, ami elég csúnyán felsértette a csontos térdecskét. Ezután reagált a férfi szűkszavú válaszára.* - Aranyos neved van, engem Ririnek hívnak! * Feleli csicseregve, bár nem érti, hogy miért nincs kedve beszélgetni vele Chaske-nek. Általában mindig úgy van, hogy ő beszél, a többi embernek meg hallgatnia kell, de ilyen néma emberrel még nem találkozott.* - Bemegyünk a nagyterembe? *Szólal meg újra csacsogva, miközben felpattant a labdájáról. Nekiállt összeszedni a cókmókját, először a krétáit vágta zsebre, majd pedig az unikornis, a baba s végül a labda került a kezébe, illetve a hóna alá. Hirtelen nagy levegőt vesz, s leteszi az imént felemelt dolgokat a földre.* - Jaaj, majdnem elfelejtettem! Evés előtt kézmosás! * Magyarázza fontoskodó hangon a férfinek, miközben szélesen rávigyorog. Jobb híján a szökőkút hidegvizét használja a tisztálkodásra, lerázza a mancsait, vidáman felkapja a játékait. Kíváncsian néz a férfire, hogy indulhatnak-e? Ő biztosan valami finom sütit fog enni.*
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 24. 13:46 Ugrás a poszthoz

Zoé

*Ma reggel egy kicsit korábban költötte az anyukája, mint általában szokta. Más dolog úgy elkészülni, hogy egész nap együtt vannak, meg megint más úgy, hogy Zoéval fog lógni. A lány a testvérei barátnője, még együtt jártak ide, a Bagolykőbe. Abban a házban tanul, ahol a mamija lett most a főnök. Érdekes, mert van egy testvére, aki pont úgy néz ki, mint ő. Fura is lett volna, ha nem lesznek barátnők, mert biztosan jó érzés lehet olyanokkal lógni, akiket szintén nem tudnak megkülönböztetni. A kislány régebben sokat könyörgött egy ikertesóért, de azt mondták a szülei, hogy sajnos azt nem lehet, így most egy kistesó a vágya. Vagy egy cica. Vagy egy egyszarvú. Amióta látta azt a mesét a papájával a moziban, ő is akar egyet, mint Agnes. A hátizsákját megpakolja minden jóval, amire szüksége lehet, majd pedig felöltözött. Még húz harisnyát a nadrágja alá, mert nincs olyan meleg. Felülről is egy meleg pulcsit vesz, de nem öltözik be túlzottan, mert a rohangálásban könnyen kimelegedhet, és az apukája szerint könnyű olyankor megfázni. Amikor a lány megérkezik gyorsan felkapja a sapkáját, a sálját meg a kabátját, megöleli az anyukáját és vigyorogva követi a lányt. A faluba érve nehezen tudja eldönteni, hogy most hová menjenek. A múltkor a cukorkákat nézték meg, most lehet, hogy egy sütit kéne enniük? Itt nem kapható a kedvence, amit a nagymamája szokott csinálni, meg a lengyeleknél mindenütt árulják. Így hagyja, hogy a játszótér felé menjenek. Ide rengeteget szokott járni, megvan, hogy mi a kedvenc helye. A lakik a faluban egy Kinga nevű kislány, vele mindig elbújnak a mászókák alatt, és azt játsszák, hogy az a váruk. * - Csokiii? Juj, van karamellás csokid? * Kérdi fellelkesedve kissé ugrálva egyik lábáról a másikra. Az édességnek már a gondolatától is teljesen felpörög, nem még ha tudatában van annak, hogy egy egész táskányi van belőle a közvetlen közelében.* - Megmeg… *Folytatja az alsó ajkába harapva, már maga sem tudja, hogy milyet szeretne. A kis Gombóc Artúr, mindenfélét szeret.* - Olyan, amikor bubis a közepe! *Magyarázza a kezeivel artikulálva. Nála szendvicsek vannak, de ez határozottan jobban hangzik.* - Hintázzuuuuuunk! Állva! *Rikkantja, miközben megfogja Zoé kezét és a hintákhoz húzza, ha a lány hagyja neki. Még az sem zavarja, hogy a táskáját sem vette le. Rácsücsül a hintára, majd miután eléggé begyorsul, megpróbál felállni rajta.*
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2013. március 24. 13:48
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 24. 14:58 Ugrás a poszthoz

Évnyitáró
Mami,Leonie,Rédey bácsi

* Eljött az évnyitáró napja is, aminek a kis törpe feje nagyon örül, mert ilyenkor minden olyan szép díszes a Nagyteremben. Megkérte az anyukáját, hogy hadd menjen ő is el, mert meg szeretné nézni az ünnepséget. Állítólag lesznek ilyen unalmas dolgot ott, amikhez nem lesz kedve, de megígérte, hogy rendesen fog viselkedni. Szépen hagyta magát megfésülni, a hajába egy gyöngyös hajráf került, és felvette a legszebb ruhácskáját, a tengerkék flitterekkel kirakott hátul megkötős ünneplőjét. Pár hónapja voltak egy esküvőn, arra kapta. Szerencse, hogy nem nőtte még ki, mert így nagyon csinos tud lenni ezen az eseményen is. Azért is akart menni, mert így találkozhat Leonieval, akinek készített valamit, és azt mindenképpen át akarja neki adni. Biztos örülni fog neki a lány, mert nagyon jó barátnők lettek a múltkor. Majd egyszer fel kell jönnie hozzájuk babázni, meg játszani, mert ott sokkal több minden van, mint itt a nagyteremben. Az anyukája mellett halad, nem is figyel az ünnepi pompában úszó teremre, az Eridonosoknál egy vörös loboncot keres. Juj, ott van. Nem, az nem ő. Még egy! Áh, ez sem… mennyi vörös lánya van Kahi bácsinak. Végre megpillantja a neki kellő leányzót, és vigyorogva odarohan hozzá. * - Leonieeeeeeeeee! *Kiáltja köszönés helyett, miközben hátulról megöleli a lányt, ezzel az arca elé tolva a neki készült rajzot. A műremeken ketten vannak rajta, és Ririnek is vörös a haja, akárcsak Leonienak. * - Neked csináltam! Majd gyere fel, van új kifestőm! * Újságolja miközben elereszti a vöröskét az ölelésből. Remélhetőleg most nem hozta rá a szívbajt, mert a múltkor is lesből támadta le a szeretetével.* - Most mennem kell a tanárokhoz, szia! * Búcsúzik el felelősségteljesen, majd visszaugrál az anyukájához, s együtt mennek a tanári asztalhoz, ahol már többen ülnek. A kicsi lány elfoglalja a helyét az anyukája mellett, majd szétnéz a jelenlévőkön. Megakad a szeme Andris bácsin, akire szélesen rávigyorog. Nagyon vicces ember, egyszer már hajtogatott neki csákót, meg sokszor van nála édesség. Hátha most is kaphat dianás cukrot tőle még a vacsora előtt.*

ruci
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2013. március 24. 15:00
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 29. 23:58 Ugrás a poszthoz

Évnyitózáró hardcore party
/Leonie, Mami meg picit minden új tanár néni és tanár bácsi+Chaske/

*Pont kapóra jött neki, hogy az anyukája lemaradt, mert beszélgetni akart azzal a szőke nénivel. Addig ő pont oda tudta adni Leonienak az ajándékát, amivel egyébként a végéig kellett volna várnia az eredeti terv szerint. Így sokkal jobb volt, meg tudta lepni a vörös hajú Eridonos leányzót azzal, hogy egyáltalán megjelenik ezen az ünnepségen, az ajándéka már csak ráadás. Fog még egy csomó-csomó rajzot készíteni kettőjükről, valószínűleg arról is, ahogy a múltkor ugyanitt játszottak. A pici lányt jól megölbéztetik, mialatt a drága kuncog. Nagyon örül neki, hogy Leonienak tetszett, amit rajzolt. Szeret firkálgatni, az anyukája szerint most lesz itt egy bácsi, aki rajzot fog tanítani. Majd megnézi a tanáriban, hogy milyen, és ha aranyos, akkor talán neki is meg fogja mutatni a rajzait. *- Gyere, a nagymami küldött Pałeczki kremowet! *Suttogja, mint valami nagy titkot. Ez a kedvenc étele, meg egyfajta lengyel krémes, úgyhogy ha a nagyszülei jönnek Magyarországra, akkor mindig hoznak neki ezekből. Nagyot nevet, amikor Leonie olyan viccesen búcsúzik el tőle. Amikor a legutóbb előtt találkozott a nővéreivel, akkor megtanították, hogy hogyan tartsa úgy a mancsait, mintha szívecske lenne, így szélesen vigyorogva küld a lánynak egyet. Az asztalnál az anyukája fegyelmezésére engedelmesen reagál, és csak bólint egyet. Azt hitte, hogy komolyabb fejmosást fog kapni, ám ezt megakadályozza az, hogy István bácsi a földre terül. Riri még nem érti, hogy nem lesz semmi baja a férfinek, ezért felnyög egyet és rémültem bámulja őt, majd félhangosan az anyjához fordul, aki éppen eltakarja még a szemét is, ezáltal még ijesztőbbé téve a dolgokat.*- Anyu, mi baja van a bácsinak? *Kérdi, miközben a karját rángatja. Most azt várja, hogy a nő tegyen valamit, elvégre boszorkány, meg példakép és ilyenek. Ekkor ismerős arc tűnik fel a színen. A néma férfi az udvarról, aki olyan szépen begyógyította a bibijeit. A rémület helyett inkább az érdeklődés veszi át az irányítást felette. Tudta, hogy a férfi ügyesen gyógyít, és most sem csalódott benne. Onnan nem érti mit beszél, de szemmel láthatóan többet mond a tanár bácsinak, mint neki. *- Anya, ő volt az a bácsi az udvaron. * Susogja a mamájának, aki már a múltkor elmondta neki, hogy Chaske nem tud magyarul, és azért ért ilyen jól a bibijeihez, mert gyógyító. A rend különösen hamar helyreáll, ő maga még várta volna, hogy Gyuri bácsi a sarokba állítja azt a rossz kisfiút, vagy kislányt, aki bántotta István bácsit. Az óvodában mindig megbüntetik azt, aki bántja a másikat. Jobb híján figyeli az eredményhirdetést, jó hangosan tapsol és rámosolyog a kitüntetettekre, egyfajta extra ajándékként. Hamar unalmas lesz neki a műsor, inkább a frissen érkező tanárokkal kezd el foglalkozni. A tanáriban mostanában nem járt, nemigen ismeri a mamija új kollégáit. Chaske-nek integet, lehetőleg úgy, hogy az igazgató bácsi ne lássa. Alaposan tanulmányozza az új arcokat, remélve, hogy elkapja a pillantásukat széles vigyorral üdvözli őket a suliban. Meg persze reménykedik, hogy van náluk valami csoki, vagy cukorka, csak úgy hobbiból, mert az bármikor jól jön.*
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2013. március 30. 15:25
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 30. 16:17 Ugrás a poszthoz

