 A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig. A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve. Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után. Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni! A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.
|
|
|
|
Ward
A folyosón bóklásztam a hónom alá vágott könyvel. Nem volt nagy szám, elég sok diáknál volt ilyesmi, már ha éppen szüksége volt rá a beadandóihoz. Ahogy a többieknek, épp úgy nekem is a tanuláshoz kellett, habár valószínűleg úgysem jutok odáig, hogy legyen is kedvem az elolvasásához. A társalgóba vezetett az utam csak akkor állva meg ha éppen szükség volt rá egy csapat elsős miatt, vagy éppen egy eltévedt háziállat kergetésének következtében. Viszonylag hamar értem oda, ám sajnos a társalgó nem volt üres, elvégre mégis csak egy társalgásra alkalmas hely. Ugyan nem volt tele, csupán egyetlen ember volt idebenn, aki ha jól emlékszem szintén a házam tagja volt, de annyira nem voltam ebben biztos, elvégre nem tartom számon a többieket. Mielőtt még ledobtam volna magam beljebb léptem és felé pillantva egy kérdést tettem fel neki.
- Zavarok? - Jobbnak láttam előre tisztázni, mielőtt még azért köt belém valaki, mert be merészeltem lépni oda ahova ő. A srác nem az első lenne és nem is az utolsó ahogy sejtem ha igent mondana... Remélve nem küld el beljebb merészkedtem és vártam mit válaszol a srác. Alapjában véve nem voltam sem ijesztő, sem pedig olyan nagyon feltűnő személyiség. Mondhatni úgy is, hogy a kissé szakadt farmer, a fekete Black sabbath pólóm és a bakancsom sem tűnt ki néha, na meg a szögecses bőrdzsekim sem, amit ha a srác hagyta hogy ledobjak az ülőalkalmatosságra, akkor le is tettem. Még nem volt időm végigmérni a srácot, de nem is igazán akartam. Mondjuk lehet jobb lenne... Ki tudja milyen a stílusa.
|
|
|
Rémségek hercege
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
|
|
Írta: 2015. november 5. 20:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=539561#post539561][b]Rémségek hercege - 2015.11.05. 20:33[/b][/url] WardA folyosón bóklásztam a hónom alá vágott könyvel. Nem volt nagy szám, elég sok diáknál volt ilyesmi, már ha éppen szüksége volt rá a beadandóihoz. Ahogy a többieknek, épp úgy nekem is a tanuláshoz kellett, habár valószínűleg úgysem jutok odáig, hogy legyen is kedvem az elolvasásához. A társalgóba vezetett az utam csak akkor állva meg ha éppen szükség volt rá egy csapat elsős miatt, vagy éppen egy eltévedt háziállat kergetésének következtében. Viszonylag hamar értem oda, ám sajnos a társalgó nem volt üres, elvégre mégis csak egy társalgásra alkalmas hely. Ugyan nem volt tele, csupán egyetlen ember volt idebenn, aki ha jól emlékszem szintén a házam tagja volt, de annyira nem voltam ebben biztos, elvégre nem tartom számon a többieket. Mielőtt még ledobtam volna magam beljebb léptem és felé pillantva egy kérdést tettem fel neki. - Zavarok? - Jobbnak láttam előre tisztázni, mielőtt még azért köt belém valaki, mert be merészeltem lépni oda ahova ő. A srác nem az első lenne és nem is az utolsó ahogy sejtem ha igent mondana... Remélve nem küld el beljebb merészkedtem és vártam mit válaszol a srác. Alapjában véve nem voltam sem ijesztő, sem pedig olyan nagyon feltűnő személyiség. Mondhatni úgy is, hogy a kissé szakadt farmer, a fekete Black sabbath pólóm és a bakancsom sem tűnt ki néha, na meg a szögecses bőrdzsekim sem, amit ha a srác hagyta hogy ledobjak az ülőalkalmatosságra, akkor le is tettem. Még nem volt időm végigmérni a srácot, de nem is igazán akartam. Mondjuk lehet jobb lenne... Ki tudja milyen a stílusa.
|
|
|
|
Ward Weaver
INAKTÍV
#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
|
|
Írta: 2015. november 5. 21:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=539579#post539579][b]Ward Weaver - 2015.11.05. 21:00[/b][/url] DamienNem sokszor vetemedek olyasmire, hogy a társalgó felé vegyem az irányomat, ma mégis valamiért így tettem. Talán azért, mert reménykedtem benne, hogy nem lesz ott senki. Szóval nagy nehezen kibírtam a sok társaságot a folyosón, hogy aztán fellélegezve ledobjam magamat a kanapéra. Azóta szereztem magamnak egy másik regényt, valami... Z-világháború volt a címe, vagy mi. Riportkönyvnek ígérkezett, amivel egészen szimpatizáltam, szóval kényelembe helyeztem magamat és elkezdtem olvasni. Nem volt olyan rémes, mint amire számítottam, sőt, egészen élvezhető volt, már kezdtem volna elmerülni benne, mikor léptek zaját hallottam az ajtó előtt. Először azon gondolkoztam, hogy most felkelek és elmegyek innen máshová, ahol a rajtam kívül tartózkodó, élő személyek száma mondjuk nem is tudom... nulla? Aztán a srác rákérdezett, zavar-e. Nagy sóhajjal lapoztam, azon gondolkozva, hogy nem is mondok rá semmit, de végül megerőltettem magamat. - Ha csöndben maradsz, akkor nem. - mondtam még viszonylag higgadt hangszínben, ami azért nem volt a legkönnyebb produkció, de sikerült összehoznom. Olyan szakadt rocker szerű gyerek volt, szóval bizakodtam benne, hogy ért a szóból és nem kezd majd el velem mondjuk az időjárásról beszélgetni. Inkább visszapillantottam a könyvembe, mintha misem történt volna. Mindenki jobban jár. - Leülsz még ma, vagy ott fogsz állni az idők végezetéig, mint valami szobor? - kérdeztem egy idő után, mert a perifériás látásom nem érzékelte, hogy leült volna. Remélem nem bennem gyönyörködik.
|
|
|
|
Rémségek hercege
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
|
|
Írta: 2015. november 5. 21:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=539607#post539607][b]Rémségek hercege - 2015.11.05. 21:30[/b][/url] WardA srácnak nem nagyon jött be a jelenlétem. Ezt sikerült a sóhajból leszűrnöm, hiába is mondta, hogy ha csendben gubbasztok nem zavarom. Persze nem léptem le, inkább ledobtam a dzsekim és éppen eljutottam volna addig, hogy magam is így tegyek, ám ekkor megszólalt, szóval megállva a mozdulatsorban ránéztem, de végül nem vágtam hozzá semmi megjegyzést és leültem az ölembe téve a könyvet és kinyitottam. Csak ekkor szólaltam meg. - Nem, de az előbb azt kérted maradjak csendben, most meg te szólítottál meg. Elég ellentétes vagy.. - higgadtan mondom és semmi hátsó szándékkal. Nem akartam bajba kerülni, de nem bírtam megállni, hogy ezt ne közöljem vele. A könyv ami nála volt számomra ismerősnek tűnt, de egyelőre az annyira nem érdekelt csak a srác. Az tuti, hogy nálam erősebb és valószínűleg tapasztaltabb, szóval ha bunyóra kerülne sor tutira alulmaradnék vele szemben, de reményeim szerint nem akkora állat, hogy helyből nekem akarjon ugorni. Ellenben ha mégis, akkor még mindig van egy pálcám és szerencsémre azért gyorsan reagálok. Talán pont el tudnék ugrani... Ez a srác olyan lehet mint valami böszme bika. Mondjuk a lovat se a fogairól ítéljük meg... Nagyot sóhajtottam és a könyvre néztem. - Bocs... Elég hülyén indítottunk és nem akarok bajba kerülni az első héten. Szóval... vedd úgy, hogy csendben bámultam a könyvet és nem mondtam semmit ami miatt kiverhetnéd a fogaim, vagy esetleg kómába küldenél oké?- mondom neki és felpillantok a sorok közül. A könyv amúgy is uncsi, előre tudom mennyire nem fog lekötni, de inkább a könyv, mint a gyengélkedő egyik ágyán való nyöszörgés a fájó végtagok miatt.
|
|
|
|
Ward Weaver
INAKTÍV
#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
|
|
Írta: 2015. november 5. 22:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=539646#post539646][b]Ward Weaver - 2015.11.05. 22:25[/b][/url] Dam(i)enLedobta a kabátját pont, mikor rákérdeztem, hogy ő most komolyan ott fog szobrozni az idők végezetéig, vagy leül végre? Erre persze játszotta a hisztikés utcák találkozási pontja környékén dolgozó kisasszonyt. Aztán leült és kinyitott valamit, gondolom tankönyvet, hogy aztán játssza az expert emberismerőt. Felhorkanva a szemem forgattam, majd lapoztam még egyet a könyvben, mintha mi sem történt volna. - Csak célzást tettem rá, hogy lerakhatnád végre a s.ggedet valahová, nem a kezedet kértem meg, nyugodj már le - forgattam a szememet, majd inkább ismét a könyvbe merültem. Éppen egy csajról volt szó, aki pilóta volt és lezuhant és majdnem bezabálták a zombik, de aztán törött lábbal felvonszolta magát az autópályára... igazából elég jó kis sztori volt, szimpi volt. Közben megeresztett egy világnagy sóhajt, mire felé pillantottam felvont szemöldökkel, olyan "megdöglöttazaranyhalad?" fejjel. A kijelentésére nagy sóhajjal engedtem le a könyvet, majd pár pillanatig a plafont bámultam és felé néztem. - F igyelj, nem szoktam hobbiból kölyköket verni, csak azért mert éppen pszichoanalizálni próbálnak... Szóval ne majrézzál, olvasd azt a borzalmat, vagy... vagy nem tudom. - sóhajtottam, majd inkább legyintettem és ismét a könyvemre bámultam. - vagy akár megpróbálhatsz velem beszélgetni is, de nem garantálom, hogy élvezetes lesz. Csak remélni tudtam, hogy nem az utóbbi lehetőség mellett dönt.
|
|
|
|
Rémségek hercege
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 20
|
|
Írta: 2015. november 5. 23:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=539677#post539677][b]Rémségek hercege - 2015.11.05. 23:08[/b][/url] WardNem jöttem be neki, most már kezdtem száz százalékig biztos lenni ebben. Mondjuk ezen már meg sem lepődtem... Nem vagyok az a nagy barátkozós típus és ahogy láttam ő sem hajlik efelé, szóval lehet jobb lett volna szépen csendben olvasni ezt a... könyvet. Felhorkant amikor visszavágtam arra amit mondott, de ezt hagytam elmenni a fülem mellett, mintha csak egy légy zizzent volna meg a falon. A mondatára egy egészen barátságos mosollyal válaszoltam, elvégre a „s*ggedet” szó inkább volt vicces így utólag, mintsem sértő, na meg a mondata további része sem volt az. Olyan volt mint valami acsargó kutya... Azok inkább morognak és mutogatják a fogukat, hogy van nekem ilyen is, gyere csak a közelembe és megharaplak. Aztán meg pár órányi foglalkozás után még a farkukat is csóválják... Mindegy, nem akartam a srácot ezzel leminősíteni, inkább afféle gondolatmenet volt a viselkedésére. Ennyiből például rájöttem, hogy utálja a társaságot. Míg ő a könyvébe habarodott én megejtettem egy magyarázatot és ezzel együtt egy sóhajt, amire olyan fejjel nézett fel, mintha megértő lenne. Végighallgattam amit mondani akart és csak ez után szólaltam meg. - Ennek csak örülni tudok. - értettem arra, hogy nem akart megverni. Elég rosszul végződött volna ez a nap, ha lila monoklival kellene vonulnom a Rellonig... vagy színváltóssal. Na az az igazi! Felajánlotta, hogy beszélget velem, még annak ellenére is, hogy sütött róla, hogy inkább örülne, ha az első opciót választanám és szépen csendben ücsörögnénk itt kettecskén. Nos, sajnos inkább választottam az elvileg „kevésbé” élvezetes opciót. - Szívesen dumálok veled. Már ha akarod, nem kötelezlek rá. Elvagyok én a... Azt se tudom mi a fene ez. - túrtam a hajamba idegesen. Egy az, hogy nem nagyon értettem ami le van írva, mivel nem voltam zseni a magyar nyelv használatában. Elég volt megértenem amit mondanak, nem hogy a nyelvtani katyvaszt...
|
|
|
|
Ward Weaver
INAKTÍV
#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
|
|
Írta: 2015. november 6. 16:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=539761#post539761][b]Ward Weaver - 2015.11.06. 16:52[/b][/url] DamienNem konkrétan a kölyökkel volt a bajom, hanem leginkább azzal, hogy idejött és ezért most egy légtérben kell vele tartózkodnom. Leginkább az emberekkel volt bajom, nem vele. Szóval mivel nem az én szobámba lépett be, csupán a társalgóba, mégsem illethettem olyan kedves jelzőkkel mint "hess a csába", pedig jól esett volna. A kijelentésemre még el is vigyorodott, mire kétségbeesetten felszaladt a szemöldököm. Oh, te jó ég, ezek a mai hülyegyerekek már mindenen mosolyognak, mintha muszáj lenne? Vajon Thomas is fakutyát játszik, akárhányszor tudtára adják, hogy idiótán viselkedik? Áh, kit áltatok, hullára hidegen hagy... Benyögte, hogy csak örülni tud annak, hogy nem akarom megverni, mire bólintottam. Az első értelmes, emberi reakciót is láthattuk, hölgyeim és uraim. Kiváló, nagyszerű, tapsot az angol gyereknek! Vagy mi ez... Mert hogy nem egy környékről jöttünk, az biztos, legalábbis az akcentusa nekem nem igazán rémlett. Aztán benyögte, hogy dumálni akar velem, mire a könyvet a fejemre tettem, hogy ne kezdjek el azonnal szitkozódni. Egy pár pillanatig mély levegőket vettem, majd felé néztem olyan "nanemár" fejjel. - Komolyan nem tudod mit olvasol? Azt mégis hogyan? - kérdeztem enyhén kiakadva, mivel ez azért már tényleg egy kicsit erős volt nekem. Nem tudja mit olvas, te szentséges isten... Kivel lettem én összezárva már megint... Segítség... valaki! - Angol vagy? - kérdeztem végül kelletlenül, ha már egyszer ennyire dumálni akar a kis nyomoládé... mert ugye a csokoládé csoki... akkor a ropi ilyen elven ropoládé... akkor neki nyomoládénak kell lennie...
|
|
|
|
