A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=744880#post744880][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.01.03. 19:11[/b][/url]

Mi a legrosszabb, amit mondhatnak azzal kapcsolatban, hogy az első huszonnégy óra döntő? Ha azt mondják, hogy az első negyvennyolc az. Negyvennyolc óra még sosem telt el ennyire lassan. Ma egész nap a kastélyban vagyok, Willel, de nem nagyon hagytam el a gyengélkedőt, mert ott akartam lenni a közelében. Rajta is láttam a feszültséget, ahogy a választ várja, ahogy híreket remél. Nem tudok lent lenni a házban, nem akarok az ajtón túl sem lenni. A bátyám vére, Cath vére, a bátyám vére, Cath vére... elég! A fejem zsibbad, hányingerem van, érzem a fémes szagot. A padló úgy nyelte a vért, mintha muszáj volna neki. Will véresen takarít, és amikor meglát, a tekintete. Rosszul vagyok, taszít az emlék szaga, taszít a fertőtlenítő szaga.
Végül, bár nem akarok, mégis kijövök a gyengélkedőről, de nem akarok messze menni. Will azt javasolja, hogy a társalgót nézzem meg, megígérem neki, hogy ott maradok, hogy amikor majd indulunk, vagy amikor kap majd valamilyen hírt, ott leszek. Ha nem ott, akkor visszamegyek hozzá. A folyosón némán haladok, nem nézek rá senkire, nem tudom, hogy mit mondjak. Hallom a suttogókat, hallom Cath nevét, főleg az övét. Egyszerre akarok figyelni, és kizárni a hangjukat, mégis, tudni akarom, hogy mit gondolnak, anélkül, hogy hallgatózáson kapnának.
Bent minden csendes, a tűz békésen ropog, és én érzem, hogy reszketek. Eddig nem fáztam, de most nagyon. Közel húzódom a tűzhöz, egy nagyobb párnát az ölembe fektetve, felhúzom a lábaimat és összegömbölyödök. Nézem a tüzet, ahogy táncol, ahogy egymást nyaldossák a lángok. Emlékszem arra, ahogy Denis megérintette Cathet, félve, szeretve, emlékszem, ahogy csókolóztak, ahogy boldogok voltak. Boldogok voltak. A könnyek úgy indulnak meg a szememből, mint a kanapén, amikor Will elmondta, hogy mi történt, hogy miért van mindenhol annyi vér. A bátyám elment, eltűnt, Cath talán soha többet nem tér magához, és ez az egész az én hibám, mert nem mertem megtenni, mert azt ígértem, hogy elmondom Denisnek, mégsem tettem. A könnyek sírássá erősödnek, és én a párnába fúrom a fejem. Fel akarok ébredni ebből a rémálomból, és azt akarom, hogy vége legyen mindennek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=744886#post744886][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.01.03. 20:13[/b][/url]

Az érzések, amik bennem vannak, folyamatosan kavarognak, olyan megállíthatatlanul, mintha az lenne a céljuk, hogy teljesen felforgassák a gyomrom, és elhányjam magam. Will nagyon kedves volt velem, és amikor este megkérdeztem, hogy jobb lenne-e, ha inkább elmennék máshova, úgy nézett rám, mintha őrült lennék. Az elmúlt hónapokban egy másik család részévé váltam, és olyan könnyen, hogy szinte észre se vettem. Maga a tény, hogy egy családdal étkezem, eljárok vásárolni vagy sétálni velük, Codyval játszom, és sokszor az én ölemben alszik el, olyan dolgok, amiket azt hittem sohasem tapasztalok meg, és amiket nem akartam elengedni. De a bátyám majdnem megölte a húgukat, és ez nem olyan dolog, amin ennyire könnyen túl lehet lendülni. Vagyis, remélem, hogy csak majdnem, hiszen még mindig nem tudunk semmit.
A saját gondolataimba temetkezve nem hallom azt, hogy valaki bejön, csak amikor a párnát húzza el tőlem. Reménykedek és félek is, hogy Will az, megígértem neki, hogy nem erőltetem meg magam feleslegesen, de mégsem tudok ennek megfelelni, hiszen borzalmas ez az egész. Felnézek arra, aki elvette a párnámat, és nem Willt látom, hanem egy lányt, akit  be tudok azonosítani, hiszen, mindenkit, akivel találkoztam eddig, felírtam a naplómba. Írtam róluk, így tudtam, hogy ki ő. A hógömbös lány, aki nem is akarta megvenni a gömböt, amit én aztán megvettem, és ami azóta is otthon néz rám vissza. Norinának tetszett a gömb, azt mondta, örül, hogy végre elkezdem díszíteni a környezetem.
- A nővérem kórházban van, és nagyon rossz az állapota.
Mondom végül csendesen szipogva, zsebkendőt véve elő a pulóveremből. Kifújom az orrom, megtörlöm a szemem, és nem tudom, hogy mit kell ilyenkor tenni vagy mondani, általában miattam aggódnak, és most én aggódok valami más miatt. Ez még új.
- Idegesítettem a bátyámat, így inkább eljöttem, hogy ne zavarjam, amíg várjuk a híreket.
Mivel hivatalosan azt mondtuk mindenkinek, hogy Will egyik testvére vagyok, ezért nem mondhatom azt, hogy a bátyám kishíján megölte a lányt, akinek a ruháit hordom és akinek a testvérénél lakok, mert megszöktem otthonról. Remélem ettől a kis színjátéktól nem lesz tudathasadásom, mert még a végén letagadhatatlan leszek a Brightmore-ok között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=745229#post745229][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.01.06. 09:40[/b][/url]

Nem nehéz Payne-nek mondani magam. Az elmúlt hónapokban inkább váltam azzá, mint ami Brightmore-ként voltam. Végre egy élő, lélegző emberré lettem, akire ráugrik egy mókus, megölel egy fát, vagy akit meg akarnak dobni hógolyóval. Az elmúlt időszak olyan sokat adott nekem, hogy azt nem tudom, hogy életem során még valaha viszonozni tudom-e. Tick-Tock, ugyebár. Denis már tudja, hogy ki vagyok, de Denis elment, ki tudja meddig nem lesz itt, és nem akarom megbonyolítani a helyzetet. Will kérdezte, hogy mit szeretnék, én pedig Willtől, hogy szeretné-e, ha elmennék. Nem sértődtem volna meg, ha azt mondja, igen, hiszen az én bátyám az, aki majdnem megölte az ő húgát, és talán az egész még nehezebbé vált, amikor Will átkarolt, és azt mondta, nem lesz semmi baj. A kezeink a szőr húzódott a testvéreink ráalvadt vérétől, akik közül csak az egyik sétált el a saját lábán, ám ő, mégis engem vigasztalt, sőt, próbálta oldani a feszültséget is, ahogy azt mondta, Cath és Denis olyanok, mint egy olaszos temperamentumú házaspár, ez most egy kicsit hevesebb időszak az életükben. Will mindenkit szeret, mindenkit megért, mindenkit megment, nem tudom, hogy csinálja, nem értem.
- Rossz helyen volt, rossz időben és betört a feje.
Felelem végül csendesen szipogva. Csak ennyit szabad mondanom, mert mi sem tudjuk, hogy mi lesz ebből az egészből. Gondolom minden azon múlik, hogy mi lesz Cath sorsa. Nem akarom, hogy bármi is legyen, azt akarom, hogy ez az egész ne történjen meg. Az én hibám, én nem mertem elmondani Denisnek, hogy ki vagyok, én táncoltam vissza, és én köteleztem rá a legjobb barátját arra, hogy hazudjon neki. Ha meghal, minden lerombolódik, Denis engem is gyűlölni fog, mert miattam történt.
- Nincs kedved valami másról beszélgetni?
Kérdezem szipogva, újabb zsebkendőt előhúzva. Elég a belső önmarcangolásom, nem kell még szóban is. Mindenki annyira véd, hogy az már szinte ijesztő, és lelkiismeretfurdalást is okoz.
- Mi volt ma az ebéd?
Teszem fel a legbugyutább kérdést, ami csak eszembe jut, és ami remélem el is tereli a gondokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=745623#post745623][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.01.07. 08:23[/b][/url]

- Annie.
Segítek neki felpillantva rá. Nem haragszom azért, amiért örül, hogy témát módosítottunk. Nem szívesen beszélgetek erről, mert éppen elég sokkoló volt a tegnap, a vér látványa. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd pont Denis vérén csúszom el. Tudom, hogy elment, Will ezt is elmondta, és csak remélem, hogy nem a szüleinkhez indult. Nem akarom, hogy bajuk essen, éppen elég zűrt okoztam már így is, a létezésemmel.
- Nem mutatkoztunk be az első találkozásunkkor, így én sem tudom a te neved.
Segítem ki, egy kicsit kiszélesítve gyér mosolyomat. Egy másik zsebkendővel a szemem alatt felitatom a könnyeimet. Amióta a sminkelést is gyakorlom, mindig olyan holmikat kapok, amit szupertartósak, ugyanis az elején elég sokszor lettem pandaszerű, attól, hogy bekönnyezett a szemem. Azóta csak olyanokat használok, amire azt mondják, nem lesz baj vele. Szeretnék jól kinézni, nem akarom, hogy az emberek szemében egyből megjelenjen a sajnálat, mert látják rajtam, hogy nem vagyok egészséges, így ezekkel a kozmetikumokkal sokkal jobban hasonlítok olyanokra, akik feje felett nem lóg a halál kaszája, és az apró zsinór, ami még tartja, bármikor elszakadhat.
- Will azt kérte, hogy maradjak ezen a folyosón, tudod, ha valamit hallunk, akkor egyből megyünk is be. Csak már nagyon nem szerettem volna a gyengélkedőn ülni.
Sokat vagyok kórházban, így ha nem is zavar a hely, a szagok, a tisztaság, azért igyekszem kerülni, mert az összes rossz emlékem előjön. A másik pedig, hogy nem tudtam Will közelében lenni. Ő kedves velem, annak ellenére, amit Denis tett. Reggelire amerikai palacsintát sütött nekem, és még ki is díszítette, hogy mosolyogjon. Hogy lehet egyáltalán így Will közelében lenni? Szerintem sehogy.
- Nem, én csak eljöttem meglátogatni a testvéreimet, és így lakom a bátyámnál. Magántanuló vagyok.
Féligazság, mivel csak egy testvéremet jöttem meglátogatni, és nem a bátyámnál lakom, hanem a gyógyítónál, aki adott egy szobát, és egy kicsit más életet, mint ami eddig volt, hogy találkozhassam a bátyámmal, aki viszont nincs itt. Ennyit arról, hogy én sosem hazudok. Amúgy sosem, csak ebben az egyben, de ebben muszáj, főleg az adott körülmények között.
- Miért nem szoktál ebédelni?