Péter Fanni - Büntetés

Megint kint kellett járőröznie, ami már egy kicsit kezdett az agyára menni, viszont másrészről meg nagyon is jót tett neki, hogy kiszellőztette esténként a fejét, ilyenkor jobban is aludt. Odakint most szerencsére nem futott bele senkibe és semmibe, úgyhogy amikor már közeledett az éjfél, akkor ő is visszament a kastélyba és megcélozta a konyhát, ahol elücsörgött egy negyed órát, amíg átmelegedett kicsit. Teát is kapott hozzá, a manók kérés nélkül is hoztak neki, amit ő mosolyogva köszönt meg.
Kicsivel később előszedte az óráját a zsebéből és megnyugodva állapította meg, hogy lassan vége az őrjáratnak, ő pedig mehet pihenni. Nem volt egyébként maradéktalanul jó a hangulata, sőt, mostanában egyáltalán nem volt az, de valami mély rezignáltságon kívül nem sok mutatkozott meg ebből az arcán. Talán leginkább is fáradt volt, többek között.
Már el is indult volna a hálókörlet felé, mikor lépések hangzottak fel a Bejárati csarnokban. Halkan sóhajtott. Ma lesz vajon a napja, hogy először megbüntet valakit? Nos, nagyon úgy nézett ki, mert még éppen elkapta, ahogy valaki elbújik. Márpedig ha nem akar senki szeme elé kerülni, akkor bizonyára rosszban sántikál.
Megtehette volna, hogy hagyja a fenébe az egészet, de most kivételesen nem állt szándékában ezt tenni. A munkájára mindig is igényes volt, ezért szerette Kolos is, mikor neki dolgozott, úgyhogy esze ágában sem volt egyszerűen elmenni egy szabályszegő mellett, mintha nem is látta volna. Elindult visszafelé a folyosón, hogy előcsalogassa, azonban csakhamar visszafordult - ekkor viszont a lépteinek már nem volt hangja. Hasznos kis varázslatokban nála nem volt hiány, így születhetett meg az a rendkívül érdekes helyzet, hogy mikor a lány előmászott a kutyájával, akkor ő gyakorlatilag két lépésre állt tőle.
- Khm. - jelezte jelenlétét, miközben végignézett az eridonoson, akit már nem egyszer látott a klubhelyiségben. - Mit keres errefelé a kisasszony ilyen későn? - vonta fel a szemöldökét és bár alapvetően nem magázta a diáktársait, úgy vélte, hogy ha szeretne valami tekintélyt szerezni, akkor ebben az esetben ez a jó taktika. Legalábbis a kezdetekben mindenképp.
- Mivel akárhogy is nézem, ez végképp nem az Eridon, így ebből büntetés lesz - közölte, majd várt a reakciókra.

Péter Fanni - büntetés

Nagyon úgy tűnt, hogy a lány nem tudja, hogy prefektus, mert eltelt némi idő, mire a jelvényére tévedt a szeme és belefogott a kérincsélésbe. Jared csak felvont szemöldökkel figyelte, hagyta, hogy végigmondja, elvégre ő nem sietett sehova, de végül úgy döntött, hogy ezt nem fogja megúszni a lány.
- A visszakísérés meg fog történni, ne aggódj - közölte hát. - Fanni, igaz? Mi a vezeték neved? Évfolyamod? - kérdezte, miközben jegyzetfüzetet vett elő, hogy gondosan belekörmölje az első büntetettjének adatait.
Már csak azért sem állt szándékában elengedni a lányt, mert nem csak pár perccel múlt tíz óra, hanem már bőven benne jártak az éjjelben. Ilyenkor már nincs mentség, főleg nem úgy, hogy el is bújik valaki, mert ennél biztosabb jelét nem is adhatná annak, hogy tilosban jár.
- Azért nem fogod megúszni büntetés nélkül, mert akkor könnyen lehet, hogy legközelebb újra itt találkoznánk. Tanuld meg a rendet - mondta aztán, de ő nem volt egy zsarnok típus, úgyhogy hagyott lehetőséget arra Fanninak, hogy válaszoljon neki, ha akar.
Közben már azon gondolkodott, hogy vajon mit kellene adnia büntetésnek. Őt sosem kapták el, mert hát volt prefidetektoruk, így nem volt szerencséje még semmilyen intézkedéshez az iskolában. Írasson vele valami szöveget? Százszor azt, hogy nem fog többé kiszökni takarodó után? Vagy takaríttasson vele evőeszközöket?
Egyelőre még maga sem volt benne biztos, hogy mit fog választani, de azért jó pár ötlet kezdett körvonalazódni a fejében, mikor egy kicsit jobban belegondolt. Sőt, szinte már szórakoztatta a dolog, hiszen ő tudta, hogy nem fog valami tragikus büntetést adni, de a másik láthatóan nagyon igyekezett volna kibújni alóla.

