Rozsos Annamária; Navine sütikínálás

 Nagy kapkodásban, de ennél is nagyobb várakozással megyek a bejárati csarnokba, hiszen elvállaltam a házamban egy önkéntes munkát, és ott kell sütit osztani. Egy házbelimmel leszek, szóval nem leszek egyedül. Meg is érkezem a célpontra, kezemben a süti, vigyázva hoztam a nagy sietségben is. Úgy látom, társam még nincs itt, de nem búslakodok, hanem már neki is kezdek a feladatnak. Ezért gyorsan leveszem a csomagolást, amire azért is volt szükség, hogy idejövet az úton, még véletlen se vegyenek a diáktársak. Ez az akció arról szol, hogy három helyszínen, mindenhol két diák osztogat sütiket a Navine ház nevében. Így kedveskedünk minden társunknak karácsony alkalmából. Úgy mond nyílt nap, de szerintem nem fedi le teljesen mai akciót, mert első hallásra, az ugrott be, hogy bejöhet a másik három ház a mi klubhelyiségünkbe, és ott látjuk vendégül őket. Ebbe a formában is szívesen részt veszek, ha a ház érdekéről van szó, meg így embereket ismerhetek meg. A legjobb, másoknak szerzünk ezzel örömet. Még nincs itt senki, egy árva lélek sem jön erre. Nem szabad csüggednem, ha csak egy - két ember jön erre, és vesz a finomságokból, már az is nagyon örvendetes. Szeretek ilyenekben részt venni, és hála lehetőség is van. Alig két hónapja vagyok itt, de elég sok dolog történt, és jó pár dologban van alkalmam részt venni. Türelmesen várok, mikor jönnek a diákok.

Rozsos Annamária; Navine sütikínálás

 Nagy kapkodásban, de ennél is nagyobb várakozással megyek a bejárati csarnokba, hiszen elvállaltam a házamban egy önkéntes munkát, és ott kell sütit osztani. Egy házbelimmel leszek, szóval nem leszek egyedül. Meg is érkezem a célpontra, kezemben a süti, vigyázva hoztam a nagy sietségben is. Úgy látom, társam még nincs itt, de nem búslakodok, hanem már neki is kezdek a feladatnak. Ezért gyorsan leveszem a csomagolást, amire azért is volt szükség, hogy idejövet az úton, még véletlen se vegyenek a diáktársak. Ez az akció arról szol, hogy három helyszínen, mindenhol két diák osztogat sütiket a Navine ház nevében. Így kedveskedünk minden társunknak karácsony alkalmából. Úgy mond nyílt nap, de szerintem nem fedi le teljesen mai akciót, mert első hallásra, az ugrott be, hogy bejöhet a másik három ház a mi klubhelyiségünkbe, és ott látjuk vendégül őket. Ebbe a formában is szívesen részt veszek, ha a ház érdekéről van szó, meg így embereket ismerhetek meg. A legjobb, másoknak szerzünk ezzel örömet. Még nincs itt senki, egy árva lélek sem jön erre. Nem szabad csüggednem, ha csak egy - két ember jön erre, és vesz a finomságokból, már az is nagyon örvendetes. Szeretek ilyenekben részt venni, és hála lehetőség is van. Alig két hónapja vagyok itt, de elég sok dolog történt, és jó pár dologban van alkalmam részt venni. Türelmesen várok, mikor jönnek a diákok.

Sütiosztás, juhé! Mármint, ki ne örülne neki? Na ugye.
A kis navinés is örül, pedig neki most nem is szabad ennie a sütiből - ami nem jelenti azt, hogy nem is fog, amikor éppen senki sincs, akire kókuszcsókot kéne tukmálni. De izgatott a lelkem, mert ezen a ház jó híre múlik. Mármint, persze nem, de azért egy kicsit mégis. És őt ugyan az év nagy részében cseppet se érdekli semmiféle házas dolog, a pontverseny meg pláne, de időnként vannak kivételes időszakok. Ez ilyen.

Az igazat bevallva azért jelentkezett a feladatra - nyilvánvalóan a sütik jelentette csábításon túl -, mert a karácsony egy olyan időszak, amit akár otthon tölt az ember, akár nem, rátelepszik az emberre, és agyon akarja nyomni, annyira unalmas és.. nyomasztó. És akkor most feladata van így mégis - nem túl izgalmas, az igaz, pláne nem mozgalmas, de valami. Elvégre valaki mással kell órákig álldogállnia egy helyben, és közben aprósüteményt kínálgatni. Lehetne rosszab is, valljuk be. Olyan, ahol nincs időkitöltésnek hókifli. Az sokkal rosszabb lenne.

Ahogy - késve, elvégre róla van szó - megérkezik a díszeivel, látja, hogy süti már van, és a társa is megjött. Futólag találkoztak már, de íme két nap, amit együtt kell tölteniük. Akármilyen csendes legyen is, hát, mind a kettőjük, két nap alatt feltételezi, hogy egymás háziállatának nevét is megtudák majd. Muszáj lesz, mert akármilyen forgalmas is a bejárati csarnok, karácsonykor nem nyüzsögnek itt a népek.

 - Szia. - köszön kicsit izgatottan, ahogy elrendezgeti az asztalkájukon a terítőjét meg a plüssunikornist, ami az ő saját darabja, és nem szereti, de ide azért végeredményben illik kicsit. - Voltak már erre valakik? - kérdi nagy sürögve-forogva, aztán beáll az asztal mögé, amivel hivatalosan is kezdetét veszi számára a háznépszerűsítő akció.

 Nem sokat kellet várnom a társamra, igaz megkésve jött, de nem hánytorgatom föl neki, mivel én sem voltam a pontosság példaképe, amikor idejöttem. Kedves gesztus részéről, hogy hozott egy -két csecsebecsét az asztalra. Nekem ez biztos nem jutott volna az eszembe. Jó hogy hozott olyan dolgokat, ami utal házunkra, végül is népszerűsíteni vagyunk itt.
- Szia! Még senki nem járt erre. Egy szellem egy folyosóval odébb lekanyarodott. Remélem a délután nem mindenki fog így tenni. Biztos fognak erre jönni. A szünet miatt amúgy is kevesen maradtak itt a kastélyban, de a remény hal meg utoljára.
 Mosolygok a lányra, és úgy mondtam el neki az információkat. Bár olyan sok mindennel sajnos nem tudtam szolgálni, mivel egy árva lélek nem járt erre. Remélem sokkal nagyobb sikerünk lesz. Társamat látásból ismerem, de még nem tudom a nevét, így jó lenne bemutatkozni, hogy tudjuk, hogyan szólíthatjuk egymást.
- Úgy rémlik látásból ismerjük egymást, de még nem tudjuk egy más nevét. Engem Partay Alfréd Benedeknek hívnak. Nem régen költöztem be, ebből fakadóan elsőéves vagyok. Elég sok minden történt velem, ahhoz képest, hogy alig kér hónapja vagyok itt. -
 Röviden próbálok bemutatkozni a lánynak, nehogy unalmasnak tűnjek. Meg nem is szeretnék az lenni. Majd szépen lassan beszélünk magunkról, lesz rá lehetőség bőven. Elég sok időt fogunk együtt tölteni, szóval nem kell kapkodnom. Nem is szeretnék rátelepedni a lányra.

 - Na igen, kicsit szerencsétlen az időpont. - bólogat egyetértően, miközben átfut a fején, hogy mióta használ ő olyan szavakat, hogy szerencsétlen, de most nem foglalkozik ilyesmivel.

 - Ó, én meg Annamária vagyok, harmadikos, és öhm, ja, én is láttam egy s mást. - kicsit elcsendesedik a végére, mert újabb filozofikus gondolatai támadnak, nevezetesen például, hogy egészséges-e tizenéveseket egy ilyen iskolába küldeni, ahol gyakorlatilag minden lehetséges. Mindenesetre, meggyőzi magát, hogy ezekkel a gondolatokkal a pangásos időszakban foglalkozzon, ne most.

 - Láttad már Kövér Patrik szobrát a harmadikon? - teszi fel lelkesen a kérdést, mert addig nem teljes jogú tagja az iskolának senki, amíg ő maga is nem diszítette fel a szobrot valahogyan. Az kötelező. Nem mellesleg, sokat elárul az emberről, és a prefektusok is így szokták felfedezni a problémásabb egyéneket.

 - Hozhattam volna tanulnivalót. - jegyzi meg csak úgy magának, miközben szórakozottan a süteményekkel babrál, és persze nem gondolja komolyan. Most, hogy olyan nagyon nem izgul már, érzi, hogy ez hosszú délután lesz.

 - És, mit szólsz az iskolához? - teszi fel a lehető legunalmasabb kérdést, de valahogy el kell kezdeni agyoncsapni az időt, és hát, ő sose volt túl kreatív.

Navinés sütiosztás
Rozsos Annamária

 Azonos véleményen vagyunk, hogy szerintünk nem éppen a legjobb időpontban van. Sokan nincsenek itt a suliban az ünnepek miatt. Így, ez a helyszín sem olyan forgalmas most, mint az átlagos napokon. Házunk vezetősége az ünnepek felől közelítette meg ezt az akciót, és ebben viszont igazuk van, ez is egy jó alkalom, hogy megismerjenek jobban minket, Navinéseket.
- Még nem volt szerencsém kövér Patrik szobrához. Valami oknál fogva fontos szerepet tölt be a diákok életében? Lehetséges amúgy, mert még nem így összekötni a legtöbb szobrot, festményt a neveikkel.  -
 Bemutatkozása alkalmából, már a nevét is tudom. Barbara egy szoborról kérdez, hogy találkoztam e vele. Nem tudom, lehet. Nem nagyon tudom még társítani, hogy melyik szobor kit ábrázol. Ha mondana valamit róla, miért kellene ismernem, lehet már találkoztam vele. Biztos van egy jellegzetes ismertető jele annak a szobornak. vagy csinálnak neki. Itt minden elképzelhető.
- Ahhoz képest, amire szűk két hónappal ezelőtti érkezésem alkalmával gondoltam, éreztem, vártam ettől a kastélytól, iskolától, nagyon is jó. Bár törekedek is arra, hogy ne vesszek al, hanem hasznosan töltsem el az időmet. Ami eddig sikerült is. Kezdem megtalálni a helyem, és ezen sokat segít az is, hogy már hamar meg tudtam ismerni embereket. Nem voltam magányos. Lehetőségek is vannak ház, és iskola szinten, ha netán túl unalmas lenne az élet a szabadidőmben. Így vagyok itt most is. Persze, nem azért csinálom, mert csak teljen az idő, hanem olyanokat próbálok választani, ami érdekel is. Több mint valószínű, minden diák így van vele. -
 Arra a kijelentésére, hogy hozhatott volna valami tanulni valót, csak azért nem rökönyödök meg rajta, mert már a szemén látom, hogy csak vicces kijelentésnek szánja. Az már jobban aggaszt, hogy nem nagyon jönnek errefelé. Ennyire kihalt lenne az iskola. Egy - két ember jöhetne, akkor van értelme, de így, hogy egy árva lélek sincs, nem egy felemelő érzés.

Navinés sütiosztás

 - Szokás, hogy előbb-utóbb feldiszíti az ember szegény szerencsétlent, és voltak már cifra dolgok, na. - a tütü az teljesen normális egy olyan testes személy szobrán, mint a néhai Patrik. Az megszokott.

 - A fene se tudja. - gondolkozik el a másik véleményén a maga módján. - Azért nekem eltartott egy darabig, hogy megszokjak itt, de mondjuk az is igaz, hogy én sose osztottam be az időmet. Nem tudom. - mereng el ezen a problémán. A társa bizony fiatalabb nála, de messze, messze okosabb és tudatosabb. Elismerően néz rá, habár a másik érdemeit nem kicsinyítve, kevés olyasvalakit találni a környéken, aki a navinésnél ne lenne okosabb. Viszont a fiú a legtöbb diákhoz mérten igazán felnőttesen gondolkodik. Így belegondolva, egy-két felnőtt is tanulhatna tőle.

 - Hm. - nyugtázza azt, hogy a bejárati csarnok továbbra se egy népszerű találkahely. Mondjuk ilyen hidegben senki ki se akarja dugni az orrát a kastélyból. - Mi lenne, ha felhívnánk magunkra a figyelmet? Tudsz rajzolni? Csinálhatnánk szórólapot. - na, nem mintha nem lenne minden hirdetőtáblán ott a dolog, de szereti a szórólapokat, gondoljunk csak a baglyos meg kentauros élményeire. - Vagy énekelhetünk, írunk valami dalocskát. - kezd belejönni az ötletbörzébe, nem szabad azt hagyni. - Vagy tehetünk ki sütiket az ablakpárkányokra, és akkor az emberek biztosan idejönnének, tudod, mint a mesében, morzsák és kenyérnyomok. - minden ablakpárkányra egy süti, amit a népek majd szorgalmasan megesznek. Ez annyira rossz ötlet, hogy még akár be is válhatna.

Navinés sütiosztás
Rozsos Annamária



 Annamária mesél erről a szoborról, hogy a bátrabb diákok milyen dolgokat csinálnak vele. Ez olyan diákcsíny, de ettől függetlenül nem örül neki a vezetőség. Felhoz pár ötletet, amivel feldobhatnánk ezt az egészet, bár az a lényeg, hogy végre jöjjön végre valaki.
- Ha arra járok, megnézem azért, hogy milyen pompában díszeleg a barátunk. Jó ötletnek mind, egytől egyik amit felsorolhatnál. Engem is aggaszt ez a nagyfokú sikertelenség. Bár azt nem tudom, mennyire volt ez beharangozva, és hogy mely pontokon leszünk fellelhetőek. -
 Valahogy kezd kiborítani az a tény, hogy nem akar jönni senki. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nem fog menni ez a dolog. Jobbra számítottam, lehet naiv vagyok még ezen a téren, hiszen nem vagyok itt annyi ideje, hogy tudjam, mennyire tud sikeres lenni egy ilyen megmozdulás.
- Nagyon jó ötlet amit mondasz. Valami nagy kiírás kéne először, amit egy olyan helyre tehetünk ami forgalmasabb, mint ez, Oda írnánk hol vannak a sütis standok. szórólapok is jöhetnek, azokat be kéne rakatni a többi három ház központi helyiségébe. Ezek a süti kihelyezések sem rosszak annyira, egy próbák azok is megérnének. Azok vezetnének ide hozzánk. -
 Fejtem ki sokkal bővebben, amit pár másodperccel előtte pedzegettem már egy félmondatban. Nagyon elkeserít, hogy nincs itt senki. Így legalább megismerhetem jobban Annamarit.
- Szabadidődben mit szoktál csinálni itt a kastélyban? -
Gondoltam feldobom egy kicsit ezt a nem éppen jó hangulatban kezdődő sütiosztást. Nem rossz hangulatú a helyzet, csak sikertelen eddig. Sajnos.

 - De jó, tényleg tetszenek? - néz óvatosan örömködve a partnerére, mert ezek csak úgy jöttek, és ami csak úgy jön, az többnyire olyan is. De mindegy is, a tervezgetéssel legalább megy az idő.

 - Akkor legyen plakát, nézzük csak.. - rögtön neki is áll elképzelni egyet, amit ronda szokás szerint minden ajtóra, ablakra, és elérhető falfelületre ki kéne tenni. Csúnya nagy piros nyíllal, hogy ott a süti, arra menjetek. - Igazából az ugrott be, hogy egy ronda égkék háttérre rárajzoljuk itt ezt a kókuszcsókot, csak sokkal nagyobban ,és teszünk alá egy nagy piros nyilat. Szóval inkább ne. - nem az a grafikus fajta a lelkem, de ha már megfogta a süteményt, akkor meg is eszi. Higiénia, meg minden, ugye. Meg másnak úgyse kell, ahogy így elnézi.

 - Te, ez finom, nem kóstolod meg? - és akkor ők üres tálcákkal galoppoznak majd haza, és mindenki azt hiszi majd, hogy hozzájuk bezzeg tódultak a népek, közben meg csak ők ették meg a sütit. Az összeset. Bizony. A kis navinés borzasztóan sok sütit meg tud enni, jobb is, ha inkább válaszol.

 - Hát, eleinte vándoroltam mindenfelé, de most, hogy már ismerem a könyéket.. hát, mostanában madarakat etetek, viszek nekik szotyit meg ilyeneket. Szeretem a madaakat. Azt nem mondom, hogy biztos vagyok, hogy ezt mind a madarak eszik meg, de azért viszem nekik szorgalmasan.

Navinés sütiosztás
Rozsos Annamária

 Elsőre nem nagyon hitt nekem Annamária, hogy tetszhetnek az ötletei. de így van. Bírom azt a fajta embert, mint amilyen ő. Örökké energikus, állandóan beszél, de aranyos, így szerethető. Az egyik otthoni ismerősöm is hasonló, mint a lány. Ez nem jelenti azt, hogy akarok is tőle valamit. Úgy hiszem, már van egy másik személy, aki szóba jöhet ilyen téren.
- Eszembe sem jutott még megkóstolni. Persze, hogy kérek. Itt vagyunk egy csomó sütivel, és még meg se kóstoltam. A jelen állás szerint nem kapkodnak érte, szóval nem eszem meg senki elől. -
 Ettem abból, amit a lány ajánlt, nagyon is finom. nem tudom kik főznek, sütnek itt a kastélyban, vagy egyáltalán ezt kik és hol csinálták, de nagyon is jó.
- Ez valami nagyon finom. Ügyes, aki ezt csinálta.  Jó lesz az, még ha csúnya is, mert az feltűnő, felfigyelnek rá. A nyí legyen meggypiros, az rikítóan fest az égszínkék alapon. Így lesznek biztos sokan a haspókok közül, akik ráharapnak, és egyből sietnek ide. -
 Beszélek az ötletről, amit egy kicsit tovább vittem. Annamari beszél, hogy madarakat szokott etetni. Én még nem nagyon jártam, pontosabban még egyáltalán soha, a kastélyt körülvevő vidéken. Ha belegondolok, nem csak ott lehet madarakat etetni, hanem bárhol, valamelyik belső udvaron is.
- Hol szoktad kitenni az égi állatoknak az eledelt? Egyszer majd veled mehetek? Melyik a kedvenc madarad? Bocsánat a sok kérdésért. Nem akarlak untatni velük. -
 Hirtelen sok lett a kérdésem a lány felé ebben a témában. Nem volt szándékos ez a zuhatag, csak érdekel engem is egy kicsit. Inkább arra vagyok kíváncsi, mi érdekli őt, és miért

Egy kicsit azért félt attól, hogy mondjuk a társa rászól, hogy az nem nekünk van, hé, és mit lehet kezdeni azzal, akinek igaza van? De minden igazság nézőpont kérdése, és így is igazuk van, hogy jobb nincs-alapon maguk eszik meg ezt a nagy tálca édességet. A zserbóra már nem is mond semmit, csak közelebb tolja a tálca zserbós sarkát a másikhoz.

 - Az jó ötlet.. - bólogat lelkesen két sütemény meg két prüsszögés között, süteménnyel teli szájjal nevetni ugyanis se nem szép dolog, se nem könnyű, úgyhogy ezt az utat választja. De ha egyszer olyan szépen ecsetelik, hogy micsoda egy ronda plakátjuk lesz nekik, a haspók szó meg úgy, ahogy van, telitalálat. Mármint, találó. A célpontjuk pontosan olyan gátlástalan sütievő egyén, mint a kis navinés, aki immár a harmadik darabnál jár.

 - Dehogyis. - rázza a fejét, és lám, ilyen egy igazi madárbolond műkedvelő, azonnal félreteszi  a habcsókot, amit nem is szeret annyira, de hát nem hagyhatja itt, igaz-e, és akkor elkezdi mondani. Ez az, amit nem szabad, madarakról kérdezni. Nem jó ötlet.

 - Az erdőszélen szoktam főleg, szotyit szórok meg olyan faggyús golyókat viszek, tudod, van abban mag meg mindenféle ilyen izé, meg gondoltam, hogy szalonnát is kéne vinni, csak mindig elfelejtem. De igazából biztos lehet a réten is, csak akkor szórni kell, meg nem is vagyok olyan ügyes, van a szotyi meg a golyó meg a szalonna, mit szoktak még adni? - érzi ám, hogy ez a kutyát nem érdekli és sok, de hát ilyenkor nem tudja leállítani magát. - Meg persze, hogy jöhetsz, úgy értem, ha gondolod, akkor menjünk majd együtt etetni valahova, hozol akkor szalonnát te? - ez a szalonna ez nem hagyja nyugodni.

Navinés sütiosztás
Rozsos Annamária

 Nagyon kedvelheti a madarakat, és amit nagyon tiszteletre méltó számomra az, hogy Annamária, nem az az elméleti madár kedvelő, ki tudja az összes madárfajt fejből, és semmi több. Hanem veszi a fáradtságot, és még kaját is visz ki nekik, mikor olyan időszak van, hogy kevés van nekik a természetben.
- Természetesen van kedvem elmenni, ha nem zavarok. Amúgy, otthon mi is szoktunk télen adni a madaraknak elemózsiát. Kertesházban lakunk, és ott csináltunk édesapámmal madáretetőt. Szoktuk is őket mamámmal nézni, mikor odamennek enni. -
 Mesélek neki az otthoni tapasztalataimról. Szívesen megyek ki vele. Jó tapasztalataim vannak a madarakkal. Legalábbis otthon nagyon jó szolgálatokat tesznek. Nincs annyi kártevő, mióta etetjük őket.
- Hasznos állatok amúgy. Amióta etetjük őket a kertben télen őket otthon, tavasztól őszig visszajárnak a kertbe, és a kártevőket megeszik. Ennek örülünk, hiszen a kerti veteményesben ilyen módon besegítenek. Örül is neki a család. -
 Már várom, hogy megleshessük őket. Meglátom, ő hogy szokta ezt csinálni. Jó érzés, amikor olyan emberekkel találkozok, akikkel egy az érdeklődésünk.
- Melyik a kedvenc madarad? Itt raktál ki etetőt, vagy fára teszed amit nekik adsz? Nekem a gólya a kedvencem. -
 Mostanában arra vagyok figyelmes, hogy képes vagyok arra, hogy sok kérdéssel bombázom a másikat. Nem tudom, ez kit zavar, de szerintem ez nem gond. eddig legalábbis nem volt az. remélem nem is fog az lenni.

 - De jó, akkor majd összehozzuk, amint lehet. - be van lelkesedve rendesen, látszik is rajta, épphogy nem hány bukfenceket nagy örömében. Még egy madárbolond, tényleg ünnep a mai nap.

 - Jaj, olyat mi is szoktunk. - csap le a madáretetős részre nagy lendülettel. - Erdőszélen laktunk, és mindig nézegettük a madarakat, és volt ott cinke, meg vörösbegy, meg valami fekete is, meg egyszer egy macska is bepróbálkozott, emlékszem. - a macskás emlék a semmiből jött, de beugrott így hirtelen. Nem jött össze neki az etetés, nem kell félni.

 - Nincs nekem olyan, minden jöhet, ami madár, énnekem még a verebekkel sincsen bajom, hát annak is lenni kell, nem igaz? - senki se szereti szegényeket, a kis navinés meg nem tesz különbséget szárnyas és szárnyas között. Mindennek oka van, ha a természetről van szó, és hát a verebet sok mindenki eszi, nem? A madarak közül, úgy értem. Szóval ő örömmel eteti a kis szürkéket is, hogy másnak is legyen mit enni majd a tavasszal. Ez így megy.

 - És mér pont a gólya? - a sok egyéb lehetőség közül miért pont ez? Ez egy pillanatra kizökkenti végre a folyamatos beszédből, és míg a másik válaszára vár, eszik még egy sütit. Egész jó kis dolog sült ki ebből a, rossz szóvicc, sütizésből. Ha a Navine nem is lesz népszerűbb, azért a háztagok csak megismerik egymást a végén. Az is valami.

Navinés sütiosztás
Rozsos Annamária

 Annamari nagyon belelkesedik a témán, inkább azon, hogy van egy másik diák is, aki érdeklődik a madarak iránt. Nem tartom magam nagyon fanatikusnak, aki állandóan lesi őket, de azért érdekelnek. Télen szoktuk etetni őket, és akkor a szobámból szoktam nézni, ahogy elvannak.
- Nem tudom elmondani neked konkrétan, miért éppen a gólya. Valahogy azért is, mert nem lehet őket állandóan látni egész évben, hanem csak időszakosan tavasztól őszig. Meg így mindig is megnézem őket, és a fészküket. Valahogy az az érzésem velük szemben, hogy nem akarnak feltűnni, de azzal sikerül, hogy ahova teszik a fészküket. Oda, ahol mindenki látja. Szimplán aranyos madarak. -
 Kifejtem, miért a gólyák a kedvenceim. Azt hiszem, nem nagyon adtam konkrét választ, mert tényleg nem tudom megfogalmazni, miért ők vannak nálam az első helyen.
- A verebeket én is kedvelem. Nem értem, miért olyan nem kedvelt madár, pedig nem is tartoznak a szemtelen fajták körébe. Ezzel szemben én, a galambokat vetem meg a legjobbak. szerintem azok úgy születnek, hogy bennük van a kéregetés, amikor az ember egy padon eszik valami péksütit. Vannak olyan madarak, amiket úgy ítélnek meg, hogy egyáltalán nem, vagy félre ismerik. Bagoly sem egy okos madár, és mégis úgy állítják be a mesékbe, mint egy bölcs madarat. Ez van, de akik ismerik jobban a madarakat, azok nem hiszik el az ilyen félrevezetéseket. -
 Utolsó mondatokat már mosolyogva mondom neki. Elsőre nem volt Annamari szimpatikus, de ahogy beszélgetünk, és rájövünk, mennyi közös témánk van, úgy kedvelem meg őt. Örülök annak, hogy egy újabb barátot találtam. Pedig nem nagyon volt kedvem eljönni, csak azért jöttem, mert jelentkeztem, és megígértem. Megérte, most már nem hogy nem bánom, hanem örülök, hogy itt vagyok ezen a sütiosztáson. Még az lenne jó, ha valaki még erre is jönne falatozni a sütiből. Lehet nem mi vagyunk a négy ház közül a legsikeresebbek, legkedveltebbek, de jó a közösség.

 - Én is szeretem a gólyákat, olyan jó lehet nekik olyan magasan, egyáltalán nem törődnek velünk. - mármint az emberekkel, és ez kicsit romantikus. Annyira azért mondjuk nem, hogy ne jusson eszébe a kérdés, amin egy ideje azért tűnődik már, ha gólyafészket lát. - Megeszi valami a gólyát? - kérdi olyan naivitással, hogy majdnem felesleges is megharagudni rá. A kis navinés annyira van tekintettel másokra és eközben annyira direkt, mint egy ötéves gyerek. Lehet, hogy ez változik majd, de őszintén, nem túl valószínű.

 - Most mér, a galambokkal sincs semmi baj. - áll ki rögvest az elesettekért. - Valakinek a szemetet is meg kell ennie - így visszahallva azért ez egy furcsa mondat volt -, és a galambok a takarítók. Nincs azzal semmi baj, aranyosan tudnak erőszakosak lenni. - látszik a lánykán, hogy hallja magát, amint ezeket így kimondja, de hát na. A galambok kis tyúkok: kis esetlen dinoszaurusz-származékok, akik nem csak hogy a maradékon élnek, de kikapják a fél kiflit a kezedből, mondván, hogy azt te már úgy se kéred. A kis navinés ilyenkor annyit mond, hogy de aranyosak vagytok, és keres még egy fél kiflit.

 - Amúgy meg, egészen elképesztő, hogy senki se kér sütit. Az is, hogy nincs itt senki. Ez mégis csak a bejárati csarnok. - néz körül, de sehol senki. Belegondolva, ki a fene akarna ilyen hidegben itt kódorogni, a szellemek meg nem fárazstják magukat olyannal, amit úgysem tudnak megenni. - Vajon mit szólnának a festmények, ha megkínálnánk őket? - egy picit kaján, de nkább butus ötlet. Mindenesetre, egy-két festmény tuti megsértődne, és hát, az is valami.

Navinés sütiosztás
Rozsos Annamária


 Közös témánkban is van egy pont úgy látszik, amiben nem értünk egyet, méghozzá nagyon is. Védi a galambokat, ez már nekem nagyon sok. Amióta az eszemet tudom, ki nem állhatom ezeket a teremtményeket. Persze van ennél rosszabb is számomra, de ez most nem ide tartozik.
- Látod! Ez a baj velük, mindent megesznek. Számomra ők a madárvilág legalja, nem tisztelnek semmit, és senkit. Te még véded őket. Nagyon nem szeretem őket. Ez az öreg nénik hibája, ők rontották el őket. Időtlen idők óta nevelték így őket, és elszoktak ezek a madarak. Legrosszabb az, hogy nincs semmi hasznuk. Remélem őket nem akarod itt etetni. Ne haragudj, de a galambokat nem vagyok hajlandó etetni. A többit igen. -
 Kicsit jobban feltüzeltem magam, mint kellett volna ezen a dolgon. Kicsit felfújtam ezt a nem annyira nagynak tűnő dolgot. Ennek is ki kellett jönni. Nem akartam letámadni Annamáriát, sajnos így sikerült a galambokról való véleményalkotásom most.
- Ne haragudj, hogy kifakadtam! Nem akarlak megbántani ezzel -
 Mond egy dolgot, amit szerintem viccnek szánt, komolytalannak kósza gondolatnak. Valami mégis lehet szerintem benne. Nem tudunk adni kaját a festményeknek, de segíthetnek reklámozni, ezt a kifulladt megmozdulást.
- Szerintem megsértődnének, ha ilyennel próbálkoznánk. Szerintem egy dologban hasznunkra lehetnének ezek a festett emberkék. reklámozhatnák egy kicsit máshol, másik festményekben ezt a süti osztást. Úgy tudom, nagyon is szeretnek pletykálni. valahogy elérni náluk, hogy másik helyeken beszéljenek rólunk. Persze, tudod úgy, hogy mennyire nem megy nekünk meg ilyesmi. A diákok meghallják, és azért is idejönnek, mi az hogy, nem megy ez a dolog. Azért is megnézi, tudod hogy megy ez. Elültetik a bogarat a diákok fejében. -
 Lehet, ez az ötlet sem működő képes, de azért felvetem, hátha tetszik a lánynak is. Ötletelni azért lehet még. Abból nem lehet semmi rossz, talán valami jó is kisülhet belőle.

Oké, erre nem számított. Nem csak arra, hogy valaki ennyire utája a galambokat - felvetődik az az érdekes kérdés, hogy mért is pontosan -, hanem hogy az idős nénik is belekeverednek a dologba. Mármint.. most hogy? Miért? A kis navinés láthatólag nem érti a dolgot, de úgy dönt, hogy inkább nem kérdez rá. Jobb a békesség-alapon, de azért ez meredek volt. Ő még sose hozta kapcsolatba az idős néniket a galambokkal. Ennek is eljött az ideje, úgy tűnik.

 - Nincs semmi baj. - rázza a fejét még kicsit meglepetten, de azért nem változtat a galambokkal kapcsolatos véleményén. Kis pofátlan dögök, de most mit csináljon, aranyosak, na.

 - Áh, fölösleges, ők már tudják. - legyint nagyvonalúan a festményekre, minden tisztelettel, persze. - Ők már rég tudják, hogy mi itt esszük ezt a jó kis zserbót, mert nem kell másnak, és a kastély másik felén valószínűleg azt is tudják, hogy azért nem kell senkinek, mert minimum megmérgeztük őket nagy unalmunkban. Egészen csodálatos, mennyire kreatívak ezek a festények, ha pletykálkodásról va szó. A Edictum hozzájuk képest a afsorban sincs. - na nem mintha baja lenne az iskolaújsággal, éppen csak fölösleges elolvasnia, mert vagy rejtvény van benne, amihez ő túl buta, vagy petyka, ami meg nem érdekli. Evvan.

Navinés sütiosztás
Rozsos Annamária

 Láthatóan nem esett jól Annamáriának, a galambokkal kapcsolatos kitörések, nem is tudja hirtelen hova tenni. zavarba is hoztam ezzel, amit nem akartam, hiszen egy kicsit előtérbe került önzően a véleményemet, amit nem így kellett volna elmondanom.
- Bocsáss meg az előbbi kirohanásomat. nem így akartam elmondani neked, ilyen tolakodóan. -
 Hát igen, az ember lelkiismeret egyszer megszólal, és hallgat is arra, akkor még meglehet oldani a dolgot, az ilyen esetekben is. A portrékról igazat mond, legalábbis a bő két hónapos ittlétem alatt én is ezt érzem.
  - A portrék tényleg ilyenek. Nehéz azt megszoknom, hogy mozognak, jönnek mennek. Ez már nem zavar annyira, de néha ez is zavaró ezért. Ami a legnagyobb problémáim közé tartozik velük kapcsolatban, az állandó figyelésük, susmognak, amikor beszélgetek valakivel. Attól, hogy nem nézek oda a társalgás közben, még érzem, hogy állandóan figyelnek, vagy hallgatóznak. Nem mondom, hogy mindegyik ilyen, de szerintem mind helyiségben van ilyen, nagyon zavar engem. Nem lehet sehol nyugodtan lenni, hogy ne hallgatná valaki, a beszélgetőpartnerén kívül. -
 Megint bőven engedtem a véleményemet, de legalább nem mondhatja el azt, harapófogóval kell kihúzni a dolgokat belőlem. Az Edictum újságról is mond párszót. Nekem nem jön be az az újság. Jónak találom, de valahogy nem talál el, hogy állandó olvasója legyek. Néha belenézek van e benne érdekes cikk, de ha nem látok benne számomra érdekes cikk címet, teszem is le, hátha valaki igényt tart  rá, és olvasni szeretné.
- Az Eductumot nem nagyon olvasom, belelapozok, de ha nem találok benne figyelemfelkeltő címet, ami érdekel, nem is olvasok bele. Lehet, azért van, mert a Navine újság jobban tetszik, legalábbis abban olyan cikkek vannak, amik érdekelnek. Az kielégít engem, jobban is vonz, mi a pálya a házam táján. Mit írnak a diáktársaim. Nem azért olvasom, mert én is írok oda, hanem mert tényleg érdekel. Amúgy a saját írásomat nagyon ritkán olvasom el, miután leírom, és beadom. Az olvasók visszajelzései annál inkább érdekelnek. -
 Remélem nincs semmilyen kapcsolatban az Edictummal Annamária, mert nem akarom pár percen belül kétszer is megsérteni. Ahogy halottam, a festményekkel való viszonyítását az újsággal, nem hiszem, hogy bármi köze is lenne hozzá. Majd kiderül.

 - Jaj, én is úgy voltam vele sokáig. - bólogat egyetértően a festmények okozta folyamatos kényelmetlenségekre, és mindannyiszor, ahányszor kitör belőle ez a falusi jaj, keres valami ehetőt, amivel ezt nyomatékosíthatja. - Meg a páncélok, azt mondjuk a mai napig nem szeretem, ahogy utánazörögnek az embernek... - a kis nyelvújító. Mindenesetre időnként tényleg ilyesmit csinálnak a páncélok; figyelik az embert és ezt tudatják is vele. - Olyanok, mint valami mágusvilágbeli robotok. Nem kell. - kicsit fél tőlük, az az igazság, úgyhogy még sose csinálta meg, ami mondjuk tervbe van véve, hogy Valentin-napra a legtöbbjükre akasztgat kis rózsaszín csillámos szíveket. Van egy olyan érzése, hogy nem szeretnék érte.

 - A navinés újság, tényleg.. és te abba írsz? Miket szoktál bele írni? - mint kiderült, valahogy törölte az újság létezését is az agyából, ami mondjuk teljesítmény, ha egyszer a klubhelyiség tele van szórva velük. Mármint, kiadás napján minden egyes ülőhelyen van belőle. A kis navinés ilyenkor reflexszerűen dobja át a szomszéd fotelbe, már bele se gondol, hogy mit is fogott meg az imént. Túl sok az unikornis a címlapon. Meg a sárga. Egy picit még hadilábon áll a háza jelképeivel.

 - És tényleg, kaptok visszajelzést? Mármint, állítanak meg folyosón, hogy hú, az a cikk az de jó lett? Meg küldenek levelet, ilyesmit? - egy kicsit belelendült, de érdekli a dolog. Újságírás, még ha az a legjelentéktelenebb házé is, minden tisztelettel persze, az olyan felnőttes meg misztikus meg okos dolog. Valami olyasmi, amihez neki nem egyhamar lesz köze.

Navinés sütiosztás
Rozsos Annamária

 Valahogy nem lepődöm meg a lány válaszán, hogy nem mindig néz bele a ház újságjába. Inkább félredobja. Szerintem is csicsás egy kicsit a borító. Nem mondom, figyelemfelkeltőnek kell lenni, hogy egyáltalán szembetűnjön. Már nekem is sok.
- Így azért nem kapunk visszajelzést, ahogy te mondod. Legalábbis engem még nem szólítottak le, de nem mondom, hogy nem esne jól, ha ezért kapnék pár jó szót a folyosón, a diáktársaimtól. Nekem van egy külön kis rovatom, a Havi album ajánló. Eddig mindig úgy mondták, hogy jókat mondanak az újságról, szóval külön - külön még nem mondták senkinek. Lehet, addig jó, míg nem kap az írására senki rossz kritikát. Sok helyen működik így, amíg nincs rossz vélemény a cikkre, addig lehet úgy tekinteni a munkára, hogy jól csinálja az ember. -
 Nagyon érdeklődő a lány, ez nem is baj, én nem jövök zavarba e miatt. Sőt, még örülök is annak, ha kérdeznek erről. Még nem jött visszajelzés a rovatomat illetően. Ebből két dolgot következtetek le. Az első. hogy egyáltalán nem olvassa senki, bár néha felmerül bennem, hogy az egész újságot nagyon kevesen forgatják. A második viszont az, hogy jól csinálom, és nincs semmi probléma vele, úgy lehetnek vele, ha jól megy, miért is szóljanak bármit.
- Amúgy lehet ám az is, hogy a kutya nem olvassa az újságot, és ezért sem kapunk semmi visszajelzést. Majd kiderül, mi lesz a jövőben, de addig is, írom a cikkeimet. -
 Most tudatosult bennem, lehet tényleg senki sem olvassa. Remélem van valami visszajelzés, legalább a vezetőségnek, érdemes e fenntartani ezt az egészet. Szerintem, ezek után Annamária elolvassa az újságot, már csak azért is, mert mondtam neki, hogy írogatok oda.
- Amúgy a festmények nem érdekelnek olyan tekintetben, hogy miket mondanak rólam, vagy kinek mondják el. Nem vagyok ahhoz olyan ismert a suliban, hogy ez kérdés lenne. Inkább a zajaikkal, és egyéb dolgaik miatt zavarnak. Néha nem tud az ember odafigyelni a másikra, mert elvonja a figyelmét.-
 Fejtem ki a festményeket, de néha zavaróak a matatásaikkal, hangjaikkal.

 - A hónap albuma.. hm.. - igyekszik megjegyezni, hogy legközelebb majd elolvassa először ezt, aztán ki tudja, talán a többi cikket is. Ahogy kitűnik, a társa is tisztában van vele, hogy a legtöbben a kiömlött tea felitatására használják a házújságot, ami így belegondolva, csúnya hálátlanság. De a diákok többsége ilyen, el van kényelmesedve, ami itt a kastélyban nem is csoda. A széket is odatolják nekik gyakorlatilag, és ezen az időnkénti üstsúrolós büntetőmunka se nagyon tud változtatni.

 - Csak írjad csak, biztos azért nem szólnak, mert jók. - egész komolyan is gondolja végeredményben, sütiosztogató partnere elég szépen beszél, írni is biztos tud. A cikksorozata kicsit szerencsétlen, mert a zenénél kevés szubjektívebb dolog létezik, de hát nem baj.

 - Hiszen a legtöbbnek nem is tudják a nevét ők sem, leszámítva egy-két rögzött bajkeverőt. De elég az nekik, hogy unatkoznak, és fantáziájuk az van. Mi itt ketten sütit osztogatunk, de nem jön senki, vajon miért? Vajon megmérgeztük a zserbót, vagy szimplán azért, mert én ronda vagyok, te meg mulya? Nem vagy az, csak hát valahol el kell kezdeniük, és rosszat szólni a legegyszerűbb. - picit kifakadt itt a festményekre, pedig akármilyen kellemetlenek is tudnak lenni, hiányoznának, ha nem lennének. Azt hiszem.