A Fecsegő Dámák Freskójának folyosójának egy megkopott portrékkal díszített szakaszán jellegtelen cseresznyefa- ajtó simul a kőfalba. A sárgaréz betűk rajta szerényen hirdetik: Defenzori szoba.

Közvetlenül a felirat alatt egy szintén sárgaréz fényképkeret függ a fán, benne a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn- üldözési Főosztályának címerével. Az ajtó melletti falfelületre egy fonott kosárkát rögzítettek, "bejövő posta és üzenetek" felirattal. Utóbbiban egy évekkel korábbi karácsonyi bálra szóló meghívón kívül általában semmi sincs.

A szobát egy korábban használaton kívülivé vált raktárhelyiségből alakították ki, melybe Dwayne Warren különösebb átalakítások nélkül költözött. A hosszúkás, a többi irodához mérten kis helyiséget az egyetlen, szemközti ablak világítja be természetes fénnyel. Az öreg parkettára sötétbarna szőnyeget terítettek, amit egy asztalig terjedő, széles sávban kopottra sétáltak az évtizedek lábnyomai.

Balkéz felé egy jókora, öreg bőr kanapé terpeszkedik az olajzöld tapétájú fal mellett. Az előtte álló dohányzóasztalon általában piszkos hamutálak, újságok és kibelezett, mugli kacatok hevernek szerteszét. Mindezekkel szemközt pedig... a Szekrény.

A Szekrény még jóval Dwayne beköltözése előtt került ide, akinek amellett, hogy az embernek hányni lenne kedve, ha ránéz, mégsem volt sem szíve, sem kedve kihajítani. Teljes tartalmával együtt valószínűleg egy korábbi bájitaltan tanár személyes gyűjteményének része volt. A polcokon sorakozó bájitalok része a mai napig használható, a többi mára erősen elszíneződött, tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverré vált. Dwayne egy ideig célbadobásra használta őket, míg az egyik üveg eltörtével, a kiáramló szag miatt a fél emelet evakuálása vált szükségessé.

Közvetlenül a Szekrény mellett egy másik, ám kevésbé visszataszító Szekrény áll: a beugró falrész beüvegezett polcain különféle kevésbé ritka mágikus tárgyak, üstök, könyvek, vackok sorakoznak. A többségüket a mai napig használják az oktatásban, ám vagy nem férnek el a többi raktárban, vagy bizonyos tulajdonságaik megkövetelik, hogy a defenzori iroda védelmében helyezzék el őket.

Az ablaknak háttal, a szoba végében egy lakkozott, tömörfa asztal áll egy hozzá tartozó nyikorgós, süppedős bőr székkel. Az asztalon általában hétköznapi kacatok hevernek szerteszét, a szélén pedig az egyetlen tárgy áll, ami ténylegesen a defenzori munkakörhöz kapcsolható.

A férfi a rúnákkal biztosított, üveges szekrénykében azok a főzeteket, eszközöket és -ne adj' Isten - fegyvereket tartja, melyekre az iskolai munkája során közvetlenül szüksége lehet - tehát többnyire zsibbasztóan unalmas gyógyító, sebforrasztó bájitalokat. Emiatt tehát a szekrényt feltörni nem igazán érdemes, de még majdnem lehetetlen is: bár az ajtaja probléma nélkül, bárki számára kinyitható, a védővarázslatnak köszönhetően azonban illetéktelen személy a benne sorakozó tárgyakat képtelen elmozdítani, mintha a fához ragasztották volna őket.

Az iroda lakója ritkán és rendszertelenül tartózkodik a helyén. A diákok ügyes-bajos dolgaira előzetes időpontegyeztetés után szán időt, azonban, ha komoly szükség van rá, hűségesen megjelenik a kastélyban.

- Na mi van? Készen állsz? - fejével kérdőn biccent egyet a mellette ülő kutyának. A kis kóc kíváncsian félredönti a fejét, gombszemeivel faggatva őt. Hova megyünk? A kölyökkutya lelkesedése még néha előtűnik, bár a legnagyobb jóindulattal sem kölyök már. Drótszerű szőre szanaszét áll az egész testén. Lábai görbék, orra csapott. Öregesen bicegve közelebb megy a fiúhoz, mellső bal mancsát a lábszárára helyezi. Induljunk.

Amikor eltelt az első hét és senki nem vitte haza, könnyedén megvonta a vállát. Ilyen ez az időszak, gondolta. De aztán eltelt egy újabb hét. Majd egy hónap, utána még egy. A menhelyen ugyan mindig lenne hely számára, de Tobias szeret gazdát találni minden lakónak. Eddig nem is volt ezzel gond. Előbb-utóbb sikerrel járt. Most senki se jelentkezett érte, senki se választotta ki őt a többi közül. A fiú facsarodó szívvel figyelte, mikor egy-egy látogató, potenciális gazdi tekintete végigsíklott fölötte és tovább sétált.
Aztán egy nap jött egy bagoly. Az akadémián is teleplakátolta a helyet a végén, pedig nem szokott ilyen gerilla-reklámot folytatni. De sikerült. Figyelmeztette a jelentkezőt, hogy nem egy fiatal, energikus ebről van szó. Nem fog cikeszek után szaladni. Lehet már a papucsot is csak ímmel-ámmal rágcsálja meg. Ő viszont így is akarta.

Úgyhogy most egy kicsit izgatottan toporog az ajtó előtt, karjaiban a gombszemű. Egymásra néznek. Tobias kifújja lassan a levegőt, bólint egyet, azzal bekopog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=690248#post690248][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.07.13. 21:22[/b][/url]

- Na mi van? Készen állsz? - fejével kérdőn biccent egyet a mellette ülő kutyának. A kis kóc kíváncsian félredönti a fejét, gombszemeivel faggatva őt. Hova megyünk? A kölyökkutya lelkesedése még néha előtűnik, bár a legnagyobb jóindulattal sem kölyök már. Drótszerű szőre szanaszét áll az egész testén. Lábai görbék, orra csapott. Öregesen bicegve közelebb megy a fiúhoz, mellső bal mancsát a lábszárára helyezi. Induljunk.

Amikor eltelt az első hét és senki nem vitte haza, könnyedén megvonta a vállát. Ilyen ez az időszak, gondolta. De aztán eltelt egy újabb hét. Majd egy hónap, utána még egy. A menhelyen ugyan mindig lenne hely számára, de Tobias szeret gazdát találni minden lakónak. Eddig nem is volt ezzel gond. Előbb-utóbb sikerrel járt. Most senki se jelentkezett érte, senki se választotta ki őt a többi közül. A fiú facsarodó szívvel figyelte, mikor egy-egy látogató, potenciális gazdi tekintete végigsíklott fölötte és tovább sétált.
Aztán egy nap jött egy bagoly. Az akadémián is teleplakátolta a helyet a végén, pedig nem szokott ilyen gerilla-reklámot folytatni. De sikerült. Figyelmeztette a jelentkezőt, hogy nem egy fiatal, energikus ebről van szó. Nem fog cikeszek után szaladni. Lehet már a papucsot is csak ímmel-ámmal rágcsálja meg. Ő viszont így is akarta.

Úgyhogy most egy kicsit izgatottan toporog az ajtó előtt, karjaiban a gombszemű. Egymásra néznek. Tobias kifújja lassan a levegőt, bólint egyet, azzal bekopog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=690287#post690287][b]Dwayne Warren - 2017.07.13. 22:20[/b][/url]

Megropogtatja az ujjait. A szétszerelt, réz ülőrúd alkatrészeire pedig végül, egy szusszanással zárja rá a dobozt, majd celluxozza össze az asztalon.
Jack jócskán túlélve a fajtársait. Egész életében idegbeteg, harcias kis pukkancs volt, mindössze az utolsó hónapjaira nyugodott meg kissé nyugdíjazását a kastély madarai közt töltötte, morózus vénemberként. Végső lakhelyére, az erdőbe másfél hónappal ezelőtt, egy kartondobozban költözött ki. Azóta üres az ülőrúd. Csöndes a szoba.
És meglehetősen unalmas az élet.
Felemeli a dobozt, a földre teszi az asztal mellé, rádob egy fél zacskó bagolycsemegét és egy elemeire szedett, rózsaszín gumilabdát, ami tovább is pattog a szőnyegen. Nagyjából ekkor kopogtatnak.
Fürgén vág át a szobán, közel sem azzal az életundorral, amivel általában ajtót nyit - hiszen pontosan tudja, hogy most nem valamilyen kis idióta problémáival kell majd foglalkoznia. Jókedvűen tárja az ajtót szélesre.
És belebámul az öregúr kócos frufruja alatt csillogó gombszemekbe.
   -  Na hát. Helló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=690328#post690328][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.07.14. 08:39[/b][/url]

A köszönésre nem reagál semmit, legalábbis semmi láthatót, vagy amit udvariasnak lehetne nevezni. A négylábú mocorogni kezd, nyújtja a nyakát az idegen fele, de Tobias nem engedi ki a karjai közül.
Nem szokta olyan könnyedén átadni a védenceit. Ösztönös védelemmel szorítja magához, miközben csak egy gyors pillantást vet a férfire, s utána végigpásztázza a háta mögött előtűnő szobaszeletet. Ami másnak egy felületes odapillantás, az neki bőven elég. Elraktározza a látványt az utolsó részletig, leltárt készít és gyors, de szabatos következtetéseket von le. Az üres ülőrúd, a darabjaira szedett labda, amit egy varázsló könnyedén összeilleszthetne, ha akarna. A szétszórt morzsák, aminek már az illata is elért hozzá. Az egyébként pragmatikus szobában ezek a részletek annyira magukra hívják a figyelmet, mintha reflektorokat irányítottak volna rájuk.
Végül lassan megmozdul a karja, lenéz a kócfejűre és kicsit kitartja maga előtt, mint valami ajánlást, amit csak félszívvel adunk ki a kezeink közül, de tudjuk, hogy szükséges és megkerülhetetlen az elengedés.
- Ő volna. - Nevet nem mond, hisz az még nincs a kutyának. Pontosabban van, hisz mindig van a menhelyen, nem börtön az, ahol csak számok jelzik az identitást. Jeremiás. Ez áll a mappáján. Rögtön a képe fölött. Tökéletesen illenek egymáshoz, a fiú azonban mégsem akarta így szólítani. Mindig csak becézte, ahogy éppen a helyzet ihlette. Azt akarta, hogy az új gazdája adjon neki egy nevet. Azt akarta, hogy legyen egy új gazdája. Legyen egy új neve, ami csak az övé, s élete végéig szeretettel ejtsék ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=690346#post690346][b]Dwayne Warren - 2017.07.14. 11:55[/b][/url]

Ha tisztában lenne Tobias megfigyelői képességeivel, biztos egy semleges területen találkozott volna vele, például parkban, vagy inkább ő ment volna el az öregfiúért. A hosszú évek nyomkövetői gyakorlatának hála az ő szeme is érzékeny a részletekre, ám a tudása arra nem terjed ki, hogy a hátrahagyott nyomokból profilt állítson fel - különben nem is feladata. Az efféle tudástól borzongani kezd.
   -  Hát jobban is néz ki, mint a képen. Sean le lesz nyűgözve.
Derűsen billenti oldalra a fejét, egészen kutya- módra, a jobb kezét óvatosan a szőrcsomó elé tartja, mint formális bemutatkozást. Ha a szimatolást nem követi látható agresszió, akkor pedig megsimogatja a dagadt testhez képest aránytalanul kicsi, rőt- őszes bundával borított fejet.
Végül félreáll az ajtóból, egy suta intéssel invitálja be a párost a folyosóról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=690461#post690461][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.07.14. 16:46[/b][/url]

Azt a következtetést vonta le, hogy nem lesz itt rossz helyen a kutya. Ezt a következtetést még azért fenntartásokkal kezeli, készen akár arra is, hogy visszabirkózza az ebet a karjaiba és kirohanjon vele, de egyelőre mégis úgy dönt, hogy bízni fog a férfiban. Valószínűleg az öregúr is ezt gondolja, mert miután megszagolgatta a felé nyújtott kezet, nekiáll jó alaposan összenyálazni.
- Nem valami fotogén - jegyzi meg Tobias csak úgy mellékesen, bár őt ez eléggé hidegen hagyja. Részéről Jeremiás tökéletes. Mentes a fajbetegségektől. Hűséges, nyugodt, korához képest játékos. Szobatiszta - még. Nem ugat, csak ha kell. Egy főnyeremény.
Azt meg se kérdi, hogy ki az a Sean. Van ötlete. Egyelőre ennyivel be is éri. Beljebb lép, szétnéz, hogy az eddig nem látható részleteket is felmérje, aztán körülbelül az iroda közepén megáll és megfordul. Leguggol és lassan leteszi a szőnyegre a kutyát, aki hirtelen megbánta korábbi kíváncsiságát és szeretne még egy kicsit maradni a fiú biztonságot jelentő karjai között.
- Ne félj, itt leszek - motyogja neki mély, megnyugtató hangon, miközben megpróbál arrébb lépni egy fél métert. A kutya nem követi, csak néz fel rá könyörgő gombszemeivel. Tobias bíztatóan mosolyog felé, hogy hajrá, induljon csak el, amerre akar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=691635#post691635][b]Dwayne Warren - 2017.07.19. 17:15[/b][/url]

Kutyanyál. Vidéki gyerekként rezignáltan kezeli az állati testnedveket, ahány állat lepiszkította, összevérezte, lehányta, ez a legkevesebb. Mindennek ellenére a gyereke mocskos pelenkáját egyszer sem cserélt ki, a kölyköt viszolyogva lökte át az anyjának, amíg az öklendezése elmúlt.
Amíg Tobias leteszi a kutyát, ő hátrébb lép, a kezét a farmerjába törli. Az állatoknak jobb időt hagyni ilyenkor, különösképp, ha idősebbek. Egy kölyköt még úgy-ahogy le is támadhat az ember idegen helyen, a Jeremiáshoz-hasonló öregurakkal azonban nem árt az óvatosság. Na nem mintha olyan agresszív fenevadnak tűnik ez a görbe lábú, kócos korcs, de ki tudja.
Az asztal oldalába kapaszkodva guggol le tisztes távolságban tőle. Ismét csak a kezét nyújtja ki felé, hátha akkor meggondolja magát és végül hajlandó lesz eltávolodni a bástyát jelentő fiútól.
   -  Hey pooch, c'mere - fölhunyorog Tobiasra - Mi is a neve? Jere... Jeremy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=692449#post692449][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.07.24. 15:58[/b][/url]

Még vet egy bizakodó-kérdő-najólvanteakartad pillantást hátra a fiúra, aztán megteszi az eb az első lépést. Gyakorlatilag ezzel nem került sokkal közelebb a férfihez, kurta-göcsörtös lábain a haladás már nem épp szélsebes. Ide-oda himbálózva döcög még egy pár lépést, aztán lehuppan a fenekére, hogy kifújja magát.
- Igen, de nyugodtan átkeresztelheted. - A neve említésére az eb a füle botját se mozdítja. Akkor se mozdítaná, ha épp magyarul hangzott volna el. Vagy ha évek óta így szólítanák. Ugyanis kicsit süket szegény. De ha majd kap egy új nevet - vagy megmarad ez -, és naponta többször ordítják neki, azt biztos megtanulja.
Tobias kiszed a farzsebéből egy négybe hajtogatott lapot, aminek mindkét fele tele van írva nem túl mutatós, de olvasható macskakaparásával.
- Néhány dolgot azért jó tudni előre - a férfi mellé lép és odanyújtja neki a listát. Rajta olyan tételek találhatók, mint hogy milyen ételallergiái vannak a kutyának, miktől fél. Hogy szereti a sípoló gumicsirkéket marcangolni. Hogy nagyon erős fényeffektes varázslatoktól például halálra rémül, de a postást imádja. A halféléket vidáman elszopogatja a nem túl sok fogával, de csontot nem tanácsos adni neki, mert sajnos azt is megpróbálja elrágni. Ilyen és efféle szabályok és tanácsok garmadája sorakozik a lapon. A fiú halál komolyan veszi ezt az egész örökbefogadós dolgot.