A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=696241#post696241][b]Széplaki Alíz - 2017.08.14. 20:29[/b][/url]

Zárás

- Remélem, hogy te is megtalálod a számításaidat és azzal foglalkozhatsz majd, amit tényleg szeretsz csinálni - mondtam kedvesen a lánynak. Nagyon is rászolgált arra, hogy oda vigye az élet, ahová szeretné. Részben legalább sikerült neki, de drukkoltam neki, hogy a karrierje és a szociális élete is ugyanilyen jó legyen.
- Valóban remek választás volt - válaszoltam neki elismerően. Már alig maradt a csokimból, olyan finom volt, hogy nem is tudtam betelni vele, és már azon vettem észre magam, hogy a legvégénél tartok.
- Ezt gyorsan benyomtam, köszi, finom volt! - válaszoltam neki elégedetten, mert mindig is szerettem az ízletes ételeket, a finomságokat.
- Én is izgulok a vizsgák miatt, tökre meg tudlak érteni. Üljön majd össze később,  ha mindketten jobb passzban leszünk és segítek átvenni a tananyagot.
Természetesen felajánlottam a lánynak a segítségemet, mert tudtam, hogy együtt könnyebben birkózunk meg a tanulási mizérián, és így talán én is nagyobb kedvet kapok a tanuláshoz a társaságában.
- Remek ötlet! Gyere induljunk! - feleltem a lánynak, miközben becsuktam a füzetemet és elrendezgettem a dolgaimat. Szép sorjában elpakoltam mindent az asztalról, majd felkeltem a kényelmes fotelból, amiben már kicsit elgémberedtem. Miután összekaptam magam elindultam a lány társaságában, hogy megigyunk közösen egy-egy hideg üdítőt és hogy visszatérhessek a lakrészembe, aztán álomra hajthassam a fejem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=700459#post700459][b]Széplaki Alíz - 2017.09.10. 16:31[/b][/url]

Megbeszéltük Sheela-val, hogy találkozunk a Társalgóban, hogy jósolhassak neki. Már múltkor is szó volt róla, hogy kártyát vetek neki, most pedig sikerült végre egyeztetnem vele egy olyan időpontot, amely mindkettőnknek megfelelt. Már 10 perccel korábban odaértem a helyszínre, ahol csak páran lézengtek. Leültem az egyik kényelmesnek tűnő fotelba, kiraktam az asztalra a kártyapaklimat, majd türelmesen vártam a lányt. Magamban azon töprengtem, hogy vajon milyen lesz a találkozás anyámmal, ha egyáltalán visszaír. Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt amiatt, hogy nem avattam be Timit ebbe a dologba, de úgy gondoltam, hogy lehet nem is lesz az egészből semmi, ezért pedig felesleges lenne idegeskednie miattam. Abban se voltam biztos, hogy jó ötlet volt-e felvenni a kapcsolatot az anyámmal vagy sem... abban viszont biztos voltam, hogy nem fogok üdvriangásban kitörni, ha majd meglátom. Az apámról meg pláne nem tudtam semmit azon kívül, amit a nő leírt. Részben azért is akartam azt a találkozót, hogy többet megtudjak a múltamról és esetleg hátha felvilágosít majd a képességemmel kapcsolatban. Ha másért nem, akkor már azért megéri találkozni vele... Furcsállottam, hogy mégiscsak a nyomomra akadt, de azért gyanús volt az is, hogy ilyen sokáig várt vele. Tényleg ennyire tartott volna az apjától? Ez azért nagyon gáz. Biztos az a ki ha én nem típusú ember lehetett és az egész életét a külsőségeknek és a felületes kapcsolatoknak szentelte. Pff... ez szánalmas.
~ Mikor jön már Sheela? ~ - néztem türelmetlenül a velem szemben lévő faliórára. Nem akartam tovább egyedül lenni, jobban örültem volna a társaságnak, mert legalább az elvonja a figyelmemet a lélekőrlő gondolatoktól. Már eltelt az a tíz perc és idő volt, hogy a lány ideérjen, már ha pontos volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=700722#post700722][b]Széplaki Alíz - 2017.09.12. 00:34[/b][/url]

Nagy megkönnyebbülést éreztem, amikor Sheela megjelent az ajtóban, egy kő esett le a szívemről, hogy végre nem kellett tovább egymagam ücsörögnöm. Talán még sose örültem ennyire a társaságnak, legszívesebben a lány nyakába ugrottam volna, de persze nem tettem, mert totál hibbantnak nézett volna. Hirtelen lefagytam, mert láttam, hogy Sheela-nak feltűnt a türelmetlenségem, ami igazából nem volt fair vele szemben, mivel csak pár percet késett és nem órák óta ültem itt. Hirtelen nagyon elszégyelltem magam, amikor bocsánatot kért a késésért.
- Nem haragszom, nem a te hibád - válaszoltam neki, miközben a tenyerembe temettem a fejemet és az asztal sarkát bámultam. Próbáltam harcolni az ellen, hogy ne mardosson a kétségbeesés anyám miatt, sőt, megígértem magamnak, hogy nem ez a téma lesz a középpontban, de egyszerűen képtelen voltam kiverni a fejemből ezt az egész szituációt, ami nemrégiben történt velem. Ráadásul elküldtem neki azt a fránya baglyot is és még semmilyen választ sem kaptam tőle. Lehet, hogy csak szórakozott velem valaki? Az kizárt... de akkor miért nem képes válaszolni?
- Sajnálom - kaptam fel a fejem, miközben szomorúan a lányra néztem, majd megköszörültem a torkom és a kártyapaklira emeltem a tekintetemet.
- Remélem, hogy neked jobban alakulnak a dolgaid, mint nekem - folytattam a mondandómat, miközben szép lassan elkezdtem a kártyapaklit keverni. Sajnos nem igazán álltam a helyzet magaslatán, mert az egyik kártyalap a földön landolt.
- Az Ördögbe! - emeltem fel onnan nagy komótosan. Rápillantva, majd megmutatva a kártyalapot megjegyeztem a lánynak egy hamiskás mosollyal:
- Szó szerint. Csak nehogy megégessem magam!
Ugyanis a lap az Ördögöt ábrázolta, hát igen, az élet mindig is érdekes humorral bírt, különösképp ha az ember alá kellett tennie.
Miközben tovább kevertem a kártyapaklit egyre kevésbé kezdett el az foglalkoztatni, hogy mit gondolt rólam a környezetem, de azért próbáltam magam tartani a lány előtt, nehogy még őt is elveszítsem. Szegény nem igazán érthette, hogy mi játszódott le bennem és hogy minek volt köszönhető a különös viselkedésem.
- Képzeld, anyám jelentkezett 17 év után - folytattam a mondandómat élcesen, miközben tovább kevertem a kártyalapokat.
- Jó, mi? Ennyi idő után eszébe jutott, hogy létezem... bocs, kicsit kivagyok, ne vedd magadra! - tettem le a lapokat az asztalra mélabúsan, de szerencsére a sírásig még nem jutottam el. Mondjuk nem sok hiányzott hozzá, de tartottam magam, amennyire tudtam, ugyanis nem akartam megint gyengének mutatkozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=706193#post706193][b]Széplaki Alíz - 2017.10.20. 16:27[/b][/url]

Nagyon sajnáltam a lányt, szó szerint rossz helyen volt rossz időben... sikerült rázúdítanom az összes negatív érzelmemet, a kétségbeesettségemet, a csalódottságomat, a keservemet, aminek meg is lett az eredménye, mert előbb elpityeregte magát, mint én.
- Jaj, ne haragudj! Nem akartalak megríkatni - mondtam neki, miközben megfogtam a kezét, és bizony belőlem is elkezdtek záporozni a könnyek. Most már nem csak magamat sajnáltam, hanem őt is, mert neki is elrontottam a hangulatát.
- Látod, mesteri módon el tudom cseszni mások jókedvét, ilyenkor egy sz*r embernek érzem magam - tettem hozzá, miközben előhúztam két zsebkendőt a zsebemből, az egyiket magamnak készítettem elő, a másikat pedig átnyújtottam a lánynak.
- Szóval hirtelen kaptam egy baglyot, amit anyám írt, hogy fel akarja venni velem a kapcsolatot - vázoltam fel neki a lényeget. Valamilyen morbid oknál fogva mindig nálam volt a levél, mióta megkaptam, így oda tudtam adni Sheela-nak, hogy elolvashassa.

"Édes kislányom!


Nem is tudom, mit írhatnék. Végre sikerült a nyomodra akadnom, miután alig pár naposan olyan hirtelen elszakítottak tőlem. Szerelemből fogantál, de apámnak más tervei voltak, ezért távoli rokonokhoz kellett utaznom, míg világra nem jöttél, aztán pedig nyomtalanul eltűntél a szemem elől. Attól tartottam, hogy képes és kitesz az erdőbe, annyira dühös volt, amiért kvibli az apád, de hála az égnek, amikor egy éve elhunyt, a hátramaradt iratai között akadt egy nyomravezető is. Annyira örülök. Szeretnélek látni is ennyi idő után, ha van rá mód.


Ölel szerető anyád,
Liliomfay Heléna"

- Na, mit szólsz hozzá? - kérdeztem tőle, miután kisírtam magam, kíváncsi voltam, hogy mit reagál erre a lány.
- Lehet, hogy találkoznom kéne vele, mert addig nem tudom lezárni a múltat, amíg folyton jelen van az életemben és ott az a sok kérdés, hogy vajon mi történt pontosan, miért így alakult az életem, örököltem-e a képességemet stb. - közöltem a szőkeséggel egy kis hatásszünetet tartva a mondandóm végén.
- Bocs, látod megint csak magammal foglalkozom. Mi a helyzet veled? Látom rajtad, hogy valami nem stimmel. Persze nem kell elmondanod, hogy mi a gond, ha nem akarod - mondtam neki nyugodt hangnemben, miközben teljes figyelmemmel a lányra koncentráltam. Közben hirtelen azt éreztem, hogy elfogott a rosszullét, elkezdtem szédülni és a gyomrom is elkezdett rendetlenkedni, úgyhogy felpattantam a helyemről és csapot-papot otthagyva rohantam a mosdó irányába.