A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=495390#post495390][b]Fandler Ágoston - 2015.07.15. 02:49[/b][/url]

Sosem értettem, hogy miért kell a nem elsős diákokat eligazítanunk. Elég nagyok már ahhoz, hogy önállósodjanak. Persze most nem a navinés prefektus szólt belőlem, hanem egy mindenféle más teendőiben elfáradt, agyilag leamortizált Ágoston, akinek egy nagyon kiadós alvásra lenne szüksége, nem egy újbóli megbízásra. A többiek ügyesen kibújtak a feladat alól. Vagy ténylegesen elfoglaltak voltak, vagy csak nem volt kedvük, mert a nyaralás csúnyán mondva az agyukra ment, azóta pedig mást sem csinálnak, csak a lábukat lógatják a körletben.
Amint megtudtam a házvezetőmtől, hogy egy új diák érkezik a kastélyba, méghozzá egy olyan, aki a mi házunkba fog járni, nagyon megörültem. Mielőtt elindultam volna az útbaigazítására, lelkileg alaposan felkészültem, még ha már nem először csinálok ilyet.
Mindent megtettem, hogy kívülről is pozitív benyomást keltsek. Megjelenésemen egyedül a frizurámon tudtam variálni, kötelező volt ugyanis az iskolai dísztalárt viselnem, rajta jól látható helyen a prefektusi jelvénnyel, hogy az idegennek is könnyen szemet szúrjak, ha ő találna rám előbb. Azt az információt kaptam, hogy a bejárati csarnokban lesz, amiben persze sosem lehet biztos az ember, mert a felfedezőutakra hajlamos egyének gyakran vágnak neki egyedül a kastélynak. Társaimtól sok vicces esetet hallottam már, de a nagyon necces diákok általában az első évfolyamosok szoktak lenni, a nagyobbaknak már benő a feje lágya.
Nem készültem szöveggel, de még sajnos egy üdvözlőkártyával sem - a lányok sokkal kreatívabbak ebben, én csak a szakszerű körbevezetést tudom vállalni, amire alapból is megkértek. Néha nem értem, hogy miért kell túljátszani magunkat. Ez egy iskola, ahová tanulni jönnek, nem pedig egy luxusszálloda.
Néhány perccel a megadott időpont után felbukkantam a helyszínen. Először csak a fejem látszott, ahogy az egyik oszlop mögül lestem ki, majd miután villámgyorsan lecsekkoltam a fiút, kiléptem. Az volt ám a kinézet, persze ezt nem mondhattam a szemébe, de különben sem hiszem, hogy megsértődött volna rajta, a hajszínét csak elfogadja az ember. Mindenesetre biztos, hogy tökéletes ismertetőjegy, és hamar megmarad majd az emberek fejében.
- Öh, szia! Te vagy... Manó, igaz? - még mindig nem lehettem teljesen biztos abban, hogy a jó embert szólítottam meg. A nevét az öklömben szorongatott, kis papírfecniről olvastam le, amit biztonsági okokból hordtam magammal.
- Fandler Ágoston vagyok, a Navine ház egyik prefektusa. Ha minden igaz, akkor a megfelelő emberrel beszélek, és Téged kell körbevezesselek az iskola területén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=495483#post495483][b]Fandler Ágoston - 2015.07.15. 12:20[/b][/url]

Kezdetben rettentő módon el volt foglalva a mennyezet bámulásával, ezért sem szúrhatott ki az oszlop mögül kikandikálva. Egy pillanatra én is felpillantottam, hátha megfejtem, hogy mit talál ott annyira érdekesnek, mindezt persze a lehető legfeltűnésmentesebben téve. Az idegen jól láthatóan végigmért, ezzel pedig ösztönösen arra késztetett, hogy én is hasonlóan tegyek, elvégre szemtől szemben egészen más benyomást képes kelteni.
Látszott rajta, hogy még nagyon meg van illetődve. Nem volt ez számomra olyan meglepő, hiszen az új jövevények kilencvenkilenc százaléka tesz ugyanígy. Ilyenkor mindig szeretném egy kicsit oldani a légkört, hiszen mégiscsak a második otthonába érkezett meg. Biztosra veszem, hogy idővel megtalálja a maga kis baráti körét itt a kastélyban, ahogyan én is tettem egykor. De régen is volt... Emlékszem, mennyire le voltam nyűgözve az intézmény hatalmas méreteitől, de arra nem, hogy a plafont is hasonlóképpen megbámultam volna. Lehet, hogy nem kaptam rá elég időt, vagy mit tudom én.
- Nagyon örvendek. - viszonoztam a kézfogást, igyekezve nem túlságosan megszorítani - Kellemes volt az utazásod? - ezt a sablonkérdést automatikusan toldottam hozzá az ünnepélyes bemutatkozáshoz, valószínűleg azért, mert nem szerettem volna hosszabb ideig tartó csendet. Agyamban végigpörgettem, hogy minek kell most következnie, amiből Manó feltehetőleg alig érzékelt valamit. Nem tudom, hogy mi érdekli őt a legjobban erről a helyről, de ha már az apróságok is lenyűgözik, akkor hosszú körbevezetésnek nézünk elébe. Nekem bőven van időm, csak majd az igazgatóság ne vegye zokon, hogy napestig nézelődünk.
- Nos, a magam részéről el is kezdhetjük a körbekalauzolást, van valami poggyászod, amit esetleg vinni kell? Ha valami nem lesz világos, nyugodtan kérdezz, nem harapok, bennem megbízhatsz. Nem foglak kinevetni, mindenki úgy kezdi, ahogy te... Menet közben ne kallódj el, ha túl gyors a tempó, akkor szólj, mindig hozzád fogok igazodni. Mostantól a házirend is érvényes rád. Mit hagytam még ki? Köszöntelek a Bagolykőben! - arcomra széles mosoly ült ki a boldogságtól és az elégedettségtől. Hatezredjére mondom el ezeket, de még mindig ugyanazzal a lelkesedéssel vagyok képes előadni magam.
- Várod már, hogy beköltözz a szobádba?
Próbáltam valami beszélgetésfélét is kialakítani, hogy ne csak én hápogjak egyfolytában, ezzel párhuzamosan megindultam a lépcsőfokok felé. Nem akarom megkeseríteni Manó itt tartózkodását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=500656#post500656][b]Fandler Ágoston - 2015.07.27. 19:26[/b][/url]

Próbáltam különféle kérdésekkel előállni, elvégre a körbevezetés egy hosszabb procedúra. Ha nem teremtem meg a kellő kapcsolatot a fiúval, akkor könnyen visszatévedhetnek szemei a mennyezetre, s akkor az én szövegem helyett a belső hangjaira figyelne. Ezt mindenképpen el szerettem volna kerülni.
A legegyszerűbb ilyenkor, ha teljesen átlagos kérdésekkel indítok. Ezt gondolom nem kell magyarázni. A jól bevált módszer, ami egyébként most engem is érdekelt, az az útjával kapcsolatban feltett kérdésekkel való előhozakodás. Feleannyira se olyan bonyolult, mint amilyennek hangzik.
Kezdtem kétségbeesni, hogy netán csak az én szám fog végig járni az elkövetkezendő percekben, vagy akár órában, ha elég lelkes és van türelme hozzám. Direkt úgy intéztem a saját időbeosztásomat, hogy bőven legyen időm, más megbízásom nincs a mai napra, csupán kezdtem kissé éhes lenni, amiről a fiú mit sem tudhatott, mert egyáltalán nem mutattam jelét. Hogy őszinte legyek, meg is feledkeztem szükségleteimről, ahogyan elindultunk a lépcsősoron, hogy végre elkezdjük a kastéllyal való ismerkedést. És aztán megtört a jég, legalábbis a csend biztosan - egész szép feleletet kaptam!
- Szóval előtte Budapesten laktál? Én egyébként onnan jöttem... Hát igen, csendes és tiszta, nagyon jó a levegő is. A diákok arra koncentrálhatnak, amire kell is, hogy összpontosítsanak. - nem voltam biztos benne, hogy egyedül vagyunk, ezért kissé közelebb hajolva hozzá a fülébe suttogva folytattam - De ha lógni vagy szórakozni van kedved, abban is tudok segíteni.
Fogalmam se volt, hogy nála a tanulás vagy valami egészen más tevékenység van-e elsőbbségben. Az tény, hogy itt mindenki megtalálja az igényeinek megfelelő embert, termet, témakört. Akinek nem elég ez az iskola, azzal valami nincs rendben.
- Jelenleg az iskola nyugati szárnyában tartózkodunk. Szimpla egyszerűséggel csak az égtájak szerint nevezték el az összeset, pedig adhattak volna menőbb neveket is, mi? A földszinten kívül két emelet kap itt helyet, a csarnok szintjén van a konyha, egy folyosó, meg még néhány tanterem. A föld alatt egyébként senki se tudja, hogy hány alagút húzódik, de van egy pár...
És ezzel a módszerrel gyakorlatilag elhadarom az egész szárnyat. Igyekszek némi humort is belevinni azzal, hogy egy-egy helyiségről elmondom, milyen nevezetes esemény történt itt, aminek én is tanúja voltam, vagy csak úgy a fülembe jutott.
- Benne van a házirendben, hogy mikor hordhatod. Tanítási időben kötelező, órák után már nincs ez ennyire szigorúan véve. Most csak holmi formaiság miatt kaptam magamra, meg hogy persze felismerj majd, és ne a cukrosbácsinak gondolj. Persze attól még lehet, hogy leütöttem a prefektust, felvettem a ruháját és most éppen halálod színhelyére kísérlek, de ez előtted maradjon csak titok. - kacsintottam a fiú szemébe.
