A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=837520#post837520][b]Dévai Vince Áron - 2021.09.30. 19:38[/b][/url]

Honnan tudom hogy nincs ma iskolanap? Onnan, hogy nem szól az ébresztőórám, arra az esetre ha nem kelnék fel időre. Szükségem van a kis masinára, hiszen nem mindig tudok ráparancsolni magamra hogy Dévai kelj fel. Semmire se cserélném le, hiába ugraszt ki az ágyból rémülten, muszáj valahogy elkezdeni a napot. Tegnap péntek volt, így ma szombat reggel van. Tíz órát mutatnak a kis mutatók, tehát a reggelit már lekéstem. Nem baj, lemegyek egyet futni a szabadba, felkészítem a gyomromat a várható ebédre. Elég sokára tartott mire felvettem az edzőcipőt, meg a melegítő ruhát. Nagyjából félkor érek ki a körletből, és már az első pillanatban meglátok egy csomó embert a másik irányban. Most inkább nem állnék le bájcsevegni, így gyorsan elfordulok és a következő sarkon felszívódok. Utálom a lépcsőzést, de kénytelen vagyok mert még nincs lift a kastélyba. Biztos nem is lesz, ezért ezen felesleges gondolkozni. Olyan gyorsan sétálok el az egyik évfolyamtársam mellett a csarnokban, hogy nem veszem észre a földön heverő kis szilánkot. Nem tudom hogy került oda, de néhány perccel ezelőtt hallottam egy nagy csattanást. Miután belelépek akkor látom meg az egyik szemeteskukában egy egykori váza maradványait. Nem vágta meg a talpamat, talán csak pár centire van tőle. Nincs is időm ezzel foglalkozni, mert elviharzik mellettem egy alak, és a nyomában egy-két papír landol a földön. Látom hogy teli van írva, ezért nagy nehezen odabotorkálok és felveszem. Az illető pont a következő lépcsősor felé siet, de lassan elkezdek felé botorkálni és kiabálok utána.
- Hé! Elhagytad a papírodat, várj meg.. Laines prof. Bocsánat, azt hittem egy diák az – nyöszörgöm fáradtan, és a kezébe nyomom a papírjait majd leülök a padra. Próbálom kiszabadítani a szilánkot, de megvágom az ujjamat.
- Ú, ez nagyot csípett – nyögöm, majd összeszorítom a markomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=837908#post837908][b]Dévai Vince Áron - 2021.10.09. 20:35[/b][/url]

Mindig szégyeltem bevallani, hogy kiskoromban kikészültem a vér látványától. Mivel minden gyerek eleven, én is gyakran elestem és meghorzsoltam magam és mikor elkezdett vérezni, azonnal becsuktam a szememet. Szerencsére mára már kinőttem belőle, de akkor sem komálom az ilyen sérüléseket. Tudom hogy a szervezetem kis katonái már éppen jó ízűen kebelezik be a baktériumokat a sebemnél, és nem komoly az egész de akkor is. Főleg hogy most nem otthon vagyok, és még egy tanár előtt sikerült balfékeskedni. Verjem bele az egészbe. Még jó hogy totálisan fekete szettbe vagyok, mert amikor öltöztem a kezembe került egy fehér póló is. Annyi előnye a dolognak lett volna hogy szeretem a pöttyös felsőket, csak a vérfoltra lett volna egy-két kivetni valóm. Elkezdek magamnak örülni, mert csak egy-két ismeretlen évfolyamtársam lézeng a közelben így nem látják a nagy Dévait aki úgy szorítja a markát, mint egy cserebogarakat vagy katicákat elrejtő kisgyerek az óvódában. Kicsit megnyitom a kezemet, de látom hogy elég szép mennyiségű vér elhagyta a testemet, és a tenyeremen és elvágtam egy vonalkát. Ne játszad a fejedet hülyegyerek, ennyi erővel a melléd éppen letelepedő férfi ölébe is vethetnéd magadat, és bömbölhetnél mint egy dedós. Na, nagyon bántja az egómat hogy segítségre szorulok. Elő kellett volna vennem egy zsepit, belecsavarni a kezemet és ahoyt inteni Lainesnek.
- Mi? Ja, persze. Rendben vagyok – nem is figyelek oda rá, csak próbálok az edzőcipőmre koncentrálni szégyenemben. Jó hogy nem vagyok elpirulos fajta, mert akkor már az egész fejem tüzelne valószínűleg. Milyen jól is állna a bőrömnek a rózsás szín. Mikor nyújtja a kezét, végre kinyitom a markomat és megszemlélem.
- Nem is olyan vészes.. Áú, finomabban! – szorítom össze a fogaimat és sipítok, de nem tudom eldönteni hogy a seb húzódott össze vagy ő ért hozzá.
- Bemegyek az egyik mosdóba és lemosom. Majd begyógyul. Zsepije van? – kérdem, és tartom a másik kezemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=840203#post840203][b]Dévai Vince Áron - 2021.12.14. 18:44[/b][/url]

