Valószínűleg, tényleg csak vánszorogna, így meg még a rajongókat sem tudná kezelni, én is úgy látom, hogy jobb, ha ő most inkább pihen. Kettőnk közül én nyaralok, ő meg dolgozik, és ezt elfogadom.
- Nem gáz, rólam előbb elhiszik, hogy turista vagyok - vonok vállat, meg hát... nekem sincs kedvem mindenhová kísérgetni, olyasmiket hallgatva, amikből igazából egy szót sem értek. A banda ügyei márpedig ilyenek, és én sem vagyok már kisgyerek, hogy folyton rajtam legyen valaki szeme, meg hát... így talán nem is veszünk össze.
- Nem akartam szóvá tenni, de igen... tényleg jobb lenne, ha aludnál egyet. Én még nem tudok, neked viszont szükséged lesz rá, ha még egy koncertet is le akarsz tolni - aggódva pillantok rajta végig, de hát ágyba dugni csak nem kell. Felállok én is, gyorsan megigazítom a hajam, mert hát minden nő ezzel indít. Vacillálok egy picit, aztán mégis úgy döntök, meleg van, nem kell nekem dzseki.
- Van pénzem - pislogok rá, aztán hezitálva ugyan, de csak elveszem tőle a kártyát, viszont ez mondjuk egy kicsit kellemetlen.
- Értettem, nem állok le idegenekkel, és nem szállok be egy autóba se - vigyorogva adok egy puszit az arcára, aztán ki is masírozok.

Leérve meg fel is lélegzek kicsit, mert itt tényleg más a levegő. Szerencsére a tájékozódási képességem se csapnivaló, legalább is annyira nem, amennyire azt gondoltam.
Hamar eljutok a kávéházba, kérek is két kávét, meg pár sütit és somlóit. Nem törődök azzal, mennyire furcsán mér végig a kiszolgáló, gyanítom azért van annyi esze, hogy belegondoljon, nem csak magamnak lesz. Aztán mikor azt a kártyát adom oda neki, még az utálat is megjelenik a tekintetében, én meg nem tudom, hogy ez a személyemnek szól-e, de nem is nagyon törődök vele.
Én megfogadtam, hogy sietek, a visszaút mégis legalább másfél órába telik, mert egy-két helyen csak megállok, ha már egyszer itt vagyok.
Gyorsan megyek fel a szobánkba, gyanítom Arlen addigra már alszik, így halkan nyitok be, aztán óvatosan teszem le a szerzett holmit.