A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=441403#post441403][b]Catherine Shayleen Black - 2014.12.25. 00:41[/b][/url]

Duzzogva szállt fel a vonatra. Egy nagy rakás trutymó ez az egész. A Roxfortba kellett volna visszaküldeni, nem az istencsapása, inkompetens unokatestvére után. Mit tudhat az a kis mócsing? Semmit. Ezen kívül a szülők milliónyi hasznavehetetlen intelemmel látták el, túlbuzgó módon ehetetlen ételeket csomagoltak neki, amiket valószínűleg az első adandó alkalommal kukába fog dobni. Szénhidrát? Abszolút soha. Ráadásul fehér kenyérből a szendvics. Hol élnek ezek, az ókorban? De legalább elszakad otthonról. Shiemi a lelkére kötötte, hogy tartani fogja a súlyát, egy grammot se fogy majd, sőt, hízni fog. Shayleen engedelmesen bólogatott, fűt-fát ígért, hogy aztán megismerhesse és felfedezhesse ismét a régről oly jól ismert szabadságot.
Megérkezve Bogolyfalvára dunsztja sincs, mit csináljon. Rengeteg csomagjával nem nézelődhet kedvére, ahhoz pedig, hogy edzhessen, előbb a Navinét kéne megtalálnia. Kissé izgatott a beköltözés miatt, de mindezt leplezi. Csak az önállóság lebeg a szeme előtt. Felkapaszkodik a kastélyig, ahol hatalmas kapuk fogadják. Hihetetlen, milyen tekintélyes az egész építmény, a Roxfort után nem is rossz. Nagy nehezen beráncigálja holmiját a bejárati csarnokba és, bár itt kellemes meleg van már, kabátját nem gombolja ki. Mintha attól tartana, hogy más is egyből rájön a kórképére és állandóan a kajákat fogja rátukmálni. Sóhajt egyet és épp mikor elhatározza, hogy itt az ideje összeszednie magát, egy kellemetlenül éles hang üti meg fülét. Talán három éve oltári vitába kezdett volna, de most csak arra vágyik, hogy megszabaduljon Gwentől.
Körbejáratja tekintetét és szó nélkül átnéz unokatestvérén. A passzivitásnál nincs jobb fegyver. Hiába piszkálódnak, ha nincs reakció, előbb-utóbb feladják. Egyik táskáját vállára veti és halál lazán kerüli ki Gwent, mintha nem is épp előtte állna. Ez a viselkedés bizonyára csak olaj a tűzre, de Shayleennek egyszerűen nincs kedve beszélni. Nem is fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=441562#post441562][b]Catherine Shayleen Black - 2014.12.25. 17:28[/b][/url]

Elég baja van anélkül is, hogy Gwen pattogna neki, mint kukorica a mikróban. Mély levegőt kell vennie, mikor Gwen utána fordul, hogy megállítsa. Annyira, de annyira, de annyira utálja ezt az egész játszadozást. Hány évesek is? Gwen mindig csak a konfliktust kereste, állandóan belé kötött, bármi, csak Shaynek rossz legyen. Hol beszólt, hogy nekiesett, mindig talált valamit, amibe bele tudott kötni. Ha Shay maga Jézus Krisztus lenne, akkor is keresztre feszítette volna Gwen. És ez a hasonlat túlontúl bizarr ahhoz, hogy csak úgy átlépjünk felette.
A lényeg nem változik, az évek telnek, de ellenszenvük kétségkívül megmaradt. Most is, Shay kerülné a megmérkőzést, de nem azért, mert gyáva. Hanem mert fáradt. Belefáradt az örökké tartó vitákba, veszekedésekbe, hogy megmondják neki mit csináljon. Ehhez senkinek sem volt joga soha, most pedig, hogy ismét a maga ura, pláne nincs. Nevezze Gwen bárminek, fogalma sincs arról, hogy az elmúlt három évben mi történt vele, amíg ő itt lubickolt a kastély falain belül, Shayleent pedig kórházba, majd pszichiáterhez kényszerítették. Ennek a kölyöknek fogalma sincs semmiről. Játszhatja a menő unokahúgot, aki majd jól beszól a nővérnek, de ha sokáig provokálja a navinést, egészen biztosan el fog szakadni a cérnája.
Türelmesen várja, míg Gwen elolvassa a levelet. Bár közben többször órájára pillant és kétszer ásít is, azért hősiesen tűri, ellenkezés nélkül a feltartóztatását. Megszólalni továbbra sem óhajt, ez a véleménye pedig akkor változik meg, amikor az eridonos felteszi neki a bűvös kérdést. Shayleen pislogás nélkül mered rá, miközben a pumpa szép lassan szökik fel benne. A szülei, tudhatta volna.
- Inkább magadra figyelj. Mind jobban járunk - bájos mosolyt ereszt meg Gwen felé, bár szavai kissé bántónak hatnak. Valójában Shayleen fél. Ha tényleg kopóként küldik rá a kis mócsingot, akkor meg fog őrülni. Még az a halálos mázli, hogy nem egy házban vannak. Az lenne csak a tiszta pokol. Így legalább van esélye a saját ütemterv készítésére. De az, hogy most külön felhívták a figyelmet rá, hogy ügyeljen az unokanővérére - ami képtelenség, mert bár Gwen agyi kapacitása kissé kevés, még neki is világos lehetne, hogy az erősebbel nem kezdünk -, csak olaj lesz a tűzre. Egyértelmű, hogy bármennyire is utálja őt Gwen, nem fogja elszalasztani az alkalmat, hogy minden lépését ellenőrizze. Hurrá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=442054#post442054][b]Catherine Shayleen Black - 2014.12.26. 10:37[/b][/url]

- Nem csak elvileg. Felesleges ilyesmivel fáradnod - Shay hangja kifejezetten nyugodt, nem is nyilatkozik sokat, már órási változás, ami egészen egyszerűen Gwennek is fel fog tűnni. Amennyit ők kiabáltak és veszekedtek, ez az új Shayleen szinte más ember. És tényleg. Sok minden megváltozott, mióta nem találkoztak. Lassan két éve nem látták egymást, lévén a navinés igyekezett minden kontaktust kerülni unokahúgával. Nemcsak azért, mert ki nem állhatta, hanem mert nem volt kíváncsi a kis mócsing véleményére állapotával kapcsolatban. Úgysem talált volna szövetségesre benne, sosem értette volna meg őt, így inkább jegelte a dolgot.
Kötelességtudó kijelentésére leányzónk nem reagál semmit. Magában azért fortyog, de igazán jó jel, hogy lassanként a beszélgetés végére érnek és megszabadulnak egymástól. Melyiküknek öröm ez? Ahogy elnézi, Gwennek bőven van más dolga, itt vannak a kutyái, valószínűleg egy rakat barátnője, Shayleen pedig csak egy meleg ágyra vágyik. Igazán nem nagy kérés, nemde bár? Na hát akkor. Épp köszönne el - mert azért az illem megköveteli mindezt -, mikor Gwen ismét megszólal. Az ajánlatban instant csapdát vél felfedezni, így összehúzza szemöldökét. Bárhogy is legyen, nem ismeri a terepet, tényleg elkélne némi segítség neki, így kelletlenül ugyan, de elhatározza, hogy belemegy a dologba.
- Elég fáradt vagyok. Inkább aludnék. Megmutatnád, merre van a Navine? - mi tagadás, tényleg látszik Shay-en, hogy elfáradt, nem kamuzik. Kissé meggörbített vállakkal és igazából gyengén egyensúlyozik sok csomagjával. Szüksége volna mind ételre, mint alvásra, de mivel az előbbit abszolút elutasítja, így marad a szundi. - Később viszont körbevezethetnél. Nem kéne beszélgetnünk - félő, hogy Gwen úgysem szállna le a témáról, így inkább biztosítja afelől, hogy majd legközelebb mehetnek. De valójában ez csak hamis ígéret. Úgysem fogja megkeresni a lányt, nincs szüksége gardedámra. Megint nála az irányítás, megbirkózik vele. Vagy nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=443547#post443547][b]Catherine Shayleen Black - 2014.12.28. 19:23[/b][/url]

Megjegyzését le sem reagálja, minek is? Mint mindig, most is érvényesül az "okos enged, szamár szenved" mondás, esetünkben pedig - ki hitte volna, de - ismét Shayleen a bölcsebb. Talán a kor, talán a személyiség teszi, de ezúttal is bőven érettebb a viselkedése Gwenénél. Ez talán adódik abból is, hogy túl fáradt ahhoz, hogy vitatkozzon, vagy bármi egyébbe kezdjen. Nem ér annyit az egész.
- Mert nem ismersz - közli vele tárgyilagosan, cseppnyi gúny nélkül. Mit is tud róla az unokahúga? Semmit? Tényleg! Egyszer sem tette fel a kérdést, hogy mi a helyzet Shay-jel. Állandóan csak panaszkodik, hogy minden unokatestvére utálja Őt, de azért ha közelebbről megnézzük a helyzetet, elég különös, hogy mindenki pont őt nézte ki céltáblának. Némi szerepe talán az eridonosnak is van a történésekben, de hogy ezt most a fejéhez vágja? Nem, nem fogja. Majd egy másik alkalommal talán, de az nem ma lesz.
Legszívesebben nem adná, inkább málhás szamárként cipelné végig a kastélyon a holmiját, de erőtlensége győzedelmeskedik felette. Mivel beszélni még mindig nincs kedve, így csak biccent egyet, mintegy megköszönve a szívességet. Még csak belegondolni is rémes abba, hogy jelenleg Gwen segít neki. Annyira abszurd az egész helyzet, hogy legszívesebben fejvesztve menekülne. A fenyegetésre csak megvonja a vállát. Jöjjön, ha akar. Majd bereteszeli az ajtót, meg amit el tudunk képzelni. Kinőttek már a gyerekes játékokból jó pár éve. Aztán végre megindulnak, aminek Shayleen örül a legjobban kettejük közül. Annak már kevésbé, hogy megtorpannak és egy különös jelentnek lesz szemtanúja.
- Kitől vársz levelet? - a következő gúnyos kérdést visszanyeli - "Csak nem a barátodtól?" -, magán hagyja az érdeklődő arckifejezés álcáját. Ha jobban belegondol, nem is álca. Érdekli. Van olyan pasi ezen a sárgolyón, aki elfogadja őt? Ráadásul a párjának? Szívesen találkozna azzal a sráccal, jól szemberöhögné, puszta emberbaráti szeretetből és tovább is állna. Azért csak nem fáradozik ennyit. Ha Gwen nem mondja el, hát nem mondja el, Shay-nek jó így is, úgy is. Csak menjenek már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=444817#post444817][b]Catherine Shayleen Black - 2014.12.30. 19:56[/b][/url]

- Mondd még el párszor, hátha te is elhiszed - villant egy kedvesnek egyáltalán nem mondható mosolyt és úgy dönt, mára éppen eleget beszélgettek. Jobb lett volna, ha nem futnak össze, azzal elodázhatta volna az amúgy elkerülhetetlent. A találkozást mócsinggal. De nem jött össze. Abból kell kihoznunk a legjobbat, amink van. Ha citromot kap, csinál limonádét. És ezzel elég is a közhelyekből.
Végre valahára elindulnak, de Gwen savanyú képe és depis hangulata miatt meg is torpannak azzal a lendülettel. Valami levél. Ami nem érkezett meg. Bár Shay rákérdez, nem vár konkrét választ, megszokta már Gwentől, hogy nincsenek olyan viszonyban, hogy az ilyesmire reagáljon normálisan. Talán éppen ezért lepi meg a teljesen átlagos válasz. Elkezd kattogni a navinés agya, hogy pontosan ki is az a Krisztián. Aztán mikor lőn megvilágosodás, lassan potyognak a tantuszok is ezzel együtt. Együtt vannak? Leányzónk elfojt gyorsan egy mosolyt, mert ez viszont őszinte. Igen, tulajdonképpen összeillenek. De ezt akkor se mondaná meg az eridonosnak, ha fenyegetné őt. Csak semmi túl bizalmas, pláne kedves megjegyzés, még a végén Gwen tényleg gyanút fog, hogy valami nem oké Shayleennel.
- Oh, az a helyes fiú... - nem, nem az esete. De a hangsúlyból nem ez jön le. Épp olyan, mint aki eltöpreng, azon, mikor is beszéltek utoljára, mikor lesz a következő randi és különben is, a helyes szó furán cseng a lány szájából. Nagyon furán. Sosem mondott még ilyet egyetlen hímre sem, ez lehet az oka, hogy bután érzi magát miatta. Mikor még nem volt AZ, akkor sem törődött sokat a fiúkkal, persze megkörnyékezték, de nem érdekelte a dolog. Hány éves is volt? 14? Hová fiúzzon? Aztán persze más került előtérbe, a diéta, a kalóriatáblázatok, az edzés, hirtelen minden a fogyókúra körül forgott, mindez úgy, hogy észre sem vette a változást. Az szépen lassan beúszott az életébe, most pedig nem tud megszabadulni tőle. Akar egyáltalán? Talán nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=444874#post444874][b]Catherine Shayleen Black - 2014.12.30. 21:08[/b][/url]

Szinte hallja, ahogy a szőke fejében elkezdenek forogni a fogaskerekek. Látja az arcán, hogy milyen gondolatok futkosnak a fejében, szinte ki is olvassa belőlük. A bogarat kellőképp elültette abban a bizonyos fülben, így a mai napjának már volt értelme. Hogy ez mire volt jó? Maga sem tudja. Ha máshogy reagált volna, az túl életidegen megnyilvánulásnak bizonyul és Gwen mindenképp gyanút fogott volna. Nem mindegy már akkor? De. Éppen ezért nem törődik azzal, hogy az eridonos épp min töri a kobakját, hadd törje, úgyis ráfér. Nem az a lényeg, hogy kinek ki tetszik. Bár, köztudott, hogy általában a lányok választanak párt és akit meg akarnak szerezni, azt meg is szerzik. Ha Shayleen komolyan gondolná a dolgot, bizony kemény ellenfele lehetne Gwennek, megkockáztatandó le is győzné. De nem akar ilyet. Higgye bármennyire is megátalkodottnak őt az unokatestvére, nem az, aminek látszik.
A válasz kissé meglepi a navinést. Valami kitörésre számított, hogy majd jól megmondhassa Gwennek, mekkora mócsing, hogy balhézik. De nem. Ez tán vallhat némi intelligenciára, gondolja magában, így egy utolsó választ megenged. Határozottan, velősen, félreérthetetlenül.
- Tudom - azzal kicsit gyorsít léptein és sebesebben közlekedik előre. Nagyjából tudja a térképet, odatalál maga is, nem kell gardedám. Ráadásul semmi kedve több időt a hibbant tyúkkal tölteni, akinek szerelmi bánata van. Rossz ajtón kopogtat, ha Shayleen-től vár megértést. Ha más állna most Gwen helyén, kérdés nélkül leülne vele beszélni, kikérdezné, kedves lenne. De vele szemben képtelen erre. Csak az marja belül, hogy Gwen se jobb, mint a szülei. Felszínes, csak azt nézi és azt látja, ami kint van, ráadásul ahhoz is vak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy fogalma sincs még mindig arról, miért kéne elvileg figyelni Shay-re. Ha tüzetesen megvizsgálná, talán észrevehetne jeleket. Nem könnyű, mert egy anorexiás jól, sőt, túl jól álcázza betegségét. De ha valaki igazán odafigyel a részletekre, akkor talán nem azonnal, de észreveheti a dolgot. Találkoztak nem sokkal a kezelések megkezdése előtt, akkor sem tűnt fel a szőkének, hogy unokatestvére mennyire sovány, ráadásul mennyire megtört. Mert nem érdekelte. Hát akkor itt a kegyelemdöfés, amiért semmiben sem számíthat senkire. Főleg nem a testvérére. Ennyit erről.