Az a bizonyos tévéreklám, végig fogja kísérni az egész életemet ez már egészen biztos. Mi lehetne borzasztóbb egy kellemes karácsonyi reggelen? Kakaót szürcsölgetve, alig tízévesen egy horror műsort nézni. A fordulat viszont az, hogy tetszett amit láttam még is az elfogyasztott diós patkó amit már megettem, feljött és kijött. Kisebb koromban meg szinte kirázott a hideg a vértől. A takarítónő jól kiporolta a seggemet amiért összepiszkoltam a frissen felmosott padlót. Tisztán emlékszem, hogy egy furcsa kis koboldszerű valamicsoda egy kispengéjű kést húzott végig a szende kislányka tenyerén. A nyomában kicsurrant a vér, a rémes teremtés pedig mintha megnyalta volna. Azóta nagyon csípem a horrorokat, és a padlót se okádom teli miközben nézem. Az én vérző ujjamból szivárgó vér kicsit halványabb színű, de mintha a talajvíz törne elő, úgy csorognak az ujjamon a vörös cseppek. Oké, nagyon kedves a tanártól hogy itt virraszt mellettem, de a tekintetéből ki lehet olvasni hogy sokkal szívesebben venne részt, egy kislány szülinapi zsúrján. A sok kicsi között kicsit Slendermanként nézne ki, mert magas egy teremtés. Annak is örülök hogy élek, de azért ne csodálkozzon hogy rosszul érzem magam, akkor elhagyják olyan szavak a számat, amelyeket nem mondanék más szituban. Emberek vagyunk, biztosan megérti.
- Bocsánat, csak ahogy összehúzódik olyan mintha valaki simítaná – állítom a profnak, és hagyom hogy magával húzza a kezemet. Elég gyengéd, amiért hálás vagyok. Nem lenne éppen jó, ha lóbálni kezdené. A vér eltűnik, már csak egy nagyon friss vékony heg van a seb helyén. Ha valamihez hozzáérnék akkor felszakadna, jobb volna sebtapasszal betapasztani. Az átnyújtott zsebkendőt nem merem ráhelyezni, a szárazsága miatt irritálná talán. A fejem is hasogat, az ép kezemmel a táskámba nyúlok és előveszek kettő tábla csokit.
- Válasszon, van epres meg karamellás, remélem nem allergiás rá, vagy fogyózik mint legtöbben. Köszönöm a segítségét – mondom, és felé nyújtom a választani valót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=841823#post841823][b]Dévai Vince Áron - 2022.01.07. 12:39[/b][/url]

Fejemet hátra vetve a falnak pihegek, szívem egyre hevesebben dobban minden egyes pillanattal. Rosszul lettem ettől a kevés vérveszteségtől, ami körülbelül egy pálinkás kupicányi lehetett. Körülbelül annyi, mint amit egy vérvétel során levesznek az embertől. Sosem voltam jó a fejszámolásban, és a mértékegység váltásban sem. Manapság mindent kiszámol az internet, és elérünk arra a szintre is hogy  a muglik is tudnak majd varázsolni a segítségükkel. Megnyugtató hogy valaki itt volt mellettem, sokkal rosszabbul is alakulhatott volna a dolog, talán ha nincs az a kis varázslat és nem futok össze Laines proffal, még el is véreztem volna amilyen béna vagyok. Az öt évem alatt, nem volt erősségem az órákon való odafigyelés, de tudom van rá valamilyen bűbáj, amitől megalvad a vér a seb helyén. Probléma megoldva, így mindenki mehet a dolgára. Hálásan tekintek a tanerő felé, aki felmagasodik felém most mint egy torony. Egy magasságban lennénk ha én is felállnék, de elüldögélek én itt most egyenlőre, szédelgek még. Nem akarok a következő órára úgy menni, mint aki egy háborúban harcolt és tudom hogy a hattyúk halálát is előadnám.
- Ahogy gondolja, akkor több fog maradni nekem. Gondoltam hogy fogyózik – jegyzem meg mókásan, amikor a férfi egy pillanatra a másik irányba fordul becsúsztatom a táskájába az előbb felkínált csokit. Maximum kidobja, de ha később észreveszi legalább rájön milyen rafkos vagyok. Mikor elbúcsúzik intek neki, majd amint eltűnik a látóteremből felbontom a saját csokimat, ami a karamellás. Az eper az ugye gyümölcs, és egészségesebb is azért azt raktam be neki. Van benne valami.
- Remélem beleolvad valamelyik jegyzetedbe.. még hogy nem fogadja el a csokit. Megáll az ész baszdki. Kérsz belőle? – kérdezem hangosan az egyik elsőéves lánytól, aki befut a nagyterembe. Sokkal jobban érzem magamat.