A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

~ Óóóó Istenem! Merlin! Minden szentek! Ááááh, béna, béna, bééééna. ~
Szívem szerint azt hiszem a fejemet verném a falba. Nem csípem az év végét, meg a tanárokat. Az összes tanár ilyenkor találja ki, hogy ilyen beadandó, olyan röpdolgozat, meg pályázat, és ugye ha pofátlan vagy, akkor még meg is szívatnak. Hát én meg pofátlan voltam. Nem szándékosan persze, csak úgy véletlenül kicsúszott már megint. És van az a pont, amikor a legtürelmesebb tanár se lesz már türelmes velem. Mert mindig jár az a nagy szám…
A nagyterembe be se megyek, a konyhában szerzem meg az ebédem. Van ott egy manó, akivel van némi bizniszem, és van némi kártyaadóssága is felém, így tudtam, hogy simán kisétálhatok onnan az ebédadagommal. Még gyümölcskenyeret is kaptam, pedig ilyenkor még nem szokásuk osztogatni a jót.
Szóval megint kaptam egy büntetőmunkát, és már annyira elegem van, hogy kedvem sincs elmenni a klubhelyiségig, vagy egyáltalán valami zárt részig. Meg akarom csinálni, itt és most, hát gondolva egyet, a bejárati csarnok felső lépcsőfokára lehuppanva veszem elő a füzetemet, és állok neki a legújabb büntetőmunkám, vagyis az „Attól még, hogy egy hét múlva karácsony van, nincs jogom puffogni…” kezdetű, legalább ötszáz szavas véleménykifejtésre, mely tartalmazhat érveket, ellenérveket, de természetesen végkövetkeztetésben arra érdemes kilyukadnom, hogy a tanárnak igaza volt. Mondjuk igaza volt, szóval kár is a hiszti, meg nem is hisztizek, csak utálom ilyennel elütni az időt.
A tálcámat biztonsággal magam mellé helyezem, és minden illemet mellőzve írás közben a szabad kezemmel sűrűn pakolom a számba a krumplit, meg a sülthusit, aminek kicsit furcsa íze van. Édes… mint egy unikornis. Egy pillanatra megállok az írásban, felpillantok a mellettem elhaladó navinésre, aki olyan csodálkozva néz le rám, mintha nem látott volna még fehér embert, majd a húsra. Egyrészt komolyan elgondolkoztam rajta, hogy megy-e olyan rosszul az iskolának, hogy a helyi állományt szolgálja fel, másrészt elkezdett foglalkoztatni, hogy egy unikornis milyen ízű. Az elsőt lezártam annyival, hogy amekkora összeget én hazaviszek tandíjértesítőt, abból igazából pöpec kis felújításokat is csinálhatnának, nem hiszem, hogy unikornist ebédelnénk. A másik jobban érdekel. Mekkora fail lenne, ha mondjuk egy unikornis, aki olyan helyes, meg szép, sós lenne. Vagy chilis. Oké, eltértem a tárgytól.
- Hé, nézz a lábad elé!
Attól még, hogy itt ülök a lépcsőn, a felfelé haladó is figyelhetne. Hihetetlen pofátlanok az emberek manapság. Képes lennének eltaposni a társukat egy szalad unikor… marha miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=553583#post553583][b]Simfel Karina - 2015.12.16. 12:24[/b][/url]

~ Óóóó Istenem! Merlin! Minden szentek! Ááááh, béna, béna, bééééna. ~
Szívem szerint azt hiszem a fejemet verném a falba. Nem csípem az év végét, meg a tanárokat. Az összes tanár ilyenkor találja ki, hogy ilyen beadandó, olyan röpdolgozat, meg pályázat, és ugye ha pofátlan vagy, akkor még meg is szívatnak. Hát én meg pofátlan voltam. Nem szándékosan persze, csak úgy véletlenül kicsúszott már megint. És van az a pont, amikor a legtürelmesebb tanár se lesz már türelmes velem. Mert mindig jár az a nagy szám…
A nagyterembe be se megyek, a konyhában szerzem meg az ebédem. Van ott egy manó, akivel van némi bizniszem, és van némi kártyaadóssága is felém, így tudtam, hogy simán kisétálhatok onnan az ebédadagommal. Még gyümölcskenyeret is kaptam, pedig ilyenkor még nem szokásuk osztogatni a jót.
Szóval megint kaptam egy büntetőmunkát, és már annyira elegem van, hogy kedvem sincs elmenni a klubhelyiségig, vagy egyáltalán valami zárt részig. Meg akarom csinálni, itt és most, hát gondolva egyet, a bejárati csarnok felső lépcsőfokára lehuppanva veszem elő a füzetemet, és állok neki a legújabb büntetőmunkám, vagyis az „Attól még, hogy egy hét múlva karácsony van, nincs jogom puffogni…” kezdetű, legalább ötszáz szavas véleménykifejtésre, mely tartalmazhat érveket, ellenérveket, de természetesen végkövetkeztetésben arra érdemes kilyukadnom, hogy a tanárnak igaza volt. Mondjuk igaza volt, szóval kár is a hiszti, meg nem is hisztizek, csak utálom ilyennel elütni az időt.
A tálcámat biztonsággal magam mellé helyezem, és minden illemet mellőzve írás közben a szabad kezemmel sűrűn pakolom a számba a krumplit, meg a sülthusit, aminek kicsit furcsa íze van. Édes… mint egy unikornis. Egy pillanatra megállok az írásban, felpillantok a mellettem elhaladó navinésre, aki olyan csodálkozva néz le rám, mintha nem látott volna még fehér embert, majd a húsra. Egyrészt komolyan elgondolkoztam rajta, hogy megy-e olyan rosszul az iskolának, hogy a helyi állományt szolgálja fel, másrészt elkezdett foglalkoztatni, hogy egy unikornis milyen ízű. Az elsőt lezártam annyival, hogy amekkora összeget én hazaviszek tandíjértesítőt, abból igazából pöpec kis felújításokat is csinálhatnának, nem hiszem, hogy unikornist ebédelnénk. A másik jobban érdekel. Mekkora fail lenne, ha mondjuk egy unikornis, aki olyan helyes, meg szép, sós lenne. Vagy chilis. Oké, eltértem a tárgytól.
- Hé, nézz a lábad elé!
Attól még, hogy itt ülök a lépcsőn, a felfelé haladó is figyelhetne. Hihetetlen pofátlanok az emberek manapság. Képes lennének eltaposni a társukat egy szalad unikor… marha miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=560138#post560138][b]Szikszai Attila - 2016.01.01. 23:02[/b][/url]

Jobbnak látta, ha elhozza otthonról a jegyzeteit, és egy darabig felköltözteti az irodájába. Ha az ottani fiókokban esetleg nem is lenne átlátható, vagy praktikusság szempontjából lenne indokolt, akkor megoldható lenne még a tanteremhez tartozó szertár egyik szekrényének igénybevétele. Az talán még közelebb is lenne számára, ha a diákoknak szeretné kiadni, hogy lemásolják és abból tanuljanak. Általában azok kapják ezeket meg, akik valamilyen külön kéréssel fordulnak hozzá. Az ilyen ügyért megéri küzdeni, a diákok általában nagyon hálásak a rájuk fordított idő és energia miatt, amit általában a tanév végén honorálnak, persze kizárólag jól sikerült vizsga esetében. Ez már csak így működik... Persze abszolút érthető diagnózis.
Végül csupán egy igen vékonyka adagnyi gyűlt össze, ennyit tartott egyedül méltónak az átcipelésre. A többinek már vagy nyoma veszett, vagy régóta a kastélyban porosodik. Hosszabb távon nem tesz jót sem a tanár úrnak, sem a papírlapoknak, hogy szanaszét vannak. Viszont hiába küzd az ellen, hogy az otthonából végleg száműzze az iskolával kapcsolatos kellékeket, és a háza ne csak egy második munkaállomás legyen, a jelenség elkerülhetetlen. Előbb-utóbb valahogy visszaszöknek, újrateremtődnek a lakás különböző pontjain a bűbájokról szóló irományok. De még ha az az igazi szakirodalom lenne, amit Attila olyan elszántan keres néhanapján a könyvárusoknál! Sajnos mind a vázlatosan, diákbarát formátumúra szerkesztett segédanyag. De legalább valakinek hasznos.
Ezeket szorongatta a hóna alatt, amikor felfelé szedte lábait a bejárati csarnok lépcsősorán. Aztán meglátta a felső lépcsőfokon ücsörgő leányzót, aki éppen nagyon elfoglalt volt valamivel, csakhogy sasszemei nem tudták kiszúrni, mivel. Valami lecke lehetett a dologban. Csak nem a bűbájtan szentségét gyalázta meg oly módon, hogy azt a gyengén megvilágított csarnok hideg kövén görnyedve írja, zsíros étellel a szomszédságában? Nagy fájdalom lett volna a tanár úr amúgy is érzékeny lelkének.
- Talán nem ez a legideálisabb hely a tanulásra... - torpant meg, hangját pedig megpróbálta a legszigorúbbra cserélni. Ugyanakkor árulkodott róla, hogy nem volt büntető kedvében - Vagy netán kidobtak a körletedből?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=560151#post560151][b]Simfel Karina - 2016.01.02. 00:29[/b][/url]

Tudod mi a legcikibb a tinikorban? A tiniszerelem. Elég egy félmosoly, és neked máris véged. Egészen addig nem is gondoltam végig ezt az eshetőséget, amíg el nem beszélgettünk Ellával róla hajfestés közben. Addig nem is jöttem rá, hogy bizony van nekem is tiniszerelmem. Nekem. Merlinre, hogy jutottam idáig? Apám mindig arra tanított, hogy hideg fejjel kell nézni a helyzetet. Ő akkor sem pánikolt, amikor az anyu egyszer csak bejelentette, hogy hát az van, hogy nem fog vizsgázni valószínűleg, mert, hogy nagyon terhes velem. Apu akkor is csak annyit mondott, hogy nem ő lenne az első, aki egy évvel később fejezi be az iskolát. Végül is, nézhetjük így a tényt, hogy itt, a kastély falai között indult a pályafutásom. Ők komolyan szerelmesek voltak akkor, meg most is, nekem meg rajongásom van. Az a fajta, amikor tuti csajnak képzeled magad, és a szerelmed tárgya - többnyire sztár, többnyire színész vagy énekes - egyszer csak úgy mindenféle kíséret nélkül szembe jön veled az utcán, meglát, és tudja, hogy te kellesz neki. És akkor te leszel a legmenőbb csaj, mert a nagyon menő szerelmed téged választott. Tündérmese. Nekem is van tündérmesés szerelmem, és nem, nem olyan reális, hogy mondjuk egy dögös mestertanonc, vagy falulakó, nem, nekem egy tanáromba kellett belezúgnom. Ráadásul bűbájtant tanít a majmocskám, aminek eredményeként, ha közelebb hajol mondjuk, hogy megnézze a folyamatot, akkor én annyira nagyon izgulok, hogy valamit biztosan elrontok. Lehet, hogy valami nagy tehetség vagyok ám igazából, csak az illata nem enged kibontakozni. Én még ilyet soha, senki iránt, de tényleg, és akkor jön ez a figura, és mocskos mód megtetszik nekem. És igen, ez az az állapot, amikor nem tudom eldönteni, hogy örülök-e tényleg, hogy még nem robbantottam le a szép pofiját-
- Büntetőmunka, annak pont ideális a hely, szemétbe való...
Felpillantok, és megdermedek. Alapból nem gondoltam, hogy ő az, mivel mindenhol az ő hangját hallom, így aztán azt hittem, hogy megint csak a képzeletem játszik velem, de nem. Az ajkaim egy kicsit elnyílnak, ahogy észreveszem, hogy ő az, és mintha valami hülye kuncogó hangot is kiadtam volna. Merlin, segíts, hogy ne így legyen. Ez lenne az? A tuti csaj pillanat. Szent szalamandra, ma még nem is nagyon fésülködtem! Vagyis de, reggel persze, de azóta az a hülye Rajmi meghúzta a hajam, én meg jól bevertem neki egyet, remélem, hogy eltörtem az orrát, de most lehet az arcát is el fogom. Ez a tuti csaj pillanat? Tényleg ilyennek kell lennie?
- És ön tanár úr, merre igyekszik?
Igyekszem úgy felkelni, hogy ne essek le a lépcsőről, ami nem megy a legjobban, mert bár fent maradok, de egy fokot csúszok. Hehe, már megint az ostoba heherészés, mint valami bolond emberke. Kedvem lenne képenvágni magam, hogy térjek már észhez. Amúgy is, merre menne egy tanár? Nyilván a szobájába vagy a tanáriba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=560463#post560463][b]Szikszai Attila - 2016.01.03. 14:11[/b][/url]

Nem csoda, főleg nem ennyi itt eltöltött idő után, ha menet közben néhány diákja megszólítja a tanár urat. Teljesen rendjén van, ha csak szimplán csevegni szeretnének, vagy netán valami kéréssel fordulnak hozzá. Olykor megesik, hogy a tanulók úgy kezdenek el menekülni képe láttán, mint árvíz elől a patkányok. Csúnya hasonlat, de igazából sosem lehet tudni, hogy a felnőtt milyen reakciókat vált ki egy kamaszéveiben járó fiatalból.
