A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=868611#post868611][b]Fekete Nonó - 2023.10.19. 20:11[/b][/url]

Már legalább három napja, hogy volt az ünnepély ahol is bejelentették, hogy Farkasházy Rudolf már nincs az Eridon házvezetői poszton. Bár sok pletyka keringett az iskolán belül mégis mindenkit meglepett a hír. Én őszintén nagyon is szomorú voltam. Hiszen sok mindent köszönhetem Rudolfnak és nagyon jó ház vezető volt.
Az Eridon körletből haladok a bejárati csarnok felé. Pont a lépcsőn felfelé igyekszem. Amikor észreveszem, hogy valaki tartózkodik ott. Morgok valami olyasmit, hogy “Miért van ez a lépcsőn”. Aztán felismerem az illetőt és nem leszek egy cseppet sem boldogabb. Köhintek egyet.
– Szia. – Remélem, hogy nem zökkentettem ki semmiből.
– Kicsit arrébb tudsz menni? Útban vagy. – Majd hozzáteszem.
– Min gondolkodtál? – Kérdezem fürkészve a tekintetét. Csak azt látom, hogy valamin gondolkodik, de hogy min azt nem tudom leolvasni. Amikor valamiért furcsa érzésem támad.
– Rudolfon gondolkodtál? – Kérdezem, mert valahogy az a megérzésem, hogy ő a gondolatainak a forrása. Azt, hogy hogyan azt nem tudom… Lehet, hogy a legilimencia órákból valami rám ragad. Kicsit kuncogok.
Majd Stepen arcát kezdem el fürkészni.
– Történt valami? – Kérdezem őszinte aggodalommal és kíváncsisággal. Amivel még magamat is meglepem. Talán kezd eltűnni a Stephen iránt érzett dühöm és félelmem. És ezeket az érzéseket a baráti közeledés és a kedvesség váltja fel. Aminek örülök. Mosolyogva várom válaszát és közben azon gondolkodom mit kell még csinálnom. És végül a fejemben kirajzolódik a bakancslistám és a e-heti teendő lista. Aminek nagyon örülök és ezt az emléket elraktározom. És aztán Stepent figyelem.
– Tudod, mindenkit megrázott a hír. Hiszen nem számítottunk arra, hogy Rudolf annyi munka után lemond a posztról. – Ami bennem akkor felmerült, hogy vajon miért megy el.
– Azt esetleg tudod, hogy miért ment el Rudolf? – Kérdezem, mert ez egy olyan dolog ami nagyon is sok kérdést vetett fel bennem. Lehet, hogy nem tudja, de ha igen az jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=868639#post868639][b]Fekete Nonó - 2023.10.20. 18:48[/b][/url]

Kicsit még vizslatom Stephent majd megnézem a lépcsőt. Valóban.
Meghökkenek.
– Oké… – Mondom sejtelmesen. Majd, hogy nem kapott tőlem egy teljesen új gitárt, sőt még többet is. És még mindig pikkelt rám. Mindegy. - veszek egy nagy levegőt és kifújom - nem lesz baj. Hagyom őt a francba.
– De voltam. Miért? – Oldalra döntöm a fejemet. És értetlenkedve nézem.
– Hát azt nem mondanám, hogy katasztrofálisak. – Még mindig nem értem.
– Azóta, hogy a házvezetőm. Nem is tudom. Nevezünk mindenkit úgy ahogy hívják.
– Oké. – Mondom neki határozottan és a két szemébe nézzek.
– Nézzük csak… – Gondolkodást színlelek, majd újra megszólalok.
– Szerintem kicsit hülyének tartanálak. De nem t’m. – Vonom meg a vállam. – Még nincs tapasztalatom ilyen téren. – Végig gondolom újra a kérdést.
– Lehet, hogy meglepődnék. Aztán peddig vagy megkérdezném ezt miért kaptam. Vagy elküldenélek a francba. – Elnézek.
– Már bocsánat a kifejezésért. – Nem szoktam így beszélni. Nem ez a megszokott nálam.
– Szóval végső válasz. Fogalmam sincs. Miért? Valakinek zenéltél egy sort a gitároddal? Vagy csak gondoltál rá? – Kérdezem érdeklődve. Mert úgy kérdezte, hogy a mi asztalunknál. Lehet, hogy bejön neki valaki az Eridonból. Ú… Talán az évfolyamomból. Vagy nem is… Az ő évfolyamából. Nem kérdezem még meg ki a kiszemelt illető. Talán elmondja ki az a személy, de lehet nem. Kicsit elmosolyodom majd őt figyelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=868642#post868642][b]Fekete Nonó - 2023.10.20. 19:41[/b][/url]

Most komolyan elgondolkodom. Igaza van. Figyelnem kéne mit mondok és kinek.
– Hát nem annyira. – Válaszolom.
Őszintén ezt nem is tudom miért mondtam. Kezd kicsit  vagyis nem is kicsit hanem nagyon az agyamra menni Stephen.
– Fáradt vagyok már. – Mondom ki végül.
– Értem. – Mondtam neki unottan. És még egy ásítást is hozzá fűztem, hogy még hihetőbb legyen az unalmam. Majd újra felvettem a fonalat.
– Értem. Én nagyon sajnálom, hogy elment. Hiszen nagyon jó tanár és házvezető volt. Sokat segített nekem. – Újból gondolkodásra ad alkalmat.
– Én biztos felkutatnám. Vagy legalább írnék neki egy levelet. – Kezd kicsit elegem lenni a keresztkérdéseiből.
– Végül is beszélsz vele vagy sem? – Vettem fel a leglogikusabb kérdést.
Közben körbe pillantok majd a karomon lévő órára terelődik a tekintettem. És ekkor kapok észbe, hogy milyen késő van. Megpróbálom le rendezni gyorsan a fiút és aztán megyek. Mert még van egy kis elintéznivalóm. De még meg várom hátha felvetődik még valami kérdés vagy téma. Megrázom magam és stephenre tekintek. Két szőke hajtincs a szemébe lóg. Hirtelen olyan cukinak tűnik, hogy az hihetetlen. És közben próbálom lebeszélni magam. “Nonó, ő nem a barátod. Ne akarja az ellenségeiddel kezdeni… Hagyd!” Bármennyire próbálom nem tudom levenni róla a tekintetemet. De végül mint egy varázsütésre eltűnik az érzés. Megrázom magamat. És mintha misem történt volna várakozom Stephenre aki még mindig nem folytatja a beszélgetést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=868646#post868646][b]Fekete Nonó - 2023.10.20. 20:15[/b][/url]

Bólintottam. Majd felkiáltás kissé összerezzentem.
– Ugye? – Egy kis mosoly húzódott az arcomon. De nem vártam választ. Tekintetemet elkaptam. De még így is feltűnt neki.
– Igen. A levél mindig egy lehetőség. – Mosolygok a fiúra.
Még egyet bólintottam majd én is felálltam, majd útnak indultam. De érdekes mód most nem dühvel és félelemmel hanem boldogsággal és melegséggel a szívemben. Befordultam és csak akkor veszem észre, hogy még mindig rajta agyalok. Hogy lehet, hogy pont az ellenségem lesz az új kiszemeltem. Egyszerűen ez nem lehetséges. Visszaérek a klubhelyiségbe és egy könyvel a kezemben elterülök az egyik kanapén. És kb két órát olvasok.