- Ú, azt elárulod, hogy van-e valami hobbid? Hátha tanácsot tudok adni abban, hogy hol a legjobb hódolni annak. Vagy mesélj inkább, eddig hogy tetszik az iskola? Mit hallottál róla előtte? Honnan jössz egyébként? - megtámaszkodtam a falnak, a válaszra várva pedig a taláromat kezdtem el alig láthatóan igazgatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=504336#post504336][b]Fandler Ágoston - 2015.08.12. 15:25[/b][/url]

A kastély minden zugáról vázoltam felé egy némileg rögtönzött - mert hát mégse mondhatja el az ember ugyanazt a szöveget minden újoncnak - és javarészt erősen csak tájékoztató jellegű tudnivalókat. Mindezt végig abban a hitben ténykedve, hogy tetszik neki az iskolánk, és ha még nem lenne teljesen bizonyos abban, hogy a következő tanévtől becsatlakozzon hozzánk, hát most már a kíváncsiságtól epekedve várhassa a szeptembert!
- Budai zöldövezet, de erről ne a leggazdagabb negyedre asszociálj. Majd megadhatom esetleg a címem, szívesen fogadnék tőled baglyot, ha bármi kérdésed lenne a nyár folyamán még, vagy csak beszélgetni szeretnél valamiről. Mivel főleg otthon leszek, hamar tudok majd válaszolni, de én mugli származású vagyok, úgyhogy internetünk is van - némileg büszkén mentem bele a legvégén a varázstalan környezetben való felnövés előnyeibe, mert így aztán tényleg mindenből jut. A közösségi portálokból annyi hátrányom származik, hogy az ismerőseim száma kevesebb, a virtuális világra pedig nem tudok annyi időt szánni, de van minden hülyeségem, ami egy átlagos tininek is.
Emeletről emeletre gyalogoltunk az intézmény falai között, meg is jegyeztem neki, hogy a hőségben kifejezetten jól tudnak jönni a hűvös kövek, télen pedig így sem fagyunk halálra. Ha pedig ledönti valami vírus a lábáról, akkor kiváló javasasszonyainknak hála hamar felépülhetsz; de kezdtem végleg felhagyni második otthonom fényezésével, s a megmutatható helyiségek száma is rohamosan csökkent. Elérkeztünk az igazgatói iroda szomszédságába, ahol jobbnak láttam egy pihenőt tartani. Úgyse tudja, hogy merre tartottunk éppen, olyan kár lenne rögtön elválni. Persze a végtelenségig nem húzhattam az időt. Hatásosnak kellett lennem.
- Persze, tombol nálunk a kviddicsőrület. Jelentkezhetsz majd a saját házad csapatába, én már voltam tag, aztán a tanulmányaim és egyéb okok miatt jobbnak láttam abbahagyni, de tényleg csak ajánlani tudom! Milyen poszton voltál?
Látszott, hogy egy kissé felcsillant a szemem a kviddics megemlítése hallatán. Nem néztem volna ki belőle egyébként, hogy sportol, mert hát nem annyira izompacsirta a gyerek. (megjegyzem én sem vagyok az)
- Nézd, ilyen emberek itt is akadnak, de talán mi sokkal változatosabbak vagyunk. Kár, hogy nem előbb jöttél... de azért az utólag befutóknak is örülünk ám! A felvehető tantárgyakról kapsz majd egy listát, a számmisztikát ezek szerint kerülnöd kell majd, de nem, amúgy nincsenek olyanok - bevallom, a legutolsó mondatom egy kissé kínosra sikeredett, ami után nem tudtam mást csinálni, mint kínosan visszamosolyogni rá.
Jó annak, akinek mugli bátyjai révén tökéletes fogalma van ezen tantárgyak jelentéséről, de tök izgalmasan hangzik a meséje. Gazdag szülők gyerekei, akik üzletembereket faragnak a saját fiaikból. És ő innen jött.
Valamiért még egyszer végigfutottam rajta. Különleges fiúnak találtam, akit akaratlanul is megkedveltem. Elhatároztam, hogy emlékezni fogok rá, és ha a jövő tanévig nem ír levelet, majd felkeresem valamikor. Még alig tudtam róla valamit, de jól kijöttünk egymással. Talán nem vagyok hozzászokva az idősebb navinés-jelölt érkezőkhöz, csak a kiselsősökhöz. Vagy csak a véletlen műve?
- Nos, khm. Elérkeztünk az igazgatóihoz. Itt lesz dolgod, ugye? Ne félj tőle, biztos minden rendben fog menni, de nekem ehhez semmi közöm. A körbevezetésem itt azt hiszem véget ért, nagyon örülök a beszélgetésnek. Remélem hasznosnak találtad, sikeres visszautat, és remélem még összefutunk egyszer. - torkom megköszörülése után nekiálltam búcsúzkodni, szomorúan, mégis elégedetten. Az iskola javát már ismeri, a többit neki kell majd felfedeznie, vagy megvár engem és megkér a folytatásra. Eszembe jutott, hogy talán a bemutatkozás óta már el is felejtette a nevem, úgyhogy egy hatásos elköszönés mellett döntöttem.
- Fandler Ágoston voltam. A mielőbbi viszontlátásra, Manó! - egy biztató mosoly után kezet nyújtottam, majd néhány lépést hátrálva eltűntem egy kanyarban. Még visszapillantottam rá, hogy lássam minden rendben megy-e, aztán egy utolsó fejbiccentés után a körletem felé eredtem. Prefektusi teendők pipa.