36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Első körbevezetés
Írta: 2015. július 15. 01:57
| Link

öltözet

A kviddicskupa feliratú táblácskával és alatta egy furcsa szóval, valamint a tavalyi évszámmal ellátott serleg vitrinjének tükröződésében nézve magát Manó lassú, módszeres mozdulatokkal simítgat minden egyes ezüstös fehér hajszálat a helyére. Mikor bilifrizurája tökéletes megzabolázásra kerül, a fiú végre jobban szemügyre veszi az eddig tükréül szolgáló üveg mögötti írást. Túlzás lenne azt mondani, hogy izgatott lesz tőle, de legalábbis felkelti érdeklődését annak lehetősége, hogy itt kupát lehet nyerni a kviddicsezéssel. A feliraton lejjebb haladva az üvegről visszaverődő kíváncsi tekintet szemöldökráncolássá változik. A tükörkép tulajdonosa sejti, hogy a Bagolykő egyik diákcsoportjának neve lehet az idegen szó. Tudja már, hogy itt szegregálva vannak a diákok a személyiségük szerint, de hogy hányféle úgynevezett "ház" van, arra nem emlékezik. Hogy mi a nevük, arra pedig végképp nem. Ha fel akarja idézni az iskolai elhelyezésről olvasottakat, semmi más nem jelenik meg lelki szemei előtt, mint Szende, Szundi, Tudor, Vidor, Kuka és Morgó - a tüsszögést nem tudja jellemhez kötni - egy-egy kőből készült viskó előtt.
Manó olyan kínosan igyekezett időben érkezni a megbeszélt találkozóra, hogy bőven van ideje még az iskola következő büszkeségét, a házkupát is szemrevételezni, átballag hát a nagy kapu túloldalára. Egy újabb különös szó szerepel ezen is. Képzeletében Tudor magasba tartja a serleget.
Itt nincs több látnivaló, a jövendőbeli diák még egyszer végignéz a helyiségen, és elfogja a késztetés, hogy felmásszon az impozáns és csalogató, széles lépcsősoron, amely több, mint valószínű, hogy nagyobb izgalmak felé vezet. De nem, nem bóklászhat el. Kívülről már felmérte - hitte, de valójában felét sem látta -, milyen hatalmas ez a kastély, és magát ismerve két kanyar után végérvényesen eltévedne benne. Nem, nem lehet. Meg kell várnia kalauzát, akiről az iskolavezetés írt levelében. A leendő diáktársat, aki tart számára némi körbevezetést, majd leparkolja őt az igazgatói szoba előtt, ahol egy kis csevej vár rá direktorral a leendő felvételi vizsgájával kapcsolatban.
Hogy elhagyja a bejárati csarnokot, nem reszkírozza ugyan meg, de azzal még nem okozhat nagy bajt, ha beljebb merészkedik a teremben. Fejét nyaktörésig hajtja hátra, arcát a mennyezet felé fordítja, ahogy kiszúrja a festményeket odafönn. Alaposan végignézi a festék által írt történetet, miközben körbejár a freskó alatt, vakon lépdelve a visszhangos kövezeten.
Utoljára módosította:Regős Manó, 2015. július 15. 10:39
Hozzászólásai ebben a témában

Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Kísérőmeló
Írta: 2015. július 15. 02:49
| Link

Manó

Sosem értettem, hogy miért kell a nem elsős diákokat eligazítanunk. Elég nagyok már ahhoz, hogy önállósodjanak. Persze most nem a navinés prefektus szólt belőlem, hanem egy mindenféle más teendőiben elfáradt, agyilag leamortizált Ágoston, akinek egy nagyon kiadós alvásra lenne szüksége, nem egy újbóli megbízásra. A többiek ügyesen kibújtak a feladat alól. Vagy ténylegesen elfoglaltak voltak, vagy csak nem volt kedvük, mert a nyaralás csúnyán mondva az agyukra ment, azóta pedig mást sem csinálnak, csak a lábukat lógatják a körletben.
Amint megtudtam a házvezetőmtől, hogy egy új diák érkezik a kastélyba, méghozzá egy olyan, aki a mi házunkba fog járni, nagyon megörültem. Mielőtt elindultam volna az útbaigazítására, lelkileg alaposan felkészültem, még ha már nem először csinálok ilyet.
Mindent megtettem, hogy kívülről is pozitív benyomást keltsek. Megjelenésemen egyedül a frizurámon tudtam variálni, kötelező volt ugyanis az iskolai dísztalárt viselnem, rajta jól látható helyen a prefektusi jelvénnyel, hogy az idegennek is könnyen szemet szúrjak, ha ő találna rám előbb. Azt az információt kaptam, hogy a bejárati csarnokban lesz, amiben persze sosem lehet biztos az ember, mert a felfedezőutakra hajlamos egyének gyakran vágnak neki egyedül a kastélynak. Társaimtól sok vicces esetet hallottam már, de a nagyon necces diákok általában az első évfolyamosok szoktak lenni, a nagyobbaknak már benő a feje lágya.
Nem készültem szöveggel, de még sajnos egy üdvözlőkártyával sem - a lányok sokkal kreatívabbak ebben, én csak a szakszerű körbevezetést tudom vállalni, amire alapból is megkértek. Néha nem értem, hogy miért kell túljátszani magunkat. Ez egy iskola, ahová tanulni jönnek, nem pedig egy luxusszálloda.
Néhány perccel a megadott időpont után felbukkantam a helyszínen. Először csak a fejem látszott, ahogy az egyik oszlop mögül lestem ki, majd miután villámgyorsan lecsekkoltam a fiút, kiléptem. Az volt ám a kinézet, persze ezt nem mondhattam a szemébe, de különben sem hiszem, hogy megsértődött volna rajta, a hajszínét csak elfogadja az ember. Mindenesetre biztos, hogy tökéletes ismertetőjegy, és hamar megmarad majd az emberek fejében.
- Öh, szia! Te vagy... Manó, igaz? - még mindig nem lehettem teljesen biztos abban, hogy a jó embert szólítottam meg. A nevét az öklömben szorongatott, kis papírfecniről olvastam le, amit biztonsági okokból hordtam magammal.
- Fandler Ágoston vagyok, a Navine ház egyik prefektusa. Ha minden igaz, akkor a megfelelő emberrel beszélek, és Téged kell körbevezesselek az iskola területén.
Hozzászólásai ebben a témában
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2015. július 15. 10:37 | Link

öltözet

Már majdnem a végére ér a plafonon játszódó "sztorinak", mikor megszólítják. Ekkor lekapja tekintetét a fejük fölötti freskóról, és beméri a hosszú talárban feszítő, jelvényekkel tüzdelt mellkasú jóképű fiút. Az ő szájából, ebben az idegen környezetben a neve nevetségesnek hat, pedig amúgy sosem volt semmi baja vele, sőt. Zavarba jön, menekülési lehetőségként újra felpillant a "félbehagyott" mennyezetre, de ez csak reflex. Azonnal észbe kap, hogy ebből a helyzetből nem kerül ki ilyen könnyedén, ha a szociális konvenciókat is szeretné betartani, illetve nem szeretné, ha már az ismerkedős napján totál idiótának néznék. Ha a furcsán ejtett neve még nem lenne elég táptalaj annak, hogy kirekesszék. Tehát rögtön a következő pillanatban újra a fiúra fókuszál, válasza suttogás:
- Igen, én.
Hogy leplezze a zavart, és indokolttá tegye a hangerő-problémákat, hangosan köszörülni kezdi torkát, közben pedig kezet nyújt. Szorítása... nem nevezhető szorításnak.
Hamarosan megtudja megszólítója nevét, amit a következő pillanatban már el is felejt, mert a mondat másik felében is bőven van információ, amit jegyezni kell: Navine. Ház. Prefektus. A bemutatkozó szöveg alatt úgy érzi, mentem vigyázzba kell vágnia magát, és hasonlóan hivatalos felelettel élni, de nem készült erre, ezért csak egy suta "ááh, köszi"-re futja tőle, hogy jelezze, érti a dolgot. Nem tűnik sem lenézőnek, sem rosszindulatúnak a másik, a fekete-fehér filmből kilépett majdani diákban mégsem enyhül a zavar. Tenyerét végigtolja farmerja combrészén, talán az izzadságot letörlendő, talán a zsebébe akarta dugni őket, de még idejében észbe kapott, hogy az milyen illetlen dolog volna.
Nem tudja, mit mondjon következőnek. Néhány kérdés már felmerült benne, de ezeket egyelőre nem meri feltenni. Például: kötelező viselet ez a mindent takaró köpeny, vagy csak a prefektusfélék hordják? Ma igyekezett szolidan öltözködni. Szerencsére nővére azt mondta, nem szükséges ünneplőbe vágnia magát, így a különleges alkalomra maga által szabott kereteken belül nyugodtan szemezhetett szekrényeiből. Nem válogatott össze lehetetlen színeket és mintákat, bár jelenlegi ruhadarabjai hajával és világos bőrével így is szép kis kompozíciót alkotnak. De ha az iskolában egy nagy fekete lepedővel kell eltakarnia önkifejezésének eme fontos eszközét, az majdhogynem tragédia értékű lesz.
Hozzászólásai ebben a témában

Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. július 15. 12:20 | Link

Manó

Kezdetben rettentő módon el volt foglalva a mennyezet bámulásával, ezért sem szúrhatott ki az oszlop mögül kikandikálva. Egy pillanatra én is felpillantottam, hátha megfejtem, hogy mit talál ott annyira érdekesnek, mindezt persze a lehető legfeltűnésmentesebben téve. Az idegen jól láthatóan végigmért, ezzel pedig ösztönösen arra késztetett, hogy én is hasonlóan tegyek, elvégre szemtől szemben egészen más benyomást képes kelteni.
Látszott rajta, hogy még nagyon meg van illetődve. Nem volt ez számomra olyan meglepő, hiszen az új jövevények kilencvenkilenc százaléka tesz ugyanígy. Ilyenkor mindig szeretném egy kicsit oldani a légkört, hiszen mégiscsak a második otthonába érkezett meg. Biztosra veszem, hogy idővel megtalálja a maga kis baráti körét itt a kastélyban, ahogyan én is tettem egykor. De régen is volt... Emlékszem, mennyire le voltam nyűgözve az intézmény hatalmas méreteitől, de arra nem, hogy a plafont is hasonlóképpen megbámultam volna. Lehet, hogy nem kaptam rá elég időt, vagy mit tudom én.
- Nagyon örvendek. - viszonoztam a kézfogást, igyekezve nem túlságosan megszorítani - Kellemes volt az utazásod? - ezt a sablonkérdést automatikusan toldottam hozzá az ünnepélyes bemutatkozáshoz, valószínűleg azért, mert nem szerettem volna hosszabb ideig tartó csendet. Agyamban végigpörgettem, hogy minek kell most következnie, amiből Manó feltehetőleg alig érzékelt valamit. Nem tudom, hogy mi érdekli őt a legjobban erről a helyről, de ha már az apróságok is lenyűgözik, akkor hosszú körbevezetésnek nézünk elébe. Nekem bőven van időm, csak majd az igazgatóság ne vegye zokon, hogy napestig nézelődünk.
- Nos, a magam részéről el is kezdhetjük a körbekalauzolást, van valami poggyászod, amit esetleg vinni kell? Ha valami nem lesz világos, nyugodtan kérdezz, nem harapok, bennem megbízhatsz. Nem foglak kinevetni, mindenki úgy kezdi, ahogy te... Menet közben ne kallódj el, ha túl gyors a tempó, akkor szólj, mindig hozzád fogok igazodni. Mostantól a házirend is érvényes rád. Mit hagytam még ki? Köszöntelek a Bagolykőben! - arcomra széles mosoly ült ki a boldogságtól és az elégedettségtől. Hatezredjére mondom el ezeket, de még mindig ugyanazzal a lelkesedéssel vagyok képes előadni magam.
- Várod már, hogy beköltözz a szobádba?
Próbáltam valami beszélgetésfélét is kialakítani, hogy ne csak én hápogjak egyfolytában, ezzel párhuzamosan megindultam a lépcsőfokok felé. Nem akarom megkeseríteni Manó itt tartózkodását.
Hozzászólásai ebben a témában
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2015. július 19. 20:18 | Link

