Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
FranciFáj, lüktet, zsibog, éget. Hol az az istenverte Adamon?! Felforgatom a szobám, a polcaim és csak a kiürült dobozra találok a padlón. A k.rva életbe! Az üveg csattanással a padlón landol és a hajamba túrva az ágyra roskadok. Megoldás kell. Most. Úgy közlekedek a folyosókon napok óta, mint egy kivert kutya. A jobb lábam keservesen gyűlöl, amiért a múltkor szerencsétlenkedtem és nem sikerült a lovon maradnom. Minden egyes lépésnél megvolt az inger, hogy felszisszenjek, miközben végighaladtam a kastélyon, a nyomorult könyvtárhoz, ahol legalább a részem egy kis szegmensének visszakapásához vezető út első kövét reméltem lelni. Szóval végül megálltam az ajtó előtt, majd vettem két nagyobb levegőt, eltűrve az arcomból pár tincset és igyekeztem nem úgy húzni magam utána lábam, mint egy féldöglött róka. Arra számítottam, hogy még mindig az a fura könyvtárosnő van itt, de végül is, nem sok dolog változott, ez egy másik érdekes, szőke nő volt. Megköszörültem kicsit a torkom, majd a pulthoz léptem. - Jó napot... egy kis segítségre lenne szükségem - pillantottam körbe, hogy most egyedül voltunk-e, vagy számíthatok mások hallgatózó füleire. Úgy tűnt, elég nagy a csend.
|
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ZizzentyűBooELME
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Azt mondta nekem, kislány. Pár pillanatig bootholtam az információt, majd megnyaltam kicsit az ajkaimat, elgondolkozva. Nem, mintha ne mondták volna már, hogy bolond vagyok, nem ez lenne az első alkalom, nem igen szeretnek. - Jó gyorsan hát. Lovagolok. Mármint, ez a foglalkozásom, megesik, hogy fennakadok közben egy-egy ágon... bokron... kapun... az ágak még barátságosabbak - még grimaszoltam is mellé, mert nem igazán értettem, mi ebben az olyan nagyon furcsa. De ettől még igaza volt benne, hogy kattos voltam, nem változtatott a tényen. Azt hiszem, hogy már nekem is kezdett kicsit feltűnni, hogy sok vagyok, talán visszavehettem volna, de egyszerűen nem art menni. Most éppen pörögtem, de a jó értelemben, és ez olyan ritka, szóval ilyenkor nem szoktam leállítani magam, mert ki tudja, mikor jön vissza legközelebb az érzés. Helyette inkább zsebre vágtam a kezem séta közben. - Bármire - vontam meg a vállam egyszerűen, mintha ennyivel letudható lenne ez. Pedig tényleg így gondoltam, minden és bármi érdekelt volna vele kapcsolatban, érdekes kis zizinek tűnt, olyannak, akit szívesen tart az ember a közelében. Aztán megragadtam a kezét, az ösvényen a park felé húzva magam után, ha kell, ha nem alapon. - Mindenre. Kicsit fura volt az a visszakérdés, de nem tettem szóvá, helyette csak bólogattam egyet-kettőt, hogy bizony, rajtuk. Nem is a jegesmedvéken, hát ki érti a férfiakat? Magukon kívül, mert ha az vagy, gondolom logikusnak tűnnek a gondolatmeneteik és érzelmiviláguk. Olyan beépített rendszer. - Nem, a melletted álló Ferenc nevű fikuszról - böktem a mellette lévő vadrózsa bokorra, de továbbra sem terveztem elállni az orra elől. Sőt. Felszusszantam kicsit, miközben felnéztem rá. - Nem a lelked rablom el, csak egy képről lenne szó. Igazából voltak pillanatok és személyek, akiknél úgy éreztem, hogy muszáj legalább egy másodpercet megörökítenem belőle. Valahogy így volt ez most is, bár azt hiszem, rossz ötlet volt. - Persze, nem muszáj, buta ötlet volt. Bocs. - vontam meg a vállam szinte észrevétlenül. Talán egész picit csalódottan is.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ZizzentyűBooELME
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Azt hiszem, kicsit keszekuszára sikerült összeraknom a magyarázatomat, mert kimosolygott, de elég hamar el is nyomta. Nem mintha bántana, nem nevetett ki, meg nem kezdett el pornós utalásokat tenni, hol lovagolhatnék még, szóval már jóval szolidabb volt így is egyeseknél. Arra viszont túl gyorsan is sikerült rátapintania, hogy miért is voltam az ELME-ben, nem tudom, hogy ez jó vagy rossz. Vettem egy mélyebb levegőt, a tekintetem magam elé szegezve. - Úgy valahogy. Éppen gyakoroltunk a bajnokommal egy nemzetközi versenyre, viszonylag rangosabbra európai viszonylatban, mikor megijedt. Kibillent az egyensúlyából és elesett. Olyan 580-630 kiló a versenysúlya - tettem hozzá, hogy legyen némi elképzelése arról, hogy az én kis bajnokom felépítésben mekkora is. - Úgy 20 másodpercbe telt, míg felkelt, mindezt próbálkozással töltötte, úgy, hogy a jobb lábam alatta volt. Aztán mikor sikerült felkelnie, legalább 200 métert vonszolt a földön maga után. Míg "lábadoztam", sikerült rákapnom a fájdalomcsillapítókra. Az a szóvicc nagyon szar volt, de ha már rákérdezett, én meg a nyakába okádtam a sztorimat, asszem, egy ilyen vérszegény próbálkozást megejthettem. Nem akartam én erről könyvet írni, vagy motivációsbeszéd alapanyagnak elrakni későbbre, csak kiraktam a lapjaim, hogy is jutottam ide, ha már volt szíves érdeklődni. Nem titkolózom. - Akkor indítsunk azzal, hogy mi a neved. A teljes - biccentettem oldalra a fejem pár pillanatra, mielőtt az ajkamba haraptam volna egy egész kicsit, majd felszusszantam. - Az rendes tetkó, vagy kreatív ismerősi köröd van? Az állammal mindeközben a karja felé biccentettem, aztán a kezét megfogva húztam magam után az ösvényen, ha kell, ha nem alapon. Nem mindenki lenne most rám büszke, nem szabad másokat csak úgy elragadni az erdőben. Asszem megint kicsit elszaladt velem a versenypaci, mert egy pillanat alatt jutottam el onnan, hogy lovak, addig a pontig, hogy csinálnék róla képet, majd oda, hogy mindegy, nem fontos. Ez mintha neki is feltűnt volna. - Miért hívsz kislánynak? - kérdeztem. A hangomban és a pillantásomban sem volt semmi rosszalló, csak érdeklődés, kicsit olyan nyomott is, ahogy elengedtem a kezét és összefontam a karjaim a mellkasomon. - Nem sértődtem meg, nyugi. Nem tudom, csak késztetés - vontam egy apróbbat a vállamon. Semmi komoly szándék nem volt mögötte, csak a késztetés, hogy későbbre legyen egy pillanatom elrakva innen is. Akkorra, mikor minden szar. Mert bizony vannak napok, amikor csak összecsúszok és arra gondolok, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, ha anyámék nem nyitják ki a szemük és jönnek rá, hogy gond van. Talán már lerakhattak volna a föld alá. - Azt mondtad szép a nózim - néztem rá felvont szemöldökkel, majd vontam egyet a vállamon, mintha semmi extra nem lett volna az egészben. Nem is igen volt. - Az intézetben kezdtem, olyan 3,5 hónapja. A terápiám része volt, fotózzam azt, ami boldoggá tesz. Azóta is ehhez tartom magam.
|
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
FranciTényleg nem az n hetem, hónapom, évem, életem volt már ez, mindenkinek egyszerűbb lett volna, ha nem zavartatom magam a létezéssel. De ha már egyszer itt voltam és adta magát a lehetőség, nem ártott volna ténylegesen csinálni is valamit, mert ha lerohad a lábam és nem lehetek soha többé kutya sem, abból bizony senki nem profitál. Így döntöttem el, hogy megemberelem magam és zombi módjára indultam, csoszogva a könyvtár felé. A nő is éppen belemerült nagy lelkesen valamilyen kötetbe, így nem igen akartam zavarni, de közben mégis kénytelen voltam, legalább egy kicsit igénybe venni a segítségét. Szóval a köszönés után futólag körbepillantottam, ki is hallhat minket, de a szám nem volt egetrengető. - A helyzet az, hogy van egy kis problémám - mondom én, felvezetve a gondot, ami éppen megkeserítette az életemet, és nem, nem a beugró emlékképekre gondolok. Bár, lehet, hogy azoknak sem ártana, ha rájuk lenne nézve, miért történik ez. - Animágiával kapcsolatos könyvekre lenne szükségem. Kb az összesre - böktem ki végül nemes egyszerűséggel, mert fogalmam sem volt, hogyan is kéne nekiállni a keresésnek. - Vagy ha van olyan, ami a felmerülő problémákra összpontosít, az is jó. A lényeg, hogy a témába passzoljon. A bal lábamra terheltem a súlyom, így nem kellett attól tartanom, hogy a jobb majd csak úgy kicsuklik alólam, mint egy bicska.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ZizzentyűBooELME
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
- Ebben látod igazad van - helyeseltem, mert Aether akármilyen kis csoda is, nem volt akor a szívem csücske. Bár nagyobb trauma volt, hogy ő is sérült, hajszálrepedések voltak a bokájában, illetve inakat is megrántott, így ugyanúgy medikai kezelésre szorult. - És meg is teszem, nem fogom ölbe tett kézzel várni, hogy megöregedjek. Azt hittem, hogy ez egyértelmű, hiszen attól még, hogy volt egy zökkenő az életemben, nem állt meg teljesen és ez így is volt rendben. Ha végérvényesen leakadnék, semmi jó nem történne velem, le is rakhatnám magam egy sírba, hogy puszi, pá. - Figyelek ám, az Olivér megmaradt - ingattam meg kicsit a fejemet, rosszalló mosollyal az arcomon. Az ilyen részletkérdésekre nagyon is tudtam figyelni, holott az csak egy címke, bárhogy lehetne hívni mindenkit. Nem a nevünk határoz meg minket. - Hm. Érdekes. És még csak nem is kamuztam, ténylegesen érdekeltek a tetoválások, Keve volt rá a megmondhatóm, hogy én bizony néztem már meg párat, igazából a pc-im is így jöttek valahogy. Megvolt egy, aztán rákaptam és nagyon nehéz lett volna leállni már. De az orromba legalább nem terveztem. - Nem. Csak furcsa volt... de aranyos - vontam egyet a vállamon, miközben összébb húztam magamon a kabátom, mert az iménti mozdulat szívesen megszabadította volna az anyaghalmazt tőlem. Ahhoz meg hideg van, hogy egy szál melltartóban futkossak itt, mint valami sztripper. - Miért, neked mire vannak, Olivér? Olyan idegennek éreztem a nevét az ajkaim közt, furcsa volt kimondani. Nem volt szokatlan másokat a nevükön hívni, a csoportban szinte mindig a névtáblákról puskázom, de ez most nem volt annyira steril környezet, valahogy nem is állt a számra kiejteni. De megtörtént és asszem, hogy összességében csak ez számít, nem? Egyre beljebb értünk a fák között és már nem is ifen lehetett látni az intézetet innen, ez egy kifejezetten nyugis szakasz volt, szimpatikus. - Igyekszik, köszöni, hogy észrevetted - próbáltam meg elviccelni, mielőtt még lemondóan kifújtam volna a levegőt. Nem szerettem különösebben ezt a negatív hozzáállást. De ha már így helyben ácsorogtunk, letettem a táskámat, majd közelebb léptem hozzá, kigombolva a felső kettő gombot az ingén, mert baromira sikerült félregombolnia az egészet. - Így. Jobb, mint új korában. Rajta is tartottam a pillantásom, ahogy babráltam és kicsit rendbetettem, majd felpillantottam rá kis mosollyal, megcirógatva lágyan az állát. Kerestem azt a bizonyos arckifejezést, amit elképzeltem a fotón.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ZizzentyűBooELME
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
- Most hogy mondod... - húztam fel az ajkam bal oldalát, megvakargatva kicsit a tarkómat is, mert hát, ahhoz, hogy megöregedj, élni kell, meg stuff, ami viszont nekem nem mindig ment valami szenzációsan. Őszintén, akadtak napok, mikor azt is megkérdőjeleztem, hogy is lehetek még egyáltalán ma életben, nem majd holnap! - A tetoválásaid. - mosolyodtam el szélesen, meg is nyomta kicsit a szót, szívesen megnéztem volna alaposabban is, hogy milyenek vannak, hol és mennyi. Bár ha mosolyog mellé, nem biztos, hogy eljutottam volna odáig, hogy a tekintetem az arcától lejjebb vándoroljon. Kicsit szomorú. Éppen csak kicsit elkalandozott rajta a pillantásom, mikor megszólalt, hogy ugyan basszam már meg, nekem meg egyből felszaladt a fél szemöldököm. Meg is sértődhettem volna, de azt hiszem, az nem illett volna az eddig kialakított képembe. - Téged? Valami magyarázat félét fűzött hozzá, így már nem volt annyira ütős a kis válaszom, de még pont az elmegy kategóriába esett, mert elég gyorsan mondtam ki hozzá, hogy bepréseljem a két mondata közé. - Nem hiszem, hogy van olyan férfi a földön, aki krumplinak becézget egy nőt - ráztam meg a fejem, kissé hitetlenkedve, de aztán csak elmosolyodtam szélesen. A tekintete kicsit el is kalandozott rajtam, mire felvontam kicsit a szemöldökömet. - Nem hangzik egy boldog életnek. Sokan mondják, hogy túl elhamarkodottan esnek ki a szavak a számból, gyakorlatilag kizuhannak, mintha muszáj lenne, én meg csak rángatom olyankor is a vállamat, hogy ha mindent átgondolnék, nem is én lennék igazán. - De még hogy! - érintettem meg finoman az orrom hegyét, mintha csak megdícsérném éppen. Bőven kellett rá az alapozó, különben tele voltam azokkal az apró, mások számára visszataszító pöttyökkel. Mintha az élet forró olajat fröccsentett volna rám születésemkor és ezek csak arról tanúskodnának. Közelebb lépve helyreigazítottam az ingét, amit szemmel láthatóan képtelen volt megtenni saját maga, majd a felső kettő gombot vissza se bújtattam a helyére, jó volt így. Kicsit még le is simítottam egy ráncot, de nem hazudok, ha bevallom, hogy csak azért tettem, hogy hozzáérhessek. És nem bántam meg. - Csinálhatom. Ha szépen mosolyogsz esetleg még meghívhatlak egy csokira valamikor - vigyorogtam az arcába pimaszul, mielőtt ellibbentem volna tőle kicsit odébb. Elővadásztam a táskámból a kis gépet, majd bekapcsoltam. Pármásodpercig villogott a mini piros lámpa, hogy tölt a vaku, én meg a legragyogóbb mosolyommal néztem Zizzencsre. - Ééééééés... mondd hogy ciniii! A létező legócskább fotós szöveget szedtem össze, de csak hogy elnevessem magamat kicsit már attól is, hogy kiejtettem a számon.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
Franci- Úgy valahogy - közöltem bólintva egy kisebbet, hiába láttam rajta, hogy kissé hitetlenül fogadja a tényt. Pedig lehet, hogy tényleg minden könyvet el kell olvasnom, mire eljutok odáig, hogy megtaláljam... a megoldást, önmagam. A megoldás bennem van. - Mondhatjuk, hogy gyakorlott, bejegyzett - vontam meg a vállam, mert nem akartam azt mondogatni mindenkinek, mi is az én keresztem. Épp elég volt, hogy Olivér és Bogna is tudta, akár csak Keve, meg azóta Lilinek is elárultam. - Őt elvinném - bólintottam egyetértően, mert ezt anno olvastam, de akkor a könyvnek nem ez a része volt a számomra fontosabb információ. Mert akkor tanulni akartam és nem ez volt a lényeg. Az ujjaim rá is csúsztak a vörös bársony borítóra és az ölembe vettem. Nem fogom csak úgy itt hagyni. - Nem-nem, saját magamnak lenne és nem lebeszélés célzattal - ráztam meg a fejem kissé elborzadva, mert mi ezt Kevével anno nagyon szerettük, nem hiszem, hogy jó hatással lenne a lelkemre ez a könyv. Ha esetleg mégsem tudom megoldani és rokkant animágus leszek, majd akkor kikölcsönzöm, hogy ne fájjon a lelkem utána. A tekintetem erősen a nőre szegeztem, egy halvány mosolyt meg is engedve magamnak, mikor kimondta a könyv amúgy rettenetesen címét. A borító is kicsit vicces volt, de azért a bársony vörösességre raktam és magamhoz öleltem magamhoz közel őket. - Köszönöm a segítséget, lehet, hogy egyelőre csak ezt a kettőt viszem magammal és ha nem találom meg a megoldást, visszajövök még keresni. Ésszerűen hangzik, ugye? - kérdeztem felvont szemöldökkel, majd összevontam a szemöldökeim kicsit. - Te vagy a Révay lány, ugye? Franciska. Pár hónapig ide járt, még akkor, mikor én is, de aztán megint elköltöztek, így nem mondhatnám, hogy barátok lettünk.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
Franci- Goldendoodle. Nem tudom, láttál-e már olyat, egy viszonylag nagytestű, vörös kutyus - magyaráztam, mutogatva, hogy körülbelül mekkora is vagyok kutyaként. A vicces ebben az volt, hogy ha az állati alakomban két lábra álltam, majdnem magasabb voltam, mint amúgy normál esetben. Kicsit gáz, de mindenkinek megvan a maga keresztje. Azt hiszem, nem sok szégyellni való van ebben, mert sokat dolgoztam érte, hogy képes legyek az átváltozásra, a mágiám ilyen jellegű kiterjesztésére. Az egyetlen gond ezzel az volt, hogy most nem ment és ez rettenet mód bosszantott engem. - Nem feltétlenül. Akár bele is nyugodhatnék, hogy elvesztettem az erre való képességemet és elengedhetném. De nem teszem. Mert a lényem része és nem akarom, hogy bármi elvesszen belőle, hogy a kis szőrös egy életre eltűnjön a lelkemből. Kicsit talán bele is keserednék, hiszen sok kalandban és jó dologban lehettem részes miatta. Keve nem lenne büszke rám, ha csak így lemondanék róla. - Én is így gondoltam - bólintottam, kicsit megnyugodva, majd szélesen elmosolyodtam. Boldoggá tett a tény, hogy valaki végre nem tart őrültnek. Még ha csak egy ilyen egész furcsa dolog miatt is. Felemelte a kártyámat, lépéselőnyben volt, mert az én nevem ott állt, így csak bólintottam egy aprót, apró, kicsit talán szégyenlős mosollyal. - Igen, én lennék. Jártunk ide egy időben, de nem igazán volt alkalmam közelebbről megismerni. Átiratkoztál másik suliba. De LLG-n melletted ültem! - bólogattam apróbbakat, mielőtt még letettem volna a könyveket a pultra, elé.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ZizzentyűBooELME
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Nem hiszem, hogy van bármi furcsa abban, hogy érdekelnek a tetoválások. Nekem mondjuk nem volt sajátom, mert soha nem találtam olyan mintát, amibe szerelmes lettem volna és a pöttyeimen túl jól mutatott volna rajtam. Mert hát, ha valami engem definiál, az a sok kicsi folt. Nem igazán tettek hozzá az önbizalmamhoz. - Mi? - kérdeztem vissza a kérdésére azonnal, úgy téve, mint aki nem is igazán tudja, mit kérdezett, pedig, oh, boy... Ha rajtam múlik, azonnal igent mondtam volna. Szomorú egy kicsit, nem? - Majd értesíts, mik az eredmények - nevettem el magamat, mert nem tudom elképzelni, hogy bárki pozitívan reagálja le, ha Krumplinak szólítaná. De persze, egy próbát megér, lehet valami Hipster rögtön feleségül is akarna menni hozzá, mert mennyire elvont és eredeti. Szívesen. - Rávilágítanék, hogy a mesékben is vannak szar pillanatok. Különben nem lenne miből pozitív végeredményt kreálni. Hagyta, hogy megigazítsam az ingét, ezért pedig nagyon is hálás voltam neki, mert zavarta kicsit a lelkemet, hogy olyan csálén állt. Meg most a fotómon se akartam, hogy olyan mindenhogyan álljon. - Ühüm - feleltem nevetve, de aztán csak vontam egyet a vállamon. Csak arra a nevetésre vártam, ahogy elnevette magát, kattant is a gép, én meg benyomtam az objektívet, majd rázogattam a kis képet. Inkább betoltam a melltartómba, majd megvillantottam rá egy mosolyt. - Cini. Rettenetesen szánalmas kifejezés, de annyira gagyi, hogy muszáj nevetni. Majd megmutassam? Már a képet.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ZizzentyűBooELME
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
- Kit? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, a karjaim összefonva a mellkasomon és úgy meredtem rá. Nem gondoltam volna, hogy a csodaszépszemű bolond pasival majd erről beszélgetek a park közepén. Tény, hogy lettek volna elképzeléseim, mit is lehetne csinálni a délután hátralevő részében. Valahogy megihletett. - Hm? Most azt mondtad nekem, hogy Krumpli? - vontam fel a szemöldökömet, kicsit elnevetve magamat. Vagy nem értette, mire utaltam az előbb, mikor azt mondtam, hogy érdekel, hogy reagálnak a nők, vagy... vagy. Kicsit az előttem lévő földbuckát rugdaltam, vékony porréteggel vonva így be a fekete bakancsomat. Nem tudom, miért vitt rá a lélek, hogy a gombjait rendezgessem, talán a képen nem akartam, hogy slampos legyen, vagy csak hozzá akartam érni mellkasához, hogy tényleg annyira csodás érzés-e, mint amennyire elsőnek annak tűnt. Mert ahogy rápillantottam, valahogy jó érzésem volt, ezt pedig már hosszú ideje nem éltem át. Kicsit furcsa is volt, egyszerre szerettem volna, ha elmúlik és ha most már mindig így marad. - Ugye? Mondtam. De te ne mondd, borzasztó - nevettem el magam, valahogy annyira esetlenül hangzott a szájából. Nem igazán tűnt a részéről kézenfekvő választásnak, én pedig nem tolom a saját szavaim az ajkai közé. A bólintásra vártam kicsit, majd a fényképezőt a táskámba rejtettem, mielőtt elé lépve előhúztam volna a melltartómból a képet és átnyújtottam neki, nem is zavartatva magam az iménti mozdulattól. - Tetszenek a színei, meg a mosolyod. Megtarthatom, elégedett vagy vele?
|
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
FranciVégeredményben úgy látszott, hogy nem is tart őrültnek és hogy lassan, de biztosan minden haladgat vissza a normális felé. A szőke lány úgy tűnt, érdeklődik a dolgaim után, ezt pedig nagyon értékeltem, mert nem mindenki tudott lelkesedni sem a kutyák, sem a működőképtelen képességem iránt. Ez néha kicsit bántott is. - Nem szeretek feladni semmit. Ahogy törések után is visszaültem a lóra, úgy azt hiszem, ezzel is csak mennem kell tovább - bólintottam kisebbeket, mert így volt. Nem az a lány vagyok, aki egy kis zökkenő után kiszáll és más hobbi után néz, ha az lennék, túl sok dolgot kellett volna már abbahagynom. A furcsa érzelmi löketre egy pillanatra ledermedtem, majd egészen lassan fújtam ki a bent tartott levegőt. Mert mondhatnám, hogy nem történt semmi, mindezt rezzenéstelen arccal és üres tekintettel, de nem lenne igaz és én tudnám, hogy hazudtam. - De. Történtek dolgok, amiknek nem voltam kontrolljában és eléggé megviseltek, így lehet, hogy az a kiváltó ok. Hosszabb ideje talán ő az első, akinek nem kötöttem az orrára, hogy két hónapig intenzív elvonón voltam az ELME-ben, de nem éreztem helyénvalónak, hogy ezzel traktáljam. Meg van a maga gondja, nem kell mellé még az enyémet is ismernie. - Előfordul az ilyesmi, nem kell sajnálni. Gondolom így kellett lennie és megvolt az ok a váltásra is - villantottam rá egy bíztató mosolyt, ahogy letettem a könyveket a pultra elé. Nem igazán voltam nagy társasági bogár akkor sem, de volt egy pár fontos ember az életemben, olyanok, mint Kevu. - Az ebéd jól hangzik. Több, mint jól. Szóval ha lesz kedved, nyugodtan szólj, én nem futok el sehova.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ErikÉn | december 28 Azt hiszem, örülök, hogy túl vagyunk az egész karácsonyosdin. Nem mintha nem szeretném ezt az ünnepet, csak ha egészen őszinte akarok lenni... nem vagyok nagy rajongója. Mégsem. A családom és az iskola mindig nagy ügyet rendezett belőle, míg én csak szerettem, ha nyugalom van és béke. Sütöttem a lovaknak az istállóban sütit, meg még menhelyi kutyáknak is - és nem mellesleg Olivérnek -, ami végül elég nagy sikernek örvendett. Mára viszont találkozóm volt megbeszélve és mivel sem romantikus helyszínt nem akartam, sem olyat, ahol a kaja esz meg engem, ezért javasoltam Eriknek ezt a helyet. Elég pozitívak voltak róla a visszajelzések, én pedig bíztam mások véleményében. Szóval felöltöztem, még kabátot, meg pulóvert is vettem és kivételesen nem felejtettem el pólót sem húzni. Felkentem egy egyenletes részeget a bivalyerős alapozóból, hogy eltakarja az arcomon lévő ezernyi kis pöttyöt, majd a kabátom megigazítva kiléptem az ajtón. Most épp nem voltam késésben, a hétre megbeszélt találkához még éppen időben léptem be az ajtón és bújtam is ki rögtön a túl meleg ruhadarabból. A tekintetemmel Eriket kerestem az asztaloknál, azt hiszem, hogy legalább foglalhattam volna, vagy valami, mert akkor legalább tudnám, merre kéne most keressem. Teljes tanácstalansággal indultam el, hogy körbejárjam a pizzériát és előkerítsem.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
Franci - Tudom, nem egy menő hobbi, de nekem az életem - vontam meg a vállamat, mert ha nem lett volna a lovaglás, teljesen más ember lennék, 17 teljes évem alakult volna más ösvény szerint, más emberekkel és időtöltésekkel. Tán sosem lettem volna gyógyszerfüggő, vagy nem is érek el ennyit. - Lilié. Igen. Mesélt rólam? - kérdeztem kissé megdöbbenve. Őszinte leszek, amint Eugén felajánlotta a lakást, elfogadtam az ajánlatot. Nem akartam teher lenni és ha egész pontos akarok lenni... féltem. Hogy megint közel kerül hozzám valaki és amint megtudja, milyen is vagyok valójában, kihátrál, elfut és vissza sem néz, nehogy megbánjon valamit velem kapcsolatban. Ez volt az én keresztem, nem akartam senkit túl közel engedni, aki csak úgy elhagyhatott. - Ebben reménykedem én is. Mert vörös, göndör szőrcsomó a másik felem volt, egy olyan lény a lelkemben, akit nem utasítottak vissza, toltak el soha és aki feltétel nélküli mosolyra késztette az embereket. Egy eszköz, hogy segítsek másokon. Ha nem féltem volna, hogy mik a lehetséges zökkenők a sztoriban, elmentem volna egy terápiás-kutya képzésre. - Mit szólnál a szerdához? Háromtól négyig lovagolok, de ha neked mondjuk a fél öt még jó, akkor ott megejthetünk egy teát, vacsit, ami jól esik - mosolyogtam rá bíztatóan. Azt hiszem, hogy talán el kéne engednem a múltat.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ErikÉn | december 28 Nem mondhatnám, hogy a kapcsolatunk zökkenőmentes volt. Anno nagyon szerettem őt. Csak a lovaglást valahogy még inkább, így ahogy a dolgok Kevével is elterelődtek egy idő után, úgy Erikkel is inkább a barátvonalat sikerült erősítenem. Akkoriban sajnáltam a dolgot, de aztán annyira eltűnt és nem keresett többé, hogy úgy éreztem, talán nem is akkora probléma ez. Nem ezt érdemeltem, vagy nem akartam belátni, hogy igen. Erre képes volt és megkeresett, nem sokkal ezelőtt, én pedig belementem, hogy legalább egy találkozót összehozzunk. Kíváncsi voltam, hogy mire is vitte az életben, sokat változott-e. Szóval túlléptem a kételyeken, hogy most kell-e ez az életembe, majd felöltöztem és elindultam. Nem kellett volna sietnem, mert ahogy beléptem az étterembe, kicsit rá is stresszeltem. Lehet, hogy meggondolta magát és nem jött el? Mély levegőt vettem az ujjaim tördelve és körbesétáltam a helyet, alaposan körbenézve. Már éppen indulni készültem volna haza, mikor meghallottam a hangot a hátam mögött. - Tessék? Én... oh - ahogy megfordultam, realizálnom kellett, hogy bár változott, a vonásain nagy része nagyon is ismerős a számomra, így csak egy aprót szusszantam, mielőtt vontam volna egyet a vállamon. - De, azt hiszem, igen. Nem voltam biztos benne, hogy eljössz. Leüljünk? Az állammal az egyik asztal felé böktem, a kezeim esetlenül zsebre vágva, hogy ne csak így lóbáljam magam mellett, látványosan érzékeltetve, hogy nem tudom, mit csináljak velük.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ErikÉn | december 28 Nem izgultam túl a dolgot, én nem sokat változtam, mióta legutóbb találkoztunk, sőt. Talán annyi, hogy akkoriban még nem szoktam a világ elől elrejteni az arcomat lepő megannyi foltot, csak vontam egyet a vállamon. Illetve, még nem kezdtem el gyűjteni a karikákat a testem különböző részeibe. - Hát, úgy valahogy. Te sokat változtál - jegyeztem meg, mert nem igazán akartam kamuzni ezt illetően. Aztán elmosolyodva biccentettem a kihúzott székre és leültem. Szerettem az ilyen apró gesztusokat, szerintem nem voltak nagy igényeim. - Megvagyok, újra elkezdtem komolyabban lovagolni és ezzel is dolgozom. Azt, amit mindenki más is. Tanulok. Szerintem ez eléggé adja magát, mert nem mindenki tud akkora nagy franc lenni, hogy csak elhéderel a nagyvilágban és nem csinál semmi komolyat, mint az ismerőseim egy része. A pincér ahogy megjött, Erik le is adta a rendelését, én pedig kissé felszusszanva néztem az előttem lévő lapra, mielőtt még az ajkamba haraptam volna. - Én egy multivitamint kérek - néztem nagy szemekkel a pincérre, mielőtt becsuktam volna az itallapot. - És, mi újság veled? Minden rendben van?
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
OMGÉN VAGYOK MOGYORÓ. Wuff.
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Egy viszonylag félreesőbb részét választottam a falunak arra, hogy átváltozzak. Kissé feljebb gyűrtem az ing ujját a karomon, majd mély levegőt vettem, lecsendesítettem a gondolataim. Semmi mást nem engedtem az elmémbe a kutyás emlékeken kívül, amiket már régebben átéltem. Nem akarom tudni, milyen lehet, mikor ez az átváltozás fáj. Azt mondják, hogy a vérfarkasok átváltozásai rettenetesek, ahogy a koponyájuk megnyúlik és az arcuk pofára cserélik. Hogy a bordáik szinte érzik, ahogy összeroppannak és átformálódnak. Nekem ezzel nincs gondom, szinte megkönnyebbülésként élem át, ahogy a négy kicsi tappancs a földet éri, majd a szél a göndör, vörös bundába kap. Nagyot tüsszentettem, majd megráztam magamat alaposan, hogy helyrehozzak mindent. Minden végtagom megvolt, olyan, amilyennek lennie kellett, így kikocogtam a két ház közti kis, észrevétlen területről és a falu szíve felé totyogtam. Ezernyi illatot és hangot hozott felém a szél, mindegyik más történetet mesélt el, mint hogy a cukrászdában friss a vajas péksüti, vagy hogy a néni az emeleten ordibál a férjével. Mindent akartam egyszerre hallani és érezni, nem voltak ilyenkor határok. Függtem az érzésen. Szóval a hideg ellenére végigkocogtam a téren, űzve a furcsa illatot, amit nem tudtam hová tenni. Egyszerre volt csomó növény, mégis nagyon élő és eleven, már-már a lovakéra emlékeztető a szag, ami áthúzott az embertömegen. A bódék közt szlalomozva szedtem fel egy elhagyott, megrágcsált, árva kürtőskalács darabot, mielőtt még tovább siettem volna. Kiábrándító volt a látvány. Nagy, agancsos pacik voltak, de azok a nyúlott fejű, gülüszeműek, nem tudtam hová tenni őket. Még elloptam a körtéjük, mielőtt elsiettem volna a Fő utcza felé, nem törődve vele, hogy pár embert kis híján fel is löktem.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
OMGÉN VAGYOK MOGYORÓ. Wuff.
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Elképesztő könnyebbséget jelentett nekem, hogy nem kellett azon stresszelnem azon, hogy bármelyik pillanatban visszaváltozhatok. Nem ment zökkenőmentesen az első pár alkalom, illetve még mindig elfáraszt, kimerültnek érzem magam, mikor visszaváltozom, de jó ez így. Boldog vagyok. Az a kürtőskalács megtorpanásra késztetett, a négy topogómra állva éreztem, hogy szinte húsbavágóan hideg a kő a mancsaim alatt, de az émelyítően vaníliás és cukros, kicsit lisztes sütemény könyörgött érte, hogy szétrágcsáljam. Ezt csak nekem hagyták itt. Aztán tovább kocogtam, mielőtt teljesen kiábrándítottak volna a nagyszemű, agancsos lovak. Nem tetszettek, meg is szagoltak, mire hátrahőköltem kicsit, be is roggyasztva a hátsó lábaim. Még rájuk is vakkantottam, mire az egyik rám meresztette a nagy, gombóc szemeit, én pedig elfutottam, számba kapva a körtét. Diadalmasan topogtam tova, gyorsabbra szedve a lépteimet, ahogyan meghallottam, hogy az árus szid a szomszédjának, amiért elloptam a gyümölcsöt. Az legalább annyira az enyém, mint a gülü lovaké. Nem ették meg, akkor nekem miért ne szabadna? Felháborító. Talán a belső háborgás miatt nem tűnt fel, mikor valaki elkezdett követni. Valaki, akit nagyon is ismerek. Szinte hanyatt is borultam, ahogy lefékezve levágtam a popsimat. Nem akartam nekimenni és ő meg csak úgy szólás nélkül bevágott elém! Már úgy is ismertem az illatot, hogy nem néztem fel az arcára, mert igenis előttem volt, csak valahogy sokkal intenzívebb volt most, némi párás, csokis mellékjeggyel. CIMBI?! Bután döntöttem oldalra a fejemet, mielőtt óvatosan a lábára tettem volna a megviselt körtét. Ha szeretné, az övé lehet, bár azt hiszem, hogy kicsit ereszt. De én szeretettel adom. Kicsit összébb is húztam a lábaimat, ahogy éreztem, hogy akaratlanul is megmozdul a farkincám, felkavarva a porhavat, ami az utca kövét lepte be. Szia Olivér. De szép vagy.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
OMGÉN VAGYOK MOGYORÓ. Wuff.
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Rendesen leseggeltem. Mármint komolyan, szinte fájt, ahogy lecsücsültem a talajra, meg hideg is volt, talán nem volt annyira jó ötlet. De már mindegy volt, mert a nagy, barna szemeimet éppen lelkesen rá meresztettem. A kezét lassan felém nyújtotta, én pedig nagyobb levegőket véve szívtam be az illatát, a levegőt szaglászva. A csokija elég furcsa illatú volt, de ezen kívül nem sokat tudtam meg róla. Nem sokkal később, olyan kedveskedési, békés szándékként felé nyújtottam a körtémet, azaz, ha pontosak akarunk lenni, a combjára pottyantottam. Erre képes volt a fülemet vakargatni, mire kissé megilletődve, de még inkább csóválni kezdtem, akaratom ellenére is. Áruló. Szinte a csuklójának nyomtam a nózimat, ahogyan megszaglásztam, párszor kicsit talán hozzá is érve. Még fel is álltam, hogy alaposabban megnézzem magamnak. Teljesen. Az nózim egészen közel toltam a pohárhoz, bele is szagolva, ameddig nem figyelt, majd megnyaltam a szám szélét, éreztem, ahogy hangosan megkordult a gyomrom. Az oldalam vakargatására végül csak annyi volt a válasz, hogy arra kaptam a fejem, de csak óvatosan rá raktam a fogaim a kezére. Ha tudnád eddig mennyire elveszett voltam. Végül csak megnyaltam egy pillanatra, mielőtt még megpróbáltam volna megkerülni, hogy a dolgomra menjek.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
OMGÉN VAGYOK MOGYORÓ. Wuff.
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Akaratlanul is a keze után kaptam, még kicsit morogtam is, de csak rábiggyesztettem a fogaim. Nem akartam bántani, csak jól esett villogni, mekkora agyaraim vannak. Mert nem kicsik, csak rápakoltam őket óvatosan, mert herr meg morr. De mennyire! Kicsit megnyaltam a karját, ahogy a kendő után nyúlt, továbbra is a pohár után szimatolva, de volt benne valami erős és nózibántó, olyan nem kutyabarát. Most komolyan piálsz, te retardált fasz? Erre nem kifogás, hogy szép vagy! Azzal a nózimmal bökdösve megpróbáltam kiverni a kezéből a poharat, ami olyan csúnya dolgokat tartalmazott, hát nem szabad az ilyet gyógyszerre! A buksim simogatta azokkal a nagy, szép kezeivel, amik múltkor olyan ügyesen húztak közelebb hozzá, mire kicsit még hezitáltam, de aztán csak néztem fel rá, hogy mennyivel magasabb így, mint én. Futottam körülötte egy kört, mielőtt még elpróbáltam surranni mellette, megint. Felkaptam a meggyötört körtét és elkezdtem szétcsócsálni, miközben odébb siettem előle. Ha elfutok, utánam jössz? Mindig? Szóval ugrottam párat el, majd megtorpanva vakkantottam rá, már lenyelve a gyümölcsöt és csillapítva az állandó éhséget, ami jellemző volt a göndör, vörös négylábúra. Fogócskázunk?
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ErikÉn | december 28 Oh boy...
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
A megjegyzésre, hogy gondolja, jó vagyok még mindig benne, elhúztam a számat. Nem éreztem, hogy különösebben sikeres lennék. Ahhoz ténylegesen versenyeken kellett volna indulni, az pedig nem megy ennyire gyorsan. Nem éreztem magam annyira formában, hogy egyből nekifussak a dolognak. - Majd kiderül a következő szezontól - vontam meg a vállamat meglehetősen lazán, szerintem nem csak rajtam állt a dolog, ahhoz alaposabban bele kellett volna lendülni az edzésbe Aethernek is, aki viszont nem erőltette magát túl egyelőre. - Én nem tudok azonosulni ezzel a nagy szabálykövetéssel, de tudom, hogy nálatok ez így megy - vontam fel enyhén az egyik szemöldökömet, miközben az egyik ujjamon pihenő gyűrűt tekergettem az ujjaim körül. A családom elég durván szétpotyogott az utóbbi években, így nálunk ez már nem így ment. A pincér közben meghozta a gyümölcslevemet, amibe csendesen bele is kortyoltam, míg ő lehúzta a rövidet. Engem a csoportvezetőm meg is ölt volna, ha alkoholos italt rendelek magamnak. Nem volt rá szükségem. Aztán elbaszódott minden. Durván. Elkezdett nézelődni, mint valami kis szende lány, mielőtt kibökte volna, hogy amúgy bent járt nálam az elvonón. Minden egyes nap. Várok. Ülök a közösségi térben és reszket a kezem, nem akarok itt maradni. De kint nem vár semmi, ami jobb lenne, mint az itt és a most. A fejemet Miranda vállára döntöm. Elkattan a fényképezőgép. Lehetne rosszabb is. - Erik? Baszd meg. Azzal, hogy ezt most elmondod, kitörölhetem a seggem, tudod? Nem leszek tőle kevésbé egyedül, mikor az Elmében laktam. Nem voltál ott. Szükségem lett volna egy barátra, de ahogy a többi szemét, sunyi kis geci, te se voltál sehol. - Nem akartam vele veszekedni, vagy dühöngeni, de nem választás kérdése volt az egész, csak elkattantam és már roppant is a pohár a kezemben. - Ha ennyit szerettél volna, akkor kurvára végeztünk is. Nem csak mára. Azzal fel is álltam az asztaltól, hagyva, hogy a multim maradékai az asztalról a padlóra csepegjenek.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ErikÉn | december 28 Oh boy...
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Nem tudom, hogy várhatott pozitív végkifejletet attól, hogy mint egy vödör jeges vizet, a nyakamba borította, hogy ott volt az intézetben. Nem voltunk már egy ideje kapcsolatban, azt sem mondhatnánk, hogy közel álltunk egymáshoz. Egy jó ideje nem is igazán voltunk olyan kontaktban, hogy azt mondjam, barátok vagyunk. De akkoriban ez nem érdekelt, az emberek jöttek, mentek, nekem pedig versenyeken kellett részt vennem. A fájdalom múlandó. A dicsőség örök. De rettenetesen kiborultam rá, hogy képes volt ezt most a nyakamba borítani, mintha ettől majd egyből a karjai közé kéne omlanom és minden szivárványos és boldog lenne tőle. Mert nem az. Ezt pedig semmi nem bizonyítja jobban, mint a kezemből szivárgó vér és a poharam maradványai. - Oh, igen? A heti nyolc nő közül, akik utánad kúsztak-másztak egy dugás reményében, egyik sem lett volna megfelelő? Nem nyújtottak neked támaszt? - horkantam fel, mert nem éreztem, hogy fair lenne, hogy az ő helyzetét az enyémhez hasonlította. Én magamtól soha nem nyúltam gyógyszerekhez. Még egy istenverte fejfájáscsillapító után se. Aztán... - Ezért hívtál ide?! Cirkuszt akartál?! Gratulálok, sikerült! Míg ő nem kiabált, nekem az utolsó mondat mégis túl hangos volt. A nadrágomba töröltem a kezem, mielőtt még eltűrtem volna a hajam és vettem volna még egy mély levegőt. - Még valami, amit a fejemhez szeretnél vágni? Vagy ennyi volt? - kérdeztem, mielőtt még csalódottan, remegő szájjal megráztam volna a fejemet.