Zoé

* Széles vigyorral nyugtázza, hogy a lánynál van karamellás csoki. Nagyon jól megismerték egymást az elmúlt találkozások alkalmával, bár inkább a kislány mesélt el magáról sok mindent. Nagyon szereti Zoéval lenni, mert sokkal engedékenyebb, mint az anyukája. Valahogy őt meg Lettit leszámítva senki nem akarja olyan szigorúan nevelni a kislányt, emiatt egy kicsit megzavarodik, hogy melyik a helyes viselkedés. Talán az, amit a mamája mond, de ez akkor is jobb így. Azért nem viszi túlzásba a komiszkodást akkor, amikor nem az anyukájával van, mert nehogy a fülébe jusson, hogy miket csinál. A kastélyban van egy pletykás banya szobor, az bármiről képes pusmogni. Azzal vigyázni kell, nehogy elferdítve visszajuttasson ezt-azt az anyukája fülébe, mert akkor el fogja venni valamelyik játékát egy egész hétre. De a kastélyon kívül ettől nem kell tartania, úgyhogy még nagyobb lelkesedéssel reagál az ízváloztatós csokira.* - Váááltoztatja? Húúúú, kérek szépen! * Rikkantja elcsodálkozva, miközben az izgatottságtól összedörzsöli a két tenyerét. Hűha, ilyenről még nem is hallott, pedig szívesen kipróbálná. Nem kell annyi csokit megennie, és mégis sok ízt érez. Ebben az anyukája is benne lenne.* - Milyen ízei vannak? Ugye nincs benne olyan undi, mint a mindenízű drazséban? *Kérdi fintorral az arcán. Állítólag van belőle szellem meg hányás ízű is, olyat szerencsére még nem fogott ki, de a chilissel rendesen meggyűlt a baja, nem győzte inni rá a tejet. Azóta nem mer olyat enni, pedig a tejszínes eper ízűért nagyon oda van. * - Nem fogom! *Ígéri komoly arccal, szavait egy bólintással nyomatékosítja. Nem kellene féltenie, mert nagyon profin hintázik a kicsi lány, van benne gyakorlata. Vivien azt is megtanította neki, hogy hogyan kell leugrani a mozgó hintáról. Tényleg, meg is mutatja Zoénak, hogy milyen ügyes. Ahogy lassul a hinta elrugaszkodik és leugrik róla. Picit meginog a lába, de szépen földet ér anélkül, hogy elesne.  Zoéra nézve felnevet, annyira tetszett neki a mutatványa.* - Ezt Vivi mutatta, hogy kell! * Csicsergi, miközben eszébe jut, hogy lekapja a hátizsákját.* - Szerinted mit játsszunk még? * Teszi fel az újabb kérdést a lánynak, miközben elgondolkodva szétnéz. Az alagutas mászóka irányába mutat, miközben vigyorogva várja a lány reakcióját.*
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. április 8. 17:12 Ugrás a poszthoz

Zoééé

*Továbbra is nagyon izgatott a kis lelke attól a sok finomságtól, ami Zoé táskájában lapul. Hiába van jóban a lánnyal, azért nem ugrik neki és nyúl könyökig a tatyójába, bár ezt az anyjával meg a nővéreivel bármikor simán megteszi. Ezzel szemben most türelmetlenül várja, hogy a lány megmutassa, hogy miket szedett a cukorkás boltjukból. Ha nagy lesz, akkor egész biztosan neki is lesz egy édesség boltja, meg tanítani is fog. Lehet, hogy a mágikus édességek elkészítését fogja megmutatni a diákoknak, és akkor ő lesz az iskola legnépszerűbb tanár nénije, minden órán teli pocakkal távoznának a gyerekek tőle. Chaske nem szeretné a tárgyat, mert a fognyűvő manók is ott bujkálnának a teremben a padok alatt.* - Ú, mikor? Mostmostmost! *Csipogja tűkön ülve, miközben a lány karját fogja, ezzel jelezve, hogy mutassa már. Nem szabad egy kisgyereket így megvárakoztatni, ha édességről vagy játékról van szó.* -A savanyú az rossz. Te szereted? * Kérdi fintorogva, mialatt megrázza a fejét, ezzel is nyomatékosítva, hogy azt bizony meg nem kóstolja. A citromot is úgy szokta enni, hogy jó vastagon belenyomja a kristálycukorba, és azt nyalogatja le róla. De vattacukros meg a rágógumis bármikor jöhet.* - De ugye nem csípős rágó? Brr… * Mondja, mikor is ismét megrázza a buksiját.* - Azt szeretem, amiből ekkora lufit lehet fújni! *Magyarázza a kezével hatalmasat körözve, talán nagyobbat is, mint a saját kobakja. Vicces lehet akkora lufit fújni, amibe bele is bújhat az ember, remélhetőleg Zoénak van olyanja is. Ha nincs, akkor majd ő felfedezi, akkor bizony fel kell venniük ide tanárnak, mert ilyet nem akárki talál ám fel.
A hintás trükkjével sikeresen a szívbajt hozta a bébi csőszére, pedig nem állt szándékában. Nagy szemekkel nézi a riadt lányt, de nem bírja megállni, hogy el ne nevesse magát. Zoé olyan vicces tud lenni, még hogy öreg? Ő is gyerek, mert iskolába jár, meg az anyukája is megmondta, hogy gyerekeket tanít. Vagyis, néha kölyköket, de ha nem morcos miattuk, akkor csak gyerekeknek hívja őket. Hagyja, hogy a lány felemelje, és a padra ültesse. Örömmel veszi át és köszöni meg a csokit. Vigyorogva harap bele, és egy adag rózsaszín gomolyag van a közepén. Vattacukroooos, ez az! Csokis pofikával figyeli Zoé minden mozdulatát. A leányzó nagyon sok érdekes dolgot tud csinálni, biztos ez is nagyon mókás lesz. Nyel egy jó nagyot, nehogy lefújja a lány kezét a nyálas csokoládéval, majd teli tüdőből megfújja a mestertanonc kezét, mint amikor a szülinapján a gyertyákat szokta. Ahogy Zoé elveszi a kacsóját a pici tenyérről, egy kék lepke van ott. Ririke felsikít örömében, legszívesebben ugrálna. A pillangó pár másodperc múlva elrepül, a kicsi lány boldogsága alábbhagy, ám annál izgatottabb. * -Juuuj, Zoéé! Olyat tudsz, hogy… hogy… * Kezdi el kifejteni a gondolatait, majd hogy kifejezőbb legyen, feláll és a csokijával az ég felé mutat.* - És akkor madarak jönnek ki a pálcádból! *Fejezi be nagyot harapva a csokoládéba. Ez a kedvenc varázslata, mindenkitől szívesen veszi, ha megcsinálja neki.*
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. május 18. 02:31 Ugrás a poszthoz

