A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=449449#post449449][b]Jeremy Claythorn - 2015.01.07. 08:29[/b][/url]

Huh. Nem fogok hazudni nektek, Jeremy talán még sosem érezte magát ilyen szörnyen. Talán egy-két kviddicsmeccs után, de nem csupán erről volt szó.
Verekedett a csapatkapitányával. Eléggé.... meglepte a dolog. Mondjuk senki sem hibáztathatja őt emiatt, Szerencsétlen Bennett azzal érdemelte ki az ütéseket és azokat a mondatokat, hogy valamiképpen egy Jeremyben hihetetlen utálatot és haragot gerjesztett. Mintha nem is ő lett volna. Utoljára akkor történt vele

ilyen, mikor  Luca bánata, dühe, érzelmi kavalkádja egy darabkája ráragadt. És most is... A szavakat ő mondta, és talán komolyan is gondolta, de nem tudta volna így megfogalmazni, ha nincs az az érzés. Miután rendbehozta magát az volt a terve, hogy megkeresi a törpeunikornist. és válaszokat követel, ha már betörték az orrát, a bordáival sincs minden rendben és persze fennállt annak a veszélye, hogy a Rellonig vezető úton szembetalálkozik egy tanárral teljes arcát beborító vérrel. tántorogva sétált az ajtó felé. A fejében meg sem fordult a gyengélkedő ilyen állapotban, inkább megpróbálja egyedül rendbehozni, legfeljebb egy ember segítségét kéri.
Vöröslő kezét az ajtóra tapasztotta, majd betolta azt. Halk nyikorgás, és már bent is van. Erős késztetést érez az összes fáklya kioltására, egyszerűen idegesítette a fény, hogy lehet őt így látni. Ilyen gyengén. Meghátrálva. Gyáván. Ezek a szavakat nem akarta másoktól is hallani, amúgy is állandóan ezek kavarogtak a fejében, folyton-folyvást felbukkanva, mintha még rugdosnák a verekedés után. Valószínű tapasztaltabb volt a másik fél, nincs mit tenni.
Egy pillanatra megtorpan. Folyamatosan csengő fülei lépéseket hallottak. Halkan szitkozódott, majd megfordult.
És ott állt ő, a kis hercegnő, a kamikaze pilóta, aki még tetszett is neki az erdei menedék előtt. Ez csak a sors lehetett, hogy pont belé botlik. Előtúrta zsebéből a jelvényét, felemelte, majd így szólt.
- Menj vissza. Ugye nem akarsz büntetést? - vigyorgott rá. Csak abba nem gondolt bele, hogy fogai elszíneződtek a véres nyáltól. Látta a lány arcán a meglepettséget, így elkezdett felé közeledni. megfogta a karjánál fogva, ás a terem egy árnyékos szegletéhez húzta.
- Erről senkinek sem beszélhetsz. Érted? - Sietősen félrekapta fejét, majd kis tétvázás után folytatta. - Tudnál segíteni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=449503#post449503][b]Jeremy Claythorn - 2015.01.07. 14:41[/b][/url]

- Nincs jó kedvem, kérlek ne szólj vissza - megfordult, de erre már nem érkezett kontra, ugyanis a hercegnő meglátta Jeremy arcát. A reakció alapján rosszabb, mint gondolta. Ez nagyon nem jó. Elhúzta a száját, mire felnyílt az egyik ajkán lévő seb, és megjelent a fémes íz a nyelve hegyén, majd betöltötte az egész száját.
Valamiért Luca mindig, még a kitörése után is úgy nézett ki, mint akinek mindene megvan, és teljesen boldog. Vagy jó színész, vagy valóban így van. Most ott van neki Vince, a kviddics, és minden más is.
 Jeremynek mi jutott? Van egy lány. Teljesen belezúgott, olyan erős érzelmei vannak iránt,a mint talán senki felé eddig. Képes lenne mindenét odaadni érte, és a bálon, meg Párisban is úgy tűnt, ez kölcsönös. De az a kínos csönd olyan éket vert a fiú gondolataiba, ami folyton-folyvást felbukkan, és lassanként lerombolja az egoját. Miért nem érez Zeph úgy iránta, mint ő felé? Bizonyára nem jó neki. De akkor azok a mondatok, tettek mik voltak? Nos, bizonyára a sok szörnyű tettéért kapja ezt az egészet a sorstól. Megrázta fejét, hogy visszatérjen a jelen helyzetbe. Ez azt jelentette, hogy fejét újra átadta a néma, vörös, zúgó zsibadt fájdalomnak, ami a fejében pulzált. Az orrán fájdalmas volt levegőt venni, így halkan még zihált is, amik közé halk sziszegések vegyültek minden egyes mozdulatnál.
 Ha nem lett volna ezer baja, még viccesnek is találta volna a z árnyékos sarokban lévő meghitt sebtörölgetést.
- Nekimentem az ajtónak... Szerinted? Az, hogy kivel és miért, majd később megbeszéljük - sürgette Lucát, hogy segítsen. De nem volt idő, valami kicsúszott a lány száján. - Te mi vagy? Mit teszel az emberekkel? Mielőtt találkoztam veled, éltem az életem, ahogy szerettem volna, a érzelmeim teljes kontrollálásával. Aztán jöttél, a pályán egyszer még őszintén is nevettem, majd következett a bőgés, amiből valamiért rám tragadt a dühöd, az elkeseredettséged. Az uralmad alá vettél engem, jött Zeph, és olyanokat érzek, amiket eddig még soha. Most meg ez. Minden miattad van. - a helyzethez képest nyugodtan mondta ki a bántó, és annak is szánt szavakat. - De igen. Kérlek.
 A zsebkendő minden érintkezésénél fájdalmas grimasz vonaglott végig arcát, figyelte, ahogy a szeme körül járó, arcán fel-le járó fehér anyag elszíneződik. Majd mintha kiszívták volna belőle, eltűnt a fájdalom. Külsőleg csak az változott, hogy nem vágott pofákat közben. Közelebb lépett a lányhoz, hogy jobban lássa a szegényes fáklyafényben így, falnak vetett háttal, a tiszta ruhájával újra csak egy szó jutott róla eszébe. Hercegnő. Az elkényeztetett fruska. Lehetséges, hogy legbelül nem ilyen volt, de ebben a pillanatban pontosan ilyennek tűnt.
 A sima bőrén, egy vörös foltot fedezett fel Jeremy, majd mikor odanyúlt, hogy megnézze, a lán karján elkente a vércseppet véletlenül, az ő vére volt, még amikor megfogta a lány kezét és idehúzta.
Ez számára egy jel volt. Ő csak belerondít a lány életébe. mindkettőjüknek egy dolog lenne a legjobb, soha nem találkozni. Neki ott van Vince, Jeremynek pedig.... Talán Ő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=450488#post450488][b]Jeremy Claythorn - 2015.01.09. 19:10[/b][/url]