öltözet

Harmadik mondata már emberi fül számára is természetesen hallható, bár nem ad semmivel többet, mint az előzőek:
- Igen.
Érzi Manó is, hogy így gyötrelmes társalgó fél lesz a körbevezetés alatt, ezért igyekszik a lehető leggyorsabban magához térni hirtelen rátört félénkségéből. Na nem, mintha egyébként olyan tökös legény volna, de azért szívesen barátkozik, és eddig normális körülmények között nem okozott neki gondot a beszélgetés. Ezt rövid idő alatt maga is végiggondolja, és hogy legalább valami informatívat közöljön, hozzátesz még néhány mondatot a korábbi "igenjéhez".
- Rövid volt. A faluba érkeztem kandallóval, és onnan felsétáltam. Szép ez a hely, egyszerű békét áraszt, egészen más, mint Budapesten.
Na ugye, Manó, tudsz te, ha akarsz!
Korábban nem igazán túrázott, úgyhogy már az is izgalmas volt, hogy gyalog trappoljon fel macskakövön, földúton, erdőn-mezőn át az új iskolájáig. Vagyis hát majd meglátjuk, de valójában nincs sok választása. Mindenkinek az lenne a legjobb, ha itt folytatná tanulmányait, nem a régi magániskolájában. A szülei nem kísérték el, de így még inkább kiélvezhette új környezetét, rácsodálkozhatott a természetre itt, ahol igazán testközelben találkozhat vele, nem csak az erkélyen vagy a teraszon sorakozó virágok, vagy az iskola melletti park képében.
- Nem hoztam semmit - rázza a fejét a poggyászkérdésre, mikor már éppen induláshoz készülnek. - Farzsebében lapul néhány irat, amire szüksége lehet, minden egyéb még nem kell vagy már nem kell. Ez tényleg csak egy kis kiruccanás, ismerkedés. Az igazgatóval való beszélgetés sem tűnik most még olyan komolynak. Ha pedig az ajtaja előtt ráébred, hogy egy Gucci Who? feliratú pólóban kíván bemutatkozni a tanoda és kollégium dirijének, és ez rémisztően illetlen... majd vigasztalja a tudat, hogy legalább ünneplőszínekben pompázik.
Manó ámul azon, hogyan képes a felsőbb éves egyszerre olyan hivatalos lenni, miközben azért könnyedebb hangvételű megjegyzéseket is tűz beszédébe. Úgy dönt, a prefektussággal járó stílus lehet ez. De a talár...?
Oké, hogy a házirend is érvényes Manóra, kár, hogy fogalma sincs, mi van abban, így csak reménykedhet, hogy akaratlanul nem szegi meg. Míg ez a csapongó gondolatkavalkád végigfut az agyán, elindulnak a hívogató széles lépcsősor felé, Ágoston pedig újabb kérdést tesz fel.
- Igen - hangzik a válasz, pedig Manó még nem is gondolkozott ezen, így fogalma sincs, várja-e a beköltözést. Egyelőre annyi a vágya, hogy élje túl a felvételi vizsgát és vegyék fel. Aztán pedig még mindig ott van a lehetősége, hogy ha nagyon kellemetlennek tűnik ez az iskola, kikönyörögje a szüleinél, hadd menjen máshova, akkor pedig nincs is szüksége szobára itt. De egyelőre tetszik neki a hatalmas, középkori hangulatot árasztó kastély. Kezével végigsimít a korláton, ahogy fellépegetnek az emeletre.
Néhány lépcsőfok után végre veszi a bátorságát, és felteszi az őt nyomasztó kérdést:
- Mindenki ilyen köpenyekben jár itt, vagy csak ha akar? Vagy csak a prefektusok?
Utoljára módosította:Regős Manó, 2015. augusztus 3. 16:01
Hozzászólásai ebben a témában

Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. július 27. 19:26 | Link

Manó

Próbáltam különféle kérdésekkel előállni, elvégre a körbevezetés egy hosszabb procedúra. Ha nem teremtem meg a kellő kapcsolatot a fiúval, akkor könnyen visszatévedhetnek szemei a mennyezetre, s akkor az én szövegem helyett a belső hangjaira figyelne. Ezt mindenképpen el szerettem volna kerülni.
A legegyszerűbb ilyenkor, ha teljesen átlagos kérdésekkel indítok. Ezt gondolom nem kell magyarázni. A jól bevált módszer, ami egyébként most engem is érdekelt, az az útjával kapcsolatban feltett kérdésekkel való előhozakodás. Feleannyira se olyan bonyolult, mint amilyennek hangzik.
Kezdtem kétségbeesni, hogy netán csak az én szám fog végig járni az elkövetkezendő percekben, vagy akár órában, ha elég lelkes és van türelme hozzám. Direkt úgy intéztem a saját időbeosztásomat, hogy bőven legyen időm, más megbízásom nincs a mai napra, csupán kezdtem kissé éhes lenni, amiről a fiú mit sem tudhatott, mert egyáltalán nem mutattam jelét. Hogy őszinte legyek, meg is feledkeztem szükségleteimről, ahogyan elindultunk a lépcsősoron, hogy végre elkezdjük a kastéllyal való ismerkedést. És aztán megtört a jég, legalábbis a csend biztosan - egész szép feleletet kaptam!
- Szóval előtte Budapesten laktál? Én egyébként onnan jöttem... Hát igen, csendes és tiszta, nagyon jó a levegő is. A diákok arra koncentrálhatnak, amire kell is, hogy összpontosítsanak. - nem voltam biztos benne, hogy egyedül vagyunk, ezért kissé közelebb hajolva hozzá a fülébe suttogva folytattam - De ha lógni vagy szórakozni van kedved, abban is tudok segíteni.
Fogalmam se volt, hogy nála a tanulás vagy valami egészen más tevékenység van-e elsőbbségben. Az tény, hogy itt mindenki megtalálja az igényeinek megfelelő embert, termet, témakört. Akinek nem elég ez az iskola, azzal valami nincs rendben.
- Jelenleg az iskola nyugati szárnyában tartózkodunk. Szimpla egyszerűséggel csak az égtájak szerint nevezték el az összeset, pedig adhattak volna menőbb neveket is, mi? A földszinten kívül két emelet kap itt helyet, a csarnok szintjén van a konyha, egy folyosó, meg még néhány tanterem. A föld alatt egyébként senki se tudja, hogy hány alagút húzódik, de van egy pár...
És ezzel a módszerrel gyakorlatilag elhadarom az egész szárnyat. Igyekszek némi humort is belevinni azzal, hogy egy-egy helyiségről elmondom, milyen nevezetes esemény történt itt, aminek én is tanúja voltam, vagy csak úgy a fülembe jutott.
- Benne van a házirendben, hogy mikor hordhatod. Tanítási időben kötelező, órák után már nincs ez ennyire szigorúan véve. Most csak holmi formaiság miatt kaptam magamra, meg hogy persze felismerj majd, és ne a cukrosbácsinak gondolj. Persze attól még lehet, hogy leütöttem a prefektust, felvettem a ruháját és most éppen halálod színhelyére kísérlek, de ez előtted maradjon csak titok. - kacsintottam a fiú szemébe.
- Ú, azt elárulod, hogy van-e valami hobbid? Hátha tanácsot tudok adni abban, hogy hol a legjobb hódolni annak. Vagy mesélj inkább, eddig hogy tetszik az iskola? Mit hallottál róla előtte? Honnan jössz egyébként? - megtámaszkodtam a falnak, a válaszra várva pedig a taláromat kezdtem el alig láthatóan igazgatni.
Hozzászólásai ebben a témában
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2015. augusztus 3. 17:56 | Link

öltözet

Beszélgetés bontakozik ki közöttük, és ezen most már Manó is épp annyira igyekszik dolgozni, mint túravezetője. Vagyis majd mindjárt igyekszik, de most még újraindítja elakadt lélegzetét, amit az a meglepetés okozott, hogy Ágoston a füléhez hajolt. Nahát, mégsem olyan hivatalos! - valamiért rögtön ez jut eszébe. Ahogy gyorsan próbálja végigvenni, mit jelenthet pontosan az ajánlat, végül elpuskázza a lehetőséget, hogy még időben válaszolhasson, mint aki benne van bármilyen mókában. Túl sokat gondolkodott.
- Oké, köszi, jó ötlet - válaszolja vereségtudattal, de kívülről csak mosolya látszik. Úgy érzi, valamit elszalasztott, ami sosem jön vissza.
- Amúgy melyik részében élsz a városnak? - folytatja vörös fejjel, visszakanyarodva oda, hogy a fiú szintén Budapestről érkezett. Valószínűleg rajta kívül még rengeteg bagolyköves, hiszen úgy tudja Manó, más középfokú köziskola nincs Magyarországon, biztosan rengetegen járnak ide a fővárosból. Sőt, Magyarország minden tájáról! Színes kavalkád lehet itt.
És az újonc még nem is tudja, a diákoknak milyen nagy hányada külföldi, vagy legalább félig külföldi származású!
Ágoston mellett sétál, aki - akármilyen hülyét is csinált magából az imént Manó - fennakadás nélkül meséli, mi található a kastély ezen részlegén. Az új fiú már a harmadik mondattól kezdve tudja, semmi konkrétum nem fog megmaradni a fejében a szöveggé konvertált térkép hallatán, de azért benyomásokat így is szerez, úgyhogy nem haszontalan a mese. Felfoghatatlan számára, hogyhogy nem tudják, mennyi alagút húzódik a föld alatt. Vajon mennyire veszélyes ez? Mekkora lehet, vagy miért nem tartják számon? Manó nem járt még varázsépületben. Ugyan tisztában van vele, hogy technikailag lehetséges, jelenleg eszébe sem jut, hogy talán az játszik közre, hogy a Bagolykő folyosói néha elvándorolnak, illetve varázslat segítségével könnyen lehet egy vécé méretű helyiségbe báltermet passzírozni. Jobban megfogják a történetek, amelyek egy-egy teremhez vagy folyosórészhez kapcsolódnak. Így már egyszerűbb megjegyezni őket.
Kicsit úgy érzi, egy sárgaházzal kevert vidámparkba került a történetek alapján, de tetszik neki ez az őrület. Némileg enyhít a tragikus tényen, hogy a nap jelentős részében egy alaktalan fekete talárban kell majd feszítenie - feltéve, hogy ide fog járni.
Szimpatikus neki ez a prefektus. A kastélylátogatás alatt mintha maga is feloldódott volna, viccelődött Manóval, most pedig csak állnak és beszélgetnek. A srácot nem zavarja, annyi mindent elmesélt már Ágoston, hogy úgy érzi, az összes fontosat tudja már az iskolaépületről. Vagyis még egy dolog érdekelné Manót, ami pont összevág az idősebbik következő kérdésével. Vállal a falnak dől ő is, szabad karjával átkarolja saját magát.
- Szeretek fotózni - említi hobbiként. Hogy ruhabolond is emellett, arról egyelőre inkább hallgat. - És... azt akartam kérdezni, van-e itt szervezett kviddics? A pályát láttam nem messze a vártól. A régi sulimban játszottam, és itt is szívesen folytatnám.
- Tetszik - mondja megint inkább udvariasságból, mint szívből jövő őszinteséggel a kérdésre, milyennek találja az iskolát. Még nem tudja. Vegyesek az érzései. - Egy magániskolából jövök. Gazdag üzletemberek járatják oda a gyerekeiket, akikből szintén gazdag üzletembereket szeretnének faragni. Nem nekem való. Örülök, hogy eljöhettem.
Az iskola ennél még speciálisabb, hiszen nem járnak oda muglik, mágiát is oktatnak. De olyan alacsony szinten, és ez az egész Manónak annyira természetes, hogy el is felejti említeni, pedig hallgatóságának érdekes lehet.
- Mondd, hogy itt nincs matek és közgazdaságtan, meg egyéb ilyen tantárgyak! - szenvedő arccal könyörög a szőkeség. Hallotta, hogy a varázslást részekre bontják itt: van bűbájtan és átváltoztatástan külön például, de tüzetesebben nem nézte át a tantárgylistát. Még függhet attól is, hányadik évfolyamba osztják majd be.
Utoljára módosította:Regős Manó, 2015. augusztus 14. 20:22
Hozzászólásai ebben a témában

Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 12. 15:25 | Link

Manó

A kastély minden zugáról vázoltam felé egy némileg rögtönzött - mert hát mégse mondhatja el az ember ugyanazt a szöveget minden újoncnak - és javarészt erősen csak tájékoztató jellegű tudnivalókat. Mindezt végig abban a hitben ténykedve, hogy tetszik neki az iskolánk, és ha még nem lenne teljesen bizonyos abban, hogy a következő tanévtől becsatlakozzon hozzánk, hát most már a kíváncsiságtól epekedve várhassa a szeptembert!
- Budai zöldövezet, de erről ne a leggazdagabb negyedre asszociálj. Majd megadhatom esetleg a címem, szívesen fogadnék tőled baglyot, ha bármi kérdésed lenne a nyár folyamán még, vagy csak beszélgetni szeretnél valamiről. Mivel főleg otthon leszek, hamar tudok majd válaszolni, de én mugli származású vagyok, úgyhogy internetünk is van - némileg büszkén mentem bele a legvégén a varázstalan környezetben való felnövés előnyeibe, mert így aztán tényleg mindenből jut. A közösségi portálokból annyi hátrányom származik, hogy az ismerőseim száma kevesebb, a virtuális világra pedig nem tudok annyi időt szánni, de van minden hülyeségem, ami egy átlagos tininek is.
Emeletről emeletre gyalogoltunk az intézmény falai között, meg is jegyeztem neki, hogy a hőségben kifejezetten jól tudnak jönni a hűvös kövek, télen pedig így sem fagyunk halálra. Ha pedig ledönti valami vírus a lábáról, akkor kiváló javasasszonyainknak hála hamar felépülhetsz; de kezdtem végleg felhagyni második otthonom fényezésével, s a megmutatható helyiségek száma is rohamosan csökkent. Elérkeztünk az igazgatói iroda szomszédságába, ahol jobbnak láttam egy pihenőt tartani. Úgyse tudja, hogy merre tartottunk éppen, olyan kár lenne rögtön elválni. Persze a végtelenségig nem húzhattam az időt. Hatásosnak kellett lennem.
- Persze, tombol nálunk a kviddicsőrület. Jelentkezhetsz majd a saját házad csapatába, én már voltam tag, aztán a tanulmányaim és egyéb okok miatt jobbnak láttam abbahagyni, de tényleg csak ajánlani tudom! Milyen poszton voltál?
Látszott, hogy egy kissé felcsillant a szemem a kviddics megemlítése hallatán. Nem néztem volna ki belőle egyébként, hogy sportol, mert hát nem annyira izompacsirta a gyerek. (megjegyzem én sem vagyok az)
- Nézd, ilyen emberek itt is akadnak, de talán mi sokkal változatosabbak vagyunk. Kár, hogy nem előbb jöttél... de azért az utólag befutóknak is örülünk ám! A felvehető tantárgyakról kapsz majd egy listát, a számmisztikát ezek szerint kerülnöd kell majd, de nem, amúgy nincsenek olyanok - bevallom, a legutolsó mondatom egy kissé kínosra sikeredett, ami után nem tudtam mást csinálni, mint kínosan visszamosolyogni rá.
Jó annak, akinek mugli bátyjai révén tökéletes fogalma van ezen tantárgyak jelentéséről, de tök izgalmasan hangzik a meséje. Gazdag szülők gyerekei, akik üzletembereket faragnak a saját fiaikból. És ő innen jött.
Valamiért még egyszer végigfutottam rajta. Különleges fiúnak találtam, akit akaratlanul is megkedveltem. Elhatároztam, hogy emlékezni fogok rá, és ha a jövő tanévig nem ír levelet, majd felkeresem valamikor. Még alig tudtam róla valamit, de jól kijöttünk egymással. Talán nem vagyok hozzászokva az idősebb navinés-jelölt érkezőkhöz, csak a kiselsősökhöz. Vagy csak a véletlen műve?
- Nos, khm. Elérkeztünk az igazgatóihoz. Itt lesz dolgod, ugye? Ne félj tőle, biztos minden rendben fog menni, de nekem ehhez semmi közöm. A körbevezetésem itt azt hiszem véget ért, nagyon örülök a beszélgetésnek. Remélem hasznosnak találtad, sikeres visszautat, és remélem még összefutunk egyszer. - torkom megköszörülése után nekiálltam búcsúzkodni, szomorúan, mégis elégedetten. Az iskola javát már ismeri, a többit neki kell majd felfedeznie, vagy megvár engem és megkér a folytatásra. Eszembe jutott, hogy talán a bemutatkozás óta már el is felejtette a nevem, úgyhogy egy hatásos elköszönés mellett döntöttem.
- Fandler Ágoston voltam. A mielőbbi viszontlátásra, Manó! - egy biztató mosoly után kezet nyújtottam, majd néhány lépést hátrálva eltűntem egy kanyarban. Még visszapillantottam rá, hogy lássam minden rendben megy-e, aztán egy utolsó fejbiccentés után a körletem felé eredtem. Prefektusi teendők pipa.

Hozzászólásai ebben a témában
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2015. augusztus 14. 21:17 | Link

öltözet

Mindent megbeszéltek, amit egy ilyen túrán csak meg lehetett. Már rengeteg folyosót bejártak és még több lépcsőt másztak meg, mire megpihentek egy falnál. Az iskolai témákon kívül a magánéletükről is váltottak pár szót, sőt levelezési, valamint e-mailcímet is cseréltek, hogy később tarthassák a kapcsolatot. Egészen máshogy viszonyult hozzá ez a fiú, mint azok, akiket otthon, az iskolájában ismert meg. Az első ismerőse lett, akit akár barátként is el tudott volna képzelni, hiszen nem a pénzén, saját magán vagy a marhuláson járt az esze, kellemes csevejt lehetett vele folytatni. Ahogy sétáltak, egyre feloldódtak. Kiderült, hogy közös érdeklődési körük is akad: mindketten kviddicseznek. Vagy legalábbis Ágoston valaha hajtó volt. Ezért az információért cserébe Manó elárulta, hogy fogóként játszott eddig, de azt is hozzátette, hogy nem tudja, mennyire jó, mert náluk az iskolában nemigen vették komolyan ezt a sportot, így kevés alkalma adódott igazi megmérettetésre.
Végül egy rövid szünet állt be a beszélgetésben, és Ágoston kijelentette, hogy végére értek a körbevezetésnek. Az igazgatói iroda előtt elbúcsúztak egymástól. A prefektus próbálta megnyugtatni Manót, és ez egy kicsit sikerült is. Ha ő nem jegyezte meg, hogy az öltözete hagy némi kívánnivalót maga után, nagy baj nem lehet.
- Viszontlátásra! - visszhangozta a fehér hajú, bármilyen furcsa volt az adott helyzetben ez a köszönési forma. Nézte Ágostont, amíg az el nem tűnt egy kanyarban, azután a magára hagyott srác az igazgató ajtaja felé fordult. Ácsorgott ott néhány pillanatig, majd felemelte a kezét, és kopogtatott.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint