31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet
Társalgó - Vizsnyiczky Médea Lilla hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 165
Írta: 2020. október 20. 16:19 | Link

  
"Olyan vagy, mint a tévé:
nagyképű és homályos."

Muszáj volt szabadulnia a toronyból, mert a szobatársai úgy döntöttek, nagy átalakítást tartanak a hálóteremben, a klubhelyiség pedig zsongott. De szó szerint, Lilla nem hallotta már a saját gondolatait sem, márpedig olvasni úgy szeretett, ha legfeljebb önmagát hallja, vagy inkább azt sem.
Először a könyvtár felé indult, de könyve már volt, amivel lekötötte magát, viszont kényelmes ülőhelye kevésbé, és arról az említett helyiség nem is különösebben volt híres. Így hát megtorpant a második emeleti társalgó ajtaja előtt, és némi fülelés után úgy döntött, ez lesz mai fellelhetőségének helye. Nem mintha bárki keresné.
Voltak néhányan odabent, de elhanyagolható számban, és ennek megfelelő hangerő mellett, ami Lillának tökéletesen megfelelt. A kellemes hangulatról és hőmérsékletről pedig a kandalló gondoskodott. A levitás kinézett magának egy nagyobb fotelt az egyik sarokban, amelyből az egész helyiség belátható volt, és nem volt se túl közel, se nagyon távol a tűztől, vagy akár a kijárattól. Ahogy ezt megállapította, kicsit el is kellett gondolkodjon, hogy mindennek miért is örül, de végül ahogy belehuppant az ülőalkalmatosságba és kinyílt a könyve, megszűnt a világ körülötte és már nem érdekelte semmi más, csak a betűk mögötti tartalom. Az sem tűnt fel neki, hogy míg belemerült olvasmányába, a társalgó szép lassan zsúfoltabbá vált. És noha a helyiség neve arra utalt volna, nem alakultak ki különösebben párbeszédek sem, a többség, akárcsak Lilla elvolt magában. És, mint minden idilli helyzet, ez sem tarthatott örökké. Megjelent egy vadparaszt.
Legalábbis ez volt az egyik jelző, ami átsuhant a lány agyán, miután sikerült feldolgoznia a mérhető tartományon már bőven kívül eső tahóságot, amivel ez az illető éppen őt találta meg. Kipillantott könyvéből, és homlokán, szemöldökei közt összeráncolta bőrét a meglepettséggel vegyes felháborodás.
- Ugye te most csak viccelsz? - kérdezte olyan hangon, melyből az jött át, hogy nincs teljesen meggyőződve a srác épelméjűségéről.
Pislogott egyet, hátha kápzárat, talán csak elfáradt a szeme, de a füle nem lehetett rossz ugyanettől, és valójában nem is vonta kétségbe a látását sem, csupán reflex-szerűen átpörgette a lehetséges magyarázatokat gondolatban. De végül nem volt más, csak az, hogy ez egy bunkó, aki valamiért úgy képzeli, hogy mások felett áll (most ugyan szó szerint vett értelemben tényleg Lilla fölé magasodott, hiszen ő ült), és az van, amit ő akar, és semmi más. És a levitás igazságérzetét rendkívül fel tudta az ilyen piszkálni.
- Ez egy iskolai tulajdon, akárcsak a könyv, amit olvasok, de azzal ellentétben nem kikölcsönözhető.
El sem akarta hinni, hogy erről ki kell oktasson egy láthatóan felnőtt embert. Mestertanonc volt, azt tudta, már látta is korábban, csak abban nem volt biztos, hogy felette, vagy alatta jár. A viselkedése alapján mindenesetre jóval alatta kellett lennie.
Szál megtekintése

Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 165
Írta: 2020. október 21. 18:27 | Link

  
"Olyan vagy, mint a tévé:
nagyképű és homályos."

Már attól viszketni kezdett Lilla keze, ahogy ez a barom ránézett. Az a lesajnáló tekintet az önteltségtől túlcsurdoló képén, és a mézesmázas, kedvesnek álcázott hangja olyan szinten taszítóak voltak, hogy a levitás legszívesebben eleget tett volna a kérésének, és otthagyta volna őt is, és a fotelt is, de jó eséllyel az egész társalgót, ha a kastélyt nem is. Azonban túlságosan is felháborította ennek a vásári majomnak a viselkedése, és egyszerűen nem hagyhatta annyiban. Nem igazolhatta a szavait azzal, hogy átadja neki a helyet, csak azért, mert ő azt mondta. Pláne azért, ahogy mondta.
Elővette pálcáját, majd a könyvbe helyezte, és összecsukta azt. Egyrészt könyvjelzőnek, másrészt azért, hogy mutassa, nincs szüksége rá ahhoz, ami most következik.
- Na akkor vegyük sorra. Először is, ha már játszod az agyad, legalább tanulj meg számolni, mert eddig csak kétszer böfögted el, hogy az a tévképzeted, hogy csak csettintesz, és mindenki azt csinálja, amit te akarsz. Az, hogy közölted, hogy nem kívánsz arrébb tenni, nem egy kérés.
Próbálta hangját nyugodt vizeken ringatni, és nem kimutatni szavai mögött meghúzódó indulatait, de csak nehezen sikerült. Nem egyszerűen az zavarta, hogy ez a felfuvalkodott fráter olyasmit követelt, ami nem volt az övé. Ha normálisan megkéri, hogy hagy üljön oda, Lilla szó nélkül átadta volna a helyet, mert ki tudja, bármi oka meglehet rá, de ez a srác egész egyszerűen csak tahó volt, és hozzá volt szokva, hogy minden az ő akarata szerint alakul. Márpedig ez nem járta. Ez így nem volt nomális, kultúrált emberi viselkedés.
- És akkor másodrészt: Meg ne próbálj hozzámérni!
Nem fenyegetőzött, nem helyezett semmit kilátásba, de színtelen hangja, és megfeszülő arcizmai semmi jót nem ígértek. Nem volt szüksége a pálcájára ahhoz, hogy megvédje magát, és ez rezzenéstelen tekintetében is tükröződött, mellyel Zétényt sújtotta. Ha az felé mozdulna, vagy pálcáért nyúlna, Lilla készen állt rúgni, karmolni, harapni, ha kell, még sikítani is, bár egyiket se szerette volna prezentálni a társalgóban összegyűlt, és most már majdnem mind őket figyelő diákok előtt. Nem mintha féltette volna a nemlétező hírnevét, de már tapasztalta, milyen, ha összesúgnak mögötte, és mutogatnak rá, nem szeretett volna újra a figyelem középpontjába kerülni egy beképzelt óvodás miatt.
Szál megtekintése

Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 165
Írta: 2020. október 26. 16:30 | Link

  
"Olyan vagy, mint a tévé:
nagyképű és homályos."

Kissé felszaladt Lilla szemöldöke a válaszra. Nem tudta eldönteni, hogy ez a srác tényleg ennyire paraszt, vagy komolyan azt hiszi, sőt, teljes meggyőződéssel állítja, hogy ő kért, és nem követelt. Vajon a saját tudatába másként jutnak el a szavak, melyek elhagyják a száját?
Azon mindenestre mosolyognia kellett, hogy még a rellonos állítja róla, hogy nagyra van magával. Csak azért nem kérdezte meg, hogy nézett-e újabban tükökrbe, mert látszott rajta, hogy mindennap órákat eltölt előtte.
Lilla nem akart a szintjére süllyedni, és sértegetni őt, de csak kicsúszott a száján egy jelző mellyel beszédstílusát illette, ez a barom azonban a következő pillanatban már durván személyeskedni kezdett, és láthatóan elégedett is volt magával, amilyen ilyen szellemesen visszavághatott. Vizsnyiczky legszívesebben letörölte volna a képéről a mosolyt, csak arról nem döntött még, hogy az öklével, vagy egy kellően kellemetlen varázsigével tenné szívesebben.
- Ha te érnél hozzám, az aligha lenne egy férfi érintése - vágott végül vissza nem túl meggondoltan. Nem mintha vágyott volna egyébként akárki érintésére is.
Szerencsére a pumpa nem csak őbenne ment fel egyre inkább, ami legalább némi elégtétellel töltötte el, ha közelebb nem is kerültek ahhoz, hogy a srác észrevegye, milyen tahó módon viselkedik. Viszont végre sikerült kinyögnie a varázsszót, ami pálcát sem igényelt, viszont kapukat nyitott meg.
- Nahát! Nem is volt olyan nehéz, ugye? - kérdezte Lilla széttárva a karjait. - Sajnos nincs nálam csoki, sem nyalóka, de gratulálok, ügyes voltál, életedben először a kívánságodat közölted, és nem a követelésed.
Felállt, de persze ettől nem került szemmagasságba a másikkal. Néha szeretett volna magasabb lenni, de azzal is beérte volna jelen pillanatban, ha a rellonos görnyed össze mondjuk egy csúnya hascsikarás miatt. Mert bár végre kérte őt, hogy adja át a helyet, abban semmi kedvesség nem volt, sem annak látszata, hogy komolyan gondolja. De Lilla beérte ennyivel most, mert büszkesége ellenére szeretett inkább ő lenni az okos, aki enged. Már csak ki kellett innen jutnia, de mivel a sarokban voltak, nem volt túl sok mozgástere a másiktól.
- Elállnál kérlek az útból? - pillantott fel rá, és még egy enyhe mosolyféle is megvillant az arcán, persze csak a gesztus kedvéért.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. október 26. 16:33 Szál megtekintése

Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 165
Írta: 2020. október 30. 17:39 | Link

  
"Olyan vagy, mint a tévé:
nagyképű és homályos."

Utólag Lilla már úgy érezte, túl hamar engedett, és nem kellett volna az első emberi gesztussal megelégednie, amit kicsikart ebből a felnőtt óvodásból. De ugyanakkor úgy sejtette, hogy többet úgyse nagyon ért volna el ennél, legfeljebb mindketten csináltak volna valami olyasmit, amit nagyon nem kellene, és ha Zétény nem is, ő biztosan megbánna.
A lány visszavágása látszólag inkább szórakoztatta, mint megsértette, de talán csak ezzel palástolta sértettségét, Lilla nem tudta biztosan, de nem is igazán érdekelte. Ami érdekelte, hogy végre végetér ez az értelmetlen, gyerekes vita, amibe sajnálta, hogy belement, de ugyanakkor tudta, hogy újra megtenné. Egyszerűen valakinek muszáj szembeszállnia az ilyen felfuvalkodott hólyagokkal.
Ám ahogy elfoglalta helyét, pont olyan elégedettnek látszott magával, mint aki fölényes győzelmet aratott, és nem csupán engedélyt kapott. Pedig Lilla nem ingyen adta meg neki, amit kért, nem úgy táncolt, ahogy ő fütyült, de mégis, Zétény pont úgy csinált, mintha így lett volna.
- Az történt volna..? - kérdezett vissza a levitás megtorpanva, és visszapillantva. Pedig szó nélkül tervezett elsétálni, és új helyet keresni magának, ahol olvashat. Ehelyett kissé gunyoros mosoly villant fel arcán, és olyan lesajnálóan pillantott a másikra, amennyire csak tőle tellett.
- A helyedben azért előbb megnéztem volna, mibe ülök, de hát te tudod...
Azzal intett egyet kezével, és elsétált. Eléggé sajnálta, hogy ezek persze csak üres szavak voltak, hiszen sajnos nem jutott eszébe ténylegesen valami ajándékot hagyni a fotelben, miközben felállt onnan, de jelenleg az is épp elég elégtételt jelentett számára, hogy erről Zétény nem tudott, és csak úgy bizonyosodhatott meg, hogy nem ült bele valami undorító dologba, ha megnézi. És ha megnézi... nos, akkor Lilla nyert.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. december 30. 14:09 Szál megtekintése

Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 165
Írta: 2020. december 31. 15:28 | Link

  
"Minden emberi kapcsolatnak lényeges része,
hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást.
E nélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen."

Tulajdonképpen Lilla egész jól ellett volna egymaga is a szobájában, vagy akár a klubhelyiségben, ha nem lett volna ott az rengeteg ember, és a rengeteg kaja, amit az ünnepekre halmoztak fel a népek. Egyszerűen nem bírta elviselni, és nem tudta, melyik volt kibírhatatlanabb a képlet két eleme közül.
Kapva kapott az alkalmon, hogy találkozzon Emmával, aki bár nem egészen képviselte az ő világnézetét, néhány dologban nagyon is egy húron pendült a levitással, sőt, a Vizsnyiczky lány megkockáztatta volna, hogy nem is idegesítette őt. Többnyire.
- Már amikor - motyogta maga elé, de ő is bekémlelt, és mivel nem látta bent Farkas Zétényt, már sokkal szimpatikusabb volt számára a hely, mint egyébként.
Kényelembe helyezkedtek, távol minenki mástól, és bár volt Lillánál tankönyv, nem nyitotta azt föl, sőt, félre is tette egy üres székre. Kezét a gyomrán pihentette pár pillanatig, aztán realizálva, hogy a rellonos beszél hozzá, odafordult.
- Ehm, nem igazán. Csak a szokásos drámák mennek mindenfelé - vont vállat. Nem is érdekelhette volna kevésbé, de kikerülni nem tudta őket, pláne mivel valahányszor madárrá változott és itt-ott letelepedve figyelte azokat, akikre viszont nagyon is nagy érdeklődést mutatott, elcsípett mindenféle mondatfoszlányt. Még a riporternőről, akivel pár hete beszélt, is olyanokat hallott, hogy égnek állt a toll a hátán. De az ilyen pletykák őt rémesen untatták, olyannyira, hogy továbbadni sem kívánta őket.
Ami pedig a bulikat illeti:
- Nagyon kétlem - nézett Emmára kissé beesett szemeivel. - Tömeg lesz, hangzavar, és egy csomó részeg balfasz. Nem igazán hiányzik, hogy valamelyik lehányjon. - Most, hogy ezt így előadta, kicsit összeráncolta a szemöldökét, és rájött, hogy talán egy finom utalást hallott az imént, hogy társaságot keres a másik. De nem, csak nem. Vagy mégis? - Te tervezel menni?
Úgy tűnt, Emma érzékeli, hogy még a szokásosnál is kicsit szófukarabb, és vicceskedve felajánlott más programot. Erre már Lillának is mosolyra görbült a szája néhány pillanatra.
- Mindenképp! És közben dumáljuk ki, melyik professzor a legszexibb - mondta gunyoros hangnemben. Persze tudta, hogy Emmától is távol áll az efféle lányos tevékenység, vagy legalábbis pont annyira nem vallotta volna a világért se, mint Lilla, hogy esetleg hajlandó lenne rá. Ha például Sári szeretne ilyesmit csinálni, arra képtelen lenne nemet mondani. De azok az idők már réges-régen elmúltak, és nagyon nem hitt benne, hogy valaha visszatérhetnek.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. december 31. 15:31 Szál megtekintése

Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 165
Írta: 2021. február 2. 16:48 | Link

  
"Minden emberi kapcsolatnak lényeges része,
hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást.
E nélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen."

Őszintén szólva Lilla nem bánta volna, ha egy-két évig, legalább amíg még ő itt tanul, nem talált volna magára egyetlen balhés diák sem. Lehet, hogy unalmasabb, egyhangúbb volt az iskolai élet úgy, ha mindenki pedáns, és jó példát se kell mutasson, olyannyira nincs kinek, de nem ringatta magát tévképzetekbe. Mindig is voltak, és mindig is lesznek olyan emberek, akiket ő elítélne, már pusztán a létezésükért. Persze nem kell semmilyen rasszista vagy efféle dologra gondolni, Lilla agybéli képességeik alapján sorolta csoportokba az embereket. És még itt sem arról volt szó, hogy a szellemileg nem teljesen egészségesekre nézett volna ferde szemmel. Nem, hanem akik a tökéletesen ép szellemüket, értelmüket nem megfelelően, magyarán idióta módjára hasznosították.
- Addig kéne visszavágni a szárnyukat, míg nem késő - hümmögte Lilla, utalva a baromfik nem túl kedves megcsonkítására, hogy ne tudjanak elszökni.
Igaz, hallhatóan Emma nem annyira bánta volna, ha van némi felfordulás, de a szőkét csak bosszantotta az ilyesmi. Egy sajnálkozó pillantást azért küldött felé, tekintetében azzal, hogy bocsi, nem leszek a pletyibarátnőd.
De nem akart teljesen elhatárolódni mindentől, amit csak felhozott a másik, hiszen örült, hogy van olyan, aki nem kerüli, de nincs is a nyakában egész nap, szóval csak.. van. Lilla baráti köre inkább csak pár kis pontocska volt, még összefüggő vonal se, nemhogy egy teljes kör.
Úgyhogy belement a beszélgetésbe a partiról, amire biztosan nem akart elmenni, így beszélgetni róla se látta sok értelmét, de ha Emma szeretne, hát nem fogja zoknival kitömni a száját.
Elmosolyodott a felvetést hallva, és kénytelen volt igazat adni.
- Nos, a hercegek szokása az ilyen.. bulikon megjelenni. Bár gondolom ők valami elegánsabb szóval jellemeznék.
És ami még szokás volt az ilyen események alkalmával, az mind taszítólag hatott Lillára: hangzavar, tömeg, alkohol.. tánc. Jó, a tánc talán nem annyira, feltéve, ha nem kell neki is résztvennie rajta, elég, ha csak nézi, és lehetőleg Sári adja elő.
Ahogy ezen a gondolatmeneten végignyargalt, arra jutott, hogy ha húga esetleg megjelenne ezen a szilveszteri partin, akkor technikailag ő maga is ott lesz mégis. Hiszen, ha kétes alakok, alkohol és ki tudja mik kerülnek képbe, az nem a legbiztonságosabb közeg.
Égett a gyomra, és hangosan meg is kordult, de nem törődött vele, csak megpróbálta nevetésével elnyomni azt. Nem is volt teljesen őszintétlen, hiszen valóban jót derült Emma szavain.
- Ha valóban össze találnánk veszni rajtuk, kérlek, keress egy ásót és üss agyon!
Képtelen lett volna úgy nézni egy professzorra, ahogy az ember a szüleire is képtelen úgy tekinteni.
Végre aztán szóba került az a téma is, amit Lilla komolyan tudott venni, és valódi, létező véleménye is akadt róla.
- Kár túlaggódnod. Persze fontos, hogy jól sikerüljön, és ne vedd félvállról, de rágörcsölni felesleges - mondta, és a füle mögé tűrt a hajából, hogy ne zavarja. - Nem olyan nehéz, mint amilyennek beállítják. Szóval meg fogsz tudni birkózni vele, a felkészültséget figyelemve véve.
Ez mondjuk nagyban következtetés volt, amint a rellonos jegyzeteit látva állapított meg még korábban. De ki tudja, azóta mi befolyásolja őt.
- Valami miatt aggódsz? - kérdezte.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2021. február 2. 16:50 Szál megtekintése

Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 165
Írta: 2021. február 28. 16:05 | Link

  
"Minden emberi kapcsolatnak lényeges része,
hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást.
E nélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen."

Igazság szerint miután megismerkedett Zéténnyel, és megtudta, hogy egy ilyen alakra prefektusi címet bíztak, komolyan elgondolkodott, hogy talán jelentkeznie kéne a jelvényért, és akkor ő maga gondoskodhatna a rend megzavarására szakosodott diákokról. Úgy több lenne a kezében, valódi hatalom, amivel a Bernáthy Zsófi félék is elhallgattathatóak volnának. De a Levita prefektusi gárdája stabil volt, más házba átigazolni ezért pedig nem akart, annyi fáradságot nem ért azért neki a dolog. Úgyhogy maradt a tűrés, néha szó nélkül, könyvbe feledkezve, máskor meg hangosabban, pattogósabb hangulatban.
De azért az ötletet felvetette, ha már most is szóba került a tehetetlenség.
- Jelentkezhetnél prefektusnak. A házvezetők ugyan nagyobb erőt képviselnek, de mégse tudnak ott lenni mindig, és valljuk be, van azért fontosabb dolguk is.
Mondjuk tanítani. Vizsgát írni és osztályozni. Mert végsősoron ők is tanárok voltak, legalábbis többnyire. De ez a kérdés is háttérbe szorult a gyomra megkordulásával, és Lilla nagyon remélte, hogy csak ő hallotta azt. Emma legalábbis egyelőre nem adta jelét, hogy bele akarna folyni az ügybe.
Elvégre nem koplalt ő, sajnos nagyon is úgy érezte, hogy minden megevett falat a karján lóg, vagy a fenekén termeszkedik, arcát püffedtnek érezte, és hiába akart volna megenni egy fél elefántot, egy fél grapefruit jobb választásnak tűnt.
- De ha már elásol: kérlek tisztelj meg annyival, hogy feldarabolsz, és több különböző helyen földelsz el. Jót tenne az imidzsemnek, azt mutatná, hogy rettegsz tőle, hogy visszatérek.
Bizonyára egész komoly kis legenda szövődne a nevéhez, ha ilyen gondossággal szabadulna meg valaki tőle, és bár nem volt halálvágya, nem bánta volna, ha tényleg így végzi majd egyszer. Jó, ha holtában is tartanak tőle, mintha kinevetnék.
- Hát ne hagyd nekik - mondta neki aztán egyszerűen. Lilla nagyon is jól tudta, milyen amikor a háta mögött összesúgnak, sőt, mikor még csak nem is próbálják visszafogni a hangjukat, ha véleményt akarnak róla formálni. - Tedd világossá, hogy nem vagy rájuk kíváncsi, és azzal szórakozzanak, amivel egyidősek, rólad meg szálljanak le. Nincs szükséged senkire.
Persze lehet, hogy őrá mégis, de csak míg elmondja neki, hogy igazából nincs is.
Szál megtekintése

Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 165
Írta: 2021. május 7. 15:07 | Link

  
"Minden emberi kapcsolatnak lényeges része,
hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást.
E nélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen."

Nem különösebben lepte meg, hogy Emma sem kapott kedvet prefektusnak állni, sőt, ha lehet, még őnála is visszataszítóbb ötletnek találta. És csak nyűgnek a hátán, ami több negatívummal jár, mint amennyi pozitívum kisajtolható belőle. Lillának mondjuk jól mutatna az önéletrajzában, de az utolsó két évre már inkább csak kapálózásnak tűnne. Arról már tényleg nem is beszélve, hogy kikkel kéne úgy közös munkát ellátnia.
A korgás mellé egy pillanatra úgy érezte, egy ütést is bevittek a gyomrába, mert sajnos akármennyire is próbálta semmibe venni az őt gyötrő éhséget, és annak hangját, a rellonosnak feltűnt a dolog. Kérdésére csak gyorsan megrázta a fejét Lilla.
- Igen, de ne foglalkozz vele, majd bekapok nemsoká valamit.
Amit egyébként tervezett is, mert hiába akarta maximálisan visszafogni az étkezéseit, teljesen ki nem hagyhatta őket, mert az nem hiányzott, hogy szégyenszemre elszédüljön, vagy ne adj Isten, még el is találjon ájulni. Azzal még a végén a gyengélkedőn kötne ki, és bizony ha kivizsgálnák, valószínűleg akadna pár kérdése az ügyeletes gyógyítónak.
Jó volt egy kicsit mulatni a feldarabolásának történetén, és azt is el kellett ismernie, hogy Emmának igaza van. Visszatérhetne, talán még képes is lenne rá, ha nagyon feldühítik. Vagy csak Sári miatt, hogy figyeljen rá továbbra is.
- Majd keresd föl Pouleint. Hátha van egy jó tippje arra, hogy intézz úgy el valakit, hogy ne jöhessen vissza szellemként - kacsintott, majd nyújtózkodott egyet, hogy aztán felkászálódjon ültéből.
Igazság szerint tényleg ideje volt bekapnia valamit, mert ahogy felállt, rögtön majdnem vissza is pottyant kábán a székbe, de szerencsére ez nem történt meg, Emma pedig épp elpanaszolta, mennyire nem értik meg őt, így most épp nem azt leste, hogy Lilla mit művel. De amint elkapta pillantását, a szőke apró, gyors mosolyt intézett felé.
- Figyelj, van még időd. Rá fogsz jönni mindenre, amire kell. Ha időben, nagyszerű, ha meg kicsit később, akkor sem hiszem, hogy komolyan félteni kéne téged. Ami pedig engem illet, most azt hiszem, a konyhába. De csak beugrom valami maradékért, nem is időzöm. Még meg kell keressek pár könyvet is, szóval majd beszélünk, oké?
Rövid búcsúzkodást követően magára hagyta Emmát, avagy különböző irányban mentek tovább.
Szál megtekintése

Társalgó - Vizsnyiczky Médea Lilla hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet