A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

Nem akart feltűnést kelteni, ezzel pedig a nevelőszülei is egyetértettek, így ahelyett, hogy a forgalmas délutánt választotta volna érkezésre, egy későbbi időpontban érkezett minden csomagjával és holmijával. Jó, hogy ha az embernek már van engedélye hoppanálni, mert legalább így nem kell tartania magát a bogolyfalvi járat menetrendjéhez. Az októberi éjszaka hűvösségére tekintettel egy vékonyabb fajta bőrdzsekit visel, amúgy meg nem különösebben erőltette meg magát abban a tekintetben, hogy a varázslóvilághoz illő öltözetben jelenlen meg.
Megérkezve, első dolga manókért hívatni is előrevitetni a bőröndöt az eridon toronyba, ahova most neki is el kéne találnia valahogy. Nem siet nagyon, legalább van alkalma szétnézni a kastélyban előtte, ahelyett, hogy egyenesen a szállására sietne. Kezét a zsebébe süllyeszti és kihalássza belőle azt az összehajtott papírt, amire az útvonalát feljegyezte. Utánakérdezett jó előre, hogy ne legyen elveszve az érkezésének pillanatában.
Körbenéz, s meg kell hagyni, tényleg kellemes az épület belső kivitelezése is, habár valahogy szerette a Herzberg hangulatát, amelytől ez egész távol áll. Csak egy-két ember lézeng errefelé. Még nincs kijárási tilalom, de mostanra mindenki végzett a vacsorával és inkább a tanulók, társalgók vagy a klubhelyisége környékére húzódott vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=529016#post529016][b]Reissner Krisztián - 2015.10.08. 00:20[/b][/url]

Nem akart feltűnést kelteni, ezzel pedig a nevelőszülei is egyetértettek, így ahelyett, hogy a forgalmas délutánt választotta volna érkezésre, egy későbbi időpontban érkezett minden csomagjával és holmijával. Jó, hogy ha az embernek már van engedélye hoppanálni, mert legalább így nem kell tartania magát a bogolyfalvi járat menetrendjéhez. Az októberi éjszaka hűvösségére tekintettel egy vékonyabb fajta bőrdzsekit visel, amúgy meg nem különösebben erőltette meg magát abban a tekintetben, hogy a varázslóvilághoz illő öltözetben jelenlen meg.
Megérkezve, első dolga manókért hívatni is előrevitetni a bőröndöt az eridon toronyba, ahova most neki is el kéne találnia valahogy. Nem siet nagyon, legalább van alkalma szétnézni a kastélyban előtte, ahelyett, hogy egyenesen a szállására sietne. Kezét a zsebébe süllyeszti és kihalássza belőle azt az összehajtott papírt, amire az útvonalát feljegyezte. Utánakérdezett jó előre, hogy ne legyen elveszve az érkezésének pillanatában.
Körbenéz, s meg kell hagyni, tényleg kellemes az épület belső kivitelezése is, habár valahogy szerette a Herzberg hangulatát, amelytől ez egész távol áll. Csak egy-két ember lézeng errefelé. Még nincs kijárási tilalom, de mostanra mindenki végzett a vacsorával és inkább a tanulók, társalgók vagy a klubhelyisége környékére húzódott vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=529020#post529020][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.10.08. 00:41[/b][/url]

Ingerülten trappol az iskola épülete felé, miközben válogatott szitokszavakkal illeti rég nem látott apját. Helyesbítek: soha nem látott apját. Utoljára akkor érinkezhetett vele bármilyen módon, mikor még csak pajzán gondolatnak számított, de ennek közel húsz éve. Mi tagadás, öregszik. Na de végül is csak beolvasott az öregnek, ami részleges elégtételt jelent a számára. Nem nehéz kitalálni, hogy a sokk miatt és a ki nem adott indulatok hatására csörtet úgy, mint egy elszabadult bika, ami attól eltekintve, hogy normális, veszélyes is.
A kastély bejáratához érve kivágja az ajtót, ami vissza is pattan és, amibe jól bevágja a könyökét. Fájdalmasan szisszen fel, majd nemes egyszerűséggel belerúg a vétlen elkövetőbe. Jelzem, az acélbetétes bakancs VS ajtó egyelőre null-nullnál járnak, a feltűnés viszont elkerülhetetlen. A megnyomorodott zár kattan egyet, Rebeka pedig továbbra is azt fixírozva - sose fordíts hátat az ellenségnek - halad előre, amikor valaminek nekiütközik. Az első gondolata határozottan valami olyasmi, hogy már megint valami bambulós tetű állja el az útját, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy jelenleg ő volt az, aki nem teljesen az orra elé nézett.
- Mondd, téged spenóttal etettek, hogy ilyen nagyra nőttél? - egyértelműen látszik a rellonoson, hogy a düh nem a fiúnak szól, ami nyilván nem vigasztal senkit, de mint tény, jelentős. Amúgy ismeritek azt a fajta bizsergést, ami akkor indul meg, ha valaki nagyon antipatikus elsőre? Na nem a Reissner név miatt, ami neki amúgy nem mond sokat és tojik is rá - utál újságot olvasni -, inkább ez az út közepén lecövekelés és miegymás (speciel a létezés ebbe a lategóriába sorolandó). Igazából nem tudja megindokolni, csak kedve volna leütni. Biztos elmúlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=529255#post529255][b]Reissner Krisztián - 2015.10.08. 23:14[/b][/url]

Nincs túl nagy szerencséje, mondhatni. Megérkezésének első tíz percében összefutni azzal az emberrel, akivel talán nem lenne szerencsés ilyen hamar. Na nem azért, mert Rebeka túlontúl veszélyes lenne számára, inkább csak a saját megítélésének nem jó a lány részéről.
Bár...
Nem, igazából teljesen mindegy. Rebekát ismerve ugyanaz lenne a reakció, attól függetlenül, hogy milyen napszakban találkoznak, vagy hogy milyen régóta van itt vagy ő vagy a lány. Az első mondat állításnak igazságtartalmát az a tény is alátámasztja, hogy Rebeka épp egy nem túl kellemes és szívderítő találkozásról siet vissza a kastélyba - ugyan ennek Krisztiánt nem lehet és nincs is tudatában.
Már akkor feltűnik a befelé csörtető vörös hajú alak, amikor az egy nagy dörrenéssel az ajtóba rúg, és úgy folytatja az útját sietve tovább. Aztán háttal elindul felé. Feltételezi, hogy lesz annyi esze a vörösnek, hogy megfordul, de lehet, hogy elmérte az elvárásait a rellonos felé, mert ehelyett a teljesen ártalmatlan ajtót nézi tovább, miközben belé ütközik.
Természetes a hibás az ő, csakis ő lehet. Kétkedve felhorkant, és elmarasztalón vonja fel a szemöldökét, miközben fogja Rebekát és jobban irányba állítja, hogy rendesen rálásson. Merthogy már a felcsattanásból részéről megvolt, ki lehet ez a remek koordinációs készségekkel megáldozz személy, akiben még annyi szufla is marad, hogy átkozódni tudjon.
- Nem, természetes adottságom, de ha frusztrál lehetek alacsonyabb is. Te viszont sosem fogsz szemeket növeszteni a tarkódra. Sajnálattal látom, ezt mostanáig sem sikerült tudatosítanod magadban, Rebeka.
Nem mosolyog, nincs annyira jó kedve, hogy felesleges udvariassági formákkal bíbelődjön, épp elég neki mára az a program, hogy feldolgozza a tényt, hogy ismét Magyarországon fog élni. Rebeka átkozódását és "mitkereselteitt" és "takarodjinnen" litániáit egy másik napra osztotta be fejben. Ember tervez, isten végez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=529403#post529403][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.10.09. 18:33[/b][/url]

Mi a kénköves pokol? A hang ismerősen cseng neki, felpillantva és egyenesen a fiúra nézve azonban még mindig nem akar leesni a tantusz. Pedig tudja, hogy ki ő, hiszen már most utálja, ez nem lehet véletlen. A fogaskerekek igyekeznek dolgozni a fejében, bár az indulatok jelenleg jobban megmozgatják meggyötört agytekervényeit. Aztán az utolsó mondat, mintha csak fényt gyújtott volna a sötétségben, végre felfedi előtte a fiút. Azért volna egy olyan költői kérdésem, hogy lehetne még ennél is rosszabb ez a nap?
- Ó istenem, vehetnénk úgy, hogy ez a találkozás meg sem történt? - szinte rimánkodva pillant az ég felé, mintha csak valami felsőbb hatalom meghallhatná a kérését és teljesíthetné is. A Krisztiánnal való első találkozása nem sikerült éppen fényesre, azóta pedig ahányszor a közelébe kerül, zsigerből ébred benne a késztetés, hogy fújjon rá. Mert ugye záporozhatnának az olyan nyilvánvaló tények, minthogy "mit lehet utálni egy olyan pasiban, aki ilyen szeeeeeee...mrevaló?" vagy netán "nézd, milyen karizmatikus és jó kiállású", esetleg "wáoh, van esze, hogy lehet ezt nem szeretni?". Ez mind igaz is, csak... Nope, Rebeka soha, soha ebben az életben.
- Jó, figyelj, vitatkozhatnánk azon, hogy én nem voltam-e kellően körültekintő, vagy te álltál-e rossz helyen, de nem jutnánk előrébb - széttárja karjait, hiszen már mindegy. Egyébként a korábbi testi kontaktus egy lépés hátrálásra késztette. Tudja persze, hogy arra irányult, nézzen a szemébe, de próbálja meg ezt bárki elmagyarázni neki. És akkor most megismétlem a drámai konfliktus kezdetét: nem az a baja, hogy Reissner. Attól, mert a családjában vannak flúgos emberek, ő még nem kell, hogy az legyen. Egyszerűen csak a vörös számára túl merev, egyszerűen csak túl... Krisztián.
- Különben hogy-hogy itt vagy? - ez a kérdés a fejében persze sokkal költőibben hangzott, egészen konkrétan úgy, hogy "te meg mit keresel itt?", megspékelve egy nem túl barátságos pillantással, ehelyett azonban normális hangnemet üt meg és szemei érdeklődők. Végre kezd lehiggadni, ami látszik is rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=529524#post529524][b]Reissner Krisztián - 2015.10.09. 21:56[/b][/url]

A zsebébe süllyeszti a kezeit, s ezzel akaratlanul - vagy nagyon is akarattal - felvesz egy olyan lezser testtartást, amellyel csak még inkább erősíti, hogy Rebeka jelenlétére nem tekint fenyegetésként. Végül is, tényleg nincs így.
- Nem vonhatnánk ki az egyenletből a teátrális költői kérdéseket?
Pedig annyira nem akarna szurkálódni a lánnyal, semmi baja nincs vele, sőt. Ugyanakkor Rebeka folytonos fröcsögése és utálkozása belőle sem hozza ki a legjobbakat. Megdörzsöli az orrnyergét fáradtan annál a résznél, amikor a vörös oda érkezik, hogy kinek is hibája az ütközés. Annyira jellemző, hogy hiába teljesen nyilvánvalóan az ő vétke, mégis képes úgy felfesteni a szituációt, mintha ez valami vagy-vagy kérdés lenne. Lehet, hogy vitatkozhatnának, de semmi kedve hozzá, annyira apró ostobaság ez. Elhúzott szájjal figyeli az egy lépésnyi reakciót, amit a közelsége vált ki, ám ezzel most nem tud mit kezdeni. Sosem tudott, ami azt illeti.
A kérdésre csak ismét körbenéz a tágas csarnokban, mintha maga is szeretne meggyőződni arról, hogy pontosan mit is keres itt.
- Itt tanulok, másért aligha jöttem volna ide. Első év a mesterszakon, és az eridonba osztottak be, ami egyelőre nem teljesen világos számomra, hogy mit is jelent pontosan.
Azt nyilvánvalóan tudja, utánanézett, hogy itt is, int a brit rendszerben, vannak házak, ő viszont nem ilyen berendezkedésű iskolában tanult, szóval a személyiségjegyek szerinti beosztás gyakorlata számára tőle teljesen idegen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=529663#post529663][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.10.10. 12:05[/b][/url]

Csak morog egyet válasz gyanánt, mintha azt mondaná, természetesen kivonhatjuk, veled együtt. De nem akar ilyen lenni, sosem volt gorombáskodó és rosszindulatú, mindenkivel kedves és segít, ahol tud. Csak Krisztián tudja kihozni belőle ezt a végtelenül szemét Rebekát. Talán, ha a lány megtanulná szeretni a fiút, akkor... NEM, ez nem fog bekövetkezni.
A hibák beismerése sosem volt erőssége, túl büszke és dacos. Pedig, ha egészen jól meggondoljuk, valóban a lába elé kellett volna néznie. Úristen, csak nem igazat adtam Krisztiánnak, miközben a saját lányom ellenkezik? Ezt ne tudja meg soha. Enélkül is épp eléggé morcos, olyannyira, hogy karjait keresztbe fonja maga előtt, ami ugye a teljes elzárkózás tipikus jele.
- Az Eridonba? - egy kicsit maga is meglepődik, hogy ezen meglepődik. Nem gyenge felfogású ám, nem azért kérdez vissza, ez pedig látszik is rajta. No meg sokat jelent, hogy csak a második gondolata volt az, hogy "hála az égnek nem a Rellonba". Ez már majdnem szeretet. - Milyen szakon vagy? - lévén még ő sem döntötte el, így érdekli. De csak egy kicsit. Vagy talán próbálja fenntartani a csevegést, puszta emberbaráti szeretetből. Nem könnyű tök idegenként belecsöppenni egy teljesen új környezetbe, főleg, ha vannak egyéb hátráltató tényezők. Az mindenképp közös bennük, hogy a családjuk egyszerűen borzalom, csak más és más szempontból - például Krisznek sokallta rosszabb, mint Rebekának.
- Figyelj, bocs, hogy neked estem, tudod, hogy alapjáraton csak levegőnek néznélek, de most nem vagyok jó passzban - bár ezt hivatalosan elnézéskérésnek tervezte, csak félig jött össze. Milyen kedves, nem? Amúgy csak levegőnek nézné. Elhallgatva ezt a beszélgetést valóban jobban tette volna. Mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=530155#post530155][b]Reissner Krisztián - 2015.10.11. 21:56[/b][/url]

- Igen. Miért, annyira rossz hely?
Az eridon, úgy érti. Rebeka meglepettsége, ha nem is bizonytalanítja el, de kíváncsivá teszi. Amennyire lehetett előre informálódni, megtette, amit tudott. Viszont egy dolog egy objektív ismertetést olvasni, s megint más a gyakorlat. Már-már meghatná az érdeklődés Rebeka részéről, ha az nem származna egyértelműen a lány meglepettségéből. Kár, de hát nincs mit tenni. Sosem szűkölt senki szimpátiájáért, nem is a vörössel fogja elkezdeni.
- Ereklyekutató mesterre vettek fel, gondolom az iskola szerint is jól passzol a rúnamágus végzettséggel.
Rengeteg felderítendő, régi mágikus kegyhelyet, szakrális vagy törzsi helyszínt védenek rúnákkal, vagy ha nem is aktív védelemről van szó, de számos információt fel lehet fejteni a segítségükkel. Rebeka "mentegetőzése" (már, ha ezt lehet annak nevezni) nem mondhatni, hogy különösebben kiküszöbölné a csorbát, ha lehet, inkább ront a helyzeten. Enyhén megfeszül az állkapcsa. A mosoly, ami kiül az arcára, teljesen örömtelen és formális.
- Á, értem, sajnálom, hogy rossz kedved van, pedig minden vágya lehet bárkinek széles e világon, hogy tapintatlanul levegőnek nézzék.
Nem, egészen biztosan nincs ma türelme a lányhoz, főleg, ha a vörös azt várja, hogy ezeket majd csak úgy lenyeli a beszélgetőpartnere. Lehet, hogy néhányan elviselik ezt a(z ő megítélése szerint) gusztustalan lekezelést, de azokat a személyeket sem tudja megérteni. Senki sem vágyik ilyesmire.
- Ha nem haragszol, megkeresem a szállásom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=533227#post533227][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.10.22. 13:15[/b][/url]

- Jaj nem, csak meglepődtem. Mondjuk fogalmam sincs, melyik házba tudnálak sorolni - megjegyzése nem bántó, vagy legalábbis nem úgy szánja, inkább csak arra utal, hogy egyrészt nem ismeri eléggé, másrészt mindketten jobban járnak, ha ő maga nem kezd neki az általa vélt vagy valós tulajdonságok alapján házat spekulálni. Nem kéne még jobban összerúgni a port, legyen szent a béke, legalább eddig a pontig.
- Jól hangzik ez a párosítás, bár én valószínűleg nem választanám - nem is tudta, hogy már rúnamágus a fiú. Oké, ismerik egymást, de ő nem követte nyomon Krisztián tanulmányait, talán épp azért, mert magát a fiút is elkerülte. Mindenesetre ezek az információt valamelyest javítanak az eridonosról kialakult képén, most már nem sátánnak, csak sátánkának sorolja be. Tiszta mázli. Én azért remélem, hogy egyszer megkedveli, rendes srác.
Ajkait összepréseli. Jó, ezt elszúrta, igazából bocsánatot akart kérni, csak nem úgy sült el, ahogy akarta. Inkább gondolkodnia kéne, mielőtt beszél, de már mindegy úgyis, nem? A bent ragadt levegőt lassan fújja ki, hogy összeszedje minden erejét egy normális válaszhoz. - Sajnálom, nem akarok veszekedni - két tenyerével megdörzsöli arcát, de mivel ő is érzi, hogy most már minden mindegy, így meg sem próbálja visszatartani Kriszt. Értelme sem lenne. Maga is elindul a pince felé, hogy végre valahára véget vessen ennek az estének, de aztán egyetlen pillanatra még visszafordul.
- Itt fel a lépcsőn, a folyosó közepe táján találod a Lángralobbant lány festményét, ott tudsz bejutni az Eridon tornyába - a választ meg sem várva sarkon fordul és zsebre dugott kézzel megy a saját körlete felé. Ezzel ugyan nem tette jóvá goromba szavait, de talán megspórolt a fiúnak némi keresgélést.