A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Mióta Amélia elment a napok még jobban pörögnek. Egyszerűen muszáj úgy csinálnom, hogy így legyen, különben megbolondulok. És azt semmiképpen sem akarom, mert még túl sok olyan helyszín van, ahova nem jutottam el. Amúgy is azt tervezzük a hétvégére Lucival, hogy leutazunk a tengerpartra. Ahhoz meg épeszűnek kellene maradnom. Legfőképpen, de a pénz sem elhanyagolható szempont. Ezért pörgök az arcomon azóta is.
Éppen egy elkészült pizzát csúsztatok be a kemencébe a másik fölé, mikor a nevemet hallom. Fejemet kapom fel, aprót bólintok, majd a lengőajtón keresztül lépek ki az étterembe. Komótos léptekkel indulok el felé. Váratlanul ért a bagoly, amit kaptam a fivérektől, hogy többet nem ők oktatják az illúziót. Mérges voltam és nem akartam elhinni, de megbeszéltem velük, hogy attól még segítenek és igenis tartani fogjuk a kapcsolatot. Alek és Noncsi bácsi szeretnek engem. True fact. De ez az új...
Az asztal mellé lépve törlöm meg kezemet a fehér köténybe.
- Gondolom te vagy Seth. Móric vagyok - nyújtom felé jobb kezemet. Egyszerűbb lenne mágiát használni, hogy minden tiszta maradjon, de annyira kerülöm a mágiát itt, mint más a pestist. Nem vagyok hajlandó varázsolni az illúzión kívül, mert anélkül nem bírnám ki, és őszintén megmondom, nincs is szükségem pálcára semmihez. - Kösz, hogy kijöttél. Repülővel és vonattal több ideig tartott volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853809#post853809][b]Mórocz A. Móric - 2022.10.03. 20:12[/b][/url]

Mióta Amélia elment a napok még jobban pörögnek. Egyszerűen muszáj úgy csinálnom, hogy így legyen, különben megbolondulok. És azt semmiképpen sem akarom, mert még túl sok olyan helyszín van, ahova nem jutottam el. Amúgy is azt tervezzük a hétvégére Lucival, hogy leutazunk a tengerpartra. Ahhoz meg épeszűnek kellene maradnom. Legfőképpen, de a pénz sem elhanyagolható szempont. Ezért pörgök az arcomon azóta is.
Éppen egy elkészült pizzát csúsztatok be a kemencébe a másik fölé, mikor a nevemet hallom. Fejemet kapom fel, aprót bólintok, majd a lengőajtón keresztül lépek ki az étterembe. Komótos léptekkel indulok el felé. Váratlanul ért a bagoly, amit kaptam a fivérektől, hogy többet nem ők oktatják az illúziót. Mérges voltam és nem akartam elhinni, de megbeszéltem velük, hogy attól még segítenek és igenis tartani fogjuk a kapcsolatot. Alek és Noncsi bácsi szeretnek engem. True fact. De ez az új...
Az asztal mellé lépve törlöm meg kezemet a fehér köténybe.
- Gondolom te vagy Seth. Móric vagyok - nyújtom felé jobb kezemet. Egyszerűbb lenne mágiát használni, hogy minden tiszta maradjon, de annyira kerülöm a mágiát itt, mint más a pestist. Nem vagyok hajlandó varázsolni az illúzión kívül, mert anélkül nem bírnám ki, és őszintén megmondom, nincs is szükségem pálcára semmihez. - Kösz, hogy kijöttél. Repülővel és vonattal több ideig tartott volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854055#post854055][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.10.09. 22:16[/b][/url]

