A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853911#post853911][b]Bánffy-Vass Petronella - 2022.10.06. 15:45[/b][/url]

Nyílik a hotelszoba ajtaja. Hangulatos kis hely. Vörös buksimat izgatottan kapkodom ide-oda, amíg meg nem pillantom a helyiség közepén elhelyezett csomagjainkat. Látszik, hogy melyik tartozik hozzám és melyik a férfihoz. Nem csupán abból, hogy az enyém mind amolyan „nőcis”, kissé csillogó bőrönd, hanem abból is, hogy a hozzám tartozókból kisezer van, míg Dolfi azért valamivel kevesebb csomaggal érkezett. És használtam tértágító bűbájt. Mi lett volna, hogyha nem? Ezzel persze nem foglalkozom én magam, csupán szemléltetem a helyzet komolyságát. Ide-oda dülöngélek magassarkús kis lábaimon, arcomon kislányos báj tintájával átitatott mosoly. Óvatosan eresztem szabadjára vékonyka kezeim ujjait nadrágom zsebéből, hogy a férfi kezébe csúsztassam őket. Most nem lát senki. Kell ez az aprócska pillanat. Ekkor hallom meg szavait. Szürkéim azonnal az ágy irányába fordulnak olyan sebességgel, hogy majdnem megfordulnak koponyámban. Szemöldökeim sem maradnak restek, azon nyomban összehúzom őket. Nincsen ellenemre a franciaágy, de valóban nem ez volt a cél… vagy mégis? Előre lépek egyet – így háttal maradva Dolfinak – és fejemet kissé oldalra döntve mérem fel a terepet.
– Annak tűnik – felelem álmosnak ható, vékony hangomon. Lassan felé fordulva engedek meg egy gyanakvó tekintetet, de hamar eloszlatom kétségeimet. Nem akarom ezt az izgalmasnak ígérkező élményt elrontani. – Ööö – kezdem óvatosan. – Mi lenne, ha…? – húzódik játékos mosolyra vöröslő ajkam, majd a férfi elé lépek, átnyúlok jobb válla felett, és betolom az ajtót. Az félhangosan becsapódik, én pedig macskaléptekkel az ágy felé indulok. Félúton magamra vetem szerválformámat – hiszen már sötétedés után vagyunk – és az ágy végébe pattanok. Halkan dorombolva gömbölyödök oda, miközben macskaszemeim Dolfira emelem. Így jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853957#post853957][b]Bánffy-Vass Petronella - 2022.10.07. 13:40[/b][/url]

Eszem ágában sincsen ebben a formában maradni, csupán oldani szerettem volna a feszültséget. Nem mondom, hogy nekem nincsenek pillangók a gyomromban az előállt helyzettől, elvégre a csókon és apróbb érintéseken kívül semmi más nem történt közöttünk. Jól van… egyszer, amikor kissé „bemindenezve” volt Dolfi otthon, én pedig belopództam, akkor volt egy majdnem-együtt-alvás. Azonban semmi több. S most arra gondolva, hogy egymás mellett fekszünk majd a sötétben, háton – akár egy amish házaspár – és a legnagyobb csöndben a mennyezetet bámuljuk… elképzelhetetlennek tartom. Össze fogunk bújni? Fogjuk egymás kezét? Tényleg a padlón fog aludni? De furcsa ez az egész; erről egyre csak tekergő farkincám árulkodhat egyedül, illetve a felém közeledő férfi vizsgálására tágulnak macskapupilláim. Letelepedik mellém, én pedig hosszú pilláimmal, cica-fürkészve figyelem őt. Kérésének eleget téve akkurátus visszaalakulásomat nézheti végig, majd mikor minden emberi formám helyére kerül, kecses kis lábaimat az ágyról kissé oldalazva, de keresztezve figyelem őt.
– Tudom, hogy te tisztességes vagy – nyomom meg a „te” szócskát, ezzel sugallva, hogy valójában nincsen ellenemre a helyzet. – Csak először, bevallom, meglepett a helyzet. Az egy ágy… – kezdek zavaromban vékonyka ujjaimmal a lepedővel játszani magam előtt. – Még az egy szobát is elfelejtettem – mosolygok fel a férfira.