A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=568784#post568784][b]Ombozi Noel - 2016.02.29. 10:27[/b][/url]

Csermey Natália Babett

A hetek óta tartó kínzó, olykor izgatott, máskor ideges várakozás néhány nappal ezelőtt ért véget. A vizsgaidőszakra a tőle telhető legnagyobb szorgalommal készült fel, annyi szorgalmit és gyakorlati projektmunkát vállalt és teljesített, mint az elmúlt öt évben soha. Eltökéltsége, hogy az alapképzést kitűnő eredményekkel zárja, legyen annak bármi is az ára, azóta sem csitult, sőt, még csak most csúcsosodik ki.
- Hali - dünnyögi az orra alatt, álomfejtés tankönyvéből éppen csak kipillantva, az ajtót sarkával csukva be. - Úgy látom ráfér még egy-két lecke.
Hangja dörmögős, rekedt, az állathoz le sem hajol, annak mancsai akkor csúsznak le farmerjáról, mikor ő továbbsétál és a társalgó sarkában árválkodó fotelbe dobja magát. Noha szereti az állatokat, most nincs kedve kutyázni, amit a fiatal lányka remélhetőleg nem vesz bunkóságnak, de ha mégis, nos, jelenleg azzal sem akar törődni.
Elhelyezkedik, lábait feldobja a puha karfára, s a kötetet a szamárfülnél kinyitva újfent elmélyül az érzékszervi ingereknél. Olykor hunyorog, máskor az orrát mozgatja, tekintete gyorsan szeli a sorokat. Az olvasottak alapján idén szokatlanul könnyű vizsgára számít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=569078#post569078][b]Ombozi Noel - 2016.02.29. 19:46[/b][/url]

Csermey Natália Babett

Csak éppen, hogy kezd belemerülni az egyébként nem túl izgalmas, tőle igencsak távol álló tudományba, mikor a kutya gazdája újra megszólal. Először fel sem pillant rá, úgy tesz, mintha rosszul, illetőleg egyáltalán nem hallaná, de hiába. A fiatalnak tűnő lányka nem hagyja abba, szavait továbbfűzve mesél a szerencsétlen, ezidáig magányosan kóborló jószágról.
Noel ide-oda billegő lábfeje megáll a mozdulatban, feje előtűnik a könyv mögül, majd kisvártatva kisandít a lapszél mögül, hogy megbizonyosodhasson arról, a lány valóban hozzá, és nem Maszathoz, az oly nagyon szeretett ebhez beszél.
- Aha - jegyzi meg, még az első gondolat után, az azt követő fecsegéssel kapcsolatos részt egyszerűen jobbnak látja figyelmen kívül hagyni. Helyette visszasüpped a kényelmes fotelba, bokái újra mozogni kezdenek. Úgy hiszi, legalábbis jó reményeket fűz hozzá, hogy most majd eljut a fejezet végéhez. Hát... majdnem sikerül.
A kutya ugyanis nem hagyja békén gazdáját, addig szenved, míg fel nem jut az ölébe, mire a lány hangos kiáltással kezdi letessékelni magáról. Noel egy hosszú pillanatra lehunyja zöld szemeit, és szamárfület hajtva az aktuális oldalra, összecsukja vaskos könyvét.
- Lehet nem ártana megkérned egy hozzáértőt, hogy segítsen neked a nevelésében - mondja lassacskán, kissé ugyan érdektelenül, de semmiképpen sem bunkón. - Vagy nemt'om.
Ő aztán hangyafingnyit sem ért ezekhez a dolgokhoz, náluk otthon a testvérei és az édesanyja tanították a kutyákat, így az ő reszortja az ellenőrzés maradt, miszerint ügyesen mennek-e már a parancsszavak, vagy még van min dolgozni. Általában volt min.
- Nem, ha jól tudom, ezt a tárgyat majd csak ötödévesként veheted fel - pillant le a könyvborítóra, majd vissza a lánykára. - Elsős vagy? Hogy megy a vizsgaidőszak? Sikeresen veszed az akadályokat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=569515#post569515][b]Ombozi Noel - 2016.03.02. 09:41[/b][/url]

Csermey Natália Babett

Ő aztán nyugodt. Valószínűleg nem azon fog elkezdeni aggódni, hogy az idegen elsőévesnek tűnő lánykának megengedték-e kutyát, vagy sem. Amíg nem az ő gondja, és az állat nem az ő pincebéli szobájában randalírozik, neki aztán édes mindegy. A magyarázkodásra fél szemöldöke árnyalatnyit feljebb húzódik, de nem szólal meg. Feleslegesnek tartja, hogy újabb semmitmondó aha és ja hangozzon el, helyettük csak bólint egyet, jelezvén: felfogta. Pillantása a kutyára esik, de nem sokáig figyeli, hiszen a lány csakhamar újra csacsogni kezd. Bebizonyosodik a végzős igaza, a másiknak az idei élete első vizsgaidőszaka. A várakozáson felüli eredményére halványan, biztatóan elmosolyodik.
- Gratulálok - mondja, mire eszébe jutnak saját, már sikeresen teljesített vizsgái. - Nem minden vizsgád lesz ilyen egyszerű. Vannak tanárok, akik kifejezetten élvezik, hogy látnak minket órákig szenvedni egy-egy nehezebb feladattal.
Szavai alatt önkéntelenül is legutóbbi bájitaltan vizsgájára gondol, ahol mind az elmélet, mind pedig a gyakorlat nehéznek bizonyult, és amit bár hibátlanul teljesített, hazudna, ha azt állítaná, hogy nem izzadt bele.
- A bűbájtantól ne félj, Szikszai tanár úr az egyik legsegítőkészebb oktató az egész iskolában - egészíti ki mondanivalóját, majd elutasítóan megcsóválja fejét. - Szívesen odaadom a könyvet, ha szeretnéd megnézni, de én nem fogok belőle felolvasni neked. Nem vagyok az a csoportban tanuló fajta.
Lábait ritmusosan mozgatja, s miután elhallgat, fejét is hátrahajtja. Jobbjával beletúr frissen vágott, még szokatlan hajába, élvezi annak könnyed, egészen más érintését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=594754#post594754][b]Ombozi Noel - 2016.05.18. 11:37[/b][/url]

Csermey Natália Babett

Kényelmesen hátradőlve, lábait kinyújtva hallgatja a kis vöröst, tekintetét le sem veszi folyton csacsogó szájáról. Hihetetlenek ezek a navinések! Iménti gondolata újra meg újra felsejlik agya egy hátsó szegletében, hiszen már-már biztos abban, hogy egy másik ház gólyája nem merne ennyit beszélni - egy hatalmasra nőtt, unott arcú rellonoshoz legalábbis.
A fotelban szétzuhant végzős bólint egyet, s közben azon mereng, hogy a lány fejében vajon megfordul-e a gondolat, hogy erre ő esetleg nem is kíváncsi? Bizonyára nem. Mint ahogy az sem, hogy olykor aranyat ér a csend, és férfikorba érő idegenekkel ne legyen ennyire nyílt. Idővel majd megtanulja.
Mélázásából egy újabb kérdés ébreszti fel. Lustán pislant egyet mielőtt zöldes szemeit a másikra emelné, majd egy észrevétlen, aprócska sóhajt követően válaszra nyitja ajkait.
- Én ebben az évben döntöttem el véglegesen, hogy a jövőben sárkányokkal szeretnék foglalkozni - mondja, és kissé feljebb tornázva magát a fotelban tovább is fűzi szavait. - De valaki már ötéves korában tudja, hogy gyógyító akar lenni. Időd addig van, míg ötödévesként - ha maradni szeretnél mestertanoncnak - kötelezően szakot nem kell választanod.
Vállait megrántva pillant vissza könyvére, de az ujját sem tudja megmozdítani, hiszen Natáliából úgy soroznak a kérdések, mint egy jól felépített kiképzőtábornokból. Noel felsandít rá, vesz egy mély levegőt, majd lehunyja szemeit, s jobbját arcához emelve ráérősen megdörzsöli orrnyergét.
- A bájitaltan és a sárkánytan - feleli készségesen, de az egyébként is rávalló türelmetlenséget egyre erőteljesebben érzi elhatalmasodni magán. Nem, nem, hiába, képtelen tovább maradni és ezzel a kislánnyal beszélgetni olyan témákról, amik bár kedvesek, édesek és a társaság láthatóan lelkes, neki most minél gyorsabban friss levegőre van szüksége, különben a Navine házvezetője Merlinre, hogy szénné égve kapja vissza a Csermey lányt.
- Ne haragudj, de... - emelkedik fel, s mondatát be sem fejezve, a másik felé csak könyvét mutogatva indul el az ajtó irányába. - Minden jót, hajrá, meg...
Szabad kezével int, és már kint is van a társalgóból, hogy sietős léptekkel visszavonuljon a kastély legszentebb helye felé, a pincébe.