A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=611594#post611594][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.08.08. 13:39[/b][/url]

A társalgó kanapéján ücsörög, kivételesen bármilyen társaságot mellőzve, egyedül, maga előtt egy mágikus sakktáblával. A tábla mesterségesen mágikus intelligenciája ellen folyik a játék éppen, egyelőre fej-fej mellett. Közel annyi báb pihen az oldalsó "temetőben", a játékpályán kívül mindkét térfélen, és egyelőre stratégiailag fontos szereplőket sem sikerült leütni. Előre hajolva, egyik lábfejét a másik lábának térdén megtámasztva gondolkodik. Az a jó a játék ezen formájában, hogy senki sem sürgeti, annyi ideje van megfontolni a következő lépést, amennyit nem szégyell. Valljuk be, ez a rendes élethelyzetekre és szituációkra nem érvényes. Üdítő hát az ilyesfajta magányos időtöltés számára is. Közösségi ember ide vagy oda, pont azért van szüksége néha egy csendes pihenőre, hogy feltöltekezzen és később újult erővel vesse bele magát a társasági életbe. A délelőttöt így töltötte, lassan már mehetne vissza a rellonos körlet felé, de nehéz elszakadni ettől a nyugalomtól most, így míg "rá nem kényszerítik", addig megengedi magának azt a luxust, hogy elvonultan maradjon. Már amennyire el lehet vonulni egy olyan népszerű közösségi helyiségbe, mint a társalgó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=620080#post620080][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.09.20. 21:41[/b][/url]

Nyílik az ajtó, és beszűrődnek a kinti beszélgetés, kiáltozás zajai. Semmi különleges vagy természetellenes. Ha ennyi diák van összecsődítve egy helyre, nehéz lenne könyvtári körülményeket fenntartani, főleg a közös tereken. Már ezzel a csendes társalgóval is felettébb nagy szerencséje volt. A hangok után aztán egy közelebbi is felhangzik, megáll az ajtóban, még visszanéz és visszaszól.
Aztán befordul ide, Ethan pedig felfedezni véli benne azt az új diákot, akit nem olyan régen kísért le a rellon klubhelyiségbe, eligazítva jó előre a főbb helyekkel és tudnivalókkal kapcsolatban. Igenigen, meg is van, a művészpalánta. Nem meglepő módon jobb memóriával rendelkezik az embereket illetően, főleg, ha az a valaki ráadásul az egykori iskolájából érkezett. Mivel társasága akadt, megváltoztatja a testtartását, jobban érződik a kiegyenesedett hátból, hogy tudatában van az ittlévőnek, és megadja neki azt az udvarias figyelmet, amit illik másnak megadni ilyenkor. Ezt a hivatalosságot az tompítja le és teszi egyszerű barátságos gesztussá, hogy azért közben nem felejt el lépni a sakktáblán.
- Nem, cseppet sem zavarsz. És ez a hely mindenkié. - Kis szünetet hagy a legutolsó mondata után, végül mégiscsak hozzáteszi hangosan is az imént észrevételezett megállapítását.
- Hallom, kisebb szóváltásba keveredtél odakinn .. ?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=620137#post620137][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.09.20. 22:05[/b][/url]

Eleinte nem is nagyon hívja fel a figyelmét az a tény, hogy összezördülések adódnak a csapat tagjai között. Ilyenek vannak, főleg a rellonban, ahol sok karakán személyiség igyekszik megférni egymás mellett. Önmagában ez nem a világvége és nem is katasztrófa.
- Hogyhogy zaklatnak? Avatják az új fiút vagy zavarja valami őket?
Közben figyeli, hogy a játék mágikus intelligenciája milyen újabb lépéssel örvendezteti meg. Aztán azt is elfelejti figyelni, mikor a "Mihael" név mellé csatlakozik a pontosítás, mely szerint terelő. Összeráncolja a homlokát, úgy dől hátra ültében, elhatárolódva a játéktól, és inkább Aimére figyeljen. Azt elhagyja egyelőre, hogy sikerült tökéletesen rossz vezetéknevet megjegyeznie a másiknak. A lényeg így is érthető.
- Sajnos ismerem, az unokatestvérem. És nem Savaire, hanem Saint-Venant. Csinált is valamit, vagy csak szóban inzultál?
Ismeri Mihael heves természetét (és ezzel milyen szépen írta körbe), így el tudja képzelni, hogy milyen gátlástalanul rosszindulatú megjegyzéseket kell elviselnie a másiknak, ha a rokona kipécézte magának valami miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=620186#post620186][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.09.20. 22:43[/b][/url]

Annyira jó, hogy Aimé nem mondja ki hangosan ezeket a lehetetlen neveket, amikkel gondolatban hívja őt. Nem tenne éppen jót az egojának, az biztos. Sőt, a jelenleg a fiú felé tanúsított viszonylagos együttérzésének sem. Senki sem mondta soha, hogy Ethan olyan áldott jó lélek, és feddhetetlen jellem lenne, hogy még az önérzetét sértő dolgokat félretolva is hajlandó lenne a jóindulatra. Így azonban egyre növekvő megértéssel, és ebbe keveredő irritáltsággal hallgatja a másikat. Na persze ez nem Aimének szól, sokkal inkább a kuzinjának.
- Néha jó lenne, ha csak csomót kötne tudni a nyelvére. - Mormogja az orra alatt kelletlenül, miközben az állán lévő borostán simít végig a kezével eltöprengve.
- Ne aggódj emiatt, nem normális sem Magyarországon, sem otthon Franciaországban az ilyesmi. Ez nem földrajzi jellegzetesség, mindössze a kuzinom egy faragatlan alak. Konkrétan fenyegetett meg? Netán történt már valami komolyabb is?
Annyival csak nem mehet oda beszélni Míneával, hogy ejnye bejnye az egyik csapattagod kellemetlen megjegyzéseket tett a másik csapattagodra. Ez nemhogy a rellonban nem állná meg a helyét, mint tényleges jog a panaszra, de sehol sem, ahol 13 évesnél idősebb emberek vannak napi kapcsolatban egymással.
- Nos, az, hogy a rokonom, egy meglehetősen kellemetlen tény a számomra. Ne vonj semmiféle relációt le ebből közte és köztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=620278#post620278][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.09.20. 23:39[/b][/url]

- Hogy megütött volna másokat? Ez már komolyabb dolog. Beszélni fogok erről Míneával, hogy tartsa jobban a szemét majd rajta, nem csak mint csapatvezető, hanem mint prefektus is. Mihael inkább az ő.. hatásköre.
Van valami egészen egzotikus abban, amit Aimé csinál. Valószínűleg egyáltalán nem hiába került a rellonba. Nagyon természetesnek hatnak a gesztusai, ahogy leszegezi a szemét a földre, de még ezekkel együtt is, a jó megfigyelőnek viszonylag egyértelmű, hogy mit csinál. Rosszindulatú pletykákról beszél elítélően, de valójában ennek ellenére mégiscsak továbbadja ezt egy prefektusnak. Nehéz eldönteni, hogy szándékosan vagy csak ösztönösen ilyen körmönfont a másik, de őszintén szólva Ethant ez nem is érdekli különösebben. Még csak nem is zavarja, talán inkább ponthogy megmosolyogtatja. Az biztos, hogy elérni elérte, amit szeretett volna, már elhatározta magában, hogy utána fog menni ennek a dolognak. Azért is, mert nem szereti, mikor Mihael így viselkedik, és azért is, mert irritálja, ha egy ilyen kölyköt inzultálnak, jobbára ok nélkül.
- Helyes, örülök, hogy ezt hallom. -  Biccent egyet elégedetten, mert mindig jó hallani, hogy ő és ez az erőszakos alak nem hagynak hasonló benyomást egy emberben. A maga módján amúgy nem utálja Mihaelt, meglepő módon még a viszálykodásaik ellenére is családtagként tekint rá. Ugyanakkor tény, hogy nem könnyű a kuzinjával bánni.
Ha Aimé aztán távozóra fogja, ő is visszatér a saját sakkmeccséhez, amiben némi szünet állt be a beszélgetésük miatt, de az ellenfél szerencsére türelmesen kivárta. Nem mintha más lehetősége lett volna.
- Valószínűleg. - Legalábbis éppen nyerésre áll, valamit nagyon el kell rontania ahhoz, hogy innen megforduljon a mérkőzés állása. Az elmenőben lévő fiútól még elköszön, aztán ténylegesen visszatér addigi elfoglaltságához.