37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet
Társalgó - Széplaki Alíz hozzászólásai (34 darab)
Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. április 3. 22:42 | Link
Lucy Elliston


Kicsit el szerettem volna vonulni a világtól, de az utam mégis a társalgóba vezetett, amit nem bántam, mivel csak néhány ember lézengett arra. Tetszett maga a hely, barátságosan volt kialakítva, bár a berendezésen valamennyit alakítottam volna személy szerint, mert pöttyet eltért az ízlésvilágomtól. Természetesen a bútorok tökéletesen megfeleltek arra a funkcióra, amire szánták őket, emiatt nem panaszkodhattam, bele is vágódtam az egyik fotelba, amely nem egy mai darab volt, de legalább a kényelmemet szolgálta. Elégedettséggel töltött el, hogy sikeresen évfolyamot léptem és kineveztek házsegítőnek, valamint pásztornak. Szimpatikus házba kerültem, a diákok többsége barátságos volt és végre lett saját szobám is, így nem kellett már a közös hálóban aludnom. Szerettem volna, hogyha minden ilyen idilli marad, de tudtam, hogy az élet általában mást hoz, mint amit várt az ember és tele van kemény megpróbáltatásokkal. Nagyon örültem, hogy végre sikerült beilleszkednem a Navine házba, egyelőre innen ismertem a legtöbb embert, amit egyáltalán nem bántam. Sok gondolat foglalkoztatott egyszerre, de próbáltam kicsit lazítani és kikapcsolódni, hogy ne kattogjon folyamatosan az agyam. Igazság szerint hozhattam volna magammal egy izgalmas könyvet, hogy leköthessem magam vele, de szerencsétlenségemre üres kézzel távoztam a szobámból. Valamennyire nyugodtsággal töltött el, hogy alig vannak a társalgóban, de azért egy-két ismerős arcot szívesen fogadtam volna, bár ahogy körbenéztem elégedetlenül nyugtáztam, hogy sehol senki, akivel beszédbe elegyedhetnék. Egyelőre be kellett érnem azzal, hogy üldögélek a kényelmes fotelban és üres tekintettel bámulok magam elé, ez is több, mint a semmi.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. április 4. 21:05 | Link
Lucy Elliston


Gondolataimból egy ismerős hang térített vissza a valóságba, aki nem volt más, mint az én aranyos kiscsikóm Lucy, akinek a pásztora voltam. Örültem, hogy találkoztunk, mert mióta a felügyeletem alatt állt a szívemen viseltem a sorsát, szerencsére a lány gyorsan tanult és szépen fejlődött, már egész jól megismerte az iskola egyes részeit és még a színjátszókörbe is belépett.
- Szia Lucy! Hogy vagy? Beilleszkedtél már nagyjából közénk? Remélem, hogy jól érzed magad itt! -válaszoltam neki kedvesen és viszonoztam a kéznyújtását, majd intettem neki jelezvén, hogy üljön le az egyik fotelba és nyugodtan helyezze kényelembe magát, hiszen úgy kellemesebb beszélgetni mint állva.
Szemeztem az asztalokon lévő aprósüteményekkel, de nem voltam annyira éhes, hogy elmenjek odáig, igazából belustultam kicsit, nagyon jól elücsörögtem ott a helyemen, szóval eszem ágában sem volt akár egy lépést is tenni az édességek felé. Szerencsére nemrég ettem, úgyhogy nem is bírtam volna többet falni, amit egyáltalán nem bántam, mert mindig is próbáltam odafigyelni az alakomra, bár olyan típus voltam, hogy akármennyit ehettem, nem szaladtak fel rám gyorsan a kilók.
~ Biztosan a közös hálóban helyezték el Lucy-t, de ha összebarátkozik néhány diákkal, akkor lehet saját szobája is üresedés esetén. Még nagyon új itt, de biztos vagyok benne, hogy hamar beilleszkedik és megszokja ezt a helyet.~
Biztatóan mosolyogtam a lányra, mert nekem is jólesett ha kedvesek voltak velem a többiek és tudtam, hogy egy újoncnak sosincs egyszerű dolga, de szerencsére remek házba került, ahol a diákok többsége barátságos és szívélyes, szóval mindenki a segítségére volt.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. április 5. 22:36 | Link
Lucy Elliston


- Örömmel hallom, hogy rendes veled mindenki. Ne tartsd magad bénának, az elején én sem ismertem ki magam az iskolában. Sőt, minden teljesen új volt a számomra, mivel muglik között nőttem fel, szóval majd beletanulsz a dolgokba idővel. Szerintem talpraesett vagy, megállod a helyedet és segítséget is kapsz hozzá. -feleltem neki, nem értettem, hogy miért tartja magát ennyire kishitűnek, mert egyáltalán nem tűnt bénának. Nem látszott rajta az sem, hogy ne lenne kellő önbizalma, de ki tudja, hogy mit rejt belül a határozottságot sugalló felszín.
- Szerintem teljesen normális. Nekem is vannak olyan napjaim, amikor elfog a farkaséhség és szinte mindent felfalnék, ami csak az utamba kerül. Sokszor érzem én is azt, hogy hiába eszem, egy kis idő elteltével újra éhes vagyok. Furcsa, nemdebár? -kérdeztem vissza mosolyogva, miközben kedvesen a lányra néztem. Valóban sokszor megtapasztaltam ezt a dolgot, de szerencsére tudtam magamon uralkodni, mert erős önuralommal rendelkeztem és megálltam, hogy ilyenkor ne faljak fel mindent. Erre büszke voltam, mert legalább figyeltem az alakomra és ez ügyben nagyon határozott voltam, reméltem, hogyha idősebb leszek, akkor is ilyen alakom lesz. Persze tisztában voltam vele, hogy ezért a későbbiekben tenni is kell, de szerettem a sportot és majdnem mindennap tornáztam, úgyhogy ezzel nem volt gond, világéletemben örökmozgó típus voltam. Szép időben is inkább kinn szerettem lenni, mint a négy fal között, télen pedig szerettem hógolyózni és hóembert építeni.
Láttam, hogy közben Lucy is eltűnődött valamin, nem firtattam a dolgot, hagytam, hogy magától visszatérjen a valóságba, nem akartam megzavarni a gondolatmenetét. Mikor hirtelen megszólalt, hogy felejtsem el a dolgot, megint csak mosolyogtam, aranyosnak tartottam, hogy zavarban volt kicsit, mert saját magamra emlékeztetett.
- Hogy megy a tanulás? Milyen tárgyakat vettél fel? -kérdeztem tőle érdeklődve, mert kíváncsi voltam, hogy mi iránt érdeklődik tanulás terén. Én is felvettem jó pár tárgyat, úgyhogy lesz mit tanulnom, de egyáltalán nem bánom, mert mindegyik érdekel.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. április 8. 20:52 | Link
Lucy Elliston


- Ugyan, ne mondj ilyeneket! Minden új diáknak kell némi bátorítás és hidd el, hogy elsőre senki nincs tisztában pontosan az itt zajló dolgokkal. Idő kell mindenhez, később te is tapasztaltabb leszel. -válaszoltam megnyugtatásul a lánynak, hiszen mindenkinek jól esett egy kis támogatás, igaz még én is kezdőnek számítottam valamilyen szinten, hiszen a mugli világ után számomra itt minden újdonság volt. Már egész sok dolgot megismertem az iskola falai között, ráadásul sikeresen le is vizsgáztam, szóval elégedett voltam az eredményemmel, mert tényleg beleadtam mindenbe apait-anyait.
- Az igen! Jó sok tárgyat vettél fel! Ügyes vagy! Hajrá és írj sok szorgalmit, hogy megnyerhessük az idei házversenyt! -bátorítottam Lucy-t lelkesen, majd folytattam a mondandómat:
- Én ezeket a tárgyakat vettem fel idén: Bűbájtan, Repüléstan, LLG, Mugliismeret, Művészetek.
Ennyi tárgy egyelőre elég volt, mert még más teendőim is voltak a tanulás mellett és ezen felül még mindig ismerkednem kellett a varázsvilággal, de már egyre több dolgot tudtam meg róla, úgyhogy nem okozott különösebb gondot ez az egész procedúra.
- Én heti öt alkalommal szoktam aerobic-ot és fegyencedzést űzni, azaz saját testsúlyos edzést. Részben ennek köszönhetem az alakomat, de nagyobb részben annak, hogy odafigyelek mindig, hogy mit és mennyit eszek. Ez a legfontosabb, hiszen a sport formál, de a tiszta étkezés tartja fenn az ideális testsúlyt, szóval életmódváltás szükséges ehhez, nem pedig fogyókúra, mert onnan gyorsan vissza lehet zuhanni a mélypontra. -válaszoltam a lánynak határozottan, mert ebben a témában nagyon otthon voltam és örültem, hogy megoszthatom a tudásomat vele.
- Tehát figyelj oda az étkezésre, ne egészségtelen ételekből tevődjön össze a napi menüd, legyen elég szénhidrát, fehérje és vacsoraidőben pedig nyugodtan étkezhetsz, de a szénhidrátot olyankor már hagyd ki, vagyis ehetsz túrót, joghurtot, tojást, húst, zöldséget, de hagyd ki a súlygyarapító ételeket. -válaszoltam neki és ránéztem biztatóan, hittem benne, hogyha változtatni akar az életmódján, akkor kellő kitartással és elszántsággal sikerülni fog neki idővel szép eredményt elérnie.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. április 9. 22:56 | Link
Lucy Elliston


- Köszi, hát igyekszem! -húztam ki magam büszkén, ugyanis jól estek a lány elismerő szavai és örültem, hogy segíthettem neki. Már évek óta űztem az aerobic-ot, úgyhogy otthon voltam a témában, reméltem, hogy Lucy-nak is tetszeni fog ez a fajta sportág, emellett pedig futottam is időnként.
- Szívesen segítek az aerobic-ban, de kitartónak kell lenned, ha szeretnél némi változást elérni, az nem elég, ha csak az elején vagy lelkes. -válaszoltam őszintén a lánynak, hiszen számos embert láttam az órákon, akik az elején aktívan jártak sportolni, de amikor elfogyott a lelkesedés, vagy rövid időn belül nem értek el semmilyen eredményt, akkor feladták, nem várták ki, hogy megtörténjen idővel a változás, ugyanis nem minden megy vezényszóra. A sikerért igenis meg kell küzdeni, nem jön csak úgy magától és nem adja magát könnyen, meg kell érte szenvedni és mindez időbe telik. Aki nem tudja kivárni, az lemorzsolódik és ugyanúgy tengeti az életét mint előtte, sose fogja elérni a célját ezzel a mentalitással. Nem akartam elszomorítani Lucy-t, bíztam benne, hogy érett már annyira, hogy megérste a dolog lényegét és reméltem, hogy nem fogja feladni már az elején és ki fog tartani, hogy elérhesse a célját. Legalábbis én nagyon drukkoltam neki, de tisztában voltam vele, hogy rajta múlik az egész.
- Minden hétköznap edzeni fogunk, tehát heti öt alkalommal. Háromszori aerobic és kétszeri futás. Ez nagyon jó kondit ad és erősíti az állóképességedet, de ha tartósan fogyni is szeretnél, akkor oda kell figyelned a tiszta étkezésre. Ha gondolod, akkor majd átrághatjuk, hogy mit ehetsz és mit nem, de írhatok neked egy enyhébb diétát is kezdésnek, hogy ne legyen olyan nehéz átállni az új étrendre. -ajánlottam fel a segítségemet Lucy-nek, hiszen szerettem volna, ha eredményesen zárul az edzésünk és eléri a végén a célját, tehát nem csak jó állóképességet szerez, hanem mellette megtarthatja a karcsú alakot is.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. április 20. 20:51 | Link
Lucy Elliston


- Nincs mit, örülök, hogy segíthettem. Remélem, hogy valóban kitartó leszel majd az edzések folyamán, mert sokan az elején adják fel a dolgot, hiszen nem egyszerű belezökkenni az egészbe és kitartónak lenni, ráadásul ez nagyon igaz az étkezés részére is. -feleltem boldogan, valamint reméltem, hogy a lány valóban kitartó lesz majd a sport és az életmódváltás alatt.
Miután megbeszéltük a témát, Lucy egy újabb érdekes kérdést tett fel, hogy vajon jó kviddecsező válna -e előle.
- Hát ez nehéz kérdés. Nem láttalak még játszani, de az a helyzet, hogy túl sok fogalmam nincs is a szabályokról és úgy az egészről, mert én muglik között nőttem fel, tulajdonképpen nemrégiben jöttem rá, hogy van varázserőm, szóval ebben sajnos nem tudok tanácsot adni. Szerintem próbáld ki magad, jelentkezz a csapatba, ezzel semmit sem veszítesz! -bátorítottam a lányt, hiszen, ha ennyire érdekelte a kviddics, akkor a puding próbája az evés alapon kipróbálhatja magát benne, aztán lehet, hogy megtetszik neki ez a fajta sport is, vagy az is elképzelhető, hogy nem jön be neki, de ha már kipróbálta magát benne, akkor könnyen eldöntheti majd, hogy mit akar.
- Visszatérve a fogyásra, összeállítok neked egy étrendet és elküldöm bagolyban, aztán ugye nem lehetek folyton ott, hogy ellenőrizzem, betartod -e a leírtakat. Szóval bízom benne, de ha már majdnem feladnád, gondolj arra, hogy ez a siker kulcsa a szép alakhoz, és ezzel saját magadnak teszel jót, valamint csak a kezdet nehéz, utána már természetes lesz az új életmód, csak kellő elszántság, akarat kérdése az egész. Bízom benned! -mondtam neki kedvesen, majd folytattam a mondandómat:
- Tanítás után egy órával pedig sportolni fogunk minden hétköznap, a hétvége pedig a pihenésé és a kikapcsolódásé.
Reméltem, hogy Lucy be fogja tartani a tanácsaimat, én átadom neki fontosabb információkat, az pedig már csak tőle függ, hogy betartja -e, amit tanácsolok neki, vagy sem, de az biztos, hogy lemondások és nehézségek nélkül nincs fejlődés.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. december 3. 20:13 | Link
Rosie N. Fisher





Iszonyat keveset aludtam az éjjel, mondhatni, csak forgolódtam, úgyhogy amikor felkeltem, már tudtam előre, hogy egy "csodás" napnak nézek elébe. Az órákat nagyjából túléltem, ebédszünetben pedig étkezés helyett inkább lehajtottam a fejem az egyik asztalra és szundítottam egyet. Persze nem tartott sokáig ez a nyugalmi állapot, de egy kicsit segített rajtam. A többi órát korgó gyomorral szenvedtem végig, majd amikor vége volt a tanításnak, rohantam a konyhába, hogy bekapjak valami életmentő kaját, ami történetesen pár szendvics volt. Miután jóllaktam, visszamentem a szobámba és ejtőztem még egy kicsit, ami történetesen kifejezetten jól esett. Megbeszéltem az egyik diáktársammal, hogy találkozom vele a társalgóban, mert visszaadom neki a könyvét, amit kölcsönvettem tőle. Felvettem a terepszínű nadrágomat, a szürke felsőmet, hozzá fekete cipőt, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Alig vártam, hogy visszaadhassam a könyvet, mert egyébként is utáltam másoktól kölcsönkérni dolgokat, de ez most elkerülhetetlen volt. Reméltem, hogy időben megérkezik és gyorsan túlleszünk rajta, de csalódnom kellett, mert én értem oda előbb. Persze ezt már megszoktam, mert általában mindig én érkeztem meg elsőként a megbeszélt találkozókra. Belevetettem magam az egyik kényelmes székbe és vártam az illetőt, hogy végre megérkezzen. Vártam, vártam, már majdnem elbóbiskoltam a fotelban és még mindig nem érkezett meg.
~ Nagyszerű! ~ - dühöngtem magamban, egyáltalán nem örültem annak, hogy ideráncigált a semmiért, amikor aludhattam is volna még nyugodtan. Nyilván közbejött neki valami vagy csak egyszerűen késett, nem tudom, hogy mi volt az oka annak, hogy még mindig nem érkezett meg. Úgy gondoltam, hogy adok még neki egy kis időt, hátha befut még, addig pedig a könyvvel az ölemben üldögéltem a meleg helyiségben, és vártam a csodára.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 11. 21:26 Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. december 7. 23:11 | Link
Rosie N. Fisher




Már kezdtem megunni a várakozást, amikor végre kinyílt az ajtó és lelki szemeim előtt már láttam, ahogyan a diáktársam belép rajta, majd elindul felém a könyvéért bocsánatkérések közepette, ám sajnos nem ez történt. Egy idegen lány lépett be a helyiségbe, aki rögtön hangot adott a nemtetszésének.
- Magányos lelkek menedéke? - kérdeztem vissza vigyorogva, tetszett ez a megjegyzés, ezért simán megszólítottam, hiszen már úgyis kezdtem magam unni a könyv társaságában. Legszívesebben pihentem volna még egy kicsit az ágyamban ahelyett, hogy itt rostokoljak, de nem volt választásom, mert ez az időpont és helyszín lett megbeszélve a lánnyal, ráadásul egyébként is nehéz volt őt utolérni.
- Hát, az biztos! - helyeseltem, bár kissé csalódott voltam, hogy nem az jött meg, akire vártam. Megfordult a fejemben az is, hogy lehet, hogy soha nem fogok megszabadulni ettől a könyvtől, amúgy is utáltam a kölcsönkért dolgokat sokáig magamnál tartani, de jelen helyzetben úgy tűnt, hogy egyelőre ki kell békülnöm ezzel a szomorú ténnyel.
- Nem láttál erre jövet egy magas, hosszú, barna hajú, barna szemű lányt idétlen vigyorral az arcán? - érdeklődtem a lánytól, mert hátha találkozott vele futólag út közben, akkor pedig lenne némi reményem arra, hogy egyszer ideér.
Nagyon örültem volna neki, ha végre belép azon az ajtón, de valahogy már nem hittem abban, hogy mi ma találkozni fogunk.
~ Azért dobhatott volna egy baglyot vagy valami... ~ morogtam magamban, mert igazán dühítő volt, hogy erre se volt képes. Persze bármi közbejöhetett neki, de akkor is én szívtam most meg az egészet. Legszívesebben behajítottam volna a szobájába a könyvet, de ezt ugye mégsem tehettem meg, úgyhogy arra jutottam, hogy várok még egy kicsit, és ha nem jelenik meg hamarosan, akkor elvonulok a szobámba pihenni.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 11. 21:26 Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. december 11. 20:54 | Link
Rosie N. Fisher




A lány felfigyelt a szavaimra, úgy tűnt, hogy nagyon unja az egyedüllétet és inkább csatlakozna hozzám egy pár szó erejéig.
- Az már biztos. Mondjuk időnként akár öt embert is kiteszek, legalábbis mások azt mondják rólam, de különösebben nem érdekel a véleményük - válaszoltam a lánynak, majd bemutatkoztam neki:
- Széplaki Alíz vagyok, Navinés! Már, ha ez számít valamit - haraptam el a mondandómat, mert nem voltam arról meggyőződve, hogy bárkit is a háza alapján kellene megítélni. Sose bírtam az előítéleteket, de szerencsére idáig zömében jó indulatú, normális diákokkal hozott össze a sors.
- Nos, ő amolyan nem is tudom, szóval tök átlagos, könnyed beleolvad a tömegbe. Nincs semmi olyan ismertetőjegye, amiről egy idegen megismerné. Szóval nem csodálkoznék, ha esetleg elmentél volna mellette. Egyébként imád tanulni és rendkívül művelt, és nálam van a könyve, amitől nagyon szeretnék már megszabadulni - mondtam a lánynak, bár kicsit úgy éreztem, hogy elég sokat fecsegtem egyhuzamban, de most épp beszédesebb hangulatban voltam. Végre felrázott valaki az unalomból, mert az imént még majdnem bealudtam. Volt egy olyan érzésem, hogy ma már biztosan nem fogok találkozni a diáktársammal, de sebaj, úgy voltam vele, hogy majd máskor megkapja azt a nyavalyás könyvet.
- Örvendek, Rosie! Szép neved van! Ó, Griffendél? Mesélnél róla? - kértem tőle kitörő lelkesedéssel, mert rögtön eszembe jutott erről a kedvenc Harry Potter kötetem, amelyet még Timitől kaptam ajándékba. Kicsit szégyelltem magam, hogy ilyen tudatlan vagyok, de nem gondoltam volna, hogy ebben a világban is létezik Roxfort, igaz sosem kérdeztem senkitől. Azt már meg se mertem kérdezni a lánytól, hogy maga a "kis túlélő" is valódi ebben az univerzumban vagy sem, mert biztos totál hülyének nézett volna. Inkább a bölcs hallgatást választottam és érdeklődve tekintettem rá, amint leült mellém, hiszen kíváncsian vártam, hogy mit lehet tudni arról az intézményről, ahová járt. Közben kaptam két újabb kérdést is, amire gyorsan válaszoltam:
- Többen szoktak itt lenni, nem értem miért kong az ürességtől ez a hely, lehet, hogy mindenki kidőlt, nem tudom. Mindenesetre nem ez a szokványos állapot - igazából bele sem gondoltam, hogy miért vannak itt ilyen kevesen, bár én örültem neki, mert legalább nem kellett hallgatnom a hangzavart, amit a sok diák okozott, mivel időnként ez bizony rém idegesítő volt számomra.
- Ez egy tankönyv, rém unalmas, száraz anyag, a különböző seprűmárkákat mutatja be részletesen és érdektelenül - folytattam a válaszadást Rosie-nak. Egyáltalán nem érdekeltek a seprűk, csak a kviddics miatt kértem kölcsön ezt a művet, hogy jobban tisztában legyek azzal, hogy mire ülök fel, ha már én is beszálltam ebbe a sportba. Idáig csak a sepregetésre használtam ezt az eszközt, sosem gondoltam volna, hogy akár járműként is üzemelhet és ezen fogok fel-alá cikázni. Egyre több olyan dologgal találkoztam, ami a mugli világból kiindulva nagyon bizarrnak tűnt, de szépen lassan kezdtem feldolgozni azt a sok új információt, és hatást, amiket ebben az univerzumban elsajátítottam és megtapasztaltam.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 11. 21:25 Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. december 22. 20:02 | Link
Rosie N. Fisher





- Nos, igen, időnként saját magamon is meglepődöm - vallottam be Rosie-nak, ha már ennyire tetszett neki a társaságom, egyébként sem tartottam magam egyszerű esetnek.
- Igen, ez a magyar Hugrabugnak felel meg, én szeretem. Tele van színes egyéniségekkel és mindenki tartogat valamilyen meglepetést - mondtam neki sejtelmesen.
- Azta! Eldobom az agyam! Szóval Harry tényleg létező személy itt? Hát ez marha jó! Nagyon menő helyre jársz! - mondtam neki lelkesen és kissé sokkosan, hiszen idáig csak olvastam a történetet, nem gondoltam volna, hogy ez mind igaz. Ma megint egy új dolgot tanultam a varázsvilággal kapcsolatban, amit alig akartam elhinni, de másrészt nagyon magával ragadott.
- A szellemeket még szoknom kell, ahogyan a többi lényt is. Szóval végül is örültél, hogy a Griffendélbe osztott be a Teszlek Süveg? - kérdeztem tőle nagy érdeklődéssel, hiszen nagyon felkeltette ez a téma az érdeklődésemet.
- Mi jót csinálsz egyébként a szabadidődben? - rukkoltam elő egy újabb kérdéssel, mert kíváncsi voltam, hogy mit szeret csinálni Rosie, amikor épp nincs semmi dolga.
- Szeretem a lélektannal, pszichológiával, ezotériával kapcsolatos műveket, a krimiket, a horrort, a sci-fit, az irodalom terén pedig inkább a verseket, idézeteket szeretem. Szoktam írni is, több-kevesebb sikerrel. Te milyen jellegű műveket szeretsz? - kérdeztem vissza.
A lány nagyon magabiztosnak és határozottnak tűnt így első látásra, látszott rajta, hogy tudja mit akar. Bár elsőre nehéz volt megítélnem bárkit is és nem szívleltem az előítéleteket, de mégiscsak kialakult bennem egy kép róla, aztán idővel kiderül, hogy valóban olyan-e, amilyennek elképzeltem, vagy csak egy szerepet játszik az élet színpadán. Mindenesetre szimpatikus volt, de tudtam, hogy ez még nem jelent semmit, hiszen most láttam őt életemben először.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. január 14. 10:46 Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. január 14. 11:36 | Link
Rosie N. Fisher





- Tényleg? Sokan nem szeretik, de akkor ebben egyezünk - válaszoltam neki mosolyogva, majd a barátok szó hallatán felhúztam a szemöldökömet és visszakérdeztem:
- Ó! Barátok?
Nagyon meglepődtem, mert az itt tartózkodásom során még sosem történt velem ilyen, hogy valaki szinte rögtön a barátom akart lenni. Most találkoztunk először és ez a lány máris a bizalmába akart fogadni. Még sosem volt dolgom hasonló jelenséggel, mindenesetre hízelgő volt, hogy ennyire szimpatikus voltam neki. Úgy gondoltam, hogy megér egy próbát az egész, hiszen nagyon pozitív benyomásom volt róla így elsőre, aztán reménykedtem benne, hogy ez továbbra sem fog változni.
- Benne vagyok, miért is ne? - feleltem neki lelkesen egy széles mosollyal az arcomon, így láthatta, hogy valóban komolyan gondoltam ezt. Nem voltam az a nagy érzelemkinyilvánítós típus, főleg nem elsőre, így nem ugrottam külön a nyakába, hogy kimutassam az örömömet, mert arra gondoltam rögtön, hogy nem biztos, hogy ezt ő díjazná. Annyira még nem ismertem ezen a téren, így nem tudtam, hogy mennyire zavarja őt, ha valaki elsőre belemászik a személyes szférájába, mivel ahhoz olyan körülmények kellettek és olyan passzban kellett lenni hozzá, ami ezt lehetővé teszi - mármint az én esetemben mindig is így volt.
- Tanítanak, de odáig még nem jutottunk el - mondtam neki kicsit pironkodva, hiszen neki teljesen természetes volt, hogy Potter itt nagyon híres és népszerű.
- A mugli világban csupán mesehős - tettem hozzá, hogy értse, pontosan mire is gondoltam.
A varázstalan család kifejezésre kissé elfintorodtam, ez nekem elég kényes téma volt, amit még a mai napig nem sikerült teljesen feldolgoznom. Próbáltam neki diplomatikus választ adni, hogy azért tisztában legyen a helyzetemmel, de mégse tudjon meg túl sokat.
- Félvér vagyok, a mugli világban nevelkedtem. Szóval még mindig sok újdonságot tartogat számomra ez az univerzum. Na és te? - kérdeztem vissza, hiszen megütötte közben a fülemet az "is" szócska, ezek szerint nem egy aranyvérűvel volt dolgom, aki már jártas ezen a területen, ettől pedig egy kicsit megkönnyebbültem, hogy akkor talán ebben is hasonlítunk.
- Persze, ez sem utolsó szempont - feleltem neki immár jobb kedvűen, majd hozzátettem:
- Csak azt sajnálom, hogy muszáj viselni az egyenruhát, de ez ellen úgysem tudunk semmit tenni.
Nem repdestem az örömtől az egyenruha kötelező viselését illetően, de benne volt a szabályzatban, úgyhogy nem volt mese, muszáj volt hordani.
- Te aztán tudsz élni! - mondtam neki lelkesen, amikor a hobbijaira terelődött a téma. Látszott a lány alakján és a mozdulatain is, hogy balettozott, hiszen elképesztően kecsesen mozgott és remek formában volt.
- Szeretek olvasni, sétálni, úszni, futni és verseket írni. Tudom, csupa hétköznap, unalmas elfoglaltság - húztam mosolyra a számat, majd feltettem Rosie-nak egy újabb kérdést:
- Na, és melyek a kedvenc tárgyaid? Azt már tudom, hogy a művészet is köztük van. Szörnyen rajzolok, de fotózni szeretek - tettem még hozzá ezt az információt a mondandómhoz.
- Nagyon tetszik a balett, bár még sosem próbáltam, az tény, hogy gyönyörű és nagyon kifejező tánc. Hány éve balettozol? - érdeklődtem, mert egyszerűen kíváncsi voltam rá, hogy mióta műveli a táncművészet ezen formáját.
- Nos, én az írás klasszikus formáját használom, tudod én még főként még mindig mugli fejjel gondolkodom. Papír, penna, ihlet és a gondolataim - nekem csupán ez kell ahhoz, hogy megalkossak egy verset, nem foglalkozom ezen a téren mágiával - válaszoltam neki őszintén. Nekem ez épp elég volt ahhoz, hogy alkossak, nem volt szükségem ehhez semmiféle sajátos mágiára, de ezt a lány már kitalálhatta a válaszomból is.
- Te írtál már verset? - kérdeztem tőle, mert kíváncsi voltam rá, hogy hogyan áll ezzel a területtel Rosie.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. január 14. 17:13 Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. január 17. 21:07 | Link
Lilith



Lilith küldött egy baglyot, hogy hogy találkozzunk a társalgóban egy kis csevegésre a jóslással kapcsolatosan. Nem volt ellenemre a dolog, egyébként is örültem, ha megvitathattam olyasvalakivel ezt a témát, aki maga is részese ennek. A lány is tanonc volt, így legalább már volt egy közös vonásunk, bár más szempontból kevésbé ismertem. Felvettem a fehér pulcsimat, az egyik sötétebbik farmernadrágomat, tornacipőt választottam a szettemhez, aztán elindultam a társalgó felé. Szokás szerint én értem oda először, bár természetesen megint jóval a megbeszélt időpont előtt hagytam el a szobámat. A társalgóban nem voltak túl sokan, ez már a sokadik alkalom volt, hogy nyugodtan tudtam válogatni a helyek között. Miután körbenéztem és felmértem a terepet, bele is vetettem magam az egyik szimpatikus fotelba. Az ölembe vettem az egyik piros színű kispárnát és kényelmesen elhelyezkedve, azt szorongatva vártam a diáktársamat. Ahogy telt-múlt az idő egyre lejjebb csúsztam a fotelban, kissé elkapott az álmosság, de próbáltam azért nem bealudni, úgyhogy pár ásítás után erőt vettem magamon és visszahuppantam a helyemre. Belegondoltam, hogy már nagyon rég találkoztam Timivel, csupán írni szoktunk egymásnak, de örültem volna, ha a téli szünetben el tudtam volna látogatni hozzá, bár nem úgy alakultak teljesen a dolgok, ahogy elterveztem. Először kicsit mérges voltam rá, és nem értettem, hogy miért fontosabb neki a fellépés, minthogy lásson engem, aztán amikor újból tiszta fejjel tudtam gondolkodni, akkor beláttam, hogy mégiscsak egy igencsak lényeges eseményen adta elő a többiekkel a táncát, ezért nem tudtam rá tovább haragudni. Egyébként is nagyon lelkes volt, amikor írta nekem, hogy fellépnek, arról pedig nem tehetett, hogy rossz volt az időzítés. Nagyon hálás voltam neki, hogy befogadott és új otthonra leltem, de a szívem mélyén nem voltam képes a valódi otthonomnak tekinteni a helyet, pedig ha ő nem hoz el arról a szörnyű helyről, akkor bizonyára nem így alakult volna az életem. Örültem, hogy a lányának tekintett, de sose tudtam anyának hívni, nekem mindig csak Timi maradt, pedig igazán megérdemelte volna, hiszen mindent megtett értem, nem úgy mint az, aki megszült, aztán magamra hagyott. Igazából saját magamat sem értettem, de nem is akartam hamis, ámító érzéseket táplálni magamban. Aztán ott voltak az álmaim, is, amikkel egyáltalán nem volt egyszerű megbirkóznom, de szerencsére kaptam hozzá segítséget, azt pedig tudtam, hogy rajtam áll, hogyan élek vele. Miután visszatértben gondolataimból a valóságba, ránéztem az órámra és láttam, hogy idő van, vagyis Lilith bármikor betoppanhat a helyiségbe.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. február 12. 17:57 | Link
Lilith


- Szia! - köszöntem neki vissza, miután megérkezett. Nagyon feldobott a jelenléte, mert már iszonyatosan elálmosodtam a várakozásban, ráadásul a helyiségben úgy fűtöttek, mintha a pokolban lettem volna, emiatt is könnyen el tudtam volna aludni.
- Köszönöm jól, bár kissé álmosan. Te? - kérdeztem vissza, ám nem csak az illendőség végett, hanem mert valóban kíváncsi voltam, hogy hogyan érzi magát.
Ezután gyors fordulatot vett a téma, mert a jóslás került terítékre, ráadásul ez ügyben is egy igen érdekes és egyben furcsa kérdést kaptam tőle.
- Miért zavarnak a kártyások? - kérdeztem vissza meglepetten, mert erre a megnyilvánulásra egyáltalán nem számítottam, és nagyon érdekelt, hogy Lilith-nek mi nem tetszik velük kapcsolatban.
- Én semmit. Szerintem mindennek megvan a maga szerepe és nem hiába tartoznak bele a jóslásba bizonyos dolgok, amiknek valóban ott van a helyük - válaszoltam neki határozottan. Még sose gondolkodtam el ezen a kérdésen, de nem is vettem volna ki semmit belőle, mert nem véletlenül kaptak szerepet ezek a bizonyos jóslásformák a jóslásban.
- Neked melyik a kedvenc jóslásformád? - kérdeztem tőle, mert rettentően kíváncsi voltam, hogy melyiket preferálja.
Reméltem, hogy idővel sikerül majd megtanulnom azt, hogy a megfelelő módon tudjam kontrollálni a hirtelen bevillanó képeket éjszakánként, de tudtam, hogy semmit sem adnak ingyen, és nagyon keményen meg kell dolgoznom majd a sikerért.
- Na, és milyen tanársegédnek lenni? - kérdeztem tőle mosolyogva. A kispárnával játszottam közben, dobálgattam magam előtt, mert egyrészt nem akartam bealudni a meleg miatt, másrészt pedig jó mókának tartottam. Persze ettől függetlenül teljes mértékben Lilith-re összpontosítottam a figyelmemet, így időnként a párnácska is kicsúszott a kezemből.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. február 24. 15:16 | Link
Rosie N. Fisher





- Remek - válaszoltam neki mosolyogva, I think this is the beginning of a beautiful friendship címszóval. A beszélgetésünk alatt megfigyeltem, hogy Rosie merevebb nálam és szinte minden mozdulatára ügyelt, fontos volt számára a rendezettség és a tökéletes megjelenés. Emellett remek társalkodópartnernek bizonyult, az a fajta ember volt, aki figyelt a másik mondandójára és valóban érdekelte a válasz.
- Merlinről és Nicholas Flamel-ről tanultunk idáig, valamint olyan általános dolgokról mint az okkultizmus és a boszorkányság - foglaltam neki össze röviden azt, amiről idáig tanultunk.
- Híres helyi nevezetességek? Hát elsőre a híres magyar halálfalók jutottak az eszembe. Nem tudok semmiféle kimagasló személyiségről vagy még nem tanultunk róla - mondtam neki zavartan. Sokszor elég tudatlannak éreztem magam ezzel az univerzummal kapcsolatban, de azzal is tisztában voltam, hogy eleve könnyebb dolguk volt tanulás terén azoknak, akik már ide születtek és nem a muglik között nevelkedtek. Próbáltam behozni ezt a lemaradást, sokat tanultam, de még mindig nem voltam elégedett a saját eredményemmel és arra törekedtem továbbra is, hogy minél több dolgot elsajátítsak a varázsvilággal kapcsolatosan.
Amikor Rosie a származásán elmélkedett én jobbnak láttam, ha bölcsen csendben maradok, nem akartam belefolyni ebbe a témába. Már csak amiatt sem, mert nem szívesen gondoltam vissza a múltammal kapcsolatos bizonyos dolgokra. Szerencsére ezután rögtön az egyenruhára terelődött a szó.
- Ez remek ötlet! Személy szerint nagyon örülnék egy kis csipkés díszítésnek! - lelkendeztem, mert ezekről a ruhákról ugyanaz volt a véleményem mint Rosie-nak.
- Hol tudnál elképzelni egy kis csipkét a ruhámon? - kérdeztem tőle mosollyal az arcomon. Bíztam benne, hogy a lány jó stílusérzékkel bír, legalábbis úgy gondoltam, hogy ért ahhoz, amit most itt előttem felvázolt az imént.
- Igen, szeretek futni és úszni is! Az Északi szárny alagsorában található az alagsori medence, ott lehet úszkálni. Szívesen csatlakozom hozzád, mert nagyon szeretek úszni - feleltem neki vidáman. Végre volt valaki, aki hasonlóképp szerette ezt a fajta sportágat, mert a legtöbb ismerősöm nem igazán rajongott se a sportért se az úszkálásért.
- Nekem a Jóslástan, az Asztrológia, a Legendás lények gondozása, a Rúnatan és a Művészetek a kedvenc tárgyaim - válaszoltam neki, miközben kényelmesebben elhelyezkedtem a fotelban és felhúztam a lábaimat is, míg a cipőimet a földön hagytam, mert nem akartam bekoszolni velük a kényelmes ülőalkalmatosságot.
- Mivel szeretnél később foglalkozni? - kérdeztem tőle érdeklődve, bár gyanítottam, hogy a művészettel vagy a tánccal lesz kapcsolatos a válasza, mert látszott rajta, hogy imádja mindkettőt. Könnyen el tudtam volna őt képzelni bármelyik szakmában, ráadásul azt csinálhatná főállásban, ami a hobbija. Persze megint elkalandoztak kicsit a gondolataim és nem is akartam előrevetíteni semmit sem, de most sikerült.
- Mindent, ami felkelti az érdeklődésemet, lehet az egy ember vagy akár egy élettelen tárgy is. Igazából egy képnek számos története van, attól függ, hogy ki milyen szemszögből vizsgálja és milyen sztorit körít mellé. Minden ember más, ezért mást ért egy-egy dolog alatt, illetve másképp szemléli a világot, más a véleménye, a nézőpontja és a többi. A képek pedig megadják azt a szabadságot az embernek, hogy kiélhessék a kreativitásukat és esetleg megismerhessék más emberek véleményét, valamint segítenek mások szemszögéből megismerni egy ugyanazon dolgot. Szerintem a fényképeknél a jól elkapott pillanat a leglényegesebb, hiszen az sokszor többet ér, mint egy egész történet, mivel az ragadja meg az igazi érzelmeket és ad egyedi, sajátos hangulatot a képnek.  Azért szeretem elsősorban a fekete-fehér képeket, mert azok a puritán valóságot ábrázolják, mindenféle körítés nélkül. Tulajdonképpen a két végletet szimbolizálják, mint a yin és yang, avagy fény és sötétség nem léteznek egymás nélkül. Kicsit sokat fecsegtem erről, bocsánat, ha untattalak volna - szabadkoztam kicsit, bár erről a témáról akár napestig is tudtam volna beszélni, mert nagyon szerettem.
- Valóban érdekes lehet szavakkal alkotni, bár én inkább maradok a hagyományos módszereknél írás terén - mosolyogtam a lányra. Ezután közelebb hajolt hozzám, hogy elmesélje, hogy amikor szakított a barátjával megpróbálkozott a versírással, de inkább olvasni szerette őket.
- Igen, írtam már. Ami azt illeti még most is írok, de nem vagyok elégedett magammal... írhatnék jobban is. Tulajdonképpen nincs is értelme írnom, de valamiért nem adom fel - válaszoltam neki pironkodva, mert valóban úgy gondoltam, hogy nem vagyok jó versíró, de hittem abban, hogy idővel javulni fog az írási készségem, ha eleget gyakorlok.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. február 26. 19:02 | Link


Kinézet

február 23. csütörtök, vizsga után



Nagyon rendes volt az egyik Navis társam, mert tett nekem egy nagyobb szívességet, cserébe pedig reggel még a vizsgám előtt bekopogtatott az ajtómon, hogy vigyáznék-e a blökijére pár napig, mert egy olyan dolog történt az életében, ami miatt képtelen most az ebbel foglalkozni. Mindig is szerettem az állatokat, az ember négy lábú barátját pedig különösképp, így szívesen elvállaltam a kutya felügyeletét. Persze csak utána gondoltam bele, hogy van ám egy macskám is, úgyhogy aggódhattam, hogy hogyan fog egymással kijönni a két állat. Nem akartam visszamondani a dolgot, mert egyrészt hülyén vette volna ki magát, másrészt pedig most én voltam a soros a szívességek terén. Megbeszéltem vele, hogy amint visszaérek a vizsgáról, rögtön elhozom magammal tőle a kutyát. Nem igazán akartam vizsgák előtt elhozni, mert úgy voltam vele, hogy biztosan nem tudnék odakoncentrálni a vizsgára, ha folyton azon járna az eszem, hogy mikor tépik meg egymást a macskámmal vagy rosszabb... A vizsga szerencsére jól sikerült, a sok tanulás meghozta gyümölcsét, így vidám hangulatban mentem a kutyusért. Szerencsére barátságos eb volt rögtön megörült nekem, amikor meglátott, de nem is vállaltam volna el úgy az őrzését, ha azt mondta volna róla a gazdája, hogy egy igazi fenevad. A blökivel az oldalamon eszembe jutott, hogy megbeszéltem Majával egy találkát a társalgóban, ezért sebes léptekkel arra vettem az irányt. A kutyus szerencsére elég jámbor volt, egyelőre nem akartam kettesben hagyni a macskámmal a szobában, ezért vittem magammal a társalgóba. Amint beléptem láttam, hogy a barátnőm már ott vár, ami nem volt meglepő, hiszen neki hamarabb befejeződött a vizsgája.
- Szió Maja! Siettem, ahogy a tudtam, nézd kit hoztam! - hadartam neki gyorsan egymás után a szavakat, majd megmutattam neki a blökit, aki történetesen egy   shar pei volt.
- Nem harap, nagyon barátságos - mondtam neki miközben szorosan fogtam a pórázát, nehogy kedve támadjon elvándorolni valahova. Miután leültem a lány mellé, a kutyus rögtön a táskája felé próbált masírozni, ám a póráz miatt nem jutott el odáig.
- Mi van a táskádban? Valamire nagyon begerjedt az eb! - mondtam neki mókásan, bár sejtettem, hogy valami finomság lapul benne.
- Nincs nálad víz? - kérdeztem tőle, mert iszonyatosan szomjas voltam a sok loholástól, úgyhogy mondhatni kiszáradtam egy cseppet. Örültem, hogy letudtam a vizsgát, de azért izgultam, hogy hogyan fog kijönni a kutyus a cicámmal.
- A macska bizonyára nem lesz oda érte - mutogattam kissé kétségbeesetten az ebre, bár igazából még sose eresztettem össze Kloét egy nagyobb négylábúval.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. február 27. 00:43 Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. február 28. 14:52 | Link


Kinézet

február 23. csütörtök, vizsga után




- Maja! Sikerült, egyáltalán nem volt nehéz! - mondtam neki mindent elsöprő boldogsággal, majd megvakargattam a kutyus kobakját. Ünnepi hangulatba kerültem azáltal, hogy végre túlestem a vizsgák nehezén, és úgy láttam, hogy a barátnőm is hasonló hangulatba került, így teljesen egy hullámhosszon voltunk.
- Vacak! Pár napig nálam fog vendégeskedni Kloé legnagyobb bánatára - fűztem hozzá  a mondandómhoz, majd ahogy a kutyára emeltem a tekintetemet nyugtáztam magamban, hogy ez a név nem igazán illik hozzá, de hát mégiscsak a gazdája nevezte el így, úgyhogy remélhetőleg hallgat majd rá.
- Kérek egy kólát, mert mentem szomjan veszek - fejeztem ki Majának, hogy totál ki vagyok száradva, utána pedig jöhet a nassolás.
- Eszek gumicukrot és chipset is... kb. ebben a sorrendben.
Reméltem, hogy a lánynak igaza lesz és a kutyus nem fog rátámadni a macskámra, ami fordítva is elképzelhető lett volna, ha nem Kloéról van szó. Nem igazán volt aktív, nem is igazán érdekelte túlzottan semmi sem, olyan volt mint egy szobanövény azzal a különbséggel, hogy szőrös volt és időnként önálló életet élt... már ha nem aludt.
- Úgy legyen! Na és mi újság van úgy egyébként? - tettem fel a kérdést, miközben levetettem magam az egyik fotelba és már az üdítőmet ittam. Vacak békésen pihengetett, miután teleette magát a nasival, látszott rajta, hogy nagyon elégedett és jól érzi magát a társaságunkban. Örültem, hogy Maja sem félt tőle, bár nem nézett ki túl ijesztőnek, de sok olyan embert ismertem, aki eleve tartott a kutyáktól. Igaz nálam volt a póráza is, de most levettem róla, mert rendesen viselkedett és ahogy elnéztem egy ideig nem lesz túl aktív.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. március 1. 01:04 | Link


Kinézet

február 23. csütörtök, vizsga után



Majácska kényelmesen elhelyezkedett a szőnyegen a kispárnák társaságában, én pedig a fotelból élveztem a kényelmes semmittevést.
- Köszi! Én is nehezen tudom elhinni, hogy már negyedikesek leszünk. Hogy repül az idő, el se hiszem... mondjuk nem bánom, csak furcsa - válaszoltam Majának miközben épp egy fincsi gumicukrot rágcsáltam. Eper ízű volt, ráadásul a jobbik fajtából, így tudtam, hogy egy ideig biztosan nem fogok tudni betelni vele, és ha a lány nem figyel, akkor addig fogok enni belőle, amíg épphogy marad  néhány darab a zacskó legalján.
- Ó, ez remek! Mármint nem az, hogy elutazol, hanem, hogy ott alhatunk. Szerintem élni fogok a lehetőséggel, ha nem jönnek ki egymással. Mármint neked biztos jó lesz, hogy elutazol, látom teljesen ki vagy virulva. Ennek igazán örülök - mondtam Majának mosolyogva, miközben már egy maréknyi cukrot betoltam.
- Ó, vaníliás nápolyi! Azt nagyon szeretem! A súlyod miatt meg ne aggódj, nem látszik, hogy mennyit eszel, csak most megtömted a hasad, majd később lemegy az - válaszoltam neki megnyugtatásként, hiszen ő is olyasmi alkat volt mint én. Időnként én is rengeteget tudtam enni egyszerre, de szerencsére nem látszott meg rajtam, bár mostanság ritkábban kívántam a nassolást, ez pedig egy kivételes alkalom volt.
- Klassz, hogy így egymásra találtatok Lewyvel, ha te szurkolsz neki, akkor biztos, hogy nyerni fognak! A táncverseny is biztos jó lesz - fűztem hozzá, közben végiggondoltam, hogy egyáltalán nem volt tervem az elkövetkező napokra azon kívül, hogy végre megpróbáljam teljesen kialudni magam. Örültem Maja boldogságának és reméltem, hogy a fiú tényleg komolyan gondolja vele a dolgot és nem fogja átejteni. Mindenesetre összeillettek, már nagyon rászolgált Maja arra, hogy rátaláljon a nagy és igaz szerelem.
- Alvás. Egyelőre mást nem terveztem, szerintem pihenni fogok végre, már nagyon rám fér.
Szórakoztatott, hogy Maja ilyen derűs és én is elkezdtem nevetni vele a nagy semmin. Időnként rám is rámtört a nevetőgörcs, úgyhogy most kivihoghattuk magunkat, másrészt stresszoldásnak is remek módszer volt ez. Miután kinevettük magunkat Maja a társkeresésre terelte a témát.
- Ó, melyik háztársunk van fenn rajta? És mit kerestél te egy társkeresőn? - kérdeztem vissza meglepetten, majd kissé komolyabbra vettem a figurát és egy újabb röpke kérdéssel bombáztam a lányt.
- Miért kéne kipróbálnom? - húztam fel a szemöldökömet, miközben hitetlenkedve néztem a lányra.
Nem igazán értettem, hogy miért szeretné ennyire, hogy kipróbáljam, azt pedig pláne nem értettem, hogy mi vicces lehet egy ilyen platformon. Abbahagytam a gumicukor rágcsálását és ittam a kólámból, nagyon jól esett, mert már iszonyatosan szomjas voltam és a koffeintartalma már csak hab volt a tortán.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. április 14. 16:11 | Link
Rosie N. Fisher





- Hm, felettébb érdekes, biztosan fogunk róla tanulni - mondtam neki lelkesen, mert izgalmasan hangzott, amit a lány mesélt. Rosie tanult lány volt és látszott rajta, hogy szeret új dolgokat elsajátítani, ebben hasonlítottunk egymásra.
- Megcsinálnád nekem? Rád bízom a stílust, már ami a csipkék elhelyezkedését illeti, bízom a jó ízlésedben - válaszoltam mosolyogva Rosie-nak, amikor az egyenruha megreformálása került újra szóba. Úgy véltem, hogy a lány remek stílusérzékkel bír, ezt pedig a megjelenése is tükrözte, úgyhogy nyugodtan rá mertem bízni az egyenruhám átalakítását.
Nem igazán hordtam ékszereket, de ami a medált illette belegondoltam, hogy biztosan fantasztikusan menne az egyenruhához, úgyhogy rábólintottam a lány ötletére. Ékszerek terén főként fülbevalót hordtam vagy időnként nyakláncot, ha olyan ruhát vettem fel, amihez ment, de egyébként nem erőltettem ezeket a kiegészítőket.
- Rendben, akkor majd megbeszéljük, hogy mikor úszunk egyet - válaszoltam neki jókedvűen. Én is örültem annak, hogy végre lett társaságom az úszást illetően, mert már unalmas volt mindent egyedül csinálnom, legalábbis sport terén.
- Milyen tanári képzésre gondoltál? Történelem? - csillant fel a szemem, mert nekem is megfordult a fejemben a tanári pálya lehetősége.
- Én jóslással szeretnék foglalkozni és mellette tanítással, bár azt egyelőre még nem tudom, hogy mit szeretnék tanítani. Majd idő közben elválik - tettem hozzá kissé hadarva.
- Szuper ötlet. Így tudnék csinálni egy klassz fotósorozatot, amolyan dinamikusat, szóval benne vagyok. Mikor érsz rá? - kérdeztem tőle fellelkesülve, mert végre kaptam egy új témaötletet, amire rögtön rávetettem magam, mert kiváló volt gyakorlásképp és szórakozásként egyaránt.
- Nem rossz ötlet, de nem tudom, hogy ki tudna adni nekem ihletet. Tudod ez belülről kell, hogy jöjjön - magyaráztam Rosie-nak, úgy éreztem, hogy ennek a területnek a fejlesztésére csakis saját magam vagyok képes. Egyelőre ez viszont nem úgy valósult meg, amilyen tempót szántam ennek a dolognak.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. április 14. 16:12 Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. április 14. 16:27 | Link


Kinézet

február 23. csütörtök, vizsga után



- Én kedvelem a nővérét, aranyos. A sárkányok is azok - tettem hozzá nevetve, majd összenéztem Majával.
- Igaz, hogy ennyi macska azért tényleg sok, nekem például bőven elég egy is belőle - mondtam a lánynak, miközben a pihenő kutyusra néztem.
- Köszönöm! - feleltem a kviddicses gratulációra, bár úgy éreztem, hogy még nagyon sokat kell fejlődnöm ezen a téren.
- Ó értem. Én nem igazán vagyok híve ezeknek az oldalaknak, mert mindenki azt ír magáról, amit akar így látatlanba. De remélem, hogy anyudnak szerencséje lesz - fűztem hozzá komoly hangsúllyal, majd tekintetemet újra a lányra emeltem.
- Aranyos vagy, de én úgy gondolom, hogy idővel majd adja magát a helyzet, nem szeretnék elébe menni a dolgoknak, majd alakul, ahogy alakul. Nem szeretnék semmit sem erőltetni - magyarázkodtam Majának, bár tudtam, hogy ő sem egyszerű eset és amit a fejébe vesz, azt általában véghez hajtja, de próbáltam megértetni vele, hogy ez pont egy olyan dolog, amit jobb, ha nem hajhász az ember. Elvoltam egyedül is, tudtam, hogy én sem vagyok egy könnyű eset, de reméltem, hogy idővel majd összetalálkozom egy olyasvalakivel, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok.
- Na és mit fogsz csinálni később, kitaláltad már, hogy mivel akarsz foglalkozni majd? - kérdeztem tőle kíváncsian. A kutyus a beszélgetésünk alatt már az igazak álmát aludta, békésen feküdt a padlón, kijátszotta magát előtte és tele volt a pocakja, szóval nem is volt kérdés, hogy mikor alszik el.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 15. 16:05 | Link

Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


Megbeszéltem Majával, hogy délután találkozunk a társalgóban, hogy segítsek neki az LLG leckében. Éjszaka megint volt pár rémálmom, és habár bevetettem mindent, egyelőre nem sikerült teljes mértékben kontrollálnom őket. Tudtam, hogy időt kell adnom magamnak, mert semmi sem megy egyről a kettőre, erőltetni pedig semmit sem szabad. Viszont ennek köszönhetően nagyon keveset aludtam, az altatóm is fogytán volt már, úgyhogy nem voltam túl jó passzban. Nem akartam lemondani a találkánkat, mert Maja számított rám és fontos volt, hogy a segítségére legyek a lecke és a tananyag elmagyarázásában, úgyhogy akármilyen ramatyul is éreztem magam, erőt vettem magamon, lehörpintettem egy kávét, majd elindultam a társalgóba. Megint korábban érkeztem kicsit a megbeszélt időpont helyett, de ez egyáltalán nem zavart, mert legalább egy kicsit tudtam pihenni, amíg a barátnőre vártam. Rögtön kiszemeltem magamnak a helyiségben az egyik hosszabb, kényelmesnek tűnő kanapét, majd miután rávetettem magam, hamarosan el is nyomott az álom. Ez körülbelül tíz percig tartott, aztán felriadtam arra, hogy az egyik diák a másik fotelból leejtette a vaskos könyvét a padlóra, ami lent landolva óriási puffanó hangot hallatott.
~ A fenébe! ~ - mérgelődtem magamban, mert végre jól aludtam volna és idegesített, hogy erre kellett felriadnom, de tudtam, hogy úgyse pihenhettem volna sokáig, csak addig, amíg a barátnőm meg nem érkezik. Erőt vettem magamon, kipakoltam az írószereimet és a tankönyveket az asztalra, aztán vártam, hogy Maja megérkezzen.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 16. 19:13 | Link

Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


Nagyon örültem, amikor megláttam Maját az ajtóban és miután üdvözöltük egymást kicsit úgy éreztem, hogy jobb passzba kerültem. Nem is tudtam igazából megfogalmazni, hogy ez minek volt köszönhető, de a lány valami olyan vibráló energiával rendelkezett, amit én is átvettem tőle és kissé felrázott ebből a szörnyű állapotból. Ám ez nem volt elég, hiszen rögtön kiszúrta, hogy nem vagyok valami fitt.
- Öhm, hát... igeeeeen.... úgy is mondhatjuk... térjünk rá a tanulásra - mondtam neki kicsit morcosan. Úgy éreztem, hogy egyfajta pajzsot építettem magam köré, amin senki sem volt képes áthatolni, de ezzel a barátnőmmel való őszinte kommunikációtól is elzártam magam. Ez pedig egyáltalán nem volt az ínyemre.
- Rendben. Egyelőre nem szeretnék litániát tartani erről a témakörről. Inkább azzal a kérdéssel kezdeném, hogy mi a mumusod? Mi az, ami leginkább megrémiszt? - kérdeztem tőle oktató jelleggel, majd ásítottam egy nagyot és vártam a válaszát.
~ A fenébe, mindjárt leragadnak a szemeim, ezt a szívást. ~ - dünnyögtem magamban, majd minden maradék energiámat összeszedve megpróbáltam a lányra összpontosítani.
Amíg vártam a választ, megint úgy éreztem, hogy magába szippant az álmosság, és pár percre becsuktam a szemeimet. Ezután hirtelen felriadtam és a lány csodálkozó arcával találtam szemben magamat.
- Ó, bocs! Nem volt akaratlagos! Tudod, rohadtul elegem van abból, hogy nem tudok normálisan aludni, kész csődtömegnek érzem ilyenkor magamat - áradt belőlem a panasz, amit igazából eszem ágában sem volt a barátnőmre zúdítani, de nem bírtam már visszatartani az elkeseredettségemet.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 18. 21:03 | Link

Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Persze, szólok - mondtam neki őszintén. Tudtam, hogy mindig segítőkészen állt hozzám és azzal is tisztában voltam, hogy számíthatok rá, bármi is történjék, ez pedig rendkívül jó érzés volt.
- Végtére is simán lehet mumus... Fela bá' meg pláne - mondtam neki kissé jobb kedvűen, még egy röpke mosolyt is sikerült elhintenem feléje. Talán jobban ki kellett volna fejtenem a mumus témát, de iszonyat nehezen fogott most az agyam így kialvatlanul. Maja megintcsak ráérzett a dologra, egyből leesett neki, hogy mi a bajom...
- Nos... igen... az álmoktól nagyon nehezen tudok aludni. Nagyon rossz és tök ciki. Ilyenkor ingerültebb vagyok a kelleténél és könnyen megbántok olyanokat, akik meg sem érdemelnék. Jó lenne, ha már teljes mértékben képes lennék kontrollálni az álmaimat. Persze a tanárommal dolgozunk rajta, de igazából én vagyok az, aki ez ellen tenni tudna, mégis kevésnek érzem magam... pedig még segítséget is kaptam tőle. Szörnyű az egész szitu... sokszor reménytelennek érzek mindent. Pedig fejlődnöm kéne - fakadtam ki akaratlanul. Csak úgy áradt belőlem a panaszáradat a lány felé, pedig nem akartam a saját problémáimmal terhelni, mégis jól esett, hogy elmondhatom neki mindazt, ami nyomaszt.
- Áh, ezen úgyse lehet segíteni... nekem kellene jobban csinálnom vagy másképp, nem tudom. De ez így hosszú távon nem mehet tovább - tettem hozzá egy reménytelen sóhaj kíséretében. Tudtam, hogy valamit elszúrtam, pedig próbáltam követni az instrukciókat. Persze azért már jobb volt a helyzet, mint eleinte, de még mindig nem tudtam elérni, hogy teljes mértékben saját magam kontrolláljam az álmaimat. Ez pedig iszonyat idegőrlő és bosszantó volt. Nem abból a fából faragtak, hogy feladjam, de sokszor úgy éreztem, hogy kevés vagyok ehhez, ám ennek ellenére túl akartam lendülni ezen a dolgon, és bebizonyítani saját magamnak, hogy igenis képes vagyok rá.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 25. 18:41 | Link

Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Igen, a mumus simán megtestesítheti a félelmeid legmélyebb bugyrait - válaszoltam rá, de a többit valahogy fel sem sikerült fognom, amiket még hozzáfűzött a mondandójához. Na nem azért, mert hadart vagy össze-vissza beszélt, hanem mert egyszerűen képtelen voltam a tananyagra koncentrálni.
- Ne haragudj, nem vagyok ma formában - mondtam neki cuki Csizmás Kandúros tekintettel. Ezt még a Shrek mesében láttam, úgyhogy most úgy voltam vele, hogy ideje lesz bevetni a barátnőmnél. Nem pont így akartam letesztelni a hatását, de akaratomon kívül is tökéletes alkalom volt ez arra, hogy éljek vele.
Miután Maja látta, hogy "menthetetlen" vagyok, rögtön pártfogásba vett és átkarolt, ami rettentően jól esett, mert tudtam, hogy rá mindig számíthatok és örültem, hogy ezt most éreztette is velem.
- Csak altató van, de nem használhatom minden este... nem akarok függő lenni. De anélkül pokoli az egész. Persze régebben rosszabb volt a helyzet, de még most is sokat szenvedek ezzel a problémával. Kaptam hozzá segítséget, de még mindig nem tudom teljesen elérni azt, hogy irányíthassam az álmaimat. Saját magamon kellene még csiszolnom, fejlesztenem ez ügyben. Rajta vagyok a dolgon, de nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik - mondtam panaszosan a lánynak.
- Időnként legszívesebben megszüntetném a képességeimet, időnként pedig örülök, hogy vannak, mert szerintem nem hiába rendelkezem velük. Biztos, hogy nem véletlenül kaptam ezt a képességet, tudom, hogy dolgom van még vele. Ráadásul, ha megtanulnám kontrollálni az álmaimat, akkor segíthetnék is akár másoknak, akik hasonló "gondokkal" küzdenek. Könnyű út lenne mindent magam mögött hagyni, de szeretném uralni az álmaimat. Nem egyszerű az egész... - válaszoltam Majának a hangomban némi elszántsággal. Volt már lehetőségem arra, hogy azt mondhassam, nem kérem a képességemet, legalábbis látszólag volt... de akkor is azt választottam, hogy kitartok a végsőkig és megtanulom kontrollálni, ez pedig adott némi motivációt olyankor, amikor úgy éreztem, hogy az egész világ ellenem van, és már nem bírom tovább cérnával.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 7. 19:51 | Link

Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Köszi - mondtam neki egy halovány mosolyt ejtve az arcomon... Szerettem Majában, hogy nagyon megértő volt és mindig képes volt átérezni a helyzetemet, bármiről is volt szó...
- Igen, próbálta ma teákat meg még a jógára is rávetemedtem, de valahogy ezek is kevesek ahhoz, hogy igazán jól tudjak aludni. Az se megoldás, ha minden nap altatózom - mondtam neki elkeseredve, mert nem akartam gyógyszerfüggő lenni, de sokat segítettek a bogyók a nyugodt alvásban, ám azzal is tisztában voltam, hogy az sem állapot, ha folyton szedem őket, mert totál eltompítják az agyamat... persze ez volt a könnyebb megoldás számomra, de volt bennem annyi erő, hogy ne szedjem folyton ezeket a szereket.
- Mindkettő - nehéz is és hosszadalmas is egyben. Kaptam már szimbólumot is az álmaim irányításához és gyakorlatot is, azt is csinálom több-kevesebb sikerrel. Sajnos nincs elég türelmem hozzá, biztos az a gond, pedig tényleg kitartóan csinálom - válaszoltam a lánynak elkenődve. Nagyon jól esett, hogy ilyen gondoskodó volt velem, ennek hála a kelleténél egy kicsit erősebben szorítottam meg a kezét, de nem akartam neki fájdalmat okozni:
- Bocs, nem akartalak így megszorítani - hüppögtem neki bánatosan.
- Mostanában még az álmaim is "erősebbek" a kelleténél, ez pedig kikészít - tettem hozzá szomorúan. Nem sok kellett ahhoz, hogy elbőgjem magam előtte, de egyelőre még tartottam magam, hiszen kemény fából faragtak.
- Köszönöm... nagyon sokat jelent, hogy itt vagy nekem... amit pedig mondtál, bízok benne, hogy a sors segíti azt, aki jót akar. Olyan jó dolgokat tudsz mondani, Maja - mondtam neki hálásan, végre sikerült egy kis lelket öntenie belém, mielőtt elsírom magam. Most láthatta, hogy eléggé kibuktam, de azért próbáltam kontrollálni az érzelmeimet, pedig egyszerűbb lett volna minden, ha jól kibőgöm magamat.
- Szerinted sikerül valaha is túllendülnöm ezen? Attól félek, hogy talán idő előtt belebolondulok... talán nem szabadna ennyire komolyan vennem ezt az egészet, de az álmaim erős kihatással vannak rám - mondtam neki, miközben újra megszorítottam a kezét, de immár sokkal finomabban, mert arra is figyeltem, hogy ne kapjon el a hév. Örültem, hogy meghallgatott és hogy nem nézett hülyének. Úgy éreztem, hogy ennél jobb barátnőt nem is kívánhatna magának az ember.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 7. 19:51 Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 10. 18:20 | Link

Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Igen a gyógyszerekkel tényleg az a gond, hogy könnyen rájuk szokhat az ember... ó, a levendulának nagyon örülnék! Köszi! - mondtam neki vidámabban, hiszen az mégiscsak egy természetes gyógymód, aztán hátha lesz valami hatása. Bíztam benne, hiszen jókat hallottam róla, és sok embernek hatásos volt.
- Igen, igazad van, nem is akarom feladni - feleltem neki határozottan. Ezzel egy kis lelket öntött belém. Egyáltalán nem bántam meg, hogy megnyíltam neki, egyébként is bíztam benne, nemhiába volt a legjobb barátnőm. Kicsit elszégyelltem magam, amiért így kitörtem, de tudtam, hogy felesleges lett volna emiatt magyarázkodnom, hiszen én is emberből vagyok és nálam is elszakadhat bármikor az a bizonyos cérna, mint mindenki másnál.
- Az a baj, hogy nagyon intenzíven élem meg őket, mintha én is részese lennék kívülállóként. A rémálmok viselnek meg a legjobban, amikor valami rossz történik valakivel... az kihat mindenre. Plusz van, hogy ezekből két-három rövidebb intervallumú, de nagyon intenzív álom is jut egy éjszakára - mondtam panaszosan. Amikor át kellett élnem ezeket, akkor az eléggé megviselt, de nem válogathattam meg az álmaimat. Sokszor keltem fel kialvatlanul, amin még a sok elfogyasztott kávé sem segített.
- Szerencsére vannak olyan kivételes éjszakáim is, amikor nem álmodom, vagy csupán 1-2 jó végkifejletű álmom van, de sokszor vegyes az egész, a rosszabbakat pedig nem tudom kiszelektálni, meg ugye azok is jósló jelleggel érkeznek, szóval nem is lenne értelme... az lenne az igazi, ha kontrollálhatnám őket vagy kevésbé viselnének meg. De ugye mivel intenzíven átélem, ez az opció lehetetlennek tűnik számomra - magyaráztam a lánynak.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 11. 23:02 | Link

Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Oké, köszi - feleltem hálásan Majának, mert hittem benne, hogy valamennyit segíthetnek a levendulák, de az még jobban esett, hogy ennyire segíteni akart nekem. Végre nem éreztem magam egyedül és jól jött egy kis plusz segítség, pláne lelkileg.
- Nos, az álomkontroll annyit jelent, hogy képes vagy valamilyen szinten uralkodni az álmaid felett, valahogy fel tudod mérni, hogy ez "csak" egy álom és így nem visel meg annyira. Érdekes, hogy én is tisztában vagyok vele, hogy ezek csupán álomképek, nincsenek befolyással rám, de amikor álmodok és átélem őket, akkor intenzíven történik az egész, mintha én is az aktív megfigyelője, szereplője lennék az egésznek, és ez iszonyatosan megvisel. Pedig tudom, hogy ez nem a valóság... egyelőre - szóval érted - próbáltam elmagyarázni a helyzetemet Majának több-kevesebb sikerrel. Tudtam, hogy aki nincs ebbe benne, annak nehezebb átéreznie, bár a lány empátiakészsége kiváló volt, de így is képtelenség volt átérezni azt, amin keresztül mentem egy-egy álom során.
- Nos, próbál segíteni, de a tudtomra adta, hogy ezzel elsősorban nekem egyedül kell megbirkóznom. Ad útmutatást, tanácsot, kaptam tőle különböző segédeszközöket, de többet nem tehet. Awwww, pedig ő már olyan fejlett szinten van, amiről én szó szerint csak álmodhatok. Persze felnézek rá, mert mégiscsak jóval előttem jár és a tanárom, de szerintem ő is tisztában van azzal, hogy nem vagyok egy egyszerű eset... rendes tőle, hogy még nem mondott le rólam ennek ellenére - fejtettem ki a véleményemet a lánynak, ha már rákérdezett erre a dologra.
- Nem mindenkinek mesélek az álmaimról. Csak azoknak, akik közel állnak hozzám és akikben megbízom. Nem csak a jókról szoktam mesélni, hiszen a rosszak is ugyanúgy hozzá tartoznak az álomképeimhez - válaszoltam a barátnőmnek őszintén. Talán könnyebb lett volna, ha több embernek elmondom, de valahogy nem vitt rá a lélek, egyrészt sokan hülyének néztek volna emiatt, másrészt nem mindenki érdemelte ki a bizalmamat.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 12. 18:37 | Link

Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


Maja társaságában teljesen biztonságban éreztem magam és sikerült valamelyest lenyugodnom. Nagyon örültem, hogy itt volt nekem, mindig meg tudott nyugtatani és tudtam, hogy mindig, minden körülmények között számíthatok rá.
- Igen, az tényleg nem jó. Ezt még szorozd meg százzal - mondtam neki kimért hangon... tudtam, hogy csakis az tudja átélni a megpróbáltatásaimat, aki már osztozott benne, de azért díjaztam Majácska próbálkozásait is. Már csak azért is megnyugtatott, ahogyan nyilatkozott a dologról és jól esett az, hogy próbálta megérteni a gondomat.
- Szerintem közbelépne, ha veszélyben lennék, tuti számíthatnék rá - mondtam Majának, miközben arra gondoltam, hogy bizony nagyon igaz az, amit most felvázolt nekem.
- Igen, ezt teljes mértékben meg tudom érteni - válaszoltam neki bólogatva, mert ugyan nekem is kellett egy kis idő, mire a bizalmamba fogadtam valakit, ugyanis nem ment ez egyről a kettőre.
Szerettem Majában, hogy hasonlóak vagyunk, szinte azonos volt a gondolkodásmódunk, az értékrendünk, így remekül megértettük egymást.
- Köszi, most már sokkal jobban érzem magam - feleltem a lánynak boldogan. Sokat segített az, hogy meghallgatott és hogy kiállt mellettem. Nagyon örültem annak, hogy ilyen barátnőm van, és tudtam, hogy rá mindig számíthatok, bármi is történjék a közeljövőben.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 12. 20:25 | Link

Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Igen, nagyon is igazad van - válaszoltam a lánynak. Végig sem gondoltam, de valóban az igazságot mondta ki.
- Azt tapasztaltam már, hogy a jó vég előtt át kell élni kisebbik rosszat - feleltem a lánynak. Maja nagyon jó tanácsokat tudott adni, ezért hálás is voltam neki.
- Valóban először az ember fejjel megy a falnak, majd aztán mikor megkapja a kötelező pofonokat, már könnyebben veszi az akadályokat.
Ez valóban egy profi megállapítás volt, mert könnyű volt számomra teljesíteni az adott feladatot, nem is igazán kellett feláldoznom semmit sem hozzá, aztán mégiscsak szembesülnöm kellett azzal, hogy révbe értem áldozatok nélkül.
- Örülök, hogy ilyen kreatív vagy - válaszoltam Majának teljes őszinteséggel. Irigyeltem, hogy egy ilyen felépített jövőképpel rendelkezik, és azt is, hogy valaki várja otthon, de én sosem voltam az a típus, akivel előre le lehetett egyeztetni, hogy mikor mit csináljon, hol legyen...
- Minden rendben van egyébként veled? - kérdeztem kíváncsian. Reméltem, hogy legalább neki bevált az élet és nem szorul majd semmiben sem magyarázatra, de egyszerűen úgy éreztem, hogy muszáj megkérdeznem tőle, hogy minden a legnagyobb rendben van-e.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 13. 00:56 Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 13. 21:28 | Link

Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Így van, ami nem öl meg, az erősít - feleltem nevetve a lánynak. Végre jobb kedvre derültem a beszélgetésünk alatt, ezt pedig tényleg neki köszönhettem. Biztonságban éreztem magam avégett, hogy rá mindig számíthatok és tudtam, hogy mindig mellettem fog állni.
- Van néhány diák, aki jóslástanonc, de nem igazán tudja onnan se átérezni senki sem a problémámat. Egyedül talán a tanárom, éppen ezért fordultam hozzá. Persze már az is sokat segít, ha beszélhetek az álmaimról, a gondjaimról, úgyhogy már így is sokat segítettél - szorítottam meg Majácska kezét. Nagyon jól esett, hogy kibeszélhettem magamból azt, ami fáj és ami miatt kétségeim vannak.
- Igen, ismerlek már - nevettem vele jóízűen. Tényleg értett hozzá, hogyan kell jobb kedvre deríteni a másikat.
- Ó! Borúsabb? Sajnálom... remélem, hogy meg tudjátok oldani - néztem Majácska szemébe immár komolyabb arccal.
- Ha gondolod nyugodtan beszélj róla, de tiszteletben tartom azt is, ha egyelőre nem akarsz nyilatkozni a témáról - mondtam neki jelentőségteljesen. Reméltem, hogy érzi, hogy mellette állok és nem erőltetem a témát, hiszen teljes mértékben rábíztam, hogy mit mond el nekem és mi az, ami még várat magára.
- De cuki vagy, köszi!!! Imádom ezt a csokit! - lelkesedtem fel hirtelen, amikor megláttam azt a tábla csokit Majácska kezében, amelyet annyira szerettem. Máris jobb kedvem lett tőle. Nagyon kedves volt a lánytól, hogy így gondolt rám.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 14. 17:11 | Link

Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Igen, szerintem ő már sok mindent megélt. Kicsit irigylem a lazaságát, az optimizmusát, és hogy lepereg róla szinte minden negatív dolog, na meg a türelmét... jó neki - mondtam sóhajtva a lánynak. Tudtam, hogy ezen a téren van még mit fejlődnöm, de azon voltam, hogy minél többet tanuljak és tudtam, hogy idővel akár többet is elérhetek az életben, csak kitartás és kellő elszántság kellett hozzá.
- Ez így van. Azért, ha segítségre van szükséged, szólj nyugodtan - tettem hozzá megnyugtatásul, bár szerintem ő is tudta, hogy mindig számíthat rám.
- Tényleg köszi, imádom ezt a csokit - feleltem neki vidáman. Jól esett, hogy támogatott mindenben és hogy mindig képes volt meglepni valami pozitív dologgal.
- Legközelebb folytatjuk a tanulást is, de most képtelen lennék rá, ne haragudj. Sokan jelent, hogy meghallgattál - válaszoltam a lánynak, miközben a csokit majszoltam. Nagyon ízlett, most is ugyanolyan finom volt, mint amikor először kóstoltam. Végre jobb hangulatba kerültem lelkileg, reméltem, hogy Majával örökre meg fog maradni a barátságunk, mert vele nagyon jól éreztem magam és tényleg önmagamat adhattam neki, sőt, már fél szavakból is megértettük egymást.
- Izgulsz a vizsgák miatt? - kérdeztem tőle, hiszen rohamos léptekben közeledett az év vége. Sokat tanultam, hogy sikerüljön teljesítenem a vizsgákat, de ennek ellenére még mindig nem éreztem azt, hogy valóban mindent tudnék, és rendkívül aggódtam, hogy vajon évfolyamot fogok-e majd lépni. Szerettem volna minden téren fejlődni, ezért is tűztem ki célomul, hogy jövőre még jobban belehúzok és talán akkor jóslástan terén is nagyobb sikereket érhetek majd el.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 14. 17:12 Szál megtekintése
Társalgó - Széplaki Alíz hozzászólásai (34 darab)
Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet