A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=685669#post685669][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.14. 12:53[/b][/url]

Hatalmas hangzavarral csapódik ki a Bájitaltan terem ajtaja, és millió meg egy elsőéves diákkal telik meg a folyosó, ami egészen a bejárati csarnokig vezet. Noha, nem mindenki ilyen durva tudatossággal indul meg a pletykálás közben, mint a diákok nagyrésze. Egy vörös korona ismét kitűnik a sok sötét talár közül, akinek tulajdonosa mellkasához szorítja a könyveit, és próbálja túlélni aurájának megerőszakolását. Mindenki az arca előtt hadonászik, nekimennek bocsánatkérés nélkül. Ugyanígy mennek tovább a dolgukra, maximum egy megvető pillantást intéznek Bíboranna irányába, aki azt sem tudja, hogy mi történik. Nem ennyire szerencsétlen azért, de… mégis. Az órán is - édesjóatyám – hozta a formáját. Goulens bájitalt kellett volna készíteni, és párokban kellett dolgozni. Természetesen sikerült úgy elrontani az egészet, hogy az osztály 99,9% rajta nevessen. A tanár is megejtett egy meglepett vigyort, de a társa volt az egyetlen, aki inkább bosszúsabban nézett rá. Azóta reméljük, hogy megbékélt. Ramóna, ha jól emlékszik a szeplős leány. Ahogyan bocsánatot kér gondolatban az említett Eridonos lánytól, meg is jelenik mellette, de megy is tovább a dolgára. Hunyorítva néz Ramóna után, majd nagyot sóhajt, és utána szól. Lehet, hogy meg sem hallja a nagy zsivajban.
- Ramóna! – próbálja túlkiabálni a tömeget. – Ramóna. – próbálja újra.
Mellkasához szorítja ismét könyveit, ahogyan oszlik az elsős hadsereg, majd a szőke lány után szalad. Ez sem hétköznapi látvány a fiatal Navinéstől, hiszen általában lajhár módjára közlekedik mindenhol; óvatosan és nagyon lassan.
- Ramóna... – éri utól évfolyamtársát. – Ne haragudj a kis baleset miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=685679#post685679][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.14. 13:37[/b][/url]

Savanyúan mosolyog a szőke lányra, aki érthető okokból válaszol olyan módon, ahogyan azt egy perccel ezelőtt tette. A mugli származás gyönyörűségei. Olyan az egész, mint a kémia óra a régi iskolájában, ahol szintén nem volt éltanuló. Megtesz mindent, ami tőle telik, de inkább csak ront a helyzeten a túlzott, erőltetett próbálkozásaival.
- Tudooom. – vakarja meg a tarkóját. – Még egyszer bocsánat.
Eddig még ennyire nem rombolt, mint ahogyan a mai órán rombolt. A tanár úr sem lesz a kedvenc neki sem, de ez a tantárgy… katasztrófa. A Legendás Lények Gondozása az már valami, de ez a Bájitaltan. Jönnek vissza a régi mugli iskolás emlékek. A gondolatra el is húzza a száját, de gyorsan kap észbe, hiszen tényleg menni kellene a Gyengélkedőre, hogyha ennyire rosszul sikerült a mutatvány. Bíboranna fizikai sérülés nélkül megúszta, de biztos, ami biztos; mindkettejük szorul majd némi kivizsgálásra.
- Persze, hogy elkísérlek. – bólogat hevesen. – Ez a legkevesebb.
Valóban veszélyes egy óra ez, de ezek után a tanár is meg fogja gondolni, hogy kik azok, akik az üst fölé állhatnak. A vörös lány is hibás benne. Tanulnia kellett volna, vagy pedig megjegyezni a tanárnak, hogy nem kellene rábízni ezt a feladatot, hiszen itt az eredménye.
- Kísérlek, de nem tudom, hogy merre van a szoba. – jegyzi meg, miközben ismét egy nagy, bűnbánó sóhaj hagyja el ajkait. Ez egy igen kellemetlen helyzet, borzasztóan rosszul kezeli az ilyeneket, szinte a sírás határán tud állni a hasonlóktól. Beleharap ajkaiba, majd ismét a lányra emeli tekintetét.
- Legközelebb hátha szerencséd lesz, és nem velem osztanak be. – mosolyog még mindig ugyanazzal a savanyúsággal, mint a beszélgetés legelején. – Megégetett? – kérdezi, miközben lép egyet előre, hogy jelezze, indulhatnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=685769#post685769][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.15. 12:12[/b][/url]

Most már ő is szemöldökét ráncolva sétál a szőke lány mellett. Szeme sarkából néha vet rá egy pillantást, de egyelőre többre nem méltatja. Ennél többet ő maga sem tud tenni; háromszor is bocsánatot kért, de Ramóna egyre inkább egy gömbhalra emlékeztet. Közben könyveit még mindig erősen szorítja magához Ővörössége. Amikor a másik lány újra felveszi magára ezt az értékelhetetlen stílust, Bíboranna ráemeli zöld íriszét, majd szólásra nyitná a száját, de inkább hallgat. Okos enged, a többit tudjuk. Furcsa, hogy egy Eridonos ennyire kitartóan haragszik, és ilyen módon tölti ki a dühét a másikon, de mint tudjuk, Bíboranna egyelőre a házak jellemzőire hagyatkozik, hiszen nem sok mindent tud a Bagolykőről. Eridon, a barátkozó. Levita, a művészlélek. Rellon, a magabiztos törtető. És a Navine, a jóindulat és a nyugodtság. Az utóbbiból már egyre kevesebb található az unikornis leányban.
- Figyelj, bocsánatot kértem. – kezd bele halkan. – Most elkísérlek a gyengélkedőre, és meg sem fordult a fejemben, hogy nővérkéset játsszak. – folytatja, miközben séta közben a lány irányába fordítja felsőtestét. – Sajnálom, hogy így alakult, de lépjünk túl rajta. – javasolja tekintetét a szőke lány szemeibe fúrva. Van benne egy minimális düh a stílus miatt, de természetesen reménykedően, kedvesen teszi mindezt. Nem az ő kenyere az udvariatlanság.
- Felagund érdekes egy tanár, nem igaz? – kérdi most már mosolyogva.
Nem szeretne tovább céltábla lenni, ezért most szükséges a csevej a betegszobáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=686349#post686349][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.19. 12:50[/b][/url]

Kezd enyhülni a tekintete, és azt a minimális dühöt is kezdi teljesen elfelejteni. Nem tudja sokáig tartani ezt a formát, és inkább ő is azon kezd el gondolkodni, hogy mégis mit lehetett ezen elrontani. Igaza van abban Ramónának, hogy nem kellene elsősökre, kezdőkre bízni a bájitalkotyvasztást, de meg voltak adva a hozzávalók, összetevők, ott voltak az asztalon. Biztosan valami mást rontott el, de mégis mi lehetett az. Az Eridonos lány javaslata elfogadható; soha többet nem fognak erről beszélgetni, noha annyit még érdemes beszélni róla, hogy mégis hogyan jutottak el a big bangig. Nagyot sóhajt, majd bólogatni kezd a Juhász leány szavaira.
- Olyan létezik, hogy rossz sorrendben pakoltam bele a hozzávalókat? Elvégre, minden összetevő ott volt előttem. Máshoz szerintem nem nyúltam. Ez eredményezhette a robbanást? – próbálja félhangosan felidézni, hogy hol is bukhatott el a történet. Mindig is jó volt a memóriája, de most valahogyan nem tudja megmondani, hogy mi is történt pontosan. Nem szokott ilyen stresszhelyzetbe kerülni, általában nyugodt a közeg ahol van. Ez, amióta itt van az iskolában egyre többször fordul elő. Talán kavintont kellene szednie erre a pár évre, amíg be nem fejezi tanulmányait. Vagy megszokja, és erősödik, idomul az itteni történésekhez. Az lenne a legjobb, de ki tudja, hogyan fog fejlődni a leányzó személyisége.
- Azt hiszem, hogy többet kellene tanulnom. – jegyzi meg száját elhúzva.
A következő kanyar után már kezdi elveszíteni a fonalat.
- Ez a kastély egy labirintus. Hogyan tudod megjegyezni, hogy mi, merre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=687383#post687383][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.26. 12:38[/b][/url]

Egy pár perc erejéig még gondolkodik, hogy mégis mit ronthattak el a bájitalon, de Ramóna is talán egyetért abban, hogy a sorrenddel lehetett valami problematika. Elgondolkodóan harap ajkaiba, már kevésbé olyan zavartan, mint ahogyan azt eddig tette, azonban még mindig látszik rajta, hogy nem tette túl magát ilyen hamar a történteken. A mugli általános iskolájában is tett hasonlókat, noha utána nem is nagyon engedték a kémia szertár közelébe. Nem csoda. Egyik tanítója sem szerette volna, ha a szerencsétlen kislány még több mindent elront a tanintézetben. Milyen más volt minden még hetekkel ezelőtt. Erre most egy olyan világba csöppent, amiről eddig álmodni sem mert. Ha pedig mégis olvasott ilyen meg olyan mágusokról, úgy gondolta, hogy ez a világ egyszerű és mesebeli. Az utóbbi még mindig érvényben van, azonban az, hogy egyszerű lenne egyre távolabb esik a lány racionalitásának fájától.
- Sokszor kerültél már a gyengélkedőre? – kérdezi a nyilvánvalót.
Hála az égnek, ő maga csupán galibát okoz, de mindig valami olyan nagy mázlival, hogy neki valahogyan soha nem esik baja. Inkább másokban okoz kárt, ami talán még kellemetlenebb, hiszen így csak a morgást kapja és a megvető pillantásokat. Talán kinövi majd egyszer… vagy nem. Ahogyan sétálnak a hosszabbnál hosszabb folyosókon, figyeli a mellettük elhaladó diákokat is. Közben persze figyel Ramóna minden egyes szavára, hümmög és bólogat, hogy látszódjon, a figyelme nem lankad. Egyszerűen mindenre kell figyelnie. Olyannak kell lennie, mint egy őznek a vadonban. Soha nem lehet tudni, honnan támad rá egy nagyobb, feljebb álló ragadozó.
- Szeretném azt hinni, hogy hamarosan belerázódok. – mosolyog lágyan.
A tájékozódási képességei igencsak a béka feneke alatt vannak, de egy új helyen ne is nagyon várjon mást. Még ha egy kisebb kastélyról beszélnénk is nehéz lenne eljutni egyik pontból a másikba, de a Bagolykő egy igazi labirintus. Egyforma folyosók. Sok hasonló kép. Ami a legzavaróbb, hogy vannak olyan festménylakók, akik átjárnak szomszédolni egy másikhoz, így ugyanaz az arc köszön vissza a következő megszólalásig hasonló folyosón is.
Az étel gondolatára szélesen elmosolyodik, és színpadiasan bólint egyet.
- Szuper ötlet. Hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok éhes. Mindig az vagyok.
Ami igaz, az igaz. Ritka alkalom, ha Annácska azt mondja, hogy nem kér semmit sem enni. És az étkezés mindig jó arra, hogy kicsit többet tudjon meg a másikról. Ramóna is kezd nyugodni – legalábbis úgy néz ki -, ezért a vörös lány most már lerázhatja a nagy követ kicsit szívéről.
- Á, szóval ez lenne a gyengélkedő. – néz a hatalmas ajtóra. Megérkeztek. Besétálnak az ajtón, így csupán néhány, Anna számára ismeretlen diák marad a folyosón. Már alig várja, hogy vége legyen ennek a procedúrának, és végre bekapjanak egy-két falatot a nagyteremben vagy a kissé eldugott konyhán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=695952#post695952][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.08.12. 16:43[/b][/url]

Ha valaki – esetleg – járt már a Nap közelében, vagy akár a Földgolyó magjánál, akkor biztosan ismeri ezt a meleget. Azonban, lássuk be, nem sokan látogatták ezeket a helyeket az emberiség történetében. Noha mégis így képzelnénk el az ottani időjárást. Elmondhatatlanul meleg van, a levegő alig-alig akarja felemelni hátsóját kényelmes karosszékéből, hogy meginduljon, és egy kis reményt adjon a kastély lakóinak. Így történik az is, hogy Bíboranna a szokásosnál vékonyabban öltözve jelenik meg a Navine tornyából lefelé vezető lépcsősoron. Lenge, tört fehérszín ruhát visel, azonban lábán egy barna tornacipővel rontja el az összképet. Vállát nem húzza most táska, csupán mazochista módon úgy döntött, hogy elindul sétálni; lesz, ami lesz alapon. Nem tolonganak a diákok a folyosón, úgy érzi a leány, hogy már csak ezért érdemes volt kimozdulni kényelmes szobájából, amit valamilyen lehűtő bűbájjal megspékelt az egyik felsőbb éves fiú neki, amiért valamelyik nap nem köpte be, hogy takarodó után lépett be a Navine klubhelyiségbe.
Gondolatai mindenfelé cikáznak, amikor is eléri a bejárati csarnokot. Szemei homályban úsznak, mintha nem is ezen a világon lenne. Csukott szemmel tesz meg néhány lépést, miközben dudorászva, karjait teste mellett kitárja, s mélyeket szippant a levegőbe. Kicsit „kastélyszag” van, de ehhez már hozzászokott, és az otthon illatával párosítja leginkább. Ahogyan lassan, szinte táncmozdulatszerűen lép néhányat, a hirdetőtáblával szemben találja magát. Talán az égiek is így akarták, hiszen eléggé le van maradva az iskolai dolgaival. A zöld szemek elvarázsoltan kezdik felfalni az információkat a tábláról, majd hirtelen egy érdekes tárgyon csillan meg a napfény.
- Hát te meg? – intézi szavait a gyíkszemnek tűnő valami felé.
Elindítja ujjait, de furcsa érzése támad. Körbenéz, majd folytatja a műveletet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=696227#post696227][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.08.14. 18:15[/b][/url]

Hogy ki beszél kövekhez? Az, akinek még nem ölte meg a világ a lelkét. Aki még gyermekként gyermek is szeretne maradni. Ily’ módon el is mosolyodik, ahogyan a Nap újra meg-megcsillan ezen a csodálatos tárgyon. Miért is tartana tőle? Ez csak egy tárgy, ami nem bánthatja. Egy nagyon veszélyesen bizsergető dolog, de egyszerűen ismét a kíváncsiság győz. Észre sem veszi a „játék” másik résztvevőjét, aki nem is olyan messze bújik meg a Navinéstől. Teljesen elvarázsolja ez az egész helyzet. Úgy néz ki, mint amikor egy vadember találkozik egy totálisan hétköznapi mugli tárggyal. Így is van, hiszen a mugli leány egy olyan varázstárggyal kerül szembe, amihez eddig még sosem volt szerencséje. Fejét egyik, majd a másikra oldalra dönti, ahogyan ujjbegyei már majdnem elérik a szemet, s valaki hirtelen megkopogtatja a vállát. A varázs megszakad egy pillanatra, s az egyik kedves Levitás lánnyal, Zelmával találja szemben magát. A mindig kedves szfinxlány érdeklődni kezd Bíbor hogyléte felől, aki most nem annyira őszintén, inkább kifejezetten erőltetetten mosolyog a kék irányába, hiszen egyáltalán nincsen most ehhez kedve. Nagyon kíváncsi a mögötte lévő tárgyra. Próbál pipiskedni, hogy eltakarja a másik elől. „Mi van mögötted?”, hallatszik a kérdés a fekete hajú Levitás szájából, mire Bíbor irigysége kitörik a vörös ajkakból.
- Semmi közöd hozzá – közli, miközben fejét gőgösen megrázza.
Szemében már most látszik a megbánás, de ez a kedvesen közelítő Levitást mit sem érdekli. Annus most nagy bunkó volt, ezért helyben is hagyják egy „Tőled azért többet vártam” mondattal. Majd egyszer elmagyarázza Zelmának, hogy mi volt most a happening, de most erre nem ér rá. Zöld szemeivel hunyorítva várja meg, amíg a másik eltűnik, aztán hirtelen megfordul. Az egész annyira drámai, kezei remegni kezdenek, érzi, hogy nem kellene, de végül hosszú ujjait a kő köré fonja. Hideg tapintása van. Mint egy valódi drágakőnek. Finoman kidolgozott remekmű. Meg kellene mutatnia valamelyik tanárának. Mosolyogva emeli a drágaszágot lélektükrei elé, amikor is hirtelen nagyon furcsán kezdi érezni magát. Megszédül, s látja, ahogyan minden elhomályosodik körülötte. Nekidől a falnak, majd fájdalmasan felkiált, amikor érzi, hogy valami nagyon csúnyán fülébe kapott. Legalábbis ezt hitte. Ahogyan füléhez nyúl, egy elefánt hallószervét találja sajátja helyén. Halálfélelem ül ki az arcára, miközben még egy közeli ablakhoz sem tud elmenni, hogy megnézze benne magát. Az igazat megvallva, azt sem tudja elképzelni, hogyan tudná méretes fülét elcipelni odáig. Rendesen húzni kezdi hosszú kis nyakát. Ilyen nincsen.
- Hahó – nyögi alig hallhatóan. – Valaki segítsen.
Közben még mindig ujjai ölelésében pihen az átkozott varázstárgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=696660#post696660][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.08.17. 20:31[/b][/url]

A szín, ami a közönség szeme előtt játszódni látszik, nem egy kellemes, szívet melengető látvány; Bíboranna, fiatal hősnőm fájdalmasan tekereg a földön, miközben füle úgy néz ki, hogy nem akar megállni a növésben. Szemeit összeszorítja fájdalmában, majd egy dallam és egy jelenet halad át szenvedő agyán. Egy színdarab. Egy musical, hogy pontosabban fogalmazzak. Jekyll és Hyde? Does it ring a bell? A rész, amikor a szerencsétlen doktor kipróbálja magát a szérumot, majd átváltozása közben – hogy Mr. Hyde váljon belőle – borzasztó fájdalmakon megy keresztül. Így érzi magát Annus is. Féreg módjára tekereg a jéghideg márványpadlón, miközben próbálja megérinteni szabad kezével a hatalmas hallószervet, de amint a közelébe ér testrészének, eluralkodik rajta a mérhetetlen hányinger. Mitől lehet ez? A gondolatra abbahagyja a szemhéjak összeszorítását, és zöld szemeit az alig látható mennyezetre emeli.
- A kő – suttogja magában.
Mivel kiskorában nem voltak barátai – igaz, most sem tolonganak -, ezért sokszor kellett magának beszélnie. Ezt a szokását a mai napig tartja. Ami másoknak leginkább csak a fejében születik meg egy gondolat formájában, azt Bíboranna általában kimondja. Halkan, de kimondja, és így lesz belőle a motyogós, furcsa Navinés lány. No, de térjünk vissza a felismeréshez; a kő mindennek az okozója. Erőtlenül el próbálja dobni a csarnok közepe felé, de csak egy pár centimétert csúszik mellette a kövezeten. Fájdalmasan sóhajt egyet, majd megkísérli fejének megmozdítását, felemelését, azonban a nehéz „Dumbo” fül nem engedi neki. Biztosan valaki jó kis tréfának gondolta, hogy kiteszi ezt a követ, aztán egy gyanútlan arra járó megtalálja, és… és ez lesz belőle. De az is lehet, hogy csupán összeesküvés-elmélet az egész. És valahogyan itt termett egy másik univerzumból vagy a fene sem tudja, hogy’. Ebben a varázsvilágban már bármit el tud képzelni a vörös leányzó. Fájdalma lassan múlni kezd, így újra megpróbál felegyenesedni a fal mellett. Kisebb-nagyobb sikerrel el is végzi a műveletet, majd mélyet sóhajt, és egy hatalmas könnycsepp gördül végig szeplős arcán. Nem sír, csupán megkönnyezi a helyzetet, mert ez aztán már tényleg hihetetlen, hogy mindig ő az, akivel ilyeneknek történnie kell. Feje – természetesen, vagyis inkább természetellenesen – jobb oldala felé dől, ahogyan lehúzza fülének súlya.
- Ne tolongjatok – mondja hangosabban, majd meghallja a mennydörgést.
Csak ezt ne. Lehűl az idő, aztán kimerészkednek a diákok, ő pedig meg sem tud mozdulni, csupán ül a fal mellett, akár egy hajléktalan. Biztosan kapna egy pár fityinget, ha kitenne egy kalapot maga elé, és egy kartonra írt szöveggel kéregetne: „Az elefántfülű lány”. Egy újabb könnycsepp rohan végig a pofin, szipog egyet, s ahogyan próbál lelki erőt venni magán, megrázza fejét. Végigpásztázza a csarnokot, majd egy alakra lesz figyelmes az egyik árnyékosabb helyen. Nem tudja kivenni, hogy ki az. Sőt, már abban sem biztos, hogy valóban ott van az a valaki.
- Hahó. Akárki is vagy. Segíts, kérlek – szól, de nem bízik a segítségben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=697143#post697143][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.08.21. 17:26[/b][/url]