31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek
Európa - Tolland Clotan hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. június 25. 20:01 | Link

Mallorca
2013. július


Doléance Arslí na Fírinne


Tulajdonképpen teljesen fölösleges volt időben kimenni a reptérre. Ezt még a jóslástan órai szorgalmam nélkül is bármikor megállapítottam volna... És csak vártunk, és vártunk. Röpke három órán keresztül. A szüleim nyugodtak voltak; ellentétben velem. Nagyon ideges tudok ám lenni, ha valami nem úgy van ahogyan én azt elterveztem. A repülőút magában 5 órás... Azt gondoltam délután kettőre megérkezek, a szieszta végét még pont elcsípem, és aztán kiruccanok kicsit. Ehhez képest vacsorára fogok megérkezni. Na mindegy. Búcsút veszünk és felszállok a gépre.

Kényelmesen elhelyezkedek.  Nem nehéz. Az ülések puhák és a mellettem ülő kislány nem foglal sok helyet. A szülei mögöttünk ülnek; néha kisebb beszélgetéseket folytatnak, de nem zavar túlzottan. Legalább van mivel töltenem az üres óráimat. Annyira ebbe a mugli világba szocializálódtam, hogy nehéz túltennem magam a tényen, én többet tudok erről a világról ezeknél az embereknél. Vagyis inkább, én tudok egy másik világról; amiről ezek az emberek nem tudnak. Így van végül is rendjén. Ami furcsa, még így is, az viszont az, hogy én nem zavartatva magam itt utazom velük. Valószínűleg komoly összegeket fizettek azért, hogy itt lehessenek. Én viszont ingyen ülök a gépen. A sellő nyelv tanulmányozása után, tulajdonképpen az angollal sem akadtak különösebb nehézségeim. Egy nemzetközi (mugli) pályázaton vettem részt, és amint a mellékelt ábra mutatja: sikeresen. Néhány hónapot töltök majd Mallorcán,  Bagolykő igazgatójának beleegyezésével. Távol minden mágiától.
Tulajdonképpen ez tök jól hangzik, de nincs mit kipihennem. Sőt! Még mindig félek a varázsló világtól. Nem sikerült még ledöntetnem a magam köré épített falakat. Mindemellett is egész jól teljesítek, de tudom, hogy ennél jobban is tudnék. Sokkal jobban. Valami motivációra lenne szükségem. Valami állandó motivációra, mert valahányszor elhatározok valamit, azt hajlamos vagyok félúton abba hagyni. Ezért szeretem a kötelező dolgokat és szabályokat. Valószínűleg a hozzám hasonlók találták ki a hozzám hasonlóknak. Alapvetően elszoktam hessegetni ezeket a gondolatokat, de jelen esetben nincs jobb dolgom a filozófia gyakorlásánál, így hát ez marad...

Ez nagyon szép! És az idő is remek. Még így este 8 órakor is... Azt ígérte piros ruhát fog viselni és lila kalapot; mondván ennél kirívóbban úgysem öltözik majd senki. Én pedig lila nadrághoz vettem zöld pólót. (Ezt nagyon furcsa ám kimondani, a mindennapos talár-viselés után...)Ahá! Ott van. A szervező hölgy.
-¡Buenas tardes! - üdvözöltem a korábbi levelezőpartnert. Ő a szálloda egyik alkalmazottja; azé a szállodáé ahol lakni fogok. A beszélgetés körülbelül két mondat erejéig folytatódott, utána ugyanis kifogyott a spanyol tudásom, és angolul folytattuk a társalgást. Tíz órakor -túl a vacsorán és a szoba elfoglalásán- lementem a partra. Igazi éjszakai élet várt rám, amit -őszintén szólva- nem kedvelek maradéktalanul. Vettem az egyik árustól fagyit -ami a déli országokban valahogy sokkal jobb! Ezek után lementem a partra. Huh! Meghőköltem. És lehuppantam a homokba. Ez már nem a tenger. Ez az óceán. Az Atlanti-óceán. Hatalmas és nemes. Nem köthető országokhoz. Senkié. Korábban is voltak vízzel kapcsolatos élményeim. Egyszer egy különös véletlen folytán maradtam életben a tengerben. (Kicsi voltam, elszöktem, és valahogy megmenekültem; valami külső hatás végett.) Másodszor pedig elemi mágia órán. És ez volt a harmadik alkalom, mikor meg kellett állnom, egy percre fejet hajtani a végtelen víznek. Utána visszatérve a pillanat varázsából, felmásztam újra az emberekhez. Éjféltájt tértem vissza a hotelbe. Volt még otthonról egy kis innivalóm. Kiültem a teraszra és a kertet nézegettem. A hirtelen érkező sok élményt fel kellett dolgoznom. Nagyon boldog voltam!
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2013. október 26. 14:39 Szál megtekintése
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. június 29. 13:07 | Link

Doléance

Jézusom! Egészen összerezzenek amikor az egyik lakó köszönt engem. Oda pillantok. Szűz Máriám! Mi ez a vöröses megvilágítás? Mintha magát a gonoszt látnám, egy szép arcú lány személyében. Kicsit szégyenlősen néz, amit nem igazán értek, elvégre nincs mit szégyenkezni azon... ha valakinek egy piros folt röpköd a feje fölött... Elég empatikus vagyok, amúgy.
Egy fél percig biztosan csodálkoztam, úgyhogy feladta a sziára-várakozást, és megkérdezte lennék-e kísérleti alany. Ez a kérdés egyértelműen megfogja bélyegezni a nyaralásomat...
Legutóbb, még mugli koromban (így hívom a Bagolykő előtti létemet) állítottak meg az utcán; egy modellügynökségtől. Elhívtak egy találkozóra, ahova maguk a meghívók nem érkeztek meg... Hát igen... Lehet találtak jobbat. De ez a típusú meghívás valamivel komolyabbnak tűnt, látva a lány zavartságát.
-Nem akarlak megbántani, de ... - kezdek el egy nemleges választ, közben a fejem vakarom, és a mozdulat során meglátom a lány feje fölötti vörös kis manó testvérét. -Ez meg mi a fene?! - kérdezem leplezetlen csodálkozással. Lehet neki van hozzá valami köze... Áhá!
-Ezt te csináltad? - kérdezem a legkedvesebben. Nem haragszom rá, hiszem nincs miért haragudni... Nem szabadított rám egy bestiát, vagy ilyesmi. Ahogy ezt kigondoltam, a kis izék hirtelen megnőttek, és sárgává színeződtek. Még mindig a fejünk fölött repkedtek.
-Ezek meddig fognak nőni? - néztem kétkedve a lányra. Nem tűnt úgy, mint aki a helyzet magaslatán van, ha kísérleti alanyt keres a megoldáshoz, de ezek a kis izék még a végén ellepnek minket, ha tovább nőnek, úgyhogy kénytelen vagyok beleegyezni, ebbe a fura "küldetésbe"... Lássuk a medvét!
-Tudod mit... Benne vagyok! -ezt olyan hanghordozással mondtam, mintha legalább egy mugli-amerikai film főszereplője lennék, aki -"na jó"- veszi a fáradtságot, hogy megmentse hazáját... - Várom az utasításokat! - ó, ugyan... Dehogy várom! Azt várom, hogy megoldódjon ez a kis kellemetlenség. Egyáltalán mi történt pontosan? Most csak mi úszunk sárga fényben, vagy egész Mallorca? Mondjuk Mallorca, egész évben sárga fényben úszik; de nem úgy, mint most...
-Biztosan tudod mit csinálsz? - teszem fel a költői kérdést, kicsit félve.
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2013. június 29. 13:08 Szál megtekintése
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 20:35 | Link

Mallorca
Doléance Arslí na Fírinne


Sosem láttam még olyan jól, mint attól a furcsa varázslattól, amit szintén beleegyezésem nélkül hajtottak rajtam végre. Ha nem élveztem volna annyira biztos nem hagytam volna szó nélkül. Így viszont csak egy röpke választ adtam szemlélődés közben, azt észre sem véve, milyen furcsa kérdésre válaszolok:
-Mallorcán vagyunk - aztán bámultam tovább a távolba, amíg még engedte.
A valószínűleg korombeli lány nagyon bátor lehet, hogy új varázslatot próbált kifejleszteni... El sem tudok képzelni magamról ilyesmit. Különösképpen most, mikor minden összejátszik. Minden amellett szól, hogy pihenjek, és elfelejtsem az első két év fáradalmait... Erre mit ad Merlin... Na mindegy!
-Ahaa... -mondom még mindig csodálkozva, és egyelőre jól leplezett elégedetlenséggel. A lány most szembesített azzal, hogy a probléma megoldását valóban meg kell keresni. Persze ezt már hamarabb elmondta, de csak így elmesélve az egész történetet értettem meg miről is van szó. Hát, ha erről, akkor itt az idő, hogy bemutatkozzak jövendőbeli "munkatársamnak", akinek megígértem, hogy kísérleti alanya leszek.
-Egyébként Tolland Clotan vagyok. Nincs becenevem és mindenki Tollandnak hív - mondom kissé tárgyilagosan, ami nem megszokott tőlem. Pont ezért úgy döntök még mondok valamit, kicsivel boldogabban és barátságosan; amilyen egyébként szoktam lenni. -És téged hogy hívnak? -mondom most már őszintén-vidáman.
-Nem tudom te hogy vagy vele, de ha varázsolni szeretnénk, én jobb szeretném ha nyílt térben történne, úgyhogy, ha nem bánod, akkor menjünk ki... - mondom és elindulok, azt gondolva, hogy én is dönthetek beleegyezés nélkül. Belépek a szobába, majd a bejárati ajtót is kinyitom, és most már közösen megyünk tovább a szálloda gyönyörű folyosóján. A zöld márványszerű padló, a fakó narancssárga falakkal, és a végtelenül giccses csendéletekkel, valami barokkosan gyönyörűen néz ki... El tudnék még időzni itt egy kicsit, de sajnos csak néhány hónapot kaptam. Remélem az első héten megoldódik a fejünk fölött lebegő probléma. Hál' Merlinnek senki sem járkál már ilyen későn a folyosókon. Illetve aki járkál, az majd később fog visszatérni egy jól sikerült este után. A többség azért már most is alszik. A kertbe érve, a medence másik oldalán, a bokrok között egy paca lebeg.
-Nézd csak! Ott van valaki! - mondom a lánynak és megindulok a vélhetően varázsló felé. Közben arra gondolok, hogy lehet helyi varázsló, és spanyolul kell vele megértetni majd magunkat. A kihívás ezzel csak hatványozódott bennem, ahogy a megoldásra való vágyakozás is.
Utoljára módosította:Isobel White, 2013. november 24. 06:07 Szál megtekintése
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. november 16. 19:57 | Link

Dollal kergetjük, elkapjuk.
Helyszín: Mallorca

 Aha. Szóval itt vagyunk, a világ egyik legszebb szigetén. Három paca; két nyúlcipő; egy nagy medve; egy alacsony, veszélyes, de minden kétséget kizárólag aranyos lány; én, aki elvileg varázslatmentes közegben pihenek, és egy szőke hölgy az úttesten, aki a medvébe ütközve esett el; körülötte metszőolló, virágok. Felsegítem.
 Kis szünetet követően elkezd velem bevörösödött fejjel káromkodik. Az ámulattól nem is igazán értem mit mond, arra nem tudok figyelni. Mikor látja, hogy reménytelen szót értenie velem egy intenzív tekintetet vet rám, és egy pofon kíséretében távozik.
 Úgy érzem magam, mint akit nyakon öntöttek egy nagy-nagy vödör vízzel. Bár csak így lett volna. A spanyol éjszaka nagyon fülledt. Dolra nézek, ő pedig rám. Elkezdek nevetni. A tehetetlenség egyik igen kilátástalan állapota ez. Valószínűleg ő sem lehet a helyzet magaslatán mert csatlakozik a nevetéshez. Tulajdonképpen nem is olyan elviselhetetlenek ezek a pacák. Nekem kéken -házamhoz hűen- talán jobban bejönnének, de egynek elmennek még így is.
 Ezt az esetet követően visszatérünk a medence partjára. Mikor helyrerázódunk, áldozatkészen megállok. Fejemmel egyenesen nézek, lazán állok, és felkészülök az estleges fájdalmakra.
 Meglepő módon hamarabb jelentkeznek, mint kéne. Ráadásul felülről. A fejünk fölött trónoló felhő még nagyobbra dagadt, intenzív pink színt vett fel, és egy fejjel kénytelenek voltunk lejjebb-görnyedni miatta, máskülönben összepréselt volna bennünket.
 -Ajaj! Ez, ha jól sejtem nem volt benne a tervben! - mondom némi félelemmel a hangomban. Sietnünk kell! - figyelmeztetem a lányt, aki valószínűleg legalább ennyire tisztában van a helyzettel.
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2013. november 16. 19:58 Szál megtekintése
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. november 23. 19:09 | Link

Dol

 Nagy nehezen sikerül kihevernem a történteket, és visszaindulunk a hotelbe. Ott Dol bevisz a szobájába. Először kicsit szégyenlősen érzem magam, elvégre mégis csak az övé a szoba, és ráadásul lány is... Aztán eszembe jut az is, hogy ez igazából teljesen indokolatlan szégyenlősködés, mivel a rózsaszín pacák már egészen kényelmetlenek fölöttünk.
 Először csak kutat valamit a lány, aztán láthatóan jó ötlete támad. Azt kérdezi, hogy tudhatnánk meg, hogy meddig terjedhetett el a bűbáj. Először azon kezdtem gondolkozni mit tanultunk eddig az iskolában. Minden tudásom haszontalannak bizonyul a pillanatban, ezért megpróbálom kicsit más szemszögből megvizsgálni a helyzetet. Kicsit muglisabban. Mégis csak az effélékhez vagyok szokva!
 - Nekem is van egy ötletem! Gyere utánam! - hívom, és már meg is indulok a folyosó végére, ott a lépcsőfordulóban egy éles kanyart követően elkezdek felfelé mászni, és megint és megint, és már nincs tovább. Egy zárt ajtó a plafonon trónol velünk szemben. Az ilyesmire viszont fel vagyok készülve!
-Alohomora! - mormolom azt az alapvarázslatot, amit sosem tudnék már elfelejteni. Az ajtó egyszerre kinyílik. És a csillagos ég váltja fel a helyét. Fel kell valahogy jutnunk, és szétnézni a szigeten. Mallorca ezen részén nincsenek nagy szállodák, felhőkarcolók. Mindenhol csak alacsony épületek, ez a hotel kimagaslik közülük, és a rózsaszín valamiket, már talán távolról is meglehet pillantani. A folyosón végig járva találok egy ajtót, a következő felirattal: "el depósito de herramientas". Benyitok, és jól sejtettem, a szertárban találom magam. Nehezen, de előbb utóbb megtalálom a felmosó-, és seprűtengeren túl a létrát is, amit eredetileg kerestem. Előkapom, amennyire egy létrát előlehet kapni az én fizikumommal, és elhelyezem. Valószínűleg Dol egy varázslattal el tudta volna intézni az én szerencsétlenségemet, de nem tudván mit akarok rám bízta az ügyet, én pedig nem kértem segítséget. Előre engedem a létrán, aztán én is felmászok. A létra közepén a rózsaszín felhő fehérre váltott, és még inkább összenyomott. Ebben a pozícióban lehetetlennek tűnt tovább másznom. Sőt! Visszafelé sem sikerült. A létrán ragadtam!
 Innen kellett tehát egyáltalán beavatnom ötletembe:
-Ha minden igaz odafentről látszik a város, ezek az izék pedig elég nagyok és fényesek, azt hiszem. Talán onnan jobban rálátsz a dolgokra. Azt a sasszemes varázslatot alkalmazhatnád most is - ennyi hagyja el a számat, mert belefáradok a kényelmetlen, görnyedt pozíciójú beszédbe. Innentől a lányon múlik a hibája helyrehozása.
Utoljára módosította:Isobel White, 2013. november 24. 06:28 Szál megtekintése
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2014. március 22. 18:12 | Link

Mallorca - Dol
-zárás-

 Kényelmetlen pozíciómból már nem is segíthetett volna ki más. Megoldásnak kellett születnie és így is lett. A kezdetben furcsa lány mostanra bebizonyította, hogy az aprónak aligha nevezhető bakit teljes higgadtsággal képes helyrehozni. Igazi nagy erejű boszorkány lehet. Nem volt alkalmunk még rendesen megismerkedni. Talán majd egyszer... Egy másik életben. Nem hiszem hogy egy helyre sodorna majd minket a sors, elvégre ő kísérletezik és nagy erejű boszorkány én pedig még mindig csak tanulok. Tanulhatnék akár tőle. Ott hagynám a Bagolykőt és itt maradnék. Itt úgyis minden olyan ideális. Nem mintha ez egy könnyű döntés volna. Sőt, nem mintha ez egy reális döntés volna. Mugli ismereten tanultuk, hogy a muglikat könnyen nyomon követheti a hatóság. A varázslókkal ugyanez a helyzet. Csakhogy itt a hatóság főként tévedhetetlen.
 Az este további részében még váltunk néhány szót. Én nem beszélek az iskolámról mert szeretem, ha az emberek nem tudnak mindent rólam. Csak amennyit szükséges. Nem mintha volna rajta bármi szégyellni való, csak szeretek tisztalappal indítani. Ha mindent elárulok elsőre az olyan, mintha olyanokkal beszélnék akiket már ismerek. Ennek így jobb a hangulata. Őróla kiderül, hogy utazó és járja a nagyvilágot mindenféle varázslatokat kutatva. - Itt magamnak megjegyzem, hogy kísérleti nyulakat keresve.
 Mindketten fáradtak vagyunk, de azért jót beszélgetünk. Nevetgélünk és elütjük az időt. Nem nehéz, ha ilyen nyári-idő van ránk, mint itt Spanyolországban. Igazi álomsziget ez a Mallorca. Rajtunk néhányunkon kívül ma este is mindenki jól szórakozhatott itt. Sok külföldi jár erre elverni a pénzét, vagy éppen megkeresni az egész évre valót. Sok furcsaság történhet itt az év minden szakában, különösen nyáron, de olyan egész biztosan nem, mint amennyit mi ma átéltünk. Dol a beszélgetés végén megjegyzi, hogy ő másnap tovább száll. Örülnöm kéne, hogy végre nyugodtan pihenhetek, de épp ellenkezőleg. Úgy érzem, hogy ilyen izgalmak után megfog ölni az unalom. Persze nem marasztalom. Nem is tudnám mivel, meg ha tényleg olyan nagy kalandor, akkor mindig máshol kell kalandokat keresnie. Elmegyünk lefeküdni, de még előtte elbúcsúzunk.
 A nyaram további részét a szigeten pihenve töltöm. Az első hetem nagyon unalmas, de utána hozzászokok a pihenéshez. Spanyol tudásomat egészen felfejlesztem, ami jó, mert az angol már teljesen elenyésző, a csehről nem is beszélve. Itt a szigeten megtaláltam a nyugalmat, de augusztus végén azért örülök, hogy visszatérhetek iskolámba. Jobban kötődök hozzá, mint gondoltam. Még akkor is, ha a boszorkánynak nem említettem meg. Lehet sosem találkozunk többet.
 Aztán megpróbálom kiverni a fejemből mindazt ami a nyáron történt velem. Azon gondolkodom inkább, mi várhat rám a harmadik évfolyamon. Kíváncsi vagyok milyen vezetőt kap majd a Levita ház.
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2014. március 22. 18:13 Szál megtekintése
Európa - Tolland Clotan hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek