A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

- Mindenki téged néz. - Nem mintha ő nem így tenne. Van az a pont, amin túl az udvariasság már csak egy kendő, amit a férfiember eldob, s megmutatja igazi valóját. Hogy legyen akármilyen fess és jól nevelt, az éhség tüze ugyanúgy ég az ő szemében is, mint az utolsó tajtparaszt hímegyedében, aki csak annyit tud kinyögni "Mú" . Renée-vel már túlestek a holtponton, de a táncparketten keresztül szerencsére még nem. A Marsellie-i szórakozóhely lármás, tele van, készül a francia város az új esztendőre. Ők sem tettek különben, csupán az indíttatás volt hirtelenszerű. Néhány órája még enyhén lenyúzottan szállingóztak ki a budapesti minisztériumból, miután őt konzultációra hívták be, Renée-t pedig szakmai vonatkozásban tartották ott az év utolsó napján. Nem mondhatni, hogy túl boldogak voltak, de úgy gondolták, megérdemelnek egy kis kikapcsolódást.
A közös szórakozás egyik hasznos mellékhatása, hogy az "Ökör iszik egyedül" mondás nem léptethető érvénybe, vagyis mikor kikéri az abszintjaikat, alkalmuk nyílik koccintani- az este folyamán sokadjára.
- Egészségünkre! - A pohár pereme fölött egy pillanatra ereszti el csak Renée tekintetét, ameddig legurítja az igen erős italt, de azután a keze már ismét a nő felé nyúl, s áll meg kényelmes magasságban előtte, hogy elfogadhassa.
- Remélem, bírod még az iramot. - Enyhe félmosolyt ereszt meg felé abból a játékos fajtából, amivel csíntalanságra csábítják egymást az emberek. Semmi szemtelen, semmi vérlázító, egyszerű üzenetet hordoz: érezzük jól magunkat. A táncparkett úgyis az övék lesz, ha úgy akarják. Elég karizmatikus páros ők ketten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=559976#post559976][b]Maróti A. Krisztof - 2015.12.31. 23:56[/b][/url]

- Mindenki téged néz. - Nem mintha ő nem így tenne. Van az a pont, amin túl az udvariasság már csak egy kendő, amit a férfiember eldob, s megmutatja igazi valóját. Hogy legyen akármilyen fess és jól nevelt, az éhség tüze ugyanúgy ég az ő szemében is, mint az utolsó tajtparaszt hímegyedében, aki csak annyit tud kinyögni "Mú" . Renée-vel már túlestek a holtponton, de a táncparketten keresztül szerencsére még nem. A Marsellie-i szórakozóhely lármás, tele van, készül a francia város az új esztendőre. Ők sem tettek különben, csupán az indíttatás volt hirtelenszerű. Néhány órája még enyhén lenyúzottan szállingóztak ki a budapesti minisztériumból, miután őt konzultációra hívták be, Renée-t pedig szakmai vonatkozásban tartották ott az év utolsó napján. Nem mondhatni, hogy túl boldogak voltak, de úgy gondolták, megérdemelnek egy kis kikapcsolódást.
A közös szórakozás egyik hasznos mellékhatása, hogy az "Ökör iszik egyedül" mondás nem léptethető érvénybe, vagyis mikor kikéri az abszintjaikat, alkalmuk nyílik koccintani- az este folyamán sokadjára.
- Egészségünkre! - A pohár pereme fölött egy pillanatra ereszti el csak Renée tekintetét, ameddig legurítja az igen erős italt, de azután a keze már ismét a nő felé nyúl, s áll meg kényelmes magasságban előtte, hogy elfogadhassa.
- Remélem, bírod még az iramot. - Enyhe félmosolyt ereszt meg felé abból a játékos fajtából, amivel csíntalanságra csábítják egymást az emberek. Semmi szemtelen, semmi vérlázító, egyszerű üzenetet hordoz: érezzük jól magunkat. A táncparkett úgyis az övék lesz, ha úgy akarják. Elég karizmatikus páros ők ketten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=560005#post560005][b]Renée Célestine Blanche - 2016.01.01. 01:38[/b][/url]

Renée persze csak huncutul elmosolyodik a kijelentésre. Mikor is érezte magát ennyire fiatalnak utoljára? Idejét sem tudja, pedig nem egy Stonehenge korú kövületről beszélünk, mikor az auror kerül szóba. Éppenséggel egy ereje teljében lévő, hamvas és friss huszonévesről, akinek ugyan van egy gyereke, de ez mit sem dobott rajta a korát illetően.
A napja pocsék volt. Annyira pocsék, hogy én magam említést sem teszek róla, mert egyszerűen semmi értelme nem lenne, meg különben is. Ha Renée nem gondol rá, nem az én dolgom, hogy emlékeztessem. Aztán persze Krisztof élete sem egészen úgy alakult, ahogy azt eltervezte. És hogy tisztába tegyük a dolgokat, ilyen az, amikor két minisztériumi megfáradtan és elnyűtten találkozik és úgy döntenek, itt az ideje szórakozni és méltó mód búcsúztatni az óévet egy jobbért cserébe.
A felé nyújtott italt könnyeden fogadja el, a "ki fizet?" gátlások rég elmúltak már. Aki épp rendel, az állja, meg hát, ez a mennyiség lassan közelíti a vödröt, így nem számolják egy ideje.
- Egészségünkre! - és igen, tartja a szemkontaktust, ameddig lehet, majd egyetlen húzásra eltünteti a pohár tartalmát. Kezét a férfiéba csúsztatja és az ő arcán is megjelenik az a kis csíntalan mosoly, ami zöld utat enged a további szórakozásnak.
- Nem vagyok még elég öreg ahhoz, hogy kifulladjak - és igen, ez a végszó egész egyszerűen tökéletes. A táncparkett felé indul és valószínűleg Krisztof sem tesz másképp, úgyhogy nagyjából középre érve szembe fordul vele, karjait a nyaka köré fűzi és úgy kezd el táncolni, ahogy azt a tizenévesek bőven megirigylik. A férfi már önmagában sem nyújt egy akármilyen látványt és hát, valljuk be, Renée-nek is van mit a tejbe aprítania, de így együtt... Nem csoda, hogy a kíváncsi tekintetek megtalálják őket.
- Nos, azt hiszem még pár tánc és komplett közönségünk lesz - kuncog egy kicsit, ahogy ezeket a szavakat megpróbálja érthetően eljuttatni a másikhoz. Hangos a zene, itt a suttogásnak semmi haszna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=560014#post560014][b]Maróti A. Krisztof - 2016.01.01. 07:33[/b][/url]

Renée nagyon kellemes társaságnak bizonyul, de erről már korábban is voltak előérzetei. Elég végignézni a nőn, és egy-két alapkövetkeztetést mindenképp le lehet vonni indulásból. Például rendkívül energikus kisugárzással rendelkezik, lendületes a mozgása, ráadásul a néhány órával ez előtti unalmas-vontatott megbeszélésen Renée egész testtársa burkoltan árulkodott a benne burjánzó "frenetikus" munkakedvről. Már akkor csöppet elmosolyodott a dolgon, mert hasonló gondolatokkal viseltetett ő is az egész rögtönzött megbeszélés iránt. Még csak nem is minisztériumi dolgozó, ettől függetlenül a felmerült körülmények szükségessé tették egy varázsgenetikus jelenlétét is. Szerencsére nagyon ritka alkalom, hogy bárkit konzultálni hívjanak az intézetüktől, mi több, neki ez volt az első jelentős "mítingje" a magyar minisztériumi szekcióval. No de sebaj, túl kellett ezen esni, s az igazat megvallva noha semmi kedve sem volt szilveszterkor munkával bajlódni, végül igazán jól sült el az egész, hisz most épp egy Marseille-i pub táncparkettjét égetik fel Renée-vel a szó képletes értelmében.
Zselyke idén az iskolájában maradt az óévet búcsúztatni, s bár hiányzik a húga, saját életének ettől még nem szab gátat, a kikapcsolódásra adódó lehetőséget kihasználja, mint mindig.
- Nem csodálkoznék, ha azt mondanád, elkérték a személyidet a bejáratnál. - Megereszt egy szélesebb, már vigyor kategóriás fogvillantást a nő felé, aztán irány a táncparkett. Egyikükről sem mondanák meg, hogy már bőven benne járnak a húszas éveikben; belőle a huszonnyolcat is nehézkesen olvassák ki, nem hogy Renée-ből a nagykorúságot. Egyébként is, a mai fiatalok között a tizenévesek sokszor egyetemistákként festenek. Szinte betájolhatatlan a valós koruk a sok festék, vagy épp a genetika ördöngös mutatványának hála.
Kezei magabiztosan siklanak végig Renée oldalán megőrizve azt a finom, de jelentős kis különbséget a tapogatás és a természetes reagálás között, a teste pedig könnyedén, magától veszi fel a nő ritmusát minden erőlködést mellőzve. Igazából nagyon könnyű olyan partnerrel táncolni, aki nem küszködik a mozdulatokkal.
- Helyes, teljes mértékben megérdemeljük. - Csak egy leheletnyivel húzódik közelebb Renée-hez, miközben fél szemmel vet egy pillantást a látóterébe eső néhány bámészkodóra. Nem túl sokan, de valóban nézik őket páran. Akarva-akaratlanul is ezúttal széles vigyorra húzódik a szája, elégedetten konstatálja, hogy megkapják a kellő figyelmet, ezért fokozza kicsit a tempót egy-két merészebb mozdulatot is belecsempészve kisebbfajta show műsorukba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=562862#post562862][b]Renée Célestine Blanche - 2016.01.14. 10:54[/b][/url]

- Azt sajnos már nem, de azért rákacsintottam a kidobófiúra - cinkosan mosolyodik el, mert bár az esemény valójában nem történt meg, lehetne igaz is. Kékjei vadul csillognak, részben a felfokozott hangulat, részben az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt, bár meg kell jegyeznem, közel sem ázott el. Ki nem nézné belőle az ember, hogy egyedülálló anyaként egy lovat is az asztal alá inna, no meg nem is reklámozza különösebben. Nem feltétlenül ez a legjobb tulajdonsága egy hölgynek, ha meg mégis, mélyen hallgasson róla.
Könnyedén simul bele Krisztof karjaiba, szigorúan a tánc keretei között. Onnan lehet tudni, hogy két ember egy hullámhosszon van, hogy mennyire képesek együtt mozogni, márpedig nekik ez nagyon megy. Renée egy pillanatra el is töpreng azon, miért nem találkoztak eddig, de végül rá kell jönnie a logikus magyarázatra: a férfi még csak nem olyan rég érkezett. Szemei belefúródnak munkatársáéba, noha néha elvándorolnak a közönség felé is, akik közül mind a fiúk, mind a lányok elkerekedett szemekkel nézik őket. Persze megértem, Renée falatnyi ruhája és Krisztof nem elhanyagolható megjelenése valóban vonzza a tekinteteket, a párosukkal együtt. Igazából a tény az, hogy a mai fiataloknak fogalmuk sincs arról, hogyan kell jól bulizni és ez nem az az öreges felfogás, hanem tény. Észrevétlenül ugyan, de a nő figyel, mit csinálnak körülöttük és szánalmas, mintha párzási táncot járnának elfajzott kiadásban. Na, amit viszont az ő párosuk csinál, az nagyon nem ez.
- Nekik is meg kéne tanulniuk, mi a különbség e között - magukra mutat, majd fordul egyet, hogy háttal legyen Krisztofnak, de még ezt is tökéletes összhangban végzi a zenével és a férfival. - és aközött, ami ott folyik - fejével finoman biccent a tőlük rézsút balra lévő páros felé, akikről inkább nem nyilvánít véleményt. Aztán persze visszafordul, hogy újra szemtől szemben legyenek és folytassák ott, ahol az előbb kicsit megbontották a rendet.
- A helyzet az, hogy mindjárt éjfél, de ha én erre a sok cuccra pezsgőt iszom, végem van. Mit gondolsz, bevállaljuk? - felvonja fél szemöldökét, a huncut mosoly ott díszeleg az arcán és csak a másik válaszára vár, ugyanis már elkezdték osztogatni a teli pezsgős poharakat.