37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. április 3. 22:42 | Link
Lucy Elliston


Kicsit el szerettem volna vonulni a világtól, de az utam mégis a társalgóba vezetett, amit nem bántam, mivel csak néhány ember lézengett arra. Tetszett maga a hely, barátságosan volt kialakítva, bár a berendezésen valamennyit alakítottam volna személy szerint, mert pöttyet eltért az ízlésvilágomtól. Természetesen a bútorok tökéletesen megfeleltek arra a funkcióra, amire szánták őket, emiatt nem panaszkodhattam, bele is vágódtam az egyik fotelba, amely nem egy mai darab volt, de legalább a kényelmemet szolgálta. Elégedettséggel töltött el, hogy sikeresen évfolyamot léptem és kineveztek házsegítőnek, valamint pásztornak. Szimpatikus házba kerültem, a diákok többsége barátságos volt és végre lett saját szobám is, így nem kellett már a közös hálóban aludnom. Szerettem volna, hogyha minden ilyen idilli marad, de tudtam, hogy az élet általában mást hoz, mint amit várt az ember és tele van kemény megpróbáltatásokkal. Nagyon örültem, hogy végre sikerült beilleszkednem a Navine házba, egyelőre innen ismertem a legtöbb embert, amit egyáltalán nem bántam. Sok gondolat foglalkoztatott egyszerre, de próbáltam kicsit lazítani és kikapcsolódni, hogy ne kattogjon folyamatosan az agyam. Igazság szerint hozhattam volna magammal egy izgalmas könyvet, hogy leköthessem magam vele, de szerencsétlenségemre üres kézzel távoztam a szobámból. Valamennyire nyugodtsággal töltött el, hogy alig vannak a társalgóban, de azért egy-két ismerős arcot szívesen fogadtam volna, bár ahogy körbenéztem elégedetlenül nyugtáztam, hogy sehol senki, akivel beszédbe elegyedhetnék. Egyelőre be kellett érnem azzal, hogy üldögélek a kényelmes fotelban és üres tekintettel bámulok magam elé, ez is több, mint a semmi.
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Széplaki Alíz
Írta: 2016. április 4. 19:40
 | Link
A térképemmel a kezemben bóklásztam mindenfele. Az igazgató adta mondván, hogy ezen kitudok igazodni és nem kell folyton emberek segítségét kérnem. Mondjuk én meg a térkép soha nem voltunk barátok, így csak lézengtem minden fele. Ekkor egy feliratot véltem felfedezni: "Társalgó"
- Hmmmm… Talán ott sok új embert megismerhetek - indultam el a térképen mutatott út felé. Nagy nehezen némi segítség után eljutottam a ''társalgóhoz". Zsibongást hallottam bentről, így kétségem sem volt afelől, hogy ide tilos bejárni. Némi habozás után ugyan, de benyitottam. A látvány, ami elém tárult lélegzetelállító volt. Az összes fal kék színben pompázott, igaz, alig látszódott a sok festménytől. Bent kényelmes ülőhelyek voltak, ahol rengeteg diák elfért. Akár egy meseország. A tekintetem pásztázta a helyet, ahol csak néhány diák lézengett itt-ott. Az egyik ülőgarnitúrán a pásztoromat, Széplaki Alízt láttam. Nagyon gondolkodott valamin, de fáradtnak is tűnt. Úgy gondoltam, most inkább nem zargatom, hanem jobban felfedezem a helyet. Az asztalokon aprósütemények voltak, amiktől egyből korogni kezdett a gyomrom, így gyorsan vettem egyet. Majd újra a pásztorom felé fordultam. Akartam tőle kérdezni valamit, így néhány perc után eldöntöttem, hogy én bizony megszólítom. A második nehéz dolog, hogy hogyan. Mire megszólítanám, el is megy.
- Megoldom - indultam felé, majd megálltam előtte.
Szia Alíz! Lucy vagyok - nyújtottam felé a kezem.
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. április 4. 21:05 | Link
Lucy Elliston


Gondolataimból egy ismerős hang térített vissza a valóságba, aki nem volt más, mint az én aranyos kiscsikóm Lucy, akinek a pásztora voltam. Örültem, hogy találkoztunk, mert mióta a felügyeletem alatt állt a szívemen viseltem a sorsát, szerencsére a lány gyorsan tanult és szépen fejlődött, már egész jól megismerte az iskola egyes részeit és még a színjátszókörbe is belépett.
- Szia Lucy! Hogy vagy? Beilleszkedtél már nagyjából közénk? Remélem, hogy jól érzed magad itt! -válaszoltam neki kedvesen és viszonoztam a kéznyújtását, majd intettem neki jelezvén, hogy üljön le az egyik fotelba és nyugodtan helyezze kényelembe magát, hiszen úgy kellemesebb beszélgetni mint állva.
Szemeztem az asztalokon lévő aprósüteményekkel, de nem voltam annyira éhes, hogy elmenjek odáig, igazából belustultam kicsit, nagyon jól elücsörögtem ott a helyemen, szóval eszem ágában sem volt akár egy lépést is tenni az édességek felé. Szerencsére nemrég ettem, úgyhogy nem is bírtam volna többet falni, amit egyáltalán nem bántam, mert mindig is próbáltam odafigyelni az alakomra, bár olyan típus voltam, hogy akármennyit ehettem, nem szaladtak fel rám gyorsan a kilók.
~ Biztosan a közös hálóban helyezték el Lucy-t, de ha összebarátkozik néhány diákkal, akkor lehet saját szobája is üresedés esetén. Még nagyon új itt, de biztos vagyok benne, hogy hamar beilleszkedik és megszokja ezt a helyet.~
Biztatóan mosolyogtam a lányra, mert nekem is jólesett ha kedvesek voltak velem a többiek és tudtam, hogy egy újoncnak sosincs egyszerű dolga, de szerencsére remek házba került, ahol a diákok többsége barátságos és szívélyes, szóval mindenki a segítségére volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Széplaki Alíz
Írta: 2016. április 4. 21:34
 | Link
Örömmel ültem le az egyik ülőhelyre.
- Öm minden rendben velem elég rendesek az emberek itt főleg, ha egy olyan bénának kell folyamatosan utasítást adni, mint például nekem - nevettem fel halkan. Láttam, hogy nagyon vizsgál engem vagy csak rám nézett és közben más merre jártak a gondolatai. Feltűnt, hogy az aprósüteményekkel nagyon szemezz nekem meg újra megszólalt a hasam.
- Nem lehettek éhes - motyogtam döbbenten. Ettem egy sütit meg reggeliztem is és még ott volt ugye bár az ebéd is...Lehet, hogy a túl sok járástól éhes leszek? Ki tudja…
- Szerinted normális az, ha éhes vagyok pedig reggeliztem, ebédeltem meg minden? - fordultam meggondolatlanságul a pásztorom felé ezzel kérdéssel. Majd amint megtettem meg is bántam így inkább elfordultam és a szoknyás egyenruhámat néztem.
Soha nem szerettem a szoknyákat, kicsi korom óta kerültem ahol szoknyát kötelező volt egyáltalán venni. De amióta kiderült, hogy varázsló vagyok vagy is örököltem édesanyám génjeit, azóta mindennap szoknyában kell lennem. Ugyan is ez "előírás". Örülök, amikor nadrágba öltözhete-
- Lucy! Már megint hol jár az agyad? Itt van a pásztorod melletted, te meg a szoknyádon gondolkozol - szidtam le újból magam. Tény és való volt, hogy csak azért vizsgáltam a szoknyám, mert egy nagyon hülye kérdést tettem fel neki. Remélem nem hallotta, mert nem akarok beégni előtte.
- ÁÁ felejtsd el - legyintettem végül.
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. április 5. 22:36 | Link
Lucy Elliston


- Örömmel hallom, hogy rendes veled mindenki. Ne tartsd magad bénának, az elején én sem ismertem ki magam az iskolában. Sőt, minden teljesen új volt a számomra, mivel muglik között nőttem fel, szóval majd beletanulsz a dolgokba idővel. Szerintem talpraesett vagy, megállod a helyedet és segítséget is kapsz hozzá. -feleltem neki, nem értettem, hogy miért tartja magát ennyire kishitűnek, mert egyáltalán nem tűnt bénának. Nem látszott rajta az sem, hogy ne lenne kellő önbizalma, de ki tudja, hogy mit rejt belül a határozottságot sugalló felszín.
- Szerintem teljesen normális. Nekem is vannak olyan napjaim, amikor elfog a farkaséhség és szinte mindent felfalnék, ami csak az utamba kerül. Sokszor érzem én is azt, hogy hiába eszem, egy kis idő elteltével újra éhes vagyok. Furcsa, nemdebár? -kérdeztem vissza mosolyogva, miközben kedvesen a lányra néztem. Valóban sokszor megtapasztaltam ezt a dolgot, de szerencsére tudtam magamon uralkodni, mert erős önuralommal rendelkeztem és megálltam, hogy ilyenkor ne faljak fel mindent. Erre büszke voltam, mert legalább figyeltem az alakomra és ez ügyben nagyon határozott voltam, reméltem, hogyha idősebb leszek, akkor is ilyen alakom lesz. Persze tisztában voltam vele, hogy ezért a későbbiekben tenni is kell, de szerettem a sportot és majdnem mindennap tornáztam, úgyhogy ezzel nem volt gond, világéletemben örökmozgó típus voltam. Szép időben is inkább kinn szerettem lenni, mint a négy fal között, télen pedig szerettem hógolyózni és hóembert építeni.
Láttam, hogy közben Lucy is eltűnődött valamin, nem firtattam a dolgot, hagytam, hogy magától visszatérjen a valóságba, nem akartam megzavarni a gondolatmenetét. Mikor hirtelen megszólalt, hogy felejtsem el a dolgot, megint csak mosolyogtam, aranyosnak tartottam, hogy zavarban volt kicsit, mert saját magamra emlékeztetett.
- Hogy megy a tanulás? Milyen tárgyakat vettél fel? -kérdeztem tőle érdeklődve, mert kíváncsi voltam, hogy mi iránt érdeklődik tanulás terén. Én is felvettem jó pár tárgyat, úgyhogy lesz mit tanulnom, de egyáltalán nem bánom, mert mindegyik érdekel.
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Széplaki Alíz
Írta: 2016. április 7. 19:59
 | Link
- Örülök, hogy nem csak én vagyok, annyira szerencsétlen - vonok vállat. Soha nem mondtam magamra, hogy mindig mindenben tökéletes vagyok. Igazság az, hogy szinte soha nem ismertem el a saját magam tehetségem. Ezért van az, hogy az emberek sokszor azt gondolják, hogy tele vagyok önbizalommal, pedig sokszor kapkodok utána, hogy kapjam vissza a maradékot is.
- Tantárgyakat? Felvettem eddig az Illemtant, Önismeretet, Átváltoztatástant, Repüléstant, Legendás Lények Gondozását, Mágiatörténetet, Mítoszok és legendákat, Mugli-és mágusismeretet, Művészeteket, Elemi Mágiát - soroltam. Bár így végig mondva soknak tűnt, így remélem, nem nézz valami okoskának amiért ennyi tantárgy érdekel. Bár lehet, leadom valamelyiket, amíg még lehet.
- És neked? - mosolyodtam a pásztoromra. Biztos neki kevesebb, mert több dolga lehet, hogy itt vagyok neki én, és még, mert már másodikos.
Alíz úgy tűnt sokat sportol, mert gyönyörű alakja volt nem úgy, mint nekem, aki hol fogyott, hol hízott. Sportolni nem szerettem soha, mert minden sporteszköz ellenem van, azt tudom. Na, jó az az igazság az, hogy eddig akármit elkezdtem baleset lett belőle. Törés, véraláfutás, zúzódás és ilyesmik.
- Azt is elárulod, hogy mennyit sportolsz vagy is... - fontoltam át a kérdést.
- Mit sportolsz, mert engem utál, mindenféle sport szóval tudsz valami jó tanácsot adni? - fordultam kérdőn felé. Azt hiszem kicsit sok kérdést tettem fel neki egyszerre..-
Utoljára módosította:Lucy Elliston, 2016. április 7. 20:02
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. április 8. 20:52 | Link
Lucy Elliston


- Ugyan, ne mondj ilyeneket! Minden új diáknak kell némi bátorítás és hidd el, hogy elsőre senki nincs tisztában pontosan az itt zajló dolgokkal. Idő kell mindenhez, később te is tapasztaltabb leszel. -válaszoltam megnyugtatásul a lánynak, hiszen mindenkinek jól esett egy kis támogatás, igaz még én is kezdőnek számítottam valamilyen szinten, hiszen a mugli világ után számomra itt minden újdonság volt. Már egész sok dolgot megismertem az iskola falai között, ráadásul sikeresen le is vizsgáztam, szóval elégedett voltam az eredményemmel, mert tényleg beleadtam mindenbe apait-anyait.
- Az igen! Jó sok tárgyat vettél fel! Ügyes vagy! Hajrá és írj sok szorgalmit, hogy megnyerhessük az idei házversenyt! -bátorítottam Lucy-t lelkesen, majd folytattam a mondandómat:
- Én ezeket a tárgyakat vettem fel idén: Bűbájtan, Repüléstan, LLG, Mugliismeret, Művészetek.
Ennyi tárgy egyelőre elég volt, mert még más teendőim is voltak a tanulás mellett és ezen felül még mindig ismerkednem kellett a varázsvilággal, de már egyre több dolgot tudtam meg róla, úgyhogy nem okozott különösebb gondot ez az egész procedúra.
- Én heti öt alkalommal szoktam aerobic-ot és fegyencedzést űzni, azaz saját testsúlyos edzést. Részben ennek köszönhetem az alakomat, de nagyobb részben annak, hogy odafigyelek mindig, hogy mit és mennyit eszek. Ez a legfontosabb, hiszen a sport formál, de a tiszta étkezés tartja fenn az ideális testsúlyt, szóval életmódváltás szükséges ehhez, nem pedig fogyókúra, mert onnan gyorsan vissza lehet zuhanni a mélypontra. -válaszoltam a lánynak határozottan, mert ebben a témában nagyon otthon voltam és örültem, hogy megoszthatom a tudásomat vele.
- Tehát figyelj oda az étkezésre, ne egészségtelen ételekből tevődjön össze a napi menüd, legyen elég szénhidrát, fehérje és vacsoraidőben pedig nyugodtan étkezhetsz, de a szénhidrátot olyankor már hagyd ki, vagyis ehetsz túrót, joghurtot, tojást, húst, zöldséget, de hagyd ki a súlygyarapító ételeket. -válaszoltam neki és ránéztem biztatóan, hittem benne, hogyha változtatni akar az életmódján, akkor kellő kitartással és elszántsággal sikerülni fog neki idővel szép eredményt elérnie.
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Széplaki Alíz
Írta: 2016. április 9. 19:32
 | Link
- Hmm, igazad lehet - gondolkodtam el. Lehet, hogy mások is szerencsétlenül kezdték az új napunkat, nem csak én.
Sejtettem, hogy kevés tantárgyat vett fel, hiszen neki nincs annyi ideje, mint nekem, de lehet, én leadok még párat, nem akarok a vizsgákra, folyton-folyvást rohanni.
- Azta. Jó sok mindent sportolsz. - bólintottam elismerően. Nem volt vitás, hogy még a házi rendjére is figyel. Bezzeg én, csoki csokival, gyümölcs csokival, meg minden félét össze eszek. Lehet ezért nem sikerül soha, a fogyókúra.
- Azért érdeklődtem, mert engem nagyon utálnak a sportok és sporteszközök. Kiskoromban a szüleim sok helyre elvittek, de a végén vagy eltört valamim, vagy zúzódás volt az egész testem. De most, hogy mondod, az aerobicot talán az még menne... - méláztam el, miközben a fejemben az aerobicom menetét terveztem.
Először is kell akkora hely, hogy tudjak egyáltalán mozogni. Másodszor is zene is kell. Harmadszor meg kell valaki, aki segít...
- Öm izé Alíz? Segítesz, esetleg ha tényleg nagyon nem vagy elfoglalt, én nem akarok még egy plusz munkát, de segítesz az aerobicban? - pillantottam felé félve. A hangomon is hallható lehetett, a félénkség, hiszen egy oktávval feljebb volt, és még nagyon bátortalan is volt. Remélem, segít, de ha nem nem hibáztatom érte, biztos jobb dolga is van, mint engem edzeni.
Utoljára módosította:Lucy Elliston, 2016. április 9. 19:32
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. április 9. 22:56 | Link
Lucy Elliston


- Köszi, hát igyekszem! -húztam ki magam büszkén, ugyanis jól estek a lány elismerő szavai és örültem, hogy segíthettem neki. Már évek óta űztem az aerobic-ot, úgyhogy otthon voltam a témában, reméltem, hogy Lucy-nak is tetszeni fog ez a fajta sportág, emellett pedig futottam is időnként.
- Szívesen segítek az aerobic-ban, de kitartónak kell lenned, ha szeretnél némi változást elérni, az nem elég, ha csak az elején vagy lelkes. -válaszoltam őszintén a lánynak, hiszen számos embert láttam az órákon, akik az elején aktívan jártak sportolni, de amikor elfogyott a lelkesedés, vagy rövid időn belül nem értek el semmilyen eredményt, akkor feladták, nem várták ki, hogy megtörténjen idővel a változás, ugyanis nem minden megy vezényszóra. A sikerért igenis meg kell küzdeni, nem jön csak úgy magától és nem adja magát könnyen, meg kell érte szenvedni és mindez időbe telik. Aki nem tudja kivárni, az lemorzsolódik és ugyanúgy tengeti az életét mint előtte, sose fogja elérni a célját ezzel a mentalitással. Nem akartam elszomorítani Lucy-t, bíztam benne, hogy érett már annyira, hogy megérste a dolog lényegét és reméltem, hogy nem fogja feladni már az elején és ki fog tartani, hogy elérhesse a célját. Legalábbis én nagyon drukkoltam neki, de tisztában voltam vele, hogy rajta múlik az egész.
- Minden hétköznap edzeni fogunk, tehát heti öt alkalommal. Háromszori aerobic és kétszeri futás. Ez nagyon jó kondit ad és erősíti az állóképességedet, de ha tartósan fogyni is szeretnél, akkor oda kell figyelned a tiszta étkezésre. Ha gondolod, akkor majd átrághatjuk, hogy mit ehetsz és mit nem, de írhatok neked egy enyhébb diétát is kezdésnek, hogy ne legyen olyan nehéz átállni az új étrendre. -ajánlottam fel a segítségemet Lucy-nek, hiszen szerettem volna, ha eredményesen zárul az edzésünk és eléri a végén a célját, tehát nem csak jó állóképességet szerez, hanem mellette megtarthatja a karcsú alakot is.
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Széplaki Alíz
Írta: 2016. április 19. 20:00
 | Link
- Köszi szépen! Mindent beleadok! - pattantam fel tele energiával. Majd lassan vissza is ültem, nem akartam, hogy bolondnak nézzen, így inkább gondolkoztam. Vegyes érzelmekkel álltam az egész dologhoz. Mi lesz akkor, ha hirtelen nem tudok alkalmazkodni, az új étrendhez? Nem Alíz ír nekem, ha megkérem, egy diétát. És ha nem illik hozzám az aerobic? Mi lesz akkor, hogyha Alíz meglátja, hogy mennyire szerencsétlen vagyok, és inkább feladja?
- ÁÁ ne ostorozd magad. Menni fog az! - tüzeltem fel magam. Lehet, hogy lesz olyan jó alakom, mint Alíznak, lehet, hogy meg is tudom tartani, azt a jó alakot, ha követem azt az étrendet. Meg ha aerobicozok is, akkor is picit adhatok le kilókat. Lehet, hogy kviddicsező is lehetek még!!! Na igen.. Bárcsak...
- Abba nem leszek jó, ha még le is fogyok - legyintettem magamnak csalódottan. Annyira jó lenne, ha bevennének a Navinés kviddicsezők közé. Ha anyu eljöhetne az egyik meccsemre, és csillogó büszke szemeibe nézve, én nekem is adna energiát. Ha a Navinés tagok az én nevemet kántálnák. Én ahogy meglátom a cikeszt, majd lassan elkezdek felé repülni majd elkapva, 100 pontot szerzek a háznak. Jó is lenne...
- Alíz... - próbáltam a szavakat keresni. Rengeteg kérdés kavargott bennem, de az első amin rengeteg agyaltam, az itt létem alatt, meg most is muszáj volt, feltennem neki.
- Szerinted lehetnék jó kviddicsező? - néztem a szemébe reményteljesen. Ha azt mondja, hogy adjam fel, nem olyan az alkatom hozzá feladom. Ahogy a mugli mondás tartja: "Ami nem megy azt nem kell erőltetni"
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. április 20. 20:51 | Link
Lucy Elliston


- Nincs mit, örülök, hogy segíthettem. Remélem, hogy valóban kitartó leszel majd az edzések folyamán, mert sokan az elején adják fel a dolgot, hiszen nem egyszerű belezökkenni az egészbe és kitartónak lenni, ráadásul ez nagyon igaz az étkezés részére is. -feleltem boldogan, valamint reméltem, hogy a lány valóban kitartó lesz majd a sport és az életmódváltás alatt.
Miután megbeszéltük a témát, Lucy egy újabb érdekes kérdést tett fel, hogy vajon jó kviddecsező válna -e előle.
- Hát ez nehéz kérdés. Nem láttalak még játszani, de az a helyzet, hogy túl sok fogalmam nincs is a szabályokról és úgy az egészről, mert én muglik között nőttem fel, tulajdonképpen nemrégiben jöttem rá, hogy van varázserőm, szóval ebben sajnos nem tudok tanácsot adni. Szerintem próbáld ki magad, jelentkezz a csapatba, ezzel semmit sem veszítesz! -bátorítottam a lányt, hiszen, ha ennyire érdekelte a kviddics, akkor a puding próbája az evés alapon kipróbálhatja magát benne, aztán lehet, hogy megtetszik neki ez a fajta sport is, vagy az is elképzelhető, hogy nem jön be neki, de ha már kipróbálta magát benne, akkor könnyen eldöntheti majd, hogy mit akar.
- Visszatérve a fogyásra, összeállítok neked egy étrendet és elküldöm bagolyban, aztán ugye nem lehetek folyton ott, hogy ellenőrizzem, betartod -e a leírtakat. Szóval bízom benne, de ha már majdnem feladnád, gondolj arra, hogy ez a siker kulcsa a szép alakhoz, és ezzel saját magadnak teszel jót, valamint csak a kezdet nehéz, utána már természetes lesz az új életmód, csak kellő elszántság, akarat kérdése az egész. Bízom benned! -mondtam neki kedvesen, majd folytattam a mondandómat:
- Tanítás után egy órával pedig sportolni fogunk minden hétköznap, a hétvége pedig a pihenésé és a kikapcsolódásé.
Reméltem, hogy Lucy be fogja tartani a tanácsaimat, én átadom neki fontosabb információkat, az pedig már csak tőle függ, hogy betartja -e, amit tanácsolok neki, vagy sem, de az biztos, hogy lemondások és nehézségek nélkül nincs fejlődés.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet