31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. június 25. 20:01 | Link

Mallorca
2013. július


Doléance Arslí na Fírinne


Tulajdonképpen teljesen fölösleges volt időben kimenni a reptérre. Ezt még a jóslástan órai szorgalmam nélkül is bármikor megállapítottam volna... És csak vártunk, és vártunk. Röpke három órán keresztül. A szüleim nyugodtak voltak; ellentétben velem. Nagyon ideges tudok ám lenni, ha valami nem úgy van ahogyan én azt elterveztem. A repülőút magában 5 órás... Azt gondoltam délután kettőre megérkezek, a szieszta végét még pont elcsípem, és aztán kiruccanok kicsit. Ehhez képest vacsorára fogok megérkezni. Na mindegy. Búcsút veszünk és felszállok a gépre.

Kényelmesen elhelyezkedek.  Nem nehéz. Az ülések puhák és a mellettem ülő kislány nem foglal sok helyet. A szülei mögöttünk ülnek; néha kisebb beszélgetéseket folytatnak, de nem zavar túlzottan. Legalább van mivel töltenem az üres óráimat. Annyira ebbe a mugli világba szocializálódtam, hogy nehéz túltennem magam a tényen, én többet tudok erről a világról ezeknél az embereknél. Vagyis inkább, én tudok egy másik világról; amiről ezek az emberek nem tudnak. Így van végül is rendjén. Ami furcsa, még így is, az viszont az, hogy én nem zavartatva magam itt utazom velük. Valószínűleg komoly összegeket fizettek azért, hogy itt lehessenek. Én viszont ingyen ülök a gépen. A sellő nyelv tanulmányozása után, tulajdonképpen az angollal sem akadtak különösebb nehézségeim. Egy nemzetközi (mugli) pályázaton vettem részt, és amint a mellékelt ábra mutatja: sikeresen. Néhány hónapot töltök majd Mallorcán,  Bagolykő igazgatójának beleegyezésével. Távol minden mágiától.
Tulajdonképpen ez tök jól hangzik, de nincs mit kipihennem. Sőt! Még mindig félek a varázsló világtól. Nem sikerült még ledöntetnem a magam köré épített falakat. Mindemellett is egész jól teljesítek, de tudom, hogy ennél jobban is tudnék. Sokkal jobban. Valami motivációra lenne szükségem. Valami állandó motivációra, mert valahányszor elhatározok valamit, azt hajlamos vagyok félúton abba hagyni. Ezért szeretem a kötelező dolgokat és szabályokat. Valószínűleg a hozzám hasonlók találták ki a hozzám hasonlóknak. Alapvetően elszoktam hessegetni ezeket a gondolatokat, de jelen esetben nincs jobb dolgom a filozófia gyakorlásánál, így hát ez marad...

Ez nagyon szép! És az idő is remek. Még így este 8 órakor is... Azt ígérte piros ruhát fog viselni és lila kalapot; mondván ennél kirívóbban úgysem öltözik majd senki. Én pedig lila nadrághoz vettem zöld pólót. (Ezt nagyon furcsa ám kimondani, a mindennapos talár-viselés után...)Ahá! Ott van. A szervező hölgy.
-¡Buenas tardes! - üdvözöltem a korábbi levelezőpartnert. Ő a szálloda egyik alkalmazottja; azé a szállodáé ahol lakni fogok. A beszélgetés körülbelül két mondat erejéig folytatódott, utána ugyanis kifogyott a spanyol tudásom, és angolul folytattuk a társalgást. Tíz órakor -túl a vacsorán és a szoba elfoglalásán- lementem a partra. Igazi éjszakai élet várt rám, amit -őszintén szólva- nem kedvelek maradéktalanul. Vettem az egyik árustól fagyit -ami a déli országokban valahogy sokkal jobb! Ezek után lementem a partra. Huh! Meghőköltem. És lehuppantam a homokba. Ez már nem a tenger. Ez az óceán. Az Atlanti-óceán. Hatalmas és nemes. Nem köthető országokhoz. Senkié. Korábban is voltak vízzel kapcsolatos élményeim. Egyszer egy különös véletlen folytán maradtam életben a tengerben. (Kicsi voltam, elszöktem, és valahogy megmenekültem; valami külső hatás végett.) Másodszor pedig elemi mágia órán. És ez volt a harmadik alkalom, mikor meg kellett állnom, egy percre fejet hajtani a végtelen víznek. Utána visszatérve a pillanat varázsából, felmásztam újra az emberekhez. Éjféltájt tértem vissza a hotelbe. Volt még otthonról egy kis innivalóm. Kiültem a teraszra és a kertet nézegettem. A hirtelen érkező sok élményt fel kellett dolgoznom. Nagyon boldog voltam!
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2013. október 26. 14:39
Hozzászólásai ebben a témában
Doléance Arslí na Fírinne
Tanár, Mestertanonc Tanár


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. június 28. 01:00 | Link

Lehet, hogy csúnya dolog a mit sem sejtő tulajdonos szállodájával és annak lakóival kísérletezni, de annyira azért nem csinál nagy galibát a lány. Most éppen csinált egy kicsit, de nem olyan "mindjárt kijönnek a titokvédelmi alaptörvény megsértése miatt a mágiaügyi minisztérium emberei"-félén, csak olyan "gyorsan tüntessük el a nyomokat, mert biztosan nem sokan szeretnének egy piros madárféle varázsaurával a fejük fölött élni"-módon.
Doléance villámgyorsan kilépett a hotelszobája előtti folyosóra mezítlábas sarkával fékezve a tempót, mert az ajtóval szemközti Majális replikára igazán nem szeretett volna felkenődni. Körbenézett jobbra-balra, sehol egy lélek. Talán mindenki látta a hatalmas vörös villanást, ami egy pillanatra atomrobbanás-szerűen, némán beterítette a szállodát. Talán még a muglik is megfigyelhették a különös fényhatást. 35-ös női lábak ledobogtak a lépcsőn, az épp (szokatlan módon) pálcátlan kezek pedig kilökték a nagy üvegajtók egyikét, amik a teraszra vezettek.
A kócos, tizenötnek tűnő, valójában már húszéves lány megpillantja végre az első áldozatát. Bizony, tudta, hogy valami baki történt, de most, hogy a saját szemeivel látja, még valódibbnak tűnik a baj. Ezért nem fogják megdicsérni az Intézetben. Már a kalandjai elején elhatározta, hogy sosem fogja a mentorát, Oszkárt hívni, hogy simítsa el az ő gikszereit. Addig marad itt, amíg kell, hogy kiköszörülje a csorbát. Hol is az az itt? Az utóbbi időben már hetente váltogatta lakhelyeit, az elején még hónapokig időzött egy helyen. Valahol Európában van, csak erre emlékezett biztosan. Az éjszakai tájat nézve a teraszról ez a város is csak olyan volt, mint a többi. Persze mind izgalmas és mind máshogy izgalmas, de a lány amióta megérkezett, ki sem tette a lábát a dolgozószobává alakított lakosztályából, így nem tudhatta, mi is az az izgalmas, ami kint várna rá, ha nem varázsolna éjt nappallá téve.
Na, de ami most fontosabb az az, hogy az erkélyen iszogató magányos fiúcskának egy főnixalakú varázsnyom lebeg a feje felett. Ha Doléance felnézne, valószínűleg az ő feje felett is piros bűbájmadár úszkálna.
Vajon meddig terjed a varázslat? Elmúlik, ha kilépünk a szállodából? - tűnődött el kíváncsian. - És mi változhatott még?
Ezekre a kérdésekre sürgősen válaszokat kellene találni.
- Szia! - Doléance egy édes mosollyal igyekezik kompenzálni hatalmas bűntudatát, amiért munkája nyomán a fiúnak most piros pacával a feje fölött kell tengődnie. Bár előfordulhat, hogy ő még észre sem vette új "társát". Akkor viszont az lehet neki meglepetés, hogy Doléance feje fölött lebeg egy piros paca. Na nem baj, a lány nem zavartatja magát. Valamivel a térde alatt végződő fehér nyári ruhája szegélyét gyűrögeti, miközben helyet foglal az idegen előtt.
Most mit is mondjon? Szüksége lenne egy kísérleti alanyra, akinek a segítségével eltüntetheti balul elsült mestermunkája mellékhatásait.
- Lenne kedved tesztalanyként közreműködni egy varázslatomban? - kérdezi őszintén a lány, mert nem nagyon ért a hazugságokhoz, és mert nem gondolta, hogy egy ilyen kérdésre csak az esetek kis százalékában kap pozitív választ az ember. Abban legalább biztos lehet, hogy a vele szemben ülő varázsló, hiszen tulajdonképpen valami olyasmi volt a cél, hogy megtudhassa, van-e mágus a közelben, csak nem ilyen drasztikus - és maradandó - módon.
Hozzászólásai ebben a témában
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. június 29. 13:07 | Link

Doléance

Jézusom! Egészen összerezzenek amikor az egyik lakó köszönt engem. Oda pillantok. Szűz Máriám! Mi ez a vöröses megvilágítás? Mintha magát a gonoszt látnám, egy szép arcú lány személyében. Kicsit szégyenlősen néz, amit nem igazán értek, elvégre nincs mit szégyenkezni azon... ha valakinek egy piros folt röpköd a feje fölött... Elég empatikus vagyok, amúgy.
Egy fél percig biztosan csodálkoztam, úgyhogy feladta a sziára-várakozást, és megkérdezte lennék-e kísérleti alany. Ez a kérdés egyértelműen megfogja bélyegezni a nyaralásomat...
Legutóbb, még mugli koromban (így hívom a Bagolykő előtti létemet) állítottak meg az utcán; egy modellügynökségtől. Elhívtak egy találkozóra, ahova maguk a meghívók nem érkeztek meg... Hát igen... Lehet találtak jobbat. De ez a típusú meghívás valamivel komolyabbnak tűnt, látva a lány zavartságát.
-Nem akarlak megbántani, de ... - kezdek el egy nemleges választ, közben a fejem vakarom, és a mozdulat során meglátom a lány feje fölötti vörös kis manó testvérét. -Ez meg mi a fene?! - kérdezem leplezetlen csodálkozással. Lehet neki van hozzá valami köze... Áhá!
-Ezt te csináltad? - kérdezem a legkedvesebben. Nem haragszom rá, hiszem nincs miért haragudni... Nem szabadított rám egy bestiát, vagy ilyesmi. Ahogy ezt kigondoltam, a kis izék hirtelen megnőttek, és sárgává színeződtek. Még mindig a fejünk fölött repkedtek.
-Ezek meddig fognak nőni? - néztem kétkedve a lányra. Nem tűnt úgy, mint aki a helyzet magaslatán van, ha kísérleti alanyt keres a megoldáshoz, de ezek a kis izék még a végén ellepnek minket, ha tovább nőnek, úgyhogy kénytelen vagyok beleegyezni, ebbe a fura "küldetésbe"... Lássuk a medvét!
-Tudod mit... Benne vagyok! -ezt olyan hanghordozással mondtam, mintha legalább egy mugli-amerikai film főszereplője lennék, aki -"na jó"- veszi a fáradtságot, hogy megmentse hazáját... - Várom az utasításokat! - ó, ugyan... Dehogy várom! Azt várom, hogy megoldódjon ez a kis kellemetlenség. Egyáltalán mi történt pontosan? Most csak mi úszunk sárga fényben, vagy egész Mallorca? Mondjuk Mallorca, egész évben sárga fényben úszik; de nem úgy, mint most...
-Biztosan tudod mit csinálsz? - teszem fel a költői kérdést, kicsit félve.
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2013. június 29. 13:08
Hozzászólásai ebben a témában
Doléance Arslí na Fírinne
Tanár, Mestertanonc Tanár


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. július 9. 23:08 | Link

- Hát... persze! - hangzik Doléance szájából a jól megfontolt mondat. Tulajdonképpen mindig tudja, épp mit csinál akkor; aztán hogy mi lesz a vége, az - mint a mellékelt ábra is mutatja - nem feltétlenül sül el úgy, ahogy várja, de ettől függetlenül, hogy aktuálisan mit tesz, annak tudatában van. Szóval ez a mondat így helytálló. Most például tisztában van vele, hogy nagyon örül annak, hogy a fiú előtte ilyen simán belement abba, hogy segítségére lesz az ellenbűbáj megtalálásában. Eztán pedig tudatosan rákönyököl a teraszt övező korlátra, és megpróbál elnézni a távoli vidám fény és zenebona irányába. Éjjeli mulatozás zajlik nem messze, épp csak annyira távol, hogy ne lássa pontosan, vajon az ott szórakozók feje felett lebeg-e valami, ami amúgy nem szokott.
Ha Tolland hagyja, Doléance előzetes figyelmeztetés nélkül rákoppint pálcájával a fiú orrnyergére a szeme között, és egy néma sasszem-bűbájt alkalmaz így rajta. Az áldozat hirtelenjében egyből kiszúrhatja a pici szöszke pihéket a lány szája felett, ha pedig elrántja a tekintetét, megint valami mást nézhet meg túlságosan aprólékosan. Óvatosan kell bánni ilyenkor a szemünkkel, mert émelyítő, fejfájdító élmény lehet mindent ilyen közelről látni. A lány magán is elvégzi a sasszem-bűbájt, és a szabadtéri buli irányába fordul.
Szerencsére senki fején nincsen se piros se másféle aura, ami vagy azt jelenti, hogy a hotelen kívülre nem hatott a lány varázslata, vagy csak annyit, hogy muglikra nem hat, és ott csak azok buliznak. Vajon mennyire valószínű ez? A fiatal boszorkány ekkor szembesül azzal, hogy fogalma sincs, utazásai mely állomásán van éppen.
- Te... - kezdi, de nem tudja, milyen nevet kéne mondjon eztán. Ilyenkor általában kitalál egy kedves becenevet, de most az sem jut eszébe. Hát csak folytatja anélkül. - Hol vagyunk most?
Ha a fiú kinézelődte magát, egy intéssel megszünteti a látásjavító varázslatot, és próbálja a gondolatait a probléma megoldása felé terelgetni. Néha nehezére esik koncentrálnia, most is el-elkalandozik.
- Ja igen, el kéne mesélnem, mi történt, ugye? - jut eszébe a gondolat, amikor már azon vacillál, melyik mozdulat, vagy a hangsúly volt-e a ludas a bűbáj elengedésekor.
- Hát az úgy volt - Doléance visszaül az asztalhoz, és elővarázsol magának egy bögre meleg kakaót, hátha hosszú lesz a mese. Ha minden apróságra kitér közben (például, hogy milyen színű volt a bűbáj fénypászmája, és hogy erről a nagypapája, jut eszébe, mert neki volt egy olyan sapkája, amin az egyik csík épp ilyen volt...), akkor biztosan it ülnek pirkadatig.
- Épp egy olyan varázsigén dolgozom, ami megmutatja a varázslókat. Először csak azt akartam tesztelni, jól tudja-e, ki varázsló és ki nem. De... nem piros... - felnéz a feje fölé - sárga... - épp akkor vált zöldeskékre a felette lebegő jószág - ...színes nyomjelekkel. Ha minden jól megy, majd azt is lehet szűrni, ki elemi mágus vagy metamorfmágus vagy illuzionista!
A lány belelkesül későbbi terveibe, bár még évek kellhetnek hozzá, hogy így felfejlessze a varázslatát. Itt be is rekeszti a jövőképet, pedig még tudna mit mesélni róla.
- Szóval valamit elrontottam, ezért most itt vannak ezek a dolgok - legyint a fiú feje fölé -, meg kéne szüntetnünk a bűbájt, mielőtt a környék varázslói esetleg megjegyeznék, hogy nem szeretnének szivárvánnyal élni tovább.
Milyen szépen fejezte ki magát!
Hozzászólásai ebben a témában
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 20:35 | Link

Mallorca
Doléance Arslí na Fírinne


Sosem láttam még olyan jól, mint attól a furcsa varázslattól, amit szintén beleegyezésem nélkül hajtottak rajtam végre. Ha nem élveztem volna annyira biztos nem hagytam volna szó nélkül. Így viszont csak egy röpke választ adtam szemlélődés közben, azt észre sem véve, milyen furcsa kérdésre válaszolok:
-Mallorcán vagyunk - aztán bámultam tovább a távolba, amíg még engedte.
A valószínűleg korombeli lány nagyon bátor lehet, hogy új varázslatot próbált kifejleszteni... El sem tudok képzelni magamról ilyesmit. Különösképpen most, mikor minden összejátszik. Minden amellett szól, hogy pihenjek, és elfelejtsem az első két év fáradalmait... Erre mit ad Merlin... Na mindegy!
-Ahaa... -mondom még mindig csodálkozva, és egyelőre jól leplezett elégedetlenséggel. A lány most szembesített azzal, hogy a probléma megoldását valóban meg kell keresni. Persze ezt már hamarabb elmondta, de csak így elmesélve az egész történetet értettem meg miről is van szó. Hát, ha erről, akkor itt az idő, hogy bemutatkozzak jövendőbeli "munkatársamnak", akinek megígértem, hogy kísérleti alanya leszek.
-Egyébként Tolland Clotan vagyok. Nincs becenevem és mindenki Tollandnak hív - mondom kissé tárgyilagosan, ami nem megszokott tőlem. Pont ezért úgy döntök még mondok valamit, kicsivel boldogabban és barátságosan; amilyen egyébként szoktam lenni. -És téged hogy hívnak? -mondom most már őszintén-vidáman.
-Nem tudom te hogy vagy vele, de ha varázsolni szeretnénk, én jobb szeretném ha nyílt térben történne, úgyhogy, ha nem bánod, akkor menjünk ki... - mondom és elindulok, azt gondolva, hogy én is dönthetek beleegyezés nélkül. Belépek a szobába, majd a bejárati ajtót is kinyitom, és most már közösen megyünk tovább a szálloda gyönyörű folyosóján. A zöld márványszerű padló, a fakó narancssárga falakkal, és a végtelenül giccses csendéletekkel, valami barokkosan gyönyörűen néz ki... El tudnék még időzni itt egy kicsit, de sajnos csak néhány hónapot kaptam. Remélem az első héten megoldódik a fejünk fölött lebegő probléma. Hál' Merlinnek senki sem járkál már ilyen későn a folyosókon. Illetve aki járkál, az majd később fog visszatérni egy jól sikerült este után. A többség azért már most is alszik. A kertbe érve, a medence másik oldalán, a bokrok között egy paca lebeg.
-Nézd csak! Ott van valaki! - mondom a lánynak és megindulok a vélhetően varázsló felé. Közben arra gondolok, hogy lehet helyi varázsló, és spanyolul kell vele megértetni majd magunkat. A kihívás ezzel csak hatványozódott bennem, ahogy a megoldásra való vágyakozás is.
Utoljára módosította:Isobel White, 2013. november 24. 06:07
Hozzászólásai ebben a témában
Doléance Arslí na Fírinne
Tanár, Mestertanonc Tanár


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. november 8. 18:54 | Link

Mallorcán vannak. Hol is van Mallorca? Valahol a tengeren, Európában. Hogy is került ide? Igazából ez nem is fontos, biztos hoppanált, mert mostanában legkedvesebb utazási módjához, a vonatozáshoz nincs elég ideje, a hoppanáláshoz meg nem kell tudnia a menetrendet.
Miután a lány végigmondja, hogy is történtek a dolgok, sajnos nem kap azonnali megoldást a problémára. Emlékeztetnie kell magát, hogy most első alkalommal nem egy szakemberrel beszélget, aki mindenre tudja a választ. Bár a lánynak nem erőssége az arcról olvasás, próbálja kitalálni, mit gondolhat a vele szemben ülő. Nem éri fel ésszel? Nem hiszi el? Vagy csak ügyefogyottnak tartja?
Könnyeden félreteszi ezt a dolgot. Ha majd nagyon fontos lesz, egyszerűen megkérdezi, kitalációkból úgysem lehet építkezni.
- Szia, Tolland! - köszön újra. - Én Doléance vagyok, és van sokféle becenevem, de azok furcsák.
A lány megérti új ismerőse aggodalmát: nem egy dolgozószobát robbantott már fel kisebb-nagyobb részben félresikerült bűbájokkal, de olyan jó kis védőpajzsai vannak az ilyen esetekre is, hogy nem szokta nagyon megrázni a dolog.
- Rendben - egyezik bele azért, és követi a fiatalabbat. A folyosó utáni előtér hideg de szép kövezetén Doléance megtorpan.
- Kell egy cipő - jelenti ki, és eliramodik a folyosóbeli szobája felé, fél perc múlva pedig lefékez ugyanott, ahol Tollandot hagyta, lábán egy rózsaszín nyuszis mamusszal.
- Ezt találtam - von vállat magyarázatként, mert egyszer-kétszer már rászóltak, hogy ez nem kinti viselet. Sajnos a szobájában uralkodó kupiból ezt tudta elsőnek kiragadni, és különben is, a fehér hálóinghez éppen még illik is.
Lábán a puha, bolyhos védelemmel már kényelmesen baktat Tolland mellett a meleg nyári éjjelen. A fiú vesz előbb észre valamit. Doléance-nak nem gyanús, hogy mit kereshet valaki éjnek évadján egy hotel bokrában. Ezerféle okot találna rá, miért is van ott az ember. Szereti a természetet; narglikra vadászik; kényelmesebb a pázsit ott, mint az ágya; ide beszélt meg randevút... szóval sok ötlete van, de készségesen követi a fiút a paca felé.
Ahogy a fickó kiszúrja, hogy a két nyomozó közeledik, a bokor megrezzen, az alak pedig a járdára kiugorva futásnak ered. Doléance társa megugrására reagálva szintén szedi a mamuszait az alak után, és közben azon vacillál, illik-e varázslattal megállítani egy szerencsétlen flótást, aki csak éjszakai kocogásra indult. Ha Tolland rászól, hogy csináljon valamit, még valószínűbben emeli fel pálcáját, de talán magától is a következőkre jut:
Némán int kékkőris pálcájával, először balra fel, majd jobbra át, végül középre le, és a menekülő ember előtt megjelenik egy hatalmas plüssmackó, amiről az elegánsan visszapattan és kevésbé elegánsan a popójára döccen. Bár fiatalabbak és frissebbek lévén eddig is sikerült futással csökkenteniük a távot, így már könnyedén beérhetik. Milyen szerencse, hogy a hotel területén tilos a hoppanálás és dehoppanálás!
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2013. november 17. 11:39
Hozzászólásai ebben a témában
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. november 16. 19:57 | Link

Dollal kergetjük, elkapjuk.
Helyszín: Mallorca

 Aha. Szóval itt vagyunk, a világ egyik legszebb szigetén. Három paca; két nyúlcipő; egy nagy medve; egy alacsony, veszélyes, de minden kétséget kizárólag aranyos lány; én, aki elvileg varázslatmentes közegben pihenek, és egy szőke hölgy az úttesten, aki a medvébe ütközve esett el; körülötte metszőolló, virágok. Felsegítem.
 Kis szünetet követően elkezd velem bevörösödött fejjel káromkodik. Az ámulattól nem is igazán értem mit mond, arra nem tudok figyelni. Mikor látja, hogy reménytelen szót értenie velem egy intenzív tekintetet vet rám, és egy pofon kíséretében távozik.
 Úgy érzem magam, mint akit nyakon öntöttek egy nagy-nagy vödör vízzel. Bár csak így lett volna. A spanyol éjszaka nagyon fülledt. Dolra nézek, ő pedig rám. Elkezdek nevetni. A tehetetlenség egyik igen kilátástalan állapota ez. Valószínűleg ő sem lehet a helyzet magaslatán mert csatlakozik a nevetéshez. Tulajdonképpen nem is olyan elviselhetetlenek ezek a pacák. Nekem kéken -házamhoz hűen- talán jobban bejönnének, de egynek elmennek még így is.
 Ezt az esetet követően visszatérünk a medence partjára. Mikor helyrerázódunk, áldozatkészen megállok. Fejemmel egyenesen nézek, lazán állok, és felkészülök az estleges fájdalmakra.
 Meglepő módon hamarabb jelentkeznek, mint kéne. Ráadásul felülről. A fejünk fölött trónoló felhő még nagyobbra dagadt, intenzív pink színt vett fel, és egy fejjel kénytelenek voltunk lejjebb-görnyedni miatta, máskülönben összepréselt volna bennünket.
 -Ajaj! Ez, ha jól sejtem nem volt benne a tervben! - mondom némi félelemmel a hangomban. Sietnünk kell! - figyelmeztetem a lányt, aki valószínűleg legalább ennyire tisztában van a helyzettel.
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2013. november 16. 19:58
Hozzászólásai ebben a témában
Doléance Arslí na Fírinne
Tanár, Mestertanonc Tanár


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. november 21. 13:21 | Link

Még jó, hogy a plüssmackós trükköt vetette be, és nem a vasszűzeset. Bár Doléance tarsolyában rengeteg furcsa bűbáj található, még elképzelhetetlenül ártalmasak is, ő csak a kedveseket szokta kijátszani. Hogy honnan kapkodta magára az ártalmasabb varázslatokat? A legelsőket Oszkár barátja, kollégája és tanára kérésére sajátította el, mert a férfi nagyon aggódott azért, hogy a filigrán lánykának baja esik, ha nem tudja bűbájjal megvédeni magát. Doléance jelleme olyan, hogy ha valaki elfogja az utcán, mindenféle kapálózás és sikítozás helyett megszeppenve, szófogadón követné a bűnözőt. A legtöbb kegyetlen varázslat viszont rendelésre készült: a sötét varázslatokat kedvelő vagy aurornak készülő belgiumi diákok olykor Doléance segítségét kérték a bűbájok megalkotásához vagy felkutatásához. A mackósat önmaga szórakoztatására szokta használni, de a varázslatoknál mindig csak az ember saját fantáziája szab határt, mire alkalmazza őket.
Az ajándék plüssfigura nem jött be annyira az üldözöttjüknek, akiről kiderült, hogy csak egy ártatlan - azért kicsit gyanús, miért éjfél tájékán szed magának csokrot bárki is - hölgy volt. Doléance meggyőződése szerint halandzsul beszélt, de mivel a páros nem értett a koboldok nyelvén, úgy tűnik, jobbnak látta egy taslival nyomatékosítani mondandóját. Tolland erre csak nevetett, Doléance pedig próbált vele nevetni azt kifejezendő, hogy érti a tréfát, bár akkor már rég azon tűnődött, melyik népcsoportban okoz örömet, ha valakit pofon vágnak, vagy esetleg a nevetés jelenthet-e valami egész mást.
Dolga végezetlenül kullognak vissza a szállodához újabb ötletek gyűjtésére. A fejük felett lebegő nyomjel mindkettejüknél rózsaszínné vált, és Doléance meg merne esküdni, hogy nyuszi formájúak ezzel Kumagorora emlékeztetve őt. Mivel kényelmetlenül nagyra dagadt a felhő számára, a lány szórakozottan fellegyezget, hátha ezzel arrébb tessékelheti a dolgot. Ez nemigen sikerül, viszont ahogy hozzáér a légies anyaghoz, valami túlontúl kézenfekvő jut eszébe. Hogy véghezvigye újdonsült tervét, elindul a szobája felé. Az ajtó küszöbén nyuszimamusza súrlódása kizökkenti. Lenéz a lábára. És rájön, hogy elfelejtett valamit.
- Van egy ötletem - néz hátra Tollandra, hiszen a fiú nem gondolatolvasó, illene vele is közölni a következő lépést. Fel is vázolja a teendőket, ahogy Doléance kuplerájjal meghintett hotelszobája felé indulnak. Lesz dolguk bőven, a boszorka varázskönyvei és papírhalmai nem a rendszerezettségükről híresek.
- Talán elég lenne egy eltüntető bűbáj, ami nem szilárd tárgyakra, hanem ilyesmikre van. Csak annyi a dolgunk, hogy kiterjesszük nagy területre. De honnan tudjuk meg, mekkorára?
Hozzászólásai ebben a témában
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. november 23. 19:09 | Link

Dol

 Nagy nehezen sikerül kihevernem a történteket, és visszaindulunk a hotelbe. Ott Dol bevisz a szobájába. Először kicsit szégyenlősen érzem magam, elvégre mégis csak az övé a szoba, és ráadásul lány is... Aztán eszembe jut az is, hogy ez igazából teljesen indokolatlan szégyenlősködés, mivel a rózsaszín pacák már egészen kényelmetlenek fölöttünk.
 Először csak kutat valamit a lány, aztán láthatóan jó ötlete támad. Azt kérdezi, hogy tudhatnánk meg, hogy meddig terjedhetett el a bűbáj. Először azon kezdtem gondolkozni mit tanultunk eddig az iskolában. Minden tudásom haszontalannak bizonyul a pillanatban, ezért megpróbálom kicsit más szemszögből megvizsgálni a helyzetet. Kicsit muglisabban. Mégis csak az effélékhez vagyok szokva!
 - Nekem is van egy ötletem! Gyere utánam! - hívom, és már meg is indulok a folyosó végére, ott a lépcsőfordulóban egy éles kanyart követően elkezdek felfelé mászni, és megint és megint, és már nincs tovább. Egy zárt ajtó a plafonon trónol velünk szemben. Az ilyesmire viszont fel vagyok készülve!
-Alohomora! - mormolom azt az alapvarázslatot, amit sosem tudnék már elfelejteni. Az ajtó egyszerre kinyílik. És a csillagos ég váltja fel a helyét. Fel kell valahogy jutnunk, és szétnézni a szigeten. Mallorca ezen részén nincsenek nagy szállodák, felhőkarcolók. Mindenhol csak alacsony épületek, ez a hotel kimagaslik közülük, és a rózsaszín valamiket, már talán távolról is meglehet pillantani. A folyosón végig járva találok egy ajtót, a következő felirattal: "el depósito de herramientas". Benyitok, és jól sejtettem, a szertárban találom magam. Nehezen, de előbb utóbb megtalálom a felmosó-, és seprűtengeren túl a létrát is, amit eredetileg kerestem. Előkapom, amennyire egy létrát előlehet kapni az én fizikumommal, és elhelyezem. Valószínűleg Dol egy varázslattal el tudta volna intézni az én szerencsétlenségemet, de nem tudván mit akarok rám bízta az ügyet, én pedig nem kértem segítséget. Előre engedem a létrán, aztán én is felmászok. A létra közepén a rózsaszín felhő fehérre váltott, és még inkább összenyomott. Ebben a pozícióban lehetetlennek tűnt tovább másznom. Sőt! Visszafelé sem sikerült. A létrán ragadtam!
 Innen kellett tehát egyáltalán beavatnom ötletembe:
-Ha minden igaz odafentről látszik a város, ezek az izék pedig elég nagyok és fényesek, azt hiszem. Talán onnan jobban rálátsz a dolgokra. Azt a sasszemes varázslatot alkalmazhatnád most is - ennyi hagyja el a számat, mert belefáradok a kényelmetlen, görnyedt pozíciójú beszédbe. Innentől a lányon múlik a hibája helyrehozása.
Utoljára módosította:Isobel White, 2013. november 24. 06:28
Hozzászólásai ebben a témában
Doléance Arslí na Fírinne
Tanár, Mestertanonc Tanár


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. november 26. 10:41 | Link

Már belevetették magukat a papírböngészésbe. Tolland meglepő bűbájokkal találkozhatott, ha beleolvasott a lány pici kövér betűivel rótt sorokba. Egyes varázslatokról az embernek hirtelen ötlete sincs, miért lenne bárkinek is szüksége rá. Harapós bögre? Eszperentésítő? Kalapos bűbáj? (A lap alján kiderül, hogy semmi köze a fejfedőkhöz, a nevét a feltalálójáról, Kalapos Józsefről kapta.)
Doléance rátalál az iratkötegre, ami valószínűsíthetően több efféle bűbáj összetételéről szól, de már nincs ideje alaposabban megvizsgálni, mert Tolland eltűnik az ajtó mögött az ötletével együtt. A lány a nyuszis mamuszt a szőnyegen felejtve csattog kutatótársa után.
A már nyitott ajtó alatt, lábain hintázva várja, mi sül ki Tolland iparkodásából: megszületik egy létra, így felmászhatnak a csapóajtón a plafonon át. A belgiumi mestertanonc csöndben ámul, milyen szép is innen a kilátás. Nem tudta, hogy fel szabad a tetőre jönni, de ez nagy szerencse, mert egy buborékban fellebegni a magasba, és még a többi bűbájt is fenntartani egyszerre nem biztonságos az ő számára, túl gyakran elkalandozik a figyelme. A buborékos varázslatnál amúgy millió egyszerűbb módja is van a repülésnek, de ez Doléance kedvence, így nehezen enged belőle. Még jó, hogy itt van Tolland a józanabb megoldások képviseletében.
- Tiéd az a terület, enyém ez - mutogat a lány két égtáj felé, és elvégzi a javasolt varázslatot mindkettejükön, aztán szuggerálni kezdi a távolt. A lámpák fényében felfedez alakokat messze, de egyikük feje fölött sincs pecsét. Talán mert nem varázslók? Vagy tényleg nem jutott odáig el a bűbáj? A talány megoldódik, amikor egy sötét alak egy csoffadt virágcsokorral a szálloda környékén bandukolva, egy láthatatlan vonalon átlépve a feje fölé kap egy kis piros fénygömböt. A sötétben rögtön észreveszi a derengést és fel is kiált döbbenetében, majd a csokrot eldobva két kézzel pánikban hadonászni kezd. Ajaj, cselekedni kell!
- Hoppá - jelenti ki ennek láttán higgadtan a lányka.
- Megvan - értesíti Tollandot is, és ha a fiú sem bámészkodik, róla is, magáról is leveszi a látásjavító varázslatot.
- Nem nagy a hatósugár - mondja, de közben már az eddig a bal kezében felejtett papírokat bújja. Még öt-tíz percre van szüksége, hogy összeállítsa a kombinált varázslatot az ötleteiből. Addig Tolland megtekintheti, hogy a feje fölötti - azóta lila - pecsétet még mindig rémülten, de most már varázspálcájával szikrákat szórva próbálja eltávolítani az alak odalent.
Doléance ahogy van, a földön ülve több hosszú varázsigét mormolva, pálcájával sokszor szélesen lendítve, mint egy karmester, varázslatot végez.
Munkája nyomán mindkettejük feje fölül eltűnik a felhő, bizonyára odalent is megszabadult tőle az ürge, akinek meggyőződése lehet, hogy ő tüntette el nemkívánatos követőjét.
Doléance elgondolkodva pillant a feje fölé, a nyomjel hűlt helyére. Ezzel nem oldódott meg, hogy történt a baki. Talán sosem derül ki.
Hozzászólásai ebben a témában
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2014. március 22. 18:12 | Link

Mallorca - Dol
-zárás-

 Kényelmetlen pozíciómból már nem is segíthetett volna ki más. Megoldásnak kellett születnie és így is lett. A kezdetben furcsa lány mostanra bebizonyította, hogy az aprónak aligha nevezhető bakit teljes higgadtsággal képes helyrehozni. Igazi nagy erejű boszorkány lehet. Nem volt alkalmunk még rendesen megismerkedni. Talán majd egyszer... Egy másik életben. Nem hiszem hogy egy helyre sodorna majd minket a sors, elvégre ő kísérletezik és nagy erejű boszorkány én pedig még mindig csak tanulok. Tanulhatnék akár tőle. Ott hagynám a Bagolykőt és itt maradnék. Itt úgyis minden olyan ideális. Nem mintha ez egy könnyű döntés volna. Sőt, nem mintha ez egy reális döntés volna. Mugli ismereten tanultuk, hogy a muglikat könnyen nyomon követheti a hatóság. A varázslókkal ugyanez a helyzet. Csakhogy itt a hatóság főként tévedhetetlen.
 Az este további részében még váltunk néhány szót. Én nem beszélek az iskolámról mert szeretem, ha az emberek nem tudnak mindent rólam. Csak amennyit szükséges. Nem mintha volna rajta bármi szégyellni való, csak szeretek tisztalappal indítani. Ha mindent elárulok elsőre az olyan, mintha olyanokkal beszélnék akiket már ismerek. Ennek így jobb a hangulata. Őróla kiderül, hogy utazó és járja a nagyvilágot mindenféle varázslatokat kutatva. - Itt magamnak megjegyzem, hogy kísérleti nyulakat keresve.
 Mindketten fáradtak vagyunk, de azért jót beszélgetünk. Nevetgélünk és elütjük az időt. Nem nehéz, ha ilyen nyári-idő van ránk, mint itt Spanyolországban. Igazi álomsziget ez a Mallorca. Rajtunk néhányunkon kívül ma este is mindenki jól szórakozhatott itt. Sok külföldi jár erre elverni a pénzét, vagy éppen megkeresni az egész évre valót. Sok furcsaság történhet itt az év minden szakában, különösen nyáron, de olyan egész biztosan nem, mint amennyit mi ma átéltünk. Dol a beszélgetés végén megjegyzi, hogy ő másnap tovább száll. Örülnöm kéne, hogy végre nyugodtan pihenhetek, de épp ellenkezőleg. Úgy érzem, hogy ilyen izgalmak után megfog ölni az unalom. Persze nem marasztalom. Nem is tudnám mivel, meg ha tényleg olyan nagy kalandor, akkor mindig máshol kell kalandokat keresnie. Elmegyünk lefeküdni, de még előtte elbúcsúzunk.
 A nyaram további részét a szigeten pihenve töltöm. Az első hetem nagyon unalmas, de utána hozzászokok a pihenéshez. Spanyol tudásomat egészen felfejlesztem, ami jó, mert az angol már teljesen elenyésző, a csehről nem is beszélve. Itt a szigeten megtaláltam a nyugalmat, de augusztus végén azért örülök, hogy visszatérhetek iskolámba. Jobban kötődök hozzá, mint gondoltam. Még akkor is, ha a boszorkánynak nem említettem meg. Lehet sosem találkozunk többet.
 Aztán megpróbálom kiverni a fejemből mindazt ami a nyáron történt velem. Azon gondolkodom inkább, mi várhat rám a harmadik évfolyamon. Kíváncsi vagyok milyen vezetőt kap majd a Levita ház.
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2014. március 22. 18:13
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek