37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet
Társalgó - Damien Alexander Holloway hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Damien Alexander Holloway
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
Írta: 2015. október 9. 19:43 | Link

Gwen

Nem pont így terveztem, de végül itt kötöttem ki. Nem igazán sikerült eligazodnom ezen a helyen, hiába minden igyekezet amit ráfordítottam. Ideges pillantásokkal  mértem fel a helyet, de csak leültem és az ölembe tettem a könyveim. Nem nagyon sikerült még átállnom magyarra, szóval még egy szótár is itt volt. Néha olyan szavakat használtak amiket nem tudtam megérteni. Apám tutira kicsinálna, mert ennyire elfelejtettem már ezt a nyelvet, de igazán sosem akartam megtanulni. Nem használják sok helyen, sőt kb ezzel az országgal kimerült... Olyan pillantást vetek a könyvre, mintha csak ő tehetne róla, hogy ennyire nem megy nekem ez az egész, de aztán egy sóhajjal próbálom újra megérteni az egészet, egyszóval nekilátok átböngészni a könyvet. Nem sokat haladok, körülbelül fél óra elteltével már a plafont bámulom és próbálok rájönni, hogy mégis mennyi értelme magolnom. Ki tudja meddig járok ide, apámnak én már kicsit sem hiszek, sőt mondhatni hidegen hagy amit mond. Az a majd most letelepedünk és nem költözünk újra túl sokszor hangzott el családon belül. Hallom ahogy nyílik az ajtó, szóval arra pillantok és figyelem a srácot ahogy inkább visszafordul. Nem tudom milyen okból tette, talán csak mert nem ismer... Nem érdekelt túlzottan ahhoz, hogy ezen törjem a fejem, így újra a plafon szépségének áldozom a perceim és próbálok teljesen elveszni a gondolataim forgatagában.
Utoljára módosította:Damien Alexander Holloway, 2015. október 9. 20:01 Szál megtekintése

Rémségek hercege
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
Írta: 2015. november 5. 20:33 | Link

Ward

A folyosón bóklásztam a hónom alá vágott könyvel. Nem volt nagy szám, elég sok diáknál volt ilyesmi, már ha éppen szüksége volt rá a beadandóihoz. Ahogy a többieknek, épp úgy nekem is a tanuláshoz kellett, habár valószínűleg úgysem jutok odáig, hogy legyen is kedvem az elolvasásához. A társalgóba vezetett az utam csak akkor állva meg ha éppen szükség volt rá egy csapat elsős miatt, vagy éppen egy eltévedt háziállat kergetésének következtében. Viszonylag hamar értem oda, ám sajnos a társalgó nem volt üres, elvégre mégis csak egy társalgásra alkalmas hely. Ugyan nem volt tele, csupán egyetlen ember volt idebenn, aki ha jól emlékszem szintén a házam tagja volt, de annyira nem voltam ebben biztos, elvégre nem tartom számon a többieket. Mielőtt még ledobtam volna magam beljebb léptem és felé pillantva egy kérdést tettem fel neki.
- Zavarok? - Jobbnak láttam előre tisztázni, mielőtt még azért köt belém valaki, mert be merészeltem lépni oda ahova ő. A srác nem az első lenne és nem is az utolsó ahogy sejtem ha igent mondana... Remélve nem küld el beljebb merészkedtem és vártam mit válaszol a srác. Alapjában véve nem voltam sem ijesztő, sem pedig olyan nagyon feltűnő személyiség. Mondhatni úgy is, hogy a kissé szakadt farmer, a fekete Black sabbath pólóm és a bakancsom sem tűnt ki néha, na meg a szögecses bőrdzsekim sem, amit ha a srác hagyta hogy ledobjak az ülőalkalmatosságra, akkor le is tettem. Még nem volt időm végigmérni a srácot, de nem is igazán akartam. Mondjuk lehet jobb lenne... Ki tudja milyen a stílusa.

Szál megtekintése

Rémségek hercege
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
Írta: 2015. november 5. 21:30 | Link

Ward

A srácnak nem nagyon jött be a jelenlétem. Ezt sikerült a sóhajból leszűrnöm, hiába is mondta, hogy ha csendben gubbasztok nem zavarom. Persze nem léptem le, inkább ledobtam a dzsekim és éppen eljutottam volna addig, hogy magam is így tegyek, ám ekkor megszólalt, szóval megállva a mozdulatsorban ránéztem, de végül nem vágtam hozzá semmi megjegyzést és leültem az ölembe téve a könyvet és kinyitottam. Csak ekkor szólaltam meg.
- Nem, de az előbb azt kérted maradjak csendben, most meg te szólítottál meg. Elég ellentétes vagy.. - higgadtan mondom és semmi hátsó szándékkal. Nem akartam bajba kerülni, de nem bírtam megállni, hogy ezt ne közöljem vele. A könyv ami nála volt számomra ismerősnek tűnt, de egyelőre az annyira nem érdekelt csak a srác. Az tuti, hogy nálam erősebb és valószínűleg tapasztaltabb, szóval ha bunyóra kerülne sor tutira alulmaradnék vele szemben, de reményeim szerint nem akkora állat, hogy helyből nekem akarjon ugorni. Ellenben ha mégis, akkor még mindig van egy pálcám és szerencsémre azért gyorsan reagálok. Talán pont el tudnék ugrani... Ez a srác olyan lehet mint valami böszme bika. Mondjuk a lovat se a fogairól ítéljük meg... Nagyot sóhajtottam és a könyvre néztem.
- Bocs... Elég hülyén indítottunk és nem akarok bajba kerülni az első héten. Szóval... vedd úgy, hogy csendben bámultam a könyvet és nem mondtam semmit ami miatt kiverhetnéd a fogaim, vagy esetleg kómába küldenél oké?- mondom neki és felpillantok a sorok közül. A könyv amúgy is uncsi, előre tudom mennyire nem fog lekötni, de inkább a könyv, mint a gyengélkedő egyik ágyán való nyöszörgés a fájó végtagok miatt.
Szál megtekintése

Rémségek hercege
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
Írta: 2015. november 5. 23:08 | Link

Ward

Nem jöttem be neki, most már kezdtem száz százalékig biztos lenni ebben. Mondjuk ezen már meg sem lepődtem... Nem vagyok az a nagy barátkozós típus és ahogy láttam ő sem hajlik efelé, szóval lehet jobb lett volna szépen csendben olvasni ezt a... könyvet. Felhorkant amikor visszavágtam arra amit mondott, de ezt hagytam elmenni a fülem mellett, mintha csak egy légy zizzent volna meg a falon. A mondatára egy egészen barátságos mosollyal válaszoltam, elvégre a „s*ggedet” szó inkább volt vicces így utólag, mintsem sértő, na meg a mondata további része sem volt az. Olyan volt mint valami acsargó kutya... Azok inkább morognak és mutogatják a fogukat, hogy van nekem ilyen is, gyere csak a közelembe és megharaplak. Aztán meg pár órányi foglalkozás után még a farkukat is csóválják... Mindegy, nem akartam a srácot ezzel leminősíteni, inkább afféle gondolatmenet volt a viselkedésére. Ennyiből például rájöttem, hogy utálja a társaságot. Míg ő a könyvébe habarodott én megejtettem egy magyarázatot és ezzel együtt egy sóhajt, amire olyan fejjel nézett fel, mintha megértő lenne.  Végighallgattam amit mondani akart és csak ez után szólaltam meg.
- Ennek csak örülni tudok. - értettem arra, hogy nem akart megverni. Elég rosszul végződött volna ez a nap, ha lila monoklival kellene vonulnom a Rellonig... vagy színváltóssal. Na az az igazi! Felajánlotta, hogy beszélget velem, még annak ellenére is, hogy sütött róla, hogy inkább örülne, ha az első opciót választanám és szépen csendben ücsörögnénk itt kettecskén. Nos, sajnos inkább választottam az elvileg „kevésbé” élvezetes opciót.
- Szívesen dumálok veled. Már ha akarod, nem kötelezlek rá. Elvagyok én a... Azt se tudom mi a fene ez. - túrtam a hajamba idegesen. Egy az, hogy nem nagyon értettem ami le van írva, mivel nem voltam zseni a magyar nyelv használatában. Elég volt megértenem amit mondanak, nem hogy a nyelvtani katyvaszt...
Szál megtekintése

Társalgó - Damien Alexander Holloway hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet