A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=867079#post867079][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.16. 00:50[/b][/url]

Zalán lassú felfogása nincs ínyemre, ez még akkor is látszik az arcomon, mikor kiérünk a nagyteremből, hogy a bejárati csarnokban szembe is forduljak vele.
- Na végre - fűzöm hozzá kissé idegesen. - Kicsit előbb is rájöhettél volna, hogy mi van.
Esküszöm, hogy ha még pár pillanatot el kellett volna töltenem a viháncoló kamaszok között, nem álltam volna jót magamért. Nem mintha nem tudnék én is néha megfeledkezni magamról, de ez nem az a nap.
- Tegnap az edzés után alig tudtam megakadályozni - szűröm fogaim között, igyekezve a legkevesebb konkrét információt kimondani, arra az esetre, ha valaki azzal szórakozna, hogy minket hallgat. Most viszont nem érzem úgy, hogy sok időm lenne, hogy kerülgessem a tárgyat. - ...azt, amelyiket már láttam melletted. De most éjszaka... nem az volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=867091#post867091][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.16. 12:16[/b][/url]

Ezt akartuk volna elérni? Pár pillanatig csak bámulok a másikra, majd végül megrázom a fejem, egy csúnya tekintettel kísérve az elharapott elszólásra. A diákok belépnek a csarnokba, s míg elhaladnak mellettünk, el is hallgatok.
- Nem érted - ellenkezek fojtott hangon, kezeimmel hevesebben gesztikulálva, mint egyébként tenném. - Mielőtt ez volt éjszaka, volt egy... a másik. És nehezen tartottam vissza. Nehezebben, mint szoktam. - Szinte hebegem. A kezemben maradt bögrében a kávé egyre nagyobb hullámokat vet, lassan kockáztatva, hogy kicsapjon a peremen. - És este sem a bogolyfalvás volt, hanem...
De hiszen én akartam, nem igaz? Hogy kontrollálhatatlanul megtámadjanak a képek álmomban. Úgy, hogy semmit sem tehetek ellene...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=867093#post867093][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.16. 12:43[/b][/url]

Bár óvatosan kellene ezt a témát megközelítenem, főleg akkor, mikor egy ennyire nyilvános helyet választunk a beszélgetésre, a rajtam eluralkodó érzéseket mégis elég nehéz kordában tartani. Szemeim szinte kiguvadnak, ahogy a levitásra nézek.
- Elindult felém - mondom halkan. - Csak villanások. De azt hiszem, elindult felém az asztalon. Lassan.
Hát döntse el ő, hogy hasonlít-e az övéhez. A gyomromban lévő görcs, mellyel keltem, s azóta is kínoz, nem tudom, miről árulkodik. Persze nem is tudom, mit hittem. Hogy majd megfordul, s másfelé indul el? Hogy majd nem törődik velem, hogy majd nevetni fogok a dohos szobában az ismeretlen hanggal együtt? Hogy valamiféle viccnek vagyok épp tanúja? Ez azért elég valószínűtlen opció volt mindig is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=867097#post867097][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.16. 13:22[/b][/url]

Az ajtószárny mögé húzódunk, Zalán keze a vállamon, s a bögre, melyről el is feledkeztem már, kikerül a ujjaim közül. Viszonzom pillantását, s nekem fel sem tűnik, de szinte kapaszkodom a tekintetébe. Kérdésére kiráz kissé a hideg.
- Nem - lököm ki a választ kapkodva, ahogy idegesen a hajamba túrok. - Még nem. Csak lassan elindult, azt hiszem. De nem láttam rendesen, mert mindig csak egy-egy képszakadásnyi időre... jelent meg. - Halkítom le a hangom a végén. - Azt sem tudom, fog-e. Egyelőre nem fájt semmi.
A vak is láthatja, hogy szükségem van Hollósi jelenlétére ebben a pillanatban. Hogyan is siklanék el afölött a részlet fölött, hogy életemben először végre folytatódott egy látomás?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=867100#post867100][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.16. 13:59[/b][/url]

- Hát, én is - szűröm a fogaim között. Nem lenne rossz, ha csak... nem is tudom, miért indulna el felém az állat. Csak mert épp arra volt dolga.
Szavai talán kissé lehorgonyzó hatással vannak rám, de mégse mondanám, hogy annyira megnyugodtam. Lassan megcsóválom a fejem, miközben még mindig rászegezem a pillantásom.
- Szerintem erre nem lehet igazán felkészülni. - Persze, hogy nem. Hiszen Zalán sem tud igazán felkészülni az ő jövőjére. Ki lenne képes erre? Megbirkózni mindezzel? - De... igazad van... előrehaladás. - Nyelek egy aprót.
- Csak el akartam mondani. Hogy tudd, mi van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=867103#post867103][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.16. 14:34[/b][/url]

Zalán felvetését is hosszabb csend követi - a csarnok zsivaja és a légzés persze megtöri. Mögöttünk egy csapat eridonos halad el, talán a konyha felé, hogy egy kis extra adag reggeliért puncsoljanak a manóknál, ki tudja. Nevetnek, és hangjuk megtölti a csarnokot pár másodpercig.
- Ne, csináljuk - csóválom a fejem lassan. - Csak... nem arra a jelenetre számítottam álmomban. Hanem a másikra. Azt reméltem... - hogy végre megfordul. De persze nem ez történt. - Csináljuk. Haladni kell előre.
Kezeim talárom zsebébe mélyesztem, még egy sóhajt is hallatok a döntés meghozatala után. Senki sem mondta, hogy könnyű út lesz, nem igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=867107#post867107][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.16. 16:22[/b][/url]

Zalán ismét meglep. Szemöldököm enyhén felfelé rezzen, mikor a nehézségekről beszél. Na, ezt se mondta még nekem senki. A kávésbögrét hamarosan már kézbe veszem, és iszok is belőle egyet (majd enyhén fintorgok is az ízre), mielőtt válaszolnék.
- Nem hiszem - csóválom meg a fejem lassan. - Így is, úgyis az lesz a vége... ami lesz. Jobb tudni.
Megbánni meg... ismét kortyolok egyet, hátha az majd segít összerántanom magamat.
- Köszönöm, Zalán. - Bólintok egy aprót. A hangsúlyt, azt, ahogy beszélt. Hogy engedte magát kirángatni a reggeliről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=867110#post867110][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.16. 17:22[/b][/url]

Ez a gesztus is jólesik - halványan rámosolygok, mielőtt indulásra intene minket. Már majdnem bólintanék is, mielőtt kapnám magam, hogy odaérjek LLG-re... Ám végre eszembe jut egy apró részlet a ma reggeli mutatványról. Ez - hogy az agyam működésbe lép - csakis a kávé hatása lehet. Na jó... talán Hollósi keze is benne van.
- Zalán... Mi az a fiola nálad? - Teszem fel a kérdést enyhén oldalra billentett fejjel. Hiszen az ember nem tart magánál minden nap egy ilyen tartalmú üvegcsét; legutóbb még a Beauxbatonsban láttam ilyet a legilimenciateremben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=867144#post867144][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.16. 22:18[/b][/url]

Zalánnak több titka van, mint amit elárul. Igaz, ezzel nincs egyedül - mégis bosszant válasza, hiszen kíváncsiságom kiapadhatatlan, és tényleg nem tartogat bárki ilyeneket magánál reggeli közben. Elég nagy hülyeség is volt, ha engem kérdez, hiszen ha titokban akarná tartani, ez volt a lehető legkevésbé értelemszerű húzás. Ennyi erővel el is újságolhatná a foszlány tartalmát.
- Hát persze - bólintok. - Ha tudok segíteni, szólj. Egész jó nyomozónak tartom magam. - Grimaszolok egy kissé, bár nem állítok valótlant. A játszótér megtalálása igencsak nagy teljesítmény volt, s nem kis elhatározottságot követelt tőlem.
- Hát akkor szia. Este találkozunk - mondom még neki, emlékeztetve rá, hogy nem úszhatja meg a meditációt, ha egyszer nekem is hatott az ő ötlete.
Hamarosan pedig már a reggeli hűvösben mélyesztem kissé kihűlt ujjaim a talárom zsebébe, miközben a háztársaim azt találgatják: krupot simogatunk, vagy netán egy szalamandra fog előbújni valamelyik kő alól.