Az egyik sarokhoz közeli asztalnál foglalt helyet, s várakozás közben rendelt némi frissítőt. A pincérnek jelezte, hogy amikor alkalmas lesz, beszélne Móriccal; ezen túl azonban pusztán ül, valamit olvasgatva, akár egy magazin elejéről lelépett, vakációzó üzletember. Látszólag teljesen belemerül a könyvbe, valójában inkább az itt-ott lézengő embereket figyeli látásának perifériáján. Amint Móric felbukkan a konyhaajtóban, követi útját, s már azelőtt becsukja könyvét, hogy amaz az asztalához érne. Felpillant, udvarias mosollyal fogadva.
Mint ahogy egy helyesírási hiba bántja az ember szemét vagy fals hang sérti a hallást, olyan kellemetlen érzést hagy benne az, hogy neki nyújtanak kezet és azonmód letegezik. Persze, nem újdonság ez már, valamennyire megedzette a mugli világ és a főváros kötetlensége, mégsem tud könnyen túllépni ezen. Zakóját baljával összefogva feláll, s elfogadja a kinyújtott jobbot, röviden megrázva.
- Örvendek a találkozásnak,-* hangja semleges, amint kezével az üresen álló szék felé int, hellyel kínálva a fiút.*- Semmiség,-* biccent, számára magától értetődő, hiszen minimális erőfeszítés hoppanálnia. Amint maga is visszaül, hátradől, jobbját a kávéja mellett pihentetve az asztalon.*
- Úgy gondoltam, a felmerülő aggályokat és kérdéseket egyszerűbb lenne személyesen megvitatni. Magam is két, élesen eltérő felfogású mester alatt tanultam, nem teljesen ismeretlen előttem a helyzet, amibe kerültél. Szeretném megkönnyíteni az átállást és biztosítani róla, hogy sosem torlom meg az őszinteséget,-*vezeti fel az egész beszélgetést, azzal a megfontolt, siettetlen beszéddel, ami oly' jellemző rá. Hagyja leülepedni a csöndet, teret kínálva Móricnak, hogy megossza vele gondolatait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854068#post854068][b]Mórocz A. Móric - 2022.10.10. 11:18[/b][/url]

A kézfogás után vágódok le rögtön a vele szemben lévő székre. Teljesen nyilvánvalóan mérem végig, és láthatóan szkeptikusan. Nem számítottam arra, hogy hirtelen tanárváltás lesz, főleg így, hogy én nem is vagyok Magyarországon, hanem innen igyekszem mindent megcsinálni, ami kellett a fivéreknek. Nehéz volt, de dűlőre jutottunk, és ha most ezzel a fószerrel minden felborul, és haza kell mennem, akkor... akkor soha nem leszek bejegyzett illúziómágus, vagy nem élhetem meg azokat a dolgokat, amik még rám várnak a városban.
Jól hallhatóan hümmentek egyet szavaira, az időközben az asztalra feltett kezem ujjai mozdulnak és sorban érintik az asztallapot. Egész korrektnek tűnik, már az is az, hogy kijött és nem nekem kellett hazamennem. De ő akkor sem a fivérek egyike.
- Kösz. Értékelem - nyammogok kicsit. - Akkor gondolom tudod, hogy egyéni tanrendben vagyok, érthető okokból - mutatok körbe. - A fivérekkel megbeszéltem, hogy a vizsgára nyilvánvalóan hazautazom, de most, és a tanulási folyamat alatt, nincs erre lehetőségem, szóval... nemtom. Vége az illúzió karrieremnek? - még el sem kezdődött igazán, és nagyban kihatással lenne a jövőmre az igenleges válasz, aminek hatására áll görcsbe a gyomrom. Szemeimet is lesütöm, a terítő egy gyűrődését kezdem el piszkálni. Legalább még kevesebb okom lenne hazamenni, csak hallgathatnám tőle, hogy még erre sem voltam képes, mindennek az az oka, hogy kijöttem, mindent magam mögött hagyva. Halkat, lemondóan szusszanok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854273#post854273][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.10.15. 20:35[/b][/url]

Az érthető okok pontatlan ebben az esetben, ugyanis magára a külföldi tartózkodás indokára nem derít fényt számára. Javarészt azonban lényegtelen, mert Seth felelőssége kizárólag az illúziómágiára korlátozódik. A vele szemben ülő nagykorú - bár erre még emlékeztetnie kell magát - s amennyiben nem ad az ellenkezőjére okot, felnőttként kezeli, akként tárgyal vele.
- Érdekelne, miért gondolkodsz ennyire végletekben; de nem. A tanulás szempontjából irreleváns a tartózkodási helyed,-aprót biccent, elvégre most is itt van és pont annyi idejébe került mindez, mint átsétálni a kastély egyik szárnyából a másikba. Azzal nem feltétlenül ért egyet, hogy egy bentlakásos iskola ennyire gyakran engedélyez a diákoknak kivételeket, mert sok esetben lát visszaéléseket, amik könnyen végződhetnének tragédiában.
A Levita torony romjainak képe sosem hagyja el teljesen emlékét.
Hallgat, szótlanul megvárva, amíg a fiúvá zsugorodott Móric ismét felpillant az asztalról. A hangja nyugodt, épp csak enyhén megdönti fejét beszéd közben.
- Mi a célod? Mi az elhatározás, ami miatt az illúziómágiát választottad?-*a kérdéseknek súlya van, bár mentesek a pátosztól - tényleg érdekli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854435#post854435][b]Mórocz A. Móric - 2022.10.17. 15:06[/b][/url]

Megvonom vállaimat.
- Mert fontos az illúzió, és nem akarnám feladni csak azért, mert új oktató van - és haza sem szeretnék menni ez miatt. Ha választanom kell, hogy Róma vagy az illúzió, akkor nagyon hoppon fogok maradni. Képtelen lennék dönteni és ezt a fivérek tökéletesen megértették, mikor megbeszéltük, hogy folytathatom a tanulmányaimat nem diákként is. Minden egyszerűbb volt, mikor még ők voltak. Kellemetlen beszélgetéseket - mint ez is - előztem meg ezzel, és most, hogy ismét szembesítve vagyok olyan kérdésekkel, mint a burkolt miért már tudom, hogy nem adhatom azt a választ, mint annak idején a Jorgenseneknek. Azóta rengeteg idő eltelt, felnőttem, vagy legalábbis közel vagyok hozzá, elköltöztem egy másik országba és városba, és...
- Eleinte egy gyermeteg álom miatt. A fivérek megkérdezték tőlem a felvételi vizsgán, mi lenne az első illúzió, amit megteremtenék. Ha az étteremmel szemben állva a bal oldali utcát választod, eléd tárul a látvány, amiért itt vagyok. A szűk utca, az ablakokban a színes virágok, különböző színű házak. A rejtett látvány. De soha nem tudtam úgy elmagyarázni bárkinek is, hogy megértse: aztán jutott eszembe, mi lenne akkor, ha meg tudnám nekik mutatni? - mosolyodom el féloldalasan. - Azóta ez sokkal jobban kiélesedett. A művészet miatt vagyok itt, mert magához vonzz, húz és megtart, és mindez mellé, az illúzió csak egy olyan plusz, ami nélkül nem tudnám elképzelni magam vagy a műveimet. Rengeteget segít - dörzsölöm meg tarkómat. - Már a jövőmet jelenti - fejezem be végül a kissé hosszabb monológot, mint amit terveztem, de hát... Róma, illúzió és művészet egy témában. Lelőhetetlen vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855146#post855146][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.10.25. 22:44[/b][/url]

Egy hosszú, minden bizonnyal kényelmetlen pillanatig a fiú szemébe néz, mert most annak látja - meggyőzés, kompromisszum vagy megoldás keresése helyett ez a riadt "most-akkor-vége" reakció ezt mondja számára. Ettől függetlenül megróni vagy szemére vetni mindezt esze ágában sincs, a tekintete egy ponton elveszíti keménységét. Ez csupán egy emlékeztető, mennyire máshogy nőttek fel. A vele szemben ülő jó eséllyel biztonságos, talán boldog gyerekkort is tudhat magáénak és jobb így. Ez a helyes út, amin a hibák nem végzetesek.  
Hallgatja, némán rágódva a szavakon s a mögöttük rejlő képeken, melléjük illesztve Móric gesztusait, az arcán átfutó érzéseket. Befelé elmosolyodik ezen a kissé naiv, kiforratlan leíráson, a hozzá társuló lelkesedésen.
- Ha megengedsz egy tanácsot,- dől enyhén előre, hogy elvegye a mondat élét és ne tűnjön leereszkedőnek,* - amikor a jövőd kerül vélt vagy valós veszélybe, küzdj érte foggal-körömmel. Ha azt látják, hogy akarod és áldozatokat hozol érte, megfordíthatod a helyzet kimenetelét.-*Móric könnyen leolvashatja vonásairól, hogy komolyan gondolja, őszinte jóakarat rí le róla. Néhány taktusnyit helyezkedik, magához véve kávéját és a csészealjat, hogy belekortyoljon az italba.
- Amikor alkotsz, előbb vázlatot, vázlatokat készítesz vagy egyenest belevágsz?-* kérdezi rövid hallgatást követően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855153#post855153][b]Mórocz A. Móric - 2022.10.26. 12:10[/b][/url]

Tartom a szemkontaktust, és ha tudnám, hogy miért néz rám úgy, mint aki hamarosan betikkel, akkor sem különösebben érdekelne. Kérdezett, én pedig válaszoltam, ennél jobban nem fogom túlgondolni. Valószínűnek tartom, hogy van még lehetőségem mástól is megtanulni az illúzió azon részeit, amikről lemaradnék. Mondjuk a fivérek pont segíthetnének is.
Pár másodpercig pislogok rá értetlen, amikor meghallom a tanácsot. Fejem is oldalra billen kicsit, majd hasamat fogva röhögök fel hangosan. - Szerinted miért vagyok itt? - mutatok körbe még mindig nevetve. - Mert bár nem igaz, amit mondasz, nem értik meg, és hiába akarom, az nem elég, de akkor is itt vagyok. Az illúzió a mindennapjaimat teszi ki, ahogy a művészet is - vigyorodom el szélesen és dőlök hátra elégedetten, mint aki csak megfejtette a húr-elméletet. Nemtom mi az, valami mugli nagyon nehéz izé, de tök jól hangzott, szóval megtartom.
- Vázlatolok előbb. Rengeteg skiccem van régebbről is, azok úgy is maradnak, ahogy néha a vázlataim is - vonom meg vállaimat. - Jelenleg a legtöbb képem épületekről vagy azok belsejéről van ceruzával vagy szénnel, ami igencsak új vonal ahhoz képest, amit eddig csináltam, de szeretem a kihívásokat - ingatom meg fejemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856387#post856387][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.11.11. 22:33[/b][/url]

A lagymatag válasz, amit kap, várható volt. Átlép hát rajta, némán kortyolva kávéjából, míg a másik hahotázik és elégedetten terpeszkedik a székében. Látogatásának célját tartja szem előtt, s Móric hamarost rá fog jönni, hogy a szavait komolyan veszik. Mivel szereti a kihívásokat, most kipróbálhat egy újabb vonalat.
- Nagyszerű!-*Rámosolyog, aztán fejével az asztal felé biccent, egyszerű, tárgyilagos hangot ütve meg.*- Akkor hozzá is kezdhet az illúzióelemzéshez.-*Most ő dől hátra, várakozóan nézve Móricot, csészéjét az alátéttel kezében tartva. Az asztal maga első pillantásra semmiben sem különbözik a többi, ugyanúgy megterített ülőhelytől - abrosz, szalvéta, egy kis vázában virág, evőeszközök, fogpiszkáló, só-bors és némi olaj; egy kis tálcán két üres papírzacskó, amiben cukor volt; egy apró keksz. Személyes vagy oda nem illő holmi egy szál se.
Ha nincsenek kérdések, úgy tekintete az ablak felé fordul, nem az a típus, aki szuggerálná a másikat, ha koncentrálni próbál. Szimplán várakozik, figyel.

//A következő hsz-ben kérlek, ismertesd, milyen módszerrel próbálod megtalálni az illúziókat. Ezeknek minősége különböző, így más-más nehézség tartozik hozzájuk. Az ötletességtől függően lemeséljük, mit sikerül felfedned.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=859081#post859081][b]Mórocz A. Móric - 2023.01.31. 13:07[/b][/url]

A túlságosan pozitív válaszra emelkedik meg fél szemöldököm, összeszűkült szemekkel szuggerálom a pasit, aki mintha csak nagyon élvezne valamit. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy vele sokkal nehezebb lesz megtalálni a közös hangot, mint a fivérekkel volt. És ezt már most ki nem állhatom.
Pislogok rá, fejem is oldalra biccen, amolyan néma he?-t sugárzok felé. Illúzióelemzés? Hangosan hümmentek, ahogy hátradőlök, tekintetem lassan jár körbe az éttermen. Itt dolgozok több hónapja, de mindenki elhiheti, hogy nem figyeltem meg tüzetesebben az asztalokat, a rendbe rakásnál is csak zsigerből csináltam a feladatot, így... basszameg. Ez nehéz.
De hát: tanultam. Sokat. Készültem mindenre. Gyakoroltam rengeteget, még ha a körülmények nem is engedték meg. Nehogy már ez fogjon ki rajtam! Számat elhúzva fogom meg a széket és fordítok hátat Seth-nek. Térdeimre támaszkodva vonom meg vállamat, majd szedem ki pálcámat pulcsim ujjából. Körbe sem kell néznem, tudom, hogy mindenki az étterem mögött sziesztázik. Nekem is azt kéne csinálnom éppen.
Az első gondolatom, hogy egy egyszerű Oculus mindent megoldd, de tudom, hogy ennyire nem lehetek az egyszerű megoldások híve - most tényleg ki kell tennem magamért, így a pálca visszakerül pulcsim ujjába. És nem Seth miatt, hanem azért, hogy a fivérek büszkék legyenek. Alsó ajkamba harapok: fogalmam sincs hogy álljak neki, úgyhogy a legjobb megoldás, ami mindig bejön, nem gondolom túl. Szóval a legegyszerűbb megoldás, a pálcás mágián túl, ha csak simán elhitetem magammal, hogy nem igazi, ami nem lesz olyan nehéz, mint azt bárki gondolná.
Kékjeimet vezetem végig ismét az éttermen, felállva indulok el céltudatosan egy asztal felé, mintha csak megérzés lenne. De hát, az illúzió még csak minimálisan is képes megbomlani, ha elhiszed, tényleg nincs ott. És, az az asztal nincs ott, a rajta lévő dolgok is egyetlen pillanatra mozzannak meg, mint egy rossz tévé adás. Megemelkedett szemöldökkel nyúlok át rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=859467#post859467][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.02.20. 21:04[/b][/url]

Móric átnyúl - helyesebben szólva megpróbál átnyúlni az asztalon, ami pechjére nagyon is ott van. Alighanem kellemetlenül beüti az ujjait, ha nagyobb lendületet vett. A háta mögül halk torokköszörülés hallatszik.
- Meg akartam kérdezni, hova mész,-*jegyzi meg halkan, a csésze koppanásából ítélve letéve az italát.*- De az egyértelműség kedvéért: az illúziókat a mi asztalunk környékére korlátoztam. Ha az illúziótörés valóban annyin múlna, hogy eldöntöd, valami nem valós, roppant egyszerű lenne ellene védekezni.-* megvárja, amíg a fiú megfordul és a látóterébe kerül a kérdéses bútor, a terítékkel együtt. A kávéhoz kapott, érintetlen kiskanalat felemeli, s átnyúlva az asztal felett megkocogtatja a kikészített vizespoharat a vele átellenes széknél - a különös az, hogy a várt kristályos, csengő hang elmarad, hiába rezzen meg az üveg.
-Hibákat keress, elemezd, amit az érzékeid mutatnak,-*fűzi hozzá, mert ezek nem reaktív illúziók, pusztán különböző szintű és -összetételű aktív varázslatok. Seth közben visszahelyezkedik, ismét kézbe véve feketéjét, hogy ráérős nyugalommal iszogassa tovább. Kész segíteni, s arckifejezésében sincs semmi ellenséges vagy ítélkező, túl egyenes tartása ellenére.