|
|
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ErikÉn | december 28 Azt hiszem, hogy ezért nehéz velem jóban lenni. Mert attól a pillanattól, hogy elkattanok, egyik sértő és szándékosan bántó megnyilvánulás követi a másikat, különösebb mérlegelés nélkül. Eriket is megpróbáltam minél hamarabb megsérteni, még ha nem is feltétlenül ez volt a célom. De teljesen kiborított, minden különösebb plusz nélkül. Végül csak éreztem, hogy remeg az ajkam és a mellkasomban is ott volt az a forró nyomás, de nem akartam beismerni, hogy nagyon is közel állok hozzá, hogy elsírjam magamat. Nem szerettem a múltamról beszélni. A vérző kezembe nyomta a szalvétát, én pedig ráfogtam, annak ellenére is, hogy nem volt különösebben higiénikus. A karjait körém fonva húzott közel, én pedig elsőre csak megpróbáltam eltolni, mikor nem volt hajlandó, a vállát kezdtem csapkodni. - Erik eressz el, ne ölelgess, hallod? Nincs szükségem a sajnálatodra, eressz! - dühöngtem, de már mindegy volt, mert éreztem, hogy az első könnycsepp kibuggyant és a hátam elkezdett rázkódni. Nem értettem az emberekhez se most, se soha, a lovakkal valahogy egyszerűbb volt. Csak érzésből tudtam, mi a helyes. A fejem a vállának döntöttem egy pillanatra, nagyot szipogva, hogy visszafojtsam a sírást. Nem állt jól, a sminkem is lefolyt, a kedvemnek is fuccs volt tőle, kinek jó ez? - Miért fontos ez egyáltalán? Minek mentél oda? Miért akartál találkozni? - törölgettem meg az arcom, elhajolva tőle, mielőtt felpillantottam volna rá a kissé kipirosodott zöldjeimmel. - Nem értek semmit, Erik.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ErikÉn | december 28 Ahogy elkezdtek potyogni a könnyeim, semmit nem segített az ügyön. Rázkódtam, undorítóan éreztem magam és valamilyen szinten bántam is, hogy anno egy karrierista murva voltam, de már nem volt mit tenni. És igazából, ha nem olyan lettem volna, amilyen, most nem lennék ott, ahol. Tehát nem változtatnék, semmin, mert köszönöm, jól vagyok. Azt hiszem. - Mi? Hova megyünk? Ugye most nem az a rész jön, ahol a filmben kibelezik a gyanútlan nőt? - kérdeztem egy pillanatra teljesen lesokkolódva, mert fogalmam sem volt, hogy hova akar menni és miért. Bosszúból elás? Olvastam már ilyen könyveket is! Kicsit ugyan habozva, de hagytam, hogy kihúzzon az épületből, mert nem tetszett, hogy bámultak az emberek, ez nem az a pillanat volt, mikor tetszett a gondolat, hogy meredjenek rám. Inkább belebújtam a felém nyújtott kabátba és összehúztam magamon. - Nem haragszom. A harag nem vezet semmire, csak magamnak ártok vele. Csak váratlanul ért és felhúzott - vontam meg a vállam kicsit tanácstalanul, mert ismert már, tudta, hogy forrófejű vagyok, mikor nem a sportról volt szó. Mindig így volt ez. - Egy idő után nem kerestelek, mert gondoltam... úgyis dühös vagy rám. De... mi lenne, ha inkább valami kellemesebbről beszélnénk, ami nem... kötődik függőséghez és elmegyógyintézethez? Próbáltam meg normális lenni, nagyon kevés sikerrel, de legalább nem vádolhat meg, hogy lelketlen dög vagyok.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ErikÉn | december 28 - Lehet, sok volt az időm, míg nem csinálhattam semmit - vontam meg a vállamat, mert varázslóság ide vagy oda, mikor a lábadat úgy legózzák össze, egyszerűen nem fognak engedni másnap már vígan szaladgálni. Több napba telt, mire voltam annyira jól, hogy felkelhessek, de a fájdalom maradt. Akkor jöttek a gyógyszerek is, akár tetszett, akár nem. - Igen, ezt már más is említette - bólintottam rá, mert hát, az ismerőseim nagy része tudta, hogy defektes vagyok. Ha nem is olyan értelemben, mint amiben a legtöbben várnák, de vannak stiklijeim és ezt nem is szégyenlem. Mint a kutyás termoszok. Országomat egy Frenchies termoszért. - Attól még, hogy neked baromság, nekem nem az - sóhajtottam, de aztán megráztam a fejemet, mert az, hogy most ezt megbeszéltük, nem változtatott a tényen, hogy évekig igenis kerültük egymást és nem kerestük a másikat. Nem is biztos, hogy ez így rossz volt, de attól még tény marad. Eltűrt az arcomból egy tincset, ami engem, a Doodle lét után már nem tudott zavarni, de aztán csak egy mosoly árnyékával az arcomon vontam meg ismét a vállam. Jól esett az érintés is, csak... csak. Nem tőle vártam. - Öh... sétálhatunk, de felesleges visszakísérned a kastélyig, én utána visszajövök. Nem tudok ott aludni - tiltakoztam, a zsebembe csúsztatva a kezeim, még ha kicsit meg is volt gyötörve. Vagy egyedül aludtam volna, a lovardában, vagy... kevésbé egyedül a Menhelyen, de egyik sem tartalmazta a tervet, hogy majd Pandával és Blueval partizok most egyet. Nope. - És mit csinálsz mostanság?
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ErikÉn | december 28 Lassan bólintottam párat, mert így volt. A falu jobban az életem részét képezte, mint maga a kastély, ahova csak néha felruccantam, meg az órákra jártam. Az amolyan mellékes volt, ha úgy tetszik, az életem 30%-át tette ki mondjuk a 100-ból. Arra nem mondhatjuk, hogy túl sok lenne, igaz? - A faluban. Egy ideig a lovammal dekkoltam, aztán az új tulaj felújítatta nekem az egyik lakrészt. Rendes pasi. Egy ideig szponzorált, míg versenyeztem. - Nem mintha ez egy általánosan elfogadott vélemény lenne Eugénról, az emberek nagy része csak a gondolattól, hogy ő kicsoda is, rögtön leszögezte azt is, hogy ő egy sznob segg és csak magával, meg a lovaival törődik. Ez volt anno a közös pontunk. A tekintetem a cigarettára tévedt, de nem szóltam miatta egy rossz szót sem, hisz nem vagyok az anyja, hogy ilyen dolgaiba csak úgy beleturkáljak. - Dolgozom, edzek és próbálom magam visszahozni a versenyformába, sulizok, miközben próbálok nem totál idiótát csinálni magamból. - Főleg Olivér előtt, amit nem teszek hozzá, mert úgysem ismeri őt és mert magamnak sem akartam bevallani, hogy jóval nagyobb súlyt nyom a latba a véleménye, mint szerettem volna. - Nők? Van valaki fix, vagy csak jól érzed magad? Nem éreztem erőltetettnek, ténylegesen érdekelt, hogy mi van vele, ha már egyszer itt áll előttem és beszélgetünk. Nagyon nem tudtam, mi zajlik az életében és ez normális is volt. - Hogy? - nevettem el magam egy kicsit, de aztán csak felhúztam a vállaim, összefonva a karjaimat a mellkasomon. - Nos, köszönöm. Igyekszik az ember. Te sem nézel ki rosszul, bár őszintén, nem nagyon látszanak rajtad az évek.
|
|
|
|