Péter Fanni - Büntetés

Kissé meglepődve nézett fel a papírról a lányra, aki egyáltalán nem értette, hogy mit akar neki mondani.
- A házirendre gondoltam - mondta csak a miheztartás végett enyhe fejcsóválással. Ráadásul a lányka még be is akart szökni a Navinébe. Mármint úgy, hogy ezt előtte közölte egy prefektussal is, aki éppen a megbüntetésén fáradozik. Jared most egy pillanatra hálát adott azért magában a sorsnak, hogy eddig még senkit sem kellett megbüntetnie, mert ha ez mindig így megy, akkor rövid úton agyára menne a dolog. Még akkor is, ha egy kicsit tényleg szórakoztatja.
Egyébként csak így a margóra megjegyezve, a lány mondata és az utána következő visszakozás, hogy ő "nem olyan", egyáltalán nem esett le neki, nem is értette.
- Meg még mit nem. Tényleg azt gondolod, hogy most hagyom, hogy besétálj a Navinébe? - nézett hitetlenül Fannira. - Gyere velem. Most felmegyünk szépen a toronyba, megkapod a büntetésed, aztán én aludni megyek. - A végére azt gondolta, hogy "te meg csinálsz, amit akarsz, tőlem akár vissza is szökhetsz", de nem akart neki tippeket adni.
- Szóval. Az lesz a büntetésed, hogy minden evőeszközt, ami az Eridon konyháján található, mugli módszerekkel kifényesítesz - maradt végül ennél a verziónál. - Két héten belül el kell végezned a feladatot, aminél én is jelen leszek, úgyhogy majd üzenek érted, hogy mikor gyere. Kifogás pedig nincs, ha szólok, akkor jössz - tett pontot a történet végére, aztán várt még egy kicsit, hogy van-e bármi hozzáfűznivaló, de ha nem volt, akkor irányba állt és elkezdte felterelgetni a lányt a hálókörletükbe.
Még hogy hagyja, hogy a Navinébe menjen... Micsoda feltételezés ez.

Péter Fanni - büntetés

Tényleg nem hatotta meg a hiszti. Nem is igazán tudta kezelni, az általa ismert emberek nem igazán szoktak ezzel az eszközzel élni, meg úgy általában is veszettül keveset beszélt lányokkal, szóval nem is nagyon tudott róla, hogy most esetleg engednie kéne a hölgyikének. A kutyára pislogott lefelé egy ideig, mert az láthatóan nagyon is élvezte ezt az egészet, de aztán ismét a gazdihoz fordult.
- Nem mosogatást mondtam - felelte, miközben elindultak felfelé, aztán a lánynak hamarosan le is esett, hogy mire kíván célozni. - Igen. Kifényesítés alatt azt értem, amikor addig törölgeted és dörzsölöd, hogy már egyetlen folt sem marad rajta - fejtette ki. Tényleg nem egy olyan büntetés, amibe beleszakadna, főleg, hogy az Eridonban csak töredék annyi evőeszköz volt, mint a nagy konyhán lehetett.
Nem sokáig haladtak csendben, mert Fanni úgy döntött, hogy inkább beszéddel, pontosabban kérdésekkel tölti ki az időt.
- Nem mehetek be más házakba, minden prefektusnak a saját körlete a felelőssége, a közös pedig a kastély és a környéke - válaszolt. Sejtette, hogy mire megy ki a játék, de el kellett keserítenie a lánykát, még ha akarta volna sem tud bemenni helyette a Navinébe.
- Egyébként sem értem, hogy miért akkor akarsz belopózni egy idegen házba, mikor mindenki ott van - rázta meg egy kicsit értetlenül a fejét. Ha valóban azt akarta, hogy ne vegye észre senki, akkor sokkal jobban járt volna valamelyik hétköznap délelőttel, amikor mindenki órákon ül, legalábbis Jared logikája ezt diktálta volna. Igaz, ez most megint olyan, amit nyilván nem fog neki elregélni, mert még megvalósítja.
- Nah, itt is vagyunk - mondta aztán már az Eridon bejárata előtt. - Javaslom, hogy most menj egyenesen a szobádba, mert nem szeretnék még egyszer beléd botlani ma - közölte a lánnyal, aztán megvárta, hogy az el is induljon felfelé.

Adrian

Jared nem olyan régen ért fel munkából, mert ma sokáig maradt segíteni Arvidnak, mivel az egyik manója csúnyán megfázott. Lassan kezdett belejönni a konyhai munkába, legalábbis ami a szeletelést illette, mert a többihez egyelőre nem nagyon engedték oda - teljesen jogos és érthető módon. Viszont ki tudja miért, talán mert a bájital hozzávalókat is pontosan kellett vágni, ebben tényleg jó volt.
Szóltak neki, hogy jönni fog ma egy új diák a késői vonattal, akit jó lenne majd eligazítani, de nem vetemedett arra, hogy az állomáson várja meg, hiába jött a faluból. Túl hidegek voltak az éjszakák, nem akart ő is a manó sorsára jutni, pláne, hogy az immunrendszere sosem volt egy világ csodája. Egy idő után azt is feladta, hogy a Bejárati csarnokban várakozzon, mert az ujjai már jegesre fagytak a fűtetlen folyosón, úgyhogy beugrott egy teára a konyhába, majd mikor végzett, akkor visszaindult várni a diákot.
Valahol félúton járt, amikor meghallotta az ajtó csapódását. Nem lehetett benne biztos, hogy a gólya az, aki ilyen hatásos kényszerébresztőt adott a rellonosoknak (mert hát Jared szerint az ilyen dörrenések valószínűleg a pincében visszhangoznak a legnagyobbat), de mindenképp jobb volt, ha megnézi, mielőtt a valaki eltűnne a láthatárról.
Az első, ami azonnal feltűnt neki, az enyhe meglepődést okozott nála és egy felvont szemöldököt, amit szerencsére sikerült pár másodperc alatt visszaigazítania a helyére - ugyanis a fiú arcából jó, ha a fele látszott. Valamiért az jutott eszébe, hogy olyan, mintha a fejére ült volna egy gigantikus macska, de nem tette szóvá, inkább csak odasétált a másikhoz és köszönt neki.
- Helló. Te vagy az új eridonos diák? - érdeklődte meg, majd ha igenlő volt a válasz, akkor kezet nyújtott neki és bemutatkozott. - Sebastian Jared Selwyn vagyok, prefektus.

Adrian

A másik eléggé úgy festett, mint aki mindjárt bele óhajt süllyedni a padlóba, ami egy kicsit összezavarta Jaredet, mert lehet, hogy nem is új diákot fogott, hanem egy kószálót? De... nála volt a holmija, szóval biztos nem. Aztán pedig mondta is, hogy tényleg új - hurrá, legalább nem kell kreatív büntetésen törnie a fejét.
A fiú eléggé nehézkesen mutatkozott be, amit Sebby az idegességnek tudott be, bár kevéssé értette az okát. Nem volt ő emberevő, még csak nem is szólt csúnyán a fiúhoz, de... Végül megesett rajta a szíve, és segítő szándékkal közbeszúrt egy kicsit személyesebb megjegyzést.
- Jól van Rian, engem szólíthatsz Jarednek vagy Sebby-nek, amelyik jobban tetszik, de ha nagyon hivatalos akarsz maradni, akkor a Sebastian is jó - eresztett meg egy halványra sikerült mosolyt, majd nem kicsit lepődött meg a másik kérdésén.
- Elvileg én vagyok itt azért, hogy segítsek neked - mondta. - Szeretném elkérni az iskolától kapott papírjaid. Ha tényleg az vagy, akiért küldtek, akkor felkísérlek a házba és megmutatom, hogy hol van a gólyalak és a fontosabb helyiségek - mondta, majd nyújtotta a kezét, jelezve, hogy a másik helyezze csak bele az iskolai értesítőjét és a beosztásról szóló igazolást. Mivel nem a többi elsőssel együtt érkezett, így valószínűleg már beiratkozáskor megcsinálták vele a próbát, hogy melyik házba is fog végül kerülni.
- Az itt léted alatt ha bármilyen gondod van, akkor a házad prefektusait bizalommal keresheted, de szükség esetén bármelyik prefektushoz fordulhatsz - magyarázta neki az alapokat. - A jelvényünkről felismersz minket - mutatott rá a sajátjára, mielőtt tovább ment volna. - Ha nagy a probléma, akkor azt is megteheted, hogy te keresed meg a házvezető vagy a házvezető helyettes tanárokat, vagy ha arról van szó, akkor a prefektus is segíthet felvenni a kapcsolatot velük. Egyébként ha bármilyen kihágást észlelsz, esetleg téged akarnak megátkozni a folyosón, vagy bármi hasonló, szólj az első felnőttnek, akit meglátsz, az a biztos - tette hozzá a végén a saját véleményét is.

Rian

Jared arcára mélységes megdöbbenés ült ki, mikor a fiú fogta magát és kiszórta a holmiját a földre. Nem hajolt le, hogy segítsen turkálni, elvégre nem az övé volt a táska tartalma, de csak nehezen tudta visszarendezni az arcvonásait a helyére, hogy ne bámulja ezt az egészet tátott szájjal.
- Hogy mit? - kérdezett vissza önkéntelenül, amikor valami thai dologról volt szó, de padnak csak az iskolapadot ismerte, meg azt, ami az út szélén van és ülni lehet rá, esetleg azt az Ipad micsodát, amiről Avery beszélt múltkor olyan nagy elánnal, de valahogy nem érezte úgy, hogy bármelyik is speciálisan thai lenne. Pláne nem olyan, amihez recept kell.
Végül mikor Rian megtalálta a szükséges papírost, Jared kicsit bénultan nyúlt érte, hogy elvegye, és vessen rá egy pillantást, amíg a másik villámgyorsan visszagyömöszölt mindent a táskájába. Becsületére legyen mondva, legalább nem szemetelt, azért rászólt volna.
- Az Eridonba osztottak be, igen - bólintott inkább csak úgy magának. - Ezek szerint tényleg téged vártalak - adta vissza az iratot, aztán zsebre vágta a kezét. - Nem tudom mennyire vagy képben a dolgok működésével, úgyhogy... négy ház van az iskolában, gyakorlatilag olyan, mintha négy kollégium lenne, te pedig az Eridonba kerültél. A színünk a vörös, a jelképünk a főnix, és az egyik toronyban van a hálókörletünk, amit, ha követsz, akkor meg is mutatok. Az iskola házirendjéből minden bizonnyal kaptál egy példányt, de azért felhívnám rá a figyelmed, hogy este tíz után tilos elhagyni a körleted. Ezért is küldtek most érted - fejezte be, majd intett a másiknak, hogy kövesse.
A fiú kérdésére jutott csak az eszébe, hogy lehet, hogy mugli származásúval van dolga és akkor most jól meg is ijeszthette akár. Ezt kijavítandó, válaszában próbálta kicsit ellensúlyozni a dolgot.
- Elég gyakori, de elég hamar meg fogod tanulni megvédeni magad, szerintem. Ráadásul a mi házunk nagyon összetartó, úgyhogy ha baj van, akkor egymást is megvédik legtöbbször a diákok - mondta, miközben haladt a folyosón. Nem sokára fel is tűnt az Eridon bejáratát jelző festmény, ami előtt megálltak.
- Emögött a kép mögött van a bejárat. Hogy bejuss, tudnod kell a jelszót - magyarázta, aztán kimondta a kérdéses szócskát, és kinyílt előttük az ajtó. - Innentől pedig már mindig csak fölfelé a lépcsőn, amíg el nem éred a megfelelő szintet - folytatta. - Van valami kérdésed esetleg? - fordult a gólya felé kérdőn, mielőtt elindultak volna a Gólyalakba.

Rian

Megrázta a fejét, ő nem ismert semmilyen Gilbertet. Valószínűleg vagy az előtt végzett, hogy ő ideérkezett volna, vagy valamikor akkor, amikor még nem állt senkivel sem szóba.
Közben el is indultak az Eridon felé, aminek Jared eléggé örült, tekintettel arra, hogy már eléggé fáradt volt az egész napos munka és tanulás után. Ma legalább járőröznie nem kellett, már ez is könnyebbség volt - mióta Radúznak szóltak, hogy idén fogja letenni a VAV-ot, úgy tűnt, a férfi igyekezett neki kicsit több időt hagyni a felkészülésre.
- Előfordulnak problémák, de többnyire pontosan meg tudják állapítani, hogy hova való vagy - felelte aztán, megállva a fiúval szemben és tűnődve nézve rá. - Ha valamiért mégsem érzed jól magad a közösségben, akkor ritkán ugyan, de engedélyezik, hogy házat válts - tette hozzá, bár ő maga egyedül Farkas Kamillát ismerte, akivel ez megtörtént.
A második kérdés kicsit meglepte. Sosem gondolkozott azon, hogy el kéne kerülni némelyik tanárt, mert túlságosan is jó tanuló volt ahhoz, hogy igazán belekössenek. Neki még a híres-neves Felagunddal sem volt problémája.
- Hát... A házvezetőhelyettes múltkor fejbe dobott engem egy áfonyás tekerccsel... - gondolkodott el hangosan. - De igazából ha teljesíted, amit kell, akkor egyik tanár sem igazán emberevő. De egyébként a házvezetőnk nagyon kedves, Kafka Radúz Arvidnak hívják és van egy szivárványszínű kecskéje és egy sámán mellett nevelkedett - magyarázta vidáman. Neki az egyik legjobb barátja volt Rad, már az előtt összeismerkedtek, hogy házvezető lett volna, és szeretett vele lógni.
- A Gólyalakban lesznek még páran rajtad kívül, bár most már nincs sok olyan lakónk, aki nem került volna be valamelyik szobába. Ők mind elsősök, úgyhogy ha megvan az órarended, akkor nyugodtan tudsz majd tőlük segítséget kérni, vagy egyszerűen velük menni órákra - vette még fel az ötletet a másiknak, hogy kicsit megkönnyítse neki a holnapi napot.