A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=846763#post846763][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.05.25. 12:17[/b][/url]

Azóta sem sikerült kihevernem azt az Edictum cikket, főleg miután Zalánnal is beszéltünk a lelátón. Azóta csak még inkább nem tudom valahogy elűzni a gondolataim közül. Éppen ezért rohanok - kis túlzással - a Pol által meghatározott helyre, mert szükségem van valakire, aki lány. Aki megérti, mi a fészkes fene folyik itt. Legalább minimálisan, mert ha nem, akkor tényleg elvesztem és iskolát kell váltanom. Amit mondjuk elég nehéz lenne beadni a szüleimnek, mert észérvem nincs rá. Szóval lábaimat szedve, amennyire tőlem telik, robbanok be a társalgóba, ami tényleg mindig üres. Fura. Még oda sem érek, sőt, még fel sem fogom a jelenlétem a helyszínen, Pol már zavarba hoz. Arcomon csattan tenyerem, ahogy igyekszem eltakarni.
- Nem vagy vicces. És ne hívj így, mert... nos, mert ne. Zavarba ejtő és semmi olyan nem történt, plusz nem is fog valószínűleg, csak... aj, csak még jobban összezavarsz! - tárom ki kezeimet, majd dörzsölöm meg szemeimet, hogy levetődjek az első vízszintes felületre. - Nem tudom. De azóta furán néznek rám néhányan, néhány lány meg nevetgél, ha elmegyek mellettük - ráncolódik szemöldököm. Bár az lehet Zalánnak szól, ahogy eddig mindig történt. Kérdéses, ha nincs velem, akkor hogy szólhatna neki, mi? - Azóta meg beszéltem Zalánnal is, és... öm... ez egyre rosszabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=846772#post846772][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.05.25. 13:34[/b][/url]

Minden reményem Polba rakom, hogy tudjon segíteni. Mióta az iskolába kerültem, nem állok a helyzet magaslatán, de ha így folytatom, onnan is le kell szállnom, ahova eddig feltornáztam magam kommunikáció szinten. Ez a hátránya, ha évekig magántanulónak kell lenned, mert a felnőttekkel való kommunikáció nem ugyanolyan, mint a korombeliekkel.
- Hogy hogyan? Reggel felkeltem, minden oké volt, majd a kezembe került az Edictum legújabb száma, ahol valami pasis lista közepén virított a nevem - felelem immár mellette ülve. - Nem akartam elhinni, és őszintén még mindig nem akarom. Aztán kiderült, hogy Szofi írta. Tudod, Zalán unokatesója, a lány, aki volt a birtokon is szünetben - magyarázom hadarva az egészet, hogy be tudja azonosítani a levitást. - Hát így a lehet legrosszabb. Szofi írta a cikket. Szofi szerint a listán van a helyem. Utána megölelt, majd elfutott én meg nem kaptam szikrát. Maaaaajd - nyújtom el a szót érezhetően kétségbeesve, ami nevetésbe is torkollik, miközben felegyenesedem egy mély sóhaj közben. - Zalán közölte, hogy szerinte tetszem neki. Mármint Szofinak. Azért vagyok a listán - harapok alsó ajkamba. Fejemet ingatom meg a kérdésre, fáradtan dőlök hátra a kanapén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=846782#post846782][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.05.25. 15:48[/b][/url]

Hangtalan motyogok magam elé, ahogy kifigurázom Polt, majd szinte már durcásan támasztom arcomat tenyerembe. Ennek így semmi értelme, amikor csak még jobban összezavarodok azzal, hogy ismét el kell mondanom a történetet. Főleg a Zalános részt. Az a legrosszabb. Nem hiszem el, hogy erre Zalán hívta fel a figyelmem. Hogy lehetek ennyire vakon?
- Igen, Szofi - erősítem meg, majd folytatom a monológot, ami még mindig hihetetlen. Hogy az ördögbe kerültem én ilyen helyzetbe? Én vagyok a srác a mankóval, akit mindenki sajnál, kivéve azok, akik ismerik és vége.
- Jól van már! Most teremts le, mert nem volt egyértelmű! Mit tudom én miért tett rá. Mert kedves? Azt akarta, hogy rokkantként is legyen esélyem? - tárom szét karjaimat teátrálisan. Hátradőlve csapódok a kanapénak, karjaimat fonom magam előtt össze.
Fejemet oldalra fordítva nézek hitetlen rá. Beszélni vele? Erről? Hát hülyének vagyok nézve? Mégis, hogy kellene? Szia, az unokabátyád azt mondta, tetszem neked. Így van? Végül is nem lenne rossz, azon kívül, hogy elsüllyednék zavaromban és szégyenemben.
- Hát segítened kellene. Leginkább - nézek rá még mindig kicsit kikerekedett szemekkel. - Mármint mindketten tudjuk, hogy borzasztó vagyok ilyen téren, szóval... várj, hogy tetszik-e? Honnan kellene azt tudnom? - szalad ráncba szemöldököm, ahogy előre fordulok ismét elgondolkodva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=846800#post846800][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.05.25. 20:11[/b][/url]

Azt mondja nekem, tudom-e? Persze, tudom, azért ülök itt teljesen kétségbeesve, mint akivel most közölték, hogy soha többet nem ülhet lóra. Oké, ez végül is megtörtént, de tudjuk, hogy nem így lesz, úgyhogy mindegy.
- Ha te mondod, akkor elhiszem, de... ugye nem tapasztalatból beszélsz? - ráncolódik szemöldököm, majd kapom felé fejemet. Nem mintha sokat tudnék segíteni neki, ha éppen kipécézték maguknak valami lányok, de legalább egy tanárnak szólhatnánk vagy ilyenek. Ott van például Brightmore, tőle mindenki fél, szóval nem lenne rossz döntés. - Nem tudom. Csak mondtam neki, hogy jó lett a cikke. A listától elvonatkoztatva - szögezem le még az elején, mielőtt még bárki azt hinné, hogy a lista nyert meg. Nos... nem.
- Mondjuk útmuuu- mi?! Nehogy megkérdezd! Merlinre, Pol, ne! Jó, de... várj. Grace igent mondott? - pislogok rá várakozóan, türelmetlenül ficergek a helyemen, mert hát azért képben vagyok ám én itt a dolgokkal és bakker, mennyire önző vagyok! Egészen idáig a saját problémáimat halmoztam rá, míg az ő élete is zajlik és a legjobb mederben, ami csak lehet, mert szinte biztos vagyok abban, hogy az eridonos igent mondott neki. Mi mást is tehetne? Pol elragadó és kedves.
- Hát az, hogy nem tudom. Amikor Zalán megkérdezte, minden erőmmel próbáltam tagadni előtte, de... nem vagyok benne biztos, hogy igazat mondtam - és csak még tovább mar a bűntudat, amiért nem mondtam el neki, hogy lehetséges, hogy tetszik az unokatesója. - Csak így simán? Elé álltál és közölted, hogy tetszik neked?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=847080#post847080][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.05.31. 18:03[/b][/url]

Bólintok. Nem mondanám jónak, de mondjuk jobb, mintha friss lenne az a tapasztalat. Tudom, hogy az embernek vannak, sőt szükségesek az életébe a rossz tapasztalatok is, mert azoktól fejlődünk, de ha elkerülhetőek, főleg az ilyenek és ehhez hasonlóak, akkor inkább meg se történjenek.
- Tényleg nem - szalad ráncba szemöldököm, ahogy magam elé nézek. Hirtelen ölelt meg. Utána sietve köszönt el, majd konkrétan elrohant. Azért tette volna, mert zavarban volt?
- Hát nem tudom. Te mindig olyan jókedvű vagy és határozott. Szerintem egész jól viselnéd azt is, ha nemet mondott volna. De ha nem történt meg, annak nagyon örülök - bólintok végül határozottat. Jó tudni, hogy vannak ilyen határozott személyiségek is a baráti körömben, mert Pol mellett tényleg mindig olyan érzésem van, mintha bármire képes lennék. Kivéve arra, amiről ténylegesen szó van, márpedig: Szofival alig lehetnék képes bármire. Egy kész csődtömeg vagyok. Tenyerembe temetve arcomat dőlök előre.
- Van egy olyan érzésem, hogy Zalán nem örülne neki, ha a tetszene az unokatesója - amit valahogy meg is tudok érteni. Először fejemet fordítom Pol felé, majd törzsből fordulok felé, ahogy mesélni kezd. - Bátor vagy. Akkor nekem is ennyit kellene tennem? Szofi elé állni és megkérdezni, tetszek-e neki? Ez sokkal könnyebben hangzik, mint megcselekedhetőnek érződik - csúzok lejjebb a kanapén, abban a reményben, hogy esetleg elnyel. Vagy ilyesmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=847445#post847445][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.06.08. 16:43[/b][/url]

Nem vagyok biztos abban, hogy minden szavát értem. Mármint érteni értem, csak nem feltétlenül úgy, ahogy kellene. Nem olyan bonyolult? Fenéket nem. Igaza van, tényleg ölelget, amikor én nem teszem meg, keresi a társaságom, ami nem zavar, mert szeretek a közelében lenni. Mindig vidám leszek tőle, hiszen Szofi kisugárzása maga a vidámság, ami átragad rám is. De ez... nem baj, nem? És attól még nem biztos, hogy tetszik. Még ha aranyos is a mosolya, és ahogy örül dolgoknak.
- De ha rossz kedved van, akkor ne rejtsd el - ráncolom szemöldököm. - Keress meg és beszéljünk róla - mosolyodom el féloldalasan. Szeretnék akkor is Pol mellett állni, amikor nem olyan kicsattanóan boldog, mint ahogy a legtöbbször, hanem amikor valami nehézségen megy át. Ezért vagyunk barátok.
- Értem, persze, de ez akkor sem olyan egyszerű. Mármint gondolj csak bele: Szofi fontos neki, együtt nőttek fel lényegében, mintha a húga lenne inkább. Jó, van neki húga, de Szofi is olyan neki - legyintek egy aprót. - Ha kiderülne, hogy tényleg tetszik, akkor... nem tudom. Nem akarom elveszteni a legjobb barátomat - és nagyon sokáig az egyetlen is. És ha tetszik, ez miatt meg Zalán megorrol rám, akkor mi a teendő? Mélyet sóhajtok és igyekszem eggyé válni a kanapéval. Eddig nem haladok jól.
- De az olyan... fura. Megkérdezem én. Egyszer. Valamikor - biztosan nem mostanában. Előbb Zalánnal kellene beszélnem, hogy lehetséges, hogy hazudtam neki a lelátón, amikor azt mondtam, nem tetszik Szofi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=847506#post847506][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.06.10. 13:32[/b][/url]

Minden ember a saját problémáit érzi a legnagyobbnak. Mikor otthon kellett maradnom, és a tanárok váltakozva jöttek hozzám, én is így éreztem. A legnagyobb probléma volt a világon, hogy nem mozdulhattam ki, hogy nem elég, hogy eddig, de ezután sem lesznek barátaim. Amint a kastélyba jöttem, tudtam, hogy ezen változtatni kell, és igyekeztem is ennek megfelelően cselekedni: lassan, de biztosan lettek barátaim. Pol egy közülük, aki mellett ott szeretnék állni teljes vállszélességgel. Csak bólintok. Próbálja is meg. Azért vagyok.
- Zalán... védelmező. Főleg Szofival és a húgával is valószínűleg. Nem tudom, hogy bemerném vállalni, hogy bevalljam, tetszik Szofi. Mármint... honnan tudom egyáltalán, hogy tetszik? - nézek rá értetlen megint, kékjeimben a színtiszta értetlenség, kis kíváncsiság és kétségbeesés villan meg. Csak én lehetek ekkora szerencsétlen.
- Ez egész jó ötletnek hangzik amúgy - gondolkodom el hangosan. - Csak valószínűleg rád néznék mindig, hogy szemtől szemben is kapjam a támogatást, ami meg elég hamar lebuktatna minket. Oké. Beszélek majd Szofival, amint összeszedtem a bátorságom - bólintok határozottan egyet térdeimre csapva, mint öregapám teszi mindig, ha kicsit többet ivott a kelleténél, és elhatározásra jutott bármilyen apró dologgal kapcsolatban.
- Megnézzük a Nagytermet? Hátha kiraktak valami uzsonnát. Olyan sokat beszéltem, megéheztem - nevetek fel hangosan, majd állok fel és nyújtom Pol felé kezemet, hogy felsegítsem, majd induljak a Nagyterem felé.