- Ha annyira érdekel... - húzta mosolyra a száját - Kreatív nézeteltérésbe kerültem az egyik háztársammal. Bővebben majd ha segítettél - közelebb hajolt Lucához. Valahogy elő tudta hozni a kedveskedő oldalát még ilyen helyzetben.
Persze Jeremy ráfogta arra, hogy biztos most épp manipulálja őt a lány, de nem volt igaz. Mindig is azt hitte, ő  a manipulatív, ő képes befolyásolni mások akaratát, tetteit, és kiderül, hogy az első lány akivel szembekerül, valójában képes erre. Milyen hatalmas képesség, egy ilyen kis, törékeny  lány kezében.
És Luca csak kinyögte a varázsigét, és elkezdte begyógyítani a fiú arcát.
Lassan odanyúlt, már nem volt olyan ragacsos, és nem volt feldagadva annyi helyen. Azért az orrán lévő csúnya sérülés még ott volt, de máris sokkal kezelhetőbbnek tűnt a dolog. A meghátrált volna, menekült volna a helyzetből, de Jeremy ezt nem akarta. Bal karját a lány jobb oldala mellé támasztotta a falhoz, kissé feléhajolt így. Folytatta kérdéssorozatát, de ahogy a hercegnő bohókás mosolya lehervad az arcáról, aggodalom öntötte el a szívét. Nem kellett volna, nem akarta ennyire erősen támadni szegényt. Mikor összezuhant, már saját magát hülyézte le magában.
Nagyot sóhajtott, beletúrt a hajába, majd mellé állt, és lecsúszott ő is a hűvös kőfalon. Lábait kinyújtotta, kissé el is terpeszkedett, amennyire a lány helyzete engedte. Lassan oldalra néz, hogy láthassa a a szőkésbarna navinést.
- Bocsánat... Csak... Ez mára sok volt. Nagyon - fejét hátradöntötte lassan, úgy bámulta a plafont. Érdekes, erről az első találkozásuk volt, ám itt nem fogta el a pillanatnyi pánik  a repülő unikornisok miatt. - Ez rendkívül...egyedi? Nem hallottam ilyenről. Nagy dolog, vagyis nagy teher is számodra. Ha mondhatom ezt, nagyon jól adod a lányt, akinek semmi problémája sincs, pedig mélyen bent, nagy viharok dúlnak ám, én tudom. A menedékben is egy ilyennek voltam tanúja. Igazán nagy önfeláldozást igényel tőled ezeket túlcsordulásig tartani. Csak másokért... Én nem lennék rá képes. A srác akit megvertem, a kviddics csapatkapitányom volt. Valami történt az arcával. Valami átok, bájitalnem tudom, de úgy néz ki, mint - elakadt a lélegzete, mi lesz ha újra kitör? - Mint Ő. Mikor észbekaptam, már ütöttem és ütöttem, arra gondolva, mit tett veled.
Ez nagyon furcsán hangozhatott, de így volt. Pont így. Nem volt szerelmes a lányba, barátok voltak.... De mintha pár találkozás alatt valami kötelék alakult volna ki közöttük.
Átnyúlt Luca nyaka mögött, majd átkarolta a vállát. Nem nézett rá, csak a maga előtt lévő semmit bámulta.
- Tudod, nem mindig akarok nagy, és rossz lenni, de így érem el azt, amit akarok. Te pedig nem az a törékeny, hercegnőcske vagy, akinek hittelek. Különbözünk, mégis van bennük valami hasonló. Próbáljuk palástolni a valónkat, mások érdekében, vagy a sajátunkéban. Légy erős, Luca - megszorította vállát, majd felállt, és elindult a gyengélkedő felé, erre már ki lehet találni valami alibit. Pár lépés után megállt, majd megszólalt háttal a navinésnek.
- Nemsokára értesítelek a büntetésedről, most pedig fáradj vissza a házad területére.