36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Zelei Viktória összes RPG hozzászólása (45 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. március 6. 23:04 Ugrás a poszthoz

Csermely

2016-03-06, szombat délután

A mai nap borzasztó volt, mert tanítás volt az iskolában. Igaz, cserébe a jövő héten kettő helyett négy egész napig nem kell majd iskolába mennie.  Reméli, hogy nem lesz az, mint a múltkor, hogy négy napig volt a szünet, de öt napra való leckével nyomják őket tele, mert akkor nem tudja, hogy mit fog csinálni.
Szerencsére nem volt komoly a mai tanítás, hamarabb is elengedték őket, ezért úgy döntött, hogy meglátogatja az anyukáját az iskolában. Haza sem ment suli után, hanem az iskolaszereivel megpakolva indult neki a falu és a kastély közötti sétának. Nem is emlékszik olyanra, hogy egyedül ment volna a Mágustanodába, így ez egészen új élmény számára. Igazából már elengedik így közel 12 évesen ilyen távolságra egyedül, inkább csak az, hogy nem volt szüksége arra, hogy egyedül eljusson a kastélyba.
Nagyjából 10-12 percnyi séta után sikeresen megérkezik az iskola kapuja elé, ami ki is nyílik előtte. Amióta a faluban laknak, elég ritkán szokott eljutni a kastélyba, úgyhogy egy picit izgul. Nem hiszi, hogy az anyukája mérges lenne, amiért meglátogatja. Régebben mindig mondogatta, hogy azért nem szereti, hogy a kastélyban lakik, mert eltanulja a rosszat a nagyoktól. De igazából Vivire meg Zsombira és Ellára is ezt mondta, pedig ők otthon laknak.
Pöttöm a réten átvágva az egyik fa ágai közé szorulva megpillant egy nagyon ütött-kopott kvaffot. Valószínűleg már senkinek sem kell, annyira régi, azért is hagyhatták a fán. A homlokát összeráncolva méregeti az inkább barna, mint vörös színű bőrt, végül úgy dönt, hogy az neki bizony kell. Mivel nincs még varázspálcája, ezért fel kell másznia érte. Az iskolatáskáját letámasztja öreg fának, majd lendületből nekiugrik, hogy felkapaszkodjon rá. Elsőre nem sikerül neki, de másodjára végre feljut. Viszonylag szerencsés helyzetben van, mert nincs túl magasan a labda, egy nagyobb ágat kell csak feljusson. Bal kézzel felkapaszkodik, jobb láb fel, többi testrészt felhúz és már el is éri. Picit nyújtózik és meg is kaparintja a koszos-ázott lasztit. Finom vonásai grimaszba húzódnak, mert a labda tapintása sokkal undorítóbb, mint képzelte, így gyorsan elhajítja, hogy megszabaduljon az érzéstől is. Olyan puha, gusztustalan, nyálkás tapintású az egész, és ez az érzés most a kezén maradt.  Fintorogva törli bele a kezét az egyik ágba, majd háttal előre elindul lefelé. Az egyik alsóbb ágról úgy gondolja, hogy csimpaszkodik egyet, majd elengedi és megindul a föld felé körülbelül két méter magasról. Ahogy a föld felé tart a lába végighorzsolódik a fa törzsén, majd pedig a kicsi lány a popsiján landol.

Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. március 8. 02:55 Ugrás a poszthoz

Kenszi bácsi

Kellett neki belemennie ebbe az egész hülye fogadásba! Az is lehet, hogy Adél ki sem mozdult a strébik lakhelyéről, aztán majd utólag fogja élvezni a pletykát, hogy a Vikike milyen bajban van. Persze lehet, hogy elkapták, de ilyen durva dolgok akkor sem történtek vele, hogy három felnőtt egyszerre próbálja elkapni és felnyomni az anyukájánál. Délibábnak sokkal könnyebb, neki nincs itt szülő, úgyhogy maximum csak rivallót tud kapni, ha bajba kerül.
Egyre ijesztőbben viselkednek a varázslók, igazából nem is érti, hogy mi bajuk van. Vajon gonosz lenne ez a férfi, hogy így reagálnak arra, hogy együtt látják őket? Végig volt valami kellemetlen megérzése vele kapcsolatban, de a tettei mást sugalltak. Mi van, ha ez egy gyerekrabló?
Ám ezek a gondolatok nem sokáig tudnak a szőke buksikájában cikázni, hiszen egy szempillantás múlva már meg is indult a föld felé. Ijedtében épp elsikítja magát, amikor a hátán tompa nyomást érez: két határozott kéz megvédte attól, hogy elvágódjon a csúszós jégen. Tágra nyílt szemmel, a félelemtől reszketve pillant hátra: a férfi ismét megmentette.
Ekkor ismét az ismeretlen férfi hangját hallja, így ösztönösen arra kapja a fejét. Légzése zilált a sok sírástól, amit most sem igen tud abbahagyni. Szóval vámpír? Hallott róla, hogy a faluban él egy vámpír, az iskolában azt beszélték, hogy emberekből inni, sőt meg is eszi a húsukat is. Otthon is hallotta hírét, de ott úgy emlegették, hogy nincs különösebb gond vele, csak a két lépés távolságot tartsák meg vele, mert mégis vámpír. Tehát ő az?
A gyerek hirtelen beszívja a levegőt, majd amikor megtelik a tüdeje, jó pár pillanatig nem lélegzik többet, annyira megszeppen a hallottaktól. Mondhatná, hogy tényleg majdnem elesett, de egyszerűen nem jön ki hang a torkán, miközben legszívesebben sikítana és tombolna a félelemtől. Az Apukája mindenkit lerendezne és jól megvédené, ha itt lenne. Alsó ajkába harapva mered a férfira, rövidke körmeit a bőrkabátba mélyeszti feszültség levezetésként.  Most már komolyan nem tudja, hogy kinek higgyen.
 A nő nyugtatgatására nem igen tud mit reagálni, leginkább csak tovább szipog és pityereg. Teljesen össze van zavarodva, hiszen egyetlen idegenben sem szabadna bíznia, ezt már egészen kicsi kora óta tudja, most viszont rögtön háromra is rá van utalva, sőt mi több döntenie kell, hogy melyikben bízik meg.
- A bhácsi az itteni vhámpír?
Kérdezi a félelemtől és a zavarodottságtól reszkető hangon, fogait a reszketéstől össze- összekoccantva. Megnyugtatná a tudat, hogy nem egy idegen vérszívóval van dolga, hanem azzal az emberrel, akiről azt hallotta, hogy békésen él együtt az itteniekkel. Az eddigi viselkedése ezt támasztja alá, de tényleg nem tudja, hogy kinek és mit higgyen el. Egyáltalán élnek itt más vámpírok? Tudnak járkálni a varázslófalvak között, hogy vadásszanak? Az iskolában semmit nem tanultak róluk.  
- Éhn nem tudom. Haza akahrok menni!
Mondja hangosan zokogva. Ő már tényleg csak azt akarja, hogy vége legyen ennek a rémálomnak és végre otthon lehessen, hogy kiabáljanak vele, hogy elvegyék a festékjeit, bezárják a szobájába és eltiltsák mindentől, amit szeret.
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. március 15. 03:33 Ugrás a poszthoz

Csermely   Smiley

Biztosan nagyon fog örülni neki az anyukája, pláne, hogy ma kiosztották a múltkori fogalmazást, és nagyon jó jegyet kapott rá. Annyira nem szeret fogalmazni, mert mindig attól fél, hogy valami cikis butaságot ír le, aminek semmi értelme, de szerencsére nem megy annyira rosszul, mint amennyire tart tőle. Igazából kifejezetten nem rossz semmiből, de leginkább a rajzolás meg a festegetés köti le, illetve szereti a testnevelést is.  Volt olyan, aki azt mondta, hogy ezek csupa hasztalan tárgyak, hiszen nagyon kevés esély van arra, hogy valakiből festőművész legyen, vagy befutott kviddicssztár. Pedig iszonyatosan szeretne jobb lenni másoknál ezekben, sőt a legjobb akar lenni! Most nagyon sok minden érdekli a bagolyköves tárgyak közül is, aztán persze kiderül, hogy ott szeretni fogja-e azokat, vagy sem.
De egyelőre leginkább az a koszos, ázott labda köti le a figyelmét. Még így is vannak ötletei, hogy mihez kezdene vele, hogy a frászt is kiijesztette belőle az állagával. Erre nagyon nem számított, valamiért azt hitte, hogy sokkal gusztusosabb tapintása lesz ennél.  De utána jött a nagyobb baj, hiszen farolásból ugrásban nem valami profi a lány, így elég csúnyát huppant a földre. A kicsiny nagylány fájdalmasan felszisszen, majd egy halk „auh”-t hallat, mert hát ráadásul még a bal lábszárát is végighorzsolta érkezés előtt. Első ránézésére a nadrágjának nem esett komolyabb baja, csak picit megkopott az anyag, talán észre sem veszi az anyukája.
Ekkor hirtelen észrevesz egy tőle nem messzire a földön kuporgó lányt. Egyből meg is feledkezik az égető fájdalomról, ami lábszárán van, és a feltűnően szőke teremtésre mereszti tekintetét, talán még a fejét is picit oldalra biccenti. Még nem is nagyon van ideje elgondolkozni, hogy mit talál azonkívül furcsának a lányban, hogy a fűben ül, a szőkeség megszólal. A kicsi nagyot nyelve válaszol neki.
- Igen. Azt a kvaffot akartam leszedni.
Mutat a pár méterre a fűben békésen heverésző labdára, melynek alja most már meglehetősen eldeformálódott az eséstől. Nem baj, megjavítható.
- Jól, csak lehorzsoltam a lábam.
Még nem nézte meg, hogy mekkora a baj, de nem valószínű, hogy komolyabban vérezne a sebe, hiszen ilyen időben még elég vastag nadrágot kell hordjon. A tompora picit még sajog, de azt meg csak nem kezdi el dörzsölgetni, bármennyire is jólesne ebben a pillanatban.
- Miért ülsz ott? Nem fázol odalent?
Kérdi a reszkető lánytól, miközben feláll a fűből és leporolja a nedves-koszos nadrágját.
- Ahj, Anyu megint le fog szidni…
Nem is érti, hogy miért mérges rá az Anyukája, hogy ha összekoszolja magát, elvégre csak pár suhintás a pálcával, hogy kitisztítsa a ruháját. Majd ha nagyobb lesz, akkor magának simán meg fogja csinálni, és akkor még a sárban is hempereghetne, ha szeretne. De persze nem szeretne. De megtehetné, mert már bagolyköves lesz és nagy.
Tekintete ismét a lányra siklik, még mindig nem igazán érti, hogy mi olyan furcsa benne. A bőre, a haja, a szeme. De lehet, hogy ez valami bűbáj, vagy valami különleges országból jött, ahol mindenki fehér és szőke. Sok diák festi a haját nagyon színesre, lehet neki is ilyen hóbortja van.
- Oh, elszakadt a harisnyád! Én sem tudok rá vigyázni soha…
Szólal meg ismét, ahogy pillantása már a lány lábát pásztázza. Annyira szereti a szép színes harisnyákat, de egyedül csak a vastagot tudja normálisan hordani, a felnőtteknek való harisnyát mindig elszakítja.

Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. március 15. 04:51 Ugrás a poszthoz

Kenszi bácsi

Szóval ő az…
Nem hallott róla valami sokat, csak az iskolában terjesztett rémtörténeteket, meg egy-két elejtett mondatot vacsora közben. Főleg az alsóbb évesek riogatták egymást azzal, hogy majd elviszi a vámpír, meg úgy megeszi, hogy soha többet nem találják meg. Meg bezzeg az ő apukája ismeri a vámpírt és megeteti vele, mert a kedvence a gyerekvér.
Nagy levegő.
Nyilvánvalóan a családjának hisz inkább, még ha jóval kevesebb információval szolgáltak a férfiról, plusz az eddigi tettei is nem azt támasztották alá, hogy meg akarja csapolni – hacsak nem tartogatni akarja magának persze, de akkor nem lenne igaza a családjának.
Újabb nagy levegő, közben szipogás, némi nyúlós takony lefolyik az orrából. Annyira sír, hogy már nem tud annyi orrváladékot felszipogni. Legszívesebben beletörölné most a ruhája ujjába az orrát, de mivel a vempi bácsi kabátja van most fölül, így ezt jelenleg nem teheti meg. Most már tényleg csak haza akar menni! Kellett neki belemenni ebbe a hülye fogadásba!  A felnőttek ide-oda rángatják, csak azért mert fiatal. Az egyik azért, mert részeg, a másik megvédi, a másik kettő attól védi meg, aki amúgy megvédte az előbb. Kétségbeesetten kapkodja a levegőt, amikor egy hirtelen rántást érez. Épp elsikítaná magát, amikor megállnak a következő sarkon. Ismét nagy levegőt vesz és zavartan pillant körbe. A gyomra kissé felfordult a hirtelen tempótól és a jó ideje tartó folyamatos bőgéstől, úgyhogy igyekszik mélyeket lélegezni, hogy megnyugtassa a kavargó pocakját.
Ekkor kezek nehezednek a vállára, a pici vörös, duzzadt szemmel a férfi kék szemeibe pillant.
Hol lakik?
Annyira nehéznek tűnik ez a kérdés ebben a pillanatban, pedig amúgy annyira nem az. Viki az alsó ajkába harapva sóhajt egyet, majd tekintetét a cipője orrára vezeti.
Ő az itteni vámpír, aki nem bánt. Csomó ember lakhelyét tudja és még élnek. Az anyukája azt mondta, hogy nem bánt senkit…
- Macskabagoly… 88.
Sóhajtja ki egészen halkan, összeszorított ajakkal, még mindig a cipőcskéje latyakos orrát bámulva.
- Ugye nem lesz baj?
Kérdi ismét felpillantva a férfi tekintetét keresve. Most már abban sem biztos, hogy egyáltalán be tud jutni biztonsággal a házba. Mi van, hogy ha a védőbűbájok jelzik, hogy ő kijárkált éjszaka? Rá biztosan nem húzta fel az édesanyja, hiszen miért is szökdösne ki. De mi van, ha mindenkire érvényes a családból, csak a felnőttekre nem? De igazából mindentől eltilthatná örökre, csak legyen már vége ennek a rémálomnak!
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2016. március 15. 23:49
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. március 25. 02:46 Ugrás a poszthoz

Csermely *-*

A kvafftól piszkos kezét a fa törzsébe törli, amitől most már még több barna darabka kerül a mancsára. Végül jobb híján eszébe jut, hogy egyébként a kabátja zsebében ő tart zsebkendőt is, úgyhogy előhalászik egyet, s jó alaposan beletörli a pracliját, majd ismét zsebre vágja a piszkos papírdarabot. Ajkaiból kicsi „kacsacsőrt” formálva, majd halk cuppanással visszaállítva a normális formára bámulja a koszos, ázott bőrt. Van javító bűbáj, szépítő bűbáj. Sőt, színező varázslattal is el tudná látni a kvaffot. Milyen király lenne már, hogy ha a polcán a régi babái mellett, amikkel már úgysem játszik legalább fél éve ott lenne egy ilyen labdatartó állványon, vagy mi a francon egy lila kvaff. Vagy inkább, kék, vagy napsárga. Az utóbbi időben nagyon szimpatizál azzal a gondolattal, hogy minden hónapban, sőt akár minden héten átfesteti valamelyik rokonával valamelyik bútorát, esetleg a falat. Lassan szeretné átrendezni a szobáját, hiszen már tele van egy csomó felesleges kacattal, amikkel hónapok, sőt évek óta nem is játszott. Azt beszélték otthon, hogy hamarosan kaphat egy új ágyat is, akkor átpakolják a szobácskáját, s egyúttal azzal elajándékozza a nélkülözhető játékait. Persze néhányhoz még most is ragaszkodik, hiába nem használja őket, de azért nagyon sokat oda fog tudni adni másnak.
Kezével próbálja kidörzsölni a fűfoltokat, ám azok makacsul ragaszkodnak, úgyhogy ezen már csak a tisztítóbűbáj segíthet. Csalódottan sóhajt egyet, majd a ruhájáról ismét a szőkeségre siklik a tekintete. Nem akarja feltűnően méregetni, de neki valahogy nagyon fura az egész lány, viszont nem tudja megmondani, hogy mi nem stimmel vele.
- Szerintem csak egy nagyon picikét.
Feleli, majd elkezdi feltűrni a nadrágja szárát, hogy meglássa mekkora a kár. A fájdalomból ítélve nem komoly, viszont a hűs márciusi időjárás miatt beleborzong abba, hogy a csupasz bőre a levegőt éri. Amikor felér a térdéig, ott vöröslik egy körülbelül tenyérnyi, de egyáltalán nem mély horzsolás, melyből már épp hogy csak szivárog egy kis vér, de összességében épp csak elszínezte a nadrágja belső oldalát.
- Látod, nem komoly? Két-három napot adok neki.
Korábban annyiszor horzsolta már le magát, hogy szemre meg tudja saccolni a sebelmúlás idejét. Ettől durvább sérülései is voltak már, de általában megúszta a játékot néhány kék-zöld folttal.
Vikike biztatóan visszamosolyog a földről felkelő lányra. Tudja ám, hogy hideg a föld, még májusban is azt szokták neki mondani, hogy ne üljön le, mert felfázik, sőt hallott már olyan dolgot is, hogy majd nem lehet kisbabája. Hogy mondhatnak ilyet egy gyereknek? Ki gondol még ilyenkor a kisbabákra?!
- Jaj, azt tudom, azt tudom! Már olvasok ám ilyen könyveket, talán a Reparo, nem? Vagy az csak törött tárgyakra jó?
Mondja a végére csökkenő lelkesedéssel, ahogy lehajtja a nadrágja szárát. Igazából lehet, hogy butaságot mondott, mert hát ugye neki még nagyon szegényes a varázsige készlete, amit ismer.
- Lehet vannak ilyen ruhás varázsigék, mert a nagymamám szokott kötőbűbájt használni.
Igazából, ahogy elkezdett megismerkedni az átváltoztatástannal teljesen lesokkolta, hogy mennyiféle varázsige van. Mármint arra külön, hogy gyufából tűt? Meg minden ilyen kis apróságra? Fogalma nincs, hogy hogyan lesz képes ennyi varázsigét megjegyezni. Kicsit kezdi bánni már a „korábban megyek egy évvel a Bagolykőbe” projektet.
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. március 25. 20:38 Ugrás a poszthoz

Adam bácsi

A leányzót annyira igyekezték óvni minden veszélytől, még a rezervátum védett területére sem nagyon mehet be, az apukájával külsős helyen szoktak találkozni, a szülei munkahelyéből többnyire csak szuveníreket, plüssöket és posztereket látott, nem többet. Még egy újszülött sárkányt sem engedték, hogy megnézzen pedig attól még önmagát is meg tudta volna talán védeni pálca nélkül, mert hát az mégis baba. Peersze, veszélyes, mert sárkány meg minden, de naa. Ő a nagyobb és az erősebb. Meg ugye a kastélyban sem állhatott nagyon szóba a nagyokkal, csak amikor kiengedte az anyukája játszani, akkor sunyiban szólítgatta le a bagolyköves diákokat, így lett Leonie az egyik legjobb barátja. Bár a lány Kísz miatt amúgy is a spancia lett volna később.
De hiába a sok féltés, a lány ment a buta feje meg a büszkesége után, nem is sejtve, hogy ezzel mekkora veszélyt hozott a saját fejére. Itt áll késő este, reszketve, takonyban-nyálban úszva egy vámpírral, aki az egyetlen reménye jelen helyzetben, hogy kijut ebből a pokolból. Mármint el is futhatna, de a félelemtől kábé semmi erő nincs a lábában, pár sietősebb lépés után összecsuklana.
Kétségbeesetten, a maga nagy harcától megfáradva pillant fel a zsebkendőt nyújtó férfira. Reszkető jobbját a zsepi után nyújtja, majd dadogva megköszöni azt. Amennyire a remegéstől tud sietni, annyira gyorsan kifújja az orrát, majd a használt zsebkendőt egy három-négylépésnyire lévő kukához viszi, illetve hát nagyjából 1-2 lépésnyire tőle beledobja, majd lesütött szemmel topog vissza a vámpírhoz, ahol érkeztét egy nagy sóhajjal nyomatosítja.
Az előző utazás nem túl pozitív emléke miatt egy pillanatig habozik megfogni a férfi kezét, de végül odanyújtja sokkal apróbb pracliját és átadja magát a nem túl kellemes élménynek. Ezúttal is hányingere lesz az utazástól, ám mire komolyra fordulna a baj már meg is érkeznek. Jobb kezének mutatóujját a szájába véve elejt egy meggyötört mosolyt, amikor meglátja a házuk jellegzetes kapuját. Végre, itthon! Már csak az otthoni eseményekkel kell számolnia, az sem lesz egy könnyű menet. Talán akkor is beismeri tettét, hogy ha nem bukik le. Igen, talán bemegy Lettihez vagy Ellához és elsírja nekik magát.
- Nagyon köszönök mindent. Én… úgy féltem…  öhm akkor… jó éjt!
Feleli a férfi szemébe nézve, még mindig remegős, talán a szokottnál magasabb hangon.  Félve fordul a házuk felé, igazából most már nem is várja annyira a nagy hazatérést. El sem tudja képzelni, hogy mi az a rengeteg minden, amitől emiatt el fogják tiltani, lehet elveszik az összes játékát, festékét, ceruzáját.
Újból visszanéz az ott várakozó férfira. Jó lenne, hogy ha az anyukája haragjától is megmentené. Most már egyáltalán nem tűnik akkora nagy ötletnek a versengés.
- Engem meg fognak ölni…
Motyogja lemondó hangon, majd zsebében kotorászva előveszi a kulcsát, hogy beillessze a zárba. Alapvetően kulccsal is zárják az ajtókat, de bűbájok is védik a területet az illetéktelen betolakodóktól.
Miután elfordítja a kulcsot, még pár pillanatig habozik bemenni. Ha szerencséje van, akkor szépen beosonhat, mint a nagyok szoktak a lakásban. Tétován visszafordul a vámpírhoz és hálásan pillant felé, majd egy biccentés után belép a kapun, s visszazárja azt. Az első pár lépést bizonytalanul teszi meg, majd mint akit puskából lőttek ki, úgy indul meg az otthona irányába, ám az ajtóban a mérges, hálóinges-papucsos édesanyjába botlik. A nő megemeli a lánnyal a hangját - talán Adam ezt még hallhatta is-, majd a csuklójánál fogja berántja a házba további fejmosás és faggatózás céljából.
Úgy tűnik, hogy a kiskorú családtagokat mégis érzékeli a bűbáj.

//köszönöm a játékot ^^//
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. április 2. 02:21 Ugrás a poszthoz

Csermely

Még mindig hihetetlenül izgatja a fantáziáját az a piszkos, régi kvaff, egészen biztosan hatalmas nagy kincsre bukkant ezen a fán. Arra gondolt, hogy majd a későbbiekben ő is játszhatna kviddicset, bár még fogalma sincs, hogy milyen pozícióban. Végül is Leonie is terelő, nála pedig valószínűleg magasabb lesz, sőt még Vivi is próbálkozott a vasak ütögetésével. De persze a hajtó sem rossz, akkor játszhatna ettől gusztusosabb tapintású kvaffokkal is. Az őrző valamiért annyira nem köti le, elvégre hát többnyire csak ott lebeg, mert ha ügyesek a hajtók, akkor nincs sok dolga. A fogó, az meg menő dolog, mindenhol azt hallja, hogy az a legfontosabb, de neki nem lenne türelme az egész meccs alatt azt a kis Red Bullal átitatott Ferrero Rochert kergetni.
- Szerinted milyen régen lehet itt? Lefogadom, hogy vagy 10 éve! Sőt, talán még nem is éltem, amikor ez idekerült!
Arról hallott, hogy ezt az intézményt, mint olyan nem olyan régen alapították- kb. 7-8 évvel a születése előtt-, noha a hely meg a kastély már állt korábban is, csak az iskola miatt hozták helyre. Úgyhogy korábban nem valószínű, hogy kvaffokat dobáltak ennek a fának a lombjai alatt.
- Az is lehet, hogy egy olyan diák hagyta itt, aki azóta már befutott játékos, nem?
Vagy egy béna idióta, aki még csak le sem tudta szedni a fáról a kvaffot, miután annyi esze nem volt, hogy ne egy fa alatt hajigálja. De ábrándozni lehet, bármelyik opció is a valós.
-  Baj van?
Kérdi a lány arcának rezdülését látva, meg úgy általában az egész lányt végigmérve. Nem akar rákérdezni, hogy „hé, te figyelj már, nagyon furcsa vagy nekem, mitől vagy ilyen?”, de azért érzi, hogy valami nincs rendjén a lánnyal. Bár tudná, hogy mi az. Tudja, hogy nem szabadna ilyeneket gondolnia, mindig mondják neki, hogy ne ítéljen elsőre. De itt valami akkor is különös.
- Jaj, én nem megyek Lori nénihez! Az a főzet nagyon csíp!
Feleli a szőke lánynak két tenyerét maga elé tartva tiltakozása jeléül. Kenték már be a sebforrasztó főzettel a sebeit korábban, tényleg elmúlt pár óra alatt, de legszívesebben körbeugrálta volna a szobát, annyira marta érzékeny bőrét az a lötty.
- Majd ha hazamentem megmosom.
Tudja ő, hogy valamilyen főzettel le kell ilyenkor kezelni, hiszen el is fertőződhet a seb, de nincs kedve bevallani otthon, hogy fára mászott, amikor az tilos, plusz még undorító tárgyakhoz is nyúlkált. Nyúlkált? Mit nyúlkált! Haza fogja vinni. Odasiet a kvaffhoz és a ruhájától jól eltartva megemeli azt. Az eséstől kiütődött belőle a víz egy része, de még így is elég súlyos egyéniség.
- Jé, csak kicsit büdös!
Rikkantja derűsen széles vigyorral a képén, miközben visszasétál a lányhoz, hogy ha akarja ő is közelebbről meg tudja szemlélni ezt a puha, nedves, kissé szagos csodát.
- Az a durva, hogy amilyen az Átváltoztatástan, szerintem simán van erre egy varázslat. Anyu tanított ÁVT-t, mesélte, hogy minden vacakra van egy varázsige. Nem tudom, hogyan lehet azt mind megtanulni.
Válaszolja kissé kuncogva, kissé pedig lemondóan. Valóban fél attól a tantárgytól, hiába lesz otthon segítsége belőle, hiszen az anyukája bár nem szaktanár, azért eléggé jártas ebben a tudományban. Ráadásul, ha minden jól megy, lehet, hogy pont a rokona fogja tanítani az iskolában, amire ő oda fog kerülni.
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. szeptember 20. 20:12 Ugrás a poszthoz

Eszterházy kisasszony Rolleyes

Meglepően sok gyerekkel volt konfliktusa az előkészítőben, igazából maga sem érti, hogy miért nem bírták olyan sokan. Adéllal már lényegében barátságfélébe csapott át a dolog, még ha sokat piszkálják is egymást. Megmagyarázhatatlan egy kapcsolat az, annyi biztos. Rizibizivel meg kitartóan utálják egymást, pedig hát nincs oka rá, elvégre, ami tény, az tény: Vivi és Letti az ő tesói, ennél fogva őt szeretik jobban és nem az unokatesójukat.  Legalábbis mindig ezzel jött, hogy neki teljesen rokonok, Vikinek meg csak féltesói. De hát a féltesó is testvér, úgyhogy ő nyert. Pont.
De szerencsére Lilivel nem így volt, ahogy az osztályba kerültek hamar megtalálták a közös hangot.  Az osztályukban két barátnője volt, Lili meg Sára, a többi társával meg csak elvoltak, nem alakult ki semmi komolyabb.  De a két lányt is nagyon sajnálta otthagyni, mert hát igazából nagyon rettegett attól, hogy mi lesz, ha majd a Bagolykőben utálni fogják Bizabella hatására, vagy akár csak azért, mert 12 évesen jött oda.  Sőt, igazából Vivi be is paráztatta, hogy ők mennyire utálták, hogy ott tanított az anyukájuk, mert sokan azonosították őket vele. Kislány korában tökre büszke volt arra, hogy itt tanít az anyukája és ő egy tanár, egy házvezető gyereke, akinek van itt szava, de így érettebb fejjel átgondolva tényleg szülhet kínos szituációkat ez a dolog. Talán így könnyebb volt, hogy Vivi tanított itt, és nem az édesanyjuk, mert az ő rokoni kapcsolatukat már azért annyira sokan ismerik.
Még úgy is nehéz volt megszoknia a Bagolykövet, hogy otthon aludt minden nap a faluban és végül abba a házba került, ahová gyakorlatilag hazajárt. Nagy szerencséje volt, hogy Maja a szárnyai alá vette és végül nagyon jó barátnők lettek, így sokkal könnyebb volt megszoknia a váltást, még ha a tananyag teljesen más és jóval nehezebb is volt, mint amit megszokott.
Egy kemény vizsgaidőszak van mögötte, így maximálisan ki akarja használni a szünetet. Írt is egy levelet Lilinek, hogy találkozzanak.  Látta a Boglyas téren az egyik oszlopon, hogy kreatív foglalkozások lesznek ma a Művelődési házban, egyből tudta, hogy Lilivel ott a helyük. Mivel esőre állt az idő, ezért egy melegebb harisnyát húzott, hozzá keresztben is pántos balett cipellőt, egy térdig érő, kissé fodros égkék szoknyát, egy fehér alapon fekete szívecskékkel díszített blúzt, végül pedig a tetejére egy málnaszínű kardigánt, amit egyelőre kigombolva hagyott. A nagy sietségben persze esernyőt elfelejtett hozni, úgyhogy az utolsó pár méteren egy kissé megázott.
- LILIII!
Kiáltja el magát egy öt méterről, ahogy megpillantja a lányt. Mivel egyre jobban szemerkél az eső, így sietősre veszi a lépteit – majdnem át is szalad egy pocsolyán, ami az éjjeli esőből maradt itt, de végül sikerül nem felcsapnia a gondosan összeválogatott ruhákat.
- Sziaaa! De jó, hogy még nem mentél vissza!
Köszönti ujjongó hangon a barátnőjét, majd jól átkarolja. A testsúlyát párszor áttetszi a jobb, majd a bal lábára, hogy így egy kicsit ringatózzanak együtt. Maga sem tudja, hogy miért, de mindig így öleli azokat, akiket nagyon szeret.
- Régóta vársz? Jaaj, de cuki ez a maci a fejedeeen! Hol vetted ezt a pulcsit?
Csacsogja izgatottan, miközben megfogdossa a maci fülét.
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. október 2. 14:06 Ugrás a poszthoz

Lili leányzó Smiley

- De kedves tőle!
Feleli, miközben azon jár az agya, hogy hol szerezhetne be ilyet. Majd megnézi a Leányálomban, vagy majd szülinapjára megkéri, hogy keressenek ilyet. Az anyukája szülővárosa Taláros, ott van valami talárgyár, hátha más megbűvölt ruhákat is gyártanak. Vajon milyenek lehetnek még? Lehet, hogy macskás meg sárkányos is létezik ebből.
- Simán megbűvölhették, vannak vízlepergetős talárok is.
Válaszolja, miközben Lili kezét fogva becsoszog a víztől biztonságos épületbe. Tekintetét végigfuttatja az aktuális plakátokon, kiírásokon, de egyiket sem olvassa el tüzetesen.
- Tudod, mi lenne a menőő? Ha gyártanának sárkányfejeset is, aminek ha meghúzod a madzagját varázstüzet fúj.
Csacsogja izgalommal a hangjában.  A rezervátumban a látogatók miatt rengeteg sárkányos dolgot lehet kapni, még sárkánymintás penna is létezik. Már majdnem az egész kollekció megvan neki abból a rezervátumból, sőt még Kínából is hoztak neki egy plüsst. Sajnos a szülei munkahelyén csak férfipólók vannak, de azért abból is van ám neki, előszeretettel viseli is őket leggings-zel meg tornacsukával.
- Nem jöhetnél hozzánk arra a pár napra? Muszáj menned?
Kérdi reménykedve. Igaz, hogy nem beszélte meg otthon, de biztosan nem bánnák, ha az ő szobájában lennének pár napig, elvégre így is rengetegen laknak náluk. Fel sem tűnne már plusz egy fő.  
- Biztosan örökbe fog fogadni valaki. Nem olyan jók a babák, mindig csak sírnak meg hisztiznek.
Sajnos nagyon is tudja, hiszen nem is olyan régen két baba is volt a családban. Szerencsére már nem sírnak annyit, de azért még mindig nehéz egyszerre kettőt lekötni. Nagyon szereti az unokaöccsét és az unokahúgát, de az első év nagyon fárasztó volt velük. Igazából jó, hogy ott vannak, hiszen mindig is akart kistesót. Egyáltalán nem érzi magát nagynéninek, sokkal inkább a nővér szerepét tölti be, hiszen mindössze 6 év van köztük.
- Nem értem, hogy miért csak a kicsi a jó... Én jobban szeretem Dórit meg Dávidkát, hogy nagyobbak. Sokkal jobb, hogy lehet velük rajzolni meg gyurmázni meg ilyenek.
Folytatja a haját megborzolva. Eleve elég hullámosak a fürtjei, aztán hogy kapott egy kis vizet, most elkezdett egyből begöndörödni. Utálja, hogy ahhoz nem elég hullámos, hogy göndör legyen, de ahhoz sem elég egyenes, hogy rendezetten álljon, úgyhogy így mindig egy madárfészek van a fején.
- Ó, hát jó a suli! Eleinte eléggé durva volt, annyira elveszettnek éreztem magam. Sokkal több a tananyag, mint nálunk volt, mindent olyan komolyan vesznek. Mondjuk nem minden tanár kemény, mesélték, hogy Vivi egyáltalán nem az.
 Reméli, hogy nem rúgják ki innen is a testvérét, mert bizony szívesen tanulna tőle dolgokat. Sokszor gondolkodott már azon, hogy milyen lehet a testvére tanítás közben, hiszen alapvetően nem egy összeszedett ember.
- Nagyon jó varázsolni! Sokkal izgibb, mint az előkészítőben tanult dolgok! Csak az a rossz, amikor sokadjára sikerül megcsinálni. Meg amúgy nagyon ijesztő érzés egy egész évnyi anyagból vizsgázni.
Eléggé ki volt borulva, az LLG vizsgáját el is rontotta a nagy izgalomban, de szerencsére a többi nem csak E lett, így összességében egészen jól teljesített.
- Néhány rellonos amúgy piszkált egy picit, hogy kicsi vagyok. Meg úgy általában tettek megjegyzést páran. De a tanárok nem, direkt olyan tárgyakat vettem fel, ahol kedvesek a tanárok.
Darálja izgalommal a hangjában. Nagyon sok minden történt vele az elmúlt egy évben.
- Te melyik házba szeretnél kerülni? Szerintem mindegyik jó, csak a rellonosok elég ijesztőek páran. Amikor kicsi voltam, akkor anyu nem engedte, hogy beszélgessek velük.  
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2017. szeptember 26. 01:37 Ugrás a poszthoz

f('ca)'= ∫Lu ->> Luca *-*
26-án nappal

meg closed inkább :3

Végre túlesett a vizsgákon, szerencsére mind a négyre kiváló értékelést kapott. Nem tudja, hogy idén hogy fog alakulni az évfolyamelsőség, de azért reménykedik benne, hogy idén elég lesz a négy ká. Vannak olyan évek, amiken csak ámulni szokott, hogy 11-12 kiváló érdemjegyet szed össze egy diák. Nem csak a vizsgára felkészülni lehet borzasztó, hanem az, hogy annyi órája van az embernek egy héten, azokból házi, készülni. Szereti a Bagolykövet is, vágyott már ide, de azért lehet, hogy jobb lett volna tovább gyereknek maradni, elvégre a Shanes is jó hely volt, jól érezte magát ott is. Csak szeretett volna már nagynak lenni, olyan rossz ennyivel fiatalabbnak lenni a nővéreinél. Eleinte élvezte, hogy ő a kicsi, aztán zavarta, hogy ilyen kicsi, most már úgy nem törődik vele.
Az édes pihenést beárnyékolja az, hogy a rezervátumban gondok vannak, de olyanok, hogy az ő életére is hatással vannak. Először is nem tartották megfelelőnek a magyar rezervátumokat a nyugatiakhoz képest, amik úgy tűnik, hogy már alap sztenderdet kell, hogy jelentsen. Pedig a Magyar Mágiaügyi Minisztériumnak nincs annyi pénze, amit erre tudna fordítani, mint a nyugaton. Ráadásul valakinek sikerült kiengednie egy sárkányt is, amiből ugyan nem lett nagy baj, de durva, hogy ezek ilyen gyakran megesnek. Mármint Vivi a múltkor egy hippogriffet engedett szabadon, ez a csóka meg egyenesen egy sárkányt. Tapzstapzs. Reméli,  a csávó nem fog jönni a Bagolykőbe Vivi után.
Szóval az anyuja a szokottnál jóval feszültebb, sokkal többet kell dolgoznia, sőt, van, hogy a papírmunkát még itthon is végzi. A gyógynövénytan vizsgára sokáig tanult, és amikor lement egy teáért 11 után, látta, hogy fény szűrődik ki az anyukája szobájából, noha 5 után már kelnie kell. Az apukájával minden szünetből egy-két hetet együtt szokott tölteni, mindig elmennek együtt valahová, ez már egészen kicsi kora óta így van. Most először nem engedik el, hogy vele legyen. Alig látja a szüleit. És még Majája sem lesz most. Nagyon magányosnak ígérkezik ez a következő tanév.
Hallotta, hogy lesz házvezető váltás, Vivi már elújságolta pár nappal ezelőtt, hogy ki lett az új házvezető. Elég rendesen ledöbbent azon, hogy Luca jelentkezett. Igazából vegyesek az érzései, mert a lány és az édesanyja viszonya nem volt éppen rózsás. Párszor leváltotta a prefektusi posztról Lucát. Hátha a Majával közös kapcsolatuk miatt nem fog rá annyira pikkelni, meg háát, ő végül is nem az anyukája, szóval jaaa. Pont ezért meglepődött, hogy bagoly érkezett az újdonsült házvezetőjétől, amiben a cukrászdába hívja találkozóra.
Vajon a házvezető kérheti, hogy húzzon a házból?
Mivel izgul, hogy mi lesz, igazából csak egy gyors, basic öltözetet húz, farmer, póló, bő, kötött pulcsi, tornacipő, majd elindul a cukrászda irányába. Bekukucskálván az ablakon még nem látja bent a lányt, vagy inkább nőt? Otthon mindig lánynak hívták, de igazából már 20 fölött van. 20 fölött már nő az ember, nem? Már ha nem férfi, mert akkor nem nő. Kivéve, ha az szeretne lenni, mert akkor az. Vagy mi.
Szóval kint, a kirakat előtt várja Lucát. Czettner professzort.
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Closed
Írta: 2017. október 1. 22:19
Ugrás a poszthoz

f('ca)'= ∫Lu ->> Luca *-*
26-án nappal


Nem egy túlzottan izgulós fajta, sosem görcsölt úgy rá a dolgokra, olyan, mint az édesanyja. A nő megtanulta, hogy hogyan kell higgadtnak maradni a leghúzósabb szituációkban is. Eleinte a családdal kapcsolatos dolgokban nem ment ez ugyan neki, de a szőkeség szerint már alig tudnának olyat csinálni a nővéreivel, amin felhúzná magát az anyjuk. Íjóóó, mondjuk ha Kevével hazaállítana, hogy Anyu, holnap megyünk az anyakönyvvezetőhöz, akkor valószínűleg némiképp kiakadna. De egyelőre Keve messze van. Néha már arra gondol, hogy le kéne róla mondjon. Hallott róla, hogy más lányokkal megcsalja. Mármint hát igazából sosem volt az övé a srác, de valahol mégis.
Sóhaj.
És most, hogy itt kell maradjon a szünetre még Majával sem fog tudni a viffin beszélgetni, mert itt nincs jelerősség. Pedig mindig ilyenkor tudott vele sokat üzengetni meg fotókat küldeni.
Most kivel beszélje meg Kevét? Vivivel? Ráadásul a szülinapját is itt fogja tölteni, pedig az mindig, de mindig olyan emlékezetes volt az apukájával.
Pukkadjon meg a minisztérium meg az előírások.
Cipője orrával durcásan böködi a macskaköveket az úton, mélyen el van merengve a gondolataiban, ám a közeledő mozgásra felkapja a fejét, és látja Lucát a telefonjával közeledni.
- Szi… jó… szép napot?
Hirtelen azt sem tudja, hogy hogyan köszönjön. A sziát megszokta, de hát már csak házvezető. A jó napot túl hivatalos. A szép napot? Az olyan meh. Messziről kiszúrta a készülék fényét, izgatottan, szemében vágyakozó csillogással néz a lányra.
- Viffit. Találtál itt?
Az ’ál’-t azért egy picit leharapja a végéről, mert tényleg nem tudja, hogy hogyan kellene mégis kommunikálnia a legjobb barátnője nővérével, aki alacsonyabb, mint ő és most a házvezetője.
- Ú, Majuuus! Köszi!
Feleli a szokásosnál jóval magasabb hangon. Ha örül, mindig magas hangon kezd el beszélni, erről le akar szokni, mert ez inkább ciki, mint cuki.
A kis pakkot elsüllyeszti az oldalt lógó feneketlen bendőjű motyós táskájába, majd újra Lucára szegezi a tekintetét, aki nem rest egyből a lényegre térni. A csillogás a szeméből kialszik, komoly arckifejezést vesz fel, a tekintetét picit erőszakkal rántja vissza a lány arcára, de inkább kerülné.
- Fogunk? Akkor...maradhatok?
Kérdezi a majdnem legkisebb Czettner kulcscsontjától. Nem mindig olyan pontos az a tekintet terelő alkalmazás az agyában.
- Nem haragszol rám vagy ilyesmi?
Kérdi halkan, némi remegéssel a hangjában. Nem mondja ki, hogy mire érti, de Luca pontosan tudhatja, hogy az anyukája és a lány közötti érdekes kapcsolatra céloz.
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2018. március 11. 17:46 Ugrás a poszthoz

Majci + Babci
Március 6.

Zakopane, Rzeczpospolita Polska


Szerencséjére nagyon jól áll a vizsgákkal, mindent sikerült letennie március legelejére, ráadásul eddig mindent kiválóra, úgyhogy bőven megérdemli a családi vakációt a vizsgaidőszak közepén. Vagyis még Domi valamiért nem javította ki a Mágiatörit, biztosan lekötik az ikrek. Viki már csak tudja, hogy mekkora elfoglaltsággal jár két ilyen kis vakarcs nevelése, hiszen egészen kicsi korától kezdve ezt látja. Sőt, már tapasztalja is. Lassan már ott tart, hogy egyezkedik Viviennel, hogy inkább két hétig ő takarítja a macskái alomtálcáját, csak vigye őket magával a kastélyba délutánra többet. Igazából gonosznak érzi magát egy picit emiatt, mert szereti őket, de egyedül is szeretne lenni meg csendet akar. Mert a gyerekek állandóan betörnek a szobájába, játszani akarnak, beszélgetni, hozzányúlnak a dolgaihoz, aztán ez egy pontig tök jó, de utána besokall. Főleg, hogy a szép szó nem használ. Most szerencsére nem őt nyaggatják, mert itt van nekik a dédi meg a papó, ilyenkor nagyon élvezik a figyelmet meg a sok újdonságot, amit a dédszülői ház meg a ritkán látott hegyi kisváros tud nyújtani.
Tök jó, mert Maja is rengeteget van Lewy miatt lengyelben, így többször össze tudtak futni már két tanév között is, hol itt, hol Varsóban, hol random kettő közötti helyen, amit együtt fedeztek fel. Lewynek a közelben volt dolga, így úgy beszélték meg, hogy Maja itt látogatja meg a szőkeséget, aki kibabázhatja magát. Reméli, hogy Klara nem fejlesztette még ki magának a hiszti korszakot és itt egy kicsit nyugi lesz. Látta a kicsi legújabb képeit, nagyon cuki a babalány, gyorsan nő.
Sajnos Lengyelország északabbra van, mint Magyarország, így valamivel hidegebb az idő, mint otthon volt Bogolyfalván, de azért szerencsére nem vészes. Azért persze van rajta sapka, sál, a kezét pedig a zsebébe dugva melegíti, plusz vigyáz a telefonjára. Itt az utcán még nem talált viffit, de örül neki, hogy hónapok után először legalább arra megvan a lehetősége, hogy használni tudja a telefonját. Tuti, hogy egy csomó képet fog lőni Majussal és elő fogja hívatni. Igaz, hogy nem mozog, de legalább közös emlék.
Borzasztóan hiányzik neki a legjobb barátnője a körletből. Örül neki, hogy boldog meg minden, de azért na… icipicit, úgy egészen mélyen féltékeny Lewyre.
Viki izgatottan várja a legdrágábbat meg a kicsi polakot a megbeszélt helyen, a kis hangulatos cukrászda előtt, amit majdnem két éve ketten fedeztek fel. Alig várja, hogy megint ehessen a kókuszos ostyájukból. Ja, és persze a krémesből.
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2018. március 12. 00:20
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2018. március 18. 17:54 Ugrás a poszthoz

Majci + Babci
Március 6.

Zakopane, Rzeczpospolita Polska


Reméli, hogy ha nem is lesz idén iskolaelső, de legalább megint sikerül az évfolyamjának legjobbja lennie. Ő is tökre sokat tanul, nem is érti, hogy mennyit képesek dolgozni a többiek azért, hogy iskolaelsővé váljanak. Tavaly látta, hogy mennyit küzdött érte Alíz, ennyit ő biztosan nem lenne hajlandó sanyargatni magát. Vagy pedig zseninek kell hozzá lennie. Van egy eridonos lány, néhány évfolyammal fölötte jár, ilyen nagyon szép vörös haja van, azt mondják, hogy zseni. Gondolta, hogy megkörnyékezi, mert ő is lengyel, bár ő teljesen, nem olyan kis magyar-lengyel-angol keverék, mint Riri. Úgy van vele, hogy a lengyelek tartsanak össze, annyira örül neki, hogy más polakok is járnak a suliba, ráadásul a HVH-ja is egy közülük.
Felcsillan a szeme, amikor meglátja a legjobbat közelíteni a kis szeretetcsomaggal a hasán-mellkasán. Látja, hogy jár a lány szája, hirtelen nem tudta eldönteni, hogy Klarának beszél, vagy éppen hedszeptezik, de aztán közelebb érve megérti az ismert ’nótát’. Ezt még Maja mutatta neki, amikor legutóbb két napra meglátogatta a lányt Münchenben. Egy csomó nyelven fent van ez a kis mondóka, nyilván lengyelül a legjobb. Integetve siet ő is a csajok felé, miközben folytatja a kedvenc részével:
- Kociak Miau, Gołąb GRRR!-
Feleli jól megpörgetve az r betűt a galamb hangjának végén, széles vigyorral az arcán. Más szóban is szereti pörgetni ezt a betűt, ez ilyen kis belsős poénjuk is a drágával.
- Sziasztooooook!-
Köszön izgalommal a hangjában, majd kissé küszködve megpróbálja minél nagyobb felületen meg tudja ölelni Maját, majd ő maga is elcuppant egy puszit barátnője arcára. Finoman megsimítja a babucit, aki szintén kap egy cuppanósat a fejecskéjére.
- Annyira hiányoztál! Ó, képzeld, vége a vizsgáknak! Olyan elegem volt már. Neked is megvan akkor minden?-
Bukik ki belőle az iskolai stressz egyben. De most már mindegy, vége, itt van a pihenés, a szünet, a nagyszülei, Polska. Most már csak jó lehet.
- Szerencsére sikerült lerázni a majmócákat, nagyon akarnak látni, meg szerettek volna babázni.-
Folytatja a fejét rázva. Az hiányzik még, hogy rájuk is vigyázzon, amikor így is olyan kevésszer látja Maját.
- De azt mondják, hogy üdvözölnek. Meg Anyu is. Meg nagyiék is. Meg Vivi is. Azt mondta, hogy jó voltál nála.-
Csipogja széles vigyorral az arcán, a szemöldökét vonogatva. Mind a ketten tudják, hogy Vivinél nem nehéz jónak lenni, főleg, hogy ha róluk van szó.
- Bemegyünk? Meg ne fázzon bububaba.-
Kérdi miközben a sapkáját lehúzva már nyitja is az ajtót a barátnője előtt, hogy az kényelmesen be tudjon menni. Nagyon sok pletykálni valójuk van.
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2018. március 30. 14:09 Ugrás a poszthoz

Majci + Babci
Március 6.

Zakopane, Rzeczpospolita Polska



Nagyon szeret összejárni a családja lengyel felével, bár az az igazság, hogy sokszor nem tud mindenki eljönni. Szerencsére az utóbbi időben a nagybátyja már elmozdul a felesége mellől, így legalább vele szokott találkozni, meg pár ilyen távolabbi rokon néha beugrik, de ők főleg Védához jönnek, meg ugye most nagyon menő egy ideje a jaj, kisunokáák. Bár így legalább picit nyugi van, elvannak a nővéreivel. Most épp nincs nagy rokoni átvonulás, hiszen nem a húsvét volt a családi látogatás apropója, így nyugodtan ki tudott lógni. De akar is beszélni a nagymamájával, hogy hogyan tudna pálcát cserélni. Szereti, mert eléggé erős, de picit fáj belegondolni, hogy a magja miatt esetleg megöltek sárkányokat. Azt mondta az anyukája is meg az apukája is egymástól függetlenül, hogy ők oda szokták adni a kimúlt egyedek egy részét a pálcásoknak, jó pénzt fizetnek érte, meg ki is jön belőle pár pálca, de akkor is. Ott is vannak orvvadászok, nem? A bőrüket meg a tojásukat sem azért veszik el, mert a sárkány felkínálja.
- Igeen, még jó, hogy végeztem a vizsgákkal időre, mert akkor maradhattam volna otthon tanulni, itt meg minden nyugis. Te is szeretsz itt lenni? Tééényleg, voltál már Zakopanéban, amikor nem találkoztunk?-
Tudja, hogy barátnője sokat utazik Lewyvel, meg már több lengyel városban voltak együtt kb. egy év alatt, mint ő egész életében.  Mindenesetre nagyon szereti az országot, bár a gyerekkoráról nem sok emléke van, de itt nőtt fel a nagyszülei házában. Picit talán még inkább otthonának érzi ezt a helyet, mint Magyarországot.
- Számolós? Mit kellett számolni?-
Kérdi az arcára kiült döbbenettel, miközben megsimogatja Klara hátán a kicsi lány neveinek betűit. Hiába tanul jól, szinte gyomorgörccsel tölti el a VAV ténye. Mármint minden tantárgyból, annyira részletes dolgokat kérdeznek, hogy mi van, ha nem emlékszik? Egyáltalán honnan tudnak az emberek ennyi mindenre emlékezni?
- Én amúgy félek attól… jövőre.-
Suttogja a száját elhúzva. Vészesen közelít az időpont, pedig nem rég még csak elkezdte a mágusképző falai között a tanulmányait, most meg lassan mesterképzést kell választania.  Ebben a tanévben elkezdett erősen nyitni a pálcahasználatra, eddig ez fogta meg legjobban.
- Átadom. – Csipogja mosolyogva.- Tuti nem, de szerintem ő amúgy senkit.  Mondta, hogy kábé nem érdekli az egész, akinek kell a szakmájához, az úgyis megtanulja. Túlzottan bízik bennük, vagy nem tudom. -
Feleli nevetve. Szépen hangzik, amit a nővére mond, de szerinte a legtöbb diák motiváció nélkül biztosan nem fog felkészülni. Vagyis inkább nyomás. Az anyukájuk biztosan keményebb volt a diákokkal, mint Vivi.
Ruganyos léptekkel besiet a csajszikkal a kedvenc helyükre, ahol csak páran lézengenek.
- Dzień dobry!-
Köszön kedvesen, majd a hűtőknél megállva figyeli, hogy Maja mit szeretne, és ha kell, akkor fordít a legjobb és az eladók között.  Közel sem tökéletes a lengyele, de elég jól megérteti magát, bár a nagymamája elmondása alapján katasztrófa a nyelvtana, ha összetett szerkezeteket kell használni.
- Baba ehet innen már valamit? Ilyenn… kókuszgolyót? Nézd csak, van az a kókuszos nápolyis bigyó. Az olyan finom!-
Csacsogja tovább, miközben tekintetével elidőzik a Kremówka Papieskán. Lehet ez lesz inkább, a kókuszosat meg elvitelre kéri inkább.
Magának így rendel, majd ha szükséges, akkor Majának is, majd elindul egy eldugottabb szabad asztalkához.
- Annyira szeretem a lengyel sütiket. Szerintem jobbak, mint a magyarok. Kérsz egyébként? -
Kérdi az első falattal a szájában. Olyan régen evett már eredeti, lengyel krémest. Az anyukájuk is szokott nagyon ritkán sütni, de a cukrászdai jobb.
A falatot lenyelve tér vissza Maja felvetésére.
- Ó, igen, a suli. Hallod, annyira hamar elment az egész. Tuti maradok mesterre, mert megölnek, ha nem. De amúgy Maja… szerinted… én… én jó auror lennék? –

Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2018. július 8. 02:37 Ugrás a poszthoz



Maja-a itt vaan, új a babája, reméljük a hormonoktól nincsen szakálla.  Voot, voot!
Annyira hiányzott már a szőkeségnek Maja, és végre itt van! Sajnos most nem tudott elmenni meglátogatni őket olyan hamar, mint a múltkor, mert itt van ez az egész suli, meg a Levitával a káosz, de a faluban legalább összefutnak egy sütire. Mindig sütiznek, ez már kóros.
Alig várja, hogy megismerje Aniát. Lewyt nem akarta olyan sokat piszkálni a kicsivel, de azért ha összefutnak mindig Majával nyaggatja a házvezető-helyettesét.
Suli után egyenesen felszaladt a szobájába, lendületből megpörgetve lecsapta az ágyára az iskolatáskáját, szerencsére már védőbűbájjal ellátott tintásüvegei vannak, így nem lesz festékáradat a jegyzetein meg a tankönyvein.
Fürgén a ruhásszekrénye elé pattan, hogy a maradék iskolai cuccától, vagyis az egyeneruhától is megszabadulhasson. Negyven perc. Ennyi idő múlva futnak össze, úgyhogy iszonyatosan bele kell húzzon, ha nem szeretne elkésni. Túl rózsaszín, túl sötét, túl komoly.
Basszus már.
Miért van neki pónis pólója? vx=vo* cos alfa, vy= v0-g*t. Ferde hajítás, repül a szoba másik végébe.
- Nem igaz mháár. Hol vannak a normális nyári gönceim?- Fortyog félhangosan, amikor végre belefut a kellemesen lezser, nem túl hosszú, nem túl rövid pólójába, amihez már a kupac alján talált egy megfelelő sortot, a szandálja pedig a cipőspolcán pihen. A bolond időjárás miatt csupa meleg cucc volt elől, sosem talál semmit.
Még van ideje felfesteni egy gyors sminket – a suliba nemigen használ festéket. Épp csak valami fényes-barnás színt használ a szemhéjára, kihúzza vékonyan kékkel, összekeni a barna festéket spirállal, javít, rúzs, fésű, kistáska meg pénz felkap és szőkeség indít. A lépcsőket kettesével szeli az otthonukban, a nappaliban pedig belefut a családba.
- Mentem, sziasztok! – Köszönön el, ám édesanyja tudni szeretné, hogy hová, kihez és persze, hogy meddig. Miután kiderült, hogy nem egy fiúval találkozik és mindenki puszilja Maját meg a babát, az ikrek is szerették volna ellepni a cukrászdát. Persze, a baba is érdekli őket, de inkább arra pályáznak, hogy a lány meghívja őket fagyizni vagy valami.
Viki fürgén szeli át a régi lakónegyed macskaköveit, majd lefordul a vendéglátónegyedbe, ahol egyenesen betér a cukrászdába, hogy asztalt foglaljon maguknak. Ilyenkor mindenki fagylaltos kelyheket akar enni és ezer évig fel sem állni az asztaloktól. Mondjuk neki is ez a terve mára.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Zelei Viktória összes RPG hozzászólása (45 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel