A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=579126#post579126][b]Ardai Kolos - 2016.03.28. 16:43[/b][/url]

A bejárat falai úgy magasodtak föléjük, mintha össze akarnák nyomni őket. De az Ardaiékat nem éppen olyan fából faragták. Most, hogy nem csak a féléves vizsgák miatt látogatták meg az épületet, kicsit másképp festett az egész. Egyrészt Tánya és ő ezúttal egyedül indultak útnak, másrészt pedig nem kevés csomaggal érkeztek. Hogy pontosítsak, Tánya egy egész rakás mindenséggel. Kolosnak természetesen elég volt egy nagy bőrönd némi belső tértágítással.
A hirtelen ötlet, hogy végre csatlakozzanak a civilizációhoz a két gyereket úgy fellelkesítette, hogy alig bírtak a búcsú pillanatára koncentrálni. Pedig a két szülő könnyes szemmel integetett az állomáson. Addig Tánya csak vigyorgott, Kolos pedig a szemét forgatta.
Kolos nyugodtan állt meg az ajtó előtt, és képzelte el csodás jövőjét a kastélyban. Látta maga előtt a sok szép lányt, a sok bulit és a felügyelet nélküliséget.
- Na, mihez fogsz kezdeni? - tette fel vigyorogva a kérdést, miközben ránézett nővérére. Igaz, hogy sejtette már a választ, hisz az elmúlt éjszakát azzal töltötték, hogy szépen eltervezték, mit fognak először csinálni az iskolában.
Azzal persze már egyikük sem foglalkozott, hogy ők ketten szépen megálltak az út közepén, és nem biztos, hogy olyan könnyen el tudnak férni mellettük. Ez van, valahogy csak megoldják. Most már teljes joguk van hozzá, hisz végre ők is az iskola diákjainak borzasztóan hosszú sorát népesítik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=579183#post579183][b]Ardai Kolos - 2016.03.28. 17:37[/b][/url]

Hát persze, Tánya ezerszer jobban akarta ezt az egészet. Nem is lehetett lelőni, mikor a szülők közölték a hírt. Iszonyat idegesítő volt azokban a hetekben...
Kolos is a bagolyra nézett, majd Szaffi említésére vágott egy grimaszt.
- Hé, a macskám nem egy dög! Ő legalább szobatiszta, nem úgy, mint ez a repdeső... izé! - próbált valami szellemes visszavágással támadni, de a bagolyra valahogy nem illet semmi, mert az egy... semmi volt és kész. Amíg persze ő felháborodottan védte a macskát, Tánya nem is igazán figyelt rá. Már tovább is lépett a témán.
- A klubházak? - fújt egyet a kérdésre. - Ötletem sincs. Bár gondolom nem egy helyen... - célzott az eltérő beosztásra. Némileg örült neki, hogy nem egy házba került Tányával, de a kutyának sem vallotta volna be, hogy azért egy kicsit hiányozni fog neki a lány. - Mellesleg lehet kapunk előtte valami köszöntést vagy nem tudom. Tudod, fogadó bizottság meg ilyenek. Azért az újakkal csak normálisan bánnak, nem?
Néha kifejezetten máshogy képzelte el a világot, mint ami volt. De azért érthető, a falvakban is mindig eléjük szaladtak, hogy üdvözöljék őket, megnézzék az anyja portékáját.
Közben a Tánya kezében lévő ketrec mocorogni kezdett. Vagyis a bagoly benne. Ennyi várakozás után nem is csodálta, Kolosnak is kezdett elmenni a türelme.
- Vagy inkább siessünk, mielőtt szétszedi ez a vadállat a rácsot?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=579236#post579236][b]Ardai Kolos - 2016.03.28. 18:20[/b][/url]

Na persze, mert a baglyok sokkal értelmesebbek a macskáknál...
- Ha azt hiszed, hogy nem találnám fel magam ebben a kastélyban... - kezdte a kis monológját, de tény, hogy fogalma sem volt, mit merre talál ebben a hatalmas épületben. Mikor vizsgázni jöttek, akkor is elvezették őket a tantermekhez, majd ki a bejárathoz. Bezzeg Tánya... Neki a mániája lett ez a hely, úgyhogy biztos jobban vágta az egészet, mint ő. Kolos sosem vette komolyan, hogy egyszer tényleg itt fognak tanulni.
A megszólításra azonban a hideg is kirázta.
- Mondtam, hogy ne szólíts így, ha ideértünk - szűrte a fogai között Kolos, és lenézett jóval alacsonyabb nővérére. Élvezte a magasságot, de azért nem akarta minden hülyeségüket magával hozni otthonról. - Épp elég, hogy anyáék is így kezdtek hívni, nem kell, hogy itt is rászokjanak!
Ettől függetlenül ki nem állhatta a becenevét. Ha már egyszer egy ilyen nevet adtak neki, legalább használják normálisan. Tányától már megszokta. Amióta megnyúlt, szinte csak így hívja, de utazás előtt direkt kikötötte, hogy hanyagolja ezt az iskolában.
Tánya felajánlását azonban hálásan fogadta. Szét is tépte volna az ideg, ha itt kellene szobroznia, hogy megvárja a felmentősereget, akik elkísérik őket a megfelelő helyükre. Már csak az hiányzott volna, hogy be is takargassák őket, miután lefektették a két Ardait. Na nem, nem ezért jöttek ebbe az iskolába!
- Menjünk - vonta meg a vállát nyugodtan, és elindult a szemben lévő folyosó felé. Ahogy Tányát ismeri, bármennyire is lemarad tőle az apró lábaival, fél perc után már kilométerekről fog neki hátrakiáltani.