Az itt lévő festmények közös jellemzője, hogy mindegyiket nagyon részletesen festették, nagy figyelmet fordítva az arcok tökéletességének és annak, hogy az alakjuk minden egyes vonala tökéletes legyen, legyenek teltkarcsúak vagy nyurgák, a lényeg a megjelenésükön volt. Közös még bennük talán, hogy sohasem tudják befogni a szájukat, még alvás közben is mozog, nem egy közülük még beszél is ami nagyon megnehezíti a csellengőket keresők figyelmét, hiszen az éjszaka csöndjében ez úgy hat, mintha valakik pusmognának. A képek háttere olyan, mintha mindegyik egy porcelánokkal teli, díszes és tökéletes világban készült volna. Talán így is van. Ezek a hölgyek titkolják, hogy mi volt a családi, társadalmi szerepük az életben, mindannyian csak társalkodónő szerepét töltik be egy másik fél oldalán és legyezőjük mögé rejtőznek, ha olyan kérdés kerül elő, melyre nem kívánnak válaszolni. Tökéletes babaarcuk, finom kezük, méregdrága ékszereik mind arra szolgának, hogy jelezzék mennyire elkényeztetett és tökéletesen fényűző életük volt. Többnyire hozzájuk futnak be a keringő pletykák és örömmel indítanak ők maguk is újakat, hiszen egyikük se szeretné, ha az itt élők unatkoznának és könnyű életet élnének. Nehezen engednek maguk közé bárkit is a "pórnép" közül, viszont ha számukra érdekes információkat tud akkor készek áldozatot hozni.

Már csak pár nap van hátra a tanév végéig, de mintha évek választanának el attól a naptól, amikor visszakaphatom végre az én drága járgányomat. A gondnok bűbájain esélyem sincs túljutni, hogy esetleg visszazsákmányoljam. Most lehetnék akkora egoista barom, hogy azt higgyem, hogy én aztán biztosan belógok oda és megúszom újabb büntetés nélkül, de hát lássuk be, eszméletlenül örültem a várakozáson felülinek bűbájtanból, Selwynnek meg ezzel szemben a kastély bűbájhálózatának karbantartása egy pont a rezüméjében. A pasas egy repülő hajón lakik, amit ő szabadalmaztatott, ha hinni lehet mindenfélének, amit hallottam. Szóval a legtöbb, amivel bepróbálkoztam ma, hogy megpróbálok a szívére hatni - mégiscsak eridonos volt ő is valaha, értheti, mi visz rá néha ostoba ötletek megvalósítására is -, és olyan ártatlan kiskutyatekintettel kuncsorgom vissza a deszkámat, hogy a kutyája vizet se vihet nekem. Tekintve, hogy továbbra is gyalog közlekedem, gondolom, senkinek sem kell elmagyaráznom, hogy bár egyáltalán nem ijesztő valaki és nem eszi diákok fejét reggelire, csak kicsit karót nyelt, nem járt sikerrel a tervem. Én igazán megígértem neki fűt, fát, virágot, de még a csillagokat is az égről, viszont nem tudtam meggyőzni róla, hogy adja vissza a járgányom, nem árulom el Kakasinak, sőt, egyenesen hazaviszem és nem látja nálam a következő tanévig. Nem hitt nekem, csak elzavart, hogy majd pár nap múlva visszaadja, ahogy azt a vén keselyű kérte és jóváhagyta. Ezért is lógatom most az orrom. Jobbára a cipőm orrát bámulom, ahogy megpróbálok mielőbb eltűnni a fecsegő dámák szeme elől. Idegesítő libák, be nem áll a szájuk, ami most kifejezetten idegesít. Majdhogynem rohanva, szét véletlen se nézve pedig meg is történik, aminek nagy az esélye. Nekicsapódom valakinek.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=861487#post861487][b]Jankovits Dorián - 2023.03.28. 20:59[/b][/url]

Már csak pár nap van hátra a tanév végéig, de mintha évek választanának el attól a naptól, amikor visszakaphatom végre az én drága járgányomat. A gondnok bűbájain esélyem sincs túljutni, hogy esetleg visszazsákmányoljam. Most lehetnék akkora egoista barom, hogy azt higgyem, hogy én aztán biztosan belógok oda és megúszom újabb büntetés nélkül, de hát lássuk be, eszméletlenül örültem a várakozáson felülinek bűbájtanból, Selwynnek meg ezzel szemben a kastély bűbájhálózatának karbantartása egy pont a rezüméjében. A pasas egy repülő hajón lakik, amit ő szabadalmaztatott, ha hinni lehet mindenfélének, amit hallottam. Szóval a legtöbb, amivel bepróbálkoztam ma, hogy megpróbálok a szívére hatni - mégiscsak eridonos volt ő is valaha, értheti, mi visz rá néha ostoba ötletek megvalósítására is -, és olyan ártatlan kiskutyatekintettel kuncsorgom vissza a deszkámat, hogy a kutyája vizet se vihet nekem. Tekintve, hogy továbbra is gyalog közlekedem, gondolom, senkinek sem kell elmagyaráznom, hogy bár egyáltalán nem ijesztő valaki és nem eszi diákok fejét reggelire, csak kicsit karót nyelt, nem járt sikerrel a tervem. Én igazán megígértem neki fűt, fát, virágot, de még a csillagokat is az égről, viszont nem tudtam meggyőzni róla, hogy adja vissza a járgányom, nem árulom el Kakasinak, sőt, egyenesen hazaviszem és nem látja nálam a következő tanévig. Nem hitt nekem, csak elzavart, hogy majd pár nap múlva visszaadja, ahogy azt a vén keselyű kérte és jóváhagyta. Ezért is lógatom most az orrom. Jobbára a cipőm orrát bámulom, ahogy megpróbálok mielőbb eltűnni a fecsegő dámák szeme elől. Idegesítő libák, be nem áll a szájuk, ami most kifejezetten idegesít. Majdhogynem rohanva, szét véletlen se nézve pedig meg is történik, aminek nagy az esélye. Nekicsapódom valakinek.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=861827#post861827][b]Szentesi Kevin - 2023.04.01. 11:58[/b][/url]

Mindenki hallott a kastélyban a Fejetlenség folyosóján történtekről. A mindenki alatt azt értem, hogy mindenki. Még Kevin is. Bár valahol sajnálta, amiért nem lehetett szemtanúja egy ilyen klassz dolognak, mégis örül neki mélyen, mert kiderült, hogy Kakasi tanárnő kapta el az illetékeseket. Tényleg sajnálja, amiért kimaradt belőle, talán lett volna olyan szerencséje, hogy pár barátra is szert tesz, ha együtt büntetik meg őket.
Megtorpan. Mégis miket gondol? Merlinre, hát nem gondolhat ilyeneket! Azért nem fog együtt bajba kerülni valakivel, hogy barátok legyenek. Ez abszurdum, és szerencsére még ő is időben rájön erre.
Fejét megrázva, kicsit még maga elé mered értetlenül, majd indul tovább, mert már így is késésben van. Hamarosan le kell adnia a projekt munkáját a művészetibe és nem halad egyáltalán vele. A kézirat pihen kezei között, ahogy hálókörlete felé lépked, mikor...
Csatt.
Pár lap hullik ki ujjai közül, ő meg egy mellkassal néz szembe. Pislog párat, orrát mozgatja meg, majd kicsit dörzsöli is, hátha attól kevésbé lesz kellemetlen - persze semmit nem ér -, majd pillant fel. Rendben van, hogy elmélkedett a folyosón történtekről, de arra nem gondolt, hogy éppen az eridonosba fog belefutni. Szíve nagyot dobban.
- Ne haragudj - mondja gyorsan, ahogy hátrébb lép. Nem ismeri az eridonost, így fogalma sincs, hogy áll hozzá, pedig, ahogy a folyosói incidensről is tud mindenki, úgy a coming outja is igen nagy port kavart. - Figyelmetlen voltam - teszi még hozzá gyorsan, mielőtt bármi történhetne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=862236#post862236][b]Jankovits Dorián - 2023.04.04. 23:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=862934#post862934][b]Szentesi Kevin - 2023.04.15. 11:23[/b][/url]

A kölcsönös bocsánatkérésre kapja fel fejét, mert nem erre számít. Egyáltalán nem. Nincs körbevéve, nincsenek megjegyzések, nincsenek érintések, amiktől szánalmasnak és kellemetlenül érzi magát. Szerencsére, mikor felpillant, tudatosul is benne, hogy a hírhedt eridonostól aligha kaphatja meg a mai adagját. Ő egyelőre nem volt benne ezekben, és csak reménykedik, hogy nem most szeretné elkezdeni.
- Igen, izé... semmi baj. Mindenkivel megesik - harap szája belsejébe, miközben megszeppenve követi végig, ahogy felvesz egy lapot, majd még egyet és még egyet. Annyira elbambul és csodálkozik az egészen, hogy ő lényegében késve mozdul, hogy összeszedhesse a hozzá tartozó papírokat. Lehajtott fejjel, kicsit elpirulva veszi el a másiktól végül azokat.
- Kevin vagyok - pislog fel rá. - Nem hi- - megakad, ahogy Dorián feje fölött kivillan a villanykörte, csak ő meg nem érti, hogy miért teszi. - Ki az a Fruzsi? - szalad ráncba szemöldöke, miközben a másikat fürkészi. Nem szeretne bunkó lenni, távol álljon tőle, de szerinte, ha lenne egy testvére, arról tudna. Főleg akkor, ha még a bálra sem őt hívták meg. A lányoknak ez hatalmas trauma, biztosan elsírta volna neki bánatát, de... Merlinre! Nincs is testvérem!
- Sajnálom Fruzsit, de nem a testvérem. Nincs testvérem - köszörüli meg torkát. - Biztosan túltette magát rajta - mosolyodik el rá bátorítóan, hogyha esetleg bűntudata lenne ez miatt, akkor ne legyen. Nem mintha annyira képben lenne a lányokkal, de a legszomorúbb, hogy a fiúkkal sincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=863182#post863182][b]Jankovits Dorián - 2023.04.17. 21:45[/b][/url]

- Alapvetően szét szoktam nézni, főleg deszkán, de amióta Kakasi elkobozta... - sóhajtom egészen bánatosan, nem is annyira morcosan. Olyan, mintha egy végtagomtól fosztott volna meg, és még egy ideig nem is fogom visszakapni. Úgyis tudja már az egész kastély is, amekkora tömeget sikerült odavonzani már akkor, és a fejemet merném rátenni, hogy a soron következő Edictumban is kap pár sort. Mit mondjak, a hírnevem töretlen legalább. Felveszek párat a szétszóródott lapjaiból, elvégre az én hibám is, hogy elejtette. Ha bármelyikünk figyelt volna, csak félre tudott volna még lépni, most mégse deszkán száguldottam, hogy ez esélytelen vállalkozás legyen esetleg. Na mindegy is, én ezeken amúgy se szoktam sokat rágódni, mert különben még olyan lennék, mint az agyas ismerőseim. Zsófi is belebetegszik egyszer abba a sok gondolkodásba, már most is milyen borúlátó szerencsétlen lány.
- Ó... óóóó - veszem tudomásul, meglepődve, hogy sikerült összekevernem valaki mással. Pedig tényleg ismerősnek tűnik valahonnan. Megvakargatom az államat, majd a nyakamat is, aztán kezet nyújtok.
- Hát izé... ha még nem találkoztunk, Dorián. Jankovits - mutatkozom be, elvigyorodva. Megnyugtató, hogy nem az egyik olyan srác, aki már élből szeretne leátkozni, mert megbántottam a nővérét vagy húgát.
- Fruzsi meg... várj csak... mi is volt a neve? Megvan... Kékessy. A bátyja meg Gergő talán, nem is emlékszem, csak arra, hogy ha nem lenne tilos, biztos leátkozott volna. Így csak rózsaszín volt egy hétig a hajam, de már tudjuk, hogy az is jól áll - osztom meg, ha kíváncsi rá, ha nem, a végére már elnevetve magam és beletúrok a most természetesen szőke színében pompázó hajamba.
- Remélem amúgy. Most lehet már én se örülnék neki, ha valaki az én húgomat ültetné fel - válaszolom némi tétova bólogatással kísérve. Tulajdonképpen még tiszta jó is, hogy belebotlottam, mert már nem is lógatom az orrom a deszka miatt.
- De tényleg nem találkoztunk még? Vagy a nagyteremben láthattalak? Utolsó pillanatos beadandó amúgy? - kérdezem a papírokra mutatva. Lehet, hogy őt is stalkolta volna a kedves húgom? Pankánál ez úgyis egy hétig tart, jó esetben kettőig, könnyen előfordulhat, hogy már benne volt a szórásban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=863205#post863205][b]Szentesi Kevin - 2023.04.18. 14:58[/b][/url]

Nagyokat bólint arra, hogy Kakasi tanárnő mit kobzott el. Bár még mindig nem tudja, hogy kellene éreznie aziránt, hogy ő kimaradt ebből, de természetesen hallott az egészről. Ki nem?
- Hamar visszakapod majd - ereszt meg egy biztató mosolyt, amivel nem tudja, hogy segít-e, vagy csak idegesebbé teszi a srácot, de egy tuti: attól még csinálja, mert komolyan gondolja. Szinte biztos, hogy nem jó érzés, ha elkobozzák egy cuccodat, de tartja, hogy már csak pár hét az évzárásig, utána szünet és onnantól repül az idő már amúgy is.
Megszeppenve pislog a felé nyújtott kézre. Kissé ügyetlenül, a szanaszét lógó papírokat öleli magához, hogy felszabadítsa jobb kezét és bemutatkozzanak illedelmesen egymásnak. Azonnal vissza is húzza, mielőtt Dorián csak beetetésnek szánta volna az egészet és következik a kipécézés.
- Oh, arra azt hiszem emlékszem. Valóban jól állt - a mosoly elindul, de nem ér be. Megakad, és ahogy leesik neki mit mondott, azonnal kikerekednek szemei. Elvörösödve hajtja le a fejét. Most rontott el mindent - hiába bizalmatlan a másikkal, soha nem hallotta, hogy bántott volna másokat, erre kicsúszik egy ilyen a száján és... vége van mindennek. - Úgy... szóval úgy értettem, hogy láttam, és... szóval nem volt rossz, annak ellenére, hogy tudod... rózsaszín volt meg minden - torkát köszörülve fejezi be inkább a magyarázást, mert valószínűleg csak ront a helyzeten, főleg, mert leesik neki, nem is válaszolt az eredeti kérdésre. - Hallottam róluk, de én nem... nem vagyok rokonuk - mondja ki ismét, de sokkal halkabban és bátortalanabbul, mint eddig beszélt. Félve néz fel és mosolyodik el végül, ahogy meghallja, mennyire védené a húgát ő is. Szemei csillannak meg, de tekintetét ismét félre kapja.
- Hát én... - én vagyok az, akinek a coming outja hatalmas port kavart valamiért pár éve. Ez nem olyan jó beazonosítási szöveg - gondolja magában. - Ó, ez nem. Projekt munka a művészetibe, de egyébként... a Nagyteremben láthattál. Én vagyok az a levitás srác, aki az asztal egyik, vagy másik végében egyedül eszik és olvas. Mostanában néha csatlakozik hozzám egy nagyon magas, ázsiai srác, de... én nem vagyok feltű-, szóval... hát én átlagos vagyok. Nem csoda, ha összekeversz valakivel - teszi hozzá, hogy Dorián ne érezze magát rosszul, mert tényleg nem bánja, amiért nem tudja ki ő. Ha fordított állásban lennének, valószínűleg Kevin maga sem tudná, hogy ki áll előtte éppen. Nem veszi magára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=863217#post863217][b]Jankovits Dorián - 2023.04.18. 20:25[/b][/url]

- Végülis... ja, az már csak eltelik - válaszolom egy sóhajjal. Igaza van tulajdonképpen. Nincs is már olyan messze az év vége, több van a büntetésből mögöttem lassan, aztán már csak kicsit okosabban kell használnom a deszkát, mielőtt Kakasi megint elkapna. Tuti hátul is szeme van. Bárki bármit is mondjon, én már nem hiszem el, hogy nem lát mindent is. Segítek összeszedni pár lapot is a szanaszét hullott példányokból, aztán ha már bemutatkozunk, kezet is nyújtok egészen illedelmesen. Összerakom aztán azt is, hangosan gondolkodva, hogy igazság szerint nem emlékszem Fruzsi testvérére, csak arra, hogy valami nagyon tartós varázslattal színezte át a hajamat rózsaszínre. Úgy is maradt egy hétig.
- Ugyeee? - kérdezem teljesen fellelkesülve azon, hogy azt mondja, jól állt. Én is így gondolom, meg gondoltam akkor is. Panni röhögött ki csak folyton, bár ő a húgom amúgy is, mindenben talál valamit, most éppen Bellába köt bele.
- Ezt mondd el a húgomnak is, légyszi, mert ő vagy napi háromszor visongott rajta, mint valami eszement - válaszolom még mindig fülig érő szájjal. Mondjuk a haverok is egyetértettek, hogy nem rossz, én meg bármit is teljesen büszkén tudok viselni, hupilila is lehetne. Bele is túrok azért újra a hajamba. Meglehetősen sok időt töltök ezzel a tükör előtt, a húgom szerint többet is a kelleténél, de hát az eredmény mindig megéri még a vitáinkat is a fürdőhasználatról.
- Na sebaj, majd egyszer azért megkérdezem. Bár gyanús, hogy kerül - dünnyögöm elgondolkodva, kezem közben megállapodik a tarkómon. Kicsit meg is vakargatom, mintha az segítene összeszedni a gondolataimat. Lehet véletlen egybeesések sora, de azóta egyszer láttam Fruzsit a folyosón, szóval simán lehet, hogy tényleg kerül. A művészeti említésére elismerő hümmögésbe kezdek.
- Művészeti? Az igen... - mondom ki, amit gondolok. Én is akartam oda menni dobolni, de apa azt mondta, ez még mindig lehet a hobbim, tanuljak előbb rendes szakmát. Egy a baj, hogy még fogalmam sincs, mi akarok lenni.
- Ja, hallod, haver, nehogy magadra vedd. Olyan az arcmemóriám, mint egy aranyhalé. Az az, ami olyan rohadt gyorsan felejt, nem? De ha legközelebb akarnál társaságot, csapódj hozzánk nyugodtan. Kicsit mondjuk hangosak tudunk lenni, olvasáshoz nem biztos ideális... de nem haraptunk meg még senkit - vetem fel kedélyesen vállon veregetve. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy azért nem mi vagyunk ilyen szempontból a legjobb társaság, de majd úgyis csendesebb lesz a bagázs, a fele idén végez. - Na és mi jót írsz? Az évszázad regényét? Vagy valami jó krimit? Azokat bírom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=863310#post863310][b]Szentesi Kevin - 2023.04.20. 14:10[/b][/url]

Egyetértően bólint. Szerinte is hamar el fog telni, a felén már bőven túl van, és bólogat tovább, ahogy visszakérdez a másik a hajra. Kissé zavarban ugyan, és magyarázkodást követően, de bólogat. Doriánnak ezek szerint nem tűnt fel zavara, vagy csak illedelmesen ignorálja. Reménykedik abban, hogy az első áll fenn, úgy kevésbé lenne kellemetlen.
- Ó, mindenképpen mondom majd neki, hogyha látom - mosolyodik el, mintha partner lenne az egészben, de valószínűleg mindketten tudják, hogy túl régen volt ahhoz az esemény, hogy odaálljon a lány elé és elmondja: Doriánnak igazán jól állt a rózsaszín haj. Kicsit ijesztően hathatna, így inkább megmarad a feltételes módnál. Amúgy sem merne odaállni a lány elé ezzel az információval a semmiből, úgyhogy...
- Ha tudok valahogy segíteni, szólj nyugodtan - ajánlja fel azonnal segítségét, hogyha tényleg tudni szeretné az igazságot, akkor segít neki kideríteni. Bár nem biztos abban, hogy az eridonost valóban érdekli, de ez legyen a legkevesebb. Eddig elég lelkiismeretesnek tűnt, így nem aggódik, hogy megjátszaná magát.
Félénk mosoly kerül arcára, ahogy bólint. Igen, a Művészeti, de hát... ismét nem sikerült neki. Kezd egyre jobban lemondani az egészről. Ha a szülei nem tennék helyre néha, valószínűleg már rég feladta volna, plusz ott vannak Timi szavai is, ami erőt ad a tovább menetelhez. Csak fél, hogy nem lesz elég. Hányadik visszautasítása is ez? A harmadik? Negyedik? Nem is tudja most hirtelen pontosan.
Sűrűeket pislogva néz fel rá az invitálásra. Álla esik le kicsit látványosan, ajkai szavak mondása nélkül maradnak elnyílva. Most tényleg azt mondta, odaülhet hozzájuk? De hát... ő teljesen más, mint ők. Hogy kellene mégis...?
- Izé... köszönöm. Lehet néha odaülök, ha valóban nem probléma - dobban nagyot szíve, fejét hajtja le szégyellős mosollyal. Tényleg odaülhet majd. - Kedves tőled, de egyébként erre nincs semmi szükség, komolyan. Nem baj, hogy egyedül vagyok, hozzászoktam, és zavarni sem szeretnék meg semmi - kezd azonnal magyarázkodni összefüggéstelenül, mikor a srác elég egyértelmű volt. Ő mégsem akarja zavarni őket. Tényleg nem.
- Hát én... szóval én a halált formálom meg különböző helyzetekben leginkább - vallja be lesütött tekintettel, kicsit szégyellve magát. - De nem ijesztően, semmi horror nincs benne, csak... más nézőpontból mutatom be a Kaszást. Nem egy gyilkológép, hanem egy érző, kedves lény, aki empátiával ragadja el a lelkeket, akiket éppen kell. Türelemmel áll hozzájuk, és... bocsánat. Elragadtattam magam - köszörüli meg torkát. Egyik kezét ismét szabaddá téve kezdi el rendezgetni inkább a papírokat, amik szanaszét állnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=863562#post863562][b]Jankovits Dorián - 2023.04.24. 00:57[/b][/url]

- Kösz, tök rendes tőled - válaszolom. Hallja csak a drága húgom, hogy nem mindenki fetrengett a földön fekve a röhögéstől a hajam láttán, mert hát jól állt, de komolyan. Szegény srácot mondjuk jól letámadtam szerintem ezzel, ha már ez így szóba került, és még összekavarni is sikerül valaki mással. Fuh, ma is hozom a formámat a kezdeti orrlógatástól eltekintve, úgy érzem. Megvakargatom a tarkómat, majd legyintek. Ugyan, tényleg kedves tőle, de még ezzel is hadd ne terheljem már.
- Köszi, de lehet ezt inkább hagyni is kéne. Azért nem akarom, hogy álmatlan éjszakái legyenek netán, ha neki ettől így jobb, hogy elkerül - felelem a vállamat is megvonva, aztán barátságos mosolyt villantok rá. Egész szimpatikus srác, kis segítőkész meg rendes, bár gyanítom, hogy ezzel pont annyira nem megy sokszor sokra, mint Jacob, na de ilyen emberek is kellenek, vagy ahogy anya mondogatja, különben honnan tudnánk, mi a jó meg a rossz? Biztos ezért ücsörög egyedül, mert nem túl harsány, de sebaj, azzal a lendülettel meg is invitálom, hogy ha van kedve, nyugodtan üljön ám oda hozzánk. Tényleg nem eszik embert senki, Misi haverom még vega is, ami azt illeti. Én biztos nem bírnám ki, amennyire szeretem a marhapörköltet, főleg, ahogy anya főzi, de hát ugye mindenki maga tudja, mit szeret.
- Dehogyis. Miért lenne gond? - Kissé értetlen fejet vágva pislogok rá hirtelen. Ha mondom, akkor biztos nem zavar. Van, akit egyáltalán nem invitálnék oda, sőt, ha oda ülne az illető, biztos fognám magam és elsétálnék, de ez roppant ritka és csak olyan erőszakos barmokra vonatkozik, akiknek a világnézetével egyáltalán nem tudok egyetérteni. Egy Jankovits soha nem bánt gyengébbet és pont. Na meg ha nem akarja kirúgatni magát az iskolából, akkor mást se ugyebár.
- Á, de tényleg nem. Nem mondanám, ha nem így lenne - közlöm megrázva a fejemet, aztán zsebre dugom a kezeimet és rákérdezek az irományaira. Hümmögök kicsit, miközben magyaráz, hogy ne szakítsam félbe, de bólogatással egybekötve jelezzem, igenis figyelek.
- Ez tök érdekesnek hangzik. Egyszer olvastam egy könyvet, amiben a halál melóját megkapja egy szerencsétlen flótás, és bénázott egy csomót, az nagyon vicces volt. Szóval ez is biztos izgi. Az Edictumba is szoktál küldeni írásokat? Olvashattam már valamit? - érdeklődöm. Az iskolaújságba mégiscsak bele szoktam nézni. Nem mintha könyvet nem olvasnék, de azt kicsit nehezebb betuszkolni a mindennapokba.