Vani



* Micsoda csuda klassz  dolgok történtek vele mostanában! Megjött Keith, aki valami nagyon mókás fiú, meg persze, ami legjobb, itt van LETTIIIIIIIIIIIIII! Annyira vicces volt, amikor éppen játszottak Kami bácsival és akkor kopogtak, az ajtó kinyílt és ott állt Letti! Egyből el tudta dönteni, hogy nem Vivien az, pedig sokan nem tudják megkülönböztetni őket. Ő bizony nem mondja el a titkot, hogy mi alapján lehet.  Először azt hitte, hogy csak látogatóba érkezik, viszont kiderült, hogy itt maraaad! Nagyon furcsa, hogy nem unikornisos lesz, hanem szfinxes. Riri unikornisos akar lenni, mert akkor az anyukája csomó unikornisos titkot elárulna neki, amitől ő lenne ott a legokosabb gyerek. Az iskolában is egész jól teljesít, már tud szótagolva olvasni. Azt mondta a tanító néni, hogy pár hónap múlva már úgy fog menni, mint a nagyoknak. A mai napra is elég sok leckét kaptak, át kellett másolni 10 szót, amiben” j” és „ly” volt, hogy megtanulják, hogyan kell ezeket helyesen írni. Az egyik buta fiú a vajat képes volt leírni ly-vel, pedig a tanító néni elmondta rögtön az elején, hogy a tejtermékeket nem úgy kell írni. De Milán akkor sem figyelt, csak játszott a kisautójával. A számolás sem nehéz, igazából nagyon tetszik neki az iskola, de olyan rossz, hogy nem alhatnak napközben. Még szerencse, hogy kimehetnek az udvarra játszani, mert ha nem lenne így, hát megőrülne. Azért büszkén hordja az iskolatáskáját, mert már nem óvodás, hanem elsős nagylány.
Ma a leckeírás után Letti sajnos nem ért rá játszani vele és az anyukájának is valami halaszthatatlan értekezlete volt Kahi bácsival, így megengedték neki, hogy kimenjen az udvarra játszani. Vitt magával krétát, a kedvenc labdáját meg egy rongybabát, úgyhogy biztos nem fog unatkozni. Ania babát nekitámasztotta a szökőút oldalának, rögtön mellé rakta le pöttyöst. Először rajzol egy édes kis házikót a kőre, majd mellé jó nagy felhőket meg napocskát is. Ezt hamar elunja, lebiggyesztett szájjal keres valami jó szórakozást. A nagyok mind elrobognak mellette, senki nem jön játszani vele. Sóhajtva felpattan és a szökőkút mélyére bámul, ami telis tele volt érmékkel. Neki sem kellett több, rájött, hogy mit fog játszani. Fogja a fehér krétáját és egy jó nagy négyzetet rajzol, majd elé kettőt, az elé egyet, megint kettőt és ezt addig folytatja, amíg 10 nem lesz belőle. Ugróiskolaaaaaaaa, ez az! Szépen, pontosan beleírja a számokat, ahogy tanulta, majd csípőre tett kézzel megcsodálja a művét. Nem is sokszor lett görbe a vonal, ez nagyon szép lett.  Kihalászik egy érmét a kútból, majd fél lábbal megáll az egyes számot viselő négyzet előtt és eldobja. Az érme a 4-esen landol, úgyhogy kicsit inogva, de elugrál a hármasig, majd lehajol érte, ami még inkább kibillenti az egyensúlyából,de csak talpon marad. Szépen visszaugrál a kiindulásig, majd újra eldobja a pénzérmét.*
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. május 26. 01:33 Ugrás a poszthoz

Vani



* Szeret ugróiskolázni, de sajnos egyedül nem olyan izgalmas, mint amikor az osztálytársaival játsszák az iskola zsibongó udvarán.  Ismét lendít egyet a karján és eldobja az érmét, ami ezúttal a hetes számon landol.  Újra fél lábra áll az egyes előtt és határozottan elkezd a pénzecske irányába szökdécselni. A hatosnál egy kicsit meginog, amikor le kell hajolnia, de végül nem kenődik fel a betonra, diadalittasan fordul meg is ér vissza a rajthoz, amikor meglát egy szőke leányzót maga felé közeledni. Kedves arca van, hátha ő játszani szeretne. Mikor egyértelművé válik számára, hogy hozzájön a szőkeség vidáman rámosolyog. Még szélesebbre húzza a vigyorát, amikor a nagylány kedvesen ráköszön és bemutatkozik.* - Szia, de aranyos neved van! * Válaszol halkan tapsolva egyet. A csoki után a vanília a kedvenc fagyija, sokszor együtt kéri őket. Már persze akkor, ha épp nem gyümölcsöset, mert azokat is nagyon szereti. * - Viktória vagyok, de Ririnek szoktak hívni! * Feleli határozottan a lány kérdésére. Sokan Vikinek hívják vagy ilyesmi, végül azzal sincs baja, mert az iskolában a tanító néni szerint a Viktóriákat így szokás becézni. A Ririt még az apukája találta ki rá amikor babakorában játszott a nevével és ez valahogy rajta is maradt.* - Sajnos nem, mind egymással játszanak. De jó, mit szeretnél? Szoktál ugróiskolázni? * Kérdi fellelkesülve szinte csicsergő hangon.  A nagyok sokszor csak egymással foglalkoznak, nem szeretnének a kicsi lánnyal foglalkozni. Azért jó neki, hogy ott az iskola, mert ott játszhat a kortársaival is. A nagyok sokszor nem értik, hogy mi miért jó és miért úgy van, amikor vele játszanak, és annyira rossz újra meg újra elmagyarázni nekik.
Ő is követi a lányt és leül mellé a szökőkút szélére. A lábával egy kicsit megbökdösi a szökőkút tövénél lévő babáját, majd újra a lányra mosolyog. * - Igen, most kezdtem. *Feleli büszkén kihúzva magát. Már nagyon sok mindent megtanultak ott, ahhoz képest, hogy még csak pár hónapja jár oda. Az óvoda jobb volt azért, mert ott nem adtak fel házit, de a sulival sincs nagy baj.* - Úú, én az unikornisosba! Anyukámé az unikornisos ház és akkor ő lenne a házvezetőm. *Válaszolja izgatottan. Az anyukája szerint ő inkább a főnixesbe való a jelleme alapján, de azt ő annyira nem akarja. Mondjuk Kahcsi bácsi aranyos meg Keith és Leonie is ott van. Ott is egész biztosan jól érezné magát.* - Te melyik házba jársz? Szeretsz odajárni? * Kíváncsiskodik, miközben a kezébe vesz a hosszú, barna hajú babáját. Ezt még Lengyelországban vette neki a nagymamája a piacon, amikor egyszer elmentek sétálni. Ania az egyik kedvenc játéka az összes közül!* - Te is elsős vagy, mint én? Anyu azt mondta, hogy itt már nem számolást meg ilyeneket tanultok. *Kérdi a baba haját tekergetve és a lábát lóbálva. A múltkor itt találkozott az indián bácsival, akkor jól eláztatta a Sawa hercegnőt, Ania kisasszonyra vigyázni fog.*
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. június 7. 01:30 Ugrás a poszthoz

Bál- ruha cipellő
Matilda néni, Keith- Emma- Adri

* Az anyukája szerint rossz volt délután, mert nem akart hazajönni a játszótérről. A felnőttek nem értik, hogy mi olyan jó abban, hogy órákon át matatnak a homokban.  Az anyukák és apukák is játszhatnak, azért vannak nekik odatéve a padok. Egész álló nap az iskolában volt, egy kis játékot igazán megérdemel, ezt meg kell érteni a felnőtteknek is. Pechjére a mamáját kiakasztották az órán, ráadásul rengeteg javítania valója is volt, úgyhogy nem értette meg a kislánya ezen óhaját, amin annak hisztije sem sokat segített. Úgyhogy, az egész vége az lett, hogy ma nem mehet el a bálba, pedig annyira szeretett volna. Főleg azért, mert rengeteg süti lesz ott, de maga a bál is nagyon érdekelte. Szereti ezeket az iskolai rendezvényeket, olyan mókás látni a diákokat abban a sok színes ruhában, meg díszes frizurákban. Meg ő is felöltheti magára a csinos ruhácskáját, amit annyira szeret. Azt mondta Vivi, hogy ezekre a bálokra minden alkalommal másik ruhát illik felvenni, de neki nem kellene másik, mert ez a kedvence. A nagymamájával vették Lengyelországban, amikor sétáltak a városkájuk sétálóutcáján. Nagyon szép hely, lovas hintók is járnak arra! Nem utazott még velük olyan sokszor, mert azt mondják, hogy drága, mert a turistáknak csinálják, hogy szórakozzanak.
Ririke drága is szórakozna, ha nem lenne büntiben. Nem is hisztizett olyan durván délután, volt egy kis nyávogás, meg veszekedés, a földhöz csapta a homokozó lapátot, de attól még nem kéne már este hétkor elzavarni aludni. Márpedig ő igenis el fog menni a muriba, ráadásul még csak nem is álmos. A lakosztályt védő bűbáj rá nem vonatkozik, szabadon járkálhat ki-be. Feltéve persze, ha az anyukája nem tett rá külön védő bűbájt ellene is. De ugyan miért is tett volna? Amikor a tanár néni elment fürdeni és hajat mosni úgy gondolta, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom: kiszökik, a vízcsobogástól úgysem hallatszik az ajtónyitás. Megeszik egy sütit és már jön is vissza. Tökéletes terv, képzeletben adott is magának egy pacsit. Felkapja a papucsát és pizsamában nekiáll a nagy kalandnak. Szerencsére sikeresen átjut az ajtón, majd megszaporázott léptekkel végigrobog a megszokott útvonalon a nagyterembe, ahonnan már hangos zene szól. Ez csudaklassz, így észre sem fogják venni, hiszen mindenki eszik meg táncol. A beszédek alatt veszélyesebb lett volna belépnie, mert olyankor csend van. Besunnyog a hatalmas ajtón, majd szétnéz a teremben. Jaj, ne! Ott van Letti meg Gabi bácsi. Ők képesek beárulni, úgyhogy óvatosnak kell lennie. Megpillantja az egyedül ácsorgó Matilda nénit, aki biztos megvédi, szóval egyenesen a háta mögé siet, és csak reméli, hogy a testvére nem figyel.* - Csókolom Matilda néni! Tessék elbújtatni! *Mondja, miközben a ruha abroncsa mögül kikukucskál. Rendben, úgy tűnik, senki nem figyel.* - Köszönöööm, csókolooom! * Csiripeli, majd átvágtat a sütis asztalhoz, ami mellett egy kicsit megrogyasztja a térdeit, hogy jobban eltakarják az ínycsiklandó nyalánkságok. Muháhá, végre megvagytok! Van itt gyümölcsös, csokis, mandulás, kókuszos és még kitudja, hogy mennyiféle. Juuj, azon van olyan vicces hangjegy és csokival van bevonva kívülről. Boldogan megragad egyet és az asztal terítője alá rejtőzve nekiáll majszolgatni a süteményt.  Eléggé könnyen olvad a kezében a csokoládé bevonat, úgyhogy a bal keze csupa csoki, mint a csokápik. Azt észre sem veszi, hogy a habzsolás miatt a szája körül is egy barna paca éktelenkedik. Ha eddig nem szúrták volna ki a sünis pizsamás, unikornis mamuszos szotyit, akkor ez még inkább feltűnőbbé teszi. Ha már itt van, akkor betöm még egy sütit, elvégre nem egy miatt vágott át az egész kastélyon. Vadászó cicaként lopakodik tovább az asztal mellett „áldozatát” lesve. Hamar meg is találja a következőt, aminek hatalmas, de tényleg hatalmas eper darabok vannak a közepében. Az aprócska kéz újra lecsap, és megragadja az édességet. Ekkor ismerős arcokra lesz figyelmes: Keeeeeeeeeeeeeith, Emma, akinek cukor boltja van meg épp akkor lép oda egy vörös lány, akiről nem tudja, hogy kicsoda.* - KEEEEEiiiiiiiIIIITThThHHH! * Kiáltja a fiúnak és odarohan hozzá, hogy megölelje. Igyekszik nem összekenni a sütijével meg a csokis mancsával. Remélhetőleg ő nem fogja beköpni a mamájának, hogy itt járt, mert akkor nagyon fog rá haragudni.  A másik két lányhoz fordul és rájuk vigyorog egyfajta köszönésképpen. Emmával tanácsos jó viszonyt ápolni, mert vannak cukorkái, amiket szeret osztogatni. Hátha most is van nála egy-két szem!* - Képzeld, büntiben vagyok.* Motyogja a szőke fiúnak szomorú szemekkel nézve rá.*- Anyu ma morcos, mert nem akartam hazajönni a játszótérről. Ne mondd meg neki, hogy itt voltam, jóó? * Könyörög nagyokat pislogva,  ahogy a rajzfilmekben látta. A másik két lányra is pislant néhányat, biztos, ami biztos alapon, nehogy ők is rohanjanak a házvezetőjükhöz. Az egyik mellett ellesve érdekes jelenetnek lesz szemtanúja. Egy hosszú ruhás lány éppen lehajol, vagy letérdel egy síró fiú lába előtt. Nagyot harapva a sütijéből figyeli az eseményeket, mert ilyet még nem látott. Megfogja Keith kezét a tiszta mancsával és meghúzza, hogy figyelje azt, amit ő. * - Keith, ők is főnixesek? * Tudakolja, de a szemét le sem veszi a párocskáról. Egyébként Ririke tudja, hogy mi a házak neve, de jobban szereti a jelképállatukként emlegeti a hivatalos nevek helyett.* - JUUUUUUj, Keeeeeeeeeith! Nézd, A LÁNY MINDJÁRT MEGKÉRI A FIÚ KEZÉÉÉÉÉÉÉÉT!* Visítja izgatottan, jól megrángatva a szőke fiú karját. Igaz, furcsa pózban térdeld elé, meg az is furi, hogy a lány kéri meg a fiú kezét, de juuuuuuuuuuuj. Vajon Keith is elveszi Leoniet?* - A fiú azért sír, mert férj lesz, igaz, Keith, igaz? Majd te is leszel férj! *Jelenti ki ellentmondást nem ismerő hangon, letörölhetetlen széles vigyorral a képén. Bár a csokit igazán letörölhetné valaki róla, mert nem áll jól. A fogai fehérségét kiemeli, de nem több.*
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. október 26. 23:26 Ugrás a poszthoz

Marci <3
//OMG,de későn írok. O_O Ne haragudj! Undecided Kiss//

* Ma egészen ügyes volt, mert hamar végzett a leckével, és megkérte az anyukáját, hogy hadd menjen ki sétálni egyet a birtokra. Szerencsére nekik még nem kell olyan sokat tanulniuk, mint a bagolyköveseknek.  Az anyukája azt mondta, hogy sok a szigorú tanár, aki rengeteg házit ad fel, de szorgalmit is lehet megoldani sok-sok pontért. Nekik is lehet extra piros pontokért, sőt csillagokért készíteni ezt-azt. Köztük nincsen verseny, mint a nagyok között, pedig egy kicsit örülne neki. Magában mindig összehasonlítja a teljesítményét a többiekével, számolgatja a piros pontokat.
Felhúzta a játszós kabátját meg egy jó meleg melegítőt vett a kis tornacipellőjéhez. Nem engedik, hogy a tiszta, új ruhájában menjen csatangolni az udvarra, mert úgyis mindig összekoszolja magát. Pedig varázslók élnek itt, nem igaz, hogy nem tudják helyrehozni azt az egy-két, esetleg három sárfoltot.  Szóval felkapta a piszkolható ruháját, pöttyöst – ő mindig ott van vele, hiszen soha nem tudhatjuk, hogy mikor akad ideális pillanat a labdázásra. Kréta is állandóan van nála, mert hát hatalmas ez az udvar, annyi, de annyi helyen lehet rajzolgatni a kövekre. Volt olyan, hogy az út szélét jelző kövekre pingált vicces arcocskákat. Most is tervez ilyesmit, hozott kéket, pirosat és sárgát is a sima fehér mellé. Vigyorogva búcsúzik el anyukájától, akinek valami házas ügyet kell még intéznie sürgősen, még a prefektusokat is odahívta a szobájába.  A hóna alá kapja pöttyöst, úgy indul el a sötét folyosón. Amint távolabb ér egyből futásnak ered, miközben a labdáját már maga előtt pattogtatja. Ezt nagyon nem szabadna, megtiltották neki, hogy futkorásszon meg labdát dobáljon a kastélyban, de egy kicsit nem árthat. Itt úgysincs senki, nem sokan szeretnek a toronyban lakni, a váratlanul kinyíló ajtóktól sem kell félni, elég széles ez a folyosó.
Ahogy közeledik a bejárati csarnok iránya felé, egyre kevésbé futkározik, inkább szökdécselve halad – az itteni tömeg miatt a labdája biztos helyen, a kezében van. Nem szeretné, ha valamelyik prefektus vagy tanár elkapná, mert akkor szólnának az anyukájának, hogy rosszalkodik. Párszor megígérte már, hogy nem csinál ilyeneket, úgyhogy tényleg nem lenne jó, ha elkapnák. Az apukája bezzeg biztosan engedné, hogy futkározzon a folyosón- olyan hatalmasak és tágasak, mintha csak játékra tervezték volna őket.
Kilépve az iskola ajtaján nagyot szippant a friss levegőből, s páros lábbal ugrabugrál le azon a pár lépcsőfokon, ami még ott van. Útközben nem is gondolkodott rajta, hogy mit szeretne csinálni, ezért szétnéz a kastély udvarán, és eltűnődik, hogy mitévő legyen. Morfondírozás közben pattogtat egyet-kettőt pöttyösön- ha ököllel csap rá sokkal magasabbra ugrik. MEGVAAAAN! A faház falára fog mindenféle vicces dolgot irkálni a krétáival. Ráadásul a faházban lehet várasat játszani. Csillogó szemekkel indul meg az udvar túlsó végén álló házikó felé. Oda már nem nagyon szabadna mennie egyedül, de tudja az utat, nem lesz baj. Pihegve ér oda a korhadt fán álló tákolmányhoz.  Nehézkesen tud a labdájával felmászni, ezért úgy dönt, hogy csak feldobja azt. Nem járt túl nagy sikerrel, mert a piros játékszer azzal a mozdulattal visszagurult és lepottyant a földre. Felmordulva mászik vissza –az utolsó pár fokot már inkább csak ugorja. Újra kell terveznie a taktikáját, most már a karjában viszi pöttyöst, hogy az nehogy elszökjön. Lassan halad felfelé, mert nem szeretne leesni. Vivien sokszor esett le mindenhonnan, amikor ennyi idős volt. Azt mesélték, hogy mindig betörte a fejét, meg eltörte a csontjait.
Miután felért vidáman robog be a rozoga házikóba, amiben meglepetésére már van valaki. Még mindig furcsa neki a fiú vörös hajjal, nem hétköznapi módon váltott hajszínt.
Szia Marciii!

Csipogja széles vigyorral a képén, majd a fiúnak dobja pöttyöst.
Mit csinálsz itt? Van kedved rajzolni a falra?
Kérdi a zsebéből előkapva a krétáit. Mások is szoktak ide rajzolgatni meg írogatni, úgyhogy nekik is szabad.
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. november 17. 01:30 Ugrás a poszthoz

NinaViki
//*össze meg vissza szégyenli magát a kései válaszért ._.*//

Ma nem volt iskolában, mert tegnap összeszedett valamit és nagyon fájt a pocija, meg nem igazán volt rendben minden odabenn. Nem hiába, ez az ősz már csak ilyen vírusos, bacisos. Az osztályukba nem járnak sokan, de ahhoz képest talán 4-5-en is betegek emiatt a rossz idő miatt. Azt mondták neki, hogy pár napig pihengessen otthon, feküdjön az ágyacskájában, esetleg kifestőzzön. Ezt nagyon nem szereti, sokkal aktívabb kisgyerek ő annál, minthogy ágyba kényszerítsék.  Néhányszor már érezte magát olyan rosszul, hogy fel sem bírt kelni az ágyából, főleg amikor Lengyelországba költöztek. Nem nagyon emlékszik erre az időszakra, mert kicsi volt, de ott elég sok mindent összeszedett, mert hideg volt a hegyekben, nem volt ahhoz szokva.
Ez a főtt krumplis meg teás diéta még aztán pláne rátesz egy hatalmas lapáttal az egész fekvés dologra. Képes volt az anyukája és nem ment be órát tartani csak azért, hogy mellette legyen egész álló nap. Igaz, azt nagyon élvezte, hogy majdnem egész nap csakis vele törődött, mesét olvastak, hogy ne unatkozzon annyira. Meg megcsinált mindenféle vicces varázslatot a pálcájával, amit egész biztosan Riri is meg fog tanulni, amit lesz végre pálcája. Néhány év és elkezdhet gyakorolni vele, pont olyan ügyes lesz, mint a nagyok. Az apukája meg az anyukája ismer egy csomó varázsigét a sárkányok ellen, azt is meg fogja tanulni. Nem szeretne a szülei nyomdokaiba lépni és a sárkányok között élni, csak plüssben szereti őket. Neki majd saját édességfeltaláldája lesz, mindenféle mókás finomság fogja elhagyni a műhelyét és a saját kis boltjában fogja árulni.
Délután egy kicsit magára hagyta az anyuja, mert el kellett menjen a mestertanoncokhoz valamilyen ügyet intézni. A kis szöszinek sem kellett több, úgy döntött, hogy végre eszik valami normális kaját. Hipp hopp felkapja a kis melegítőjét és elindul a konyha irányába, amit pár hete mutattak neki. Ott van egy csomó kismanó, akik azt lesik, hogy mire van szüksége. Szuperkémként lopakodik a folyosókon, nehogy valaki észrevegye. Persze egy kisgyerek mindig feltűnést kelt egy ilyen iskolában, pláne, hogy ha úgy lopakodik, mint aki rosszban sántikál, mert a látványát már alapvetően megszokták. Nem egy tanárnak van gyereke, nem olyan nagy kunszt őket a folyosón csavarogni látni.
- SZIASZTOK, MANÓCSKÁK!
 Sivítja belépve a zsúfolt, nyüzsgő konyhába. Rengeteg manó szorgoskodik itt azon, hogy a pár óra múlva megrendezésre kerülő vacsorán minden olyan zökkenőmentesen menjen, ahogy szokott.  Meglepetésére nem csak a nagy fülű lények voltak ott, hanem egy lány is. Megkéri a hozzá legközelebb álló házimanót, hogy szerezzen neki valamilyen csokis édességet, míg az odaadó manócska elmegy intézkedni az ügyben, odalép a lányhoz.
- Sziaa. Téged sem hagytak enni napközben?  
Magyarázza morcosan grimaszolva, majd lehuppan a lány melletti székre és a combjára könyököl. Szemével a szorgalmas varázslényeket figyeli, ahogy serénykednek. Olyan kis picik ezek a manócskák mégis ennyit tudnak dolgozni.
Közben Dézi kerített az ebédről megmaradt különféle csokoládés édességeket. Volt ott muffin, piskóta és egy szelet torta is. Derűsen felvisít, majd megköszöni a cukiság szerzeményét. Összességében nagyon szereti ezeket a teremtményeket, szórakoztatónak találja a viselkedésüket.
Rövid mélázás után a csokis tortára esik a választása, jóízűen harap bele az egész napos főtt krumplizás után. A lábát lóbálva nézi a mellette ülő lányt, bájosan rávigyorogva. Az arcára egy kis krém kenődött, ráadásul a mancsába is beleolvadt a tetején lévő csokoládémáz.
- Te is kérsz ilyet?
Kérdi a lány felé nyújtva a tálcát. Már majdnem elfelejtette megkínálni, annyira örült az édességnek. Remélhetőleg nem jut az anyukája fülébe, hogy kilógott sütizni, amikor még rendes ételt sem szabadna ennie, nem még nasit.
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2014. november 2. 00:59 Ugrás a poszthoz

Jóska bácsi




Az utóbbi időben egészen sok önállóságot kapott, elvégre most lett kilenc éves nagylány. Már az előző év végén is sokszor járt egyedül iskolába, igaz erre főként szükségből volt lehetősége, mivel az anyukája nem bírt el annyi mindennel, hiszen nagyon sokan vannak a házikójukban. Végül is vehettek volna egy sokkal nagyobbat is, mert főleg a fiúk meg Ella nagyon szűkösen vannak. Meg aztán mindenre kevesebb idő jut, úgyhogy volt rá sokszor példa, hogy ha nem egyedül ment volna iskolába, akkor nagyon elkésik. Vagy pedig ott kellett magának uzsonnát vegyen, mert nem volt idejük készíteni finom szendvicset, vagy sütni valami finom süteményt. Az a legjobb, amikor ráérnek reggelente és közösen sütögetnek valami pék sütit, vagy muffint… vagy tortát, bár olyat még nem csináltak, csak szülinapra, nem pedig reggelire. De abban biztos, hogy valami csokis-cukros tortát fog reggelizni, ha nagy lesz. Nem emlékszik már vissza pontosan, hogy a Bagolykőben voltak-e ilyen reggelik, de ha kedvesen néz azokra a mókás, nagy fülű manócskákra, biztos szívesen készítenek neki ilyeneket.
Kikönyörögte, hogy ma legyen egy kis sütemény az esti vacsora után, ha már két egész napja nem volt_otthon ilyen jellegű elemózsia. Sajnos senkinek nincs ideje sütni, így felvállalta, hogy hoz párat a közeli cukrászdából. Felkapta a kedvenc sárkányos köpenykéjét a ruhájára, karján egy kis kosárral, a zsebében a szükséges pénzzel útnak is indult.
A cukor gondolatától megrészegülten lép be a czukrászdába. Maga sem tudja, hogy hányszor járt már itt, talán egy milliószor is már! Vágyakozó pillantással pislog a pulton lévő kínálatra, majd előszedi a zsebéből a listát. Megvan, hogy ki mit szeretne, ám a kicsi lány készült. Van neki zsebpénze, amit egy ideje már gyűjtöget, így el tudott hozni belőle 1-2 galleont. Nem lesz ám több szendvics uzsonnára, be fog csempészni különféle muffinokat meg cookiekat a táskájába. Lesz köztük csokis, belga csokis, tripla csokis, kakaós-csokis… csökiköbös és társai.
Miután megszerezte a zsákmányait, a családi csomagot szépen a kosarába helyezte és  persze biztonságba a dugi édességét. Bizony rá kellett jönnie, hogy a zsebei nincsenek ellátva tágító bűbájjal, így nem fér be az összes szerzeménye. Arra a nagy döntésre jut, hogy nosza meg kell egyen itt helyben legalább egyet, hogy ne tűnjön fel a turpisság otthon. Este lévén meglehetősen tele van a kis üzlet, nekiáll körbepásztázni a helyiséget, miközben már boldogan majszolja az egyik muffinját. Ezen volt cukormáz, ami összekente volna a ruháját, így ezt fogja elpusztítani az elkövetkezendő időben.
Tekintete megakad egy férfin, aki egyedül ül egy asztalkánál, épp most megy el mellőle egy köténykés pincér. Őt látták a múltkorában a hotel mellett járkálni, azt hallotta, hogy nemrég költözött a városba. Felveszi a legszebb csoki krémes vigyorát és a bácsi mellett terem.
- Csókolom! Leülhetek ide?
Kérdi, majd a választ meg sem várva lepattan. Ismeri ezt a kérdést, de valahogy még azt a fordulatot nem sikerült tökéletesen megfigyelnie, hogy megvárja a feleletet. Úgyis mindig engedik, felesleges körök ezek.
- A bácsi nem rég költözött ide, ugye? Láttam a múltkor, amikor mentem suliba. Ott tanulok!
Mutat át a Boglyas tér irányába. Igaz, miért hinné a férfi, hogy a mágusképzőbe jár, eléggé kicsi még ahhoz. De sosem lehet tudni. Ismét egy nagyot harap a süteményéből, így elhallgat egy időre a csipogás. Tudja ám, hogy nem illik teli szájjal beszélni.
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2015. március 9. 19:35
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2015. március 9. 01:35 Ugrás a poszthoz

Gwen


Március nyolc – délután

Lótifuti, őrület és pörgés! Ez hiányzik a pici lány életébe ma délután, mert bizony már elunta a belét is, pedig az nagy szó ám. A leckéjét már meg kellett csinálnia tegnap meg pénteken, és naaaagyon uncsi volt. Az utóbbi időben vezették azt be, hogy előbb tanulnia kell, aztán csakis utána csinálhatja azt, amit szeretne. Milyen dolog már ez, hogy előbb a munka, utána a szórakozás?
Az utóbbi időben valahogy egyre jobban unja azokat a játékokat, amikkel eddig szívesen mulatta az időt. Már valamiért egyre kevésbé kötik le a babák, a plüssökkel is már főleg csak aludni jó. A rajzolgatás, festegetés még mindig ugyanolyan élvezet számára, de a többivel már csak megszokásból próbál játszani. Mostanában egyre szívesebben babázik inkább az unokaöccsével és az unokahúgával, hogy egyre több mindenre képesek, beszélnek meg minden. Azt mondják, hogy vigyázni kell milyen szavakat használ előttük, mert utánozni fogják, és hogy ő mint nagylány ne ismételgesse az iskolában hallott dolgokat, amikor a picik is jelen vannak.
A vasárnapja meglehetősen nyugisan telt. Felkeltek reggel, néhányan együtt reggeliztek – nehéz összeterelni a családot. Utána úgy döntött, hogy segít az anyukájának és a testvérének az ebédkészítésben. Nagy tervei voltak mára, úgyhogy szükséges volt a puhítás, ezért még a hagymapucolást és aprítást is bevállalta. Az ebéd után, még bűzlő kézzel könyörgőre fogta az anyukájánál, hogy mi lenne, ha bemenne a faluba egy kicsit görkorizni. Már nincs hó, a hideg sem annyira borzasztó, a nap is elő-elő bújik néha. Meglepően kevés kérlelés után elengedték egy órácskára, hogy ha jól felöltözik. Így a kislány vágtatva rohant fel a lépcsőn, hogy megkaparintsa a kabátját, az otthoni melegítőjét pedig egy jól kibélelt farmerre cserélje. A kori alá mindenképp került egy jó kis puha csíkos zokni, ami a kedvence, mert szinte csikizi a lábát, de mégis simogató érzés, ahogy felhúzza. Akármennyire is nagylány, a térd- és könyökvédő meg a bukósisak a sapka fölé elengedhetetlen kellék. Majd leveszi a faluban, amikor már nem látják.
Ahogy kiér a lakónegyedből, lehajol, gyorsabb tempóra kapcsol és nagyokat lök magán. Az arcát csípi a hideg, a szemeivel hunyorognia kell, hogy el tudja viselni a szúrós menetszelet, de ez őt egyáltalán nem zavarja. Boldogan kerülgeti az útjába kerülő utca embereit, élvezi a szabadságot, azt, hogy néhány emberre a frászt hozza azzal, hogy azt hiszik, hogy beléjük fog száguldani, közben meg igazándiból nem is. Valamiért nagyon szórakoztatónak tartja látni a fejüket, amikor megrémülnek, meg hallgatni, ahogy üvöltöznek utána és rázzák az öklüket.
Vigyorogva gurul be a Boglyas térre, ahol megáll az egyik pad mellett öltözködni. Lekapja magáról a sisakját és a gyerekeknek való védőket. Ő bizony nem fog elesni. Ahogy elhelyezi az eszközeit a pad rejtekében, hirtelen megindul a szökőkút irányába, hogy ott körözzön párat. Az első kört még úgy teszi meg, hogy mind a két lábával hajtja magát, a másodiknál azonban a bal lábát a levegőbe lendíti, viszonylag előredől, hogy kiegyenlítse a testsúlyát, karjait pedig széttárja, úgy egyensúlyoz. A szemeit azért nem meri becsukni, de akkor is úgy érzi, mintha repülne.
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2015. március 9. 19:53 Ugrás a poszthoz

Jóska bácsi




Azért azt nagyon bánja, hogy nincs otthon minden nap süti. Azt mondják a nővérei, hogy akkor elhíznának, úgyhogy kizárt dolog, hogy állandóan süteményt tartsanak otthon. Még szerencse, hogy dugicsoki mindig van, mert amúgy megőrülne a kisasszony. Nem lehet felfogni, hogy mi a baj azzal, ha rengeteg cukor jut az ember szervezetébe. Attól csak erősebb lesz, jobb a kedve, amit meg hízna, azt úgyis mindig lemozogják. A kertben van mászóka, van ugrókötele is itthon, igazán nem lehet panaszkodni arra, hogy miét mindig csak a kanapén ülnek. Vivivel mondjuk szoktak néha fára mászni a kertben, amikor nincs otthon az anyukájuk. Túlzottan sokat dolgozik, mostanában alig van idejük egymásra. A délutáni tanulást leszámítva szinte csak hétvégén tudnak elmenni együtt valamerre. Emiatt mostanában picit kedvetlenebb, megszokta, hogy a középpontban van. Otthon mindig akad társasága, de valahogy az nem ugyanaz. Hiányzik neki Kísz meg Leonie, mert amióta itt laknak, mert közel sem tud annyit lógni velük, mint korábban. Azt mondta az anyukája, hogy amúgy sem kéne annyit lógni a nyakukon, mert nagyok, meg mert szerelmesek, úgyis csak egymással akarnak lenni.
Pedig egészen biztosan vele is akarnak lógni, mindig azt érezte, hogy szeretik, hogy ott van.
De legalább ma fognak sütizni. Szerencsére a nagyok sem olyan kényesek mindig, hogy sírjanak a süti miatt. Ő biztosan nem lesz olyan felnőttkorában, aki a súlya miatt pityereg.
Jelenleg azon fog pityeregni, hogy ha lebukik otthon, hogy most már nem csak dugicsokit tart, hanem dugisütit is.
Elégedetten habzsolja a sütit, amikor a férfi bemutatkozott neki. Meglepődött, nem számított rá, hogy ilyen hamar megismeri.
- Én Viktória vagyok, de mindenki Ririnek hív.
Csipogja vigyorogva, majd köpenyébe törölve a cukormázat, a nagyoktól látott mozdulattal kezet nyújt a férfinak. Nem tudja, hogy a felnőttek miért szeretnek kezet rázni, de biztosan így kell csinálni.
Miután megejtették a dolgot ráeszmél, hogy kapni fog, hogy ha piszkos ruhában állít haza, így megpróbálja menteni a menthetőt, és kidörzsölni a cukormáz által hagyott foltot a ruhából. Szerencsére sikerül neki, az a halvány ragacs, ami az anyagban maradt, már igazán nem feltűnő.
- De szerintem az már nagyon gyerekes becenév.
Folytatja picit merengő hangon, miközben újabbat harap a csodálatos cupcakeből, melyből egy kis máz az orrán köt ki, ráadásul a szája környékén is babarózsaszín szakáll kezd nőni.
Az iskolában azt mondta az az Adél, hogy az bölcsiseknek van ilyen beceneve, hogy ki tudják mondani a nevüket, mert azok még olyan buták. Pedig ő egyáltalán nem is buta!
- Igen, mi is itt lakunk. Arra!
Mutat ismét a lakónegyed felé. Sokszor szóltak már rá, hogy nem illik mutogatni, de ha egyszer egyszerűbb így elmagyarázni, mint úgy, hogy fordulj jobbra, meg balra, aztán át a hágón, majd jobbra kétszer. Az ott és egy mutatóujj nem sokkal kifejezőbb?
- Apu nem tudja, de szerintem elengedne. Már nagy vagyok, az iskolába is egyedül megyek.
Feleli büszkeséggel a hangjában. Talán az anyukája még kevésbé félti, mert neki már sok gyerekkel volt dolga, de az apukája csak hétvégén látja, ő a kis hercegnője.
- A bácsinak is boltja van? Sokan jönnek ide boltozni.
Az utóbbi időben nagyon megnőtt az üzletek száma a faluban, már mindent lehet itt találni, az anyukája szerint minden van itt már, mint a bazárban, csak pénz kell hozzá.
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2015. július 15. 04:39 Ugrás a poszthoz

Gwen <3 *-*


Március nyolc – délután

Nem is tudja már az idejét, hogy mikor volt az, amikor utoljára egy jót görkorizott. Már majdnem kilenc éves, nem is érti, hogy miért féltik annyira, mint egy óvodás, elvégre már három egész éve iskolás. Egyrészt mindig mondják neki, hogy már nagylány, nem kéne hisztizni, csinálja ezt, mert már ilyen nagy, olyan nagy, meg már megint új cipőt lehet neki venni, mert kinőtte az előzőt – már ez a harmadik görkorija, amióta elkezdte használni, aztán meg úgy féltik, mintha még a cumi lógna a szájából. Pedig vannak a házban babák, akiknek igazándiból is van cumijuk, nem is érti, hogy miért pont őt kezelik úgy, mintha picike lenne. Ráadásul Ádám is olyan beteg lett, inkább őérte aggódhatna jobban mindenki, ahelyett, hogy az ő majdnem kilenc évét becsülnék alá.
Igazából ez az egész Vivi miatt van. Ő törte mindig össze magát, amikor annyi idős volt, mint a törpilla. Ha olyan lett volna, mint Letti és sosem töri el semmijét, akkor biztosan nem hinnék azt, hogy minden sarkon a veszély leselkedik a leányzóra. Mondták már neki párszor, hogy a természetre eléggé olyan, mint Viviené volt gyerekként. Igazából a nővérét elnézve nem tudja eldönteni, hogy ezzel kedveskedni akarnak-e.
Most, hogy végre kiszabadult, annyira fesztelennek érzi magát, mint amikor Keith-szel meg Leonieval lóg. Velük sokkal lazább, mint az iskolában, vagy otthon, ahol megmondják, hogy hogyan kell viselkednie. Hogyan ülj, milyen hangerővel beszélj, milyen tempóban járj, mikor szólalj meg és persze, hogy mit csinálj. Persze kellenek ezek is, mert azt mondják, hogy később majd a munkában sem mindig játszani fognak, de a gyerekeknek, akármennyire is kicsik vagy nagyok igenis a játék az első.
Felszabadultan suhan a görkorijával a védőfelszerelés nélkül, amikor hirtelen észrevesz egy oldalról közeledő deszkást. Pánikszerűen nyüszít egyet, majd kapcsol, hogy az ütközést bizony nem ártana elkerülni. A balját azonnal leteszi a földre, ahogy oldalra rántja a teljes testét, azonban így sem sok kell neki, hogy boruljon egyet, végül a szökőkút pereméhez kap a jobb kezével, így nem taknyol el.
- Huhh…
Motyogja riadtan, majd hátrapillant, hogy megnézze mi lett a lánnyal. Puffanást nem hallott, úgyhogy ez jó jel. Látja, hogy teljesen épen közelít felé a lány, úgyhogy megúszták a balesetet. Durva lett volna, ha dob egy hasast a védőcucc nélkül. Magyarázkodhatott volna otthon, vagy mehetett volna Uff bácsihoz, hogy tüntesse el a nyomokat.
- Sziah! Ühüüüm…
 Dünnyögi az orra alatt, majd végig néz a lányon. Valószínűleg az iskolába jár, ahol az anyukája dolgozik. Talán még tanítja, mindenesetre Vikinek nem különösebben ismerős az arca.
- Bocsi, nem láttalak. Rendben vagy? A deszkád?
Kérdezgeti már valamivel bátrabban a tőle nagyjából 6-8 évvel idősebb lányt. Most, hogy már nem laknak a kastélyban nincs annyi bátorsága megszólítani a felsőbb éveseket, mint mondjuk kicsi korában.
- Zelei Viktória. De általában…
Itt megáll egy pillanatra. A Riri az annyira gyerekes becenév, ő meg már nem annyira nagyon pici. Valaki mondta az iskolában, hogy ez olyan dedósok neve, akik nem tudják kimondani a saját nevüket.
- Általában itt szoktam lenni a faluban. Te is itt laksz?
Vágja ki magát teljesen szerencsétlenül, miközben a korcsolya gumi orrával a díszköveket rugdossa. Ő nincs zavarban, egyáltalán. Köszöni.

Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2015. december 28. 21:28 Ugrás a poszthoz

Kenszi, a vempi bácsi



A kicsiny nagylány szíve úgy döntött, hogy újra a torkába mászik, ahogy mentek az idegen férfivel. Mi van, hogy ha ő a zsákos ember? Csak a zsebében van a zsákja? Ahogy némán kullognak, időnként a férfi felé sandít, hogy nem tesz-e gyanús mozdulatot.  Nagyon kiszolgáltatott helyzetben van, hiszen az éjszaka sok veszélyt rejt, úgyhogy egy idegenre kell hagyatkoznia, hogy megvédje, ha úgy adódik. Nem kellemes érzés, a gyomrában fura gombóc ül emiatt. Sokkal jobban szereti a nappalt, amikor a maga ura és szabadon járhat-kelhet a faluban, amikor nem tudnak róla. Amúgy azért még nem mehet el bármely pontjára, de ettől függetlenül már majdnem minden zugát ismeri. A kísértetházba azért nem mert még bemenni – él a gyanúval, hogy nem is fog. Nagyon nem szereti még mindig a szellemeket, hiába nem mindegyik kopogó szellem, akkor sem szereti őket. Rémiszti a tudat, hogy valaha itt éltek, és örökre itt fognak maradni a Földön. Meg, hogy átlátszóak meg hidegek. Brr…
Szóval cammognak a hideg utcákon, mire el nem érnek a Boglyas térig, ahol is a gyerek futásnak ered, hogy ha Délibáb a közelben lenne, akkor bizony ő érjen előbb a szökőkúthoz. Mostanság elég nagy a hő, úgyhogy kicsit megcsúszik egy helyen, ahol a friss hó alatt megbújik a jégpáncél. Nappal még pluszok vannak, úgyhogy a lehulló hó egy része tócsává válik, ami az esti-éjjeli órákban kemény jéggé fagy.
Győzedelmesen érkezik meg a szökőkút elé, ahol diadalittasan kihúzza magát és megáll csípőre tett kesztyűs mancsokkal.
- Há, nyertem!
Majd elkezdi kémlelni a kastély felől érkező utat.  Ha sikerült kijutnia, valószínűleg a lány is bármelyik percben megérkezhet. Nem tudja, hogy a kastélyt mennyire védik védőbűbájokkal, hogy a diákok ne szökjenek ki, de sok nebulóra panaszkodtak a tanárok, hogy kiszöktek a körletükből meg az erdőbe lófrálni. Ráadásul utóbbi helyre valamiért éjszaka érez késztetést sokuk menni, ami teljesen butaság. Még ez a kedves falucska is mennyire ijesztő és veszélyes éjszakának idején, pedig itt csak emberek laknak, nem is bestiák.
Néhány perc várakozás után a fázástól és a benne felgyűjt feszültség miatt fel-alá kezd járkálni a szökőkútnál.
- Ugye arra nincs veszélyes?
Néz a férfire, miközben ujjacskája a kastély irányába mutat. Nem akarja, hogy bármi bántsa a lányt. Valahogy megnyugodna, ha látná az arcát. Lehet, hogy elkapta egy prefektus? A levitások biztosan sokáig tanulnak a klubhelyiségben, aztán  emiatt nem tudott kiszökni.

Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. január 18. 01:43 Ugrás a poszthoz

Kenszi bácsi

A győzelem édes érzése minden feszültségért kárpótolja. Szereti, hogy ha bármiben jobb lehet, mint Adél, vagy akár a többi gyerek. Az osztályban testnevelés órán sokáig mindig majd’ kiköpte a tüdejét, hogy megmutassa: ő bizony sokkal gyorsabban fut, mint a többiek. Elsőben még arra is képes volt, hogy külön gyakorolta a matekot, hogy előbb tudjon fejben kiszámolni dolgokat, mint mások.  Még az sem szegi kedvét, hogy majdnem elnyalt az imént, mert úgysem látta Adélka.
A kérdésére megnyugtató válasz érkezik. A jellemző szóval már nemigen törődik, az a lényeg, hogy ott volt a nem. És ha ott van a nem, akkor az bizony nem fog megesni.
- Akkor jó. Azért rossz lenne…
Kezd bele lemondóan, de azt már csak magában fejezi be, hogy ha „Adélnak baja lenne”. Bármennyire is idegesítik egymást, valamiféle fura kötelék van közöttük, igazából a végén már csak jókat nevetnek a saját hülyeségükön.
- Egy bará… Adélt… fogadtunk, hogy ki ér ide hamarabb.
Motyogja az orra alatt, de csak az utolsó szavaknál pillant fel a férfira. Ha nem lett volna az az incidens az piás bácsikkal, akkor nem féltené ennyire a lány bőrét, ám így egészen más a helyzet.
- Az iskolából nehezebb lehet kiszökni. Meg még csak 14 éves… Gondolom, erős bűbájok védik a kastélyt, ugye?
Kérdezi reménykedő hangon, kissé dideregve. Nem számított arra, hogy ennyire hidegek az éjszakák, úgy öltözött fel, ahogy nappalra is tenné, ha nem szólna bele az Anyukája, hogy vegyen fel még egy pulóvert.
Valószínűleg sokkal komolyan behatolás és kiszökést gátló bűbájok vannak a kastély kapuján, amire nem is számítottak a lányok.
Ekkor hirtelen nagy súlyt érez a vállán, amitől egy pillanatra összerezzen, ám aztán rájön, hogy csak egy extra kabát landolt rajta, kis kezeivel összehúzza a mellkasán, majd végigméri magát az újonnan szerzett ruhadarabban.
- Köszönö-mm.
Pillant fel meglepetten a férfire, aki jelenleg egy szál pólóban áll. Elkerekedett szemekkel mered a férfire, aki úgy van itt a hidegben, mintha nyár lenne.
- A bácsi meg fog fázni. Tessék vissza felvenni!
Mondja lágyan, ám mégis némi határozottságával a hangjában. Ezt az Anyukájától tanulta, amikor még kicsi volt, akkor sokkal kedvesebben unszolta rá a pulóvert meg a kesztyűt, mint manapság.  
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. január 21. 02:03 Ugrás a poszthoz

Soóki Bogi és Brigi
2016.01.20. délután 1 körül

Az iskolában nem olyan régen megismerkedett két lánnyal, akik ikrek, de teljesen különböznek. Hallott róla, hogy van ilyen, de ugye az ő nővérei teljesen egyformák, David meg Dora pedig pedig fiú és lány, ők nem nézhetnek ki ugyanúgy.  Először nem értette, hogy hogyan járhatnak fölötte – főleg Briginél, akit 9 évesnek nézett, mert olyan picik. Aztán hallotta azt a pletykát az osztályában, hogy azok a lányok igazából koboldok, azért olyan picikék. De a koboldok csúnyák, ezek a lányok pedig nem, úgyhogy ezt nem hiszi el nekik. Bogi még modellkedik is! Azt mesélték neki, hogy állatkertben éltek. Ez mekkora már, ő is szívesen lakna ilyen helyen. Régebben azt hitte, hogy az ikrek valaha sárkányrezervátumban éltek, de kiábrándították, hogy csak mellette a faluban, és odajártak általános iskolába 2-3 évet, így már mindjárt nem olyan menő. Az Apukája a rezervátum területén él, de amikor elmegy hozzá, akkor kivesz egy szobát a faluban, hogy ne kelljen bevinnie a kislányt éjszakára. Nappal volt már bent egy kicsit, eleinte nagyon megrémisztette a sárkánybőgés, de aztán már sikerült megszoknia. Igazából nem tudja eldönteni, hogy neki mennyire számít menőnek, hogy élete első 7 évében addig élt igazi házban, amíg a nagyszüleihez költöztek. Igazából vicces dolog volt úgy felnőni, hogy 5-6 éves korától kezdve csatangolhatott a kastély bizonyos részein, aztán pedig találomra kért meg diákokat, hogy kísérjék haza. Volt, hogy csak viccből kérte meg őket, mert egyébként tudta az utat. Akkoriban sokkal több időt tudott tölteni Kísszel meg Leonieval, mint mostanság, amit nagyon hiányol is.
Örül neki, hogy Adéllal normalizálódott a kapcsolatuk, bár még sokszor összekapnak, ráadásul ott van neki Sára is, aki a legjobb barátnője, de azért nyitott egy, sőt kettő új barátságra.
Suliban ő hamarabb végzett egy órával, mint a lányok, emiatt úgy gondolta, hogy nem megy már haza, hanem elüti az időt. Gyorsan megcsinálta az angol háziját, utána még be tudott szaladni a mosdóba, és kikenni a száját a dugiban rejtegetett szájfénnyel (mert bizony az Anyukája nem engedte elhozni), és utána elszaladni egy sütiért az cukrászdába.
Sapkával a fején, kioldott sállal, kesztyűs kezében pedig egy csokoládés muffinnal érkezik meg a megbeszélt helyre. A hátát elhúzó hátizsákját beleteszi az egyik hintába, ő maga pedig a szomszédjába, és úgy várakozik. Nem tudja pontosan hány óra lehet, de a lányok biztosan bármelyik pillanatban megérkezhetnek.

Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. január 23. 23:08 Ugrás a poszthoz

Kenszi bácsi

Ő maga csak nappal szökdösött ki a kastély falai közé, illetve az épület környékére. Egy idő után például már leengedte az Anyukája egyedül ebédelni, amikor neki még sok dolga volt, de általában ez egy közös családi program volt. Alapvetően nem szívesen eresztette el a nő sehová, nehogy valamelyik diák belekössön, vagy rosszba vigye. Legalábbis kisebb részt ez volt az oka annak, hogy végül beruháztak egy saját házba. De leginkább azt szerette volna az Anyukája, hogy ha ez a lány is a lehető legcsaládiasabb körülmények között nő fel. Az ikrek 12 éves korukban költöztek a kastélyba, előtte pedig sokfelé éltek, Telkin, Szedresen, Zakopaneban, de mindig otthonban. A kicsinek pedig csak a nagyszülei zakopanei lakásában volt lehetősége 2 évig megtapasztalni, hogy milyen is az, amikor van itthon.
- Anyu is ment régebben néha járőrözni.
Teszi hozzá csipogva, miközben még mindig az utat kémleli. Szereti, hogy már nem a kastélyban élnek, mert így nem kell még néha sem a folyosókon járőröznie az Anyukájának, hanem egész este együtt lehetnek.
Felsandít a férfira egy sóhaj keretében. Nem tudja hogyan, de nem fázik. Biztosan valami bűbáj van a pólójában.  Valóban ideje lenne mennie, későre jár, ráadásul, ha otthon észreveszik, hogy nincs az ágyában, akkor mindenkire a szívbaj fog jönni. Ebbe ez idáig nem is gondolt bele, hogy mi van, hogy ha azt ugyan nem vették észre, hogy kiszökött, de a riasztóbűbáj jelezte, hogy valaki meglépett. Nem tudja, hogy az Anyukája ránéz-e már a lányok körmére, vagy csak hümmög egyet, hogy már megint csatangolnak.  Újabb sóhaj, ez már a lehetséges következményeknek szól. Azóta nem is gondolt arra, hogy mit fog ezért kapni, amióta elindultak a késdobáló elől.
- Szerintem már nem jön… menni kéne.
Motyogja egy utolsót pillantva a kastély felé, majd bizonytalanul tesz két lépést az otthonuk irányába. Mi van, ha ez a bácsi becsenget, hogy meghozta a gyereket?
- Ugye nem tetszik szólni… otthon?
Kérdezi a félelemtől kissé reszkető hangon. Most, hogy sikerült legyőznie Adélt, már nem is annyira jó érzés. Az is lehet, hogy azért csinálta az egészet, hogy jól megbüntessék a szökdösésért, ő pedig igazából meg sem próbált kijutni a kastélyból.
- Én tényleg nem szoktam ilyet.
Teszi hozzá gyorsan védekezésként pityeredő hangsúllyal. Ő tényleg nem, általában nagyon is szófogadó, rendes kislány.
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. január 24. 23:29 Ugrás a poszthoz

Soókikrek  Cheesy


Mostanság régen nem járt itt, mert hát már nagylány, azok nem szoktak idejárni,pláne télvíz idején. Amikor iskola után jön haza, akkor általában sok szülő van kint a gyerekével nyáron, aztán azok hangoskodnak itt. Szereti a gyerekeket, csak azt nem bírja, amikor sikítoznak meg hisztiznek. Davidben meg Dorában is ez a legelviselhetetlenebb, amikor nem kapnak meg valamit és hisztizni kezdenek. Vagy amikor ugyanazzal a játékkal akarnak játszani, aztán emiatt tőlük zeng az egész ház. Azt sokszor még az emeleti szobájába is felhallja, pedig az messze van ám. Nem is nagyon szeretne gyereket emiatt, pláne, hogy a családjukban gyakori az ikerterhesség. El nem bírna két gyerekkel, az fix. Persze a kistesó, az más. Még ha vigyázni is kéne rá, akkor is örülne neki még mindig, bár már nem szeretne annyira, mint néhány éve. Kicsit olyan, mintha Lettitől lennének kistesói, mert nem igazán tudja magát nagynéninek tekinteni.
Unottan lök magán párat a hintán, inkább a csizmája orrát fúrja bele a latyakos hóba. Azzal szórakozik, hogy milyen vastag réteg latyakot tud kiegyensúlyozni a cipője orrán. Amikor lépteket hall közeledni az egészet belerázza a latyakba, majd felpattan, hogy üdvözölje a lányokat.  
- Sziasztok! Minden oké?
Kérdezi Brigi felé fordulva, mert látja, hogy a lány lógatja egy picit az orrát. Közben visszaöleli Bogit, majd lazán visszahuppan a hintájára, nehéz iskolatáskáját meg átcibálja az ölébe, hogy a lányoknak is legyen elég hely a hintán.
- Nem, most jöttem igazából. Milyen volt az utolsó óra?
Érdeklődik kedvesen, miközben igyekszik a táskáját úgy elrendezni az ölében, hogy ne törje nagyon a combját a benne lévő mappa, amiben az összes pergamenjét gyűjti. Sajnos muszáj keményfedelűnek lennie, mert másként folyamatosan megtörnek a könyvek meg az uzsonna mellett.
- Fogalmam sincs, igazából eléggé hidegek meg csúszósak a játékok most. Mihez van kedvetek?
Kérdezi a táskájából felpillantva. Neki régebben a mászókáról való lógás, a hinta meg a lipityóka volt a kedvenc játékszere, mostanság már csak hintázni szokott.
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. január 25. 02:05 Ugrás a poszthoz

Kenszi bácsi


- Köszönöm.
Hálálkodik lesütött szemmel a férfinek, miközben újra szipog egyet. A zsebébe akart nyúlni, ám véletlenül a férfi zsebét érinti meg a sajátja helyett, hirtelen el is felejtette, hogy dupla kabát van rajta.
- Jaj!
Mondja, majd úgy elrántja jobbját a férfi zsebétől, mintha az tűzből lenne. Nem akart ám ő semmit kirámolni onnan, úgyhogy benyúl a bácsi kabátja mögé, s a sajátjából halássza elő az egyik még tiszta zsepijét, hogy ki tudja fújni az orrát, meg megtörölni az egyre pirosabb szemeit. Alapvetően a kabátja ujjába törölte volna a könnyeit, de most a nehéz bőrkabát miatt ez bajos lett volna.
A szőkeség egyre inkább úgy érzi, hogy ideje lenne hazamennie. Már meglehetősen álmos is, talán csökken benne az adrenalin, vagy csak tényleg későre jár. Nagyot ásít, majd hátra néz a férfi irányába, hogy követi-e, amikor a nem is messzi távolból mozgásra lesz figyelmes. Ismét összerezzen, a körvonalakból látja, hogy nem a dühös Anyukája, meg még valaki, hanem valaki mások járnak kint. Az utolsó árusok most pakolhattak össze. Viszont feléjük tartanak, fura testtartással. Mi van, ha aurorok és el akarják kapni, amiért kiszökött éjjel? Van rajta valami gyerekbűbáj, amit észlelnek az aurorok, hogy ha éjjel kint jár, akkor el tudják kapni? A szíve ismét a torkában van, mint amikor a részeges férfiakkal találkozott, a lábaitól kezdve minden porcikájában érzi a félelmet. Nagyot nyelve próbálja meg csökkenteni a feszültséget, miközben rémültem bámul a mellette álló pólós férfire. Itt vannak, megszólítják őket. Egy rendesnek tűnő boszorkány kedvesen megkérdezi tőle, hogy ismeri –e ezt az urat. Most mit mondjon? Végül is nem ismeri, de megmentette, sőt vállalta, hogy pólóban kint áll a hidegben, csak hogy ő ne fázzon.
Viki megint elsírta magát, sok ez neki mára. Őrület, hogy mibe keverte magát egy hülye fogadás miatt. Már tényleg nem vágyik másra, csak hogy kiabáljon vele az Anyukája, a testvérei, az Apukája, de még Kísz is.
- Éhn… één…
Könnyes szemmel a férfira pillant. Most mit mondjon? A nevét sem tudja, de megmentette. A furaságra ellenére végül is bízik benne egy kicsit, de fogalma nincs, hogy ki ő és milyen ember. Mint ahogy ezeket a varázslókat sem ismeri egyáltalán.
- Éhn nem tudom, haza akarok menniii.
Kitör belőle a zokogás, majd pánikolva megindul, mint az őrült és futni kezd: valahová, ahol nincsenek kérdések, nincsenek idegenek, nincs fogadás, csak az otthon biztonságos falai. Útközben azonban nem számol azzal a közeli jeges résszel a földön, amin idefelé is majdnem elesett, s ismét megcsúszik rajta, ám ezúttal megindul a föld felé.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Zelei Viktória összes RPG hozzászólása (45 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel