A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=808908#post808908][b]Julianne M. Ainsley - 2020.05.19. 15:52[/b][/url]

Remek kérdés, hogy miért Jules érkezik tanulmányi kirándulást szervezni a rezervátumba, mikor egyébként a hely vezetője a Sárkánytan tanárnő... De közben mégis teljes mértékben logikus. Merthogy a gyerekek utaztatása, illetve elszállásolása sem utolsó kérdés. Az egész romániai kiruccanásnak csupán egy eleme lesz, hogy élőben láthatnak bestiákat, meg fognak látogatni egyéb híres helyszíneket is, ebből kifolyólag csoportos kedvezményt kell szereznie. Nem várhatja el, hogy mindenféle térítéstől mentesen jöhessenek, azonban annyi pénze soha nem lesz a Bagolykőnek, hogy teljes áron álljon egy ilyen utazást diákjai számára - főleg akkor, ha ezt igen nagy tömegben teszik.
Szándékosan egy nappal korábban érkezett, hogy egy picit kikapcsolódhasson az országban, úgyhogy azon túl, hogy kialudta magát, várost nézett és kirándult is egyet, így ma frissen és üdén kelt azzal a szándékkal, hogy megbeszéli a kirándulás időpontját, ennek útvonalát a rezervátumon belül, illetve mindezek után a költségeket. Őszintén szólva a nőre számít, tekintve, hogy ez lenne logikus, viszont megérkezvén Jason Payne-hez irányítják, ami egy óvatos mosoly mellett némi szemöldökemelkedést is eredményez. Nocsak. Ki ne hallotta volna a róluk terjengő pletykákat, vagy éppen ki ne ismerné ezt a hatalmas, vidám mackót? A legendásan nagy család minden tagja megfordult már a tanoda falai között, így Jules számára sem ismeretlen a férfi, még úgysem, hogy igazán szoros kapcsolatot sohasem ápoltak. Ki tudja, lehet itt az ideje egy régi ismeretség felpezsdítésének!
Meglepő módon egy irodába vezetik be, pedig esküdni mert volna arra, hogy terepre viszik. Ez a mai nap tele van váratlan fordulatokkal! Koppint párat a nyitott ajtóban és belépve rögtön kiszúrja ezt a nem kis darab embert. Nagyjából egészéből hegyomlásnak tűnik a nő mellett. - Madárcsicsergős napot - felfelé ívelő görbe terül el arcán, ahogy magabiztosan lép beljebb, ezzel is felhívva magára a figyelmet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=808980#post808980][b]Julianne M. Ainsley - 2020.05.20. 09:40[/b][/url]

Sok furcsasághoz kellett már hozzászoknia eddigi élete során, de a szó szerint bokorban málnát lopó medvéhez hasonlító hűtőfosztogató Jason látványa még őt is képes meglepni. Arról nem is beszélve, hogy a hozzá intézett szavak igen nagy részét ki sem tudja silabizálni, mert akaratlanul is a férfi szájában fickándozó falatok vonják el figyelmét. Ez pontosan az a helyzet, mikor tudod, hogy nem oda kéne figyelned, de nem bírsz másfelé nézni. Legalábbis addig, míg arca ismét el nem tűnik a fridzsider áldásos takarásában. Ez természetesen nem hatja meg a nőt, hisz sem vörös bögyös, vagy bögyös vörös titkárnőkhöz, sem szőke hajú szexideálokhoz nem irányították, azt mondták Jason Payne. Felőle a bútorzatot is megeheti az utolsó szálkáig és alumíniumdarabig, csak közben beszéljék meg, amiért jött.
- Egy kicsit mellélőttél. A Bagolykő gazdasági igazgatója vagyok, hozzád irányítottak a kirándulás ügyében - a falnak dőlve válaszol, miközben leplezetlenül szórakozik a másikon. Az a helyzet, hogy ettől a látványtól még ő is megéhezik, de vendégségben nem illik dézsmálni, így türelmesen várja, hogy véget érjen a nagy vadászat. - Egyébként lehet nem kéne Ophelia-tól kaját csórni, kedves nőnek ismerem, de könnyen válhat sárkánnyá.
Remek hasonlat, mit ne mondjak, talán szóviccnek is elmenne, de ennyire nem ragadtatnám el magam. Jules meg... Hát ő egyszerűen csak Jules. Sztoikus nyugalommal szemléli a kibontakozó eseményeket és őszintén reméli, hogy valaki belép az ajtón és fültanúja lesz egy csinos kis vitának. Jason-ből kiindulva mókás beszélgetés lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=844273#post844273][b]Julianne M. Ainsley - 2022.03.11. 10:46[/b][/url]

Ritkán érzi szükségét annak, hogy nyaralni és konkrétan pihenni menjen, pláne ennyire távol minden munkájától. Igaz, ami igaz, van annyira fiatal, hogy jószerével munkájának éljen, s ebből próbálja kisajtolni, amit csak lehet, hiszen most juthat karrierje csúcsára. Ahogy telnek majd az évek, átrendeződnek prioritásai, már nem az lesz a legfontosabb, hogy ügyfelei elégedettek legyenek és tovább ajánlják, netán megkaparintson egy komoly üzletet. Reményei szerint hamarosan eljön a pont, amikor az elköteleződés és a család áll majd a központban, bár erről jószerével még nem beszéltek Sándorral. Bár a férfival - kisebb súrlódásokat leszámítva - most már évek óta töretlenül együtt vannak és szeretik is egymást (ez azért nem elhanyagolható tény - a szerk.), ez még nem merült fel. Igazság szerint az összeköltözés sem. Mindketten megtartották ingatlanjaikat, ám annak ellenére sem élnek együtt kimondva, hogy általában egymáshoz járnak haza. Olyan ez, mintha a fél lábukat beletették volna az elköteleződés jeges vizébe, de a másikat a napsütötte parton tartanák, megőrizve függetlenségüket. Nem feltétlenül gond ez, hiszen Jules nem érzi úgy, hogy erőltetnie kéne a házasságot, ahogyan azt sem, hogy most és azonnal gyermekre vágyik. Talán pár éven belül... Viszont a tény, hogy szép lassan pörögnek a napok, ám végül nem lépnek tovább, mégis csak ott motoszkál agyának egy hátsó szegletében. Ha jobban meggondolja, ez az első komolyabb közös nyaralásuk - és ez is csupán pár nap.
- Egyetértek. Ez a hely maga a földi paradicsom - napszemüvegét feltolja feje tetejére és lehunyt szemmel hagyja, hogy az izzó napsugarak nevetve simogassák most már nem is annyira fehér bőrét. A vállát érő csók mosolyt csal arcára és arra ösztönzi, hogy incselkedésbe torkolljon ez a pillanat, mégsem hagyja, hogy a hirtelen jövő késztetés elsodorja, főleg mert a pillanat is lassan tovaszáll, ahogy Sándor a pezsgőért nyúl és tölt mindkettejüknek. - Köszönöm - elvéve az italt a férfi felé fordul, lábait törökülésbe húzza és hagyja, hogy a forróság ezúttal oldalát kezdje nyaldosni. Kissé hunyorogva néz a másikra, ahogy próbálja kizárni a túlzottan fényes égitestet.
- Rád bízom, hogy hogyan teszed ezt hozzá, és vagy vagy kíséretében, de esetleg megpróbálhatnánk ezt az együttélés nevezetű mumust is megszelídíteni - igyekszik leplezni mosolyát, ami minduntalan arcára akar varázsolódni. Az ilyen dolgoktól a férfiak mindig megijednek és kimenekülnek a szituból. Annyira viszont ismerheti a másik Jules-t, hogy tudja, noha nem erőltet semmit, úgyis pontot tesz így vagy úgy a téma végére.