Meglátta ezt a kis szerencsétlent, aki a lépcsőfokon vesződött. Megsajnálta. Mivel nem sietett túlságosan, nyomban beszélgetni kezdett vele. A válaszaiból később úgyis fény derült a hangulatára. Ha túlságosan elfoglalt lett volna a tanulnivalóival, amiben Attila erősen kételkedett, hiszen meggyőződései alapján szinte lehetetlenség normálisan dolgozni egy lépcsőn görnyedve úgy, hogy közben eszik az ember, akkor minden probléma, sértődés vagy harag nélkül indult volna tovább. Eddig nem ez történt. Tetszett neki a lány válasza. Sőt, egyenesen vissza kellett magát fognia, hogy ne mosolyodjon el rajta. Nevetni mégsem szabad azon, hogy valamelyik kollégája büntetőmunkát szabott ki. Nyilván okkal tette.
- Mivel érdemelted ki? - faggatta tovább, a maga ráérős, lágy hangján. Elkérni mégsem kérte el, nem ügynök ő, hogy minden iratot megragadjon és górcső alá vessen. Az is meglehet, hogy valami nagyon titkos szerelmeslevél volt készülőben, az pedig pláne nem tartozott a tanerőre. A zavart lányka feltápászkodott a földről, nem épp zökkenőmentesen. Szerencsére mégsem taknyolt el, bár Szikszai tanár úr mellett igen nehéz, ugyanis ha hinni lehet a pletykáknak, jók a reflexei. Nemrégiben látták, ahogy felsegít egy diákot a faluban.
- A tanáriba, de szerencsére ilyenkor nincs annyi teendőm. Még... Neked is inkább pihenned kellene, mintsem a bajt keresni - jegyezte meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=560544#post560544][b]Simfel Karina - 2016.01.03. 18:44[/b][/url]

Érdeklődik irántam. Simán hozzám szólt, pedig el is mehetett volna mellettem, de nem, ő olyan jó ember. Sosem büntetett még meg, és amúgy is, nála valahogy teljesen máshogy viselkedem az órán, nagy hatással van rám. Mondhatnám, hogy szakmailag, de mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz. Viszont azt hiszem, ő olyannak lát, amilyen vagyok, egy teljesen normális lány. Sőt nő! Neki nő akarok lenni. Egy zavaró tincset a fülem mögé tűrök, mint a filmekben, tök olyan a helyzet. szívem szerint megcsípném magam, de az valahogy nem nőies.
- Öhm...
A papírt, amit eddig egy kicsit rejtegettem, most előhúzom, és elolvasom, hogy miről is kamuzok éppen, mert valljuk be, nem gondolok komolyan egyetlen bűnbánó szót sem, amit leírtam eddig. Sőt, reménykedek benne, hogy nem fog a mai alkalommal sem rám szakadni a kastély.
- „Attól még, hogy egy hét múlva karácsony van, nincs jogom puffogni".
Olvasom fel büszkén a mondatot. Valljuk be, a tanerők nagyon szépen tudnak fogalmazni, ha a büntetésemről van szó. Egész kis gyűjteményem van már ezekből a címekből.
- Mácsai tanárnő nehezményezte, amiért egész órán nemtetszésemet fejezem ki a szünet előtti dolgozat miatt.
Ami szerintem pofátlanság amúgy, mármint magának is, meg nekünk is csak problémákat okozott azzal, hogy a karácsony szünet előtt még vizsgáztat. Most majd vihetjük haza mind a rossz jegyeket a fa alá, örülni fognak. Ráadásul nem is lakunk olyan messze a tanárnőtől, így tutira el fog jutni anyámhoz a híre.
- Hát de pihenni, az olyan unalmas dolog. Én mókázni szeretek inkább tanár úr. Ön nem ilyen volt? Ön jobban szeretett csak tanulni? Szerintem maga is olyan volt, aki inkább rosszalkodott.
Jelentem ki vigyorogva. Elég csak rá nézni, a szemébe, ami olyan "Merlinke, de szép", és az ember máris tudhatja, hogy ő is kis rosszalkodó. Imádom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=563134#post563134][b]Szikszai Attila - 2016.01.15. 15:22[/b][/url]

Közben megpróbálta felidézni, hogy mikor szabott ki utoljára büntetőmunkát. Elég régen lehetett. Amúgy sem szeret nyitott szemmel járni a kastélyban. Ha valami rosszat sejt, inkább feltűnésmentesen eliszkol a tetthelyről, mintsem leálljon hősködni. Tudja, hogy ez a dolog hogy esik a fiataloknak. Van elég dolguk, ha pedig nem robbantják fel a kastélyt, hát... Senki sem lehet mindvégig szentéletű. Természetesen a járőrözéseket komolyan veszi, de sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az okok megértésére, mint a megleckéztetésre. Nem egyszer engedte szabadon a tilosban járókat azzal a feltétellel, hogy legközelebb nem követik el azt a kihágást. Ha órán történik valami, akkor általában csengetés után hívatja magához a delikvenseket, de ezeket a beadandókat valahogy sosem részesítette előnyben, bár nem nyitna vitát kollégáival a módszer hatékonyságáról.
Mácsai tanárnőt tiszteli. Soha nem volt gondjuk egymással, a közös munka gördülékenyen folyik immáron sokadik éve. Hiába viseli szívén minden diákja sorsát, a tanerő határozatát nem vonhatja kétségbe.
- És hogy sikerült az a dolgozat? - puhatolózott tovább, bár valószínűleg nem állhatott a helyzet magaslatán, ha így ki van miatta borulva. Azért az érdemjegyre kíváncsi lenne, hiszen előfordul, hogy várakozáson felüli teljesítményért is összeroskadnak az etalonok. Jó lett volna tudni a lány hozzáállását a többi tantárgyhoz.
- Mókázni? Mifélét? Akkor nem is sorolnád magad az átlagos lányok közé? Nem is gondoltam volna... - elvégre az óráján való magaviseletéből nem erre következtetne. Ott pontos és precíz, de legalábbis nem akadályoztatja az óra menetét - Én is csináltam pár hülyeséget, de volt egy szigorú értékrendem, amihez tartottam magam. Ami érdekelt, arra mindig odafigyeltem. Tudtam, hogy a tanulás nagyon fontos dolog, amit sose szabad félvállról venni - nevetett saját magán. Hát igen, azért akkoriban más világ is volt, pedig Attila nem egy őskövület.
- Különben is, felfáznál ezen a lépcsőn. Az pedig nem rosszalkodás, hanem saját magaddal való kiszúrás. Csúnyán... - okította ki mosolyogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=566264#post566264][b]Simfel Karina - 2016.01.24. 20:29[/b][/url]

- Kiváló lett.
Jelentem ki büszkén, kihúzva magam, mint a kislányok, akiket megdicsérnek az óvodában. Hihetetlennek és különlegesnek érzem magam. Ez a félisten berobbant ide a semmiből, hozzám szólt, holott annyi más ember is van itt, és érdeklődik az életem olyan apróságai iránt is, mint egy dolgozat. Annyira tökéletes, és annyira szép. Lopva simítok a fülem mögé egy tincset, mint a filmekben. A főhősnő puszta véletlenségből megteszi ezt, és a főhős rájön, hogy szereti ezt a mozdulatot. Igen, belém fog szeretni, tudom. Bent, ott lent mélyen a kis lelkemben a kis Karina vijjogva és örömködve szaladgál körbe.
- Az átlagos lányok közé? Kicsit sem. Ha az én szintem lenne az átlagos, szerintem a tanárok elmegyógyba kötnének ki elég hamar.
A szüleim elég lazán neveltek, talán azért, mert annyi idősek voltak, mint én, amikor megszülettem. Tény, hogy én ezt igyekszem elkerülni, de egyébként se hiszem, hogy szigorúan nevelném a gyereket. Vajon Szikszai prof jó apa lenne, és vajon akkor is Szikszai profnak hívnám, amikor az első gyermekünket várom majd? Hova gondolok. Első a karrier, biztos vannak még meg nem valósított tervei, és én is akarok valamit kezdeni magammal. Ráérek még arra, hogy gyerekeink legyenek. Hiszen még semmi sincs. Vajon fehér vagy fekete öltönybe lenne az esküvőnkön? Jaj Karina, térj vissza, ne csak bárgyún vigyorogj.
- Engem nem sok tanár tud lekötni. Maga igen, mert maga nagyon jó tanár. Jól magyaráz…
~ Szép a feneked, amikor a táblára ír. ~
- Nagyon jól átadja az anyagot.
~ Imádni való, amikor kiszárad a szád és lopva megnyalod...~
Erre a gondolatra akaratlanul beleharapok az alsó ajkamba, és zavartan forgolódok kicsit. Vajon ilyen lesz az is, amikor randit kér tőlem? Biztos zavarban lesz, és én is, és olyan lesz, mintha csak a tananyagról beszélnénk, és nem abban állapodnánk meg, hogy inkább valamelyik mágusfaluban találkozgassunk, hogy le ne bukjunk, csak amíg diák vagyok. Igen, ez egészen biztosan így lesz.
- Ez mondjuk igaz. Nem szeretnék felfázni. Elég nagy kiszúrás.
Egyetértően bólogatok, miközben felkapom a táskám. A kaja nem zavar, úgyis eltakarítják.
- A tanár úr jár kviddicsmeccsekre? Remélem a miénkre kijön. Én is játszom ám.