A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862166#post862166][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.04. 08:22[/b][/url]

Az a baj a tökéletes házzal, hogy nem egyik napról a másikra jön el. Persze, vannak egyesek, akiknek olyan jól megy, hogy egyik nap leisszák magukat, másnap meg háztulajdonosok, de nem mi vagyunk azok. Én is hallottam a legendás ház történetét, és azt, hogy hogyan sikerült megszerezni, de valahogy engem elkerül a szerencse. Talán innom kéne? Nem. Nagyon kevéstől képes vagyok becsiccsenteni, és az nem nekem való. Azonban, ha már elkerülő szerencse, akkor had említsem meg bosszantó helyzetemet, amikor is a kedvenc bőröndöm kereke úgy dönt, hogy ő nem folytatja tovább velem az utat, és inkább önálló életet kezd, természetesen akkor, amikor a pálcám valahol az alján pihen, én pedig magassarkúban futok utána, hogy elkapjam.
- Várj már meg!
Kiálltok utána, mintha az annyira segítene, ám ahelyett, hogy megesne rajtam a szíve, egy repedésben még ugrat is egyet, hogy egyenesen egy pasas fenekébe csapódjon. Hát ez az én szerencsém, remélem évfolyamtársak leszünk és az összes óránk közös lesz. Szusszanva nézek a fenekére, nem is értem miért, és csak amikor mozdul, akkor kapom fel a fejem.
- Bocs, a kerekem elszabadult.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862169#post862169][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.04. 09:42[/b][/url]

Megkönnyebbülten elmosolyodom, amikor jól reagálja le, és biztos vagyok benne, hogy nem Rellonos. Kár, pedig jó lenne valaki, aki szimpatikus, akivel csak úgy összemosolygunk, beszélgetés nélkül is akár.
- Be, a városban keresek házat, de még nem találtam meg az igazit, addig meg elfogadom a felajánlott szobát, jobb, mint egy panzióért fizetni.
Abba bele se gondolok, hogy koromnál fogva nem kell feltétlenül diáknak gondolnia, de remélem azért nem hiszi, hogy magáznia kell. Hezitálok, hhg, megemlítsem-e, végül azonban elállok ettől.
- Tudsz segíteni? A pálcám a bőrönd alján van, és nem biztos, hogy kipakolnék nyílt színen.
Igen, tipikusan a női dolgaim vannak a tetején, és az ciki lenne azért itt, főleg, hogy eleve nem vagyok túl nyitott ember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862171#post862171][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.04. 09:58[/b][/url]

Hálás mosollyal pillantok rá, és nagyon örülök neki, hogy nem rázott le rögtön, hogy ő aztán biztos, hogy nem. Biztos vagyok benne, hogy nem rellonos, az eridon még talán, bár ők hangosabbak, navine vagy levita lesz ez, olyan kedvesnek érzem. Tudom, hogy ez butaságnak hangzik, de szerintem tényleg van, hogy az emberekből kiárad egy érzés. És ha így van, talán belőlem sem jön ki annyira rossz. Elindulok a bőrönd felé, a következő pillanatban viszont érzem, hogy visszahúz, és ez annyira meglep, hogy engedelmesen vissza is lépek, holott ilyenkor kellene sikítanom és elszaladnom, én azonban csak, mintha így lenne természetes, simulok hozzá, és amikor a bagoly elrepül, még apró sikítással hozzá is bújok, mert erre nem számítottam. A tenyerem a hasán pihen - de még milyen hasán! - a fejem meg a mellkasán, és valószínűleg életem legromantikusabb pillanatát élem át, egy bagoly miatt. Nem kifejezetten szeretem őket, pont ezért, mert őrülten közlekednek.
- Ezt a kerékért cserébe kaptam?
Pillantok fel rá bujkáló mosollyal, mert azért elég vicces a jelenet, ahogy mi így egymásba gabalyodtunk, és ő már tovább is sétál, én meg zavartan pillantok utána. Visszavonom, simán lehet még rellonos, sőt, a nagyszerű test és a minimális romantika éppen ezt mondatja velem.
- Neked is női holmik vannak a bőröndöd tetején?
Kérdezem mellé guggolva, úgy, hogy azért semmi se látsszon ki, hát én nem olyan lány vagyok.
- Látod, olyan, mintha egy kis pöcök eltűnt volna, de szerintem menthető. Négy évesen kaptam, eléggé ragaszkodom hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862173#post862173][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.04. 10:30[/b][/url]

Nem tudok nem mosolyogni, sem távol lenni tőle. Észre se veszem, hogy milyen közel guggolok le mellé, hogy szinte a combunk is összeér, és érdeklődve hajolok előre, hogy megvizsgáljam a kerék állapotát, pedig lássuk be, nem sokat értek az ilyesmihez. Érdekel, és itt most nem csak a srácra gondolok, hanem arra is, hogy hogyan rakja vissza a kerekemet.
- Kértem bagoly értesítőt a kiadó házakról, ha gondolod, szívesen lemásolom neked, hátha találsz megfelelőt.
Könyökömmel a térdemen támaszkodom, és elvarázsoltan figyelem, ahogy a kerék visszakerül, majd leesik, és ezt az utóbbi tettét egyáltalán nem bánom, mert ez azt is jelenti, hogy egy kicsit tovább maradhatok itt, vele. Talán az aurája teszi, lehet, hogy az a mágikus képessége, hogy a lányokat magához vonzza, egyetlen pillanat alatt nem csak fizikai kerekük gurul el, hanem a fejükben lévő is, majd, amikor már teljesen megbíznak benne, fogja magát, és kiszipolyozza a vérüket. Rendben, ez egy kicsit fanfiction megközelítés, de azt hiszem, vállalom a kockázatot.
Az újabb nekirugaszkodással testhelyzetet vált, én pedig megnézhetem a feje tetejét is. Érzem a bizsergést az ujjaimban, hogy odanyúljak és megsimogassam azt a rengeteg hajat, ami libben, ahogy ő mozdul. Hogyan lehet egy férfinak ennyi haja? Próbálok nem a szemem előtt lebegni kezdő képekre koncentrálni, hanem arra, hogy ne látsszon rajtam, mennyire csalódott vagyok, hogy ezúttal sikerült visszahelyzenie. És, ahogy belegondolok, hogy megmentette a bőröndömet, egyikét azoknak a tárgyaknak, amikhez ragaszkodom, tényleg hálásan és vidáman elmosolyodom. Elfogadva a kezét, álló helyzetbe kerülök megint, ám nem engedem el, miközben hálásan a szemébe nézek.
- Megmentetted az életem! Köszönöm!
Mivel magas vagyok és magassarkúban vagyok, így csak kicsit kell nyújtózkodnom ahhoz, hogy a vállára támaszkodva, hálám jeléül puszit nyomjak az arcára.
- Találkozunk este.
Simítom meg a kézfejét búcsúzóul, és tudom, hogy muszáj ellépnem tőle, mert bár nem hiszem, hogy egy lányokat megbűvölő fanfiction vámpír, de azért legalább a bőröndömet kipakolnám, mielőtt kiszívják a nyakam. Ellépve tőle, elindulok a folyosón, de nem tudok nem hátra pillantani, és inteni a kezemmel. Nem tudom, hogy ki vagy, te ilyen mély nyomot régen hagytak bennem.