37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 6. 14:03 | Link
Sárkányszem kaland
Outfit, Szem
 
Végre lesz valami időjárás változás, a mostani meleg már engem is megviselt. Ma például elsétált mellettem a férfi, akiről azt mondták auror és elkezdtem azon gondolkodni, hogy rajtam, hogy mutatna egy auror jelvény. Persze azzal is jól néznék ki, de ettől még magamat is megleptem egy ilyen értelmetlen gondolattal. Szóval már nagyon esedékes ez a vihar, ami úgy néz ki nem sokára kitör és enyhülést hoz. Akkor pedig majd tudok aludni és a fáradt agyam nem generál ilyen értelmetlen gondolatokat.
Kényelmesen sétálok a bejárati csarnok felé, kihalt minden, nem aggódóm azon, hogy elkapnak. A pillanatnyi fülledt melegben senki sem szívesen megy sehova, majd egy-két óra múlva max. vacsorázni jönnek erre a diákok. Addigra pedig én már nem leszek itt.
Talán esernyőt ragadók és lemegyek a faluba megnézni, hogy keres-e még kisegítőt a csárda, amit említettek nekem. Nem mintha pénzre lenne szükségem, csak kipróbálnám, valószínűleg egy pult mögül is könnyen elbájolnám az embereket. Mondjuk jobban belegondolva azt mondták, hogy az egyik rellonos végzős vezeti, szóval nem kell esőben sétálnom, csak a suliban megkeresnem őt. Hm...talán majd később, most elhelyezem a meglepetést.
A bejárati csarnok, ahogy gondoltam üres. Rövid gondolkozás után elindulok a faliújság mellett, a szélén pont elfér a sárkány szem. Elhelyezem kb. középen, hogy jól látható legyen. Majd egy picit elhátrálok, szerencsére nem esik le. Így kész is vagyok, a kő már csak egy áldozatra vár, akin megnöveszthet valamit.

A sárkányszemem bűbája növekedést okoz annak, aki legközelebb kézbe veszi. Csak óvatosan!
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. augusztus 12. 16:43 | Link

tikkasztó hőség | kinézet | > ♫ egy kis muzsika ♫  <

Ha valaki – esetleg – járt már a Nap közelében, vagy akár a Földgolyó magjánál, akkor biztosan ismeri ezt a meleget. Azonban, lássuk be, nem sokan látogatták ezeket a helyeket az emberiség történetében. Noha mégis így képzelnénk el az ottani időjárást. Elmondhatatlanul meleg van, a levegő alig-alig akarja felemelni hátsóját kényelmes karosszékéből, hogy meginduljon, és egy kis reményt adjon a kastély lakóinak. Így történik az is, hogy Bíboranna a szokásosnál vékonyabban öltözve jelenik meg a Navine tornyából lefelé vezető lépcsősoron. Lenge, tört fehérszín ruhát visel, azonban lábán egy barna tornacipővel rontja el az összképet. Vállát nem húzza most táska, csupán mazochista módon úgy döntött, hogy elindul sétálni; lesz, ami lesz alapon. Nem tolonganak a diákok a folyosón, úgy érzi a leány, hogy már csak ezért érdemes volt kimozdulni kényelmes szobájából, amit valamilyen lehűtő bűbájjal megspékelt az egyik felsőbb éves fiú neki, amiért valamelyik nap nem köpte be, hogy takarodó után lépett be a Navine klubhelyiségbe.
Gondolatai mindenfelé cikáznak, amikor is eléri a bejárati csarnokot. Szemei homályban úsznak, mintha nem is ezen a világon lenne. Csukott szemmel tesz meg néhány lépést, miközben dudorászva, karjait teste mellett kitárja, s mélyeket szippant a levegőbe. Kicsit „kastélyszag” van, de ehhez már hozzászokott, és az otthon illatával párosítja leginkább. Ahogyan lassan, szinte táncmozdulatszerűen lép néhányat, a hirdetőtáblával szemben találja magát. Talán az égiek is így akarták, hiszen eléggé le van maradva az iskolai dolgaival. A zöld szemek elvarázsoltan kezdik felfalni az információkat a tábláról, majd hirtelen egy érdekes tárgyon csillan meg a napfény.
- Hát te meg? – intézi szavait a gyíkszemnek tűnő valami felé.
Elindítja ujjait, de furcsa érzése támad. Körbenéz, majd folytatja a műveletet.
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 13. 18:01 | Link
Sárkányszem kaland
Petheő-Gönczy Bíboranna


Vettek egy utolsó pillantást a szemre, aztán sarkon fordulok és elindulok a lépcső felé. Azt hiszem vissza megyek a klubterembe egyelőre, esetleg teszek egy kitérőt és felmegyek, hogy az egyik teraszról figyeljem a kibontakozó vihart. Bár egyelőre még csak kicsit besötétedett az ég, szóval még eltartana egy ideig...
A gondolataimból léptek zaja ráz fel, unottan pillantok a hang irányába, fel sem merül bennem, hogy esetleg kapcsolatba hoznak a bűbájos kaviccsal. A szemem egy ismerős vörös hajkoronám állapodik meg, elfintorodom. Merlinre, mért pont ő? Mielőtt észrevehetne megfordulok és a faliújság melletti félig nyitott ajtó mögé bújok. Semmi kedvem ehhez a csajhoz, csak menjen szépen tovább...vagy inkább ismerkedjen össze a szemmel. Gúnyos mosollyal lesek ki a búvóhelyemről, biztos felfog tűnni neki. Már csak az a kérdés meg nézi-e közelebbről. Élvezném, ha végig nézhetném a kavics első áldozatának reakcióját. Türelmetlenül nézem ahogy egyre közeledik, majd a felfedezést. Mégis kibeszél egy kőhöz? Ahj, fog már meg...  
Erre mintha csak meghallotta volna a gondolatom megáll a szem felé nyújtott keze. Magamban káromkodom egy sort és beljebb lépek, így semmit nem láttok, de ő sem lát engem. Elszámolok tízig mielőtt újra kinézek. Remélem közben nem maradok le a változás pillanatairól, kár lenne érte. Nos, úgy tűnik szerencsém van, amikor újra ránézek épp megfogja. Ahogy várható volt a kíváncsiság erősebb volt az óvatosságnál. Megfogta. Győztes, kissé önelégült mosollyal nézem a csajt. Vajon melyik testrésze fog megváltozni?
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. augusztus 14. 18:15 | Link

tikkasztó hőség | kinézet | > ♫ egy kis muzsika ♫  <

Hogy ki beszél kövekhez? Az, akinek még nem ölte meg a világ a lelkét. Aki még gyermekként gyermek is szeretne maradni. Ily’ módon el is mosolyodik, ahogyan a Nap újra meg-megcsillan ezen a csodálatos tárgyon. Miért is tartana tőle? Ez csak egy tárgy, ami nem bánthatja. Egy nagyon veszélyesen bizsergető dolog, de egyszerűen ismét a kíváncsiság győz. Észre sem veszi a „játék” másik résztvevőjét, aki nem is olyan messze bújik meg a Navinéstől. Teljesen elvarázsolja ez az egész helyzet. Úgy néz ki, mint amikor egy vadember találkozik egy totálisan hétköznapi mugli tárggyal. Így is van, hiszen a mugli leány egy olyan varázstárggyal kerül szembe, amihez eddig még sosem volt szerencséje. Fejét egyik, majd a másikra oldalra dönti, ahogyan ujjbegyei már majdnem elérik a szemet, s valaki hirtelen megkopogtatja a vállát. A varázs megszakad egy pillanatra, s az egyik kedves Levitás lánnyal, Zelmával találja szemben magát. A mindig kedves szfinxlány érdeklődni kezd Bíbor hogyléte felől, aki most nem annyira őszintén, inkább kifejezetten erőltetetten mosolyog a kék irányába, hiszen egyáltalán nincsen most ehhez kedve. Nagyon kíváncsi a mögötte lévő tárgyra. Próbál pipiskedni, hogy eltakarja a másik elől. „Mi van mögötted?”, hallatszik a kérdés a fekete hajú Levitás szájából, mire Bíbor irigysége kitörik a vörös ajkakból.
- Semmi közöd hozzá – közli, miközben fejét gőgösen megrázza.
Szemében már most látszik a megbánás, de ez a kedvesen közelítő Levitást mit sem érdekli. Annus most nagy bunkó volt, ezért helyben is hagyják egy „Tőled azért többet vártam” mondattal. Majd egyszer elmagyarázza Zelmának, hogy mi volt most a happening, de most erre nem ér rá. Zöld szemeivel hunyorítva várja meg, amíg a másik eltűnik, aztán hirtelen megfordul. Az egész annyira drámai, kezei remegni kezdenek, érzi, hogy nem kellene, de végül hosszú ujjait a kő köré fonja. Hideg tapintása van. Mint egy valódi drágakőnek. Finoman kidolgozott remekmű. Meg kellene mutatnia valamelyik tanárának. Mosolyogva emeli a drágaszágot lélektükrei elé, amikor is hirtelen nagyon furcsán kezdi érezni magát. Megszédül, s látja, ahogyan minden elhomályosodik körülötte. Nekidől a falnak, majd fájdalmasan felkiált, amikor érzi, hogy valami nagyon csúnyán fülébe kapott. Legalábbis ezt hitte. Ahogyan füléhez nyúl, egy elefánt hallószervét találja sajátja helyén. Halálfélelem ül ki az arcára, miközben még egy közeli ablakhoz sem tud elmenni, hogy megnézze benne magát. Az igazat megvallva, azt sem tudja elképzelni, hogyan tudná méretes fülét elcipelni odáig. Rendesen húzni kezdi hosszú kis nyakát. Ilyen nincsen.
- Hahó – nyögi alig hallhatóan. – Valaki segítsen.
Közben még mindig ujjai ölelésében pihen az átkozott varázstárgy.
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 15. 22:31 | Link
Sárkányszem kaland
Petheő-Gönczy Bíboranna


Mintha az univerzum nem akarná, hogy ő legyen az áldozat...
Mégis milyen szerencsés, pont most jár erre egy ismerőse. Végén lemaradok a furcsa sárga "növekedéséről". Igazán kár lenne, szívesen megnéztem volna egy kis extrával, ha már a kevesebbet nem értékeli. Így oldalról néz látszik, valaki visszaadta neki a szeretett pöttyeit. Mintha, olyan nagy dolog lett volna nélkülük létezni.  
Amíg én a legutóbbi találkozásunkon gondolkodom, majd az az okozta negatív érzelmeimen gondolkozom. A navinés elzavarja a másik lányt, fél fülel hallgatom a beszélgetésüket, de nem tulajdonítok jelentőséget annak, hogy elzavarja. Hisz pont olyan mogorva, mint velem volt. Bár emiatt felmerül bennem a kérdés, mégis milyen sárga ő? A házáról nem ilyeneket hallani...hm...furcsa. Kitudja, a végén még kiderül, érdemes figyelni rá.  
Elgondolkozva nézem a párost, aztán az egyedül marad vöröskét. Meglepő, hogy ennyire akarja ezt a buta követ, hisz nem tud róla semmit, csak egy szép kavics a külső szemlélő számára. Akkor mégis miért?  
Ahogy egyre közelebb jut hozzá bennem is nő az izgatottság, vajon mi változik majd rajta? Ironikus lenne, ha az arca és azzal együtt a szeplő, de ezt kétlem. Valószínűleg kisebb rész fog változni. Mondjuk a keze vagy az orra, azt hiszem mindegy is. Akármelyik lesz én jót nevetek majd rajta.  
Ekkor mintha csak megérezte volna a befejezett gondolatot végre kézbe veszi. Kíváncsian előrébb lépek. Nos? Hol a változás? Enyhe türelmetlenséggel figyelem a csajt. Eleinte nem történik semmi, aztán megváltozik az arckifejezése. A kétségbeeséséből rájövök, hogy már dolgozik a varázslat, csak a külső jelek váratnak magukra. Öntudatlanul teszek egy újabb lépést előre, így már csak minimálisan vagyok takarásban. Bárki megláthatná a leskelődésem, de nem jön senki egyelőre. Viszont egy hatalmas dördülés után elkezd szakadni az eső, ez elég ahhoz, hogy ijedten összerezzenjek és egy kis időre elfordítsam a tekintem a sárgáról az ablakra. Ömlik a víz, végre, már nem bírtam volna ezt az időt.
Egy-két másodpernyi időjárással való ismerkedés után visszafordítom a fejem. Elkezd változni, kezdetben csigatempóban, aztán egyre gyorsabban. Egy perc múlva pedig megáll a növekedésben. Gúnyos mosollyal nézem ahogy a füléhez kap, pont, mint egy elefánt. Úgy tűnik tényleg hatásos a kő, már megérte elhelyezni. Kíváncsi vagyok a többi, hogy fog teljesíteni. Pár napon belül úgy is kiderül.
A gyengécske segítség kérésre végig nézek rajta. Késő bánat, legközelebb nem fogdos ismeretlen köveket. Elnyomok magamban egy nevetést, igazán komikusan fest, de nem akarom lebuktatni magam. Az igazán megnehezítené a napomat.
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. augusztus 15. 22:32
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. augusztus 17. 20:31 | Link

tikkasztó hőség | kinézet | és képzeljétek oda az elefántfüleket ᕳ•⍘•ᕲ

A szín, ami a közönség szeme előtt játszódni látszik, nem egy kellemes, szívet melengető látvány; Bíboranna, fiatal hősnőm fájdalmasan tekereg a földön, miközben füle úgy néz ki, hogy nem akar megállni a növésben. Szemeit összeszorítja fájdalmában, majd egy dallam és egy jelenet halad át szenvedő agyán. Egy színdarab. Egy musical, hogy pontosabban fogalmazzak. Jekyll és Hyde? Does it ring a bell? A rész, amikor a szerencsétlen doktor kipróbálja magát a szérumot, majd átváltozása közben – hogy Mr. Hyde váljon belőle – borzasztó fájdalmakon megy keresztül. Így érzi magát Annus is. Féreg módjára tekereg a jéghideg márványpadlón, miközben próbálja megérinteni szabad kezével a hatalmas hallószervet, de amint a közelébe ér testrészének, eluralkodik rajta a mérhetetlen hányinger. Mitől lehet ez? A gondolatra abbahagyja a szemhéjak összeszorítását, és zöld szemeit az alig látható mennyezetre emeli.
- A kő – suttogja magában.
Mivel kiskorában nem voltak barátai – igaz, most sem tolonganak -, ezért sokszor kellett magának beszélnie. Ezt a szokását a mai napig tartja. Ami másoknak leginkább csak a fejében születik meg egy gondolat formájában, azt Bíboranna általában kimondja. Halkan, de kimondja, és így lesz belőle a motyogós, furcsa Navinés lány. No, de térjünk vissza a felismeréshez; a kő mindennek az okozója. Erőtlenül el próbálja dobni a csarnok közepe felé, de csak egy pár centimétert csúszik mellette a kövezeten. Fájdalmasan sóhajt egyet, majd megkísérli fejének megmozdítását, felemelését, azonban a nehéz „Dumbo” fül nem engedi neki. Biztosan valaki jó kis tréfának gondolta, hogy kiteszi ezt a követ, aztán egy gyanútlan arra járó megtalálja, és… és ez lesz belőle. De az is lehet, hogy csupán összeesküvés-elmélet az egész. És valahogyan itt termett egy másik univerzumból vagy a fene sem tudja, hogy’. Ebben a varázsvilágban már bármit el tud képzelni a vörös leányzó. Fájdalma lassan múlni kezd, így újra megpróbál felegyenesedni a fal mellett. Kisebb-nagyobb sikerrel el is végzi a műveletet, majd mélyet sóhajt, és egy hatalmas könnycsepp gördül végig szeplős arcán. Nem sír, csupán megkönnyezi a helyzetet, mert ez aztán már tényleg hihetetlen, hogy mindig ő az, akivel ilyeneknek történnie kell. Feje – természetesen, vagyis inkább természetellenesen – jobb oldala felé dől, ahogyan lehúzza fülének súlya.
- Ne tolongjatok – mondja hangosabban, majd meghallja a mennydörgést.
Csak ezt ne. Lehűl az idő, aztán kimerészkednek a diákok, ő pedig meg sem tud mozdulni, csupán ül a fal mellett, akár egy hajléktalan. Biztosan kapna egy pár fityinget, ha kitenne egy kalapot maga elé, és egy kartonra írt szöveggel kéregetne: „Az elefántfülű lány”. Egy újabb könnycsepp rohan végig a pofin, szipog egyet, s ahogyan próbál lelki erőt venni magán, megrázza fejét. Végigpásztázza a csarnokot, majd egy alakra lesz figyelmes az egyik árnyékosabb helyen. Nem tudja kivenni, hogy ki az. Sőt, már abban sem biztos, hogy valóban ott van az a valaki.
- Hahó. Akárki is vagy. Segíts, kérlek – szól, de nem bízik a segítségben.
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 21. 12:44 | Link
Sárkányszem kaland
Petheő-Gönczy Bíboranna
Music


Hm...vajon mindenkire így hat a kő? A furcsa féregmozgás szerű fetrengést nézve elmerengek a bűvös kavicson. Arról nem érdeklődtem milyen érzés az átváltozás, csak az érdekelt mit tud, majd miután megtudtam, hogy növesztő varázslattal van ellátva fogtam és elhelyeztem. Eredetileg úgy terveztem, mire valaki megtalálja én messze leszek, a pletykákból úgy is megtudtam volna mindent. Erre most premierplánban nézhetem az első áldozatot, egy olyan lány személyében, akit nem kedvelek, összességében elég kedvezőek a fejlemények. Elégedett mosollyal szemlélem a mocorgását, a hatalmas fülek valószínűleg addig kínozzák hordozójukat amíg el nem múlnak, de őszintén szólva lehetett volna rosszabb is. Esetleg a fogai nőnek meg vagy a lábfeje és még van rengeteg sokkal kegyetlenebb verzió, azaz mondhatni kegyesen megúszta. Miközben én elmélkedem ő összeszedi magát némiképp, ellöki magától a szemet. Gúnyosan megingatom a fejem, csak egy újabb áldozatnak kínálta fel. Bár ahogy jönnek vacsorázni a diákok valószínűleg sokat fog még mozogni, a padló nem a legjobb hely neki. Elgondolkozva nézem a követ, talán, ha vissza lebegtetném az eredeti helyére... Ez persze csak azután történhet meg, miután a csaj elment és kétlem, hogy a többiek előtt elsétálva. Nos, nincs mit tenni a kő magára van utalva, majd kiderül mi lesz vele. Arról hallani fogok, ha valaki találkozik vele. Apró elégedett mosollyal nézek ki az ablakon, egyre közelebb a vihar kitörésének időpontja. Ennek hatására hűl a levegő, talán előbb kezdenek el szállingózni az emberek. Ezzel pedig megnőne a kavics esélye a préda szedésre. Mondhatni már a szemem előtt lebeg a következő szalagcím, Meglepő kövek az iskolában! eddig még nem hallottam szemekről szóló pletykát, de ami késik, nem múlik. Egy-két nap és szerintem születni fognak érdekes elméletek.
Annyira elmerülök a gondolataimban, hogy elhagyom a biztos takarást nyújtó ajtót, az egyik árnyékosabb részről figyelem a vöröskét. Ennek meg is van a hatása észre vesz. A gyengécske segítség kérésre elfintorodom, csak ez hiányzott. Egy pillanatig mérlegelek, végül kíváncsi arccal elindulok felé.
-Mi az?
Két-három lépés távolságban megállok, színpadiasan eltátom a szán.
-Vaó.
Többet nem mondok csak nézem a csajt és lassan elmosolyodom. Közelről nézve még viccesebb a látvány. Ő pedig ezzel fog sétálgatni most, eltakarom a kezemmel a szám, hogy ne nevessek fel. Ezután egy ideig nem lesz szürke kisegér, aki beolvad.
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. augusztus 21. 12:45
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. augusztus 21. 17:26 | Link

végre egy kis eső | kinézet | „miért ilyen nagyok a füleid, nagymama?”

A fájdalom múlni látszik. Biztosan azért volt ennyire erős ez a kellemetlen érzés, mert vegyült a félelemmel, ami mindig dob egy kicsit a gyenge érzelmeken is. Nagyot sóhajt, majd még egy könnycseppet hullat, miközben léptek zajára lesz figyelmes. Kicsit csoszogásnak hat, hiszen mintha hallása is megerősödött volna. Á, ezt már biztosan csak beképzeli magának. Bolhából elefántot. Bolhafülből elefántfület. Ha emiatt a „tragédia” miatt nem ragad rá valami borzalmas gúnynév, akkor semmi miatt nem fog. Zöld szemeit elforgatja a léptek hangjának irányába. Fejét nem tudja teljesen elfordítani, hiszen annyira húzza szerencsétlen kis nyakát, hogy inkább meg sem próbálkozik az újabb mozdulattal. Így kíváncsian, várakozóan mozgatja szemgolyóit. Egészen addig, amíg egy szőke lány alakját nem véli felfedezni a nem is olyan messzi távolban. Mintha egész idő alatt itt várakozott volna – legalábbis ilyen érzése támad Annusnak. S amikor meglátja, hogy kivel is áll… ül szemben, egészen biztos lesz abban, hogy a Rosszindulatúság hercegnője szándékosan nézte a szenvedést. A kétségbeesett tekintet utálattá alakul. Nem is tudta, hogy képes erre az érzésre is. Emberből van ő is, vagy mi a csuda; ő is ismerheti ezt a borzalmas emóciót. Fintorra húzza a száját, majd megcsóválja rókaszín koponyáját.
- Sejthettem volna – nem is mond semmi többet.
Nem csupán ajkait húzza össze, szemei is hunyorító álláspontba kerülnek.
Figyeli, ahogyan a másik alig bírja visszatartani a röhögő görcsét. Hogy ennyire tapintatlan legyen valaki… ez egyszerűen felfoghatatlan. Nem akar tovább itt maradni. Ha ő is így, akkor Annus is bizony úgy. Ezt majd jelentenie kellene valaki felé. Ez a lány nem normális. Nagyot nyög, ahogyan jobb kezével megpróbál a falnak támaszkodva felegyenesedni. Az első kísérlet igen szerencsétlenül sikeredik, így visszahuppan a földre, azonban mielőtt még Melissa megszólalhatna, újra megkísérli a dolgot, és végre feláll. Igaz, ami igaz; még szerencsétlenebbül néz ki, mint előtte, hiszen feje oldalra döntve, s az óriási fül csak lóg a levegőben, mint az érni hagyott csülök a kamrában. Még egyszer végignéz a kárörvendő Rellonoson, amire utálatosan megcsóválja a fejét.
- Szerintem nézesd meg magad – motyogja. – Pszichopata vagy.
Azzal vet még egy pillantást a Von lányra, majd nagyon lassan hátat fordít neki. Léptei lassúak és egyre inkább érzi nyakában, hogy megterhelő lesz fél-elefánt kölyökként léteznie, ezért úgy dönt, hogy az lesz a legjobb, ha meglátogatja a gyengélkedőt. Nem is fog kijönni onnan, amíg ez a valami el nem múlik. Ha egyáltalán tudnak vele mit kezdeni. Megfordul a fejében, hogy magával kellene vinni a varázstárgyat, de ő aztán hozzá nem nyúl még egyszer. Talán egy bottal vagy zsebkendővel vagy… mindegy, hagyjuk. Nem kellene kísértenie a sorsot. Amúgy is, valamelyik kezével a fület is fognia kell, különben az lehúzza a márványpadlóig. Még egy megvető pillantást intéz Melissa felé.
Végül köszönésre sem méltatja az álnok Rellonost, és eltűnik a folyosón.
Utoljára módosította:Petheő-Gönczy Bíboranna , 2017. augusztus 21. 17:28
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint